Népújság, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-26 / 249. szám
P^VWi Csűr*.a löiván: Pesti vasárnap Vasárnap délután, amikor.a kasszagépek monoton zörgéssel elkezdik ontani a tiketteket (tétjegyeket) hat-nyolc ezer ember nyüzsög a budapesti galopp-pályán. Szívet-lelket gyönyörködtető látvány ez a hatalmas pálya. A zöld gyep, az egyenletesen, szépen nyírt zöld sövények, a tér üde tágassága és a nagytribün ódon fensége jókedvet, derűt és optimizmust lop még annak az embernek a szivébe is, akinek a verseny nem izgalom. Egy-egy ünnepi alkalomra igen előkelő társaság gyűlik össze a lelátón. A Magyar Der- bynék például állandó vendége a mindenkori angol követ Igaz, hogy sokat vesztett az idők folyamán társadalmi jelentőségéből a galopp, de hívei joggal bízhatnak benne, hogy ezt az elvesztett tekintélyt a már apómén! szolgálatot teljesítő Imperial névén, és az lm periáléhoz hasonló képességű lovak tenyésztése révén (még nincsenek ilyen lovaink, csak a lehetőségünk van meg, hogy ilyeneket tenyésszünk) előbb-utóbb visszaszerezze. Azért a galopp már most is esemény. Egy-egy vasárnap délután tíz futamot tartanak. A fogadók, a játékosok részéről minden futamot, illetve minden fogadást gondos tanulmányozás előz meg. A fogadó, kezében a már otthon is gondosan áttanulmányozott és kellően kipreparált programmal ülve vagy állva mélyen gondolkodik, alaposan szemügyre veszi a lovat, nézi kondícióját, megnézi, hogy nem izzad-e, (ha izzad, az rossz jel, altkor a ló ideges, gyenge, nemigen nyer, persze, ez sem törvény) és mindenekelőtt fülel: mit mondanak a bennfentesek, a jól értesültek, az „okosok”. Melyik lóban bíznak az istállói körök. Sok fogadónál ez döntő szempont, de a gyakorlati jelentősége elég csekély: a versenyzés és a fogadás legdöntőbb tényezője mindmáig a szerencse és ez így van rendjén, ez teszi széppé, nyílttá és érdekessé a küzdelmet. A ló és lovas küzdelmét az elsőségért éppen úgy, mint a fogadó elszánt küzdelmét a nyereségért, a fogadói dicsőségért. Mert ilyen is van. Egy- egy befutó eltalálása nemcsak anyagi fellendülés, hanem erkölcsi siker is a fogadónak. S amíg a fogadók így tépedődnek, a versenyzés dolgozói, az idomárok és a zsokék a 1 jártatóban készülnek a versenyre. Az idomár, a mester pontos lovaglás! utasítást ad a zsokénak, megbeszéli vele a követendő taktikát A lovak körbejárnak a jártatóban, az idomár még egyszer megigazítja a szerelést és aztán a lovak kigalappoznak a starthoz. Ezután a dolog mechanikus része következik: a fogadó a kasszánoz sétál, zsebébe nyúl, van aki jó mélyen belenyúl és megjátssza elképzeléseit. A legkisebb címletű tikett kétforintos, a legnagyobb otvenforintos és mindegyikből annyit vesz a fogadó és annyifélét, amennyit akar. Persze, az értékek relatívak. A kispénzű embernek a kettő - öt-tíz forintos tét éppen olyan fontos, drámai, esetleg létkérdés, mint a másiknak a nehéz százasok, és a szerencse, amint ez köztudomású, vak. Eltelik egy negyedóra, aztán az indító megadja a jelt a lovasoknak a felállásra, megszólal a gong és a fogadásokat be keli fejezni, mert elkezdődött a verseny. A hatalmas pályán a futás első szakaszát csak távcsővel lehet látni és a fogadónál aki ad is magára valamit, van is távcső, ö elejétől végig.látja a drámát. Mert ekkor valóban dráma kezdődik ei. Az izgalomnak fokozatai vannak. Amikor a lovak befordulnak a célegyenesbe, akkor a legnagyobb az izgalom. A célegyenes a pesti pályán nyolcszáz méter hosszú, s ezt a lovak, versenyben általában negyvenhatnegyvennyolc másodperc alatt teszik meg. Ez a majdnem percnyi idő, drámai fordulatokkal teljes. Van, akit igazol ez a perc, és van. akit porig aláz. Egy ló mindig győz, és a fogadók egy része mindig nyer. „Hát, ezt behúztam” mondja a boldog nyertes szaknyelven, és a győztes zsokénak és idomárnak pedig a kollégák gratulálnak. Aztán kezdődik élőiről, s tart egészen alkonyaiig. Amikor az utolsó futamot is lefutották, az utolsó nyereményeket is kifizették, kiürül a pálya, s a földön csak az eldobott tikettek ezrei hevernek. Ezernyi vágy, remény és ezernyi csalódás. A fogadó- sereget k ü lön villamosok és autóbuszok várják odakint a kapu előtt, és a fogadókat elnyeli a város. A fogadó visszavedlik egyszerű honpolgárrá, hétfőn reggel m un Icába áll, hogy megkeresse a „rávalót”. Mert nagyon szép pesti sport ez, remek szórakozás, de megélni nem lehet belőle. mmu Barcsay: Mozaikterv i í 11.11 Európai kerámia W>. HOSSZÜ IDŐ ÓTA először nyílik állandó kiállítás az Iparművészeti Múzeumban. A 70 000 tárgyat tartalmazó gyűjteményből az európai kerémia fejlődését bemutató kiállítást hoztak létre. Az utóbbi évek egyik legszebb kiállítását A kerámia, vagyis az agyagművesség a legrégibb technikák egyike a mázatlan cserép már az őskorban megjelenik. Európában a görögök kerámiáiból ismerjük az akkori festészetet, de ezek a festett edények technikailag messze elmaradtak a közel-keleti — egyiptomi, elő-ázsiai — mázas kerámia mögött; Az igazi kerámiát ugyanis fémből — ónból, ólomból és más vegyietekből nyert mázzal vonják be. A máz összetétele gyakran megfejthetetlen titok, máskor ismerik alkotórészeit, de ezek ma már egyszerűen beszerezhetetlenek. Ninos az a vssssssssssssfmxmrrs/rxrmtnulrwssssssrssssssssmsssf*ssssMrsssssssrrsssrfs.-srs/sf/rsrsrs/tffSSfm/sssssrrwsss*/sssssssssssssssssssssssssssssswssfJW/ffrtsfs/fsrss> bezárta az üzlet ajtaját, s hátrasietett. Nem sokat teketóriázott, hanem kibontotta a pólyát. Akkor látta, hogy fiú; nem éppen fejlett, sőt a mellkasa kissé horpadt is. Ahogy' megszabadította a lucsoktól, mindjárt elhallgatott, sőt rá- mosolygott, s a kis kezét nyújtogatta feléje. Barátné csak nézte, s valami csodálatos érzés költözött a szívébe, amilyenről eddig nem tudott. Ráhajolt a csöppségre, s belecsókolt a sápadt kis képébe. Aztán visszament az üzletbe és várt. Másnap is, harmadnap is. A vásárosoknál érdeklődött, nem ismemek-e egy ilyen és ilyen asszonyt, aki azon a napon bent járt a városban. Senki sem tudott róla. Telt az idő. Egyik hét a másik után, egyik hónap a másik uán. Az anya nem jött többé. Barátné elkínlódott a gyerekkel. Előbb be akarta adni a lelencbe. De addig halogatta, aráig elmúlt a legnehezebb idő. Közben nagyon megszerette, mert kedves, barátságos kis gyerek volt, bearanyozta a napjait. De most meg új rémület dermesztetté szivét, s megkeserítette a. nappalokat és éjszakákat. Es hátha mégis eljön érte az anyja? Ügy érezte, nem bírná túlélni a csapást. Gyanakodva fürkészte az arcát minden betévedő falusi asszonynak. Sokszor megremegett, mert úgy rémlett neki, hogy ismerős a menyecske arca. Barátné már nem is számított rá. A fiúcska betöltötte a negyedik évét, eléggé nyúlánk, kissé sápadt* szőke kisfiú. Megint kora reggel volt, éppen úgy, mint négy évvel ezelőtt. A gyereket most már otthon hagyhatta, hadd aludjon, a szomszédasszony vigyázott rá. Egy falusi asszony lépett be az üzletbe. Piros paprikát és lámpabelet kért, közben kutatva nézet körül a helyiségben, s többször is rajta felejtette firtató tekintetét Barátné arcán. Hirtelen így szólt: — Mondja, asszonyság, nem hagytak itt magánál egy kisgyereket? ... Valamikor régen, négy éve már. ' arátné kezéből kiesett a bádog merőkanál, amivel a paprikát töltögette a zacskóba. Lehajolt étté, s amikor felemelkedett, a feje lila volt, s piszkavasat szorongatott a kezében. — Kicsoda maga és | \ mit akar itt? — támadt az asszonyra elsötétült “ « szemmel. A hangja fátyolozottan gurgulázott, mintha összeszorított torokból jönne. Az asszony megijedt tőle. — Na, mit izéi itt? — Engem csak a Galambosné küldött, hogy kérdezzem meg..: — dadogta hátrálva. Barátné kezében magasra emelkedett a piszkavas. — Ki innen! — nyögte tompán. — És mondja meg annak a Galambosnénak, hogy az urával együtt jöjjön ide, érti? Akkor majd beszélhetünk !... — Tudja miért mondtam ezt? Értettem én, hogy mi a dörgés. Az asszonyka azóta férjhez ment, s talán épp az a négy év előtti gaztett segítette hozzá. Most csak a kíváncsiság hozta vissza. De én elvettem a kedvét tőle. Másnap mentem a gyámhatósághoz. A'' nevemre szeretném venni a Ferkét, mondtam. Jött a herce-hurca, iratokat akartak Wg mi fene, hisz tudja, hogy volt, de aztán sikerült; kötélnek álltak. Hisz elvégre én neveltem fel, az én fiam volt! Most megnyugodott. Egy szer-egyszer kérő is jelentkezett a2 özvegyasszonynál, rendbe jöhetett volna az élete. De aztán mindig csak a gyerek győzött: nem lenne jó neki egy „mostoha”. erkó az iskolában nem tanult jól, elcsavargott hazulról, s ami még rosszabb volt, kamaszkorában betegeskedni kezdett a tüdejével. Barátné ekkor már a Brikettgyárban dolgozott, SZTK-tag volt ő is. Vitték is a gyereket egyik szanatóriumból a másikba. De igazán meggyógyítani nem tudták. A szakmát azért kitanulta, de többet volt táppénzen, mint a lakátosműhelyben. Árnyék ereszkedett az asszony életére. Dolgozott két ember helyett, s kellett is, mert a Ferkó szeretett ám szépen öltözködni, mivel sokat lődörgött a lányok körül. Aztán az egyiknél hamarosan el is akadt. — így van ez !... Hiába mondták neki a doktorok, hogy a házasság nem neki való. De hát lehet is ezekkel a fiatalokkal beszélni! Barátné megint töltött, ivott, s a kezével meglökte Gruber könyökét. — Hé, ne aludjon öreg. Gruber felriadt. — Tessék? Csak egy kicsit elgondolkoztam... Mondja tovább. Mi^volt aztán? — Hogy mi... Semmi különös. Tegnapelőtt este megvert a Ferkó. — Micsoda? Magát? — Összevesztünk a konyhabútoron. El akarta vinni azt, is, én meg nem adtam oda. Fojtogatni kezdett, én segítségért kiáltottam, s bejött Molnár bácsi, a szomszéd ... Csend. Üjból Barátné: — Hát így volt. Csak eszembe jutott, meri hogy emlegette a Pistikét... No. ne ijedjen meg. Gruber hüledezett. — Nem úgy van azért az. Inkább arról beszéljen: mi lett a Ferkóval? — Ma reggel elutazott Budakeszire. A szanatóriumba. Annyira felizgatta magát a bútor miatt, hogy tüdővérzést kapott. Bár adtam volna oda neki. Elhallgatott. A táncolok még egyre rúgták a cementet. Gruber furcsa kavarodást érzett az agyában. Sokat ivott, s Barátné története se tett jót neki. Nemigen tudta, mit szóljon az egészhez. Jobb híján felállt, engdelmet kéri, s kilépett az országúira. Kint már hajnalodott. Az erőmű felől borissza énekszó hallatszott. — Azok legalább vígan vannak. Jobban tettem volna, ha náluk töltöm az estét. Ahelyett hogy ennek a szerencsétlen Vilmának a keserves históriáját hallgassam. Egyébként rendes úgy, de mit tud ő az én Pistimről, a saját édes gyermekemről? Mert a Ferkójóval így járt? Akárhogy vesszük, szemét alak. Egy huligán. — Bebotorkált, vissza a helyére. Barátné közben szendvicseket szerzett, s újra töltötte a poharakat. z utolsó pohárnál Barátné akadozó nyelvvel megszólalt : — Hát akkor. j. én megyek — motyogta. — Jön maga is? Gruber is felállt, de nem válaszolt a kérdésre kerámikus a világon, aki pontosan tudná utánozni a 4—500 éves mázakat... A kiállítás általában kerüli régészeti leletek bemutatását. Azzal a korral kezdődik, amikor az európai mesterek elsajátították a fémmáz keleti művészetét. Két úton került ez a tudomány Európába: az egyik út keletről vezetett, perzsa közvetítéssel, a másik — a hispá- niai arab hódítás következtében — nyugatról, Spanyol- ország felől. A korai, középkori kerámia példái a per- zsiai, és a hiszpano-mór edények és falburkolat-töredékek — a magas művészeti szintű arab kerámia termékei. Az ólommáz a középkor jellegzetes anyaga volt és szinte változatlatiul élt tovább a népművészetben. Egy vitrin a középkori hagyományokat őrző ólommázas kerámiát mutatja be. Ezek éppúgy készülhettek a XIX. században, mint a XVI-ban. Formáik, technikájuk között nincs lényeges különbség. A „magas művészet” értelmében vett kerámia az ónmázat használta, mint például az olasz reneszánsz majolikája és fajauoja (ez utóbbi kifejezés Faenza olasz város nevéből származik — itt volt az egyik legfontosabb központ). Itália kerámiája volt a Mátyás kori Magyarország mestereinek példaképe: olasz hatásra honosodott még a majolika Budán, megelőzve más európai országokat, ahol még az úgynevezett sómázas köcserepet használták. A PORCELÁNT ÁZSIÁBAN már évezredek óta ismerik. Európában épp olyan értékes volt, iránt az arany, nem csoda, hogy már a XVI. században kísérleteztek porcelán gyártásúval. Csak a XVII. század végén sikerült úgynevezett lágy (fritt) porcelánt létrehozni Franciaországban és 1707-ben fedezte fel a német Böttger a kemény porcelán előállítását. (Mellesleg — eredetileg aranyat akart készíteni.) Az Iparművészeit Múzeum kiállításán láthatunk néhányat a meisseni porcelángyár első, Böttger-féle termékeiből. Ezek a barna színű, vésett diszű edények mai szemmel nézve kezdetlegesnek tűnnek, de történeti — és pénzbeli — értékük szinte felbecsülhetetlen. Az Iparművészeti Múzc gazdag ”"0i ' • mennyi :„iú.. • . stílusát reprezentálni lehetett: a meisseni, a bécsi, a sévres-i, a pétervúri' gyárak műveit. Gyönyöré alkotások mellett szinte mulatságos látni, hogyan jelentkezett már 200 évvel ezelőtt a giccs a porcelán mű vészét ében; Ilyen távlatból természetesen a giccs is érték, hiszen jellemzi korának ízlését. A modern kerámiaművészet a XIX. század végén, az úgynevezett historizmussal, vagyis a múltbafordulás- sal született meg. Míg ugyanis a régi mázak titkát igyekeztek megfejteni, új eljárásokra bukkantak és ezek segítségével sikerült létrehozni a századforduló szecessziós kerámiájának rafinált színhatásait. A magyar kerámia a török hódoltságig az európaival párhuzamosan fejlődött, Mátyás idején az élvonalban haladt, később elmaradt és egészen a Zsolnay-gyár működéséig csak halvány utánzatokat tudott létrehozni. Zsol- nay Vilmos a múlt század végén — ha eltekintünk sok kevésbé ízléses tömegcikktől — ismét az elsők közé emelte a magyar iparmümészetet. Néhány kiemelkedő szépségű Zsolnay-edényt látunk, és ebben a környezetben — mikor kortársaival is összemérhetjük — kitűnik, milyen kiváló művészek voltak a pécsi gyár tervezői és technikusai. A magyar kerámia fejlődésében csupán egyetlen korszak mérhető a Zsolnay- gyár működéséhez: a Németalföldről származó habánok egyéni ízű majolikaművésze- te amely a XVIII. században virágzott. A MODERN KKRAMIA- MCVÉSZET törekvéseit Gádor István és Kovács Margit munkái képviselik. Műveik egyenes folytatói a nemes hagyományoknak. Jó lenne azonban, ha az állandó kiállításhoz olyan időszakos bemutatók kapcsolódnának, amelyek nemcsak a hagyományok folytatását, hímem az újító szellemet is reprezentálják — hiszen a múzeum a modern iparművészet termékeit is rendszeresen gyűjti. s. £. Á. 1ÍÍÖ9. október 26., vas; nap /
