Népújság, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-16 / 240. szám
KOSSUTH 8.20 Kacsóh: Rákóczi. Daljáték. 10.05 Előadás a madárvilágról. 10.15 Két balettszvit. 10.55 Rádióegyetem. 11.25 Anday Piroska pályájáról. 12.20 Ki nyer ma? 12.50 Melódiakoktél. 13.40 Riport. 14.00 Brahms: B-dúr szextett. 14.40 Regényrészlet. 15.10 Az élő népdal. 15.18 Áriák. 16.05 Üj színház. 16.25 Nóták. 16.43 Anday Piroska énekel. 17.15 kemezmúzeum. 17.28 A 04, a 05 és a 07 jelenti. .. 17.57 Frank Sinatra hangversenye. 19.25 Versek. 19.35 Hangverseny közv.-e. 21.20 Népdalcsokor. 22.20 Schumann: C-dúr fantázia. 22.50 Gazdagok és szupergazdagok. 23.05 A cigánybáró. Részlet. 0.10 Operaáriájt. PETŐFI 8.05 Közgazdasági műsor. 8.25 Két Rameau-concerto. 9.00 Mozart: F-dúr zongoravers un y. 9.29 Üzletről üzletre. 11.50 Magánvélemény közügyekben. 12.00 Kamarazene. 12.15 Néhány peré tudomány. 12.20 Operarészletek. 13.05 Győri stúdió. 13.20 Kórusok, hangszerszólók. Kettőtől — hatig . . . Zenés délután. 18.10 Holnap közvetítjük. 18.30 liádióegyetem. 19.00 Népdaljáték. 20.25 Kórusművek. • 20.32 Galgóczy Erzsébet rádió játéka. 21.25 Ravel: Pásztoróra. Egy- felv. opera. 22.15 Könyvismertetés. 22.25 Tánczene. 23.10 Liszt-művek. mm v. Cafe Rose MAGYAR 8.10 lskola-tv. 17,58 Hírek. 18.05 Kuckó. 18.25 Sorok között 18.50 Esti mese. 19.00 Lakáshelyzet. 20.00 Tv-hiradó. 20.20 A kockázat . 21.35 A B ergemdi - egy ü t tes játszik. 21.53 Tv-Jlíradó. POZSONYI 9.45 Lakodalom egy temetésen (Vígjáték.) 10.00 és 22.00 Tv-híradó. 21.25 A split! fesztivál dalai. ifíín* I EGRI VÖRÖS CSILLAG: (Telefon: 22-331 Az előadások kezdete ll,6 és 8 órakor. Feldobott kő EGRI BRODY: (Telefon: 14-07) Az előadások kezdete: */26 és '1,8 órakor. Egy fiatal pár GYÖNGYÖSI PUSKIN: Egy falat kenyér GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Az első csók HATVANI VÖRÖS CSILLAG: Az alvilág professzora FÜZESABONY: Traiánus oszlopa (Dupla helyárral!) PETERVASÁRA: Kortársaink Egerben, este 7 órakor: AZ ÜGYNÖK HALALA (Moli éré-bérlet) ÜGYELET Egerben: 19 órától péntek régiéi 7 óráig a Bajcsy-Zsilinszky itcal rendelőben. (Telefon: 11-10.) VMádelés gyermekek résiére is. Gépjárművezetők felelőssége Egy gyermek miatt is meg kell állni! Nincs szívbe markolóbb látvány a gyermekbaleseteknél; amikor a környező világról még keveset tudó, az életre készülő emberpalánta a meggondolatlan . gépjárművezetők, vagy saját — a felelősség nem őket terheli — hibájuk miatt áldozatul esnek a száguldó járműveknek. Sajnos, nem ritka esemény megyénkben a gyermekek és ugyancsak gyakori a szigorú szabályokat nem ismerő, betartásukra képtelen idős, 60 éven felüliek közlekedési balesete. A statisztika rideg számai emlékeztetnek a fájó esetekre. A múlt év kilenc hónapjában hat éven aluliak hibájából hat, a gépjárművezetők gondatlansága miatt két gyermekbaleset volt. Idén 16 kisgyermeket ért baleset a saját és három a járművezetők gondatlansága miatt. A 60 éven felülieknél tavaly saját hibából 8 baleset, a gépjárművezetők gondatlanságából 17 történt! Idén ez a szám 12 és hét. Mindenképpen elgondolkodtató. Egyre inkább szóba kerül a gépjárművezetők felelőssége, hiszen vannak olyan szabályok, amelyeket súlyosan megsértetlek. Éppen azok követtek el súlyos hibát, akiknek feltétlenül tisztában kell lenniök azokkal és a következményekkel. Kellő figyelemmel és előzékenységgel elkerülhették volna a csak nem régen történt N. Sán- dorné 87 éves és F. Józsefné 80 éves gyalogosok súlyos sérüléseit is. Az előbbit F. B. teherautóval ütötte el Erdőtelken, a másik idős asz- szony balesetét T. I. okozta személygépkocsijával szeptember 22-én Egerben. F. József motoros Gyöngyösön játszadozó gyerekek közé hajtott, és súlyos sérülést okozott H. E. 11 éves kislánynak. A KRESÉ szabályát nem lehet büntetlenül megsérteni: „Az adott forgalmi és útviszonyok figyelembevételének megfelelő mértékben csökkenteni kell a sebességet és szükség esetén meg is kell állni minden olyan alkalommal, amikor az a személyes vagyonbiztonság megóvása érdekében szükséges. így különösen kijelölt gyalogos átkelőhelynél... járdasziget és a hozza közelebb eső járda részén, iskolánál, kórháznál .. Ezeken a helyeken a felnőtt gyalogosok förgalmába belgvegyülnek gyerekek, idős, magatehetetlen személyek is. A járművezetőknek ezért előzékeny magatartást kell tanúsítani: kürt jelzés helyett fékezni kell, és intsen szabad utat, engedje át a gyalogost az úttesten! Ha ilyen esetben lassít, vagy megáll egy jármű, a '..övet- kező, vagy a vele szeiuuejö vő járműnek is így kell cselekednie. Az ugyanis nem elég, ha csak az egyik me netirányban engedik el... Megyénkben több helyen 14 méteres az út és az átkelő gyalogost gyakran „beszorítják” a forgalom közepére. Ilyenkor a párhuzamosan közlekedő járművek vezetői töl az ellenőrző lap bevonását javasolják a rendőrhatóságok! A KRESZ megállási kötelezettséget ír elő abban az esetben "is, hogyha „az úttes ten zárt csoport halad át, ha az úttesten gyermek egyenként, vagy csoportosan halad át, ha az úttesten testi fogyatékosságban szenvedő (fehér bottal közlekedő vak, három fekete pontos, sárga karszalagot viselő süketnéma, mankós személy...) vagy olyan gyalogos halad át, akiről felismerhető, hogy nem ‘ képes biztonságosan, saját testi épségét is megóva közlekedni”. A Heves megyei Baleset- elhárítási Tanács a közelmúltban javasolta az Egészségügyi Minisztériumnak, hogy az orvosi vizsgálatok alkalmával javasolják a rosz- szul látó, halló betegeknek a KRESZ-ben előírt jelzések viselését. A társadalom is nagyobb segítséget nyújthat számukra. A gázoló járművezető minden esetben elnyeri méltó büntetését, de ki adhatja vissza testi épségét a sérült gyermeknek, a rokkant idős embereknek? A felelősség elsősorban a gépjárművezetőké, de vállaljon belőle többet a szülő, a nevelő, a hozzátartozó ... Műanyag-kerekű vasúii kocsik a láthatáron A műanyagok napról napra egyre újabb olyan területeken kerülnek alkalmazásra, ahol korábban osztatlanul a fémek uralkodtak. Bármilyen furcsának tűnik első pillanCsemetke Jenő barátommal huszonnégy évvel ezelőtt találkoz- tany először össze' az utcán. (Mármint a második elemi évzárója óta először. Akkor ugyanis ők vidékre költöztek.) Ö ismert meg, a nyakamba borult és közölte velem, hogy rendkívül megelégedett, sőt boldog. Kis bőrdíszmű boltocskája van, szép társbérleti lakása és gyönyörű kislánya. Megnézterd a kicsi fényképét és azt mondtam: „Irigyellek!” — No, azért csak ne irigyelj! — szólt sóhajtva Csemetke. — En nem kapok kenyér pót jegyet, s így... — könnyeit nyelve dadogta: — Ha csak tíz dekával több kenyeret kapnék naponta! Szó nélkül a zsebembe nyúltam, átadtam neki a kenyér pótjegyemet, biztosítottam, hogy „de igazán nem hiányzik”, s miután megadtam címemet a további pótjegyek érdekében, elmenekültem hálálkodó kézcsókjai elől. Csemetke Jenő tásra, ma már vannak műanyag vasútikocsi-kerekek is. A műanyaggal átitatott üveg- rostból -készült kerekeik 60 százalékkal könnyebbek a megszokott vaskerekekné 1. fáapálom, Csemetke Tof&Sfiifőff1 HE8aff£»nn?bciin A parádi fogyasztási szövetkezet egy kihasználatlan malomépületben baromfit», nyészetet létesített. A tamazsadányi termelőszövetkezettől 2000 sex-sal-link fajtájú csirkét vásároltak. Hetenként mintegy 20 ezer tajást ad a szövetkezet a mátrai üdülők ellátására. Eddig ezt a mennyiséget a környező községekből és más megyéből vásárolták fel. A bae romfltenyészet termelésének beindulásával a szövetkezet teljes egészében biztosítani tudja az üdülők tojásszükségletét. v (Foto: Szabó Lajos) Ausztriai élmények, 1969 Tolókocsisok versenye, Becs mellett pontosan megjelent a pótjegyekért, karácsonykor hozott egy óraszíjat és a kislánya fényképét. Dedikálva. Azután megszűnt a kenyérjegy és egyidejűleg megszűnt a számomra Csemetke is. De nem sokáig. Ha jól emlékszem, ötvennégy tavaszán fölkeresett és megkért, hogy szerezzek a kislányának egy lakkbetétes ci- pőcskét, mert ez a felesége egyetlen vágya. Lejártam a lábamat térdig, megszereztem a lakkbetétes cipöcs- két, Csemetke hálálkodott és megígérte, hogy imába foglalja a nevemet, ugyanis — „köztünk maradjon” — ő Imádkozik. Otvenhét tavaszán jelentkezett újra. Elmondta, hogy a társbérlője disszidált, szeretné megkapni a szobáját. Ez egyetlen vágya. Sima ügy, mondtam, de neki aggályai minden hónap elsején voltak, kért-könyöTgött, hogy intézzem el én. Elintéztem. Hála, imába foglalás, óraszíj. Ötvennyolc őszén csak úgy felugrott hozzám, mert éppen arra járt. Megemlítette, hogy a boldogságá. hoz csak egy kimustrált taxi hiányzik. Megszereztem neki. Hatvanegyben három szobás öröklakásért kilincseltem neki az OTP-nél. Hatvanháromban egy héten keresztül bizonygatta nekem, hogy mindennél jobb érv a népfrontpolitikánk mellett, ha ő vásárolhat egy Moszkvicsot. Különben, ha ezt nem. intézem el, öngyilkos lesz. Kijártam neki, ki én. Nem azért az óraszíjért, és imába foglalásért, hanem igenis politikából. Hatvannégyben csak az hiányzott Csemetke Jenő „jó közérzetéhez", hogy Nyolc nemzet száznyolcvan gerincsérült sportolójának versenyére szóló meghívóval a zsebemben vágtunk neki kis Trabantommal az ausztriai útnak — ahonnan élményeimet hoztam. Állomásaink közül mindenekelőtt a Becs melletti Hörndlwaldot említem, amely az angliai híres világversenyeken kívül a legnagyobb ilyen „viadalok” színhelye. Az idén, immár a harmadik alkalommal rendezték meg a hagyományos játékokat a különböző mértékben bénult, de magukat ízig-vérig sportembereknek valló résztvevőkkel, akik egyszer már legyőzték a halált, s azóta egymással mérkőznek a centiméterekért, másodpercekért, poénokért, pontokért. Ezen a nyáron — mint korábbról már ismeretes *— a versenyek középpontjában az családostul Olaszországban turistáslcod. hasson. Nem volt nehéz dolgom, kitöltöttem az űrlapjait és átvettem az óraszíjat, meg a kézcsókját. Hatvanhatban telefonon fölhívott és háborogva közölte velem, hogy miközben mi az újságokban a maszekokat irigyeljük, ő a hároméves Moszkvicsával jár, holott már két éve befizetett egy újra. Elemi kötelességem lenne, hogy közbejárjak. Mire közbejárásom — esetleg — eredménnyel végződhetett volna, Csemetkének „született” Belgiumban egy unokabátyja, aki küldött neki egy kétszázhúszas MercítKicsit bántott a belgiumi vetélytárs, de az idén vigasztalódtam, mert a múlt hónapban Csemetke közölte velem, hogy tökéletes boldogságához csupán egy telek hiányzik a Duna-ka- nyarbqm. Most éppen a dunakanyari pareellázás- hoz keresem az összeköttetést. Sólyom ÍÁszlő asztaliteniszezők, a könnyűatléták és az autósok mérkőzései álltak. A benevezett Országok képviselői — túlzás nélkül — külön lélektani tanulmányt érdemelnének. Jellemzésül, elég talán a japánokat, ezeket a 40—50 kilogramm súlyú kis emberkéket említeni, akik kivétel nélkül a tolókocsi zsonglőréi, olykor a kerekes székben is valósággal cirkuszi akrobatikát mutatnak be, s jó alkatú, vidám sportolók, szeretnek szórakozni — de például szót sem váltanak a más nemzetiségűekkel, makacsul ragaszkodnak anyanyelvükhöz. Az egyik este keresett beszélgetésemnél kivétel nélkül válasz nélkül hagyták kérdéseimet, ami túlzott, nem kívánatos nacionalista öntudatra engedett következtetni. S nem kevésbé érdekes, különös tapasztalat volt számomra az Apollo-program tv-közvetítése közbeni amerikai idegesség. Az USA asztaliteniszezői képtelenek voltak a versenyre koncentrálni, sorozatosan elveszítették például ellenem is mérkőzéseiket, s a barátságra, a sorstársi közösségre valósággal fittyet hányva rendre megóvták mérkőzéseiket még a leggyerekesebb kifogásokkal is. Az űrhajós hangulat teljességgel kizökkentette valamennyiüket „eredeti kerékvágásukból”, vereségeik alkalmával „látványos” jeleneteket rendeztek, morogtak, sírtak, ütőiket csapkodták. Szerencsém volt, két nap alatt megnyertem az asztalitenisz egyéni versenyt, s egy német fiúval a párosat is. Utána az ünnépek következtek. Interjú a Volksstim- mének, az Osztrák Rádió és Tv-nek, fogadás Bécs polgár- mesterénél. Velencei csillárok csillogtak, frakkos pincérek forgolódtak, riporterek kérdezgették, faggatták szüntelenül a speciális sport világsztárjait, akik mellett — minden szerénykedés nélkül — két világbajnoki és négy Európa-bajnoki címemmel bizony kisebbségi érzetem volt. Az eredményhirdetéskor átvéve a Nemzeti Tanács elnökének és a városfejlesztési miniszternek ezüst serlegeit — egyenesen az autósok ügyességi versenyére siettem, ahol S3 kocsi között indultam magam is a Trabantommal. A korábbiaknál kevesebb ■ sikerrel, a 8—9. hely- lyel megelégedve hagytam magam mögött az utolsó mérkőzést, amely után végre kicsit már pihenhettem, időzhettem is Bécsben. Mit mondjak az osztrák újvárosról? Megmaradt régi pompájában, tálán egy kicsit még fokozta is, de tény, hogy — megöregedett, öreg ember a fiakkeres, az Opernringen, öreg a pincér a kiskocsmákban, ahol hatvanon felüli majd minden vendég, még a Práterben is csak elvétve látni fiatalt. Úgy tűnik, mintha itt mindenki bajszosán, hatvanévesen születne. A Grinzing tömve külföldivel — bájos fiatal kalauznőm is idegenül érzi magát. Ügy látszik, nemcsak mi érezzük idegennek a Balatont, Bécsben is ilyen cipőkben járnak a fiatalok. A divat? Azt csak az isten tudja megmondani! Egy biztos, a mini az olyan mini, hogy hát hogyan is mondjam.... ha a látott lányok nem vettek volna fel semmit, talán nem lenne olyan pikáns, mint ez a mini. A maxit — miután 36 fok meleg volt — nem láttunk, annál több akadt ber- muda-nadrágból! Ez olyan átmenet a short és hosszúnadrág között. Nem csinos, sikktelen, de drága és ez elég ahhoz, hogy a nők vegyék. A pszichológusok sok mindent megfejtettek már, de a női lélek, az örök titok marad! Bécsben járván, mindig csodálattal adózom az utcák tisztaságának. Utcaseprőt •— az igaz — nem láttam egyszer sem, sem Bécsben. sem másütt. De hát akkor hogyan lehetnek ilyen ragyó- góak az utcák, ahol ha csikket látni, az is biztosan egv Fecske? Ja .... hogy nem szemetelnek? Hát így is lehet? Miután a versenyek szá-’ momra teljes sikerrel befejeződtek, elindultunk Salzburgba, egy kis pihenésre. (Folytatjuk) Fejes András 1969. október 16„ csütörtök
