Népújság, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-01 / 227. szám
KOSSUTH 8.20 Népdalok 8.47 Elbeszélés 9.07 Rimszkij — Korszakov: Az aranykakas. Három- * felvonásos opera 11.30 A Szabó család 12.20 Ki nyer ma? 12.30 Tánczene 13.15 Népi zene 13.45 Válaszolunk hallgatóinknak í 14.00 Magyar muzsika 14.38 Liszt: Cserkészindulo 14.45 Az élő népdal 15.10 Kóruspódium 15.20 Iskolarádió' 10.05 Könnyűzene 10.25 Pai'p Lajos: Dialoghi lti.38 A tecskék fészket raknak .. 17.20 Debussy: Három noktürn 17.45 Színházról 13.05 Mozart: Cosi fan tutte. j Részletek ■ 18.40 Csárdások . 19.23 W. Gieseking zongorázik 19.40 Közben volt egy háború . . , 20.36 Tánczene 21.19 Gondolat 20.20 Bach: c-moll szvit 21.43 Riport 23.03 Zenekari muzsika 0.10 Virágénekek PETŐFI 8.05 Mendelssohn-mfivek 8.45' Államérdek és internacionalizmus 9.00 Ezcrcgy délelőtt 12.00 Operettkettősök 12.30 Kamarazene 13.05 Bajazzók. Részi. 14.00 Kettőtől hatig ... 14.25 Közvetítés az MTK-FC Magdeburg és a Rába ETO —Laxisanne labdarúgómérkőzésről 18.10 Közvetítés nemzetközi kupamérkőzésekről 18.50 Dzsesszzene 19.00 Közvetítés az U. Dózsa— Belgrádi Partizán és az FTC—CSZKA Szófia kupamérkőzés II. félidejéről 20.25 Áriák 20.53 Kommunista arcélek 21.13 Zenekari hangverseny 22.20 Nóták 22.45 Hangversenynaptár 23.10 Operettrészletek MAGYAR 17.50 Hírek 18.05 Évezredekig a tenget1 mélyén. (Angol kisfilin) 18.25 Dzsesszfesztivál Nagykőrösön 18.55 Esti mese 19.05 20 éves a Kínai Népköz- társaság 19.25 A szalántai példa. (Riportfiilm) 20.20 Az árba a halál is beszámít. (Magyarul beszélő NDK tv-film.) I. rész 21.20 Az öltözködés művészete 22.00 Tv-híradó POZSONYI 16.25 A Slovan Bratislava— Dinamo Zágráb visszavágó labdarúgó-mérkőzés 19.00 Tv-híradó 20.05 Legény a talpán. (Tv- « játék) 21.40 Tv-híradó \£íb*i i EGRI VÖRÖS CSILLAG: (Telefon: 22-33) Az előadás kezdete: Ű26 és 8 órakor. Mint a bagoly nappal (Prolongálva!) EGRI BRÓDY: (Telefon: 14-07) Az előadás kezdete: y26 és ihS órakor. • Egy nap a régi házban EGRI BÉKE: Nyomorultak II. GYÖNGYÖSI PUSKIN: Belfagor a pokolból GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Keresztesek I—1I. (Dupla helyárral) HATVANI KOSSUTH: Küldd az embert fél kettőre mi U EYELET Egerben 19 órától csütörtök reggel 7 óráig a Bajcsy-Zsilinszky utcai rendelőben. (Telefon: 11-10.) jUendelés gyermekek részére is. Séta az Allatkerfben i Ketrecek, árkok, műszakadékok, sziklák, tigrisek, pókok, medvék, vízilovak. Gyerekek, felnőttiek, öregek. Csodálkozók, szerelmesek, üldögélők. Látvány, szórakozás, tudomány, különleges gyűjtemény — az Állatkert. Természetes könyezetben vizek, sziklák közt a sok állat, több mint 4 ezer fajta. Európában csak a hamburgi meskedés — „azért olyan hosszú a nyaka, hogy elérje a tejét” — itt siker, többen megfordulnak, nevetnek. Egy újszülöttnek minden vicc új. A zsiráf ismertető tábláján ott az ára is: 110 ezer fórint. Miért? Talán eladó? A zsiráf nem. De aranyhalak, kaktuszok, pálmák, különleges növények igen. A főbejáratnál, a bazárban kigyűjteménnyel. Trópusi óriáspókok, ízeltlábúak, papucsállatkák. Az egyik üvegen’ halálfej — mérgező! Gyerekek, felnőttek kedvence a méltóságteljesen sétáló elefánt. Orrmányával mulatságosan kapkodja a bogarakat — s bár tilos az állatok etetése, — a bedobált cukrot, perecdarabokat. Az elefánt sétahelyének szélét és a budapesti állatkertet rendezték be így ... Vasárnap, hétköznap tele van apró gyerekekkel, iskolásokkal, évődő, gyermeteg lelkű szerelmesekkel, a japánkertben pihenő, levegőző idősekkel. Ki tanulni, ki szórakozni jön ide. Egyiknek trópusi emlékeit idézi, másnak ismeretlen- világot tár fel az Állatkert. Megnyugtató a zöld park, a fák, a kertek. Okos szellemeskedők a majomháznál: — Nézd, kis majom — mondja gyerekének —, ott egy másik kis majom — s nevet, tapsol, jobban mint az ötéves. — Akarod látpi az ősödet? — súgja egy teenager, mint titkot, bozontos lovagjának. A barnamedvebocsok bájos-esetlenül cammognak. „Születtek az Állatikertben 1968. december 28-án” — Nahát, alig egy évesek és már ilyen nagyok? Zsiráf nyújtogatja a nyakát. Az agyoncsépelt szellenálják, tanácsot is adnak a kezeléshez, gondozáshoz: Az oroszlán tóka különleges hangokat hallatt. — Ügy rikácsol, mint Kamilla néni! — kiált fel nagyon őszintén egy kisfiú. — Ugyan már, Tamáska — húzza el zavart mamája a korláttól a gyereket. Nem tehetek róla. Tamás- ka megállapítása bennem is elindított egy ilyen összehasonlító képzettársítást. A tu- pírozott fejű koronás galambról, a hullámos papagájról, az ugráló páviánról, a pödrött szarvú kecskéről ismerés arcokat asszociálok. Meg kell nénzi az Állat- kertben az újdonságokat. A főbejárat előtt már tábla hívja fel figyelmemet a kéttülkű orrszarvúra. 1941. óta nem volt örrszarvúja az Állatkertnek. „Tecu” jól érzi magát, hamar megbarátkozott a pesti közönséggel. Üj a rovairház, az inszek- tárium is. Alig néhány állat- kert büszkélkedhetik ilyen szögekkel keretezték. Nehogy kijöjjön? Ügy látszik, nein is próbálkozik, neki tetszik az eozinmázas, majolikakupolás elefántház. A víziló, a kétpupú teve, a tigrisek, a fekete hattyú, a pelikán — minden érdekes. A hiéna, alszik, s egyáltalán nem látszik félelmetesnek. Annál inkább az oroszlán, — morog, vadul járkál fel-alá. A vízilovat úttörők szemlélik, a pálmakertben egyetemisták rajzolnak, tankönyvi ábrákkal azonosítják a növényeket — tanulmányi kirándulás. Az akvárium sötétjében a piros, tűzhalak előtt fiatal pár hosszasan nézi — egymást. Most még kora ősz van. Szabadban tartják az állatokat. Télen majd beköltöznek az állatházakba pihenőre. Kevesebb lesz a látogató. Bezárnak a szabadtéri árusok, elteszik tavaszra a papírcsákót, a luftballont, a perecet. Kádár Márta PosfAnliltól; Veterán bányászok találkozóié Gyalogosok „KRESZ”-e - Három a kislány — Mi újság a kollégiumban s1 Kedves esemény színhelye volt a közelmúltban a felnémeti mészüzem: hajdani dolgozókat, mostani nyugdíjasokat láttak vendégül. Eged Károlynak, a szak- szervezeti bizottság titkárának üdvözlő, köszöntő szavai után Farkas Edit szavalata tette még ünnepélyesebbé az eseményt. Amikor Nagy Miklós üzemvezető röviden ismertette az üzem mai életét, egyidejűleg hangsúlyoz-' ta azt is, hogy az eddig elért eredményeknek részesei- a pihenésre vonult régi dolgozók is. A találkozó további részében finom ebéddel, s tüzes Eger környéki borral is kedveskedtek a meghívott, idős embereknek, akiket egyébként a felnémeti cite- raegyüttes a továbbiakban még jobb hangulatra derített, A fehér asztalok mellett elbeszélgetve sorra felelevenedtek a régi munkás hétköznapok. * Nem könnyű Egerben a gyalogosok közlekedése sem, hiszen egyik-másik helyütt a járda csupán festve van — írja levelében Sitnkovies György nyugdíjas gépkocsi- vezető. Az egymással szembejövőknek gyakran le is kell lépniük a gyalogjáróról, egyenesen a kocsiútra, ha nem akarják egymást a forgalomban akadályozni. Közlekedésüket még tovább nehezíti, hogy a szűk utcákban egyirányú haladást engedélyezték a gépjármüvek i’észére. Így, az a gyalogos, aki az egyirányú forgalomban azonosan halad, nem látja, hogy jön-e kocsi a háta mögött? Csupán a vele szembejövő tudja teljesen áttekinteni az utcát, így ajánlatos, hogy kitérésnél gyalogostársa elöl ő lépjen le a járdáról. S szintén neki célszerű a gyalogjárda széle felé kitérni, akkor is ha egyébként a járdán elférnek. Sajnos, sokan nem tudnak a gyalogosok ilyenféle KRESZ-éről, ezért helyes lenne, ha egymást is figyelmeztetnénk a helyes közlekedésre. 'M Marsaiké János tiszanánai tudósítónk írja. hogy községükben a napokban meglehetősen ritka eseménynek lehettek szemtanúi. A tanácsházán ugyanis három újszülött névadóját tartották — illendően: ünnepélyes külsőségek .közepette. Az egybegyűlteket, közöttük a boldog szülőket, Pállal János vb-elnök, anyakönyvvezeiö köszöntötte s kívánt a három kis újszülöttnek, Góz Máriának, Biczó Éva Helgának, és Molnár Krisztinának boldog, sikeres életet. A kedves ünnepség közben ui- tatódaiokat játszottak, az iskolai kórus énekszámokkal kedveskedett, a KISZ-tagok és az úttörők virágcsokrokkal tisztelegtek. * Az egri középiskolás diákkollégiumból küldött levelet régi tudósítónk. Zám István, írja, hogy az idei tanévben 240-en kaptak elhelyezést a diákok otthonában, s az új tanulók is hamar beilleszkedtek a sajátos környezetbe. Segítettek ebben a régebbi tanulók, valamint a diáktanács tagjai is, akik a továbbiakban igyekszenek még tartalmasabbá, hasznosabbá tenni a 240 iskolás kollégiumi életét. A sportmunka máris mozgalmas, mivel a meglehetősen jó idő tág lehetőséget ad az ilyesféle szórakozásra. * Pethö Lajos, az Épitő-, Fa- és Épitőanyagipari Dolgozók Szakszervezete budapesti központjának munkatársa levelében arról .számolt be, hogy a közelmúltban a feleségével együtt Mátrafüreden üdült. Eközben egy alkalommal Egerbe is kirándultak, ahol a városnézés közben meglehetősen kellemetlen meglepetéssel vette tudomásul, hogy valahol elveszítette az irattárcáját: 1200 forinttal, benzin- és olajutalványokkal, ebédjegyekkel, s több fontos személyi Okmánnyal. Még nagyobb volt azonban a meglepetése, amikor Mátrafüredre visszatérve, az üdülő portása átadta számára az elveszett irattárcát, minden tartozékával együtt. Aztán kiderült, hogy levélírónk szinte hihetetlen szerencséjét Takács Sándor egri, Rákóczi u. 14. szám alatt lakó kádármesternek köszönhette. Takács Sándor ugyanis véletlenül megtalálta az elveszett levéltárcát, és a biztonság kedvéért személyesen vitte Mátrafüredre, a gazdájához — aki, mint levelében megjegyezte: Egert ezentúl nemcsak boráról, műemlékeiről, hanem lakosainak becsületességé-* ről is emlegetni fogja. '"*SSSSSSSSSS/S///SSSSS/SSSSSSSS/SSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSfSf^SSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSS/SSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSS/SSSSSSS/SSSSfSSSSSSSSySSSSSS//SSSS/SSS/SSSSSSSS/SSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS*SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSi A. J, KIEFER: Segítség "■sKate Andrade felváltott egy dollárt a hídpénzt szedő kioszk tiszviselőjénél és a telefonfülkéhez sietett. Keze remegett, mikor feltárcsázta a 83—238-as számot. Egy féríihang jelentkezett, s türelemmel várta, amíg Kate összeszedte magát és eldadogta: — A Golden Gate hídon vagyok. Le akarok ugrani. Segítsenek! A drót másik végén ugyanaz a hang válaszolt: — Egy emberünk mindig a hídon tartózkodik. Közel van-e a kioszkhoz, ahol a hídpénzt fizetik? — Igen — kiáltott fel Kate. — Akkor-menjen a négyes pénztárhoz — utasította a hang — és kérdezze meg: „Kaptak-e utasítást, hogy segítségemre legyenek?” A vonal megszakadt. Kate letette a hallgatót és elindult a korlát mellett a négyes pénztárhoz. A fülkében a tisztviselő valami számokat adott össze. Idősebb, Görnyedt ember volt, haja őszbe vegyült. — Az önök hivatala ide utasított. Kérem, legyen a segítségemre. Az ember feltekintett. — Azonnal rendelkezésébe állok. Megbízhatok-e abban, hogy megvár a híd közepén? — kérdezte és folytatta a számolást. Kate feltűrte kabátja gallérját és elindult a híd gyalogúján. Ki hitte volna, hogy ide jut. Három évvel ezelőtt még egy New York-i eégne«: megbízható és reményteljes tisztviselője volt. És mi lett belőle. Egy lépés választja el a haláltól, s idegenektől, valami szervezettől vár segítséget, amelynek telefonszámát egy kocsmában. valami ismeretlen embertől kapta.. i Hajnali köd úszott a víz fölött. Elnyúlt az öböl közepéig. ahol gombaszerűen elterpeszkedett, aztán emelkedve felkúszolt a meredek* sziklákon.. Az-autók pásztázó fényszórói, mintha segítségért kiáltottak volna. Kate levette szemét az öbölről és a lába alatt elfutó betont nézte. Amióta, három éve. felesége meghalt, elhanyagolta magát. Inni kezdett és mire felocsúdott, elvesztette minden kapcsolatát a valósággal. Még az sem izgatta, hogy felmondtak neki, csak összecsomagolt és elutazott Philadelphiába. Onnét pedig tovább egy Michigan menti kisvárosba, önkívületében folyvást nyugat felé tartott, amíg San Fran- ciscóba nem ért. Itt megtorpant, elfogyott a pénze. A nyugat volt számára a vég. A múlt éjjel, három év után először gondolkozott el ismét önmagáról. S ekkor érlelődött meg benne, a gondolát, hogy' az ilyen életnek véget kell vetni. Beszélt erről egy kocsmában valami emberrel, aki mellette állt a pultnál. Ez az ember tanácsolta: „Hívja fel a 83—238-as számot.” De most a kora hajnalban itt, a Golden Gate hídon egészen megzavarodott. Mikor számítása szerint a híd közepére ért, megállt, cigarettát vett elő. Rá akart gyújtani, de a skatulyában nem volt egyetlen gyufaszál sem. Az üres dobozt és a cigarettát áthajította a korláton és könyökére támaszkodva nézte, hogy hullanak az örvénylő mélybe. Ugyanott állt még, amikor lépteket hallott. Megfordult és egy idős embert pillantott meg'. A hídpénzt szedő négyes pénztár alkalmazottja volt, hóna alatt élelmiszeres tarisznyát szorongatott. Másik kezében esernyő, amelyre menés közben támaszkodott. Nem látszott olyannak, akit túlságosan aggaszt felebarátjának sorsa. — Jó, hogy jön — mondotta Kate. — Elvesztettem a lélekjelenlétem. Ha nem volna az önök szervezete, nem tudnám, mitévő legyek. — Segítettünk, ahogy tudtunk azokon, akik hasonló helyzetben voltak — válaszolt az öreg. — Sose szégyenkezzen gyengesége miatt. Olykor valamennyien szánalmasak vagyunk. — Nem bírom összeszedni magam — magyarázta Kate. — Folyton rohanok városról városra, de most... — ... most nem kell tovább futnia — fejezte be az öreg. — Gyakran hallottam már ilyesmit. Kate cigarettát vett elő, az öreg pedig gyufát, és meggyújtotta. — Le akart ugrani a hídról? — kérdezte. — Vagy autó elé akarta vetni magát? — A hídról akartam leugrani. Az öreg a korlátra támaszkodott és a kivilágított várost nézte. — Legtöbbje ezt az oldalt választja — mondta. — A város fénye hat az emberre, s a dolog nem oly borzasztó. A túlsó oldal egészen sötét, fekete víz és még feketébb óceán. Melyik oldalt választaná? — Ha ez az oldal jobb, ezt. Még egy szippantás és Kate érezte, hogy egészen összeszedte magát. Az öreggel folytatott beszélgetés jót tett. Nem vonzotta már a gondolat, hogy a mélybeveti magát. — Nagyszerű ez az önök szervezete — mondotta. — Nélküle már a hullámok ringatnának. Nagy hálával tartozom. Az öreg elhúzódott a korláttól. — ön félreértett — mondotta. — A mi feladatunk nem az, hogy megmentsük a halálra szántat. Ügy véljük, bűn örikézzel véget vetni az életnek, ha egyszer vannak emberek, akik segítséget akarnak nyújtani neki. Kate kiejtette szájából a cigarettát, amely tovább parázslóit a betonon. Mikor az öreg közelebb lépett. Kátét annyira lenyűgözte arcának szelídsége, hogy az ütést, amely a híd korlátján átlendítette, jóformán nem is érezte. (A Magyar Szóból) 1969. október 1., szerda
