Népújság, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-31 / 253. szám
A pálya kezdetén Csak kezdők, de nem tudatlanok A SZEMÉLYES beszélgetések után úgy illik, hogy az általánosítható tapasztalatodat megkíséreljük összegezni, A fiatalok érdeke is ezt kívánja, hogy a pólyájuk kezdetén az eddigieknél jobban startolh anak, de a mi érdekünk i e/.t kívánja, hogy ezeket a üai;'' szakembereket rövidebb idő alatt hasznosíthassuk. mint korábban. A négy egyéni út érdekessége és legfőbb közös vonása a fiatalok határozott önérzete. Mondhatnám úgy is. hogy ők már biztosan állnak a lábukon. Enélkül nem is mernének a munkahelyükön úgy körülnézni, hogy ne kellene külön pirulniuk. De az önérzetük azt is követeli, tőlük, hogy bizonyítsanak is. Ne majd, valamikor, hanem mindjárt kezdetben, néhány héttel azután, hogy a mün- kakönyvüket átadták a murr^ kutatójuknak. Egyedül csak a pedagógusokat „vetik be” a mély vízbe az első napon azonnal. Odaállítják az osztály elé és azt mondják: Itt vannak a gyerekek, tanítsd meg őket a szaktárgyaidra, ha pedig alsós Vagy, mindarra az ismeretmennyiségre, amit ennek az osztálynak előír a tanterv. Becsengettek, kezd a munkád! És csinálnia kell. Lámpa- lázasan, elszoruló torokkal, reszkető térdekkel, elcsukló hangon, egyedül, önállóan, az első perctől kezdve. Nem nézgelődhet heteken, hónapokon keresztül, nem ér ró ismerkedni a környezetével, mert ott ülnek vele szemben a gyerekek, a tanítványok, akik az ő szavára várnak. NE TÖBOZZÜK EE, mondhatja valaki, hiszen a pedagógusok is gyakorlaton vesznek részt, mielőtt oklevelet kapnának. Nekik is van alkalmuk ismerkedni mesterségük szakmai fogásaival. Persze! Igaz. De melyik mérnök, közgazdász, agronómus marad ki tanulmányi évei alatt a gyakorlati foglalkozásokból? Egyik sem. Ök sem abszolút tájékozatlanul állnak munkába, mégis hónapokig nem tesznek semmi lényegeset, csak ,tájékozódnak". Sérti is ez az önérzetüket. Ez a fajta figyelmesség tehát leértékelést is kifejez. Mintha azt mondanánk, hogy az oklevél csak egy papír, ami jó ha van, de az igazi ismereteket egyedül csak az élet adja meg. Esetleg a nagybetűs Élet! • Ha ez így van, akkor rossz az oktatási rendszerünk. Altkor azon kell sürgősen, változtatni. Ha viszont mégiscsak kapnak elegendő ismeretet a tanulmányok során, akkor fölösleges a túlbábás- kodás. Akkor a helyi ismeretek megszerzése rövidebb idő alatt biztosítható. Akkor a fiatal, pályakezdő szakembert gyorsabb ütemben is be lehetne vonni a termelésbe', a közhasznú munkába. Ezt szeretnék a fiatalok, maguk is. Egyáltalán nem örülnek a láblóbázásnak. mégha azt esetleg havi kétezerért gyakorolhatják is. És az ilyen kényszer-tétlenségnek lesz a. következménye az a közfelfogás, hogy az üzemben, a vállalatnál a szövetkezetben ..lógnak ’ az emberek, csupán a melós, a paraszt gürizik, hajszolja magát. Hiszen a pályakezdő értelmiségiek egv részének hosszú időn át nem kell csinálnia- semmit, mégis megkapja a fizetését. A cinikusabbak csendesen mosolyognak hozzá, de a többség bosszankodik emiatt, esetleg halkan szól is, mert még illendőségből nem akar hangoskodni. UNr9. október 31.„i»eutek Ahhoz, hogy egy újsütetű szakember az első napoktól kezdve úgy érezze, rá szükség van Öt fontosnak tartják. a tudását fel akarják használni, mindjárt a kezdettől fogva munkával kell ellátni. De közhasznú munkával, ne olyan adminisztratív teendőkkel, amikről az is tudja, hogy céltalan, aki kiadja, de az a pályakezdő fiatal is, akinek adják. Mert a tenni akarás nem viseli el az üresjáratot, a szálmacsép- lést. A JÓ INDÍTÁS meghatározhatja az egész élet további útját. Ne akarjuk cinikussá tenni a fiatalokat az első hetekben. De olyan a pályakezdés Is, mint valami egész embert kívánó sportág. Fel kell ké-x szülni a versenyre, méghoz-' zá fokozatos megterhelést nyújtó edzésekkel. Ez a fokozatos megterhelés a legfőbb a kezdő szakembereknél. Ez a fokozatosság hiányzik általában. Méghozzá jó szándékból, kíméletből, megértésből. Hadd idézzem itt a régi mondást: A pokolhoz vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Persze, ahhoz, hogy egy oszrtályvezető; vagy egy főmérnök a ma munkába állt kezdő kollégát fokozatosan bevezesse a teendőibe, ahhoz bizonyos mértékig pedagógiai ismeretekre is szüksége lenne. Pedagógia egy mérnöknek? Vagy: egy igazgatónak? Bizony ám, pedagógia! Akik emberekkel bánnak, azoknak a pedagógiához, a lélektanhoz is érteniük kell! Tudjuk ezt, de cSak halkan mondogatjuk, nem merjük hangsúlyozni. Lassan azonban mernünk kell, mert a fejlődés ezt is megköveteli. Tanulságnak ez sem megvetendő megállapítás. Mielőtt azonban bárki félreérthetné a következtetést, állapítsuk meg, hogy a friss oklevél csakugyan kevés a „mély vízhez”. Egy kezdőtől ne követeljünk annyit, mintha már évek gyakorlata lenne mögötte. A túlterhelés lélek-, ideg- és embertipró veszélyét kerüljük ki. Lássuk be azt is, ,hogy nálunk negyvennyolc órás a munkahét, ahol még ezt is nem rövidítették le. Az esték és az éjszakák a pihenésre valók, a felfrissülésre, / a másnapi erőgyűjtésre, és aki nem kíméli magát, az vétkezik a közösség ellen is — a békés hétköznapok idején. A FIATALOK bizonyítani szeretnének tele vannak lelkesedéssel. ambícióval. Többségük ugyan a- forintokat is számolgatja, de mégsem anyagiasak. Hogy „tisztességesen" szeretnének élni, ez inkább erényük. Mert a munkájuk után akarják megszerezni azokat a javakat, amiket méltán elvárhatnak szocialista ' társadalmunktól. A lakást sem kívánják ingyen. de ha felajánlják nekik az állás mellé, miért utasítanák vissza?! Autót akarnak? Természetes. Utazni szeretnének, világot látni? Tegyék. Tíz-tizenöt év alatt szeretnének elérni egy olyan élet- színvonalat, aminek birtokában megszűnik a kicsinyes filléreskedés, az OTP-kölcsö- nök visszafizetésének állandó gondja? Miért ne várhatnának el olyan életkörülményeket, amikben a létbiztonság a legfőbb alap? Nem kispolgári életfelfogás ez. Realitás. Minimális életprogram, ami az élet anyagi oldalát illeti. A fiatalok még- olyan politikai, ideológiai igényekkel állnak elénk, amiket beléjük oltott a kommunista ifjúsági mozgalom. Bár ezeket • „direkte” megfogalmazni manapság nem nagyon illik, nehogy a sematikusság, a trá- zisosság vádja érjen bárkit. Pedig nagy igazságokat általában csali frázisokkal, közhelyekkel, „agyoncsépelt” kifejezésekkel tudunk szavakba foglalni. Mit kell ezért szégyenkezni? BÍZNAK BENNÜNK ezek a fiatalok. Mi is bízhatunk bennük. G. Molnár Ferenc ' 4. Amint feleszméltem, csönd és üresség vett körül. Nem éreztem mást, csak a sebeimet. Büszkeségemből semmi sem maradt. Értelmetlennek tűnt a viselkedésem. Egyedül voltam, olyan borzalmasan egyedül, ahogy csak egy gyerek. lehet. Ellenálltam a gonosznak, anélkül, hogy pontosan tudnám, az-e'a gonosz. De nem értem el semmit, csak egy öregasszonyt juttattam veszélyes helyzetbe, amiből nem tudom kisegíteni. Ha Eisenbeck ezekben a percekben visszajön, harc- képtelennek és 1 puhának tar Iáit volna. De Bozenna jött. Hallót-, tam, hogy kinyitotta az ajtót és habozás nélkül "hozzám lépett. Ügy feküdtem, hogy nem láthattam, de léptei könnyűek és csendesek voltak, s noha sohasem gondoltam rá, ‘ tudtam, hogy nem kell tar- tanorit tőle. Amikor mellém guggolt, és felemelte a fejemet, megláttam a zöldcsíkos ruhát és a halvány arcot a nagy szemekkel, amelyekben nemcsak ijedtség volt, hanem nyugodt komolyság is.' És ez ismét visszaadta a bátorságomat. Miközben Bozenna kiment, hogy a kamrából behozza a pokrócot, rögtön az öregasz- szony jutott az eszembe, aki nem tudta gyűlöletét visszatartani, akinek a sorsát még- néhány perccel ezelőtt megváltoztathatatlannak láttam. Amikor a lány betakart a pokróccal, így szóltam: — Az asszonyt ma éjjel el akarják vinni.! — Melyik asszonyt? Hogy néz ki? Hol lakik? Kevés időnk volt. Bozenna tudta, hogy azok mindig pirkadatkor mennek az áldozatért. Hálával tartoz.om neki. Jókor mutatta meg, hogy mi : - dig vannak emberek, aki - ben bízni lehet. Tőle tanul; Letűnt korok üzenete „Halálra ítélt falu” — így emlegettük nemrég az Aba- nemzetség korai szálláshelyét, a lignitmezőre épült Visontát. Tervezők fogtak hozzá, hogy megalkossák az új fáim; és a muzeológusok, régészek, folkloristák is munkához láttak, hogy- megmentsék az ősi település földben, emberekben rejtekező értékelt, emlékeit, ne vesszen el semmi nyomtalanul. füvekkel ezelőtt kezdődött a kutatás, s bálidén kimondták a kegyelmező döntést, helyén marad, nem bont iák le a falut, a murika lovább halad: megörökítik Visonta jelenlegi helyzetét. A kutatásban- részt vevő szakdolgozók, kedden, a gyöngyösi ÜYtáira Múzeumban, közös tanácskozáson összegezték eddigi munkájuk eredményeit, s szabták meg a kutatás további felaibitait. ' VISONTA FÖLDJE óriási múzeum, amely letűnt korok, az itt élt.emberek minden maradandó emlékét elraktározza rétegeiben. A régészásó az emlékeket felszínre hozza, tanulmányozza, és segítségükkel rekonstruálja a múlt, régvolt évszázadok művelődési, szellemi, egész gazdasági és társadalmi életét. A földborotválás során kora " középkori település nyomaira bukkantak. A legrégebbi település leletei a VIII. századból valók. A falu több pontján „megszondázták” a földet. Nem kellett mélyre hatolni. Csalt éppen a mi korunk bőrrétege alá. S a csákányütések nyomán egyre-másra fölszisszent a múlt. Sírokra nyitottak fényt a szerszámok. Három temetőt ástak fel. Most utóbb kései av^.r kori sírmező került elő a föld alól. Nők csontvázait tisztította le, a seprő, derengő gyermekcsontokat az ecset. S a csontok mellett a túlvi- lági útravaló: agyagtálak, cserépkorsók. arany ékszerek, A * Kárpát-medence eddig felásott 20 ezer avar sírja közül, gazdag leleteikkel az itteniek, az első 80 sír közé sorolhatók. A- fői fedezések ’ több mint érdekesek. A temetők a mai falut fogják közré; s ez annak tanúsága, hogy Visonta településrajza gyakorlatilag ezer éve változatlan. A KUTATÓMUNKA nemcsak a föld „múzeumában" folyik. Írásos anyagokban, okmányokban is keresik a régi Visonta megrajzolható arcát. „Térképezik” • például a falu középkori birtoktam a gyors cselekvést. Vigaszom és inspirálóm ■ volt azokban a nehéz években, amelyeknek még jönniük kellett. Minden lányban, akit később megismertem, őt kerestem. Soha nem fogom elfelejteni, amint pillantása ott a konyhában mutatta, hogy az öregasszony biztonságban van. Színtelen és dagadt volt az arcom azon a reggelen. De senki sem csúfolódott, mindnyájan némán tértek ki az utamból. Amíg a többiek a reggelizőasztalnál ültek, én lent álltam a konyhában, hogy a felvonót kezeljem, amely kávéskannákat és lekváros kenyereket szállított az étkezőhelyiségbe. Gyakrabban néztem rá, mint máskor, és most néha ő is felpillantott. — De a lyuk már üres volt. Először senki sem akart tudni semmit, de hát megvan mái’ a módszerünk, hogy felfrissítsük az emlékezetet. Egy kislány lehetett, vékony, szőke copfos — hallottam a kissé fütyülő hangot, a lépcsőről és a két lány is hallotta, akik a kávét adták nekem. Májdnem egyszeri-e fordultunk Bozenna felé. aki rögtön felugrott és feszülten figyelt, A felvonó aknájában tompán hatol! le hozzánk az étkezőhelyiség lármája, vadul forrt a víz a tűzhelyen, és mégis, mintha egy másodpercig titokzatosan szorongató csend lett volna körülöttünk, amelyet aztán a gondnoknö hangía hirielen elvágott: — Nálunk csak egy copfos van. Lent. •Szöges csizmák kopogását vártam a kőlépcsőn. De a lépések halkak voltak, mint a gumitalpú cipőké. A Vép1 áttörtön éhéé, amely gz oíí- mányakban a XVI. száza- tilg nyomon v követhető. S mindaz, amit a régészet szinte a semmiből, a ködből igyekszik előteremteni, igazolódik hiteles dokumentumokban is. Egy oklevél 1358-ból: a , Csobúnka-ápi Pál fia Imre megosztja birtokát három fia között. Az oklevélből kitűnően a megosztás a mai falut, az ősi nemzetiségi birtok magját érintetlenül hagyja. A fellelt okmányok több helv- megjelölést említenek. Pl : „Tonhal", „Szent Kereszt ’Földe". A „Tonhel” alkalmasint ..Toronyhely” lehet, amely az itteni ..lakótoronyra" vonatkozhat. A „Szent Kereszt Földe” talán egy településre, templomi birtokra utal; meglehet, hogy ez a mostani templom körül fellelhető, hiszen a falu véd - szentje, patriciuma ma is a „szent kereszt". Visonta különböző anya- könyvei csak 1813-tól kelte- zetten ismeretesek. Ennek „előzményeibe” a kutatók Abasáron bukkantak, amelynek korábban fiókegyháza, filláléja volt a visontai — így moít már a tételes feljegyzések 1692-től keltezetlen gUnak rendelkezésre. Az anyakönyvi feljegyzésekből kimutathatók — a történeti demográfia módszereivel — a termékenységi periódusok, a keresztelési, névadási, házassági szokások, a népi erkölcs változásai, a társadalmi rétegeződé?, a szociális helyzet, az életforma, vallás stb. A keresztelési anyakönyvek adataiban lemérhető: a névadásban hogyan hatottak a divatjelenségek? Kimutatható: bizonyos időmetszetekben milyen nevek voltak divatban? Érdekes módon követhető az ún. törvénytelen, a házasságon kívül született gyermekek sorsa. Kétszázötven év adatában nyomozható: hogyan alakultak a házassági körzetek, mikorra tehetők a házasságkötések csomópontjai stb. A NÉPRAJZI IRODALOM általában úgy tudja: nem jó , terhes asszonyt keresztanyának hívni, mert a gyermek hamar meghal. Ezt a visontai adatok cáfolják. A rendelkezésre álló tételes feljegyzések gazdag anyagából a kutatók sok olyan következtetést levonhatnak, amelyre — éppen az adatok hiánya miatt — a néprajzkutatás eddig nem is gondolhatott. Összeállíthatják például a falusi csalácső, amely a pincébe vezetett, hosszú volt, meredek, gyéren megvilágított, az embereknek lassan kellett jönniük, hogy le ne essenek. De nem is volt nekik sietős — az áldozatot már a kezükben hitték. Belökték az ajtót, olt álltak hallgatva a konyhában, három civil ruhás férfi, borotvában, a kezük a ka- bátzsebben. Az egyik az ajtónál maradt, A másik sietség nélkül végigment a helyiségen a magasan levő ablakocskáig, felnézett a borús, hajnali égre, megfordult és közömbösen nézte, amint a harmadik, a mereven álló konyhalányokhoz lépett és kedves hangon Bozenna után érdeklődött. Amikor az egyik egy „Jézus Mária, Szent Jó- zsef’-fel felelt, villámgyorsan az arcába vágott, és ugyanolyan kedvesen, mint az előbb, a másikhoz fordult, aki sírni kezdett és egy szót se tudott kinyögni. Amikor á pelyhes arc felém közeledett, szinte kiment az erő a karomból, Abban a pillanatban, amikor a nyomozók belökték a konyhaajtót. olyan erővel hajtottam meg a felvonót, hogy a zöld- csíkos szoknya, amely guggolás közben eltakarta Bn- zenna lábát, éppen hogy eltűnt az aknában. Azt a másodpercet, amikor még nem értettem, hoey a lány miért ugrott be a felvonóba, a liftkezelő kötél erős rántásával hoztam be. De aztán, ahogy a^három ember a konyhában szétosztott és kérdezgetni kezdett, egyre lassabban haladtam. Erőfeszítésemet és »/Melmomet nem volt szabad elárulnom. Amikor a rózsaszín arc éppen előttem volt, végleg elhagyott az erőm. De a kötél 3d? genealógiáját, a csaladok le®—* - --szását, rokoni összeköti 1: ezzel szinte felölelhető a falu egész társadalma A családnevekből lenyomozható n betelepülés folyamata is. Feltételezések szerint legalább,. 8 —10 család letelepedése tisztázható Pontosan. Kiderítették a kutatók, hogv bizonyos csalánok Gömftr megye rozsnyól iáránából H- dúlták el és vertek gyökeret Visontán. Egváltaléb-i tisztázható lesz Üt az a folyamat. hogv a különb ' - S nem magyar ajkú népek fogván illeszkedtek be a f; társadalmába ás hogv-.n váltak végül Is teljesen ma-' gyárrá nemzedékeken át. Termékeny kutatómunka színhelye Visonta. A falu határában már évek óta szenet ad a külszíni bánya, s hamarosan villanyfényt, energiát küld az erőmű is vastraverzeik vezetékein az ország minden részébe. Az erőmű tornyai alatt, a bánya gépszerelő terein nemegyszer idegen szó üti mag a fülünket. Ám nemcsak az ipari táj, maga az öreg falu, Visonta is a nemzetközi érdeklődés sugármezőjében áll. Nemrég egy finn régészhő kutatott Visonta földjében, s az idei nyáron pedig német, avar korral foglalkozó szakember tekintette meg a Nagycsapéson (Attila utca) , feltárt sírmezőt. Eddig csak apró híradásokból értesültünk arról: mi is történik valójában a híressé váló faluban. Jövőre a kutatók tudományos dolgozatai is napvilágot látnak. s ezután rendszeresen megjelennek nyomtatásban a féltárt, összegyűjtött anyagok sorra. És kibontakozóban van a konkrét szociológiai kutatás is. Gyűjtik a tárgyi emlékeket, a kutatók figyelmét úgyszólván semmi setQ_ kerülheti el. Gyűjtik a régi, de már kiveszőben levő földmunkáló szerszámokat, kéztartást eszközöket, ritka szép ruhákat, bútorokat - és más kellékeket. KÉT MÜZEUMHAZAT nyitnak majd, s ha egységében változik, újul is a . falu, e paraszt porták eredetiben illusztrálják majd a nép életét, s emlékeztetnek a jövőben is — a múltra. Pataky Dezső hirtelen erősen megrándult. A felvonó könnyű lett. Utoljára még hallottam a 'Hangját: — Nagyon köszönöm ... — Tudód, hol van a kicsi? , — kérdezte a férfi — Három-négy perce felszaladt a harmadik emeletre, a fürdőszobába, biztos úr — szóltam és arra gondoltam, hogy ő már bizonyosan kijutott az ebédlőből. — Miért nem mondtad rögtön? — Mert megtanultam, hogy csak akkor beszélj.k, ha kérdeznek. — Jól van. fiam’ — mondta, intett a másik kettőnek, és eltűntek anéiküí, hogy még egyszer hátranéztek volna. Bozenna akkor már biztosan kilépett a bejáraton és st Péter-Pál templom mögött az egyik síkos utcán el is tűnt. Többé sose láttuk egymást és bizonyosan sohasem tudta meg, milyen fontos volt ő nekem akkor. Mindig, amikor azon a kérdésen töprengek, milyen körülmények tettek azzá, ami most vagyok, rá gondolok és a katowicei napokra. És tudom, hogy hálával tartozom neki. Fordította: Pálfi Ferenc (Günter ele Bruyv. az NDK mai írónemzedékének egyik je* íeniős képviselője. 1926-ban született Berlinben. Életének döntő fordulata volt a világhó.ború. Apja a háború kezdetén elesett, ő maga nem tudta elvégezni a.z iskolát. A frontra került, megsebesült. majd-, fogságba esett. Hazatérése mán először mezőgazdasági munkás, maid tanító, később könyvtáros Berlinben. Első elbeszélése lonn-ban jelent meg. ..A mély út" című regényéért JOQS-ban elnyerte a Heinrich Mann-dijat. Műveiben saját él’, menyeit dolgozza feL de ezeh' nemcsak egy ember, hanem ea% *$é*z nemzedék önvallomás«*^
