Népújság, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-24 / 247. szám

Megértés keltene Miért nincs kultúrközpont Selypen ? Kultúrára sehol sincs elég pénz. Nincs, pedig a kultúra nemcsak jeliemet és «»lést formál, hanem szélesebb lá­tókörű, képzettebb embert is alakit, aki akár íi'óasziai, akár gép mellett gyarapítja a nemzetgazdaság forintjait, a kultúra i’ ’ késétől többet, jobbat pit ' iikál. Igaz, ezek 'h többletfoi in­tok nem máról holnapra szü­letnek, de évek során a hét­köznapok mennyiségi gyara­podása minőségi növekedéssé ötvöződik. Igaz, csak erre ke­vesen gondolnak, noha mind­annyian a holnapokra mére­tezzük a szebbülő világot. Persze, ezek csak szépen hangzó mondatok, igazságu­kat senki sem vitatja elméle­tileg. De mennyire messzi et­től a valóság lüktetése. Ezt igazolja a selxpi dilemma-is. 500 lakosra — „kultúrházak“*? ' A településnek, amelyet a cukoripar prosperitása terem­tett — pillanatnyilag négy „kultúrháza” van. Létrehozta négy külön intézménye a MÁV-igazgatóság, a malom­ipar, a DCM Selypi ©var- egysege, a Selypi Cukorgyár. Igaz, ezek közül három épü­let csak a legjobb indulattal nevezhető kultúrintézmény­nek, mégis ekként tartjáfc számon. A Selyp? -Cementgyár áktrf- túrotthona” egy régi lóistál­ló úgy ahogy átalakított he­lyiségében nyert elhelyezést. Ám, ez már lassan a múlté. Az üzem ugyanis több mint hárommillió forintért új iro­daházat épít, s itt kap helyet az új üzemi kultúrcentrum is. Kultúrára mindig kevés a forint, ezért örülni kellene az új kultúrlétesíiménynek. Ám, nem egy selypi, nem egy gyári munkás így kérdezz — Miért mindent önerőből? Minek egy 500 lakosú telepü­lésen négy „kuitúrhaz’VJ Egyesek még tovább wen» nek-j v- lehetne együtt is, eg& kalapba téve a kultúrára szánt forintokat. Összefogás­sal valódi kultúrcentmm. lér. tesumetne Selypen. Érmek lehetőségeit fnriat-t Forintok szétszórva A Selypi Cukorgyár sze- melyzetise és párttitkára perspektívát ajánh — Mi régen kívánjuk az erőegyesítést. A kultúrház aj­taja eddig is nyitva volt min­denki előtt. Senkitől sem kér­deztük, hogy cukorgyári mun­kás-e. Sporttéren már meg­van az összhang. A tapasz­talatok igazoltak: együtt eredményesebb, együtt köny- nyebb. Kulturális téren azon­ban hiába nyújtunk békejo'o- bot. A jelenség annál- is érdeke­sebb. mert Lévai Gyula, a kultúrház igazgatója így in­formál: — Eddig is voll együttmű­ködés, igaz, csak egyoldalú. Mi ugyanis bármikor szíve­sen átadtuk nagytermünket a három vállalat közös rendez­vényeire. Műsorainkat láto­gatták és látogatják a ce­mentgyáriak, a vasutasok és a malom dolgozói is. Éppen „csak.’’ a. forintok maradtak szétszórva. Áldozat hiába összetevőit A húzódozás kerestem. Az állomásiak lelkesen be­széllek arról, hogy több éves sürgetés után végre megva­lósult elképzelésük. A hetven — kampányidőben 150 — dol­gozó számára a múlt év utol­só negyedében elkészült egy minden korszerű igényt ki­elégítő szociális létesítmény. Kalauzom a kultúrterembe vezet: — Egyúttal ebédlő is. Házi kosztot fogyaszt itt naponta húsz-huszonöt ember. A töb­biek a cukorgyárban ebédel­nek. — Milyen kulturális ren­dezvényeket tartanak itt? — Szakmai képzés, emlék­ünnepélyek. tömegszervezeti rendezvények .hl És Zárul a sor. Kultúrára fordított forin­tokról érdeklődöm. Mindeit- ki tanácstalan, választ nem kapok. Együ luruíRödÜsoe-célzok. — Megvagyunk magunk is. MS minden rendezvényt meg­tartunk. Minek innen -a cu­korgyárba járni. A Zsófia-malombae Koóa Mária KISZ-titkár tájékozta* a kulturális pangásról. — Száz ember dolgozik itt* Ezek ötven százaléka seiypi. Van egy kultúrtermünk, per­sze tévénk is. De-nezze el obi* meg. És vezet. Monarchia taocl, kevés fényű szoba, kopott asztalok — itt az ebédlőn»»—- divatjamúlt díszítés. — Ebben a teremben házé tejkimérő is van — kesereg az egyik dolgozó, a pártszer­vezet propagandistája. — Nem éppen higiéoék»s, de hát.;: Keresném a kuttörfelelőst: — Van itt ilyen? Én nem hallottam róla — informál az őszinte dolgozó. Majd meg­toldja: — Nincs itt udvarlás, meg ken mondani az igazat. Forintügyben tájékozatlan a KISZ-titkár is5 —. V«» pénz kultúrává. Do hogy mennyi, azt nem tudom. Akad forint ilyen célra » cementgyárban is. Erről Fe­kete Dezső szb-iSfckár győz meg. [ — Épí 6000 torént támoga­tás. Ezenfelül a könyvtárfej­lesztési összeg. — Nem lenne Jcfcib egy-ve- Tódi kultúrközpont? Oda ef-4 járhatnak az öfcven selypi is? — December 31-re kész a> mienk. Erkélyes. színpados terem, mellette tanácskozó- helyiség és könyvtár. A dol­gozókat könnyebb igy össze­tartani, de ha kimennek a gyárkapun ... Megértés a „hiánycikk És panaszkodik tovább az szb-titkár. Mondja, hogy jó­formán nincs mire költeni azt az évi 6000-et. mert tel­jes a passzivitás. Érvel azzal, hogy győzhetetlen a tv. hogy az emberek, ha kedvük úgy hozza, akár Pestre is felmen­nek színházba, ✓ M — Megjelent a Delta legújabb száma A szívátültetés lehetősé­gei nagyon is korlátozottak, de a beültethető gépszívek rohamosan fejlődnek, s egyre nagyobb szerephez jutnak a szívhalál elleni küzdelemben. A legújabb eredményekről természete­sen beszámol a Delta Ma­gazin októberi száma, amely izgalmas cikkben tu­dósit az emberi álom jelen­tőségét vizsgáló kutatások­ról is. Az álom eredete, idő­tartama; élettani szerepe az elektronika fogalomkö­rében — ügy tűhik —■ meg­im. oklobcr 24.,. péntek ismerhető lesz és megfejté­sükben a korszerű kompu­terek segítik a tudományt. Fontos és érdekes témák­kal szolgálnak az elektro­nika újabb forradalmat je­lentő adattároló mágneses buborékok, a termonukleá­ris erőművek tervei, az új, „ezerszemű” radiolokáto- fok, a mesterséges foto­szintézis, a „falra festhető ' központi fűtés valamint a régmúlt és az atomkor ke­rámiája. Ezeken kívül még számos hír, tudósítás in­formáció található a Delta új számában amely ezút­tal is száznál több látvá­nyos fotót, közöttük színes felvételeket, érdekességet tartalmait — Most is megjött a fel szabadulási kulturális ver sen.vfelhívás. Szép, szép, de ki indul majd itt, mondjuk prózamondásban. Mind a négy helyen feltet­tem a „nagy” kérdést: jó lenne-e a selypi kulturcent rum. a közös fenntartás, a közös rendeltetés? Megfeltl- ne-e erre a célra a cukor- gyári kultúrotthon? A Zsóíia-malomhan. a vas­úton, a cementgyárban ár­nyalatnyi, fogalmazásbeli kü­lönbségektől eltekintve egy volt a válasz: —- Megoldjuk magunk is, hiszen nálunk jóformán csak tömegszervezeti rendezvé- nyekPvannak. Említettem a lehetőségeket, hogy több forinttal többre le­hetne menni, hogy a cent­rumba kellene függetlenített népművelő. Beszéltem arról, hogy az Építők Szakszerveze­te ISO ezer forintot ajánlott fel támogatásként arra az esetre, ha megvalósulna a cukorgyári centrum. Érvel­tem, hogy ezzel már lehetne bővíteni, fejleszteni. Lénye­gében hiába. Megértésre csal; a cukorgyár igazgatójánál ta­láltam: — Üljünk le tárgyalni, ha sport terén már egy nyelven értünk, itt is el lehetne érni az egyetértést. Csak jöjjenek, csak kopogtassanak. Ez a kopogtatás azonban még várat magára. így lé­nyegében egy ötszáz lakosú település négy kultúrterem­mel, illetve otthonnal ren­delkezik. A kihasználtság, mi­nimális. az összegek szétszór­tak. Ez annál is inkább fura helyzet, mert kétkilométeres körzetben — Zagyvaszántón. Lőrinciben és Petőfibányán — még három kultúrház vár látogatókra, többek közt a selypiekre is. Történik mindez ezért, mert hiányzik a szélesebb lá­tókör, a megértés. Vajon még meddig? .-J Pécsi István hímzett ruhák Nagy sikerrel szerepeltek a Hevesi Háziipari Szövet­kezet termekei a Legutóbbi divatbemutatón., 14 modellt mutattak be: különféle gyermekruhákat, nadrág­kosztümöket, szőttes és hímzett ruhákat. Mint meg­tudtuk Vadász Lajosáétól, a szövetkezet divattervező­jétől, továbbra is hódít a hímzett ruha. Nagy az ér­deklődés határainkon túl is, a Budapesten bemutatott kollekciót rövidesen Becs­ben is felvonultatják. (Kiss Béla felvétele) Télen tilos Szerencsére még nincs tél. A vénasz- szonyok nyara sok kellemes napot szer­zett már eddig is mindannyiunknák. De mi lesz, ha bekö­szönt a tél? Akik eddig szíve­sen felkeresték a Mátrát, mihelyt beáll a havas, téli idő, le kell mondaniuk ar­ról, hogy a Kékesre látogassanak, hacsak nem akarják magu­kat életveszélynek kitenni. Aki fittyet hány a veszedelem­nek, aki semmibe sem veszi a figyel­meztető szót, az ugyan felmehet a havas Kékesre, de a leiké rajta. Vgyanr. ott a táb­la a Kékesen, mind­járt a tévé-torony szomszédságában, egy hatalmas fa oldalán. Ezzel a szöveggel: „Ebben ’z erdőben havas, szeles, zúzma- rás időben tartózkod­ni tilos és életveszé­lyes.” Ha viszont sem hó nincsen, sem zúzma­ra, akkor nincs tél, Azt pedig nagyon ne­héz kifogni, hogy egy csepp szél se le­gyen. Gyakorlatilag tehát télen a Kékes „be van zárva” a tu­risták számára. Mert ha egyszer elelveszé- lyes itt tartózkodni... De ez még hagyján. Ráadásul még tilos is. Ami pedig tilos, annak megszegéséért büntetés jár. Jól meggondolja hát ma­gát az a szegény em­ber, aki mondjuk decemberben a Ké­kesre téved, hogy be­merészkedjék-e az erdőbe. Legfeljebb — ha könnyelmű — belenyúl a zsebébe, megszámolja, meny­nyi a pénze, kifutja-e még arra a néhány száz forintra, amibe kerül a büntetés.' Ha van még ennyi pénze, üsse kő, belábal a havas erdőbe. Ha viszont nincs ennyi pénze, akkor mit te­het? Kérjen kölcsön a barátjától? Aligha éri meg a fáradozást. Szóval: tessék tu­domásul venni, hogy télen, zúzmarás idő­ben, éppen akkor, amikor olyan szép az erdő, senki nem teheti be a lábát a fák közé a Kékesen. Mert ez nemcsak életveszélyes, hanem ráadásul tilos is. Ugyan hány ható­sági személy tartóz­kodik ilyenkor ebben az életveszélyes er­dőben, akik elkapjálf a tilalomszegö turis­tákat és jól megbün­tetik őket? Nincs más megol­dás, már csak a ha­tárainkon belüli bé­kés egymás mellett élés biztosítása vé­gett sem, mini kiir­tani az összes erdőt a Kékesen. Ha nincs erdő, akkor lehet hó, lehet zúzmara, lehet szél, mindenki, olt kószál a Kékesen, ahol akar. Hát nem egyszerű az egész? Ja, még eszembe jut: ugyan hány embert tart vissza ez a tábla télen a Ké­kesen? Akkor meg mire jó az egész? Valami bürokrati­kus önvédelemre egy hivatal számá­ra? Az ilyen nesze semmi, fogd meg jól megoldásokat abba­hagyhatnák már vég­re e hazában. Mivel nem, oldanak meg semmit. (—ár) •/SSSSSSSSSSSSSSSS*SSSSSSSSSSSSSSSSS*//SSSSSSSSSSSS/SSSSS//SSS//S/SS/S/SSS/S/S/S/S/S//SS//SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSS/SSS/SSSSS//SSSSA Szamos Rudolf: A / XI. A „szent" város A 20-a« évek elején az olasz fasiszta vezér, Benito Mussolini bandái fokozato­san kiterjesztették hatalmu­kat a földközi-tengeri fél- , szigeten. A maffia-donok a fasisztákat eikkor még vegyes érzelmekkel figyelték. Egy­részről üdvözölték a minden „baloldali” szicíliai ellen be­vezetett kegyetlen terrort, amelynek elsődleges célja az volt, hogy a szociális, hala­dó erőket megbénítsa. Ebben egyetértettek. Abban azon­ban már szmbehelyezkedtek Mussolinival, hogy hatal­mukról a fasiszták javára le­mondjanak. Kezdetben a fa­siszták respektálták a maf­fiát és semmiféle hatalmi villongást nem provokáltak. Ez időben a haladó erők el­len szorosan együttműködtek. Don Calogero Vizzini a szi­cíliai Villáiba maffia főnö­ke, még Mussolini hatalom- átvétele előtt azt a felada­tot kapta, hogy házában né­hány fasisztát rejtegessen. Vizzini. aki ez időben a szi­cíliai maffia koronázatlan királyának, Don Vito Cascio Ferrónak alattvalója volt. később nagyon is megbánta ezt. Az egyik fasiszta. ak: rejtegetett, olyasvalamit csi­nált. amit egyetlen maffia­tag sem nézhetett jó szem­mel. Az mégis csak rendben volt hogy a fasiszta meggyil­kolta egyik politikai elleníe- v ; • fotonban1» C&loger»' k már sehogy sem tetszet t,! ±y eme szolgálatáért — amelyet a házában rejtege­tett fasisztának nyújott — elmaradt a fizetség. ,* Az apró, hasonló esetek el­lenére a szicíliai testvériség jelentős összeggel finanszí­rozta Mussolini 1922. október 28-i „római menetének” költségeit. Szicíliában a maffia Rónia új urát először alig vette tu­domásul. Itt nem változott a helyzet, a hatalmi viszonyok a régiek maradtak. A maf­fia ezután is ugyanúgy agyonlőtt fasisztákat, ha azok megkísérelték a hagyomá­nyos uralmi érdekszférákat széttörni, de a munkásmoz­galom és a haladó olasz ér­telmiségiek elleni terrorak­ciókban a maffia és a fasisz­ta bandák megértették egy­mást Ennek ellenére hamar kenyértörésre került sor kö­zöttük. Erre Mussolini 1924-i szicíliai utazása adott okot. A sziget fővárosában, Pa- íermóban szigorú biztonsági intézkedéseket tettek ugyan, a tömegből mégis Mussolini- eilenes jelszavakat kiabáltak. A diktátor a szicíliaiak „szent városába", a nvomo-. Túságos Piánr. de: Greci-be is ellátogatott. A városkáról. minden útikalauz és pros­pektus megemlékezik é.s fel­jegyzi azt is hogy minden valamire való. Szicíliába lá­togató előkelőség — ha azt akarja. hogy Szicíliában népszerű legyen — ellátogat ebbe a városba, annak elle­nére, hogy az egyetlen ttu­riszikai látványosság a haj­dani görög-ortodox templom. Sizicília egyetlen ortodox temploma és az ős^alban la­kosság, amely a XV. század­ban a törökök elől menekül­ve telepedett le itt. Piana dei Greciben élet­halál uraként hatalmasko­dott ez időben Ciccio Cuccia polgármester. Az emberek csak Don Cicciónak hívták, ami egyben a polgármester fogalmát is jelentette. A hi­vatali főnök «egyidejűleg a helyi maffia vezére is volt. Mussolini Doh Ciccióról nemi sokat tudott, tartott, annál többet képzelt viszont' magá­ról a kisváros polgármestere, aki egy esztendővel koráb­ban — amikor az olasz ki­rály, III. Victor Emánuel egy órát- a városban tölött — Don Ciccio oldalán látogatta meg a templomot és elvállalta a maffiafőnök polgármester, Don Ciccio akkoriban szüle­tett gyermekének keresztapa­ságát. Ezzel együtt, az ud­vari etikett előírásai szerint, a király az olasz korona lo- Vagkeresztjét adományozta Don Cicciónak. A titkosrendőrség biztos értesülésekkel rendelkezett" arról, hogy Piana dei Greci az elégedetlen szicíliai szegény­parasztok gyülekezőhelye és ez a város volt az 1893-as nagy parasztfelkelés köz­pontja is. A városi körutazás során Mussolini a polgár- mester kocsiját használta és Don Ciccio a diktátor old:; ián foglalt helyet. Amikor indulásnál a rendőri moto­ros biztosító oszlop a kocsi mindkét oldalán felsorako­zott, Don Ciccio magabizto­san közölte .Mussolini vei: „Mit.' akar ön ezzel a sok rendőrrel? Amíg ön a köze­lemben van, nincs mitől fél­nie. Itt én vagyok az egyet­len, aki parancsot adhat”. A fasiszta diktátor ezt a megjegyzést sosem tudta le­nyelni. ingerülten adott mégis parancsot, hogy a rendőri oszlop távolabbról kövesse őket. A maffia-pol­gármestert a diktátor bizal­matlansága mélyen megsér­tette. Tekintélyén esett sú­lyos csorbának tartotta. Ezért azután Ciccio, amikor a templomhoz értek, és Musso­lini az megtekintette, visz- szafelé már nem ült be sa­ját kocsijába, a diktátor •mel­lé. “Mussolini az ünnepélyesen feldíszített főtéren beszédei akart mondani. A gyalogosan visszabaktató polgárniester utasítására azonban a tér csaknem üres maradt, mind­össze egy-egy tucat ember gyűlt ott össze. Mussolini ezt a kudarcát a szicíliai maffia, a „tisztelet­reméltó társaság” számlájára írta. A Piana dei Greci inci­dens szolgáltatott ürügyet, hogy a nyílt háború a maffia és a fasiszta rezsim között kitörjön. 1922-től 29-ig a Szi­cíliába érkezett fasiszta kü­lönítmények több ezer em­bert végeztek ki és az új. pa­lermói rendőrfőnök, Musso­lini bizalmi embere, Cesare Móri, elrendelte, hogy a há­zakat körülvevő kőkerítések kilencven centinél magasab­bak nem lehetnek. Különít­ményeivel nemcsak lerom- boltatta a faiakat, detulairio- nosaikat börtönbe is .vetette: 1922-ben 223. 1923-ban 224, 24-ben 278, 25-ben 268 halá­los ítéletet hoztak Palermó- ban. de az áldozatok nagy része egyszerű szegénypa­raszt volt, aki nem is tarto­zott a maffiához. A befolyá­sos maffiatagok, Cesarfe Mu­ri terrorja alól azzal vontak i magukat, hogy belépte-: a fasiszta pártba. Ä maffia vi­szont exponáltabb vezéreit ez időben Amerikába küldte, ahol a szicíliai maffia leány- vállalata. a Cosa Nostra meg­feleljen hasznosíthatta a fris­sen érkezettek ... •• Cl U Sut . (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents