Népújság, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-19 / 243. szám

•• v -U.V . ----- ~ ■ •*•*>***, ^ ^1 ' ' Vwrt., ­'-^■sr^^sss^^ Leonyid Agakor: Zachar bácsi, a bajnok T ehát az elvtárs író? örvendek a szeren­csének. Én meg az Igaz Űt Kolhoz méhésze va­gyok. Olvastam az újságban, hogy az írók nagyon kedve­lik a méhészekről és az éjje­liőrökről szóló históriákat. Tudja mit, .elmesélem, ho­gyan lettem futóbajnok? Most mit csodálkozik? Már hatodik éve előfizetek a Testnevelés és Sportra — pontosan azóta, hogy hosszú­távfutásban bajnokságot nyertem. Most hatvanhárom éves vagyok, hanem amikor bajnok lettenp, még egész fiatal voltam — össze-vissza ötvenhét esztendős. Addig a napig, be kell val­lanom, tulajdonképpen soha nem sportoltam. Igaz, kö- lyökkoromban felállítottam egy-két rekordot. Megesett, hogy versenyeztünk, s úgy futottam a faluvégről a szél­malomig, mintha propeller lett volna a fenekemben. Vagy almával az ingem alatt úgy elinaltam a pópa kertjé­ből, hogy csak úgy porzott. Az se volt rossz tréning, amikor bojtár voltam: na­ponta százszor is össze kel­lett terelni a birkákat, fut- kározhattam hát kedvemre. Bizony, annak idején köny- nyedén eljátszogattam a kétpudos súlyokkal, amikor meg a Volgánál voltam ra­kodómunkás, nyolcvan pu- dos liszteszsákokat hordtam az uszályokra. Érti már, miért lettem bajnok? Nem? No, akkor fi­gyeljen. Hat évvel ezelőtt Csebok- száriba küldtek a kolhozmé­hészek köztársasági tanács­kozására. Mondom az öreg­asszonynak. — Süssél az útra egy kis húsosderelyét, szedd elő a ládából a hímzett ingemet, az ünneplőmet, meg a félci­pőt. amit a gyerek vett aján­dékba, megyek házasodni. Az meg csak nevet: — Kinek kellenéi te vén csont rajtam kívül? — Igaz ugyan, hogy a sza­kállam deres — mondom neki —, de az nem számít. Hiszen a szakmámban szinte akadémikus vagyok,' az aka­démikusokhoz manapság pe­dig a finom kisasszonyok is szívesen mennek. A minisztériumban kap­tam egy igazolványt, aztán a többi méhésszel együtt be­kísértek a tanácskozóterem­be. Meghallgattam az elő­adást, végighallgattam a re­ferátumot is. Ezután a fel­szólalásokra került a sor: a küldöttek egymás után lép­tek a mikrofon elé. Látom, már türelmetlen­kedik ... Csak ne nyugtalan­kodjék az író elvtárs, elmon­dok mindent sorjában. „Mi lenne, ha én is beszámolnék a tapasztalataimról?” — gondoltam. — „Végtére is a mi méhesünkben kétszázöt­ven kaptár van!” Cédulát küldtem az elnökségbe. Ügy fél óra múlva az elnök beje­lentette: — A tanácskozást három órára berekeszt,iük. A szü­net után elsőnek Zahar Od* nouhov elvtársat, az Igaz Üt méhészét illeti a szó. A Szünet után leg­alább még jobban oda fognak figyelni, gondoltam magamban. Dere­kasan megebédeltem, inni azonban egy cseppet sem it­tam, hogy tiszta maradjon az elmém. Aztán lesétáltam a Volgához. Ahogy kiérek a partra, látom, hogy a másik oldalon nyüzsög a nép, fü- rödnek, csónakáznak. Hát persze, vasárnap van, jutott hirtelen az eszembe. Meg­mártózom én is, gondoltam, annál is inkább, mivel a mi falunkban csak egy kacsa­úsztató van, de az is olyan sekély, hogy a kacsák lába leér a fenekére. Akkor vettem észre, hogy a városban úszónadrágban illik fürdeni. Most mit csi­náljak? Gatyában mégsem mászhatok be, mégiscsak furcsa lenne, ha egyszer itt más divat járja. Egye fene, veszek egy fürdőnadrágot. Parancsoljon... — ^rndta a kioszknál az efSraá sítónő. — Fürdőnadrág és strandpápúcs. Garnitúra. Csak együtt eladó. Rendben van, gondoltam. Ad otthon az öregasszony az úszónadrágért úgyis, akkor hát legalább egy füst alatt a strandpapucsért is kikapok. Fogtam a garnitúrát és irány a túlsó part. Találtam egy alkalmas helyet, leraktam a ruhámat és uzsgyi, be a víz­be! Ott aztán, olyan otthono­san éreztem maggm, akár a méhesemben. Hiszen úgy tu­dok úszni és a víz alá buk­ni, hogy némelyik hal se kü­lönbül. \ Az első merülésnél majd­nem egy percig maradtam a víz alatt. Mire feljöttem, már mindenfelől gyűlt kö­réin a nép, úgy bámultak, mintha valami cirkuszi mu­tatványos lennék, különösen a női szakasz. Az egyik hölgy még a szakállarftat is meg- ráncigálta, valódi-e. Be kell vallanorri, nagyon kellemes volt számomra, hogy ennyire figyelnek, hát lemerültem még néhányszor, hadd csodálkozzanak. Mind ámuldoztak, sőt még tapsol­tak is! Még jó, hogy nincs itt az öregasszony, különbén lenne nemulass! Ahogy kimásztam a vízből és kicsavartam a szakálla­mat, látom, hogy a közelben felsorakozott vagy ötven fia­talember, mind rövid nad­rágban és különböző színű trikóban. Aztán egy lövés, erre mind eliramodtak, mint a nyúl. Érdekes, morfondí­roztam magamban, mi tör­ténhetett, hogy ezeknek egy­szerre futni szottyant ked­vük? Igaz persze, hogy az embernek néha a legfur­csább kívánságai támadnak. Odamegyek a kőhöz, ahol levetkőztem és képzelje el... nincs ott semmi, olyan síma a föld, mintha a tehén nyal­ta volna le. Erre már összeszorul a szí­vem. Ügy álltam ott, mint a bibliai Ádám, igaz, neki még úszónadrágja sem volt! Addig buktál a víz alá, míg lebuktál, vén ördög! Hogy mész most a tanácsko­zásra ilyen kosztümben?! És a felszólalásom is a zsebem­ben maradt, meg az összes adatok. No lám, ide vezet az asszonyi érdeklődés. Fényes nappal kiraboltak. Na lesz majd otthon olyan színielő­adás, hogy a kolhozunk kul- túrcsoportja sem csinálja jobban! Megpillantottam egy kis­fiút: — Nem láttad, ki vitte el a ruhámat? — Egy bácsi nyalábolta össze a holmikat... Arra szaladt — mutatott abba az irányba, amerre a fiúk fu­tottak. Nem volt min gondolkod­nom. Kiugrottam az útra és teljes gőzzel rákapcsoltam. Az út két oldalán a temér­dek nép meg egyre kiabál: — Ne maradj le, öreg! Nyomás utánuk! izony jómagam is nagyon szerettem volna utolérni a tolvajt. Annál is inkább, mert már itt volt az ideje, hogy induljak a tanácsko­zásra. Még jobban ráhajtottam és kisvártatva beértem az egyik fiút, akinek egy szám volt a hátán. Ráförmedtem; — Nem láttad, ki vitte el a suhámat?! Az nem szólt egy szót sem, csak előre mutatott. A nép is csak integet: gye­rünk, előre! — Ne add fel, öreg! —hal­lom mindenfelől. — Nyomás! — Húzd meg! Utolértem a másodikat, a harmadikat, az ötödiket — ezeknek is szám volt a há­tukon — de a ruhámat nem láttam sehol.. Rohanok to­vább — a szükség mi min­denre képessé teszi az em­bert! Hiszen egy árva rubel sem volt a zsebemben, mi több, zsebem se volt. Ha für­dőnadrágban és strandpa­pucsban megyek a városba, még jó, ha csak azt mond­ják, hogy nini, kiszabadult egy bolond az őrültekházá- ból! Futottam hát, nem saj­náltam az erőmet. Begerjed­tem, mint a jó motor, se lát­tam, se hallottam. Lassanként beértem min­denkit aki számot viselt s lá­tom, nincs már előttem sen­ki. Lassítottam, hogy körül­nézzek. Erre odafut hozzám egy ismeretlen. Kezében zász­lócska. s olyan kétségbeeset­ten rikoltozik, mintha nem engem, hanem őt rabolták volna ki: — Gyorsan a célba! Itt vall már közel! — Elkapta a karomat és vonszolni kez­dett, mint a vontató az usztályt. — A célba! Gyorsan! Nekem aztán mindegy. Ha a célba, hát a célba! Meg­iramodtam, mint kölyökko- romban, amikor a szélma­lomhoz futottunk. Szinte rá- repültem az előttem kifeszí­tett rózsaszínű szalagra és egy szemüveges fickó ölelő karjaiba zuhantam. — Hol a kabátom, a nad­rágom meg a cipőm? Add elő kutyafi, ahelyett, hogy ölelgetsz! — kiáltottam rá. Erre odaugrik még vagy tíz ember, akiknek szám volt a trikóján. — Polgártársak! Mit akar­tok? Hisz én csak a holmi­mért futottam. Semmi rosszat nem csináltam. A szalagot meg... igazán csak a len- ■ dülettől szakítottam el. Ad­játok vissza a nadrágomat, benne van a pénzem.;. A szalagot meg kifizetem! Rá se hederítettek a sza­vaimra, csak lármáztak: — Derekasan futottál, bá­csi! Micsoda klasszis! Ez az­tán az erőnlét! — Melyik csapatot képvi­seled? A Szpartakot? A Bu- revesztnyiket? A Dinamót? . Na erre már nagyon meg­untam az egészet. — Mit beszélitek tele a fe­jemet? — ripakodtam rájuk. — Nem vagyok bolond, hogy egy nyavalyás dinamó miatt futkározzak. A ruhám után futottam. — Miféle ruha? — Egészen közönséges — kezdtem nekik tagoltan ma­gyarázni. — Kék seviotv ka­bát és nadrág, barna bőr félcipő, hímzett selyeming. A zsebben óra és egy notesz, benne a felszólalásom, meg négyszáz rubel napidíj, úti­költség és a zsebpénzem. — Kicsoda maga tulajdoh­képpen? — kérdezte a pápa­szemes. — No, úgy gondo­lom, milyen intézménytől van? — Hogyhogy milyentől? Természetesen egy szovjet intézménytől. Az Igaz Út kolhoz méhésze vagyok; El­lopták a ruhámat, maguk meg ostoba kérdésekkel szó­rakoztatnak. Nem lesz ez így jó, elvtársak, mégsem mehetek a tanács­kozásra ilyen kosztümben, hogy beszámoljak .a tapasz­talataimról! E bben a pillanatban egy idősebb polgár­társ érkezett autón. Kiszáll, megveregeti a vál­tamat: — Ne mérgelődjön bácsi­ka. Egy mezei futóverseny­be keveredett bele... és el­ső helyezést ért el, vagyis maga lett a város bajnoka. Szívből gratulálok. Rögtön átadjuk a bajnoknak kitű­zött jutalmakat. — Hálásan köszönöm — mondtam —, de nincs szük­ségem semmire. Inkább a nadrágomat találták volna meg. Vagy legalább adná ide valaki a sajátját, hogy el tudjak menni a rendőrség­re. Befutott egy motorbicikli is, az oldalkocsiból egy le­gényke kászálódott elő és ... teljes' épségben a kezembe nyomta az egész felszerelé­semet. Még az újságot is el­hozta, amivel betakartam, hogy nehogy beporosodjék. — Nem csórta el senki a ruháját — kezdte. — A bá­csi éppen a startkőhöz rakta a holmiját, mi meg eltettük onnan, hogy ne zavarja az indítást. Le akartuk adni a rendőrségre, de egy kis srác azt mondta, hogy a bácsi is benevezett a versenybe. Vár­tuk, hogy visszajön, vár­tuk ... A bácsi meg lám, közben bajnok lett! Egy asztalhoz vezettek, át­adták az érmet, a serleget, szorongatták a kezemet... A zenekar még tust is hú­zott a tiszteletemre! , — Köszönök mindent, jó­emberek — mondtam nekik —, de most aztán gyorsan vigyetek a tanácskozásra, különben végképp elkések! Ahogy hazaérkeztem Cse- bokszáriból, mindent elme­séltem töviről hegyire. Az öregasszony már éppen a családi jelenethez készülő­dött az úszónadrág még a strandpapucs miatt, mire az orra alá dugtam a díszokle­velet, az érmet és a serle­get. Erre sirdogált egy ki­csit. Hogy miért? Hát ki ér­ti az asszonyokat? ú P n meg, rájöttem, milyen derék, vi­dám népek a sportolók, szerveztem a kolhozunkban egy sportkört. Én irányí­tom, és mit tagadjam, fut- kározok még ma is: tanít- gatni kell a fiatalokat! Olva­som a sportlapokat is, úgy­hogy most már nem jövök zavarba, ba azt hallom, hogy ‘ sprint, start, finis meg ilyes­mi... , — Hát így lettem bajnok, író elvtárs! Fordította: Zahcmszky László Leonyld Jakovlevics Aga- kov csuvas író. A tanító­képző elvégzése után, 1928- tól, különböző csuvas újsá­gok- és folyóiratok szer­kesztőségében dolgozott. 1932-től 1935-ig a moszkvai Állami Színházművészeti Főiskola dramaturgiai tan­szakán tanult. írót műkö­désének első szakaszában főleg gyermekkönyveket írt. Á. háború,után alkotott kisregényeiben, elbeszélé­seiben a szovjet katonák és partizánok hősiességé­nek állított emléket. Az utóbbi években szatirikus és humoros elbeszéléseket ír. Ezt a* írását a Csuvas elbeszélések című orosz nyelvű kötetből vettük. FARKAS ANDRÄS: AZ ALKALOM Mindennap jön, leül a küszöbömre, lalkan köszön, lehet átlépni rajta? Fakó rongyát a térdén összehajtja, Arcát emeli fénylőn, meggyötörve. Nagy ráncai között mozog az ajka: Ha tört hit, rongy izom, vagy ócska bögre Akadna nálam, elvinne örökre. Nem úgy kell néki, nem keresne rajta. Szemét kutatnám, fényét egyre nézném, Mi száll belőle, milyen pillanat Botorkál hozzám lelke néma résén? Feje lehajlik, idegen marad. De tört hitem, rongy izmom, ócska szerszám övé lesz mind, mind-mind övé, ezerszám. APOR ELEMÉR: FECSKE-SIRÄTO Reggel hiába kerestelek hová lettetek immár? Nincs sehol felvillanó ellobbanó árnya szárnyaitoknak, Letöröltétek a játék és szenvedély vad rajzait az égi kartonokról. Elvittétek torkotok szent kalárisait, amiket oly önfeledten szórtatok közénk. Nincs lángpiros ének Csak a mezők á kiűzött pacsirtáinak siráma sikolt a hajnali utcán, csak a galambok fehér zománca pattog az őszülő felhők közé s az esső könnyei folynak a megvakult ablakokon. FORGÁCS KAROLY: , «ET*:« LÁTOGATÁS A szó is lehet színes, illatos, Lehet vigasztaló és gyógyító: A vers a szónál is szebb, s a virágnál Maradandóbb, mert el nem hervadó. ! A betegszoba hó-színben ragyog, De falai közt szorong a fájdalom, Mellénk fekszik a félelem az ágyra És elsápad a fény az asztalon. Az ablakra verő sugarakat Gyújtsd össze s abba öltöztesd magad: így derűsebb lesz majd' az éjszaka és fürgén fut el nap után a nap. TÉNAGY SÁNDOR: VAN ÚGY AZ EMBER Van úgy az ember néha: estére elfelejti, mit reggel akart. Van úgy az ember néha: nem tudja, csak sejti a dalt. Van úgy: ha szól se szól. van úgy, hogy van s mégsincs sehol. Szánandó, mint a bolond. Tehetetlen, mint a kő• Esetleg léha. Vagy úgy az ember néha. LELKES MIKLÓS: UTCASAROK ó itt verte a farkast a fehérfogú farkast a vad tűzágú korbács a forgó kerék-ősöbT nyomuk a mélyben hagyták új kerekek születtek új jelképekre várnak de most az utcasarkon fémízű fütyörészés túl zajos belenyugvás emlékezz a felejtés rég kihűlt katlanában: a gyártkémények fölé fecskék hozták a kéket szél biztatta a zászlót új fényeket dicsérni de most az utcasarkon fémizű fütyörészés áradó belenyugvás és megőszült plakátok t magad köré teríted a pocsolyák szép varázsbéka-tükrét s az ősz vizekbe szédült magányos csillogását 4.J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents