Népújság, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-15 / 239. szám

Fodgornij Finnországban MOSZKVÁS Nyikolaj Podgomij, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének elnöke kedden Moszkvából Finnor­szágba utazott, Urho Kekko- nennek, a Finn Köztársaság elnökének meghívására. (TASZSZ) Visszhang (Folytatás az 1. oldalról.) PÁRIZS; A hétfőn délutáni Le Monde-ban a lap űrkutatási szakírója, Nicolas V/chney, az amerikai és a szovjet űr­kutatás között vont párhu­zamot. A szovjetek széles alapon szervezték meg űr­programjukat, az ameri­kaiaknak pedig semmi egyéb nem számított, mint a Hold gyors meghódítása. Miután azonban ezt a célt elérték, mindent az alapoknál kell újrakezdeniük. A kedd reg­geli Figaro különösen azt a tényt emeli ki, hogy a szov­jetek egyszerre voltak képe­sek három Szojuz-űrhajó fel­bocsátására. BELGRAD: „A legújabb szovjet kísér­letsorozat azt jelzi, hogy a világűr meghódításával kap­csolatban bejelentett tervei- nelc megvalósítását. Míg az amerikaiak minden anyagi és emberi erejüket a Holdra való leszállásra összpontosí­tották. a Szovjetunió elő­ször Föld körüli keringő űr­laboratóriumot, illetve bázist akar létesíteni. Tekintet nél­kül a Hold meghódításának látványosságára, az űrkuta­tási , technológia jelenlegi szintje valószínűvé teszi azokat a prognózisokat, ame­lyek szerint a Szovjetunió­nak előbb sikerült keringő űrállomást, vagy egész űr­állomás-rendszert létesíteni Föld körül, mint az ameri­kaiaknak a Holdon, amelyet csak korlátozott mértékben tudnak használni a további kutatásokhoz, vagy más égi­testeken való kutatásra” — írja a Tanjug. LONDON: Neil Armstrong és az Apolló amerikai űrhajó két második Hold-utasa, Aldrin és Collins, kedden Londonba érkezett- Armstrong sajtóér­tekezleten kijelentette, hogy a három Szojuz űrhajó fel­lövése nagy hatást tett rá. „Ha a szovjet program az eddigi tevékenységgel össz­hangban folyik tovább, akkor nagy érdeklődéssel várom, mi a szovjet tudósok szán­déka a három űrhajó felbo­csátásával. Azt hiszem, hogy a szovjet űrhajósok Föld kö­rüli űrállomást készülnek összeszerelni. Egy ilyen lé­pést az Egyesült Államok is tervbe vett, de 1972 előtt nem kerül sor a kivitelezés­re" — mondotta Armstrong. Egyiptomi konintandék fit Kiadása KAIRO: A skairói katonai szóvivő kedden közölte, hogy egyip­tomi kommandók hajnalban átkeltek a Szuezi csatornán, partra szálltak Vkabrit-tól ke­letre. majd miután sikeres támadást hajtottak végre a térségben állomásozó izraeli tüzérségi és gyalogsági erők ellen, veszteség nélkül visz- szatértek támaszpontjukra. A bejelentés szerint az egyiptomi kommandók iz­raeli páncélosokat, ágyúál­lásokat semmisítettek meg és súlyos veszteségeket okoztak az , izraelieknek hadifelsze­relésben és emberéletben egyaránt. Az egyiptomiak rakétái okozta tüzeket jól lehetett látni a csatorna nyugati partjáról is. »»69. >'«37 lí.. szerfi* Megkcnílodtek a magyar- tanzániai tápgyalások Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke fogadta dr. Julius K. Nyererét, a Tanzániai Egyesült Köztársaság elnökét, aki hivátalos látogatásra érkezett hazánkba. Kedden délelőtt az Or­szágházijain az Elnöki Ta­nács tanácstermében meg­kezdődtek a magyar—tanzá­niai tárgyalások. (Magyar részről a tárgya­láson részt vett Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnö­ke, Cseterki Lajos, az El­nöki Tanács titkára, Péter János külügyminiszter, Pár­ái Imre, az Országos Terv­hivatal elnöke, dr. Bognár József, a Kulturális Kapcso­latok Intézetének elnöke, dr. Házi Vencel külügymi­niszter-helyettes, dr. Szalai Béla külkereskedelmi mi­niszterhelyettes. dr. Szabó Károly, a Külügyminiszté­rium csoportfőnöke, Bárd Miklós, a Magyar Népköz- társaság Dar es Salaam-i nagykövete, dr. Randé Jenő, a Külügyminisztérium sajtó- főosztályánaik vezetője, Ve­(MTI Foto: ­rés János, a Külügyminisz­térium főosztályvezetője Tanzániai részről a tár­gyaláson részt vett dr. Ju­lius Nyerere, a Tanzániai Egyesült Köztársaság elnöke, P. Bomani gazdasági és ter­vezésügyi miniszter,' S. Mhando külügyi állammi­niszter, R. Abdulla, Zanzi­bar mezőgazdaság- és üöld- reformügyi minisztere, D. A. Nkembo, az elnöki hiva­tal főtitkára, R. Lukivdo, a Tanzániai Egyesült Köztár­saság moszkvai nagykövete, M. S. H. Sarakikya vezérőr­nagy a Tanzániai Népi Véd­erő parancsnoka, E. T. Mshendwa, a Tanú-párt ve­zetőségi tagja. P. A. Sozig- wa, az elnöki hivatal saj­tótitkára, D. L. Mfinanga protokollfőnök és J. Msolo- mi, a IkíUügymirúsztérium Vigovszki Ferenc felvétele.) európai osztályának vezető­je. (MTI) í Dr. Julius K. Nyerere, a Tanzániai Egyesült Köztár­saság elnöke és kísérete kedden délután a székesfe­hérvári Szabad Élet Terme­lőszövetkezetbe látogatott. Varjas Gyula, a termelő­szövetkezet elnöke, az 1950- ben alakult közös gazdaság munkájáról, fejlődéséről, ter­veiről tájékoztatta a vendé­geket. A tanzániai államel­nök és P. Bomani miniszter több kérdést intézett a házi­gazdákhoz. így szóba kerül­tek az új tagok belépésével, a munkadíjazással, a mun­kaegység meghatározásával, az adózással kapcsolatos és a termelőszövetkezetek gazdál­kodásával összefüggő más kérdések. FRANKFURTI JELZÉSEK kommentár a török választásokról A VIETNAMI HÁBORÚ ELLEN STOCKHOLMTÓL TOKIÖIG A NYUGATNÉMET Szociáldemokrata Párthoz közel­álló napilap, a Frankfurter Rundschau kedden kommen­tárban foglalkozik Európa egyik legjelentősebb irodalmi — egyszersmind irodalompolitikái és üzleti — eseményé­vel, a frankfurti könyvvásárral. Rámutat, hogy míg k korábbi években a vásár egyik legnagyobb kiállítójának, az NDK-nak bírói és rendőri intézkedéseket, politikai in­zultusokat kellett elszenvednie, addig idén rend és nyuga­lom van. „A marxizmus klasszikusainak gazdagon díszített luxuskiadásaival, szeretetteljesen összeállított szepiroaal- mi kiadványaival — pornográfia, protest-irodalom és fe­kete humor nélkül — hű tükörképe volt égy másik, oly közeli és mégis távoli Németországnak” — írja némi irigy nosztalgiával a lap. Merjük remélni, hogy egyrészt ez a tárgyilagos és lojális hang az NDK irányában, másrészt a kiállítás idei — valóban jobboldali provokációktól men­tes — szervezése, az október 21-én Bonnban hatalomra kerülő kiskoalíció külpolitikai és az NDK-val szembeni politikájának alaphangját üti meg. • A TÖRÖK VÁLASZTÁSOKRÓL tettünk már említést, tegnap esti helyzetképünkben, most ismét foglalkozunk vele, mert már bizonyom elemzések és kommentárok is rendelkezésünkre állnak; Lényeges) hogy Demirel kor­mánypártja abszolút többséget szerzett és ezt megfigyelők, döntően annak tulajdonítják, hogy az utóbbi években De- mireíék javítják kapcsolataikat a szocialista országokkal. Ilyen pozitív jel az ellenzéki- és a korábbi, jobboldali szár­nyától megszabadult — igazság párt (Kemal Atatürlc és Iámét Inonü egykori pártja) megerősödése is. SZERDA, OKTÓBER 15-E: A VIETNAMI HÁBORÚ elleni általános tiltakozás napja az Egyesült Államokban. De nemcsak ott! A dél-vietnami szabadságharcosok beha­toltak a fővárosba, Saigonba és röpcédulákat terjesztettek, felhívást intézve a lakossághoz: ugyancsak tüntessen szer­dán, ezzel támogassa az amerikai tömegtüntetéseket. Sőt* mint az AFP jelenti, számos, Dél-Vietnamban dolgozó pol­gári személy is tüntetni kíván szerdán, a saigoni USA- nagykövetség előtt, AVashington vietnami háborúja ellen! Nagy jelentőséget tulajdonít ennek az amerikai mozgalom­nak, s „a háború elleni tiltakozás viharának” nevezi a Ha­noiban megjelenő Nhan Dán című lap keddi cikke is. pedig RÁADÁSUL KÜLFÖLDÖN is egyre több gondja van az USA-nak. Azzal kapcsolatban, hogy Svédor­szág miniszterelnöke most az a Palme lett, aki 1967-ben, közlekedési miniszter korában résztvett az amerikai ag­resszió elleni, a vietnami háború beszüntetését követelő nagy stockholmi utcai bóketüntetésbem — s ezért hívta vissza stockholmi nagykövetét az USA, azóta sem küldve utódot a helyére —, Washington most büntető szankciókat helyez kilátásba. Amennyiben a svéd kormány gazdaságig segélyt nyújt a VDK-nak, az amerikaiak felülvizsgálják a Svédországnak nyújtott hiteleket. AZ UTÓBBI IDŐBEN szaporodnak az Amerika-elle* nes tüntetések Japánban is. Különösebb jóstehetség nélkül is előre lathatjuk: a közeljövőben még jobban megszapo- < rodnak majd. Az uralmon levő Japan Liberális Demokiata Párt vezetősége ugyanis kedden úgy döntött, hogy 19 <0 után is érvényben hagyja a japán—amerikai, úgynevezett biztonsági szerződést, Csakhogy éppen ez ellen tiltakozik a legerőteljesebben a japán közvélemény mind nagyobb része. Az utolsó csalás 1044. október 15. Negyedszázaddal ezelőtt, 1944. októjjer 15-én véget ért a magyar történelem egyik- leggyászosabb korszaika, az ország és a nép életének 25 esztendejét megkeserítő Horthy-korszak. Utána még egy tragikus, szörnyű idő, a Szálasl-rezsim néhány hónap­ja következett, s csak 1945 tavaszán, azzal a történelmi pillanattal lett szabaddá egész Magyarország, hogy az előrenyomuló szovjet haderők átkergették a határon Hitler és a nyilasok utolsó seregtes­teit is. Az idő teszi, vagy a feledés —, de bizonyos, hogy a bűn­ben és vérben fogant Horthy- rendszer végnapjaival kap­csolatban itt-ott még felbuk­kannak illúziók, egy-egy pon­tatlan félmondatból Horthy Miklós „náciellenes” állás­pontjáról kialakult legenda maradékával is találkozha­tunk. Pedig Horthy sokasom vál­tozott. A magyar népnek épp­oly kíméletlen ellensége, a náciknak éppoly hűséges — legfeljebb csak csalódott — híve volt október 15-én is, mint előbb. Való igaz, hogy 1944. október 15-én délben a budapesti rádióban felolvas­ták a kormányzói kiáltványt, amelyben ez is volt: „Ma minden józan eszű ember előtt nyilvánvaló, hogy Né­metország elvesztette a há­borút ... Németország már nagyon régen megszegte a szö­vetségi hűséget. Visszavonulá­suk során az ország szuverén területén raboltak és rom­boltak ..« Értesítettem a né­met birodalom képviselőjét, hogy fegyverszünetet kérünk ellenfeleinktől és megszün­tetjük az ellenségeskedést ve­lük szemben”. Am Horthy félt attól, hogy a nemzet legjobb erőire, min, dcnekelőtt a munkásosztály­ra, a Kommunistákra támasz­kodva meg ts valósítsa a ki­áltványt legfontosabb gondo­latát, a fegyverszünet életbe léptetését S egy pillanatig sem gondolt arra, amit már a Moszkvában tárgyaló fegy­verszüneti bizottságtól tudott, (Horthy szeptember végén küldte három emberét fegy­verszüneti kérelemmel a szovjet fővárosba), hogy a szövetségesek, mint a jöven­dő zálogát, azt kívánják Ma­gyarországtól : forduljon szembe a nácikkal. A történelem1 ugyan kény­szerítette Horthyt, hogy tár­gyaljon a magyar ellenállás erőivel — előbb a szociálde­mokraták és a kisgazdapárt megbízottaival, majd közve­títő útján, a kommunisták­kal is, akik közölték állás­pontjukat . és követeléseiket Lázár testőrparanesnokkal. A kormányzó azonban hű ma­radt önmagához: előbb a két másik szövetséges pártot akarta kijátszani a kommu­nisták ellen, amikor pedig ki­derült, hogy a Magyar Front nem bontható meg, azt kí­vánta. jelöljék meg a kom­munisták gyülekezőhelyeiket, majd ha kell, üzen. A pro­vokáció nyilvánvaló volt. Horthy úgy képzelte: kiadja a kommunistákat a náciknak1 és nyilasoknak, s ezen az áron menti magát Volt már kiváló példa ar­ra, miként kell szembefor­dulni a nácikkal, hogyan le­het a nép akaratának megfe­lelően végrehajtani a fegy­verszünettel járó tennivaló­kat Augusztus 23-án népi felkelés Romániában, szep­tember 2-án Finnország sza­kítása a nád fíémetországgiú, szeptember 9-én a bolgár né­pi felkelés — mindez mege­lőzte Horthy felemás módon elképzelt „kiugrását”. A kor­mányzó, aki egész életében egyenruhában járt és büszkén emlegette „stratégiai tudását” — pontosan 1643 főnyi kato­nával — fegyvertelen testőr­rel, rosszul kiképzett őrzász- lóaljbeli emberekkel — „biz­tosította” az országot meg­szálló nácikkal széniben ter­vezett lépését. A várható náci és nyilas ellenlépésekre tehát egyáltalán nem készült fel. Politikailag hasonló elő­készületeket tett. A lehet­séges népi erők helyett az úri osztály jobboldali sovi­niszta, a náciktól csak ár­nyalatokban különböző cso­portjaira épített — de még, Hitler követeivel is a régi „szövetséges!” hangon be­szélt. Sok-sok évvel később, önigazolás szándékával írott emlékirataiban Horthy maga vallottá be: a náci követek­kel arról tárgyalt: „miként lenne megakadályozható, hogy az oroszok a németek háta mögé kerüljenek.” Hit­ler kezére játszott tehát ok­tóber* 15-én, a kiáltvány nap­ján is — és hamarosan Hit­ler „védelme alá helyezte magát”, különvonattal uta­zott családostól egy bajor­országi kastélyba. A Horthy-kiáltványt déli egy óra tájban olvasták fel a rádióban. Ebben az idő­pontban az SS segítségével és védelme alatt szervezett hűvösvölgyi és zugligeti nyi- laskeresztes hadiszállásokon kiadták az utolsó menetpa­rancsot, kicsomagolták a Eécsben jó előre kinyomta­tott Szuiasi-íéle „hadparan­csot”, az SS egyik budai központjában bujkáló Szála- sira német katonaköpenyt, katonasapkát adtak és átvit­ték Veesemnayer követ hi­vatalába. A magyar hadse­regben működő náci ügynök törzstisztek segítségével a nácik nemcsak azt érték el, hogy Horthy hamarosan ki­adott parancsa szerint („Nem szabad egy lövésnek sem el­dördülnie!”) történjen min­den. hanem hozzáláttak ah­hoz' is, hogy most már Szá­lasba, Horthy egykori ve­zérkari őrnagyára eskessék fel a katonákat Este, az in- dülóozön után, a budapesti rádió Szálasi zavaros szöve­geinek szüntelen ismétlését sugározta. Egy hónap és egy nap hí­ján 25 év telt el attól a nap­tól, hogy Horthy 1919. no­vember 16-án egy elkötöti fehér lovon bevonult Buda­pestre — 1944. október 17-én indult el különvonata a ke­lenföldi pályaudvarról. A németek mindig tudták, bíz­hatnak Horthy 1919. óta sza­kadatlanul tanúsított fasisz­ta beállítottságában, a szov­jetellenes rablóháborúban való lelkes részvételében. Október 15-én sem náci vagy nyilas erőszak lökte ki a bu­dai várból; Veesenmayerrel karonfogva indult „fogsága” színhelyére, a Hatvany-pa- lotában berendezett SS- szállásra. Az a már idézeti parancs pedig teljes egészé­ben így hangzott: „Nem sza­bad égy lövésnek sem eldör­dülnie, mert a megállapodás megvan a németekkel.” A megállapodás „megvolt” Horthy és a nácik között: ez október 15. után hónapokkal hosszabbítottá meg a ma­gyar nép szenvedéseit, tíz-1 ezrek életébe került, a í zeti tragédia szélére sodorta az országot. Október 15. egy becstelen, népellenes figura utolsó árulása volt. G. ü. Észak­Írország LONDON: Healey brit hadügyminisz­ter az alsóház hétfői ülésén célzott arra a lehetőségre, hogy az észak-írországi hely-, zet további romlása esetén a brit' rendfenntartó egysé­gek megerősítésére lesz szükség, és ezt oly módon hajtják majd végre, hogy a NATO kötelékében szolgála­tot teljesítő angol katonai alakulatokat helyeznek át Észak-lrországba. Az angol külügyminiszté­rium kedden közölte, a NATO európai haderőinek főparancsnokánál jelezték a csapatkivonás lehetőségét. .■ Bonni jelentések szerint készültséget rendeltek el az úgynevezett rajnai brit had-} sereg néhány egységénél és megfigyelők ebből arra kö­vetkeztetnek, hogy a Njnié gat-Németországban állomáá sózó angol csapatok egyes alakulatait fogják átirányí­tani Észaík-Írországba. (AP) , „Mély barázda” NÁPOLY: A NATO szárazföldi é$< tengeri hadgyakorlatokat^ tart „Mély barázda” fedőnél alatt, október 17. és '26-a kö-j zött a Földközi-tenger keleti részén és Északnyugat-Tö-; í wüországban. A hírt Oracio Rivero tengernagy, a NATO dél-európai fegyveres erői­nek főparancsnoka hétfői» jelentette be. (R;uí

Next

/
Thumbnails
Contents