Népújság, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-07 / 232. szám

Gyurkó Géza MINDEN BIZONNYAL legfontosabb népélelmezési ókkünk a1 kenyér, a péksüte­mény — s ennélfogva e ter­mékek szinte szüntelenül az érdeklődés előterében van­nak. Figyelemmel kísérik a fogyasztók, s véleményt mon­danak róla „hivatalos körök­ben” is. A vásárlók korábbi, általános észrevételei és a sütőipar' felügyeleti szervei­nek tapasztalatai álapján -a magyar forradalmi munkás —paraszt kormány is megál­lapította, hogy akad még jócskán tennivaló, s ezért tavaly nagyobb fejlesztésre hozott határozatot. Vajon mi lett a határozat­ból. a feladatok közül meny­nyit oldottak meg nálunk, Heves megyében? ... — kér­dezhetjük érthető érdeklő­déssel egy esztendő után. Kétségkívüli a változás, s ezt így értékelték a napok­ban á megyei tanács végre­hajtó bizottságának ülésén is. Az újabb rendelkezések, lehetőségek ugyanis minde­nekelőtt a régebbinél élén- kebb versenyt teremtettek, Elegendő ehhez példaként említeni azt, hogy amíg ta­valy a tanácsi vállalatokkal csupán az elenyésző magán­kisipar „konkurált”, az idén már a fogyasztási és értéke­sítő szövetkezetek, a tsz-elc is nyitottak; pékségeket szá­mottevő, együttesen napi 9,4 tonnás kapacitással, Üj, korszerű üzemet léte­sített az Észak-Heves megyei Sütőipari Vállalat Kiskörén, intézkedtek a korábban le­állított siroki, a gyöngyösi Jókai utcai és a vámosgyör- ki pékségek ismételt megin­dításáról. S a továbbiakban az átalakuló tarnamérai, _ a gyöngyösi 3. számú, valamint a füzesabonyi üzemek, a recski pékség, az egri ke­nyérgyár nagyobb segítségé-, re is számíthatunk. AZ IDEI ELSŐ fél évben megyénkben a tavalyinál többet, összesen 16 233 tonna kenyeret és 19 680 darab péksüteményt sütöttek, s ezeket együttesen 656 helyen _' közötte több új szakbolt­ban — árusították. Észreve­hetően javult a termékellá­tás színvonala, a kenyerek, péksütemények minősége ál­talában egyenletes, jó köze­pes értékű. A minőségre fo­kozottabban ügyelnek, pré­miumhoz kötik, s rossz; mun­ka esetén felelősségre vonást alkalmaznak vállalatainknál. Ez utóbbira jellemző, hogy a tanácsi iparra kiszabott első fél évi 20 kártérítés miatt a mulasztó pékeket összesen 6265 forint megfizetésére kö­telezték. S ajnos, korántsem beszél­hetünk még egyértelmű meg­elégedéssel megyei sütőipa­runkról — mivel a kedvező változások ellenére is van panasz. A pékek szerint a nem mindig ideális liszt miatt akad olykor kivétel, s ezért „gyengébb” a kenyér, a süte­mény — a fogyasztók viszont megosztják a felelősséget, gyakran jogosan a sütőüze­meket is hibáztatják. Főként a térfogat- vagy súlyhiányos, kevésbé átsült termékek vá­sárlásakor ... Aztán néha baj van a szál­lításokkal is. Még mindig nem elegendő a fuvarozás­ban részt vevő, s az igények­nek leginkább megfelelő, pormentes, úgynevezett cél­karosszériás jármű, jóllehet tavaly óta ezek száma is hét­tel gyarapodott. Részint szál­lítási zavarok miatt, más­részt pedig azért, mert a ke­reskedelemben nem minde­nütt veszik át nyitás előtt a küldeményeket: késik az áru, szikkadtan jut a fogyasztók­hoz. Néha az „öreg” kenyér, sütemény miatt bosszankod­nak, máskor pedig éppen­séggel áruhiányra, válasz­tékhiányra panaszkodnak — még a szakboltokban is. A szikkadás főként — és ez a' kellemetlen — ünnepek előtt jelentkezik, a választékhiány pedig szinte állandóan, mindazokon a helyeken, ahol túlzott óvatosságból nem rendelnek elegendő mennyi­séget vagy megfeledkeznek arról, hogy az esetenként visszamaradt árut az üze­mek visszaveszik, s más te­rületen felhasználják. TEKINTVE, HOGY a ver­seny egyre élesedik, a ver­senytársak igyekeznek orvo­solni a bajokat — ennek so­rán próbálják például ke­mencecserével elejét venni Tarnamérán a további, soroj zatos reklamációknak — folytatják az ipar fejleszté­sét, ám a tapasztalatok sze­rint sokkal jobban haladhat­nának mindenütt. A terve­zett kapacitásnövelésnek Munkával készülnek kö­szöntem, megünnepelni ha­zánk felszabadulásának ne­gyedszázados évfordulóját a Mátravidéki Fémművek szo­cialista kollektívái is. Éves munkaversenyük maradékta­lan teljesítésén -kívül jelen­tős értékű pótvállalásokat tettek a jubileum tiszteleté­re. Felajánlották, fyogy de­cember 31-éré tízmillió fo­rint értékű készletcsökken­tést hajtanak végre, 1968-hoz viszonyítva ez évben 30 szá­zalékkal növelik a gyár ex­portját. Tervszerű, gazdaságos múmiával a múlt évhez vi­szonyítva az idén 40 száza­lékkal növelik a Vállalat gaz­dasági eredményeit. 1970 márciusában forradalmi hó­napot tartanak, amely fölött a gyár KISZ-bizottsága véd- i nölcséget vállalt. A gazdálko­dás hatékonyságát segítő ér­tékelemzési tevékenységét az ország valamennyi alumíni­um-alapanyag szállító válla­ugyanis még mindig csak ki­sebb hányadát valósították meg megyénkben, noha az idő sürget. S az elvégzett vagy éppen folyamatban le­vő munkák között is aggoda­lomra adhat okot például Heves ellátásának az elkép­zelnél egyébként jóval ol­csóbb megoldása is — mivel erőteljesen épít Tárnáméra, illetve Pély segítségére. Itt tehát megint csak a szállítá­sok kerülnek előtérbe — a szállítások viszont jelenlegi tapasztalataink szerint meg­lehetősen bizonytalanok. S különben is: Tarnamérának, Pélyriek éppen elegendő kör­zete van, jó ha ennek az el­látását biztosítja. ) Aztán, a különféle műsza­ki, technológiai kérdések megoldása mellett V- nem utolsósorban rendezni kelle­ne például a szakemberek ügyét, az utánpótlás problé­máját iS. Nem elegendő ugyanis, hogy Egerben vég­re megindulhatott a szak­munkásképzés, s valószínű­leg Gyöngyös is „iskolát” kap: az oklevelet szerzett embereket meg.. is kellene tartani. S ehhez mindenkép­pen valóban vonzóvá kell tenni a pályát, feltétlenül szükséges a jelenlegi bére­zés korrigálása — különben Hevesben is úgy járhatunk, mint az egyik dunántúli me­gyében, ahol a végzett hu­szonkettőből tizenhat pék más területre menekült. ILYEN, ÉS EHHEZ hason­ló gondok sürgetik a min­den tekintetben alapos, kö­rültekintő munkát — amely- lyél a fogyasztók egyre elé­gedettebbek szeretnének len­ni. (gyóni) latának szakemberével meg­ismerteti a vállalat, s egyben versenyre hívja a nevezett vállalatok értékelemzési munkacsoportjait. Húsz százalékkal tervezik csökkenteni a baleseteket. Novemberben műszaki hóna­pot tartanak a gyárban. Ter­mékbemutatót rendeznek, s több értékes, szakmai elő­adást tartanak. Jól szervezett, gazdaságos munkával ez évben , a tava­lyihoz viszonyítva háromszo­rosára emelik a füzesabonyi gyáregységük termelését. Bekapcsolódva a „Televí­ziót az iskolának” országos mozgalomba, a gyár négy Heves megyei iskolának ajándékoz televíziót. AZ ér­tékes ajándékokat a későb­ben kijelölt községek felsza­badulásának napján adják át, A gyár kollektívái ígérik, hogy felajánlásáikat mara­déktalanul teljesítik, s mun­kájuk méltó lesz a történel­mi évfordulóhoz. Hazánk felszabadulásának 25, évfordulója tiszteletére Milliókat jelentő vállalások a Máfravidéki Fémmíivekben Gondolatok a termékben Ha a középkori kézműves termékét egy mai hasonló rendeltetésű tömegcikk mel­lé helyezzük, a formai kü­lönbségek nyomban szemet szúrnak. S aligha gondolunk a bennük megtestesült mun­kák lényegi tartalmi eltéré­seire. (Nem a társadalmi vi­szonyok külőnbözőségeirte gondolunk, hiszen ahogy Marx írta a Tökében: a ga­bonán — mármint a haszná­lati értéken — nem látni, hogy azt indiai rabszolga, orosz jobbágy, avagy ameri­kai farmer termelte-e.} A kézművesnél a gyakorlati tapasztalatokon, a mester­ségbeli fogásokon, a rutin­szerű fizikai munkán volt a hangsúly. A mostani tömeg­cikkre viszont sokkal in­kább a termék, vagy a gyár­tóberendezés konstruktőre nyomja rá sajátos bélyegét, semmint a terméket előállí­tó fizikai munkás. Már a tőkés társadalom kialakulását kísérő ipari forradalomnak is természe­tes velejárója volt a szelle­mi munka részarányának növekedése az ipari terme­lésben és annak eredményé­ben. Napjaink műszaki-tudo­mányos forradalma pedig rendkívüli módon felgyorsí­totta ezt a folyamatot. Az alkalmazott mérnökök, ma­tematikusok, közgazdászok arányától, a fejlesztő-kutató­szerkesztő bázis nagyságától meghatározó módon függ a vállalatok fejlődése, verseny- képessége. , Vajon hazánkban másfajta tendenciák érvényesülnek? Köztudott ugyanis, (hogy or­szágunk viszonylag kis lé­lekszámúnál fogva a legtöbb területen nem vállalkozhat önálló kutató-fejlesztő mun­kára, hanem csak a külföl­dön elért eredmények átül­tetésére, adaptálására. Énnek ellenére a szellemi munka részaránya mind a termék­ben, mind á termelésben ná­lunk is szüntelenül növek­szik. Egyrészt az élenjáró műszaki tudományos ered­mények átvétele is értékes szellemi munka. Másrészt néhány jól kiválasztott terü­letre nagy szellemi erőt kell összpontosítanunk ahhoz, hogy a világpiacon verseny- képes eredeti megoldásokkal is szolgálhassunk. Vegyük ehhez még azt is, hogy egyre nagyobb mértékben alkal­mazunk termelékeny gépso­rokat, automata rendszere­ket. (Az ilyen bonyolult és termelékeny apparátusoknak viszont nemcsak tervezése és megépítése, hanem a karban­tartása. az üzemeltetése is elsősorban szellemi munkát igénylő mérnöki, technikusi feladat.) A reform általi célzott ter­melésszerkezet változtatás tovább növeli a szellemi munka szerepét, súlyát. Egy­részt azért, mert az aktív piaci mechanizmus, s, a nye­reségérdekeltség hatására a vállalatok igyekeznek rugal­masan követni a változó szükségleteket. Ez pedig több fejlesztő munkát, nagyobb termékválasztékot igényel, Másrészt a belső és a külső piacok szerves egységbekap­csolásával meggyorsult a íer­A négymotaros Bábel áll­ni látszott a felhők jégme­zői felett. Azok úsztak el las­san alattunk. Valahol a fel­hőik takarta tízezer méter­nyi mélységben a végtelen Szibéria forog el alattunk, s talán éppen most hogy las­san, már fél órája dübörög az 1L 18-as, elhagyva Ir- kutsakot, talán éppen most pedícióra utazom a világ végére. Ahová már az ötö­dik turistacsoport utazik, ál­lami idegenforgalmi hivatali szervezésiben, az semmikép­pen sem lehet a világ vége és oda utazni, ha az is len­ne, aligha lehetne már ex­pedíció. Úgy látszik, még itt a le­vegőben le kell 'számolnom a kendezik fel bennem a se­gítőtárs ' utáni vágy... — Hát mi lennék? —von­ja meg Ivánka Lajos a vál­lát oly egykedvűen, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy egy ma­gyar káromkodásra magyarul reagáljanak Ulánbátor szé­lén, egy reménytelenül sivár váróterem sarkában. Négy teve egy állatkertijén sok. Ez a néhány száz teve, Mongóliában. egy csordában nem is sok léptük át a mongol határt. Német, angol, orosz, román szavak keverednek a motor- zúgással — Drezdából turis­tacsoport utazik Ulánbátor­ba. Mellettem egy szovjet szakértő lapozgat valami tá­jékoztatót Mongóliáról, amott holmi felfedezői allűrökkel. Mindenesetre laposra nyo­mom az ormom a kerek abla ­kon és pislogok lefelé, mikor tűnnek el a felhők, mikor kezd el felfelé tolakodni az öreg föld. Gyorsan megigazí­tom az órám: hajtom előre a — Mii a hézag? Nem megy a szöveg, mi? Semmi baj öregfiü, azért vagyok itt, hogy segítsek... — és már írja is, tölti is a blankettát, magyarázza is, hogy nem egyedül jött ide. már mint a repülőtérre, vannak még né­gyen, mert va­lakit vártak Budapestről. Ö is egyike annál': a másfél száz magyar­nak, aki Ulán­bátortól vagy harminc kilo­méterre, egy új gyár építkezé­sén dolgoznak, s egyike annak a mintegy fel- ezernek," akik szerte Mongó­liában mint ács, vagy mérnök, vízkutató vagy kőműves, geo­lógus vagy ép­pen műszaki tolmács dolgo­Teve és a legmodernebb aggregátor, az előbbi a Góbi-sivatag északi ré­szén, az utóbbi az Ulánbátor melletti biokombináton. Szerelik a Ganz- MÄYAG dolgozói, Verhóczky László irányításával. zik. Tíz perc múlva már egy terepjáró kocsi­román diplomaták vannak útban, előttem mongolok ülnek, Svédországból jöttek, üzleti tárgyalásiról... — Ez már az ötödik elsö­pörtünk — magyarázza a drezdai turistacsoport veze­tője büszkén, csodálkozó kérdésemre, amely nem volt mentes egy kis akaratlan gúnytól sem, hogy közelebb nem találtak turfstáakodási lehetőséget. — ötödik, s az eddigi négy mind kitűnően érezte magát — tette hozzá, megfosztva máris egy illú­ziótól, miszerint én most ex­melés szerkezetének, gyárt­mányösszetételének átalakí­tása. Vagyis a korszerűbb, a gazdaságosabb termékből egyre több készül és csökken a korszerűtlen, a kevéssé ke­resett cikkek gyártása, érté­kesítése. A hazai piacon az import verseny, külföldön pedig a világpiaci konkur- rencia, az állami támogatá­sok mértékének csökkentése szorítja erre a vállalatokat. Nem szabad tehát csodál­kozni vagy netán háborogni azon, ha a dinamikusan fej­lődő vállalatoknál növekszik a műszaki-adminisztratív lét­szám, az alkalmazott mérnö­kök, technikusok, közgazdá­szok, szervezők, stb száma. Természetes, sőt leggyakrab­ban elkerülhetetlen folya­mat ez, a vállalat jövőjének, a népgazdság fejlődésének megalapozását, a mind több és színvonalasabb, elmélyül­tebb szellemi munka szol­gálja. De csak akkor, ha a szellemi munkát végző se­regnyi ember tevékenysége értelmes, alkotó jellegű és kezdeményező, s nem fut az üres járatot, felelőtlenséget tenyésző bürokratí zrmis zá­tonyára. mutatót, pontosan h^tórányit. Ennyivel előbb kél itt a nap és ennyivel előbb is -nyugszik és most. hogy a szélesre tá­ruló völgy, ölén, lágy kontú­rt! opálszíriekben felzöldella repülőtér, kereken 9 ezer ki­lométerre vagyok hazulról. „Nyugati” lettem itt, az ott­honi „keleti”. Lám, ennyit érmék a földrajzi fogalmak, ha politikai kategóriát aka^, runk fabrikálni belőlük, •r Álldogálok a hűvös, de nem hideg, mélységesein mély kék ég alatt, a kicsit, ritka — Ulánbátor több mint 1300 méterre van a tenger­szint felett — és száraz "le­vegőt kóstolgatva és valakit keresve, hogy első itteni lép-, teim -megkalaitzolja. Ahogy ez ilyenkor lenni szokott, en­gem a világon senki nem vár, az értesítés valahol el­kallódott az. éterben. Egy szót mongolul nem tudok, orosz nyelvtudósom aligha adna alkalmat hogy repülő­téri tolmácsként keressem meg a kenyerem —. de mindegy, vár az útlevél- és vámvizsgálat. Indulok a szemre kicsi repülőtéri épü­letbe. A drezdai turistacso­portot irigységem kíséri, in­tézik ügyeiket, a várakozó autóbuszra már rakják bő­rönd j eket, amott orosz, itt francia, mongol szó, ismerő­sök, ölelkezések, én meg egyedül, illetőleg a mongol nyelvű vámcédulával kettes­ben, a cárdllbetűkből formált szavak — mongolul íródtak a számomra. Káromkodom egy cifrát, hogy könnyítsék magamon és tanácstalanságomon. — Mi baj, szaikikám? A kérdező alacsony kis mokány gyerkőc, inkább húsz, mint akár huszonöt is. ban ültem, fél óra múlva már megvolt a szobám a fő­város hasonnevű szállodájá­ban. Az öntelt naivitás kigúnyol­ja pökhendi hősét. Akkor és ott azt hittem, hogy magya­rokkal összejönni könnyű es természetes dolog. Viszonylag annak is bizonyult a főváros­ban, ahol két .építkezésen is dolgoznak magyarok, de Mongóliában nemcsak a fő­városban, hanem több . száz kilométerekre onnan is dol­goznak, s nem is kevesen magyar szakemberek. És az utak meg. a távolságok itt más mértékkel méltetnek, mint ahogy, megszoktam, sőt mint ahogy, vélekedni is vél­tem egyáltalán. És, amíg eljutottam a ma­gyar munkásokhoz, lassan és egyáltalán nem mély alapos­sággal, de 3 lehetőségeken belül mindig hitelesen meg­ismerkedtem a tegnapból a holnap felé haliadó Mongólia életével, történetével és tör­ténelmével. megértettem, hogy ami nekünk európaiak­nak meghökkentő, és talán egzotikus, az itt földrajzi, tör­téneti és társadalmi valóság és objektív törvényszerűség. Hogy az öltözködéstől a szo­kásokig, a táplálkozástól a magatartásig ugyanolyan tör­vényszerűségek hatottak itt, mint nálunk, vagy bármely más világrészben és, hogy mai gondjaik lényegében ugyanazok mint a mieink, legfeljebb földrajzi, történeti és történelmi motivációk for­málják sajátossá. (Folytatjuk) — Ma«* magyar? lel- ma. október tt Milyen a megyei sütőipar...?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents