Népújság, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-05 / 231. szám
i kérdőjelek mögött már bizalom van Hajsza Berciért Amikor megszületett, szülei már elváltak. Először anyjánál, illetve anyao nagyanyjánál nevelkedett. Ezt a bírósági határozatot apja „megtorpedózta”, s erkölcsi okokra hivatkozva, új eljárás felvételét kérte. A bíróság, mérlegelve az apa jogos érveit, úgy határozott, hogy ezentúl ő gondoskodjon Berci neveléséről. Az anya és főként a nagymama azonban nem hagyta annyiban a dolgot. Mindketten újabb eljárást indítottak. S per pert követett. A járási, a megyei bíróság újabb és újabb ítéleteket hozott. Berci maradt apjánál. De csak látszatra. A nagymama a hozzá ragaszkodó apróságot vissza-visszacsalta. A gyerek nyiladozó értelme, gazdagodó érzelmi világa ellenséges indulatok hálójában vergődött. Tavaly év végén már két tárgyból megbukott. Az apa belátta: képtelen magánál tartani a gyereket. Hiába fordult gyámhatósághoz, rendőrséghez, az anyai nagymama újra visszacsalta az apróságot. Ekkor az apa kérte az állami gondozásba vételt. Erről meg is született a határozat. Néhány nap múltán jogerőre emelkedne... De Berci leveleket, ír a gyermekvárosból: kedves Mama és nagyapa. Csókolok mindenkit.. 1 Jól vagyok, szeretnek, de jobb volna otthon ... És a Mamának nevezett nagymama, valamint fiai nem hagyják annyiban, fellebbezésre, újabb bírósági eljárás megindítására készül- v.ek. Erről beszél Berci is: — Azt mondták, visszajönnek értem... Ha kinézek a tanulószoba ablakán, látom a házunkat... Ott szeretnék lenni, ott tanulnék is... i • A hajsza tovább tart Berciért. Az ellentétes indulatok 'isszetevőit kutattam, keresve a gyors és megnyugtató megoldást ... „Anyát operálják' Berciről nevelőtanára mondja, hogy a csoport legértelmesebb tanulója. Erről magam is meggyőződtem, amikor hallgattam érveit. — Édesapámnál nem volt jó, nem törődtek vélem. Egyszer be is rugattak. Akkor elsős voltam, anyám jött értem és bevitt a kórházba, gyomormosásra. Nagymamá- éknak szemük fénye voltam, ők segítettek tanulni. Jancsi bátyám minden leckémet ellenőrizte. Apa viszont legtöbbször ivott és kártyázott a KIOSZ-ban. Ne tessék hinni, hogy ezt nagymqmáék mondták, én láttami nem is egyszer. — Elszöktél az intézetből... — El, mert nagymamámhoz vágytam. Nem vagyok én csavargó, mindig oda futottam, s már az is jó volt, ha egy óra hosszat ott maradhattam. Sose láttam még az intézetet, persze, hogy rossz volt először itt.’ Hazavágytam ... J —• Édesanyád hol lakik? Együtt a Mamáékkal. Csak most kórházban van, azt mondta, legyek jó, majd ír nekem. Adott egy töltőtollat, de nem fogadtam el, mert tudtam, neki sincs sok pénze, ötszáz forint rokkantsági nyugdíjából fizeti a bírósági pénzt is... A nevelőnő meglepődik: — Bercikéin, te azt mondtad, hogy a szüleid együtt élnek ... Berci szemébe könny szökik: — Minek azt mindenkinek tudni, elég szomorú, hogy így van... Én mindig azt mondtam nekik: ne veszekedjetek, azt szeretném, ha jóba lnnétek, s együtt élnénk ■ .. Mondtam, hogy akkor nem lenne bírósági tárgyalás, akkor minden szép volna... De hiába... Az anya és az éiettárs Kopott berendezés, tenyérnyi szoba. Az élettárs nehezen érti a látogatás lényegét, pálinkával oldaná a feszültséget. Tanácstalan az anya is: — A gyereket nem adjuk nevelőintézetbe, állami gondozottnak. Én nem tudom nevelni, nekem csak havi 375 forintom vcfn. De édesanyám gondoskodik róla, ő nem hagyja annyiban. — Berci tudja, hogy hol lakik az édesanyja? — Tudja, kérem... — bizonytalankodik. — ö arról beszélt, hogy az anyja kórházban van... — Hát voltam ott is valamikor. ■— Itt albérlő? — Igen, kérem, de fontos ez? — kap közbe az élettárs. — Albérlő 375 forint havi jövedelemből? — Akkor mondjuk, hogy rokon... Berci szeretettől fénylő mondatai jutnak eszembe. Az asszony szakítja meg a csendet: — Az anyámé legyen a gyerek. A férjemé soha. A nagymama nem enged A nagyszülők lakásán az anyára utalok. — Nővérünkkel nem tartjuk a kapcsolatot, erkölcsi felfogásával, életmódjával sosem fogunk egyetérteni — válaszolják a fivérek. — A gyereket mi akarjuk a Mamával. Két szoba összkomfortos, jól berendezett lakás. A család minden tagja jól kereső, intelligens ember. — Nem elfogultak? — Berci szenvedett meg a hajsza miatt, ez tény. Demit tegyünk, ha a gyerek hozzánk húz. Igen, nemcsak Mama, de mi is elhoztuk sokszor ide az iskola után, vagy este ha apjától elszökött, s az utcán kóborolva találtuk. Mi itt mindent megadunk neki, gondoskodunk taníttatásáról, tanárt fogadunk mellé. Minek lenne állami gondozásban, ha van aki törődik vele. Ilyen ragaszkodást mi sosem tapasztaltunk. Olvassa a levelet: „Jól vagyok, szeretnek, de jobb volna otthon.” — Fellebbeznek? — Mindent megteszünk, újabb bírósági eljárást indítunk, nem hagyhatjuk Bercit. Az apa is kitart Higgadt, megfontolt ember. — Higgye él, most van legjobb helyen a gyerek. A nagyszülők ellenem nevelnék. Magamnál tartottam volna, de amikor dolgoztam, elszökött szüleimtől. Feleségem anyja különben sem hagyta nyugton. Ha a gyerek ennyit vergődik, sosem találja meg a helyét. Ezért is bukott meg. Benn a gyermek- városban jó helye lesz. Én fizetem a tartásdíjat Ott meglátogathatom én is, a nagyszülők, sőt az anyja is. Ott gondoskodnak róla, ott embert nevelnek belőle. Megértem az apát, lakás és családi körülményei lehetetlenné teszik, hogy gyermekét nevelje. A nagyszülők azonban maximálisan jó környezetet biztosítanának Bercinek. Amikor erre célzok, az apa higgadtan rámkérdez: — -ön elviselné, hogy édes gyermeke egykor meg sem ismeri? A hajszának nincs vége. Sőt: az összecsapó indulatok újabb konfliktusokat ígérnek. Berci szeretetre vágyón tovább vergődik. Sokat töprengtem a megoldáson. Az anya semmiképp nem alkalmas fia nevelésére. A nagyszülők szeretete megindító, ők valóban megfelelő körülményeket tudnának biztosítani unokájuk neveléséhez. De megértem az apa aggályait is, ő jogait követeli, s egyre vétóz. Beszélgettem Bercivel, s azt hiszem, ő találta meg a ki nem mondott megoldást: — „Jól vagyok, szeretnek... de jobb volna otthon”. A gyermekvárosban már majdnem helyét találta. Egy-két hónap múlták behegednének a régi sebek, ha újra meg újra nem tépnék fel őket. Akkor Berci otthonra találna. Azt hiszem, rá kell figyelni, rá kell gondolni, mert az ő jövője kívánja, hogy évek után egyszer már megszűnjön ez a véget nem érőnek tűnő hajsza«í Pécsi István Az egri VOCSI próbatétele „Nem titok: nem éppen a legjobban kezdődött az esztendő a gyárban. A Hajtóműgyártól a Vörös Csillaghoz csatolták az egri gyáregységet, az új profilok, az emberek nagyfokú s gyakori átcsoportosítása, és nem utolsósorban a magyar tarktor- gyártási ipar jelenlegi helyzete rendkívül felkorbácsolta a kedélyeket: Vékonyabbak lettek a borítékok, nagyon sok jó szakmunkás vett búcsút a gyártól. Tetézve a bajokat, hogy a korábbi jó kollektívák is klikkekre szakadtak, és rések keletkeztek a vezetőség és a dolgozók kapcsolatán, bizalmán is...” A fenti sorokat jó egy évvel ezelőtt írtuk a Vörös Csillag Traktorgyár egri gyáregységének gondjairól, problémáiról. Tévedés 'ne essek: nem kívánjuk, nincs szándékunkban a múltat bolygatni. Bennünket is a gyár jelene, és jövője érdekel elsősorban. A fenti sorokat is csak emlékeztetőnek szántuk, illetve összehasonlítási alapnak, hogy vajon ezekben a napokban milyen gondok, problémák foglalkoztatják a gyár vezetőit, kollektíváját? A közelmúltban új vezérkar került a gyáregység élét re. Ez év januárjától Demeter Pál, a gyáregység főmérnöke, júniusban pedig Schmidt Rezsőt nevezték ki a gyáregység igazgatójának. Különösképpen egyiküket sem kell bemutatni: mindketten egriek, régi ismerősei, s művelői Eger műszaki, közgazdasági, ipari életének. A főmérnök a Finomszerel- vény gyártól, az igazgató / pedig egy rendkívül jól működő, gazdaságilag kiegyensúlyozott salgótarjáni nagy gyártól vett búcsút a hívó szóra. Küldetésük célját nem nehéz kitalálni, megfogalmazni: kivezetni a gyárat a már hosszú hónapok óta tartó krízisből j.. Összefogni és bízni egymásban Ha a sok szomorú tényből csak azt az egyet emeljük ki, hogy a gyár ez év januári termelése mindössze négy százalékos volt, akkor tulajdonképpen ha röviden, tömören is. de mindent elmondtunk a gyáregységről, a több mint félezres kollektíváról. Igencsak kemény fába vágta tehát a fejszéjét az 1 új igazgató, a főmérnök, és ^Alexandra és a kalóz NM. október 5., vasárnap Alexandra volt a legszebb nő Siófokon. Olyan szép, mintha egy képes magazinból vágták volna ki. Különben tényleg onnan vágták ki: maneken volt ugyanis, a magassága 175, mellbősége 110, csípője 50 cm, a haja derékig ért és fekete, a bőre aranybarna, a szeme égszínkék. A férje gyáros. Attól a pillanattól kezdve, hogy megérkeztek, Siófok Alexandra körül forgott. Az étteremben minden szem és száj feléje fordult, gyermekeikkel labdázó atyák kezéből feléje szálltak a piros pöty- työs gömbök, s a víz is hozzá sodorta a gyengébb úszókat, akik között föltűnően sok volt a férfi. Egy filmet forgattak éppen ott s a film férfi főszereplői is Alexandra körül kezdtek forogni. A férj odaadása nem ismert határt. A színészcsoportot minden este vendégül látta a bárban, mert Alexandra szeretett táncolni. Délelőttre harminc személyes vitorláshajót bérelt, délutánra motorcsókot, & gtó síí, ***** egy könnyű búvárt, akinek az volt a feladata, hogy Alexandra horgára föltűzdelje a közeli halászati szövetkezettől vásáEgy napon 'Alexandra egyedül gázolt bele a vízbe. A férj a partról nyugodt fölénnyel nézte szép alakját. Hirterolt óriás pontyokat. A férfi igazán bőkezű volt, gavalléro- san fizetett mindenkinek, forinttal, szivarral, vacsorameghívássai, pezsgővel. —— í-u7 len azonban kis vitorlás hajó bukkant, föl a fürdőzők között és kecsesen Alexandrához siklott. Három óra múlva tűntek fel ismét. A férj vastag pénztárcáját megmarkolva eléjük sietett. — Darling! — kiáltotta a nő férjének, — ez volt a legkellemesebb napom ezen a nyáron. Ha tudnád, micsoda különbség van e kis'kalózhajó és azok között a nagy, behemót, harminc személyes vitorlások között! Köszönd meg te is ennek a fiúnak! — Thank You! — mondta a gyáros és végignézett a félmeztelen, nyurga, far- mernadrágos fickón. Aztán tárcájába nyúlt, elővett tíz darab százforintost és legyezőszerűen széttárva a fiú feléje nyújtotta. Rábízván a döntést, mennyit akar? A fickó elpirult, foltos és festékes farmerje zsebébe nyúlt, előhúzott néhány tízest, szétnyitotta, mint a kártyalapokat és megkínálta velük a férjet. — Thank You — mondta még egyszer a férfi és eltette a százasokat. Töprengve ment vissza a partra. Sehogyan sem tudta megérteni a fiút. Szalag Károly mivel mindössze pár hónap telt el még az igen kimondása óta. így ismerve a gyár, a magyar traktorgyártási ipar gondjait, bajait, nagy eredményeket még senki sem kérhet számon tőlük. A mértéktartó fogalmazás tehát nemcsak illendőség, hanem szükséges is Mert igaza van az igazgatónak: még jócskán a kezdetén tartanak.. t — Mindennek az alapja és a legfontosabb feladatunk gyártmányaink minőségének a javítása. Nem lesz könyű munka, de ha összefogunk és bízunk egymásban, akkor jogosan reménykedhetünk. Nagyon sok függ gyáregységünk kollektívájának tudásától. akaratától, lelkesedésétől és a magyar traktorgyártási ipar országos vezetőitől. Kapcsolataink biztatóan alakulnak a budapesti központunkkal. segítenek, támogatnak bennünket. — Tart-e még az egy évvel ezelőtti pánikszerű elvánr dorlás a gyárból? — Nem, sőt a távozók közül többen már vissza is jöttek. — Magunk is meggyőződtünk róla: a gyáregység gondjai. problémái, a gyár jövője rendkívül foglalkoztatja a dolgozókat. Csak ma már nyugodtabban és higgadtabban mondanak véleményt mint korábban tették. Ügy tűnik: a nyugalom és a bizalom kezd visszatérni.. .• — Ha önök is így látják, kétszeresen örülünk. De másképpen nem is tudnánk előbbre lépni. Amit tudunk, megteszünk dolgozóinkért (A beszélgetésre is a város központjából érkezett az igazgató. ahol az egyik fizikai dolgozó ügyét intézte. Korábban a délelőttös bejárók már hajnal háromnegyed 5-kor bent voltak a gyárban, de a műszak csak hat órakor kezdődött. Ez is megváltozott: ötkor kezdődik a műszak és egykor ér véget. így az emberek már a korábbi vonattal hazamehetnek.) Gondjaikon. problémáikon, ha tudunk. ha lehetőségünk, erőnk van hozzá, segítünk. Egyenlőre ki sem látszunk a munkából, a feladatokból. És ma még, ha akarnánk se tudnánk komolyabb, nagyobb eredményekről számot adni. De ismétlem: ha összefogunk, ha bízunk egymásban és ha segítenek bennünket, ha nehezen is, ha sok próbatétellel Is, de előbbre lépünk^ S mindent el is követünk. hogy így legyen..: — Persze a gyártás — kapcsolódott a beszélgetésbe a főmérnök — a minőség javítása még ma is sok olyan intézkedést, átcsoportosítást, új és plusz feladatokat követel, amelyek közül egyikmásik bizony nem kelt éppen örömet az üzemekbe*: Ezt mi is tudjuk. De a szűk* ség kívánja így. Majd csak összerázódunk és egymáson segítve ezen is túlleszünk,.. „Ránk számíthatnak, de legyen végre nyugalmunk és biztonságunk" A két Józseffel, a lakatos Szakállal és a csoportvezető Tóthtal régi ismerősökként találkoztunk a gyár szereldé- jében. Ahogy mondani szokás: régi bútordarabok már mindketten a gyárban. Szakáll 11, Tóth pedig 16 éve dolgozik a gyáregységnél... — Néhány igazgatót és főmérnököt már „volt szerencsénk” túlélni. Ök elmentek, mi maradtunk. Miért? Most legyünk már új fiúk más vállalatnál? Nem. Kitartunk. .. — És most milyen a hangulatuk. a közérzetük? — Volt ir>ár rosszabb Is. Nézzék: a nagyobb bajok azzal kezdődtek, hogy a traktorgyárhoz csatoltak bennünket A magyar traktoroknak pedig jelenleg itthon sincs valami nagy becsületük. És ez egy kicsit nyugtalanít bennünket. Egyébként valamivel már nyugodtabbak va-' gyünk, mint mondjuk egy fél évvel ezelőtt. De még nincs teljes nyugalom. Ugyanis nem látjuk tisztán, hogy mi lesz. Marad-e gyáregységünk vagy ismét más céghez csatolják. És még mindig sok, hogy most ezt, most azt csináld. Mi tudjuk, és érezzük is. hogy főnökeink mindent elkövetnek értünk, ezért a gyárért. És ez jói esik. De sokat tehetnének értünk, ezért a gyárért a bu* dapesti központban is. Egyszer, s mindenkorra tisztázni kellene: milyen jövője van a magyar traktorgyártási iparnak és vagy így, vagj-y^ úgy de dönteni. Szeretnénk*w már végre mi is édesgyerekek lenni. Ránk számíthatnak. Csak legyen végre nyugalmunk és biztonságunk. Ami meg a nagy jövőt illeti: hát nem hinnénk, hogy a 200 millió forintos beruházás kidobott pénz lenne, hogy a szép iparitanuló-tanmű- helyben, az új nagycsarnokban gombát tenyésztenének majd... összefogni és bízni egymásban — mondotta az igazgató. Nos. az üzemekben még aggódnak ugyan. Sok a megválaszolatlan kérdés, de úgy éreztük, azt tapasztaltuk, hogy a dolgozók bíznak az új vezetőkben, a vezetők pedig a gyár kollektívájára alapozzák az előbb- relépést. És ha ez valóban így is lesz, ha az iparág országos vezetői is összefognak az egriekkel és az eddigieknél is nagyobb segítséget» támogatást adnak munkájukhoz. akkor senki sem kételkedhet a sikerben. Nem könnyű próbatétel következik, de annál tisztább és nemesebbek lesznek majd az eredmények. Koós Józset 28© ezer forint klubfejlesztésre (Gyöngyösi László tudósítónktól): Mátraszemtámrétől nem messze, festői környezetben van a Gyöngyösoroszi Ércbánya egyik lakótelepe, Ká- roly-táró. 68 család él itt, távol a lakott területektől, a bányászcsaládoknak a televízión üdvül szánté az egyetlen szórakozási lehetőségük a klub. Jelenleg nagy munkák folynak a klub helyiségeiben. 280 ezer forintos költséggel átalakítják, felújítják, a szükséges karbantartás mellett új könyvtárat és olvasótermet alakítanak kL Így a már rendelkezésre álló, mintegy ez“"kötetes könyvtárban kén.> elmes körülmények között válogathatnak a telep olvasni szerető lakói, Gondoltak a „könnyebb szórakozást” kedvelőikre is, játéktermet is alakítanak, ki, ahol a sokféle társasjáték mellett a hagyományos biliárdasztal is megtalálható. A klubban helyezik el a büféit is, melynek üzemeltetését a gyöngyösi kisker. vállalat vállalta. Erre azért is szükség van, mert a telep egyetlen boltja délután 2 óráig tart nyitva, s így szombat délután és vasárnap semmit sem lehet vásárolni. Az üzemi szakszervezeti bizottság terveket is készít, hogy 3 korszerűsített bányászklub« ban mindenki megtalálhass*) kulturált körülmények k&> zott az őt érdeklő szórakozás si lehetőséget, .
