Népújság, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-23 / 246. szám
Gyurkó Géza: Rendhagyó útirajz Moszkva „Navigare necesse est1'... kifejező magyarsággal és kifejezetten nehézkes magyarsággal: „Nem lehet nem hajózni.” Mondták a rómaiak. Nem lehet nem utazni, mondjuk most már mi, magyarok. Nem a tenger hiánya magyarította meg tartalmában is ezt a mondást, mert az IBUSZ, vagy az Expressz, sőt a‘ magánosok önerejű lehetőségéből hajózik is a magyar turista. De a hajózás is utazás! Az autó is, a vonat is természetesen és mindenképpen izgalmas utazás a repülőgép: annak is, aki először pislog le az ezer méteres mélységekbe, s annak is, aki igyekszik egykedvű arcot vágni, jelezve öreg repülős mivoltát. „Kérjük kedves utasainkat ..csengi a hangosbemondó a földi stewardess kellemes hangját a Ferihegyi repülőtéren, s a kedves utas, szívében, torkában a semmivel össze nem hasonlítható édes-riadt utazási lázzal, elindul a repülőgép felé, hogy nekivágjon a sokat hallott, de ismeretlen tájak. városok felé. Ezek azok a pillanatok, mikor egy kicsit mindenki más, mintami: a, hangos beszédű ember csendesre vált, a csendes feltűnően élénk: a gondos és precíz sóhajtva panaszkodik a sok csomagra, a felületes azon morgolódik, hogy még egy bőrönd elkéít volna; aki sohasem járt még külföldön, a repülés mechanikájáról tart tudományos előadást, aki már több ízben is utazott a felhők felett, a kék ég alatt, az mélyen hallgat, mert tudja: mégsem a repülés az ember igazi eleme. Aztán feldübörögnek 3> motorok, egy pillanatra beragad az utas az ülésbe, a gép megdönti már félezer méteren a szárnyát és irány máris és most: Moszk7 va—Leningrád. Mert „Navigare necesse est...” o o o o Semmi ok az aggodalomra: nem óhajtom felfedezni Moszkvát és Leningrádot. Mindössze néhány kép és néhány gondolat az útról és az út kapcsán. Ami — valljuk be őszintén — mondjuk tíz esztendővel ezelőtt még politikai tettnek, egy kicsit világnézeti igazolás nyílt formájának tűnt, az ma kellemes, igényes és igényelt, emlékezetes turistaút: a Szovjetunió. Először jómagam 1957-ben jártam Moszkvában. A VIT akkor lenyűgözött, Moszkva inkább meghökkentett méreteivel, mintsem elbájolt volna sajátos atmoszférájával. Szívemben akkor, a visszatérőben néhány napra megtekintett Ki- jev muzsikálta vissza in memóriám, , utam emlékeit. Tizenkét esztendő — ahogy közhelyként oly sokszor mondani szokás — egy ember életében sem nagy idő, hát még egy város, vagy egy egész ország, egy olyan hatalmas ország életében, mint a Szovjetunió. A közelmúltban Mongóliából hazatérve „csak” Ir- kutszktól Moszkváig nyolc teljes órát zúgott velem 10 ezer méter magasan az IL 18-as. Tessék a térképre nézni, s nyilvánvalóvá válik, hogy a rettenetesen távoli Irkutszk, közel sem távoli szibériai metropolis a Szovjetunióban. Inkább -Szibéria középén' fekszik, s on- ran még bőven van mit dol- í óznia a robotpilótának, mire Vladivosztokba ér. Így aztán nekem valóban nem tűnt már nagy -távolságnak a Moszkva—Leningrád közötti kereken 3 ezer kilométeres légiót. Egy ilyen hatalmas fkszágban más mértékkel A Kalinyin sugárút Moszkvában. mérik a ..hivatalos” méterrendszerrel is a távolságokat. Ám úgy látszik ,, az élet dinamikus tempója is más méretekkel méretik, mint ahogy mi megszoktuk: bár nekünk sem kell szégyenkeznünk a kedvező változások ütemét illetően Európában. Megmondom őszintén, annak idején sem tetszett az akkor jobbára még frissen épített magasépületek mono- litikussága, Moszkvában. Az Ukrajna Szálló, vagy a külkereskedelmi minisztérium gigantikusságában monstru- ózus, nyomasztó, stílusában erőltetett magasépületei ma sem illeszkednek ugyan a városképbe és ma már a moszkvaiak nagy többsége sem látja a szépség szimbólumainak, de egy szempontból feltétlenül beillenek a városképbe. A Kalinyin sugárút lenyűgözően friss, modern, valóban nagystílű és . forgalmával szinte szédítő hatását kitűnően kontrasztol- ja a közeli Ukrajna Sizalló. Lényedében néhány év csak, ami a két épitési szemlélet között húzódik: merész, könnyed, elegáns, ugyanakkor, a mértéktartó hátat fordítás szimbóluma a Kalinyin sugárút az egy évtizede még divatosnak vélt építészeti stílusnak. Annak idején tevés üzlet volt Moszkvában, illetőleg kevés olyan üzlet, amely hívogató portáljával, gazdag és ízléses választékával gusztust telteti volna a még vásárolni nem akaró számára is: gyere be, vásárolj! Természetesen nemcsak a portálokon máit ez. A második világháború rettenetes pusztításai, az újjáépítés megkezdése után alig egy évtizeddel több idő után egyszerűen tudatos pimaszság lett volna olyasmit számon kérni a szovjet ipartól, kereskedelemtől, ami mondjuk a háborút időtlen idők óta riem látott Svédországban természetesnek tűnt volna. Nos, persze ma is van még hiánycikk bőven, de ezek a hiánycikkek már a gigantikus gyorsasággal növekvő igények, ha nem is kellemes, de minden bizonnyal nem „hűséges” útitársai. Ám az üzletek zsúfoltak tetszetős árukkal, s Moszkva mind zsúfoltabb tetszetős üzletekkel! ... És valahogy egész Moszkva más, mint volt egy évtizeddel ezelőtt: 'nás, bár másképp hangzott el. „Nézd, még mennyi • faház” —, s a kíváncsian meghökkentő megjegyzés mögött egy kis rejtett fitymálás is ott volt. „Nézd, végre egy ' faház ...” — és sajnálkozó arckifejezés, hogy ezek az élő skanzenek úgyszólván eltűntek Moszkvából. Talán egyet- kettőt, ha meghagynak idegenforgalmi látványosságnak. A vendéglői étel-ital akkor is bőséges volt, most is az. A felszolgálás azonban nemcsak gyors, hanem feltűnően elegáns, s van benne valami sajátos moszkvai íz: nem kimért pincérség ez, hanem fesztelen, de nem tolakodó közvetlenség. Az emberek elegánsak, de legalábbis ki- mondbttan jól öltözöttek, s ma is hihetetlenül fegyelmezettek, éppen úáy. mint évtizeddel ezelőtt, de már roha- nósabb generáció nőtt fel a 7 milliós metropolisban. An- dalgó léptekre csak az öregek és a szerelmesek hajlandók. Nem, úgy érzem, Moszkvának még nincs meg mindig — a külföldi számára — az az atmoszférája, sajátos arculata, mint volt számomra annak idején Kijev- nek, vagy mint ahogy csodás varázslata van Leningrád- nak. De mint valami fékez- hetetlen tempóban növő kamasznak, egyre határozottabban rajzolódik ki sajátos karaktere. S rendkívül megkapó ez a karakter! Egy város, amely .az évekkel nem öregszik, hanem fiatalodik. Már ezért is jó dolog nemcsak egy régen olvasott könyvet újraolvasni, de egy régen látott várost újból látni. Mert nem olyan, mint az egykori szépasszony: neki ráncai tűnnek! (Folytatjuk) A lüktető metropolis szívében is vannk még csendes, békés zugok, a természet és az ember „ősze” számára. TIZENÖT EVVEL EZELŐTT alakul! meg Magyarországon a Hazafias Népfront, de az eszme, a cél, amelyet képvisel, három évtizede érezteti hatását, a haladó erők küzdelmében. 1935-ben a Kommunista Iiitemacionálé VII. kongresszusa valamennyi ország kommunista és munkáspártja számára azt jelölte ki követendő útként, hogy széles antifasiszta frontban egyesítsék mindazokat az erőket, me-, lyek cselekedni készek a fenyegető új barbárság, a burzsoázia terrorista roJiamosztagAtnak parancsuralma, a hábo- . rús veszély, az éhség és elnyomás ellen. A Kommunisták Magyarországi Pártja is akkor látott hozzá erőteljesen és céltudatosan ehhez a munkához. Elsősorban a munkásosztály, a szocialista ós kommunista munkások érdekvédelmá-politikai szervezeteinek együttműködésére, a műnkásegységíront létrehozására törekedett. Majd fokozatosan igyekezett tömöríteni mindazokat a becsületes hazafiakat, akiknek szívügye volt, hogy Magyarország — mint József Attila kifejezte — ne legyen német gyarmat, hogy hazánk sok évtizedes késéssel újra rálépjen a demokratizálódás 1848—49-es után eltorlaszoit útjára, folytassa a harcot a függetlenségért, háborús törekvések helyett, a békepolitika érvényesüléséért. E TÖREKVÉSEK AKKOR sajnos nem jártak sikerrel, nem váltak elég erőteljessé ahhoz, hogy az országot feltartóztassák a fasizmus katasztrófához vezető útján. Mégis, azok az eredmények, küzdelmek és hőstettek, melyek a második világháború éveiben megkísérelték útját állni százezrek és milliók végzetének, a népfrontpolitikát képviselő függetlenségi mozgalom jegyében születtek. Rózsa, Schönherz, Ságvári, Bajcsy-Zsilinszky Endre, Kiss János altábornagy és más hazafiak véráldozata nem volt hiábavaló: milliókat győzött meg arról, hogy az ország sorsa a munkára, alkotásra, áldozatvállalásra kész emberek ősz- szefogásán múlik. Több generáció küzdött azért a szocialista nemzeti egységért, amely mai politikánk alapja, s minden elért eredményünknek, jövőbeni sikerünknek záloga. Ma már csak rossz emlék, hogy volt idő, amikor egy viszonylag kis számú kizsákmányoló kijátszhatta egymás elleti a dolgozók különböző rétegeit, a munkást a paraszt, a parasztot a városi kisember ellen, mindkét osztálytól el- idegeníthette az értelmiséget, s az állam egész közigazgatási, hivatalnoki apparátusát; vallásfelekezetek hívei, nemzetiségi csoportok tagjai között gyűlölködést, ellenségeskedést szíthatott A MÁSFÉL ÉVTIZEDDEL ezelőtt újjászerveződött és azóta eredményesen tevékenykedő Hazafias Népfrontmozgalom ma városon és falun egyaránt élő, hatékony politikai erő. Sokszor halljuk és mondjuk: a népfront alkotó viták fóruma, mert valóban a legalkalmasabb, hogy párttagok és pártonkívüliek, idősek és fiatalok a különböző gondolkodású és felfogású emberek megtalálják benne a közös fellépést igénylő teendőket, felismerjék azokat a célokat, melyekért érdemes erőfeszítéseket tennfök. Olyan életbevágóan ionfos országos cél. mint a gazdasági reform megvalósítása, semmikép pen sem lenne elképzelhető a tömegek részvétele nélkül. Közismert az Összefüggés a népfront és a békemozgalom magyarországi megnyilvánulásai között is, de a nagy országos és nemzetközi célokon kívül ■ százféle kisebb dologban is egyesíti az erőket a Hazafias Népfront egy-egy helyi bizottsága. Alig van társadalmunknak olyan rétege, amelynek ne volna valamilyen kapcsolata, érintkezése e mozgalommal. A Hazafias Népfront tekintélyes részt vállal a haladó erők nemzetközi együttműködésének segítésében, erősítésében is. A népfrontmozgalom tevékenységével mind eredményesebben valósul meg az a .törekvés, hogy „azt ■ keressük, ami összeköt bennünket, ne azt, ami elválaszt”. KÜLÖNÖSEN FIGYELEMRE méltó ahogyan a nóp- íromrnozgalom a társadalmi demokratizmus fejlesztése érdekében tevékenykedik. A- helyi népfrontbizottságok olyan érdekképviseleti szervekké fejlődnek, melyek felkarolják az egyén és a közösség kezdeményezéseit, figyelemmel kísérik és támogatják az életrevaló javaslatokat, szívósan fáradoznak különböző hibák kijavításán, a sérelmek orvoslásán. Minthogy a Hazafias Népfront aktivitásában a lakosság érdeklődése, érdekeltsége s véleménye jut kifejezésre egy-egy országos feladat végrehajtása közben, a Hazafias Népfront utjának e fontos mérföldkövénél bizalomma remélhetjük: mint. eddig, most hazánk felszabadulásának negyedszázados évfordulóját megelőző hónapokban is számíthat pártunk e tömegmozgalomban részt vevő hazafias erők támogatására. (V. F.) Egyes városok túlzsúfoltsága, más helységek elnéptelenedése, a roppant méretű ingázás, bizonyos vidékek éhsége az iparra és az ipar éhsége a munkaerőre, nyersanyagra, energiára — megannyi régi, meg újabb- keletű kérdés és egymással feleselő válasz. Röviden: a városfejlesztés és az iparosítás összefüggései, amiről izgalmas tanácskozás zajlott a minap a 'Magyar Tudományos Akadémián. Vizsgáljuk mindenekelőtt magát a nagyvárost, a metropolist, amelyet napjainkban már annyira át- meg átszőtt, elborított az ipar és a velejáró por, füst, bűz és zaj, hogy mind kevésbé képes lakóinak nyugodt otthont nyújtani. Innen van az, hogy amíg egyre több dolgozót, munkaerőt vonz magához, addig mindinkább taszítja is az embereket, a lakosokat. Ez az egyidejű vonzás és taszítás mind érezhetőbbé válik nálunk is, egyrészt as ingázásban, másrészt a települési, lakásépítés törekvésekben. Ám ennél is bonyolultabb a kérdés, főleg, mert számolni kell ta tudományostechnikai forradalom által érlelődő, szüntelen jelentős Társak vagy ellenfelek ? változásokkal a város fejlődésében és általában a települések élhelyezkedésében, szerkezetében. Az ipart például mind kevésbé köti meghatározott helyhez a nyersanyag, vagy az energiaforrás, hiszen a mindenfajta villamos-, olaj-, .földgáz-, sőt víz távvezetékek és a közlekedés új eszközei, s eredményei rendkívüli mértékben megjkönnyítik a szállítást. Nem keil már mindenáron a szón, a nyersanyagok és víziutak mellé telepíted! az ipart, mint korábban. Jobban a jövőbe pillantva, a nagyváros ma még többnyire kellemetlen és ártalmas „klímája” is — a szó szoros és átvitt értelmében. — túlhaladott gonddá, lesz. Nem azért, mert bizonyos ipari üzemek kitelepítése rendkívüli méreteket ölt, ezzel ugyanis — bármennyire fontos és kikerülhetetlen folyamat is adott esetekben —■ nem tehet megváltani a mai, teljesen iparosodott várost. Nagyobb segítséget ígér a gyártási technológiák forradalmi fejlődése, amely fokozatosan kiiktatja a gyári munkából és környezetéből a káros gázokat, gőzöket, szennyező, mérgező anyagokat, s az egészségre ártalmas munka- folyamatokat. Ez pedig, most már a lakásépítkezések szempontjából, túlhaladottá teszi a munka- ás a lakóhely merev szétválasztását, a?: úgynevezett való-, vagy bolygóvárosok létesítését, amire a modem városépítészet sokáig annyira hajlamos volt. A munkahely és a lakás tehetséges közelítése, sőt párosítása pedig lényeges gva- korlati haszonnal jár, mert. nagyobb lehetőséget ad a szabad idő lehető legjobb kihasználására, a korszerűen kényelmes életmód kialakítására. A századunk második felében bekövetkezett gazda-' sá£i és szociális^ valamint tudományos-technikai fejlődés tehát — amint azt Percnyi Imre professzor a konferencia bevezető előadásában kifejtette — új helyzetet teremtett a városfejlesztés és az ipar kapcsolatában. Ezt az új helyzetet minden bonyolultsága és sokféle irányzata ellenére is. az ipari decentralizáció jócskán megnőtt jelentősége jellemzi. Hozzájárul ehhez a mező- gazdaság nagyüzemi fejlődése, villamosítása, gépesítése és kemizálása, s ezekből származó csökkenő munkaerő igénye. Ezzel egyidő- ben számos űj, helyi munkaalkalmat teremt a korszerű feldolgozás, a gépszerelés és a szolgáltatások iránt megnövekedett' igény. Mindezek igen nagy mértékben gyorsítják azt a már megindult folyamatot, amely fok- ról-fokra semmisíti meg a hagyományos különbségeket, a különböző rangú, rendű települések, általánosságban ugyanaz. A Lenin Mauzóleum előtt most is órák és a város és a falu között, b. ). kilométerek hosszan sorakoznak a külföldiek, belföldiek egyaránt, de jó néhány éve-és most ugyanaz a mondái példám már egészen 1969. október 23., csütörtök 1 íiáp!rwi!t!izp!§ifi másfél évtizede
