Népújság, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-28 / 250. szám

m Éjszakai számvetés Víkendes társasággal ba­rangoltam a Bükköt. Estére értünk a festői hegyi faluba. I'enn, a menedékházban kap­tunk szállást. Kiadós vacsora . ,ió hangulatától sarkallva tú­ráztunk le a faluba. Tizenegy jóval elmúlt már. A koromverte éjszakában csak a hegycsúcs fehérlett. A falu utcáit neoníények pász­tázták. Nesz se érzett... A társaság minden tagja emlé­keivel bíbelődött a kora ősz fanyar bőd o' óban... Ekkor 1 .11 koztam vele. Tüzet kén. j"-m lehettünk messzire a íulu egyetlen kocsmájától. Fehér ingmelle vakított. Szálfaegyenes em­ber, hatvan körülinek néz­tem. Markáns vonások, ha­tározott mozdulatok. Ki tud­ja milyen jelzőrendszer sar­kallta: beszélnünk kell... A gyufa fénye sárgásán villant. — Hazafelé? — Oda kéne mennem . 1: Aztán elhallgatott, tüdőre nyelve a füstöt. Hirtelen el­illant a víkend gondtalan könnyedsége. Kérdeznem kellett. — Hogy §rtJ? Mélyből fakadtak a sza­vak. — Az italboltba mennek? Kár sietni. Nehány perce zártak. Én voltam az utolsó vendég. Haza. persze hogy hazamegyek, de ott van-e az otthon? Nem volt időm kérdezni, megelőzött: — Nem Vagyok én kocs­máján), nem is futna havi 700 forintos nyugdíjamból. Egy-két deci azért jólesik. Tudja, a fiamtól jöttem. Nem. nem egyedüli gyerek. Ölen vannak. Befutott embe­rek, azt hiszem, így szokás most mondani..! — Ott nem kínálták? Fura**táncba lendültek ar­cán a Láncok. _ Fanyar íze vort a bor­nak. Most már a házam akar­ják Nemcsak Miska hanem a többiek is. Hétről hétre hívnak, s csak egyél kérnek: Apa. kár azért az épületért, minek pusztuljon, te úgysem tudod tatarozni. Mi rendbe hoz*.ánk, eladnánk.:, ilyen­kor forog a gyomrom: Bá­tora a gyerekeim, akik _egy- rnással acsarfeodnak azért 199 ezí-i-ért, s?'látom magam, az apát, akinek vergődnie kéne indulataik kozott. De győdhn, mert sokai tanúi:, tant az elmúlt húsz áv- alattM Ma már semmi sen* íá’;«sakt szavaiktól keserű teee a szá-n iám ízeU: Ha* ezerfc esik-jó* a saját pénzen ve’-t musko-f: taly. Ennek íze zaniaia uan.fl Ss mondta,-«nwiKrta lü o o o KeMtnyeru-petóeíeít-oywnH vak: . — MurrkásgyercK, paraszt- szülőit. És jött a háború.* Alig kétéves házasságod hagytím több ezer kilómé- • térré. Visszajutok-e? Lövész-’ árok, rohamok»». Csak a. parancsszavakat hallottam. , Szuronnyal a kézoen nem­egyszer az egyéves ln;ska ar- , ca villant fel... ölni, de mi­ért, és félni a hazajutásért .. Az asszony írta, útban a má­sik gyerek ... Hozta a Tevéi. Jánosnak, Jancsinak keresz­telték... Hullottak mellőlem az ismerősök, barátok ... tüdőlövés, gránátszilánk ... A gyerekekért aggódtam ... Röplapokat dobtak át az oroszoktól... Tudtam, hogy igazuk van, de összeszorított szájjal hallgattam... A két gyereket láttam, a felesége­met, haza kell jutnom .. Aztán jött a fogság ... Mire hazaértem, megnőttek az ap­róságok ... Beszéltek, mint­ha patakcsörgedezést hallot­tam volna, páraterhes regge­leken: — Enyém a lovacska! — akaratoskodott a nagyobbik. Nem hagyta Jancsi sem. Csak szavaik zamatát hal­lottam ... Ha akkor éreztem volna, hogy ott kezdődött az önzés ... De akkor csak örül­tem nekik. Aztán jött a há­rom lány. Mosolyukkal szí- neződtek az évek. a kenyér­kereső gond ... összejött a ház, a szőlő ... Gürcöltem, csak az estéket várva, hogy a tiszta csengésű kacagást halljam. Felnőttek, iskoláz­tam őket. Csak ketten sze­reztek diplomát, de mind­annyian jól futottak mint munkásgyerekek. Először Miska röppent el, utána a többi, nem mentek messzire, csak a családi házat hagyták ott. Később meghalt a'z asz- szony, nekik gyermekeik születtek. Vártam, vártam őket. Eleinte jöttek is. Per­sze, külön-külön: — Apa, nekünk add a sző­lők tudod, nálunk már két gyerek van, meg aztán nem is olyan jól nősültem. — Apus, Miska panaszko­dott rád, nehéz a természe­ted, ha ott jársz, pipafüst terjeng az egész lakásban. Utána alig győznek szellőz­tetni. — Papi, a fiúk a szőlőért versengenek, én nem kérem, te tudod milyen körülmé­nyek között élünk. Nem jutott eszembe a lo­vacska-játék ..x szétosztot­tam a szőlőt, eladtam a dinnyeföldet. Azt hittem, ez­zel minden rendben lesz: járhatok hozzájuk, újra be­népesedik elárvult otthonom. Hittem, csalódtam ... Néha kerestek csak meg. S jött a régi téma: — Ne add Miskáéknak a házat, ők kígyót-békát be­szélnek rólad ... Hogy vén fejedre menyecskék hoznak szégyent ,1'. — A Manci mondta; apa; Ok találták ki a pletykát, mi ilyesmire sosem gondoltunk. Most már gyakrabban fel­villant az a lovacska-játék. ;.. apa, nekem add • • • enyém legyen ... Most már savanyú lett a muskotályuk«.. Egye­dül maradtam. O O O o — Eljárok néha hozzájuk. " Nyolc évtized után az ember „diplomata” lesz, ha már apa nem lehet. Elhallgatom cél­zásaikat. Azt kérdi, megér­te? Mondhatnám: nem( Ott a lövészárokban? Ha akkor előre láttam volna ... Mégis, a mosolyuk éltetett. Nem tu­dom őket megtagadni, de egyedül vagyok, mert ha a háromszobás ház nem lenne, meg sem hívnának. Így hát topom a mosolyukat. Hideg, rideg, de ha az ember más­nak hazudja. Ha megiszik egy pohár „savanyú” mus­kotályt, még a lovacska-já­ték jut eszébe. Ám, ha saját pénzén a kocsmában még egy-két decit melléönt ün­nepnapokon, akkor' elmosó­dottabbak a kontúrok. A ma­gány? Mosolyuk üldöz min­den szobában . .. Szociális otthon? Nem megyek. Még nem vesztettem el a játsz­mát... Ne kérdezzen, látom, azt akarja mondani: véglege­sen. No, nem így nyersen, hanem ahogy maguk meg­szokták, okosan, finoman ... Hát igen, elvesztettem ... Hány évem lehet? Ha én azt tudnám, de még bírom erő­vel ... Se betegség, se agg- kori fáradtság... Azt mond­ják, másoknál hamarabb jön az ilyesmi.. . Eddig megúsz­tam. Minden reggel „győz­tesként” ébredek. Ilyenkor azt hiszem, . bírni fogom . .. Mindég}’, ez maradt. Ne mondjon biztató szavakat, ez úgyis csak illendőségből fa­kadna. . . Megmondom én: elvesztem a játszmát, egy­szer én is megroppanok, az­tán lesz, ami lesz. De addig reggelek, új napok virrad­nak ... Sose feledje el a reg­gelek varázsát. A koromver­te éjszakából — amikor a felriadót borzaszt} a a meg­foghatatlan bizonytalan, a nesztelen valóság, az ólálko­dó vég — új élet, fényövezte nap formálódik. Ilyenkor új­jászületik az ember... > Az álmából felriadt erdő ózonillatot csap a falura, fenyők frisseségét érzi a nyolc évtizedet kiszolgált tü­dő ... Elfeledem az éjszaka teremtette szorongást, felöl­tözöm. s minden hajnalon elindulok a fény felé ... Mint hajdan, tizenéves sommás koromban... És ugyanazok az álmok jutnak eszembe ... ne higgye, nem vagyok csa­lódott, erőt érzek magam­ban ... a csakazértis ke­ménységét ... Sose feledje a reggelek varázsát, ezért ér­demes élni, elindulni a fény felé.... o o o o Búcsúzott, elment, talán sosem látom többé, kemény tartása mégis erőt sugall... Evek telhetnek, de ezt a markáns arcot, ezt a ritka jellemet nem tudom kiiktat­ni emlékezetemből... Ö tanított meg arra, mit jelent menni a hajnal, a nö­vekvő fény, a mindennapi újjászületés elé... Pécsi István t. Nem tudhatta, hogy akkor mennyire fontos volt szá­momra. Ha azon a kérdésen töprengek, hogy milyen kö­rülmények, események és kik tettek azzá, ami most vagyok, mindig hozzá térnek vissza gondolataim és szülő­városa, Katowice sötét, hi­deg napjaihoz. A háború második telén történt. Az utcát keményre fagyott sár borította, foglyok csákányozták fel — a város­széli szemétdombok csillogó hóhegyekké emelkedtek, köz­tük. gőzölgő szennyvíz vájt magának utat. A i nőik gyap­júkendőt viseltek és a rend­őrök az utcán fázósan áll­tak egyik lábukról a másik­ra és csapkodták kezükkel az oldalukat. azokban a he­tekben, amikor reggel a leta­kart lámpáktól gyengén meg­világított utcá­kon a tábo­runkba futott. Talán neki is kendő volt a fején és felső­testén, talán még vékony .kabát is volt rajta; Nem tu­dom, mert ami­kor jött, még nyugtalanító­an ’ zavaros gyermekál­munkat alud- tuk a kék koc­kás takarók alatt. Csak munka közben láttuk, a pad­lón guggolva, zöldcsíkos ru­hájában, akkor sem pillantott fel. Szemét mindig lesütötte. A fiúk mindig körülvették, és ad­dig lökdösték, amíg elesett, fölegyenesedett és kivörösö­dött arccal vékony gyer- mekhangján rájuk kiáltott. — Nem lökni. Furcsán ejtette a német szavakat és a fiúk nevettek. Aztán elsétáltak, sajátos ki­ejtését utánozták a többi­eknek. Ettől kezdve a száz­húsz tíz—tizennégy éves fiú csak „Nem lökni’-nek hív­ta. Bizonyára nem érezte jól magát a konyhán az asszo­nyok és lányok között sem, noha velük titokban lengye­lül beszélhetett.' Amikor a konyhára voltam beosztva és a felvonó mellől néztem, amint krumplit hámoz, ar-á- nak egvetlen mozdulata : . n árulta el. hogy észrevett a Viccelődést-- és- » ..sikamlós A heti műsorban három nagy egyéniséget fedezhet­tünk fel. Nem a műfajok ál­lították egymás mellé őket, hanem vallomásuk őszinte­sége, hite és hőfoka szerint tartoznak egybe. Sinkovits Imre másfél órán keresztül beszél önmagáról, sorsáról, művészetéről, a színjátszásról és arról, miért is tartja fontosnak hivatását, mit is tart abban szépnek és nemesnek. Szépségét és hasz­nát határozottan fogalmazta meg: ha a gépészmérnök jó gépeket szerkeszt, ha az épí­tész jó és szép házakat épít, az ő munkája a művészet erejével, jó , alakításokkal harcolni a még meglévő bu­taság ellen. Ez az egy mon­dat így kiemelten a Sinko- vit's-monológból talán fur­csának tűnik, de a művész okát és értelmét adta en­nek a fogalmazásnak. lg}’, másfél órán át hall­gatva ezt a kitűnő jellemszí- nészt, megállapíthatjuk, hogy igen sokoldalú, energiája sok mindenre ingerelte, amicita megkezdte pályáját. VersmondásIpó 1, színpadi ala­kításból és filmjeiből kap­tunk lészleteket, és állítását igazoltnak látjuk: a szöveg és a szerep önmagában nem adja a sikert, gélekben és idegekben kell kiharcolni azt, amitől a szöveg és a szerep csak a művész vallo­másának tűnik. A műsorban is a legelőke­lőbb helyre állították a Tra­gédia néhány szerepét. Igaz is, ebben a műben valóban akad jelenet, jellem, amely- lyel Sinkovits Imié remekül összefér. A legnagyobb ha­tást ez alkalommal mégsem színpadi alakításaival érte el, hanem Illyés Gyula Bartók című versével. A rendező Bozó László, az induló versnél árnyékban tartja Sinkovits arcát, hogy aztán a szenvedélyes szöveg fellobogásával együtt ter­jedjen a fény és a kivílágo- sodó arcvonások, a célt ke­reső szemek bizonyítsák a művészi hit erejét és hatal­mát. A tévé-műsor nem közöl­te, a közönségnek minden­képpen meglepetésként érke­zett a kép: a ..Repülj pá­va ..népdalverseny bal­mazújvárosi elődöntőjét Ve­res Péter vezette be. Állító­lag öt percet kapott az író. hogy .ünnepi gondolatait el­mondja, de — örömünkre — ném tudta kurtán abbahagy­ni. Ez a ma is friss érdek­lődésű író, sa ját szülőhazájá­ban olyan rögtönzéssel, a népi fogantatású alkotói szellemnek olyan erélyes és művészi pro­pagandájával lepte xmeg a hallgatóságot és az országot, hogy váratlan fellépését iel kell jegyeznünk. A nép mélyrétegeiben eltöltött év­tizedeinek’ eleven tanúsá­gait sorolta, de a maga fo­galmazta lényegét még ő is Sinkovits Imre, Veres Péter és Leonard Bernstein vallomásai papírról sorolta: a nép da­lai nalc mentése, kamatoz fása kell, hogy közügy le­gyen. A dal — t^eres Péter szavai szerint — nem alka­lom a „pofamutogatálra". hanem lehetőség a nép lei­kének • megmutatására. Leonard Bernstein vallo­másainak harmadik részé* a muzsika latin-amerikai sze!ie_ me foglalta le. Ez a kiváló ze­neszerző és karmester a New York-i Filharmonikusok élén olyan zenei tartományokkal ismertetett meg bennünket, amelyek tőlünk térben tá­vol esnek és ezért *s kap­juk meg itt. Európában a latin-amerikai zenének csak a könnyebben felfogható és importálható alkotásait. (farkas) Esek a mai fiatalok Fiatalok. 16—20 évesek. Egyiknek-másiknak nyakba gön­dörödik a haja, s van, amelyik még segít is egy fél téglával a farmeren, hogy ne legyen új, mert egy „menőfej*’ nem jár új holmikban. Hangoskodó kamaszok, akik mellett ritkán mehet el lány, hogy ne tegyenek rá megjegyzést. Fiatalok, ci-' nikusak. hangoskodók, elégedetlenek. Mai fiatalok... A gyár párttitkára mesélte róluk... Az egyik nap. bekopogtak a KISZ-titkárral az élen. Mi újság, fiúk? Hamar kirukkoltak, mert nem szeretik a hosszú lére eresztett beszédet. Szombaton dolgozni akarunk. Gyors számvetést csináltam magamban: vajon mire kell nekik a pénz? Mert nálunk afféle írailgn törvény, hogy ha a fiatalok­nak pénz kell valamire, szabad szombatjukon bejönnek dol­gozni. így szedték össze a pénzt az egyhetes balatoni üdülés­re. a KISZ-szervezet közös kiadásaira. Jól járnak ők is, meg a gyár is. Tudja, hogy van az. Most kezdtünk, új gyártmá­nyok. igazság szerint még maga a gyár is új, — ha régebben is volt itt munka. De más a gépeket javítani, meg más új gépsorokkal dolgozni. Szóvaj,, a fiatalok, amikor a saját zse­bükre dolgoznak, nekünk is segítenek, mert jócskán van még pótolni való a tervhez. Megint valami kirándulásra kellene neki, vagy magnóra? ;— morfondíroztam, — Most másra kell — szólaltak meg, mintha a gondolataimba látnának. — Ismeri a B. fiút? — Ismerem. Harmadik éve dolgozik itt. Ipari tanuló. — Hát neki akarunk segíteni. Tudja, irtó rosszul állnak. Sok a gyerek, az öreg keveset keres. Jön a ballagás, bankéit, meg a többi, s neki nincs egy rendes ruhája. Az öregje kere­setéből nem is lesz. Ügy gondoltuk, egy szombaton bedobjuk magunkat, összeadjuk a pénzt és meglesz az új ruha. Meg is csinálták. Az egyik szabad szombaton bejöttek dolgozni, aztán a pénzt leszámolták a gyerek kezébe: Na, me­hetünk vásárolni. Elkísérték a fiút az áruházba, tetőtől talpig felöltöztették. A gyerek nyelte a könnyeit, a többiek meg él- cek mögé rejtették meghatottságukat. Hang'osan felröhögtek. ■ Aki arra járt, lehet éppen azt gondolta: nahát, milyen neve­letlenek ezek a mai fiatalok... (d.) beszédeket. Néhányan,' az osztályunkból, a nagyok és erősek, akik elismert veze­tők voltak, és akiket a taná­rok ritkán vertek meg, úgy * tettek, mintha már ismernék a nőkkel való bánásmódot. A többi konyhalánnyal va­lami különös-bizalmas vi­szonyban voltak — leki­csinylőén kezelték őket, de a lányokat ez látszólag nem sértette. Minden kétértelmű­ségen nevettek, nem marad­tak adósak a válasszal és fel­csillant a szemük, ha vala­melyik fiú a combjukba csí­pett. Néha látszólag véde­keztek is a tolakodással szemben és megfogták a fiú­kat. aztán birkóztak, közben szidták egymást és csak ak­kor hagyták abba, amikor arcuk már vörös volt. Bo- zenna azonban csak ült a krumplival teli kád előtt véznán és komolyan, nem nézett föl és nem szólt egy szót sem. Azt hiszem, magá­ra ' hagyott volt, olyan mint én, azokban a pillanatokban, amikor rájöttem, "hogy más vagyok, ha nem is jobb, mint ■ a többiek ... Apám rögtön a háború kezdetén elesett. Amikor a várt bombatámadások miatt megkezdődött. a gyerekek ki­telepítése Berlinből, azzal a reménnyel utaztam el. hogy anyám szomorú környezetét vidám és kalandos tábor: élettel cserélem fel. Nekem is rettentőek voltak, azok a téli hónapok az egykori is­kolaépületben. A Hitlerju- gend-vezelők. • akiknek az volt a feladatuk, hogy a ta­nuláson felül minden percet az állam szempontjából hasz­nosan töltessenek el. a kato­naságtól való felmentésüket űgv igyekeztek biztosítani, hogy a mi életünket tették a lehető legnehezebbé. A gyöt- relmes kiképzés — amely ké­rőbb *odáig- -yitt Jaeoaüakiet, hogy a frontot paradicsom­nak vélj üli —, már akkor megkezdődött. De még nem is ez volt a legrosszabb. Én voltam a leggyengébb az osztályban, hosszúra nőtt, minden beteg­ségre hajlamos, egy helytele­nül kezelt csípőbénulás miatt torna alól felmantett. má­sokkal szemben ügyetlen, puhány, szóval a hangadók szemében megvetés ■ és gúny tárgya, aki mindig csődöt mond menetelésnél, lövészet­ben. bokszolásban és tréfában. A tanár, aki kigúnyolt, biz­tosan számíthatott az osz­tály helyeslésére. Ha a cso­port előtt egyedül velem is­mételtette meg a hátraarco- kat, a nevetés neki segített. Persze mindig és voltam a hibás, persze mindig nekem kellett szobát takarítani, ha­vat seperni. Ez rettenetes idő volt, de rpég rettenete­sebb lett volna, ha Preuss nem állt volna mellettem. Preuss és Markmann vol­tak a tábor „királyai”, a leg­jobb bokszolok, és labdajá­tékosok. Preuss egyszer olyan erővel vágott mellbe a lab­dával. 1 hogy eszméletlenül rogytam össze. Nagyon meg­ijedt és attól a naptól a vé­delmezőm lett. Szerettem, amikor túrákon hátramaradt velem. Sohasem bírtam az iramot a többiekkel. A tör­téneteimet hallgatta amelye­ket egyébként csak az ő ked­véért találtam ki, mert na­gyon jól tudtam, hogy ba­rátságunkhoz nekem is kell valamit adnom. De én biz­tosan ugyanolyan idegen, vol­tam neki ilyenkor, mint ő nekem, amikor bokszolt, vagy verekedett. Egyszer megkérdeztem tő­le, hogy véleménye szerint egy fiúnak miért akkor kell szégyellnie magát, ha gyen­ge és nem akkor, ha nem tud énekelni, vagy - rajzolni. Csak a vállát vonogatta, s én nem tudtam, vajon azért hallgatott, hogy ne, sértsen meg. vagy a kérdésem saját maga ellepi támadásnak érezte. Noha szívesen hall­gatta történeteimet, ez tulaj­donképpen méltóságán aluli volt és ezért szégyellte is magát' a többiek előtt. Az egyetlen lehetőség, hogy a külszínt megőrizze, szerinte az volt, hogy védelmező sze­repét a közvélemény elleni daccal magyarázza. Mintha ezt mondaná a többieknek: „Semmi közöm hozzá, de megmutatom, hogy erősebb vagyok nálatok.” Sejtettem ezt, de mégis örültem ennek a barátságnak, amíg el nem jött az a nap .. i Egy fagyos délután kezdő­dött. Reszkettünk a hidegtől, amint az iskolaudvaron áll­tunk és a tanárok, valamint a Hitlerjugend-vezetők ró­lunk szóló beszédeit kellett hallgatnunk. Valamit ünne­peltünk. talán egy győzelmet, vagy évfordulót. Felvonulá­son kellett részt vennünk, amely mint mondták, arra volt hivatva, hogy a lakos­ságot nagyobb áldozatkész­ségre sarkallja. A metsző keleti szél finom porhavat söpört végig az ut­cákon. A börtön fala mellett vonultunk a belvárosba. A mozi előtt foglyok csáká­nyozták a jeget a járdáról, sárga csillaggal a mellükön* és Eisenbeck, az egyik veze­tő, akinek az érettségin Goethéről és Schillerről szer­zett -ismereteket kellett bi­zonyítania, elordította ma­gát: „Juda ..és a százhúsz gyerek, akiket szüleik arra neveltek, hogy udvariasak legyenek a felnőttekhez és ne kínozzák az állatokat, kó­rusban harsogta: if. i. üsA agyon!”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents