Népújság, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-15 / 239. szám
Megszólaltatta a sírvilagot A múzeumalapító — „műhelyében" Egyiptomba készül a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese Fél évszázada történt. A kosárfonóinas fűzfavesszőre „vadászott” a hevesi határban ... Gőzeke túrta a földet tőle, nem messzire ... A szemfüles fiú észrevette, hogy néhol sajátos- színezetű a föld, hogy cserépdarabokkal üzennek régi korok ... Fantáziája ' álmokat kovácsolt... Látni vélte az ismeretlen harcosokat... Ugrott a csereiekért. Ettől a r.-..plól érdekelte a földbe te:nr'üt múlt, a régészet örökké új regénye... Ettől a naptól a hat elemit végzett fiú elkezdte a gyűjtő, a kutatómunkát... A régészetet könyvből tanulta küzdelmesen, Vergődve ... És legyőzte a betűt, és amatőrként is megszólaltatta a sír világot... Azóta fél évszázad telt el. Hegedűs Bélából, a hajdani' inasgyerekből már Béla bácsi lett, akit országszerte ismernek, akinek gyűjteménye látogatók százait vonzza a szerény lakásba. Nemes buzgalmáról, gyűjteményéről sokan és sokat írtak már. Minden látogató megcsodálta egyedi porcelán-, érem-, pipagyűjteményét, sokakat elbűvöltek finom művű gobelinjei. A történelem szerelmeseit lenyűgözte gazdag régészeti. anyaga. A helytörténet kedvelőit' elkápráztatják ■ a hevesi évszázadok szépművű relikviái. Annyit írtak, annyit beszéltek már erről. Béla bácsikéi már járt a rádió, a televízió is. Ez a nagy ünneplés, ez a hangos elismerés’ nem sebezte meg szerénységét. Kopott kalap, viseletes öltöny, s két fiatalosan villogó szempár. A kutatás szenvedélye, a tartalmas élet öröme fényezi. És mondja: — Meglesz ám a hevesi vár. Én gyermekkoromtól hittem benne, tudtam is merre van, ott ahol az a gőzeke ballagott, ahol sajátos színezetű volt a föld, ahonnan első, gyűjtésem anyaga összejött. Október elején kezdődnek az ásatások.ü És mondja, hogy ott lesz, hiszen évtizedeken át várt erre az alkalomra. Mintha nem is hatvanöt éves lenne, Olyan lendülettel idéz további terveket: — Rómaiak nyomait véltem felfedezni. Nem, nem fantázia, üzentek Vespasiá- nus, Trajánus pénzei. Járhattak erre a győzhetetlen légiók. Rendkívüli ember. Mekkora akaraterő kellett ilyen sokrétű anyag összegyűjtéséhez. Nos és a forintok. Erről kevesen kérdezték a lelkes autodidaktát, pedig mennyi keserű munka van mögöttük. Tiszta ember. Nem elégedetlenkedett sosem. Joggal tehette volna, mégis hallgatott, nyolc éven át télen- nyáron havi nyolcszázért takarította a községi mozit. S közben minden forintját igyekezett gonddal felhasználni. Járt a piacra, vásárolta a képeket. Így lett többek közt birtokosa egy ritkaságnak számító Markó- képnek. Néha kevés volt a forint. De Béla bácsi meglátott egy csodás faragású díszbotot. Tudta, hogy megveszi. Alkudni kezdett: — Adom érte a karórám. Folyt afc alku, megegyeztek, s Béla bácsi lecsatolta óráját, .ü Nem zsörtölődik az egészségtelen lakás miatt, nem kevesli az 500 forintos nyugdíjat. Inkább arról győz meg, hogy községe is ad havi 180 forintot a helytörténeti szakkör vezetéséért. Kommentár nélkül is értem sorsát, csodálom örökzöldnek tűnő aktivitását, a kutató' nemes megszállottságát. Ám legjobban meglepődöm, amikor elmondja: — Végre múzeum lesz Hevesen, itt, a lakásommal szemben. Gyűjteményem régészeti és néprajzi anyagát felajánlottam a járásnak, a községnek Beszél arról, hogy milyen' régen várt erre az alkalomra. Mondja, hegy gyerekkori álma volt ez a terv. Mutatja az anyag már rendezett A jólét nehézsége Vasárnap végigautóztam a Mátrát. Gyönyörű idő votí, a vénasszonyok nyara kitett magáért. Szerte a Mátrában autósgk pihentek. Két asztallapnyi tisztáson, három bokor mellett, ismert és kevésbé ismert tájakon, valóban mindenütt — autó autó mellett* helyenként olyan, szorosan egymás mellé sorakozvaj mintha valóban heringesdobozban rertdezte volna el az ügyes kéz az apró halacskákat. Aki nem látta még a Mátrát ilyen napfényes, őszi vasárnapon, el sem, tudja képzelni, milyen ez a zsúfoltság. Akárcsak-a nyári Balaton, amikor megszállják a kirándulók minden tenyérnyi területét. Valami hihetetlen dolog. Es ezek az autós és autóbuszos kirándulót: ebéd ideijén ott sündörögnek, őgye- legnek, botladoznak az éttermek környékén. A szerencsésebbek asztalhoz jutnak, aztán várják, hogy a felszolgáló segítségével kielégíthessék kínzó éhségérzetüket és olthassák gyötrő szomjukat. Persze, ehhez idő kell. És türelem. Kivárni, amíg valamelyik asztal felszabadul. Olyasfajta vetélkedés folyik az asztalokért, mint abban a bizonyos társasjátékban, amikor a részvevők' számánál eggyel kevesebb szék van a terem közepén. Jaj annak, aki nem elég fürge. A többiek elfoglalják előle a széket, ö aztán álldogálhat továbbra is. Ha van kedve hozzá. 1069. október 15., szerda Így voK ez többek között Galyatetőn is és Mátraszent- istvánban is, a Vidróczki Csárdában. A következménye pedig: autós csillagtúra a Mátrában — étteremről étteremre, déli tizenkettőtől délután háromig. Hogy nekünk hőt sikerült végül megebédelnünk, nem árulom el, mert akkor mindenki odamegy legközelebb. Ennyire önző vagyok. És az adott körülmények között nem is szégyenkezem magatartásom miatt. Amikor már megebédeltünk, ezt mondtam a feleségemnek: — Látod, ez a sok kényelmetlenség, fűtkosás, ácsor- gás, mind a jólét nehézsége. Van autó szép számmal. Az emberek tehát útra kelnek nagy csapatokban. Aztán izgulnak, vajon sikerül-e valahol megebédelniük. Ha nem lenne autónk, otthon maradtunk volna, te főztél volna és kényelmesen megebédeltünk volna. Most már csak azt nem tudom, az autók ellen kellene-e valamit tenni, vagy a vendéglátó vállalatnak kellene-e a számban is növekvő vendégsereg kosztolásáért tenni valamit. Azóta eszembe jutott a végső megoldás. Irányítani kell az autósokat. Központilag. Ennyi mehet a Mátrába, ennyi a Bükkbe, . ennyi a llortobágyra! Akinek *a helyeket kiutaló szerv nem tud még egy tenyérnyi szabad területet sem biztosítani, az maradjon otthon. A következő vasárnap őket osztják be majd elsőnek. Így lenne igazságos. És akkor az éttermek sem lennének zsúfoltak. A Mátra aljára pedig ki lehetne tenni a táblát: Megtelt! részét, s büszkén vezet a tatarozás színhelyére: — November 14.-én nyitunk ... Elmondja, hogy múzeumőr lesz, hogy majd ott kap egy kis lakást. Réméit két szobái, de csak egy valószínű. — Hová teszem a gyűjteményt, a könyvritkaságokat? Béla bácsi most is a gyűjteményére gondol és arra a járásra, arra a községre, amely eddig keveset gondolt rá. Lenyűgöz ez a nemeslel- kűség. Ő, aki alig kapott méltatást, aki nyolc éven át súrolta a mozi folyosóját, s szabad idejében régészke- dett, most egy tiszta gesztussal, egyetlen tollvonással, ingyen ajánlja rendkívüli értékű gyűjteményét a községnek, a járásnak. Teszi ezt zokszó, követelések nélkül, egyetlen tollvonással ... Egy gyerekkori álomért... Hevesért.,. Pécsi István A Magyar - Néphadsereg Művészegyüttesének tagjai nemrégiben tértek haza az egyhónapos lengyelországi és csehszlovákiai túrnéról. Most ismét útra készek. Október 16-án indulnak Kairóba. Az érdekesnek ígérkező tíznapos közel-keleti vendégszereplés programjáról kérdeztük Radovlts Ferenc alezredest, a művészegyüttes parancsnokát. — Az Egyesült Arab Köztársaságban ebben az évben ‘ünnepük Kairó ezeréves fennállásának évfordulóját — mondotta Radovits alezredes, — s a jubileumi év művészeti programját eddig hét ország — köztük a Szovjetunió, Lengyelország, Spanyolország, Anglia — legjobb balett- és népi táncegyütteseinek műsora gazdagította. Megtiszteltetés számunkra, hogy a párizsi nagyopera balettkara után együttesünk műsora zárja az igen változatos művészi programot. — Hallottuk, hogy nyáron „Műgyűjtő“ Nyomdában a művészbarátok új folyáirata Mór nyomdában van a Képcsarnok Vállalat gondozásában decembertől negyedévenként megjelenő folyóirat a „Műgyűjtő” — amely a művészbarátok régi igényét kielégítő sajtótermék lesz. Hatvannégy oldalon jelenik meg — famentes műnyomó papíron — fekete-fehér nyomással, színes képanyaggal. Érdekessége: minden példányhoz fóliázott diafelvételeket mellékelnek műanyag tasakban, hogy az olvasók a mai képzőművészet legjelentősebb alkotásait plasztikusan is megismerhessék. Tartalmában sokrétűnek ígérkezik a folyóirat: profilja felöleli a mai magyar festészet, szobrászat, kisplasztika, kerámia- és iparművészet minden műfaját. A hazai eseményeken kívül a külföld képzőművészetének magyar vonatkozású eseményeiről is hírt ad. így többek között foglalkozik a „Mű- gyűjtő’’ az egri származású Kátai Mihály bécsi kiállításával is Az itthoni várható tárlatok naptára önálló rovatot jelent majd a folyóiratban. Emellett riportok, műtermi interjúk, a legfontosabb közgyűjteményekről és a legrangosabb magán- gyűjteményekről szóló beszámolók sokasítják a művé; szetbarátok Információs forrásait. A lakáskultúra sem hiányzik a „Műgyűjtő”-ből. Lesz ezenkívül kritikai szemle, olvasói rovat, a televízió képzőművészeti adósaival foglalkozó sorozat is. Hírlapárus! forgalomba nem kerül a folyóirat, előfizetés útján terjesztik. Megyénkben a képcsarnok egri bemutató termében — Széchenyi út 13. — lehet előfizetni, ahol november 16-ig veszik fel az előjegyzéseket. Az első szám 7500 példányban jelenik meg, amennyiben az érdeklődés úgy kívánja, nagyobb tételben küldik majd a művészeti bol- tokba, az előfizetőkhöz. Az együttes műsorának befejező száma lesz a Saar mári csárdás. a franciaországi, valamint a lengyelországi turnén nagy sikere volt az együttes katona táncainak. Kairóban milyen-műsorral rukkolnak ki? — Lesznek katonaszámaink is, — például előadjuk Reggel a táborban című „örökzöld” lcatonatáncunkat, valamint a Szimonov Várj reám című verse alapján készült tánckomipozíciót is. — Műsorunk nagyobb része azonban magyar folklórszámokból áll. Énekkarunk például Bartók Béla és Kodály Zoltán világhírű kórusiműveit adja elő. Bár együttesünk tagjai kato- naanűvószek, Kairóban a magyar kultúra követeiként lépünk fel. — Milyen magyaros kuriózumai lesznek az egyiptomi műsornak? — A kairói közönség számára bizonyára érdekes zenei élményt nyújt Tarjáni Tóth Ida cimbalomszólója, az ifjú prímás, Szalai Antal vezényelte népi zenekarunk műsora és az Üvegestánctól a Szatmári csárdásig valamennyi népi tánc. De „unikum” lesz kórusaink műsora is, hisz az arab országokban még ismeretlenek a magyar kórusroűvek, sőt, ha jól tudom, maga a kórus műfaja sem honosodott meg az arab országokban. — A fellépések mellett milyen program vár az együttes tagjaira? — Nemcsak Kairó kulturális nevezetességeivel ismerkedünk meg, hanem az egyiptomi katonáktól a termelőszövetkezeti parasztokig alkalmunk lesz találkozni nagyon sok arab emberrel is. Tánckarunk két évvel ezelőtt már járt Algírban, de nagyegyüt- tesi programmal először lépünk fel arab közönség előtt. Bízunk abban, hogy Kairóban méltóképpen képviseljük a „magyar színeket”. Kacsó Lajos Szamos Rudolf: IH. * A csőrök nedvesítés« Az olas? haladó értelmiség egyre gyakrabban vett fel Szicília tragikus helyzetét. Érdekes példákat említenek beszélgetés közben, ha Szicíliáról esik a szó: ugyanis a szicíliai nyelvben az igéknek nincs jövő idejű alakjuk, teliét azt, hogy lesz, hogy fog, hogy valami majd bekövetkezik — ezt a szicíliai nyelv nem ismeri. így született az Unita nagy cikksorozata is: „Sziget — jövő nélkül.” A természeti csapósok, a földrengések és árvizek — hiszen nem olyan rég újból néhány város összedőlt Szicíliában — az Etna pusztító kitörései, a szegénység és nyomorúság, a feudális elnyomás, a kilát'ástalanság, fatalistává tette a sziget lakóinak többségét. Szicília szegény népe, a parasztság 1893-ban kísérelte meg utoljára, hogy megszabaduljon földesuraitól, bérlőitől és minden más kizsákmányolótói. Ezt a mozgalmat azonban az észak-olasz burzsoázia támogatásával a délolasz földesurak kegyetlenül vérbe fojtották. A paraszt kiszolgáltatott helyzetét tükrözi ez a szicíliai közmondás is: „a csőröket nedvesíteni kell”. Ez azt jelenti, hogy a kevés csapadékot kapó szigeten minden csepp víz aranyat ér. A kutak és forrás k azonban.» maffia doniak k kezében vannak, és azokat a gyümölcstermelő parasztokat, akik nem hajlandók sápot fizetni nekik, egyszerűen kizárják a víz használatából, ami itt egyenlő az éhhalállal. A maffia, mint gazdasági érdekvédelmi szervezeti polipként ereszti csápjait a társadalom minden rétegébe. Megveszteget és fenyeget, aki szembeszáll vele, azt egyszerűen lepuffantja. Így a közélet számos vezető tisztviselője is tagja a maffiának. Tekintélyes és tiszteletre méltó polgárok, ügyvédek, orvosok, polgármesterek — csak a maffia segítségével létezhetnek és gazdagodhatnak. Ezek után sokszor, legjobb érzésük ellenére hallgatólagos cinkostársaivá lesznek a lakosság kegyetlen kizsákmányolásának. Egy-egy helyi maffiafőnök „áldása” szükséges a házassághoz is. A maffia titkos szálai városról városra a törvényhozásig hálózzák be a sziget társadalmát. Még ma is saját adót szednek és módszereik miben sem különböznek a középkori gabelottikétól. A ..Tiszteletreméltó Társaság” ügynökein keresztül a kereskedelmi életet is a markában tartja, és ha valaki boi- kottálni merészelné a maffia boltjait, először csak szőlőtőkéit tördelik ki, majd később, ha ez se használt, kiszúrjájc birkái és kecskéi szemét.” Eme figyelmeztetések után a szerencsétlen mi mást tehet: fizet. A parasztok, akik kicsiny, sziklás parcelláikap hihetetlen erőfeszítéssel szakadásig dolgoznak, nagyon jól tudják, hogy minden állami adónál fontosabb a helyi maffia „donnák” vízadójukat megfizetni, mert ha csak egy napot is késnek, az éltető nedvességet már nem kaphatják meg. A halászok, ha nem fizetnek, elsüllyesztett hajójukat, ösz- szetépett hálóikat találhatják csak meg egy reggelen. Terror és fenyegetés, középkori banditizmus, ezért kell „a csőröket újra meg újra megnedvesíteni”. A szicíliai maffiáról néhány évvel ezelőtt közelebbi részleteket tudhatott meg a nyilvánosság: a milánói hetilap, a L’Ora 1962. január 22-én először tárta a világ elé a maffia banditizmusá- nak évszázadok mélységébe visszanyúló gyökereit, az amerikai gengszterkonszernekkel tartott kapcsolatait és napjaink Szicíliájában megőrzött középkori uralmi módszereit. A szenzációs cikk szerzője egy orvos volt, aki „Ahogyan én maffia-orvos lettem” címmel számolt be megdöbbentő élményeiről. A szerkesztőség már korábban közölt a maffiát leleplező írásokat, s minthogy- a maffia követelésére sem volt hajlandó azokat visszavonni, a maffia a szerkesztőségi épület ellen sorozatos bombarobbantásokkal > próbálta megtorolni a lap indiszkrécióit. A szerkesztőség egy része a levegőbe repült, a nyorhda és a rotációs gép súlyosan megsérült. Ennek ellenére n hetilap mégis megjelent és a maffiáról szóló' leleplező , cikksorozatát több lap is átvette. A maffia követelte az orvos személyének leleplezését, mert az Omerta (a szicíliai hallgatási parancsának megszegése mi-. ,att bosszút akart állni rajta: Az orvos, dr. Melchiore Alp legra azonban már a ciklc megjelenése előtt jó ideje saját ágyában „békés halállal” elhunyt. Allegrát ugyanis 1937-ben gyilkossághoz nyújtott segítség vádjával letartóztatták.- Az előzetes letartóztatásban Allegra vallomást tett. Elmesélte a rendőrségnek, hogyan vették fel a szicíliai „Tiszteletreméltó Társaságba” és mindazt, amit a szervezetről tudott. Tekintélyes tagként a maffia uraival szoros kapcsolatot tartott és a dolgok mélyébe is beláthatott. A beszédes kedvű Allegra valószínűleg annak idején csak szerencsés körülményeknek köszönhette, hogy életben maradt. A részletek, amelyekről a rendőrséget tájékoztatta, az archívumba kerültek, mivel a Mussolini-f éle hatóságoknak 1937-ben már nem volt érdeke, hogy a dokumentumok a nyilvánosság elé kerüljenek. A L’Ora szerkesztői, a szerencsének köszönhetik, hogy ezek az iratok az archívumból végül is a kezükbe jutottak. A maffia hosszú karjai ugyanis a rendőrség és az államügyészség legfőbb helyeire is eléri Így a rendőrség birtokába jutott, a maffiát kompromittáló legtöbb anyag eltűnt! mert a maffia emberei ezeket hamisítványokkal cserélték ki. A véletlen játszhatott közre, hogy az orvos leleplezései huszonöt esztendő múltán egy milánói szerkesztőség birtokába jutottak é* így 1962-ben egy halott orvos koronatanúként léphet tett fel a maffia ellen. (Folytatjuk.)
