Népújság, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-30 / 252. szám

egy rnierpe/rocfo nyomában Beszélgetés Hevér Lajos országgyűlési képviselővel Az országgyűlés július 2—4-ig tartó időszakában felszólalt Hevér Lajos kép­viselő, a Heves megyei képviselőcsoport vezetője. Felszólalásában a falusi vízellátás, a Mátravidék víz­problémájáról szólt. Felve­tette a közművesítéshez elengedhetetlenül szükséges azbesztcementcsövek arány­talanságának kérdését. — Hevér elvtárs, a Parla­mentben elhangzott interpel­lációjára reagáltak-e az ille­tékesek? — Igen. Észrevételemre az Országos Anyag- és Árhiva­tal elnöke, valamint Dégen Imre államtitkár, az Orszá­gos Vízügyi Hivatal elnöke válaszolt, s rögtön hozzá tehe­tem, kedvezően. — Milyen áraránytalanság jelentkezett az azbesztcement csöveknél, amelyet ön szóvá is tett? — Azzal kell kezdenem, hogy a falusi lakosság 20—25 százalékának ivóvízellátása közművesített. Az igény azonban egyre nő. Az az- besztcementcső-igénylés na­gyobb mértékű, mint a gép­kocsik iránti kereslet. Hazai ÄG csőgyártásunk volumene meglehetősen kicsi, így na­gyobb mennyiségű importra szorulunk. Ezt a hiányt Ju­goszláviából, Olaszországból és Ausztriából pótoljuk. Az olasz és osztrák termékekre 40 százalékos vám nehezedett eddig. Dr. Csikós-Nagv Béla, az Országos Anyag- és Árhi­vatal elnöke tájékoztatott a közelmúltban, hogy a Vám­tarifa Bizottság az olasz és osztrák relációból származó AC-csövekre „csillagos enge- -délyjegyes” kedvezményt adott, amely a 40 százalékos vám elengedését jelenti. — Hazai gyártásunk emel­kedésére lehet-e számítani? — Igen, lehet. Selypen megkezdődött a csőgyár épí­tése. Ez az üzem a jövő év végéig bekapcsolódik a ter­melésbe, de a szolnoki és Arról panaszkodik a ter­melőszövetkezeti párttitkár, hogy bár öttagú a vezetőség, neki magának kell minden ügyben eljárnia. Kell, mert különben nem mozdulna semmi, maradna, ahogyan van. Az üzemi pártszervezet, ben arról hallunk, hogy dö­cög a munka, mert a reszort- felelősök csak töredékét vég­zik el annak, ami feladatként vár rájuk. Másutt viszont azt vetik a gazdasági vezetők szemére, hogy csakis és kizá­rólag a pártszervezet titkárá­val tárgyalnak, mintha a pártvezetőség többi tagja, s a közöttük levő munkamegosz­tás nem létezne. Az önként vállalt tisztség terheinek egyelő viselése az egészséges, a gyakorlatban érvényesülő munkamegosztás, a vezetés kollektivitása a pártalapszervezetek egy ré­szében tény, másik részében viszont óhaj csupán. Ezekben a kommunista közösségekben vezetőség ugyan van _ de: nem rezet. Sokféle ága-boga van an­nak,- nü mindentől függ a kollektív vezetés elvének gyakorlati érvényesítése. Két­ségtelenül nagy szerepet ját­szik bemre a vezetőség tag. jainak okos. igényes kiválasz­tása. Nem jó dolog öt V3gy hat tisztség mellé egy újab­bat adni, s vállalni. Az sem biztató, ha valakit csak hosz- szas kapacitálas után lehet megnyerni a vezetőség tagjá­nak, s még kevésbé, ha a fel­adatkörök egymás közötti megosztásakor figyelmen kí­vül hagyjak a rátermettséget, tudást, tapasztalatot. A jó vá_ i 'iMztás, a közösség igényessé­nyergesújfalui gyár is bővül. A kedvező vámtarifa már most érezteti hatását, és ha még nem is ugrásszerűen, de jelentős javulás következett be az ellátásban. Ez termé­szetesen maga után vonja majd a közművesítés meg­gyorsulását is. — Megyénkben különösen problematikus a Mátra vízel­látása. Várható-e javulás ezen a téren? — A köszörűvölgyi tároló enyhített a vízgondokon, de nem oldott meg minden problémát. Dégen Imre ál­lamtitkár, az OVH elnöke le­velében közölte, hogy Parád- fürdő és Recsk között 1970- ben megépül a főnyomóveze­ték, és ezzel egy időben meg­oldódik RecSk község közmű­vesített ivóvízellátása. A kö­vetkező fázisban, 1971—7,7 között elkészül a Nagypatak- völgyi tároló, amely Galyate­tő, TVIátraszentimre és Mátra­háza térségében napi 3000 köbméter vizet biztosít. — Úgy értesültünk, hogy a termelőszövetkezetek viz- gondjaival is foglalkozott in­terpellációjában. — Azt a kérdést vetettem fel, hogy vajon a termelőszö­ge a bizalom megadásában már alap az eredményes te­vékenykedéshez. Ez az alap azonban csak akkor szilárd és tartós, ha kiegészül még va­lamivel. Az átgondolt, terv­szerű munka igényével, s az ehhez szükséges feltételek megteremtésével. Napjainkban, az egyre bo­nyolultabbá váló gazdasági tevékenység, a hivatalokkal szembeni megnövekedett kö­vetelmények nem adnak mó­dot arra, hogy a kommunista közösségek ötletszerűen nyúl­janak egyik vagy másik kér­déshez. Ahol ez történik, ott rögtön kiderül: a vezetőség nein fontolta meg, mit és ho_ gyan akar, nem határozta meg, tagjai miért és miként felelősek. Ha így, az esemé­nyekkel sodródva dolgozik a vezetőség, nem képes többre maga az egész pártszervezet sem. Ezért, nem formai, szer­vezel i, hanem nagyon is tar­talmi kérdés: a vezetőség gondot fordít-e a munkaterv kidolgozására, taggyűlésen való alapos megvitatására. ' agy csak a látszatnak eleget téve vetnek papírra valamit. Érdekes tapasztalatot fogaL mázott meg az egyik üzemi pártszervezet titkára. Miköz­ben arra ügyeltünk — mon­dotta —, nehogy elsikkadjon u vezetőség közös felelőssége a tagság előtt a végzett mun. káért, illetve azért, amit el­mulasztottunk, figyelmen kí­vül hagytuk a vezetőség tag­jainak egyéni felelősségét. Azt, hogy elsősorban tőle kell számon kérni, mi történt a rá_ bízott területen, az oktatás­ban éppúgy, mint a tagdíjfi­zetésnél. A tapasztalat, me­lyet tömören megfogalmaz­tunk, aligha csak egyetlen vetkezeteket ösztónzi-e a je­lenlegi hitelkedvezmény- rendszer arra, hogy önállóan oldják meg vízellátási prob­lémáikat, víztárolókat létesít­senek. A hitel igen rövid le­járatú volt. Három év alatt kellett visszaadni a kapott kölcsönt. Nyilván nem hatott ösztönzőleg egyik gazdaságra sem ez a rendelkezés. A kö­zeljövőben a hitel visszafize­tésének időtartamát minden valószínűség szerint tíz, vagy tizenöt évre emelik. Feltéte­lezem, hogy ez gyökeresen megváltoztatja az eddigi szemléletet — mondotta vé­gül Hevér Lajos. Sz. A. helyen érvényes. A kollekti­vitás, mint vezetési stílus, munkamódszer, nem áll ellentétben az egyéni felelősséggel, sőt, egyik sem lehet meg a másik nélkül. A pártalapszervezetek né­melyikében éppen erről feled­keznek el. Arról, hogy világo­san elhatárolják egymástól a teendőket, s kimondják, ki miért felel személyesen. Ahogy maga a tagság sem gyakorolja azt a jogát, hogy a vezetőség egy-egy tagjától kér számadást taggyűlésen. Beéri azzal: a vezetőség ezt tette, vagy azt nem tette. Ho­lott elsősorban egy-egy re­szortfelelős munkájáról, eset­leg mulasztásáról van szó, s csak másodsorban a vezető­ség. mint közösség, mint tes­tület tevékenységéről. Ami szorosan ehhez tarto­zik: a vezetőségnek állandó és szigorú kunlt'oll aiall kell dolgoznia. A tagság fi­gyelme ez a kontroll. Ne áll­jon elő az a furcsa helyzet, hogy a vezetőség csak a két­évenként sorra kerülő veze­tőségválasztó taggyűlésen kap elismerést é., kritikát. Az idő­ben elhangzott szó minden­nél többet ér! Ha valahol azt látják, hogy a titkár futkos minden után — akár azért, mert csakis magában bízik, akár azért, mert a többiek rá­hagyják a munkát — ne vár. janak a figyelmeztetéssel. Kérjék számon: miért a tit­kár egymaga jelenti a veze­tőséget? Furcsának tűnhet a meg­Szép, nemes hagyományo­kat őriz, ápol a Mátravidéki Szénbányák gépszerelési üze­me. A lelkes, munkáját értő, szerető kollektíva évről évre maradéktalanul eleget tesz az egyre növekvő gazdasági kötelezettségének. S bár még több mint két hónap van hát­ra az esztendőből, az máris biztos: a gépszerelők ez év­ben sem maradtak adósak. Mert ahogyan Izsvák Antal. az üzem vezetője elmondot­ta: az ez éves feladatainak az üzem gyakorlatilag már eleget tett... — Nem szeretném elkia- bální, de ha különösebb problémák — mondjuk ég­szakadás, földindulás — nem jönnek közbe, akkor üzemünk még a tavalyinál is szebb, értékesebb eredményeket mondhat majd magáénak. Pedig tavaly is közel egyhavi fizetés volt a nyereségrésze­sedés üzemünkben. — Ez évben milyen mun­kálatokat végzett az üzem-? latok elvégzésére kötöttek szerződést velünk. 12 millió forint értékben gépesítjük a hatvani kavicsbányát, és mi készítjük el az egerbaktai kavicsbánya vasszerkezeiét is. A visontai III. géplánchoz kotrógépet és hányórendezőt szerelünk. Mi készítjük a vi­sontai III-as főműhely belső dai’upályáját. És van már exportunk is. Egy darut szov­jet megrendelésre készítünk. A gyártása, szerelése elkez­dődött, a jövő év első ne­gyedévében tervezzük átadni. Lesz bőven munkánk. Ez éves tervünk 64 millió forint volt, az 1970-es már ''O millió forint. — Térjünk még visszg a jelenbe: az év elején az üzem a szocialista cím elnyerését tűzte maga elé. Sikerül? — Nagyon szeretnénk. An­nál is inkább, mert üzemünk valamennyi részlégé elnyerte már a szocialista részleg cí­mei, de szocialista üzem cí­münk meg nincs. Heinéij ük, az ev végen kitehetjük majd a díszes jelvényt üzemünkre. Eddig a magas kitüntetés va­lamennyi gazdasági, politikai feltételeinek eleget tettünk, gyakorlatilag elvégeztük éves feladatainkat, így már csak azért szurkolunk, hogy a hát­ralevő két hónapban tartani tudjuk formánkat. Üzemünk lelkes kollektívájára, szocia­lista közösségeire alapozva én bízom a sikerben, hogy meglesz a megtisztelő kitün­tetés. Ez a közösség még so­ha, egvetlen ígéretével sem maradt adós. —k— gadja a főnökét, mert tudja milyen munka marad el, ha valaki most rányitja az ajtót. MALTANYOS TEHÁT ha a tagokat, ismer- í“,fe maguk is a kialakult alnm yftet Az' a bizonyos ^szabna vagy a munka­vezető egy érdesebb monda­ta nem feltétlenül ok arra. ogy hajnalok hajnalán ágy- tanoigálják ki az elnököt (aki esetteg eppen előző este fii LS dolgozott egy sokmil- a s. botuliazási elképzelésen). , lobban szervezett szövet­kezetekben vannak közbeeső - .bártszerve^í! ztaji bizottság, üzemegy- seg-vezeto, ágazati felelős,' ,. ~ ah°l az apróbb prob­lémákra orvoslást, lehet ta­lálni. Lássák be. hogy az el­nök is ember, teherbíró ké­pessege véges. Ne akarjuk tonkretenni éppen legjobb képességű társaikat a túlzóit igény bevétellel. Persze ha valami igazán csak felső fo­kon intézhető problémáról tan szó. akkor az elnök kö­telessége, hogy a sokmillió tor uit os kihatású döntések mellett is találjon időt a nem is mindig egyéni gondokra. ®vel azonban az elnök is ember lehet hiú ember is.. Beszeltem már tsz-elnökkel. aki panaszkodva sorolta el pontosan egy tucat társadal­mi tisztséget. Mondtam ne- válasszon ki ezek közül *fyet- d,6 le^fe,iebb hármat, am azokat lássa el tisztes- jegesen. A többiről mond- jon le. Gondolkodott, azután kijelentette, hogy nem lehet, mert nincs a faluban senki’ aki helyette a kilenc funk- “0t ^tölthesse. Hát ez nem igaz. Ls aki — hiúságból vagy rosszul értelmezett ál­dozatkészségből — így csc_ tekszik, az ue csodálkozzék 5* «»eptekkel, nyugtátok­kal telik meg a fiókja. A vé­gen esetleg össze is roppan mert végleg nem bírja, vagy mert igazán elemi tennivaló­kat hanyagol el és emiatt a tagság és esetleg a család is megvonja tőle bizalmát. NINCS MAS KIÜT, meg kell tanulnia vezetni. Nem csupán istenadta tehetségből ösztönösen, vagy a környc- ken kialakult gyakorlat sze­rint, de korszerűen, tudomá­nyosan. Megtalálni a való­ban döntő láncszemeket megteremteni azt a szerve­zetet, ahol a kollektíva tu- aasg, képessége teszi teljes- fL, ■ ^személyi vezető ténykedését. Ennek hogyan- könyvek jelennek meg eloadasoit szólnak különbö- ban taníoiyalnokon, iskolák­Az elmélet megtanulható, alkalmazásához változatla­nul szükséges a született adottság. Maga a megvalósí­tás pedig lassanként a leg­fontosabb vizsga lesz. Itt i ! el- h°ey csaliugyan al­kalmas-e valaki arra, hogy ezer ember bizalmából — és r elnöki tisztsége! toltson be. F: B. 19'jy. október 30., csütörtök — A Thorez-bányának készre szereltük a szállító­szalag-rendszert. Befejeztük a nyékládházi kavicsbánya re­konstrukcióját. Üzemünk ké­szítette a visontai törőmű vasszerkezetét. Ugyancsak a mi profilunk a kotró- és há­nyórendező berendezések ösz- szeszerelése, s a szállító sza­lagrendszerek felújítása. Igyekeztünk maximálisan be­tartani a határidőket, és kü­lönösen nagy figyelmet for­dítottunk a minőségre. Nem js érte egyetlen kifogás sem házunk táját. Sőt, az ország, a megye különböző üzemei, vállalatai már az 1970-es év­re is jelentős értékű munlsá­Őszi munkák Szihalmon A szihalmi Rimamente Termelőszövetkezetben a kedvező időjárást kiiiasznál- va, a munkák jó megszerve­zésével folyik az őszi betaka­rítás. A közös gazdaságban a ve­tési munkálatok közepén tar­tanak. Az erőgépvezetők nyújtott műszakban dolgoz­nak, egymást váltva segítik elő a kenyérgabona elvetését. A traktoros szocialista brigád minden bizonnyal túlteljesí­ti vállalt kötelezettségeit. A szövetkezet minden dol­gozója szorgalmas munkával és a termelésben vállalt kö­telezettségek teljesítésével készül a község felszabadulá­sának 25. éves évfordulójára. párté'et időszerű kérdései Közös és egyéni felelősség fogalmazás, de jogos. Senki nem születik úgy, hogy tud­ja, ismerje egy közösség irá­nyításának minden csinjút- búrját. A vezetés tudomány és művészet, ma már ez köz­hely. Kevesebb szó esik arról, hogy a vezetést — annak minden formáját — tanulni kell. Tanulni, minden lehet­séges módon. Például úgy is, hogy a pártvezetőségek tag­jai ne restelljék a szomszéd­ban tett látogatást. Igen sok, hasznos, útmutató tapasztalat halmozódik föl egy-egy he­lyen. Olykor a szomszédban, a másik műhely, a másik ter­melőszövetkezet kommunista közösségében. Mégis, kivétel nek számit az az eset, amikor a példa követésre, a módszer átvevőre talál. Erős és gyenge pártszervezetek, vezetőségek működnek egymás mellett, s bizony pazarlás veszni hagy­ni azt. ami könnyen meg­szerezhető lenne: a szomszé­dok eredményeinek, sikerei­nek titkát. Egyéni adottságok, s a kö­zös megértés, a teendők vilá_ gos meghatározása, a biza­lomra érdemesek iránti igé­nyesség, s a közeg, amelyben tevékenykedni kell — külön is, együttesen is befolyásolod annak, vezet-e, s miként ve­zet azok csoportja akik az elsők az egyenlők között. Állandó nu‘)>újulási, tudás- es magatartásbeli ké­szenlétet kívánó feladat a pártvezetőség tagjának lenni. S mind többen vannak, akik így vállalják a tisztsége!, akik nem csak tudják, de gyakorolják is. hogy a veze­tőségnek, annak minden tag­jának, a választóik bizalma­im:-«;: megfelelő felelősseggel vezetnie keli! ‘ M. O. ŐSZINTE FELHÁBORO­DÁS fogott el, amikor elő­ször láttam táblát tsz-elnök ajtaján ilyen szöveggel: fél­fogadás hétfőn és pénteken, délután 3-tól 6-ig. A termelőszövetkezet még­sem hivatal. A tag a gazda­ság résztulajdonosa, akinek bizalmából az elnök betölti tisztségét. Vagyis a tagnak joga, hogy az elnökkel be­szélhessen, az elnöknek pe­dig kötelessége, hogy a tag­gal szóba álljon. Legtöbb mai kiváló szövetkezetünk első, kezdeti sikereit éppen annak köszönhette, hogy a tagok és vezetők között szinte csalá­dias, közvetlen kapcsolat ala­kult ki. Ebben a hangulatban jól haladt a munka, nem ma­radtak el az eredmények. Máig Is hibásnak tartom az elnök kategorikus, admi­nisztratív elzárkózását. Ké­sőbb azonban be kellett lát­nom, hogy valamiféle rend­szerre, szabályozásra mégis szükség lehet. Azok a családias, „klasszi­kus’’ szövetkezetek kicsik voltak és kezdetlegesek. Né­hány tucat ember gondjait valóban személyenként szá­mon lehetett tartani. A tevé­kenységet a legapróbb rész­letekig kívülről irták elő. A politikai és a szakvezetés fel­adata csupán a végrehajtás volt. Ez is idegmunkával járt persze, de könnyebb volt el­viselni. A MAI SZÖVETKEZETEK nemegyszer több ezer holda­sak. A tagok száma néhol az ezret is eléri. A létszám azon­ban még külön megoszlik dolgozókra és nyugdíj asokra. tagokra és alkalmazottakra, szakképzettekre és szakkép­zetlenekre, kevés iskolát járt egyszerű emberekre és dip­lomás szakértőkre. Ennyi em­berrel ennyiféle — egymás­nak gyakran homlokegyenest ellentmondó — problémával egyenként foglalkozni már szinte lehetetlen. Az elnök pedig egyben menedzser is, aki a politikai és gazdasági döntések szabadatlan sorát készíti elő a vezető testüle­tek számára vagy hozza egyedül. Felelős az elnök az egyes tag közérzetéért, de ezért is. hogy a gazdálkodá­si irányt a helyben legoko­sabb módon válasszák ki. Fe­lelős a háztáji tehénkék alomszalmájának biztosításá­ért, de azért is, hogy a mel­léküzemágban előállított mű­anyaggombokat megfelelő áron lehessen eladni. Rá­adásul az elnök még ..sze­mélyiség” is, közéleti ember, akire szívesen aggatnak fe­lelősségteljes funkciókat. Ta­nácstagság, népfrontbizott­ság, vagy éppen egy sport- ünnepély rendezése néha annyi munkát adhat, hogy ahhoz egy külön ember is kevés volna. Ennyi terhelés u legedzet­tebb vezetőt is földhöz vág­hatja. Nem ritka ma már az olyan elnök, aki a pálinkás- bütykös helyett az idegcsil- lapítós fiolák után nyal. amikor az ablakon át látja, hogy látogató közeledik Nem ritka az olyan — _ tit­kárnői feladatokat ellátó adminisztrátor, aki minden utasítás nélkül,, egyszerű em­beri együttérzésből is leta­Közös cél juh: A szocialista üzem cím elnyerése Áz elnök is ember

Next

/
Thumbnails
Contents