Népújság, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-19 / 243. szám
Forint vagy hivatástudat? Közismert volt valamikor • mondás: kis pénz, kis foci, aminek a logikus ellenpárja: nagy pénz, nagy foci. De hol van ez ma már? Legalábbis, ami a focit illeti... Ez alkalommal azonban nem a magyar labdarúgás .dicsőségét és hanyatlását kívánjuk elemezni, hanem azt . a szemléletet, amelynek ez a kijelentés tükrözője volt. Ez ugyanis nemcsak egy egykori futball egykori képviselőinek egyi'kére-másikára volt jellemző, hanem némiképpen beszivárgott mindennapjaink munkáséletébe is, alapjában véve. nem egészein törvénytelenül Mert teljesen helytálló az a szemlélet, amely a szocializmus építéséinek mostani időszakában azt vallja: aki többet, jobbat nyújt a társadalomnak, az többet is kapjon érte, jobb megélhetésben legyen része. Nagyobb ellenszolgáltatást érdemel a magasab- ban kvalifikált munka, vagy a többletmunka, a színvonalasabb munkateljesítmény. Ha ma még napi életünkben nem minden területen és nem is mindig érvényesül, sajnos, ez ilyen egyértelműen, a fejlődésnek akkor is ebbe az irányiba kell haladnia. Hol van tehát a pi'oto*&- ma? Egyrészt ennek a helyes szemléletnek nemegyszer betű szerinti, gépies, majdhogynem cinikus felfogásában, másrészt a munkateljesítményt, a jutalmazásokat elbírálónak esetenként valamiféle indokolatlan lebecsülő, néhol megvető szemléletében. Az előbbinél valójában csak sorrendi kérdésről van szó. Vagyis, előbb kéH a jó munkát teljesíteni és csak aztán lehet a markunkat tartani — ha nagyon leegyszerűsítve akarnánk fogalmazni. Természetes dolog ugyanis, hogy mindannyian — mint mondani szokás — a piacról élünk, vagyis, fizetésért : dolgozunk. A munka társadalmában csak a munka lehet a megélhetés alapja. De lehet-e annak a munkának kellő becsülete, amelyet egyes-egyedül csak ezért végeznek? Amelynél a munka szeretete. az elért eredmények feletti öröitn csupán valamiféle sokad- rangú tényezőként jelentkeznék? Ahol a hivatástudat csak mellékes körülmény, há egyáltalán még létezik? Ahol ez a szemlélet, válik uralkodóvá, ott jogosan vetődik fel a kérdés: lehet-e még egyáltalán hivatássze- retetről beszélni? A mi társadalmunkban minden körülmények között elsőinek és legfontosabbnak a munkaszeretetnek kell lennie, annak a tudatnak, hogy az én munkámra számítanak, azt fontosnak tartják mások is; munkámra szüksége van a közösségnek, amely azután megfelelő formában és mértékben gondoskodik honorálásomról is. Ma már kissé elkoptatott kifejezésnek látszik az öntudat. Elkoptatták azok az évek, amikor ezt az egyébként olyan tartalmas, nemes fogalmat gyakran takarónak használták és unos- untalan csak erre apelláltak. De ne hagyjuk mégsem, hogy rossz ízt kölcsönözzenek neki olyanok, akik cini- kusan, a szocialista gondolkodástól idegen ridegséggel használják, tréfálkoznak vele. Ma is meg kell lennie az öntudat rangjának, értelmének, becsületének, amely mindenekelőtt a hivatástudatban, a hivatásszeretet- ben jelentkezik. Akiméi ez .nincs meg; annak csak tartalmatlan robot a munka és nem csoda, ha soha nem is elégedett vele. Az érem másik oldala azonban a vezetőké. Azaké, akarnék kötelességük pontosan tudni, érbékélind, hogy a vezetésükre bízott emberek hogyan látják el napi feladataikat. Mert néha a tessék-lássék eredmények talán tetszetősebbek, de az igazi hasznot, az igazán tartós eredményt mindig a szakértelemmel párosult odaadással teljesített munka produkálja. Nem minden ' munkahelyen van rá mód, hogy ezt normákkal, számokkal kifejezhető teljesítményekkel mérjék. Mindenütt megvan viszont a lehetőség arra, hogy a vezetők megtalálják az eredményes munka jutalmazására az anyagi ösztönzés legalkalmasabb módját és kereteit. .Nem kevés ma még a vita, az elégedetlenség a munkahelyeken ezek miatt. A mindenütt alkalmazható valóban pontos mércét nehéz megtalálni; a nagyobb baj az, ha a vezetők nem is akarják ezt teljes szívvel. Tüdunk olyan esetről, hogy a dolgozók jutalmazására, ösztönzésére szánt összeg jelentős részét megtakarították és az üzem más céljaira fordították. Az ilyen intézkedés nemcsak jogtalan, ami ellen a pártszervezetnek és a szakszervezetnek egyaránt fel kell emelnie a szavát, hanem károsan befolyásolja a munkamorált is. Persze, ennek ellenkezője sem ritka még, amikor a vezetők kellő mérlegelés nélkül osztják szét a pénzt, a jutalmakat olyankor is, amikor nincs mögötte megfelelő érdemi teljesítés. Ilyenkor jogos ellenérzéseket váltanak ki , a tisztességgel, áldozatosan dolgozók között, akik igazságtalannak érzik a pénzherdálást. Látszólag nem egyszerű tehát az anyagi megbecsülés, a fokozott jutalmazás és a hivatástudat, a hivatásszeretet egybehangolása. Pedig nem is olyan bonyolultak az összefüggések. Az összefüggés ugyanis nem úgy áll, hogy hivatástudat, vagy forint, hanem így: hivatástudat és forint. Csak az kell hozzá, hogy a munkát teljesítők és a munkát elbírálók — maguk is dolgozók — kölcsönösen helyes szemléletet tanúsítsanak. Ha a szocialista ember szemszögéből végzik és értékelik a munkát, akkor nem lesz panasz. Mert akkor a szakértelemre, felkészültségre alapozott hivatástudattal, hiva- tásszeretettel végzett munkához, — a több, sikeresebb munkával járó, felemelően jó érzés mellett — a lehetőségek szerinti igazságos anyagi elismerés is járul. h. Z. Eszményképe ? Körkérdés a fiatalokhoz Eszménykép, ideál, inspiráló példa ... Teremtődik a mindennapok, a környezet valóságából avagy születik könyvélményék nyomán. Nemzedékeit esküdtek arra,- hogy ezek nélkül szürkébb, tartalmatlanabb lenne bárki élete. Fiatalok látok az utcán... Gimnazistáit Metró-garbóban, Zorán-pólóingben... A beat lenne a netovább? őket, a fiatalokat kérdeztem eszményképeikről. Válaszaik önmagukban is beszédesek ... ★ Sz. Gabriella: — Bármennyire furcsának tűnik, mégis így van: nekem nincs eszményképem. Nem is gondolkoztam ezen. Számam- , ra legfeljebb emberi vonások szimpatikusok. Leginkább az igazságosság, ezért is szeretnék pedagógus lenni. A környezetem? Szüleim is pedagógusok, persze én nem az ő tanácsukra választom ezt a pályát. Ez saját elhatározás, nem, nem az ő példájuk inspirált. L. Katalin: — Nékem sincs eszményképem. Olvasni olvasok: elsősorban lányregényeket, egyik sem fogott meg különösebben. Nagyjából egy kaptafára készül mind. Elsősorban a nyelvek érdekelnek. Az iskolában leköt a tanulás, nem könnyű egy városi gimnáziumban biztosítani a 3,8-as átlagot. Otthon is akad azért gondom, mert szüleim elváltak, s anyám nevel. Neki is kell segíteni. Talán ezért nincs időm arra, hogy eszménykép megválasztásán gondolkodjam. S. Dóra: — Meglepett a kérdés, mert eddig úgyszólván eszembe sem jutott. A beat? Nem, mi fiatalok csak divatként kedveljük, a beat-csillagok nem lehetnek eszményképek. Az valami eg£sz más, valami magasafobrendű dolog. Egy példával érzékeltetném. Az iskolában is tanultunk a Légy jó mindhalálig-ról. Engem Nyilas Misi tiszta egyénisége, nemes ambíciói, nem mindennapi kitartása ragadott meg ebben a könyvben. Hol van ehhez mondjuk a Tölcsért csinálok a kezemből? Nyilas Misi alakja, azt hiTyJnTfÓrl/A ntOffO xmftXT Kévés az dpolono gyógyintézeliOV wliaC/ 11*,í 1 w V Uy jr • • • » leinkben, az egészségügyi hálózatban. Gyakran és jogosan hangzik el a kérdés: „Nővérke, merre vagy...?’” A helyzet javításán igyekeznek segíteni művelődésügyi szerveink is. A múlt tanévben egészségügyi szakközépiskolai tagozattal bővítették ki az egri Gárdonyi Géza Gimnáziumot, ahol — középiskolai tanulmányaik mellett — az ápolónői hivatásra is felkészítik a gimnazista lányokat. Képünkön: Tóth Mária és Kovács Anikó II. A osztályos tanulók, „munka közben. ' (Foto: Körmendi Károly) ■smsssssssssssss/ssssssss/sss/yssssssssMssss/sss.rsMrsSMjmsjyrssjmMw/rMr/'sss/rsArjnniimrM'/rss/'SMSSssj'jr/rirjm/^^^ Mihelyt megismerkedtek, Tom tudta, hogy megtalálta az igazit. Ewelynt persze a legnagyobb jóindulattal sem lehetett volna szépnek nevezni: ötvenéves múlt, s legalább tíz kilóval nehezebb a kelleténél, szeme szinte kétszeresére nőtt szemüvege alatt. De vastag arany karperecéi, csillogó gyémánt gyűrűi több ezer dollárt értek. Tom Si éven át ábrándozott erről a pillanatról. Azt ugyanis még a börtönben belátta, hogy a házasságszédelgés nagyon kockázatos vállalkozás.- Nem kifizetődő kínlódni azért, hogy néhány száraz vénkisasszonytól élesül ja kicsiny megtakarított pénzecskéjét. Sokkal kényelmesebb, ha saját gazdag feleségétől örököl vagyont.., halála után, — Drágám —* suttogta szenvedélyesen Tom néhány nappal a házasságkötésük után — szeretitek valamit ajándékozni neked. Mivel nincs sok pénzem, legyen az ajándék az életbiztosítási kötvényem. Ha valami történne velem_ — Kérlek, ne beszéljünk erről — szakította félbe elborzadva Ewelyn. El sem A gazdag özvegy im. október 19., vasarnap tudnám képzelni, hogy valami bajod történjen — Tudom, drágám — felel Tom, miközben szórakozottan játszadozott az asz- szony gyémántjaival —, de szeretnék valami biztosítékot nyújtani. Hiszen tudod, milyen veszélyes a foglalkozásom. Fél órával később mindketten ott ültek az íróasztalnál és szorgalmasan töltötték ki az életbiztosítási kötvényeket. Az egyik Tom, a másikat az asszony. Szerencsétlenség esetére kétszeres összeget kértek, mint közönséges halálesetre. Utána nászúira indulták, fel a hegyek közé egy tóparti házikóba. A tó kicsi volt, de elég mély ahhoz, hogy egy asszony, ha történetesen nem tud -úszni, belefulladjon, Mire kicsomagolták, már esteledett. — Sétáljunk egyet — ajánlotta Tom, s felkelt karosszékéből. — Találtam egy bájos hegyi utat. Az út válóban nagyszerű volt, könnyen a mélybe lehetett róla lökni valakit. Mire a szakadék melletti ösvényhez értek, a nap már teljesen eltűnt a hegyek mögött. — Fenttál »«gliwri, ki* látás nyílik — mondta Tóm —, add a kezed, hogy felsegítselek. — Félek — nyöszörgőit Ewelyn. Tom erre durván megragadta és megrántotta. Az asszony hirtelen kiszabadította magát, s egyidejűleg akkorát lökött férjén, hogy az kis híján a mélybe zuhant. — Ö, drágám, bocsáss meg zokogott fel Ewelyn, —, nem akartalak meglökni, de nagyon megijedtem. — Semmi vész — oíörniö- gött Tom. Ahogy az ijedtség elmúlt, nőni kezdett benne a düh, hogy nem sikerült megölnie az asszonyt. Hazamentek. Amíg az asszony fürdőit, Tom lesompolygott a garázsba, s az autó kormányán meglazított néhány csavart. Épp elég ahhoz, hogy a kanyargós hegyi úton szerencsétlenség történjen. — Milyen kellemetlen —, mondta másnap a reggelinél — elfelejtettem vajat venni. Drágám, ugorj le délelőtt az aulával. — Szívesen — mondta Ewelyn negédes mosollyal, — de nem szeretnélek egyedül hagyni. Inkább menjünk együtt. — Dolgom óta felelt Tóm. — Ne dolgozz ugrott fel az asszony —. gyere, inkább csónakázzunk egyel! A gumicsónak még taría- ■ Iákban volt: Tom arra az eshetőségre tartogatta, ha minden más terve kútba esne. Ezt tartotta ugyanis a legveszélyesebb vállalkozásnak, mert jómaga sem tudott úszni. Fél ófával később a .csónak a vizen ringatózott, Ewelyn a parton egy bokor mögé tette óriási ronda táskáját, amelytől különben egy percre sem vált meg. — Engedd meg, hogy egy kicsit éri evezzek — könyör- gött. Tora végre fellélegzett. Most az egyszer biztosan sikerül! Az asszony hattal üli neki, észre sem vette, amiku: közelebb lopózott hozzá. Vasmarokkal megragadta, s egy perccel később a hullámok összecsaptak Ewelyn feje fölött. — Az ördögbe is — kiáltott fel rémülten a férfi —, az evező a vízbe esett! Elképedve nézte, amint az asz- szony feje közvetlenül az evező közelében felbukkant: megragadta, s hatalmas csapkodás közben úszott a part felé. Hazudott hát, amikor azt mondta, hogy nem tud úszni! — Ewelyn — üvöltött utána és kezével ügyetlenül evezni kezdett a part felé. Húsz méterre volt már, amikor az asszony kimászott a vízből, s kezébe vette táskáját. Egy revolvert vett elő belőle, csövét anyai mosoly- lyal Tom felé irányította. —• Megőrültél? — ordított. Tóm, — Nem, drágám — hangzott a válasz. — Azt hiszed, ! nem tudtam, hogy meg akarsz ölni7 — folytatta kedves, hízelgő hangon, — Szerencsétlenségedre nekem már nagyobb Uipasziajlatom van ebben. Mit gondolsz, hogyan tettem kétszeres özvegy? — Tévedsz, drágám. A, pénzre nagyon is nagy szükségem van. Szerelem a kényelmes életet, s az életbiztosításodból származó pénz épp elég ahhoz, hogy kimásszam adósságaimból, A revolver hatszor dör- rent. hat lyukat ütött a gumicsónakon, amelyből hangos fütyüléssel kezdett áramlani a levegő. — Sátán' —* üvöltött Tom —- miközben kétségbeesetten igyekezett kiszabadulni a víz jeges öleléséből. Azt már nem.' látaa, amint Ewelyn anyai mosollyal az ajkán a gépit' esi felé szc7cdt, hogy értés■ . se a rendőrségei i szegen j esetlenségről. Broderick Winslowe. (Megjelent a Magyar Szí ban.) szem, még a felnőttkorba is elkísér, de úgy gondolom, ö mégsem eszményképem, mert az valami más. Nehéz erről beszélni, amikor az embert annyira váratlan éri a kérdés. Cs. József: — Szeretem a kémregényeket, nemcsak azért, mert izgalmasak, mert leköt a színes cselekményvezetés, hanem, mert hőseik egyénisége megragad. Különösen tetszeti Dold-Mihajlik Ordasok között című könyve. Azt hiszem, olyan szeretnék lenni mint a főhős: vállalni másokért a veszélyt bármi áron is. Igaz ma ilyen hőstettekre nincs szükség, más időket élünk. Talán, ha többet olvasnék találnák hétköznapokra mért eszményképeket is. Itt, a szakközépiskolában azonban elég gondot jelent a tanulás, jó ha évente öt-hat kötetnyi könyvet elolvasok. Egerben kollégiumiban lakok. Nem tudom megmondani miért de tény hogy környezetemben még nem találtam eszményképet. N. Istvánt — Eszménykép tekintetében nekem, szelídebb elgondolásaim vannak. Egy személyt nem tudok példaképnek tekinteni, inkább több neves ember jellemvonásaiból raknám össze az én teremtett elképzelésemet. Elmondanám sorjában. Nemrég voltunk Szépiáimon kirándulni. Ott megragadott Kazinczy egyéniségéből az áldozatvállalás, a töretlen teremtőerő. A közelmúltban olvastam Napóleon életét. Egyéniségében tetszett a helyzetfelismerés! készség. Most hirte- lenében többet nem tudok, mondani, mert nem gondolkodtam ennyit a dolgon.. . Nem könnyű a kivételes képességű emberek jellemvonásait a hétköznapokra átméré- tezni. Hol vannak ezek a vonások az én tervemhez, ugyanis a szállodaiparban szeretnék elhelyezkedni. Erre honnan válasszak eszményképet? G. Mihály: — Nekem, sincsenek nagy álmaim, esztergályos szeret’ nék lenni, esetleg, ha sikerül az érettségi, megpróbálni bejutni egy felsőfokú technikumba. Eszményképet azétt választottam, méghozzá a környezetből, otthonról, a falumból. Általános iskolában olyan osztályfőnöknőm volt, aki minden gyerekkel egyformán törődött, aki mindenkinek készséggel segített, aki nem kivételezett senkive Ilyen ember szeretnék lenn: én is. Már másodikosé'; vagyunk, ám még mindig felkeresi alkalomadtán tanítványait a kollégiumban, érdeklődik problémájuk iránt, e beszélget velük és segít ab tud. Azt hiszem, ezért is választották országgyűlési ké~ viselőnek. Ilyen akarok lenn majd hétköznapjaimban: Megleptek a fiatalok vált;. szai. Inspiráló eszményképe két kerestem náluk, s ebe lyett legtöbbjüknél elgondol kodtató, őszinte mondátokká találkoztam. Váriam, hogy jo néhányon a szülőír, vagy rokonuk egyéniségét említik példamutatónak. Legtöbbjük apja-anyja értelmiségi, nem egy közéleti funkciót tölt be. Mindennapi munkájukban ne találnának gyermekeik példamutatót? Nemegyszer meghökkentett a tájékozatlanság, a fogalomzavar, az inspiráló erő hiánya. Mit kapnak a mai fiata- lók a felnőtt világtól? Ki törődik azzal, hogy érezzék a hétköznapok alkotó romantikáját? Igen, papíron, az osztálykönyvek és a tantervek sze- int minden rendben... Ám a fiatalok másképpé» beszélnek. őszintén szól* nak., PÉCSI Istvfm
