Népújság, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-25 / 248. szám
Kim óhajt a kedves vevő? Az áruról, a forgalomról, az ellátásról, a választékról nyilatkozik a Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója Azt szokták mondani, bizonyos éllel, hogy szerencsére, még az eladók is vevőkké válnak, ha elhagyják a munkahelyüket. E mögött a megjegyzés mögött nemcsak a káröröm grimasza húzódik meg, hanem a remény is: hátha a tapasztalat, amit a kereskedő a saját bőrén szerez az „idegen” üzletben, segít majd az időnként akadozó közellátás javításában. Mi azt kutattuk Csépány Ferenccel, a Heves megyei Élelmiszer ' Kiskereskedelmi Vállalat igazgatójával, hogy milyen okok váltják ki az adott körülményeket. Tulajdonképpen a készletekből indultunk ki. Az utóbbi hetekben megnéztünk néhány periférikus üzletet. Itt arról panaszkodtak a bolt vezetői, hogy a szűkre szabott készletnorma miatt hónapokon át nem kapnak prémiumot, mert az áru forgási sebességét nem tudják tartani. Miután ez csakugyan nem babra megy, úgy segítenek magukon, ahogy tudnak. Azaz: csökkentik a készletet, óvakodnak rendelni, ha a kedves vevő nem kap valamit, reklamáljon a vállalat vezetőségénél. — A készletnorma csak irányszám — mondta Csépány Ferenc. — Az áru forgási sebessége a döntő. Itt pedig az üzletek az előző évi azonos időszak ténylegesen teljesített adatait kap- , ják meg alapként. Azt is figyelembe vesszük azonban, ha valami lényeges változás történt, teszem fel, a fogyasztási szövetkezet új üzletet nyitott a környéken. A vállalat központja egyébként is a boltcsoportoknak adja meg a készletnormát. A csoport vezetője bontja azt le boltonként, mivel ő ismeri a legjobban a körülményeket. Valóságos „kisigazga- tók” a boltxaioportvezetők. Megtörtént az is, hogy a csoportvezető által meghatározott normán a központ enyhített, mert azt találta indokoltnak. Ügy tűnik, a készletnor- na mégsem hibáztatható, ha valamelyik üzletben kevés íz áru, nincs elég választék, kkkor hát hol kell keresni íz okot? Itt van még a jutalék. \.mit az eladott áruért kaplak a bolt dolgozói. Ez 2,7 zázalék volt eddig. Ha egy dflit adott el, akkor- is. de ia drágább cikket, akikor is. •ti következik ebből? Például! , Egy doboz gyufát akar a :edves vevő? Ugyan,-kérem! 'essék inkább egy nagykép- myős tévé-készüléket ven- i. Gyufánk nincs, viszont ívéből nagyszerű a válaszék! Természetesen kiélezve*- de ehhez hasonló lett a elyzet. Az ÁBC-áruházak 1 terjedése még jobban se- ítette ennek a szemléletek a megerősödését.. Ügy íoindta Csépány Ferenc, ogy a vállalat üzleteiben ra már a felsőruházati cikkeken kívül mindent lehet kapni. A következmény? A kisebb értékű áru egy része hiányzik, viszont kialakult egy olyan készlet is, amit nagyon nehezen lehet értékesíteni. Ilyen például a törülköző és a porcelán áru. Hibáztassuk tehát az adott helyzetért a bolthálózat dolgozóit? Időnként baj van a nagy- kerrel is. Befőzés idején nem lehet ecetet kapni elegendőt, a disznóölések heteiben majoránnát, paprikát, egy idő óta kakaót, de a húskonzervek választéka is csökkent. A nagyker. a labdát tovább adhatja nyugodtan. Kiderül, hogy az ipar sem mentes a hibáktól. Neki a nyereségtömeg a fontos, tehát még mindig kifizetőbb kevésbé keresett cikkeket gyártani, mint új gépeket beszerezni, változtatni a megszokotton, reagálni a vevő kívánságára. Nincs konkurrencia, az import mennyisége sem tudja a belső versenytársat helyettesíteni. a monopolhelyzet pedig fölényessé teszi az ipart. Az úgynevezett gazdasági ösztönzők függvénye mindez. A pénzügyi eszközök sem hatnak mindig a legjobb irányba. Erre is hallunk példát Történt, hogy a vállalat május elején kénytelen volt 600 ezer forint kölcsönt felvenni, mivel partnerei követelését másként nem tudta volna kiegyenlíteni. Azóta ez a pénz már együtt van, vissza is tudná fizetni a banknak, de nem teheti, mert 1971-ig csupán a kamatokat kell fizetni, a törlesztést csak azután kezdheti meg. Büntetésül! Gyorsan kiszámítjuk, ha a kdsker. vállalta volna a késedelmes fizetést, még mindig olcsóbba került volna, mint így, nem beszélve arról, hogy most a fejlesztési alapja terhére írták á banknál a kölcsönt. Mennyivel kényelmesebb lenne, ha az ilyen ügyleteket is csupán az érintett felekre bíznák. De így felmentést csak akkor kaphatnak a büntetés alól, ha a készlet forgási sebessége felgyorsul és eb éri a tavalyi szintet. Mivel a módosított pénzügyi rendelet rájuk nem vonatkozik. Hiába van tehát pénzük, a kölcsönt nem fizethetik visz- sza. — A választékhiányt tehát semmi sem menti — összegezi a véleményét Csépány Ferénc igazgató. — Mi egyre gyakrabban és szigorúbban ellenőrizzük, hogy üzleteink a kötelező áruválasztékot biztosítsák. Az eltérést büntetjük. De a kereskedők öntudata is fontos tényező, ha a kínálat, vagy a választék kerül szóba. Az öntudat, mint kereskedelmi tényező. Erről sokszor megfeledkezünk, mert csak az anyagi ösztönzőket figyeljük, elemezzük. Jó lenne arra is gondolni, hogy FELVESZÜNK azonna Si belépéssel KŐMŰVES SZAKMUNKÁSOKAT, SEGÉDMUNKÁSOKAT. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés: Füzesabony és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet, Füzesabony, Rákóczi út 22, a kettő együtt a legtökéletesebb. Igaz, a másik oldal sem elhanyagolható, hiszen mindannyian a piacról élünk. Végső soron: árubőség nélkül kereskedni nem lehet Az árubőséghez viszont azt kellene biztosítani, hogy érdemes legyen választékot is növelni. De akárhonnan közelítünk az eredeti kérdéshez, ami végül kitágította a témát, mindig oda jutunk el, a reform célkitűzései még nem hatnak maradéktalanul, még mindig nem kell izgulnia annak sem, aki * szép nyugodtan eldolgozgat. A középszerű sem fizet ró az üzletre. Itt van a dolog lényege. Ez pedig már országos intézkedést sürget. G. Nlolnár Ferenc A bányászklub Ü.j épületekkel oktatási és laboratóriumi berendezésekkel gazdagodott a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem. (MTI Foto: — Fényes Tamás felvétele.! Súgnak az igazgatónak? Az igazgató, bár egy személyben felelős a vállalat gazdálkodásáért, mégsem érthet mindenhez. Nem is tudhat mindenről. Ezért szüksége van a vállalati apparátus, a társadalmi szervek tájékoztatására, véleményére, tanácsaira, esetenként az egyetértésére. Természetes tehát, ha az igazgató fontos döntései előtt személyi, gazdálkodási, szervezeti ügyekben tanácskozik munkatársaival. Nemcsak a körültekintés, a szakszerűség, hanem a vezetés demokratizmusa is azt igényli. Egészen másról van sző, viszont amikor arról suttognak a folyosón vagy nyíltan beszélnek az irodákban, hogy „súgnak az igazgatónak”. Ilyenkor tulajdonképpen szubjektivizmusra, részrehajlásra gyanakodnak, arra célozva. hogy a vezetői döntést illetéktelenek, „titkos tanácsadók” befolyásolják. A súgás természetéből adódik, hogy ez az eszmecsere nem az írott ügyrendi szabályoknak és az íratlan szocialista vezetési normáknak megfelelően zajlik. Általában nem is bírja el a munkaértekezletek, a vélemények sokoldalú összecsapásának nyilvánosságát. A súgó lehet szürke eminenciás és dolgozhat a vállalat valamelyik vezető posztján, lehet az igazgató földije vagy régi szaktársa, barátja, befolyása mindenképpen egyoldalú, sérti a kollektíva igazság'érzetét. És joggal sérti azokat a vélemény-nyilvánításra illetékes vezetőket, társadalmi munkásokat, akiket az igazgató nem, vagy csak formálisan hallgat meg. Még lelkiismeretesebben előkészített vezetői döntés után is adódhat félreértés, sértődés. Hiszen a vezető végül is a sokoldalú eszmecsere nyomán, a nézetek összecsapásából kialakítja saját véleményét és eszerint dönt. Egyesek ilyenkor úgy érezhetik: hiába beszéltek, nem hallgattak rájuk, mert tanácsaikkal ellentétes elhatározás született. A jó vezető persze komolyan vesz minden véleményt, nyílt vitában foglal állást és nyomós érveivel képes meggyőzni, vagy legalábbis megingatni az övével ellentétes álláspont képviselőit. A vezetői elhatározások persze óhatatlanul szubjektív níozzanatokat is tartalmaznak, mégha ez a szubjektivizmus nem is a vélemények iránti rokonszervből vagy ellenszenvből táplálkozik. Ez a szubjektivizmus egyrészt úgy csökkenthető, hogy a vezető döntéseit minden esetben kellő információi birtokában a műszaki, termelési, értékesítési, pénzügyi, személyzeti szakapparátussal egyetértésben igyekszik meghozni. Ha szükséges, nem sajnálja az erőt, az időt a vitától, a meggyőződéstől sem. Másrészt a vezetői szubjektivizmus, s az ebből adódó félreértés úgy csökkenthető, hogy a hatásköröket elosztó ügyrend nem csupán a döntésekre jogosult vezetőt nevezi meg, .hanem a véleményezésre, egyetértésre jogosult személyeket, szerveket is. Alig pitymallott még, reggel az autóbuszon munkába menet ásító, álmos, emberek között egy fiú és egy lány utazott. A leányzó bájos, álmodozó tekintetű, de hangulata éppen most morcos. A fiú meg ellenkezőleg, éppen jókedvű volt. Ilyen körülmények között öle ketten vajon miről beszélgethetnek? A városból kiérve, kukoricatábla mellett halad az autóbusz, mire a fiú: — Zöld a kukorica, Kati... — Ugyan már, régen elsárgult, meg is száradt, csak éppen nem törték le. — Pömszcipö-árle- szállítás kezdődik augusztus húszadikán — olvassa a lánynak az autóbuszban kira- gasztoti plakátról. — Augusztus húszadika óta éppen kétszáztizennéfft/szer . ■jlva Okosat szólj — Es azt is olvastad, hogy az Omega egri koncertjen Aradszki helyett Albeit Flóri lépett fel? — Nagyobb sikert jósoltam volna Al- bertnek, ha futball helyett mindjárt a táncdalénekléssel kezdi... — Én meg azt jósolom, hogy végre rászoksz a tejivásra. tegnap este 18 óra 57 perckor, amikor hazaérkeztél, vacsorára vizespohárból tejel ittál. — Nagy kunszt, biztos láttad. — Nem láttam én, csak azt a csinos, miniszoknyás lányi figyeltem tegnap a hallban, aki ott jobb oldalt, a sarokban táncolt. — Az volt az anyuilyen mon— Elnézést.. — Mindig hülyeségeket dasz. — Hallottad, ez tényleg nem hülye- lég, Tanzánia miniszterelnöke, Nyerere... — Újságban, rádióban, tévében, hallottam mindenütt. — De arról mit hallottál, hogy a héten kerül forgalomba Angliában a világ első négyszögletes pénzérméje? Az angolok biztosan ezzel akarják csökkenteni a pénz gurulási sebességét. — Nekem most a kerek forint is jő lenne. — Igazán semmi se jó neked, amit én mondok. Hát tudd meg, akinek nincs pénze, az szegény, akinek nincs barátja, Előfordulhat, hogy a véleményezésre jogosult személynek nincs, vagy használhatatlan a véleménye, s a vezető ezért kénytelen az ügyrendtől eltérni, „illetéktelen tanácsadókra” hallgatni. Az ilyen ismétlődő esetek viszont arra vallanak, hogy a vezető nem jól választja meg műn katársait. A következtetés magától adqdik: kerüljön minden posztra a legrátermettebb ember. Aki tájékozott, hozzáérő, aki bonyolult ügyekben is képes helyesen állást foglalni, bátran véleményezni, feletteseinek is ellentmondani, és nem utolsósorban akiben megbízik, akire hallgat az igazgató, a vezető. A szocialista normák, a demokratikus játékszabályok betartására tehát csak az a vezető alkalmas, aki nyílt, őszinte és következetes a döntést előkészítő vitában csakúgy, mint a személyzeti munkában. A demokratizmus, a beosztottak véleményének, szókimondó bírálatának őszinte igénylése és meghallgatása viszont a vezető számára nem frázis, inanem belső szükséglet. Mert csak úgy születhetnek jó döntések, s a helyes elhatározások végrehajtása is akkor lesz sikeres, ha a vezető összhangban és egyetértésben dolgozik az irányítása alá tartozó kollektívával. Az eredményes együttműködés alapja pedig, hogy a vezető képes — és ez bizony már rátermettséget igényel — a kollektíva érdekeit felismer-, ni, megérteni, elfogadtatni és érvényre juttatni. Kovács József az még szegényebb, de akinek nincs szíve, az a legszegényebb. És te nagyon szegény vagy! — De ezt Dosztojevszkij már mondta egyszer! A fiú kerek tíz percig nem szólt semmit, — kölcsönösen felhúzták az or- ruka\ — a lány meg csak hallgatta. Bármi is jutott az , eszébe, nem találta elég okosnak. Mígnem- egy zökkenő utáni nyekkenésnél csak megtörte a némaságot: — Most igazán olyan okos dolog jutott az eszenme, hogy ettől okosabbat nem is akarok mondani. Ezt már a tár-.y kíváncsisága nem győzte tovább cérnával, dacos női büszkesége mintha felengedett volna, a halkan azt suttogta: — Hadd halljam! — Légy a feleségem! Simon Imr: AAAAAA*AAAAAAAAAAAAAAV\AAAA,' fiel | van j jobb | . helyen ? j A napokban az egyik ler- '• meiőszövetkezet elnökével > és pár tt-it kárával beszélget- f- tünk a falusi változásokról, ? a parasztemberek szemléié- \ lének alakulásáról, forrná- < ludasáról. Számba vettük, < hogy az elmúlt években f hány új ház épült, líol vet- < tek rádiót, televíziót, mo- <, dern bútort vagy autói. Az <. illető termelőszövetkezet £ nem tartozik a legjobbak < közé, évek óta közepesen i gazdálkodnak. Mégis mrg- > lepő volt. hagy. a szövetke- > zeti gazdák milyen sok í pénzt fordítottak a házak, a í lakások csinosítására, a be- ? rendezések korszerűsítésére. < Az' új épületekből nem hi- i ányzik már a fürdőszoba \ sem — mégha egyelőre < nines is hozzá víz —, a mo- r sógép. centrifuga, hűtőszek- < rény pedig szinte általánossá vált. — Nagyon örülünk ennek — summázta a számolás végén a véleményét a közös gazdaság elnöke, mégis van egy dolog, amit mi, szövetkezeti vezetők még többre értékelünk. Azt, hogy az emberek ma már töretlenül hisznek a termelőszövetkezet jövőjében, s biztos anyagi bázisnak tekintik. Emlékszem rá, hogy nyolc-kilenc évvel ezelőtt, amikor a terménykiosztásra került a sor, szinte egymást törték a gazdák, hogy ki kapja meg előbb. Ha nem is mondták ki, de féltek attól, hogy hátha nekik már nem jut. Most pedig? Házról házra i kell járnunk hogy Pista í bácsi vagy Mari néni, vi- < gyek már haza a járandó- | ságot. Szinte rájuk kell tukmálni, — A közelmúltban szintén felkerestük az egyik idős gazdát. Az öreg szabadkozott, hogy majd hazahozza, de most nem lehet, mert festik a házat, meg a feleségével a városba akarnak menni vásárolni. A sok noszogatásra aztán a végén kibökte: — Minek sürgettek. Majd hazahozom, ha keik Addig is jó helyen van az. Talán jobb helyen, mint itt nálam, a padláson ... Kell-e ennél ékesebb bizonyítéka a bizalomnak? (kaposi) <WWVWtAA(WWVVVW^AAAAAA\W 1969. október 33., szombat
