Népújság, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-17 / 241. szám

KOLTÓI ANNA TAPASZTALATCSERE (Foto: Kiss Béla.) .UJJ október 17-én, kora 7 este, Árpád-sávos ter­roristák nyomultak egy bér­házba, szemben a józsefvá­rosi templommal. Kohói An­nát keresték. Becsengettek hozzá, s amikor kinyílt az ajtó, az. egyik bilgeri-csizmás alaic felkiáltott: „ö a’,1’ Nyomban ezután lövések dördültek és az 53 éves ívol­tói Anna, a magyar munkás- mozgalom megbecsült, régi harcosa holtan zuhant a fo­lyosó kövére. Marx szavait idézve beállt a munkásmoz­galom mártírjainak végtelen sorába, és örökre Befogadta a munkásosztály nagy szíve. Budapesten született 1891. június 13-án. Apja és anyja munkás volt, korán eltávoz­tak az élők sorából, Anna négyéves kora óta árvaság­ban nőtt fel. Életútjának ál­lomásai: 1905-ben a Riegler- nyomdában dolgozik — 14 éves. Innen az első világhá­ború alatt „kizeccelik” — Csepelre megy vasmunkás­nak. Ott 1918-ban már női bizalmi: 27 éves, tagja a gyári munkástanácsnak, sőt Ezer kötet a kamrában A szenvedélyes gyűjtők, a könyvbarátok számon tart­ják egymást. Nemrégiben biztatott egyikük: j — Keresse fel Gyöngyös- soiymoson Babiczki Józsefet. Több mint négy évtizede gyűjti a könyveiket, legalább ezer kötete van már! Józsi bácsi éppen fáit vá­gott érkeztemkor. Mindjárt vezetett is „könyvtárába”. Beléptünk a kis szolgálati lakás kamrá­jába. Körülöttünk csirkék hangoskodtak, a mennyezet­ről paprikafűzérek himbá­lóztak, mindenütt háztartási limlom, ahogy ez a kam­rákban' szokásos. Hol itt a könyvtár? — Nincs hely a lakásban, kénytelen vagyok itt tárolni kincseimet. A 75 éves nyugdíjas han rangozó büszkén nyitja a ko­pott, saját maga által fabri­kált könyvszekrény ajtaját! ; Egy pillanatra elfeledkezem ; a kamráról. Lenyűgöznek a „bemutatkozó” kötetek. — Ez itt a Jókai összes, jó vésze centenáriumi kiadás. Ügy szedtem, cserélgettem össze darabomként. Ott Vas Gereben összes munkáit lát­hatja. Ez itt Az Osztrák—Ma­gyar Monarchia írásban és képekben, méig Jókai szer­kesztette. Amott a Szabó Pál-köte- lek. Itt egy teljes sorozati Magyarország vármegyéi és városai. Már 1904-től műkö­dött turista-szaklap. Amit tudtam, ezekből is megsze­reztem, sajnos még nem tel­jes a gyűjtemény, de majd csak összehozom. Nyitja a másik szekrényt is, az is zsúfolva szép rend­be rakott könyvekkel. Akad köztük nemrégi kiadás is: — A könyvhét atkáiméból vettem a Hidas Antal-kötete- ket. Akkor féláron juthattam hozzájuk. Akinek 700 forint a havi nyugdíja, annak meg kell fontolnia minden kia­dást ... ■ ■ ■ A kis lakás előtt kőasztal. Az eltévedt nyári nap még bőkezűen szórja melegítő fenynyal^bait. Ilyenkor még jólesik kinn beszélgetni gyönyörködni a Mátra bronz, verte erdőiben. Józsi bácsi­nak különösen kedvelt helye ez az asztal. — Itt olvas, amíg csak a szobába nem űzi a csípős október — zsörtölőlik felesé­ge Felidézzük az ezer kötet történetét. Akkor még Jóskának hív­ták, hiszen csak tízéves volt. Hosszabb betegség kötötte az ágyhoz. Lelkiismeretes taní­tója meglátogatta: — Hoztam néhány könyvet, hogy ne unatkozz. A gyereket megbűvMték a i, október 17., péntek betűk. Ma is pontosan em­lékszik az első könyvre. Majdhogy pontosan idézi a Garibaldi életéről szóló re­gényt, pedig azóta hatvanöt év elsuhant. S nem is akár­milyen évek. Józsi bácsi autodidakta kultúrember. Mindössze hat elemit végzett. Mehetett vol­na tovább, de akkor ez falun szinte szentségtörésnek szá­mított. Így hát messze ke- ' rült az iskolától, de még közelebb jutott a könyvek­hez. Altkor csak 120 kötetes volt a községi könyvtár. Hóé r.apok alatt elolvasott min­den könyvet. És elkezdett gyűjteni. Aztán jött a front: 28 hónap orosz földön. Egy­két újság jutott csak az arc- vonalba. Könyvekről csak ál­modott. A háború utolsó évé­ben az olasz frontra vezé­nyelték az ezredet. Ekkor Jó- Is- zsi bácsi odaáüt a főhadna­gya elé: — Régóta csodálom a könyveit. Főhadnagy úr, úgysem viszi magával, hadd válogassak belőlük. A tiszt engedélyezte, s Babiczki Jó­zsef megpakolta hátizsákját könyvekkel. Hazajött, fuvarosnak ment, folytatta tovább a könyv­gyűjtést. — Ha Gyöngyösre vitt utam, mindig megálltam Szenes Vilmos könyvesbolt­ja előtt Újdonságokról ér- deklödtem. Amikor csak te­hettem, megvettem az érde­kességeket. Sokba került egy komolyabb, szebb kötésű könyv. Három-négy pengőt is fizettem darabjáért, ötért már egy pár jó minőségű cipőt lehetett venni. És gyűjt ma is mint nyug­díjas harangozó. Antikváriu­mokba jár. Viszi az elolva­sott köteteket egy hátizsák­ban. Eladja, s a kapott pénzért újakat vásárol. .. mám Autodidakta, de intellek­tuális olvasó. — Sok könyvet futottam át életemben. Az egyik így beszélt, a másik úgy. ösz- szevetettem a gondolatokat, s így tudtam eldönteni me­lyik szerzőnek adjak igazat. Évek óta nehezen lát, sze­me előtt összefutnak a be­tűk. Többen figyelmeztették már: — Hagyja abba, Józsi bácsi, első az egészség, olva­sott már eleget! — Aki egyszer megszeret­te a betűket, rabjuk marad életfogytáig. Szemüveget csi­náltattam. Egy idéig hasz­náltak, utóbb már mit sem értek. Mégsem mondtam le az olvasásról. Szereztem na­gyítókat, ezekkel elég jól megy, ha lassan is. Mondja, hogy darabjuk kö­zel kétszáz forint volt Nem kis pénz egy nyugdíjasnak. — Valahogy megspóroltuk, fő az, hogy látom a betű­ket... Az ezer kötet hat elemit végzett birtokosa még sok ol­vasmányélményre éhezik. Sorolja, mit szeretne elol­vasni még, jó hosszú lista, jegyezni sem könnyű ... Az egyik kisunoka sza­lad hozzánk. Vajon könyv- szerető ember lesz belőle? — Nyolc unokám van. Az egyik hetedikes, őt már hoz­zászoktattam a könyvhöz. Ez a kis apróság még csak nézi, de nőjön csak nagyobb­ra... Ö már nem hat elemit végez. „ Távozóban visszapillantók a fehérre meszelt kis házra. A kőasztalnál Józsi bácsi egyik kedvenc könyvét lapozza. Küszködik a nagyítóval, s fogynak a betűk ... Mivé nőtt volna, ha egykor nem hatelemis adagban mé­rik számára a rendszerezett tudást...? Pécsi István a községi és megyei tanács­nak is. 1919-ben a nőmunká­sok országos szervezője. Ezért a fehérterror szörnyű kínzásoknak veti alá a Szerb utcai kazamatákban. Száz­hatvan társával éhségsztráj­kot kezd, megjárja a Gyűj­tőt, Márianosztrát és a zala­egerszegi internálótábort. Ki­szabadítja a nemzetközi munkás szolidaritás, de rendőri felügyelet alá helye­zik. A vasasok 1922-ben ön­álló nőtitkárságot szerveznek, s őt állítják az élére, Pécsett így beszél a munkásnőkhöz: „Minek az a sok fegyver? Mi nem aka­runk háborút, a fegyverek­nek a múzeumokban a he­lyük!” Elítélik lazításért. Ugye megjárja a Táblát, a Kúriát, de a kiváló szocialis­ta jogászok addig ügyesked­nek, míg évek telnek el és a bűnügy amnesztia alá esik. Ekkor változtatja meg ere­deti nevét és Kristóf Anná­ból Kohói Anna lesz. Beke­rül a Budapesti Törvényha­tósági Bizottságba és élete utolsó napjáig legálisan és illegálisan a munkásság ügyéért harcolt. Az OTI bnn, mint vezető­ségi tag, védte a munkások érdekeit és szerette volna ezt az intézményt teljes egészé­ben munkásvezetés alá he­lyezni. Kiharcolta a baleseti kórház felépítését, amely ma az ő nevét viseli. A Fővárosi Törvényhatósági Bizottság­ban fellépett a korrupt, pa­namista, kisemberellenes vá­rospolitika ellen. A harmin­cas évek elején a Gyermek- barát mozgalom keretében segített a proletárgyereke­ken, mint a mozgalom elnö­ke. Férjhez nem ment, gyer­meke nem volt, egész életét a prole1 'riátus felemelkedé­sének sío: fiatéba állította. A neves szocialista asszo­nyok egész sorával együtt harcolt a munkásnők egyen­jogúságáért. kegyetlen életük terheinek könnyítéséért. Köl­tői Anna kiváló szónok volt. Rajongtak érte a munkás­nők, mert érveivel, tiszta élete példájával, marxista műveltségével — a felemel­kedés útját mutatta meg ne­kik. A gyilkos golyók csak az életét oltották ki, az eszmét, amelyet hűsége­sen szolgált mindhalálig — nem tudták megsemmisíteni. Halála 25. évfordulóján az emlékezés füzei lobognak sírján. Földes Mihály II Nők Lapja Évkönyve az 1970 es esztendőre rövi­desen megjelenik. Több mint 70 modell bemutatásával ad tanácsot négy évszak divat­jához, a 1 aik.berendezési ro­vat jó ötletekkel segíti majd a most házasuló fiatalokat, mindpedig a régi berende­zést újjal kicserélna szándé­kozó időseket. Alkik szeretik a kézimunkát., sok horgolt és kötött holmi leírásét kap­ják kézhez, a háziasszonyok 15 ország több tucat ételre­ceptjét próbálhatják ki. Az irodalmi olvasnivalóik, no­vellák és versek mellett a legkülönbözőbb témakörűik­ből válogatták össze az ol­vasót érdeklő írásokat. Az évkönyv orvos i -egészségügyi tanácsokkal is szolgád, a csa­ládi életet, a házastársi és gyermeki kapcsolatokat se­gítő javaslatokon kívül. A gyermekek is megtalálják a maguk szórakozását. A rejtvénykedvelők ezút­tal a 15 ezer forintos pá­lyázat rejtvényem törhetik fejüket. Bervai telegrammok Megkezdődött a pártoktatási év Filmesek a MECMAN- <^yártásnál v| klub nyílt az ötös lakótelepen Kedden délután az egri Fi- nomszerel vény gyárban meg­kezdődött ax 1969—70-es párt. oktatási év, A múlt év ta­pasztalatait leszűrve, új mód­szereket kutatva indul a po­litikai oktatás. Kilenctagú ok. látási bizottság irányítása mellett ebben az évben a bervai gyár háromszázhetven dolgozója hatféle pártoktatá­si tanfolyamon vesz részt. Az első foglalkozások ünnepélyes megnyitóval vették kezdetü­ket. A finomszerelvénygyári dolgozók lapja, a Bervai Fi­gyelő vezércikkben köszönti a pártoktatés évnyitóját, s megjelöli a foglalkozások alapvető feladatát: a pártok­tatás neveljen határozott po­litikai állásfoglalásra, segítse a marxista-leninista tudat- formálást. ★ A Magyar Televízió mun­katársai filmfelvevőgéppel keresték fel azokat az üze­meket, ahol á MECMAN-al- katrésaak gyártásánál MEC- MAN-elemekkel automatizál­ták a gyártást. A pneumati­kái elemek alkalmazását be­mutató riportfilmet a tv-hír- adó mutatja be. ★ A vállalati szakszervezeti és KISZ-bízottsága gyár ötös la- kóoelepén teleszkópos társai; góasztalokkal felszerelt klu­bot nyitott. Ízlésesen deko­rált, kulturált környezetben a biliárd- és rexjátékokon kí­vül olvasósarok, új könyvek, kel ellátott könyvtár várja a klub látogatóit. ★ A Máfcraivwiéíki Fémművek két szocialista brigádja ta­pasztalatcserével egybekötött üzemlátogatáson találkozott a bervai gyár 31-es és 35-ös üzemei brigádtagjaival. — Simon — Szamos Rudolf: A Fekete Kéz A XIX. század végén a szi­cíliaiak többsége az éhhalái szélén vergődött, reménytele­nül. A bonyolult és összefo­nódott kompromisszum a feu­dális földbirtokosok és az észak-olasz nagyburzsoázia között konzerválta a szicí­liai állapotokat. A lakosság a szűkös megélhetési lehető­ségek és a nagyarányú cse­csemőhalandóság ellenére gyorsan növekedett. A kü­lönböző olasz kormányok te­hetetlenek voltak a szicíliai probléma megoldásában. Ró­ma már a múlt század vé­gén a szociális nyomorból egyetlen kivezető utat látott: szorgalmazta Szicília és a dél-olasz területek lakossá­gának amerikai kivándorlá­sát. Nagyon sok szicíliai el­hagyta mostoha hazáját és egy 1901-ből származó szi­cíliai statisztika szerint, csak abban az évben, 36 718 szi­cíliai emigrált. A kivándor­lók többsége az Amerikai Egyesült Államokat válasz­totta úticéljául, amely ak­koriban az ipari kapitaliz­mus hihetetlen gyors fellen­dülése miatt olcsó munka­erőre éhezett. A szicíliai kivándorlók első amerikai állomása a louisi- anai New Orleans volt. Ez a franciák által 1718-ban ala­pított kikötőváros a Mis­sissippi-deltában a múlt század vegén hatalmas fel­lendülés korszákéba lépett. A hosszú és véres polgárhábo­rú után az északi nagybur- zsoázia megegyezett a déli ültetvényesekkel és Ovleans- ban is hozzákezdett ipari bá­zisának kiépítéséhez.. Kilenc esztendővel korábban, 1881­ben James A. Garfield ame­rikai elnök meggyilkolása után — ez volt a második elnökgyilkosság az USA tör­ténetében — Amerika a ro­hamos fejlődés korszakába lépett. 1896-ban a chicagói rend­őrség a Haymark eteti má­jus elsején a sztrájkoló mun­kások közé lőtt ás a kirobbant incidens során hamis vádak­kal nyolc, az ügyben ártat­lan munkásvezért ítéltek ha­lálra. Ez az esztendő azért is emlékezetes Amerika törté­netében, mert New Yorkban ekkor vezették be a villa- mosszéket, a kivégzésnek ezt a speciális amerikai változa­tát. New Orleansbe 1890-ben a világ minden részéből özönlöttek a bevándorlók. Nem volt könnyű lábukat az új haza földjén megvetni a mindennapi megélhetésért vívott küzdelemben. Különö­sen nehéz helyzetbe kerül­tek egyes bevándorlók, főleg azok, akik nem az addig ha­gyományos bevándorló or­szágok — Írország, Németor­szág, Skandinávia — fiai voltak. Ugyanis 1890-ig ren­deletek szabályozták, hogy mely országokból fogadhat Amerika új telepeseket. Ezek között akkoriban még nem szerepeltek az olaszok. A mesés meggazdagodás korszakában az amerikai polgári demokrácia újgaz­dagjai, kialakuló új uralko­dó rétege, gengekbe tömö­rült. Ezek a szalonképes bandák fokozatosan terjesz­tik ki hatalmukat a közélet minden területére. A válasz­tók terrorizálásától a banda- érdekekkel szemben fellépő köztisztviselők „eltávolításá­ig” — a gengszterizmus csáp­jai mindenhova elértek. Ezek a gengszterbandák nemcsak bankokat raboltak, nemcsak a kisemberektől hajtották be főnökeik részére a sápot, de felléptek a szervezkedő mun­kások ellen is, a sztrájkok provokátorai lettek, s mivel a rendőrség szemet hunyt ténykedéseik fölött, szabadon gyilkolhatták a munkásmoz­galom vezetőit. A gengek tagijait akkori­ban kezdték először gengsz­tereknek nevezni és a ban­dafőnökök Európa szinte va­lamennyi országából gyűj­tötték maguk köré a de- klasszéit elemeket. Ez az or­szág, ahová évente a beván­dorlóik százezred áramlottak, nem beszélhetett akkoriban törvényes központi rendről. Az államok közötti különb­ségek, a törvények különbö­zősége, szabad területet kí­náltak az erőszakos cselek­ményeknek. Azok a beván­dorlók, akik meg akartak kapaszkodni az új haza föld­jén, és nem tömörültek ér­dekvédelmi csoportosul ásók­ba, csak a társadalom alján maradhattak. Néw Orleanslban külön szicíliai városrész alakult ló és a nyomorúságos helyze­tük ellen lázadó szicíliai be­vándorlók egyike, egy ösz- szecsapás során megölt egy rendőrt. A maffia természe­tesen New Orleansben is megvetette a lábát, hiszen számos maffiatag érkezett Szicíliából a bevándorlókkal. Kezdetben csak az olasz negyedekben próbálták a hagyományos szicíliai mód­szerekkel zsarolni honfitár­saikat: Ha véletlenül vala­melyik olasz telepesnek si­került üzletet nyitnia, vagy némi tőkére szert tennie, máris megjelentek nála a maffia emberei, felajánlották „védelmüket”. Ez a védelem csekély ellenszolgáltatás” ellenében azt jelentette, hogy a maffia tagjai nem törik össze a kirakatot, nem üldö­zik el a vevőket. Az újon­nan érkezők, a már néhány éve megtelepedett honfitár­saiktól iMmraan megtud­hatták, hogy az új hazában sincs másképp, mint odaha­za, Szicíliában volt. A barát vagy a szomszéd elmondta az újonnan jöttnek: látha­tod, Giuseppe, itt is ugyan­úgy van. ez, mint odahaza. A maffia itt is közöttünk van. Az Űjvfiég maffiatagjai áz ilyen védelmi ügyletekkel nagyon gyorsan meg gazda godtak. New Orleansben pél­dáiul 1890-ben már nyílt ti­tok volt, hogy saját, önálló szervezettel rendelkeznek — „a Man a Nená’-val. (Ez volt a Fekete Kéz.) Az elnevezés úgy hangzik mint egy si­lány kalandregény plagiv ma, mégis az volt a tény hogy a Fekete Kéz írta a zsaroló leveleket, és aki a felszólításra nem tett elege:, nem menekülhetett a maffú. bosszúja előL A rendőrsé;: pedig passzívan szemlélte ; „Fekete Kéz” bandájána tevékenységét. A városban szóbeszéd tárgya volt, hogy ; titkos szövetség vezetése eg bizonyos Antonio és Cári- Matranga nevű testvérpá • kezében van. A Matranga fivérek Palermóból vándo­roltak ki és New Orleans­ben zöldség-gyümölcs lera­katok volt, amelyet hamaro­san gyüntolosimpartcógg i fejlesztették. E szolid cég égisze alatt a maffia ham: - rosam ellenőrizte a New Or­leans-! kikötő egyre növekvő gyümölcskereskedelmét. Nem volt olyan banánszállítnaón; , amelyért a Matranga fivé­reknek a kereskedők ne fi­zettek volna. A rakpart» i: egyetlen kéz tevékenykedbo tett, senki sem kapott műi­két, ha azt a Matranga i véreik nem akarták. így esc a naivok gondolhatták, hog a maffia csupán Szicília sa játossága. A maffia megje lenese után a New Orleans iák megismerkedhettek a'lu­páira tarkóba lőtt sőréiéivel. (A lupara egycsövű, nagykő liberű, rövidre vágott, íg kabát alatt is elrejthető va dászfegyver, melynek tölti nye, tíz-tizeito:. apró sörét te robbant, ha áldozatának ütr dött.) (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents