Népújság, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-22 / 245. szám
/ Tsz-Uönyvelés a mellényzsebben Bürokrácia vagy szükséges szervezettség? Ma is akad még oiyart termelőszövetkezeti elnök, aki valamiféle nosztalgiával gondol vissza a kezdeti, nehéz esztendőkre, amikor a közös gazdaság egész könyvelése elfért az elnök mellényzsebében, a pénztárt pé- dig mindössze egy kis acélkazetta képezte. Nem volt akkor olyan bürokrácia, mint manapság — vélekednek néhányban — s mégis mentek rendjén a dolgok. Természetesen minden szövetkezeti vezető tisztában van azzal, hogy az akkori viszonyokat nem valami szerencséit ösz- szehasonlítani a maival, mégis felmerülnek időnként olyan aggályok, hogy, napjainkban túl sok gondot fordítunk a szervezésre. Mi múlik egy csavaron? Sokan fel ve cut, hogy a mai, de még inkább a kialakuló helyzet nagyon hasonlít egy korszerű, automata gépsorhoz, amelyben minden a legjobban, a legcélszerűbben van a helyén, de ha egy csavar meghibásodik, akkor az egész automata pillanatokon belül megáll. Több, különálló gép esetén más a helyzet — vélekednek —, hiszen amíg egyet javítanak, addig a többi nyugodtan dolgozhat. így kevesebb a terméskiesés. Valamiféle igazság van az ilyen vélekedésben, de az is a valósághoz tartozik, hogy a korszerű, automata gépsorok olyan jelzőberendezésekkel vannak ellátva, amelyek pillanatokon belül kimutatják, hogy melyik az a bizonyos csavar, így a javítás nem túl sok időt vesz igénybe. Eltérve a gépi hasonlattő!, azt lehet elmondani egy-egy gazdaságra is, hogy a korsze- ■ ően szervezeté üzemben va- írban nagyo.i fontos szerepet üap minden üzeniág, minden gép, minden ember, hiszen szoros kölcsönhatásban vannak egymással. Ilyen helyzetien, ha valak* vagy valami kiesik, nyilván nagy gondot okoz, de éppen a magas fokú «zervezettség következtében , tehetőség nyílik a probléma -'»őrs mego.dúsára is. Miért erről ennyit beszélni — vetheti fel bárki a kérdést —, hiszen inár a szövetkezetek létrejöttekor nagy gondot fordítottak a kellő szervezettségre, s ez a követelmény azóta sem módosult. Valóban így van ez, de mégis szükséges megemlíteni, hogy napjainkban egyre erőteljesebb a törekvés a Szövetkezetek •> áJlalatszerű gazdálkodása - r ak kialak:lására. az iparszerű mezőgazda..ági termelés megvalósítására. Mindez fokozott követelményt támaszt a szövetkezeti vezetők kei szemben. Forintokban mérhető döntések Ma már szinte közhelyként hat az a megállapítás, hogy a szövetkezeti vezetők egyik legfontosabb feladata a kellő gazdasági döntések hozatala. Az sem titok, hogy a jó döntésekhez megfelelő beisc és külső információkra van szükség. A belső tájékozódás nélkül — mint például a talajadott- ságok alapos ismerete, a munkaerőhelyzet elemzése, a gépesítés felmérése — nagyon nehéz eldönteni, hogy mit és hogyan érdemes termelni. A belső viszonyok ismeretében viszont szinte önmagukat meghatározzák a feladatok. Nem véletlen például, hogy a vámosgyörki termelőszövetkezetben egyre nagyobb szerepe lesz a gabonatermesztésnek, hiszen kevés a közös gazdaságban a munkaerő, s a gabonatermesztést lehet a legjobban gépesíteni. Az is természetes, hogy a terméshozamok állandó emelésével akarják a bevételt növelni. A tarnabodi Í Ö7.ÖS gazdaságban éppen el- inkező folyamat játszódik le-, a nagyszámú tagságot munkaigényes, kertészeti nőitek -termelésével foglalkoztatják. A hozamok növelése természetesen ebben a gazdaságban is elsőrendű fiadat. Érdemes megemlíteni a váraszói—pétervásári termelőszövetkezetet is, ahol a különböző üzemágak rendkívül szoros összhangban állnak egymással, így lehetővé válik a munkaerő és a gépek folyamatos átcsoportosítása! A pozitív tapasztalatok ellenére azonban sajnos, még ma is elmondható, hogy megyénk szövetkezeteiben még mindig kevés az üzemgazdász. Pedig főképpen az ő feladatuk lenne, hogy a belső információk szervezett ismeretében javaslatokat tegyenek az egyes üzemágak, munkafolyamatok korszerűsítésére,^ esetleg átszervezésére, a tevékenység még harmonikusabb összefogására. Kinek és mennyiért? . Az elmúlt esztendőben az egyik Heves megyei termelőszövetkezet a nagyobb haszon reményében Budapestre szállított fel paradicsomot. Meglepődve tapasztalták, hogy a fővárosban olyan pá- radicsomdömping volt, hogy rá sem nézett senki az ő termékükre. Rövid idő múltán mi mást tehettek, visszaindultak a teherautóval. Sajnos — a kellő külső ' információk hiánya miatt — azóta is előfordult már hasonló eset. Mindez azt bizonyítja, hogy néhány közös gazdaságban még ma sem ismerik fel kellően, hogy szervezett tájékozódás, megfelelő információs rendszer nélkül egyre nehezebb lesz értékesíteni. Ugyanez vonatkozik a különböző vállalatokkal való gazdasági kapcsolatokra is. A közelmúltban néhány szövetkezeti vezető arra panaszkodott, hogy kellemetlenül érintette őket a bor, a szőlő szabadáras átvételi rendszere. Kényszerhelyzetben vagyunk — mondták — annyiért kell adnunk a szőlőt, a bort vagy a mustot a pincegazdaságnak, amennyit ígér érte. Másrészről viszont el lehet mondani, hogy még mindig kévés szövetkezetnek van kapcsolata a vendéglátóipari vállalatokkal, akik esetleg többet is adnának a jó minőségű borért. Azt persze senki sem vitatja, hpgy az értékesítés nem tartozik a könnyű dolgok közé. De az is bizonyos, hogy az eddiginél szervezettebb piackutatással, a lehetőségek keresésével bizonyára nagyobb eredményeket is el lehetne érni. Másoktól tanulni A szövetkezeti vezetőkkel folytatott beszélgetések során gyakran elhangzik egy- egy közös gazdaság elnökéről: az aztán ügyes ember! Mindig kiszagolja a dolgokat. Valóban, úgy is meg lehet fogalmazni, hogy tényleg — vannak ügyes emberek. Ha azonban közelebbről megnézzük ezeket a vezetőket, azt mondhatjuk, hogy nem ügyes emberek ők, hanem képzett, sokoldalú, jó helyzetfelismerő képességgel rendelkező irányítók. Nem születtek ők sem ügyes embernek, hanem azzá lettek. Talán éppen azért, mert mindig alaposan felmérik a lehetőségeket, új ötleteken gondolkoznak, nem utánozni akarnak, hanem mások előtt járni, keresik a kapcsolatokat,1 s arra törekszenek, hogy minél jobban ismerjék a saját helyzetüket és a külső körülményeket. Végezetül talán azt lehetne összefoglalni, hogy a vállalatszerű gazdálkodás, az iparszerü mezőgazdasági termelés, az értékesítés aT jövőben még nagyobb szervezettséget kíván a szövetkezetektől, mint eddig. A mellényzsebben elférő könyvelés időszaka tehát lejárt, s mint. ahogy a kaszák szerepét átvették a kombájnok, úgy nyilván nem lehet ma már olyan szervezettséggel dolgozni, mint régebben. ( Kaposi Levente. Nyolcszoros szociálist® brigád A brigád 11 éve alakult s _ azóta ezüstérmesek. A VOSZK egri palackozójának 3-1 tagú szocialista brigádja naponta 3—9 ezer jobbnál jobb bort palackoz. A brigád tagjai legtöbben alapítók, s az elmúlt 11 év alatt nyolcszor nyerték el a szocialista brigád címet. Paliagi Emilné alakulástól vezeti a brigádét, s hogy jól. azt bizonyítja a kiválódolgozó+okíevél és a két kiváledolgozó-jelvény. Vállalásukban tartottak már vietnami műszakot, többször vettek részt önkéntes véradáson, s nem kis részük van a palackozóüzem jó íérv tel jcsi lésé ben. ' • • (Foto: Kiss Béla) Hz állattenyésztés újdonsága! Tiszafámén A tiszanánai Petőfi Tsz- ben az állattenyésztésben dolgozók -a község felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából vállalták, hogy az állattenyésztési főágazatra tervezett 15 millió 210 ezer forintos árbevételi tervet év végére 10 százalékkal túlteljesítik. A hízósertés-értékesítésből a III. negyedév. végéig 1500 hízó után 3,5' millió forint, 680 ezer tenyjésztojás után közel 2 millió forint volt a bevételük. A IV. negyedévben értékesíteni kívánnak még 37 hízómarhát, 392 ezer forint értékben, 640 hízósertést 1 millió 408 ezer forint értékben és 156 ezer forint értékű te- nyésztojast. Kedvező változások az Iparban A hatékonyság javításának fontos eszköze a termelés összetételének változtatása. Ha a vállalaton belül növelik a korszerű, keresett, jó áron értékesíthető cikkek termelésének részarányát a korszerűtlen, az elavult, a csak kedvezőtlenül értékesíthető gyártmányok rovására, ez több nyereséget hoz a vállalatnak és nagyobb haszhot a népgazdaságnak. Az iparágon belül, sőt az iparágak között hasonló arányeltolódásokra van lehetőség. S!ok milliárd forint megtakarítást jelent például az országnak, hogy évről évre csökken a drága szén. és növekszik a termelékenyebben előállítható, olcsóbban . beszerezhető és gazdaságosabban felhasználható földgáz és kőolaj felhasználási aránya. Hasonlóképpen évek óta megfigyelhetjük a vegyipar termelési részarányának növekedését az ipar egészén belül. A reform piaci szerepének növelésével, a vállalati érdekeltség fokozásával céltudatosan ösztönzi ezeket a változásokat. Milyen eredményeket hozott az első másfél esztendő? Erre a kérdésre kereste a választ a Központi Statisztikai Hivatal felmérése 23 iparágból. Az adatok félreérthetetlenül tanúsítják, elkezdődött . pontosabban meggyorsult a termelés szerkezetének kedvező irányú átalakulása. A szerény eredmények egyébként azt is jelzik, hogy a lényeges átalakuláshoz, csak úgy, mint a reform kibontakoztatásához, több esztendő szükséges. Elsősorban a gyorsan fejlődő iparágak termelésének ösz- szetételében tapasztalhatunk jelentősebb változásokat. így az alumíniumkohászatban,, a híradás- és .vákuumtechnikai iparban, a műszeriparban és a vegyi termékek gyártásában. A szerkezeti változások azonban nem mindig kapcsolódnak a termelés gyors növekedéséhez. Az üveg-, a papír- és a bútoripar termelése például az ipar átlagát meghaladó mérőkben növekedett, a termelés összetétele azonban lényegében nem változott. A közlekedési eszközöket gyártó iparág átlagos fejlődési üteme ellenére viszont lényegesen növekedett az iparágban-a közúti járművek, elsősorban az autóbuszok gyártási aránya, tpíg a vonóerő termelése stagnált, sőt, csökkent. Az építő- ' anyag-ipar termelésének ma már több mint a felét előre gyártott beton épülétemelek -szerkezetek alkotják.) holott' ezeknek az elemeknek a gyártását csupán az 1960-as évek eltején kezdték. • A termelés szerkezei változásainak csupán egy része tulajdonítható a reformintézkedések közvetlen hatásának. Az alumíniumkohászat belső átalakulása, a közúti jármú- és mindenekelőtt az autóbusz- gyártás előretörése a korábban kötött magyar—szovjet államközi megállapodások következménye. A híradás- és vákuumtechnikai, valamint a műszeripar, illeve a beton- elemgyártás termelési szerkezetének eltolódása, a piaci igények változásának rugalmas követéséből adódik. a mezőgazdasági gépek termelésének részaránya félreérthetetlenül az utóbbi évek gyártmányfejlesztése (egyebek közt licencia vásárlása és nemzetközi kooperációja) nyomán növekedett. A terménybetakarító gépek termelése 2.2-szeresere a* takar- manyelökészito gépek*?.szeresére, a mezőgazdasági szállítóberendezéseké 2,1-szeresére. a tejfeldolgozó gépeké 4,7-szeresére, a szőlészeti-borászati gépeké pedig 2,5-sze- resére nőtt . a vizsgált időszakban. Általában növekedett a korszerűbb, a -keresettebb fogyasztási cikkek gyártási aránya is. Megtigyelhető ez például a szintetikus mosószerek növekvő gyártásában és a szappantermelés csökkenésében. Nőtt a szintetikus szállal kevert textíliák részaránya is 1968-bán. A pamutiparban 9.4 százalékra (az egy- évvel korábbi 6,4 százalékról), a gyapjúiparban 19,4 százalékra (14,7-rői), a textilruházati iparban 13,2 százalékra (10,1-ről), a köt- szövött iparban 30-ról 36,2 százalékra. (A hazat vegyi- száltermelésben a szintetikus szálak aránya az 19b0. évi 8,7 százalékról 48,5 százalékra nőtt 1963-ban.) Nőtt a műanyaghabbal kárpitozott bútorok aránya. Az összes bútorfelület 83 százalékát már a mosható poliészterrel fényezték i°63-ban. NŐTT A KÜLÖNBÖZŐ ÉPÍTŐANYAGOK, szerelvények termelése. Az egészségügyi ’ finomkerámiai termékek terme1 ése például 1969 első félévében 49 százalékkal múlta >Hil az előző év ha- • sonló időszakának szintjét, a falburkoló csempéé pedig mintegy 20 százalékkal. A hazai háztartási finomkerámia termékei iránt (a herendi porcelánt» kivéve) viszont csökkent a kereslet. Itt említhetjük meg, hogy a híradástechnikai tartós fogyasztóéi ókkök (uf,. rádi4, sasgtsű* termelési részaránya, a villa mos háztartási (mosógépek, centrum.',padlóke féJők, porszívó'-) termetese pedig (a forróviztárolók kivételével) abszolút mértékben is csökkent az elmúlt másfél évben. Mindebben szerepet játszott az import verseny és egyes cikkeink kifogásolható minősége, illetve részben j a belkereskedelem túl óvatos rendelése. A gyártmány-összetétel vál toztatása, a hatékony termelés kedvező szerkezetének kialakítása nem csupán nép gazdasági, hanem fontos vállalati feladat, is. A tervutasí tások időszakában a gyártmány-összetétel változtatása manipulációnak számított, mivel központilag részleteiben főbb gyártmányonként megszabták a. tennivalókat. Ma a vállalatok rugalmasan igazíthatják raját terveiket a műszaki fejlesztés irányzataihoz, a piav. kívánalmaihoz. Mindehhez persze pontos, megbízható információ éppen úgy- szükséges, mint a műszaki fejlesztés sokféle lehetőségeinek (saját erő, licencvásárlás, nemzetközi együttműködés stb.) hasznosítása. A VÁLLALATI POLITIKA fontos része az optimális gyártmányösszetétel meghatározása és kialakítása. Ehhez pedig nemcsak az új gyártmányok bevezetésére és térhódítására, hanem a régi, elavultak visszafejlesztésére, termelésük beszüntetésére is szükség van. A kedvező gyártmány összelő tel ma még — főleg a gépipari vállalatoknál — prolii- és választékszűkítést is feltételez, ami viszont a nemzetközi munka- megosztás elmélyítését, elsősorban a szocialista országok intenzív gazdasági együttműködését igényli, «R. J.) Recsben Iá esik az liíéfillés Veszélybe került 350 vagon alma PL Recski Állami Gazdaság utat építtet tanyájára. A gáz- , daság vezetői azt kérték, hogy az Egri Közúti Építő Vállalat szeptember közepére fejezze be az útépítést, hogy az idei almatermést már jó úton szállíthassák. Az idén az alma rekordtermést hozott, Récékén kiváló a minőség. De a beruházók és kivitelezők „termése még nem érett be’% a mai napig még szerződést sem kötöttek. Pontosabban az Egri Közúti Építő Vállalat alvállalkozói szerződést kötött a tanyasi út földmunkáira a Tama-völgyi Talaj- és Vízgazdálkodási Társulattal. Amiül mondják, ezt saját kockázatukra tették, mert a fővállalkozó és a ME- ZOEER az árkérdésekben nem jutott közös nevezőre. Egyszóval eddig a jogászok, terv- és pénzügyi szakemberek csak vitatkoztak, a mai napig csak e*ry ígéret van, hogy újból elkészítik a módosított költ- s egye test és hamarosan megkopik a szerződési. A Recski Állami Gazdaság nagyon sürgeti az útépítést. Az Egri Közúti ! Építő Vállalat és a Tárná-völgyi Talaj- és Vízgazdálkodási Társulatot már írásos szerződés köti, de úgy látszik, ez nem sokat ér. Ugyanis két-három hete Pé- tor vásáráról csak egy SZ. 100-asra, • szerelt földgyalut, és mindössze négy-öt embert küldtek. Amikor a helyszínen jártunk, ^akkor sem dolgoztak, a munkához éppen csak hozzákezdtek és bizonytalan időre abba is hagyták, mert eltört a gép. Műszaki hiba, váratlan akadály előfordulhat. Nem is ezt, hanem azt tesszük szóvá, hogy hosszú jogviták, a lassú ügyintézés, a mesterségesen szított ellenvélemények, vagy mert; a más kára senkinek sem fáj. ’lónapokat késnek az építkezések. Az Egri Közúti Építq Vállalattól azt a választ kaptuk, hogy pár napon belül megkötik a szerződést és még az idén befejezik az útépítést. De mi történik, ha nagy esőzéssel es korai fagyokkal köszönt be az ősz? Vajon mind- t-gy, hogy napsütéses melegben, vagy sárban—fagyban építik az utat? Recsk és Kocka-tanya között rövid az út, az árvita mégis hosszúra nyúlt. Az állami gazdaságnak 350 vagon kitűnő almája termett. Mintegy 80 százalékát exportálhatnák, ha tönkre nem menne, amíg úttalan utakon a tanyáról az osztályoséba és onnan a vasútra szállítják. Az export-, a hazai és a cefreár között mintegy tízmillió forint az árkülönbözet. Vajoir- ezt ki fizeti meg? . Fazekas E. .TJWtlUlilüii.i, ' 1969. október szerda \
