Népújság, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-29 / 251. szám

A siínérí sot*l»a állnak Yisoutáu lu^vek laalniozodnak . Gyöngyösön és Hatvanban sorba állnak a szénért. Nines elegendő tüzelő Eger­ben, megyénk községeiben és az ország más részén is gon­dol okoz az ellátás. Mi okoz­ta a zavart? Hol, milyen szén hiányzik? A belkereskedelmi miniszter és a TÜZÉP nyi­latkozott a televízió, vala­mint az.újságok nyilvánossá­ga előtt. De a szénellátást még nem tudták megoldani, nincs elegendő tüzelő me­gyénkben sem. Nem furcsa ellentmondás, hogy a Mátraalji Szénbányáit és a Thorez Külfe.itéses Bá­nyaüzem vezetőségének meg az okoz gondot, hogy Vison- tán nem tudnak mit kezdeni a sok lignittel. Hogyan lehet­séges ez? Mi az oka, hogy a lakosság nehezen jut hozzá a tüzelőhöz, Visontán meg va­lóságos hegyként áll a lignit? Hiánycikk — felhalmozódott készletek Amint ismeretes, a Thorez külfejtéses bánya feladata az, hogy ellássa tüzelővel a Gagarin Hőerőművet. Kül­földről megérkeztek a kor­szerű, nagy teljesítményű külfejtéses bányagépek, a szerelést és az üzempróbát befejezték. De a Gagarin Hőerőmű még nem műkö­dik, egyelőre nincs szüksége szénre. Hány ezer tonna lignitet tárolnak jelenleg Visontán és a nagy gépekkel mennyit tudnának termelni? Minden­esetre jóval többet, mint amennyire Gyöngyös környé­kén szükség van. Sem szénellátási gondokra, sem az erőműnél jelentkező műszaki problémákra nem számítottak Visontán, a nagy gépek és a szállító szalagok mellé nem építettek olyan rakodókat és berendezéseket, hogy vagonokba, vagy gép­kocsikra rakhatnák a ligni­tet. Kötbér helyett megoldást Ki fizesse meg azt a kárt, hogy a külfejtéses bányában a nagy gépek állnak és más munkára kell irányítani az embereket? Ez a kérdés jo­gos, fel is vetették már. De az elvi vitánál sokkal fon­tosabb az, hogy a Visontán felhalmozódott, vagy ezután termelhető szénből minél hamarább és minél többel kaphasson a lakosság. A Mátraalji Szénbányák olyan berendezést építtet, hogy Visontán vagonokba és egyéb jármüvekre tudják rakni a tüzelőt. A feladat megoldása fontos és sürgps. Határidő: 1963. november 15—20. Sikerül? Remélhető­en igen, mert 120 ezer forin­tos célprémiumot tűztek ki. A bánya vezetősége még ebben az évben 60 ezer ton­na lignitet szeretne juttatni a lakosságnak. Igaz, a lignit nem a legiobb és nem is a legkorszerűbb tüzelő, De az érdeklődés, a piackutatás azt igazolja, hogy akik korábban megszokták, most is szívesen tüzelik a lignitet. Másrészt a szükség törvényt bont, azok is szívesen vásárolják n lig­nitet, akik a jobb minőségű tüzelőre tovább nem várhat­nak. Ki (izcs.se a kamatot ? A beruházási és a termelé­si program szerint a Gagarin Hőerőmű 1971-ben és 1972- ben évente , 2,5 millió tonna lignitet fog fogyasztani. Mennyit kell tárolni, hogy biztonságos legyen a terme­lés és ne legyen fennakadás az ország e'nergiaelltásában? Nagyobb tételben, hogyan, milyen módszerekkel lehet szenet tárolni? A szakembe­rek azt mondják, hogy a szén 50—100 ezer tonnás depóniá- Han történő tárolását műsza­kilag megoldják. Az idei ke­serves tapasztalatok nyomán Visontán'. berendezkednek ar­ra. hogy darabos lignitet, ad­janak a TÜZÉP-nek, illetve a lakosságnak. A vita már csak azon fo­lyik, hogy á készletezés költ­ségeit és kamatait, ki visel­tje. Remélhetően az illetéke­sek erre is hámaroshn meg­oldást találnak. F. L. Poroszlói kezdeményezés Poroszlón évek óta nagy go4- dnt jelentett a p'cdagóerus ván­dorlás. AT iff került a községbe egy új nevelő, máris azon gon­dolkozott. hogy hová tudna el­menni. Nem a falu közszellcme késztette őket a gyors vándor­lásra, hanem a lakáshiány. Sok gondot. Idegességed oko­zott ez a probléma a község, az iskola vezetőinek, nrrakevésbé a szülőknek. Szerencsére ma már múlt időben írhatunk er­ről. mert a közelmúltban négy pedágóguslakás készült el s az­óta már be is költöztek a mo­dem otthonokba a családok. Poroszlón tehát kedvezően változott a helyzet s érdemes megemlíteni, hogy ebben nem kis szerepe van a falu terme­lőszövetkezetének. A lakásokat ugyanis a közös gazdaság épí­tőbrigádja. építette s nem is akárhogyan. Már az Is sokat számított, hogy más vállalat az idén nem vállalta volna el a munkát, de a. legdöntőbb az, hogy a szövetkezeti' építőbrigád lényegesen olcsóbban dolgozott, mint mások. Mintegy 100—120 ezer formt „megtakarítást*'’ ér­tek el így, s a következet ve­zetői úgy fogalmaztak: ez a közös gazdaság ajándéka a falu nevV- lésügyének. Már csak azért Is kötelessé­günk volt segíteni — mondták* a szövetkezeti vezetők —. mert nagyon sok termelőszövetkezeti család gyermeke tanul az isko­lában. De talán a legfontosabb az, bogy ma már nem lehet, kü­lönválasztani a falu ügyeit a termelőszövetkezet ügyeitől, mint ahogy fordítva sem. Érdemes még azt. is megem­líteni. hogy a közelmúltban egy értekezlet során a füzesabonyi járás iskolaigazgatói, tanácsel­nökei, párttitkárai is megtekin­tették az újonnan épült peda­góguslakásokat s figyelemre, kö­vetésre méltónak tartották a poroszlói kezdeményezést. Remélhetően a jó példa me­gyénk ipás községeiben is kö­vetőkre Ualál, hiszen máshol is akadnak még hasonló problé­mák. S nyilván a segítő-szándék nem csupán a pedagóguslakások építésére korlátozódik, hanem másra is kiterjed. Már csak azért is, mert manapság való­ban nehezen lehet élesen elvá­lasztani, hogy ez csupán ter­melőszövetkezeti, vagy csudán falusi ügy. (kaposi) 1972-ben már próbaüzemei a BCM A tervejzett ütemtervnek megfelelően halad az ország egyik legnagyobb beruházási programja, a két és fél mil­liárd forint értékű Beremen- di Cement Művek építkezé­se. Tavaly elkészült a köz­úti és vasúti összeköttetés és a felvonulási 1 épületek. Az idén pedig a véglétesít­mények' közül valamennyi épület alapjait, illetve né­hány fontosabb^ épület váz- szerkezetét fejezik tíe. Jövő­re már a gépek technológiai szerelése is megkezdődik a hazai és a külföldi szerelő­partnerek közreműködésével. Képünkön: A forgókemen­cék alapjainak betonozásán dolgoznak, a háttérben a2 ötezer köbméteres silotor- nyok. (MTI-foto — Hadas János felv.) A pálya kezdetén Már sírtam is, mégsem csalódtam Nem tartozik azok közé, akik már gyerekkorukban el­határozzák, hogy ők csak pe­dagógusok lesznek. — Csak gimnáziumiban döntöttem így — emlékezik vissza Valiskó Erzsébet, a markazi általános iskola ta­nár nénije. Milyen furcsa is — még alig múlt húsz esztendős es már így szólítják: néni...! Minden sértő szándék nélkül, sőt: inkább a bizalom jele­ként hangzik el ez a szó a felnőttek ajkáról is. A szülők is a gyermekük nevelőjét, gyámolitóját látják a peda­gógusban, akármilyen kezdő M. — Én is szeretem a gyere­keket, de — szégyenkezve el­mosolyodik — beszélni, ma­gyarázni is nagyon szeretek. Ezért lettem tanár. — Hogyan kezdődött az is­kolai munkája,? — Csak ide adtam be a pá­lyázatomat. Az igazgató bácsi valamikor Abasáron tanított, ahol én is jártam iskolába, tudta, hogy matematika—ké­mia szakot végzek a főisko­lán, és mondta, neki éppen ilyen szakosra lenne szüksé­ge, mint én vagyok. így ke­rültem Markazra. Indulásnál-; Kiagyon jó volt, hogy ismerő­sök fogadtak. A kollégáién iáitalában fiatalok, jól meg­mértjük hát egymást. — Mennyiben különbözik ‘ égy ilyen falusi iskola a gya­korló iskolától? — Elég sok a különbség. A gyerekek azonban nem rosz- szak és nem butábbak. Ez az ' «gyik. A másik: a főiskolán elég sefc, szó esett arról, hogy kint, az életben más lesz majd. De a gyakorló idő­met is falusi iskolában töl­töttem el. Tudtam* mi vár rám. Egyedül a felszerelés le. hetne gazdagabb. — A szertárakra gondol? — Igen. A kémiaszertár elég jól felszerelt, de néhány anyag itt is hiányzik. Fizikai eszközeim viszont nem hi­ánytalanok. Jó volna sok mindent venni, de egy évre alig néhány száz forint jut az egész iskola részére ilyen cé­lokra. — Barkácsol tehát? — Tanultunk Ilyet is a fő­iskolán, hogy ne jöjjünk za­varba, ha a szertár hiányos. De nekem szerencsém vaá abbah is, hogy a vőlegényem sokat segít. Ő mérnök lesz, tehát bátran fordulok hozzá. — Tiszteletbeli pedagógus válik belőle? — így is lehetne mondani. Remélem, később sem utasít­ja el a kérésemet, ha vala­melyik kísérleti eszközt meg kell javítani. Én nem vagyok fizikaszakos, ezt a tárgyat azért kellett még elvállalnom a két szaktárgyam mellé, hogy kilegyen az óraszámom. Ilyen kisebb iskolánál ez már így van. — Hogyan győzte az írás­beli munkát: tanmenet, mun. katerv, óravázlat? — Hetekig csináltam. Ké­ső éjjel tudtam csal; lefeiküd. ni. Pedig annak idején gya­koroltuk. Kaptam is itt a kol­légáktól tanmenetet is, óra­vázlatokat is. Nem másoltam le azokat, hanem átalakítot­tam. felhasználtam őket De KMj a, _-l. — Milyenek a gyerekek? — Nem pánaszkod hatom. Persze, előfordul, hogy támad nézeteltérés köztük és köz­tem. Sírtam is már, az is biz­tos, pedig én a sírással nem úgy vagyok, mint általában a nők. Még a könnyeim ellené­re sem mondhatom azonban azt, hogy csalódtam volna bármiben itt, az iskolában. — Miért mondják azt, hogy a pedagóguspálya ma már csak nőknek való? — Gondolom, hogy a fize­tés' miatt. Én most ezerhá­romszázat kapok, de ebből száz a területi pótlék. Ha a vőlegényem végez, ő sem kezd majd többel. De ő né­hány év alatt el fog jutni a kétezerhez, nekem pedig sok- sok évet' kell tanítanom ah­hoz, hogy ennyi pénzt kap­jak. Miután a családfenntar­tók a férfiak, nekik kell töb­bet' keresniük. Egy tanár vi­szont kevesebbet keres, mint égy szakjnunkás. Ezt a barát­nőimtől tudom. Az egyikük esztergályos, velem egyidős, mégis kétezren felül keres. Ugyanezt tudnám elmondani a technikumot végzett barát­nőmről is. A kis fizetés álta­lában nem vonz, de a feleség esetében még megbocsátható. — Milyen elfoglaltsága van iskolán kívül? — Markazon jóformán semmi. Átjárok Abasárról. Ahogy leszállók a buszról, már szinte kezdődik a tani-' tás, és alig csengetnek ki, már indul a buszom. Az úttö. rőmunka az megvan, de a KlSZ-ben is Abasáron vp- ' gyök. , — Nincs is kapcsolata itt? — Ismerőseim vannak, ele tartósaké kapcsolatom, bará­ti köröm szintén Abasáron van. Bár túlságosan mozgal­mas életet nem élek, de a ba­rátnőmmel jóformán min­dennap beszélgetek. — A vőlegénye mérnök, ő bizonyára városban dolgozik majd. A falut tehát átmeneti szállásnak tekinti csupán? jttím Neon nxwiöcsa, ezt Me­nünk lakást, akkor biztosan városba mennénk. Bár ahhoz az is kellene, hogy én is kap­jak állást valamelyik ^járosi iskolában. Mivel erre semmi kilátásom, nincs, nem is fog­lalkozom a gondolattal, hogy be a városba. Idejöttem, itt is szeretnék maradni. Nekem az átjárás nem okoz gondot, Abasár nincs messze. — Mivel foglalkozik sza­bad idejében szívesen? — A zerte és a könyv a szenvedélyem. Egerben jár­tam hangversenyekre, bérle­tem volt a színházba, és rám ragadt a vers iránti érdeklő­dés az albérlő társamtól. Azelőtt pedig önmagámtól egy verset sem olvastam el. Most Váci a kedvencem. Színház ugyan itt nincs, hangverseny sem, de kaptam egy magnót, majd az segít. Azonkívül Gyöngyös sincs messze. Ott is hallgathatunk hangversenyt, megnézhetünk egy darabot. Majd, ha már férjhez mentem, fia az em­ber nem válik kényelmessé, falun sem kell mindenről le­mondania. Ennek az életfor­mának is nagyon sok a'szép­sége. , ★ Furcsa ez a szemlélet: aki pedagógusnak megy, vessen számot sok mindennel. Ez derült ki a beszélgetésünk­ből. Tudatosan kell vállalni kényelmetlenségeket; ányagi nehézségeket, mint valami mártírnak. A gyermek testi es lelki gyarapodása, értelmi fejlődé­se a legfőbb ellenérték. A ra- e'onális tények ezt nem bír­ják. Egyre több a nő ezen a pályán. Itt aztán a mély vízbe ke­rül -mindenki azonnal. Nem lehet lazítani, mert a tanítási óra negyvenöt percét ki kell tölteni. Ha minden kezdet nehéz, ez talán még annál is nehe­zebb. Szerencsére a kartár­sak segítenek. így mégiscsak könnyebb. G. Molnár Ferenc Dobót huszarnak hitték és be akadtak csomagoltatni... Dolláros Csemege Letelt az ide: szolgálat: kedden érte jött egy jóko­ra teherautó, visszavitték Pestre a „boltot". Azaz, hogy csal; • az árukészletét — mintegy 12 ezer dollárnyi különféle ajándékot — mi­vel az ízléses kis pavilon marad. Itt, az egri várban alussza át az ősz hátralevő részét és a telel. Aztán a tavasszal természetesen új­ra kinyit... A megye egyetlen valutá- tis üzlete előtt útra készen az- eladó is, a fővárosi Béke Szállóból ide !mrUU fiatal ■ lány. Bárányai Kata‘in Bú­csúzba élőtt visszapillant:-r- Májusban kezdett az egri „egység”, egy férfikol­légám árult először. Utána , jöttem én ... Dollárért s még tizenöt más külföldi pénzért kínáltunk mindenfé­lét. 30 centes díszdugótól a 120 dolláros parcelán lovas amazonig. Legjobban az ol­csóbb Coca-Calát, ’ cigarettá­kat vitték, de szívesen vásá­rolták a drágább ^kalocsai csipkéket vagy éppen a he­rendi gyár termékeit. Gya­kori ügyfeleink voltak az amerikás magyarok, akik az óhazából vitt emlékekért szívesen fizettek bármilyen összeget. Persze az emlé­kek között már nehezebben mozogtak mint a pénztárcá­ban : előfordult nemegyszer, , hogy még a kísérő rokonok . is Dobó Istvánt vélték fel­fedezni a legendás hírű hu­szárkapitány, Hadik Aridra^ figurájában... Sztori? Á felületes hazai érdeklődők csgk a puszta számokat vet­ték észre az árcédulákon s — mert .ezek meglehetősen kis összegeket jeleztek — volt példa arra is, ,hogy az egyébként S'J dolláros Ha- dik-fttlszárbol mindjárt, hár­mat. is ’ be akartak csoma­goltatni ■ nyilván forin­tért ... S különösnek mond­ható az is. — jóllehet ez már nem a vevők hibája, tájékozatlansága, hanem va­lószínűleg a mi -bűnünk" —, hogy például itt. ahol annyiféle áru • között válo­gathatott az ember, iim ta­lált képeslapot, gyufát, bé­lyeget, bazárt csecsebecséi, mivel bizonyára kényelem­ből mellőztük az alacsony árak átsző molgatását, egy szerűen kihagytuk azokat a cikkeket az ■ árulistánkról... Jövőre azonban már lega­lább a képeslappal feltétle­nül foglalkozni akarunk ... — Hogyan lesz valakiből „dolláros í üzletember”, eladó az INTERTURIST-nál...? kérdem a lányt. — Feltétlenül kell hozzá ■némi kereskedelmi érzék s szüksége? az idegen nyelv ismerete is. Én az angolt beszélem jobban, s vala­mennyire a németet. Most pedig /a franciát tanulom. ... És most, 3900 dolláros forgalom után .visszamegy Pestre. hogy folytassa a munkát a CSEMEGE Elel- miszerkereskedelmi Vállalat­hoz tartozó 1NTERTURIST valamelyik más üzletében. Jövő tavasszal, nyáron ta­lán a Balatonnál. Szombat­helyen, Harkányfürdőn vagy éppen Esztergomban talál­kozunk vele.., (gyóni) Tanácskoztak a jövő „kiválói” A III. kiváló ifjúsági klub pályázatra Heves megyéből 30 ifjúsági klub nevezett be. E klubok vezetői hétfőn és •kedden kétnapos tanácskozá­son vettek részt Egerben * a Megyei Művelődési Központ­ban. A tanácskozáson ismertet­ték a klubok vezetőivel a pá­lyázat feltételeit, a részvevők pedig elmondották, hogy mi­lyen rendezvényekkel igye­keznek felszabadulásunk, il­letve az illető község, vagy város felszabad utasának 25. évfordulóját a klub program­jának megfelelően megünne­pelni. Ilj'en figyelemreméltó ötletek hangzottak ei e ta­nácskozáson, mint például: az illető községben a kiváló ifjúsági munkát végzett 25 évesek a község felszabadu­lásának évfordulóján ,,áve- rzik az uralmat” a község fölött. Ha történetesen éppen ott például valami új létesít­mény átadására kerül sor, akkor a 25 évesek „tanácsá­nak elnöke” t’lsz eleget, e rnegtisztelő feladatnak. A tervek szérint sor kerül olyan rendezvényekre is, aho­vá meghívják a vállalatok, pártvezetőségek régebbi, vagy 25 év óta tevékenykedő vezetőit, akik „első kézből” számolhatnak be az eltelt negyedszázad szép eredmé­nyeiről. Lesz olyan ifjúsági klub is, ahol felszabadulási naplót készítenek a fiatalok, melyben bemutatják doku­mentumokkal községük vagy városuk fejlődését. A folyamatos értékelésben a KISZ és a népművelési in­tézmények mellett részt vesz­nek a főiskolai hallgatók is, akik az összegezett tapaszta­latokat későbbi, pedagógiai munkásságuk ^'olyanján jól hasznosíthatnak majd. 1969. október 39., szerda I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents