Népújság, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-08 / 233. szám
/ Brit kormány átalakítás Csak szem elvi Táltozások F •/ történtek... LONDON: Londoni politikai megfigyelők egybehangzó véleménye szerint a brit kormány átalakításának nincs különösebb külpolitikai jelentősége. Bár az európai ügyekkel foglalkozó új külügyminiszterhelyettest, George Thomsont az egyik legtehetségesebb 'munkáspárti külpolitikának tartják, kinevezése nem jelenti azt, mnitha Wilson bármilyen változást tervezne Anglia közös piaci belépési kérelmével kapcsolatban. A gazdasági minisztériumok átszervezését Londonban úgy értékelik, hogy Wilson a jövő őszre — nem pedig tavaszra — kívánja kiírni a választásokat, mert a mostani átszervezés gyümölcsei előbb nem mutatkozhatnak meg. A nagyarányú átszervezés azt is bizonyítja, hogy Wilson komolyan bízik választási győzelmében, méh különben aligha szánta volna el magát a kormánygépezet ilyen arányú félforgatására. A Guardian szerint, ha az átszervezés szakszerűnek tűnik is, aligha teszi Wilson kormányát népszerűbbé, vagy népszerűtlenebbé. A miniszterelnök megint elhalasztott egy lehetőséget árra, hogy kabinetjét valóban „áramvonalassá”, kislétszámúvá tegye. A liberális lap szerint „megmagyarázhatatlan, hogy miért nem hajlandó Wilson elmozdítani Stewart külügyminisztert, aki természetesen velejéig tiszteletre méltó* szorgalmas és odaadó férfiú, de már amolyan angol John Foster Dullesszé vált... Wilson talán azt reméli, hogy mindenki elfeledkezik majd Nigériáról, Rhodesiáról, Görögországról, Vietnamról és Anguilláról”. A Morning Star 'vezércikke megállapítja: csak személyi változások történtek, de a kormány az eddigi politikát folytatja tovább. Az „áíam- vonalásítás” tulajdonképpen a bürokráciát fokozza. A változások célja az, hogy a kabinet hatékonyabban igazgathassa a kapitalizmust, de nem a munkások, hanem a tőkések szempontjából. A munkásmozgalom híveit különösen az aggasztja, hogy a lakásügyi tárca jelentőségét csökkentették, amikor pedig sok millió embernek nincs emberhez méltó hajléka. A jobboldali lapok általában helyeslik, hogy Wilson megszüntette az 1964-ben, Brown unszolására létrehozott gazdasági minisztériumot, de elégedetlenek amiatt, hogy még mindig 21 tagja van a szűkebb kabinetnek (eddig 23 volt). Ezt is túl soknak tartják. A Daily Telegraph kételkedik Wedgwoód Benn iparirányító képességeiben, de azzal vigasztalja magát, hogy Bennt segíteni fogja újonnan kinevezett helyettese, a jobboldal kedvence, Harold Lever munkáspárti milliomos, aki szintén bekerült a kabinetbe. A Financial Times „jószándékú, de angolkóros” megoldásnak nevezi az átszervezést, majd kétségét fejezi ki afelől, hogy vajon célszerű-e ekkora méretű minisztériumokat kreálni. Az A1 Aksza-per Az Al Aksza-mecset felgyújtásával vádolt Michael Denis ROHAN ausztráliai birkanyíró golyóbiztos üvegfallal elzárva, fülhallgatóval a vád ismertetése közben a per első napján, október 6-án. Golda Meir hazaérkezett Golda Meir asszony, Izrael miniszterelnöke hétfőn befejezte 12 napos amerikai hivatalos útját és a késő esti órákban New Yorkból elindult haza. Elutazása előtt a repülőtéren megelégedéssel nyilatkozott az amerikai államférfiakkal, köztük Nixon elnökkel újabb fegyver vásárlásokról, és gazdasági segélyekről folytatott tárgyalásairól. Az izraeli kormányfő utolsó nyilvános szereplését az Egyesült Államokban arra használta fel, hogy ismét kétségbe vonja a Szovjetunió közel-keleti béketörekvéseit és visszautasítsa a négy nagyhatalomnak a politikai rendezésre vonatkozó erőfeszítéseit. A New Yersey állambeli Atlantic City városban elhangzott beszédében Golda Meir asszony a jól ismert izraeli álláspontot fejtette ki ismét, amennyiben hangoztatta, hogy csak a közvetlen izraeli—arab tárgyalások hozhatnak megoldást a közel- keleti válságban. Mint ismeretes, az arab államok nem hajlandók addig tárgyalni Izraellel, ameddig az arab területeket tart megszállva. Hajókatasztrófa Kedden a hajnali órákban az Északi-tengeren összeütközött a Kariba nevű nyugatnémet tehergőzös és a Donau nevű holland hajó. Az összeütközés következtében a Donau elsüllyedt BRAZÍLIA ÜJ ELNÖKE SZOVJET—AMERIKIA HATÁROZATTERVEZET A LESZERELÉSI KONFERENCIÁN , HOSSZŰ ÉS HEVES kötélhúzás után a hírügynökségek világgá röpítették a jelentést: Emilio Garrastazu Medici tábornok lesz Brazília új elnöke. Az előzmények közismertek, az iméntiek éppúgy, mint a régebbiek. A gyökerek feltétlenül 1964-ig húzódnak vigasza. Ebben az esztendőben döntötték meg Dél-Aroerika legnagyobb és a földkerekség egyik legnagyobb országának utolsó polgári elnöke, Joao Goülart hatalmát. Azóta Brazíliában a hadsereg az úr. A fegyveres erők először Cas- telo Branco tábornokot tették meg államfővé. Ö az elmúlt évben, átadta a bársonyszéket Arthur Da Costa e Silva marsallnak, majd nem sokkal később repülőszerencsétlenség áldozata lett. 1988 decemberébe^ a katonák „puccson belüli púcs- csot” hajtottak végre. Ez annyit jelentett, hogy az országot megfosztották a „civil” hatalom utolsó fellegvárától, a törvényhozás két házától is: egy tollvonással szétzavarták és bezárták az amerikai mintára megszervezett kongresszust. Fordulatos, küzdelmes hetek követték egymást a fefa- ziL belpolitikában. Nevek .és kombinációk követték egymást, mindössze egyetlen dolog látszott biztosnak: az, hogy aZ PJ elnöknek is a fegyveres erők magas rangú tisztjei soraiból kell kikerülnie. A fegyvernemek és különböző érdekcsoportok közötti rendkívül bonyolult-szövevényes küzdelem eredménye Medici tábornok, a 64 eves főtiszt, a harmadik hadsereg parancsnoka elnöki megbízatása GENFBÖL, A'KONFERENCIÁK városából jó hír érkezett. A Szovjetunió és az Egyesült Államok delegációja együttes szerződés-tervezetet terjesztett be, amely megtiltja a nukleáris és egyéb tömegpusztító fegyverek elhelyezését a tengerfenéken. A kompromisszum több hónapos kemény diplomáciai munka és elsősorban a Roscsin-vezette szovjet küldöttség konstruktív magatartásának eredménye. A megállapodás — bár egyelőre viszonylag periférikus témáról van szó — jelentősége kétségtelen. Régi tapasztalat, hogy egy-egy megegyezés puszta ténye javítja a légkört és ezzel alaposan hozzásegíthet fontosabb megállapodások megkötéséhez is. Meruda- , nyilatkozat Pablo Neruda, Akit a Chilei Kommunista Párt jelöltjeként indít a közelgő köz- társasági elnökválasztáson, a Mercurio című lapnak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy választási győzelme esetén népi kormány kerülne hatalomra és ez alapvető társadalmi és gazdasági átalakításokat hajtana végre, államosítaná a magánbankokat és a külföldi kézben levő részvénytársaságokat. Hcinemann javaslata : Willy Brandt . a kancellár jelölt Heinemann köztársasági elnök közölte Kiesingerrel, hogy október 21-én Willy Brandt-ot fogja kancellárjelöltnek javasolni a Bundestag ülésén. Kiésinger hétfő este kereste fel Heinemannt, a köztársasági elnök felkérésére. Az NSZK alkotmánya szerint a köztársasági elnök jogkörébe tartozik, hogy javaslatot tegyen a parlamentnek a megválasztandó kancellár személyére. A nyugatnémet Szabad Demokrata Párt (FDP) vezetői úgy döntöttek, ’hogy nem folytatnak megbeszéléseket Kiesinger távozó kancellárral, az általa felajánlott koalíciós javaslatról. Az SPD és az FDP vezetőinek este Bonnban lefolytatott megbeszéléseit követően Willy Brandt, a .szociáldemokrata párt elnöke kijelentette, hogy kancellárrá történő megválasztása után ismerteti majd kormányának összetételét; Hans-Jür- gen Wisehnewski. az SPD főtitkára pedig azt mondotta, hogy az uj; kormánynak ' az eddigi 19-cel szemben csak 15 tagja lesz, s hogy a szociáldemokraták 12, a szabad demokraták pedig három miniszteri tárcával rendelkeznek majd. Scheel, az FDP elnöke, szerdán vitatja meg parlamenti képviselőivel a koalíciós tárgyalások . állását, Brandt pedig a tervek szerint egy héten belül tárgyalja meg a miniszteri tárcák elosztásának kérdését. Csehszlovákia- Írország 3:0 (3:0) Prága, 36 000 néző, v.: Bello (Olaszország). Góllövő: Adamiec (3). Lo Csehszlovákia labdarúgóválogatottja a magyar együttes nagy vetélytársa a világbajnoki selejtezők második csoportjában kedden este Prágában Írország ellen játszotta utolsó mérkőzését. 1669. október 8., szerda A 30 000 néző előtt lejátszott találkozón a csehszlovákok biztos győzelmet arattak. A hűvös, ködös időben a csehs2&>vákok mindjárt támadásba. lendültek, Adamec szabadrúgása azonban kapu fölé került. Az írek ritkán próbálkoztak. A második félidőben a háromgólos vezetés birtokában a csehszlovákok könnyen vették a mérkőzést. Az írek szervezettebben játszottak, de a kapura változatlanul elég veszélytelennek mutatkoztak. Emlékeim a magyarokról Beszélgetés Georgij Beregovoj repülő vezérőrnaggyal, a hírneves szovjet űrhajóssal A Központi Sajtószolgálat kérésére a Novoszty Hírügynökség (APN) munkatársa fe.lke- -j reste Georgij Beregovoj vezérőrnagy, szovjet űrhajóst, a Szovjetunió kétszeres hősét, aki repülőként részt vett Magyarország felszabadítasában és megkérte, most, a felszabadulás 25. évfordulójának kü- _ szöbén beszéljen életének arról az időszakáról. Beregovoj örömmel teljesítette a kérést. — Magyarország felszabadulásának időszaka jelentős szakasz nemcsak az én életemben, hanem sok más baj- társam életében is — kezdte visszaemlékezéseit. — Azóta valahányszor összetalálkozunk/ jóformán csak ezt hallani: „Emlékszel Magyar- országra?” „Hát Miskolcra emlékszel-e?” „S a budapesti hacokra?” Ilyenkor persze, nemcsak a harcok emlékeit idézzük fel, hanem barátaink arcát is, azokét, akik nem jutottak el velünk a győzelem napjáig. 1944., októberében ezre- dünk, amely a Vörös Zászlóval kitüntetett 5. Vinnyicai gárda — rohamrepülő-had- testhez tartozott, Románia felől átlépte a magyar határt, és Debrecen mellett. Nádudvaron rendezte be támaszpontját. A dal nyelvén — Kitűnően emlékszem magyarországi élményeimre és szívesen beszélek róluk. Mint ismeretes, a katonai repülőterek igen gyakran a falvak, kisvárosok közelében voltak. így nem meglepő, hogy az első benyomásokat mi is a magyar parasztokkal, munkásokkal történt találkozások alkalmával szereztük, velük kerültünk közvetlen kapcsolatba. Először tartózkodóan fogadtak bennünket; hiába, a fasiszta propaganda hatása nem múlt el nyomtalanul. De ez a tartózkodás hamar feloldódott. Később, bárhol jelentünk is meg, bárhol állomásozott is alakulatunk, mindenütt szívélyesen, örömmel fogadtak bennünket. S mindenütt szólt a zene: mindig akadt egy-két muzsikus, aki kész volt megédesíteni pihenőnket. Esténként a falvakban, ahol egységünk állomásozott, magyar dallamok. majd orosz dalok is felcsendültek. Soha, senki nem kérte erre az embereket. Maguk igyekeztek valamivel megszépíteni, kellemesebbé tenni időnket, a háború nehéz napjait Utólag vissza- * esalékezve, úgy érzem. értették sokéves háborús fáradtságunkat, s honvágyunkat is. Sok olyan esetet tudok, amely az egyszerű parasztok barátságát, szeretetét bizonyította irántunk. Emlékszem, hogyan igyekeztek megvendégelni bennünket, bár maguk is szegények voltak, s igazán nem dúslakod- tak az ennivalóban. Mi viszonzásul megosztottunk velük mindent, amit csak tudtunk: dohányt, vodkát adtunk a férfiaknak, ellátmányunk csokoládéadagját pedig a gyermekek kapták. Egy szovjet pilóta megmentése Egyszer a bucsatelepi repülőtérről felszállva támogatást adtunk a Szolnokot és Jászberényt felszabadító csapataink előrenyomulásához. Bár -novemberben jártunk, váratlanul meleg nap köszöntött ránk. Barátom, Alek- szandr Prjazsenyikov, akivel sok közös harci feladatot hajtottunk végre, könnyű öltözetben szállt be a gépbe; ingblúz, nyári csizma volt rajta. Amikor az ezred vlsz- szatért a repülőtérre, Prjazsenyikov nem volt köztük: egy légelhárító ágyú eltalálta a gépét. Milyen nagy volt az örömünk és a csodálkozásunk, amikor három náp múlva barátunk egyszerre csak megjelent, tetőtől talpig — magyar parasztruhában. Elmondta, hogy amikor gépét találat érte. ejtőernyővel kiugrott; de amikor földet ért, erősen megütötte magát Az időjárás, amely napsütéssel indult, estére elromlott, esni kezdett az eső, éjszaka pedig havazott. Bőrig átnedvesedett és megfagyott volna, ha parasztemberek rá nem találnak. Azok hívták be magukhoz, megetették, átöltöztették. Prjazsenyikov aludt egy jót, kipihente ma- gátj^aztán útnak indult az ezred repülőtere felé. A parasztok faluról falura, szinte kézről kézre adták, mindenütt megvendégelték. Így bájtom, bár a nyelvet nem ismerte, szerencsésen visszajutott hozzánk, az ezred repülőterére. Prjazsenyikov tovább harcolt velünk, de a győzelem napját már nem érhette meg, hősi halált halt. Nagyszerű bajtársamat a Szovjetunió Hőse címmel tüntették ki. Georgij Beregovoj elgon— Szeretnék elmondani még egy esetét. Azt hiszem. ez mindennél jobban. tükrözi, hogyan éreztek irántunk a magyar emberek. , Abban az időben már Csehszlovákia területén állomásoztunk és Lőcse, Besztercebánya, Brno térségében támogattuk csa- pataifik előrenyomulásál. Utolsó magyarországi repülőterünkön, Heréd környékén, Hatvantól kissé északra maradtak technikusaink, hogy kijavítsanak két-há- rom repülőgépet. Barátom, Viktor Kumszkij, a Szovjetunió Hőse kapta feladatul, hogy menjen el a régi szállásokra, gyűjtse össze a megjavított repülőgépeket és a műszakiakat. Míg az indulásra készültek, Viktor bement a faluba, hogy meglátogassa volt házigazdánkat, akinél lakott. Kedves vendégként fogadták. Futótűzként terjedt el a hír: itt van egy pilóta, abból a repülőalakulatból, amely nemrég a faluban állomásozott! Pillanatok alatt valóságos kis tömeg verődött össze. — Hogy van. Pjotr hadnagy, aki nálam lakott? Hogy van Vlagyimir? Mi van Nyikolaj őrnaggyal? — Csak úgy záporoztak a kérdések Viktorra, aki igyekezett minél egyszerűbb szavakkal válaszolni, hogy megértsék. S milyen elégedettek voltak, amikor megtudták, hogy az ő Mihail-juk „mologyec” (derék fiú) és vele kapcsolatban minden „harasó”. Milyen büszkén néztek körül Pjotr egykori házigazdái, megtudva Viktortól, hogy az „ő fiuk” azóta magas kitüntetést kapott. — ■ Nézzetek, ilyet! — mondta Viktor és megmutatta a mellén függő rendjelet; neki ekkor már egész „mintakollekciója” volt ezekből... e= Hogy van as én Ivá— Georgij Beregovoj — a Szovjetunió kétszeres hőse. nőm? — kérdezte egy később érkezett idős asszony. Viktor megismerte: az asszony Ivan Nyikolajevnek, Kumszkij közvetlen felettesének, és barátjának a háziasszonya volt, így gyakran megfordult ű is a házában. Viktor hallgatott, lehorgasztoita a fejét. Körülöttük hirtelen csend, tántadt, s ekkoí barátom halkan megmondta az igazat: Iván elesett. A szobában a csöndet, heves zokogás törte meg. — Ma is hallom és soha' sem felejtem el. Így csak egy anya sírhat, aki elvesztette a fiát — beszélte el évék múlva is baj társainak, ■> nekünk ezt a szívbemarlioló történetet Viktor. Huszonegynéhány évesek voltunk, akkor' a háború végén. Sok nevet elfelejtettem magam is, a magyar falvak neve bizony eléggé kiesett az emlékeztemből, hisz azóta egy negyed század telt el. Da a magyar nép barátságának és szeretetének ezernyi meg-, nyilvánulása életünk végéig emlékezetes marad. Ezért is élek olyan örömmel az alkalommal, hogy saját magam és egykori ezredtársaim nevében, akikkel együtt harcoltam magyarföldön, sók-sók boldogságot, békés alkotómunkát kívánjak a magyar népnek, s újabb szép eredményeket a szocializmus építésében —, fejezte be visz- szaemlékezéseit Georgij Be-, regovoij
