Népújság, 1969. szeptember (20. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-03 / 203. szám

If®» számítanak az elnök visszatérésére Brazíliában Az új rendszerben semmi sem változik f RIO DE JANEIRO ! Brazíliában, ahol hétfőn háromtagú katonai junta vet­te át az ország irányítását, nyugalom van. A beteg Costa e Silva elnök állapota a ki­adott orvosi közlemény sze­rint folyamatosan javul, poli­tikai körökben azonban nem számítanak arra, hogy a szét­ütött elnök a közeljövőben megjelenik a politikai szín­téren. j A katonai triumvirátus közleménye biztosította a brazíliki állampolgárokat, hogy nem óhajtják módosíta­ni; Costa e Silva elnök gazda­sági1 és pénzügyi politikájá­nak alapvető irányvonalát. A közleíhény hangsúlyozza to­vábbá, hogy az ország külpo­litikája sem változik és ép­pen ezért az új rendszernek nincs szüksége a külföldi el­ismerésre. Hasonló értelemben nyilat­kozott Pinto külügyminisz­ter is, aki hétfőn este részle­COLORÄDO SPRINGS Richard Nixon amerikai elnök hétfőn este előre elké­szített beszédet mondott az ötven amerikai kormányzó Colorado, Springs-i évi érte­kezletén. Az elnök afféle programbeszédet tartott, is­mertette bel- és külpolitikai elképzeléseit. Külpolitikai kérdésekről szólva kijelentet­te, hogy „az amerikai fegy­veres erők szintjét megfele­lően magasan” kell tartani, de úgy, hogy ne pazarolják el azokat az összegeket, ame­lyeket más fejlesztési prog­ramok végrehajtására is fel lehet használni, vNEW YORK U'ixsThaat' ENSZ-főtitkár kedden a forradalmi helyzet­re' való hivatkozással le­mondta tervezett líbiai vil­lámlátogatását. A világszer­vezet főtitkára részt vesz a hét végén megnyíló afrikai csúcsértekezleten és Addisz Abebába menet szakította volna meg útját Tripoliban. BRÜSSZEL A belga külügyminisztéri­um kedden bejelentette, hcigy Maurer román miniszterel­nök és- Manescu külügymi­niszter október 21. és 25-e között Brüsszelbe látogat. PÁRIZS Ellsworth Bunker, az Egyesült Államok dél-viet­nami nagykövete Párizsba érkezett. Találkozik a pári­zsi vietnami béketárgyalá­son résztvevő amerikai kül­döttség vezetőivel, majd foly­tatja útját az Egyesült Álla­mokba. PÁRIZS A francia hadügyminiszté­rium kedden bejelentette, ■ hogy Franciaország kivonja a Közép-afrikai Köztársaság­ból 1967 novembere óta ott állomásozó csapatait. A dön­tés Bokassa elnök kérésére született. MOSZKVA Mihail Szuszlov, az SZKP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára és Kaled Bagdas, a Szí­riód Kommunista Párt főtit­kára kedden megbeszélést tartott Moszkvában. (Bagdas szabadságát tölti a Szovjet­unióban.) VARSÓ Ludvik Svoboda, a cseh­szlovák köztársaság elnöke kedden Krakkóba érkezett. Ütjára elkísérte Spychalski lengyel államelnök. A város lakói lelkes fogadtatásban részesítették a két államfőt, valamint azt a küldöttséget, amely a harminc évvel ez­előtt Krakkóban megalakult csehszlovák katonai alakulat egvkori résztvevőit képvise­lt " Mää. szeptember 3, szerda tesen tájékoztatta az ország új vezetőit a külügyminisztéri­um nemzetközi tevékenységé­ről. Pinto kijelentefte: „a külföld elismerésére nincs szükség, mert a kormány nem változott”. Politikai körökben nem tartják valószínűnek, hogy a kongresszust, amelyet az el­nök tavaly decemberben fel­oszlatott, összehívnák. A kö­WASHINGTON: Az Egyesült Államok hi­vatalosan nem nyilatkozott még az új saigoni ..kormány­ról”. Magas rangú tisztvise­lők azonban magánbeszélge­tésekben bizonyos elégedet­lenséget juttattnak kifejezés­re. Washington azt várta a Thieu rezsimtől, hogy igyek­szik kiszélesíteni politikai bázisát, ehelyett a saigoni bábkormány amerikai meg­ítélés szerint bizonyos érte­lemben tovább szűkítette kö­rét, amelynek többsége kato­nákból, illetve a katonáknak alárendelt technikai szakér­tőkből áll. Mint ismeretes, amerikai részről elsősorban polgári politikust akartak látni a kormány élén, más­részt azt akarták, hogy Thieu tegyen kísérletet a buddhis­ták és más csoportok bevoná­sára. Washington ugyanak­kor szemmel láthatóan Theu- ra bízta a döntést és formá­MOSZKVA: A szovjet és a jugoszláv diplomácia vezetőinek köz­vetlen eszmecseréje áll a szovjet főváros politikai ér­deklődésének középpontjá­ban. Megfigyelők jelentős­nek tartják azt a mozzana­tot, hogy bizonyos nyugati körökben kellemetlen meg­lepetéssel fogadták Gromiko szovjet külügyminiszter ju­goszláviai hivatalos baráti látogatását, amely alkalmat nyújt a két ország kapcsola­tainak részletekbe menő vizs­gálatára, A kapcsolatokat akadályozó nehézségek kikü­szöbölésére, valamint a két ország hagyományos barát­ságának és együttműködésé­nek fejlesztésére. A Szovjetunió és Jugoszlá­via helyzete magyarázza, hogy a megbeszéléseken kü­lönös súllyal szerepelnek földrészünk problémái; az európai béke és biztonság megteremtése, amely mind a két országnak alapvető ér­deke. Vietnam, a Közel-Ke­let, és más nemzetközi kér­dések is szőnyegre kerültek a Gromiko—Tepavac találko­zón. A. szovjet sajtó megélén­kült érdeklődést tanúsít Ju­goszlávia iránt. A Pravda keddi száma terjedelemben ismertette Tito elnök zadari beszédét, amelyben Jugo­szlávia vezetője rámutat: jóllehet a nyugaton gyakran beszélnek arról, hogy az or­Diákszövetség 1969. június 20-án a Cseh Szocialista Köztársaság bel­ügyminisztériuma határoza­tot hozott a cseh és a mor­vaországi felsőoktatási in­tézmények diákszövetségének feloszlatásáról. Mint ismeré­tes, a szövetség tiltakozott a határozat ellen, s az ellenér­veket egy különleges bizott­ság vizsgálta meg. Augusz- tiu 20-án a Cseh Szocialista Köztársaság belügyminiszte­re újabb határozatot adott ki, amelyben megerősíti a bel­ügyminisztérium eredeti dön­tését a diákszövetség felosz­latásából, ugyanakkor bizo­nyos változtatásokat és kie- p '-’í' éseket eszközöl a dön­I tés indoklásához. A belügyminisztérium ha­tározata életbe lépett. zeljövőben nem lehet számí­tani az alkotmányos rend­szer helyreállítására. A lapokat, a rádiót és a te­levíziót „illetékesek” felkér­ték, hogy a jelenlegi politi­kai helyzetről kommentáro­kat ne közöljenek és csupán a hivatalos közlemények is­mertetésére korlátozzák po­litikai jellegű tevékenységü­ket. lisan „nem szólt bele” a saigoni kormány összetételé­be, természetesen leszögezve, hogy az új kormánytól „együttműködést” vár el. Washington szempontjából elsősorban azt tekintik fon­tosnak. hogy a Thieu-féle kormány most tegyen továb­bi erőfeszítéseket a háború „vietnamizálása” érdekében. Ez a Nixon kormány számá­ra belpolitikai és részben külpolitikai okokból is fon­tos: az Egyesült Államokban máris nyugtalanságot és bí­rálatot váltott ki, hogy az el­nök elhalasztotta az újabb amerikai csapatok kivonásá­nak, bejelentését. A Colorado Springsben folyó kormányzói konferencián például külön tanácskozást tartottak a de­mokrata párti kormányzók, s ezen megállapították, nem kielégítő a kormány vietna­mi politikája. Á rendezésnek Nixon korábbi ígéretei elle­nére nincs nyoma. szág kissé a nyugati rendszer irányába csúszik el, Jugo­szlávia — az említett kíván­ságok ellenére — nem tér le szocialista álláspontjáról. A szovjet közlemény meg­nyugvással fogadta a kedd esti Izvesztyijában megje­lent rövid közleményt, amely bejelenti, hogy Belgrádban újból kiadják az APN szov­jet sajtóügynökség folyóira­tát: a „Szovjetek Országát”. Az új szám vezércikke a szovjet—jugoszláv barátság és együttműködés hagyomá­nyos jellegét emeli ki. Egy szovjet újságírókból és filmoperatőrökből álló csoporttal' Laosz felszaba­dult területein járt Alek- szander Guber, az APN kü- löntudósítója. Naponta láttam laoszi uta­zásaink során. Tyánszinak hívják, ápolónő. Kedvesarcú lány. pisze orrát szépiák tar­kítják, mindig nevető, barna szemét csak időnként halvá­nyítja el valami súlyos szo­morúság. Alig húszéves. Két laoszi sző — „tép” és „bo tép” -r „jó” és „nem jó” se­gítségével kitünően megértet­tük egymást. Ha csoportunk­ban valaki rosszul érezte ma­gát, ő már messziről észre­vette. Együttérzően rámo- solygott a betegre és csak annyit mondott: „bo tép”. Hi­ába lett volna minden ma­gyarázat. hogy nincs semmi baj, kitartott véleménye mel­lett. A kis vöröskeresztes lá­dából elővette bűvös kenőcsét és dörzsölni kezdte a beteg halántékát. Hogy hol fájt — a homloka, vagy a tarkója, szíve, vagy a torka — telje­sen mindegy volt: a gyógy­mód ugyanaz maradt. E tény­kedést kezdetben szkeptiku­san fogadtuk, aztán megér­tettük. hogy Tyánszi módsze­re rendkívül hatásos. A be­teg torka, vagy gyomra ter­mészetesen ettől nem gyw- gyult meg, de közérzete ja­vul. jobban érzi magát, és et­től függ minden. A fiú talpra állt Egyik alkalommal a követ­kező eset történt: A .hegyek­be indultunk. Utunk lakatlan vidéken, egy teljes napig tar­tott. Szigorúan egy nagya ele­gendő vizet~é$ élelmet-vit­„lVem kielégítő az amerikai kormány politikája'’ Gromiko Jugoszláviában IRAK ES AZ EAK UTÁN SZÍRIA ÉS SZUDÁN O ELISMERTE AZ ÚJ LÍBIAI KORMÁNYT WASHINGTON ÉS BONNI AGGODALMAK HA RÖVID IDŐ ALATT két államcsíny zajlik le kát különböző országban, nagy a kísértés az összehasonlítá­sokra. Már az első jelentésekből kitűnik, hogy a brazil ai és a líbiai katonai puccsban nem a hasonlóságok, hanem, a különbségek dominálnak. - Ez a benyomás a legutóbbi órákban tovább erősödött. Valószínű lehetőségből hova­tovább bizonyossággá vált, hogy a brazíliai személyi válto­zás a fennálló állapotok konzerválására, a líbiai viszont azok megdöntésére, alapvetően új politikát megkezdésére irányult. Líbia jelentőségét nem lakosságának száma — mind­össze kétmillió — nem is összesen hétezer főnyi hadsere­ge, hanem olajtermelése határozza meg._ Ma a negyedik legnagyobb oldj mennyiséget szolgáltató állam és a szak­emberek szerint a még feltáratlan mezők kiaknázásával viszonylag hamarosan elérheti a második helyet. Nem utolsó sorban ez a lény határozza meg a nyuga­ti hatalmak első reagálását a. líbiai fordulatra. A napi hárommillió hordós olajkincs kilencven százalékát ame­rikai mammutmonopóliumok tartják ellenőrzésük alatt. Ez a hatalmas mennyiség különös helyet foglal el Nyugat- Európa olajellátásában azóta, amióta a Szuezi-csatorr.a nem használható. WASHINGTON SZÁMÁRA a gazdasági és politikai szempontok természetesen szorosan összefonódnak. Nem­csak a profitról van szó, hanem a politikai befolyásról is. Nem nehéz felfedezni az összefüggést az amerikai mono­póliumok líbiai jelenléte és ama tény között, hogy az USA legnagyobb afrikai légi támaszpontja a líbiai Wheeius Fielden van. Ennek a helyi közvélemény által már régen támadott bázisnak a jövője a hatalomátvétel pillanatá­ban kérdésessé vált, így ezért sem csoda, hogy — bár hivatalos nyilatkozat még nem hangzott el — az állam­csíny hírét a Fehér Ház körül enyhén szólva nem fogad­ták kitörő örömmel. Az új rendszer politikai vonalvezetéséről mintegy elő­zetes jelzést nyújt az a tény, hogy Irak után az; EAK, Sa ­na és Szudán is szokatlan gyorsasággal ismerte el az úi, köztársasági kabinetet. A világsajtót bejárta az a kombi­náció, hogy Líbia egyik legelső diplomáciai lépése a Né­met Demokratikus Köztársaság elismerése lehet. TÖBBEK KÖZÖTT ez a magyarázata — a washing­toni és londoni negatív visszhang mellett — annak, hogy Bonn is aggodalmaskodva fogadta a változás hírét. Kommentárnak ehheí elég egyetlen adat: a Német Szövetségi Köztársaság Líbiából szerzi be olajszükségle­tének 38,5 százalékát. Áz NDK ENSZ-tagsága L. Sztyepanov, az Izvesztyi­ja berlini tudósítója a lap keddi számában rámutat, az NDK törvényes joga. hogy tagja legyen az ENSZ-nek. Közismert, a Német Demok­ratikus Köztársaság' hozzá­járulása az európai kollektív biztonsági rendszer megte­remtéséért folyó erőfeszíté­sekhez. Az NDK elsők között írta alá az atómsorompó- egyezményt. Elkötelezte ma­gát U Thant ENSZ-főtitkár javaslata mellett, hogy tilt­sák be a vegyi és baktéri­umfegyverek fejlesztését, előállítását és felhalmozását. Az NDK kormánya maga is indítványt tett a közép-euró­pai atomfegyvermentes öve­zet megteremtésére, hangoz­tatva a nukleáris fegyverek alkalmazásáról való lemon­dás fontosságát, különösén a két német állam részéről. Élő és nyilvánvaló tény az, hogy Európában létezik a bé­keszerető és szocialista Né­met Demokratikus Köztársa­ság. Az NDK külügyminisz­tériumának nemrég kiadott fehér könyve okmányok egész sorával bizonyítja hogy az NDK felvétele az ENSZ- be teljes mértékben megfe­lelne a világszervezet alap­okmányának és céljainak. Egy lány Laossból Kozmosz 297. MOSZKVA: A Szovjetunióban kedden Kozmosz 297. jelzéssel újabb mesterséges holdat bocsátot­tak Föld körüli pályára, amelynek fedélzetén beren­dezéseket helyeztek el a vi­lágűrkutatás folytatása cél­jából, a korábban bejelenteti programnak megfelelően. A szputnyik berendezései kifogástalanul működnek. rr Ünnep a Vietnami Népi Demokratikus Köztársaságban HANOI: Kedden ünnepelték a Vi­etnami Demokratikus Köz­társaság megalapításának 24. évfordulóját. A nemzeti ün­nep alkalmából rendezett, nagygyűlésen beszédet mon­dott Phan Van Dong minisz­terelnök. Hangsúlyozta: ,jaz a tény, hogy az Egyesült Ál­lamok kénytelen volt a VDK elleni megsemmisítő háború­ját beszüntetni, a vietnami nép harcának legnagyobb si­kere”. Hozzáfűzte, hogy ezt a győzelmet a szocialista or­szágok és az összes békesze­rető erők szolidaritásával si­került kivívni. A Nhan Dán keddi vezér­cikke hangsúlyozza a vietna­mi népnek azt a szilárd el­határozását, hogy a teljes győzelemig folytatja a harcot az agresszorok ellen, és hogy további sikereket ér el a szo­cializmus építésében. tünk magunkkal. A forró nap perzselte bőrünket. Fél­úton rosszul lett egy embe­rünk. A fiú a gyengeségtől a földre roskadt, arca halálsá­padt lett. Láziól égő szemé­vel kérdően nézett ránk. Megértettük, hogy képtelen tovább jönni. Am maradni — lehetetlen volt. Megálltunk a trópusi nap égette meredek lejtőn. Az egyetlen bokor ár­nyékában helyeztük el a be­teget, de ez a kis árnyék is gyorsan a szakadék felé kú­szott. Tyánszi, aki irigylésre mél­tó könnyedséggel mindig elöl haladt, most hirtelen a beteg mellett termett. Mintha meg­érezte volna, hogy baj tör­tént. — „Bo tép” — mondta ha­tározottan. — „Bo tép” — válaszoltuk kórusban. A lány a beteg fölé hajolt, aztán pillanatok alatt előke­rült ládájából a már említett kenőcs. Munkához látott. Szurokfekete haját kegyetle­nül perzselte a nap. Aki nem járt a trópusokon, aligha ért­heti meg, mit jelent a napon dolgozni, amikor erőnk amúgy is fogytán van. És Tyánszi dolgozott. Mert a tízperces masszázst, amely a beteget talpra állí­totta, munkának kell nevez­nünk. — „Tép”? — kérdezte a végén Tyánszi. Nem tudom, mi gyógyítot­ta meg a beteget — a masz- százs, vagy a lány férfias ki­tartása, de talpra állt és egyedül jött évelünk arcéiig. Tyánszi elkészítette a va­csorát, gondoskodott a fekvő­helyekről, segített kifeszíteni a moszkitóhálókat... Aztán eltűnt valahová. Az egyik hegyi kunyhó előtt találtunk rá. Szinte eszméletlen volt. Alig hallható hangon suttog­ta: „Tép”... A ládák közt Egy alkalommal igen koc­kázatos út állt előttünk. El-' határoztuk, hogy őt nem visszük magunkkal. Sok min­den történhet egy nap alatt, különösen, amikor a szabad * ég alatt kell átvészelni az el­lenség légitámadását. Általá­ban két kocsival jártuk a vi­déket. Az elsőben a mi cso­portunk és a bennünket biz­tosító katonák utaztak, a má­sodikban benzines hordókat, tartalék-alkatrészeket, élel­miszert és ágyneműt szállí­tottunk. Ebben csak egy utasnak volt hely, a sofőr mellett, ezúttal egy katona foglalta el. Amikor Tyánszi- val közöltük elhatározásun­kat, szokása szerint nem szólt semmit, de szemmel látható­an megbántódott, rosszul esett neki. a karaván útnak indult. Négy óra múlva pihe­nőt tartottunk. Tyánszi — legnagyobb meglepetésünkre — egyszer csak ott állt előt­tünk. A második autóban, a 'benzintartály és a ládák közt húzta meg magát, ahol leg­feljebb összekuporodni tudott — négy teljes órán át, moz­dulatlanul. öt tekintve, mi a legnagyobb kényelemben utaztunk, mégis alig, tudtuk Crettólázadás Két amerikai városban volt gettólázadás a hét elején. A Connecticut államban levő Hartfordban a rendőrség egész éjjel harcban állt- a tüntető néger csoportokkal. Az összecsapások során több. épületet felgyújtottak. Csak­nem száz négert őrizetbe vet­tek. A város néger negyedét reggelre rendőrosztágok vet­ték körül. A floridai Fort Lauerdale-ben második nap­ja tartanak a csatározások. A rendőrség kedd reggelre mintegy kétszáz háztömbnvi területet zárt le, hogy meg­akadályozza a tüntetések to­vábbterjedését. lábunkat emelni a fáradtság­tól. Néhány perc boldogság Sírni csak egyszer láttam. Egyik utunk alkalmával meg­álltunk egy isten háta mögöt­ti falucskában. Ott vészel­tünk át egy támadást. A fák árnyékában két páncélautó állt a Patet Lao katonáival. Egyikük, mint mikor az em­ber kedves ismerőst lát, fel­kiáltott és Tyánszíhoz ro­hant. Tölünk nem messze egy fatörzsre ültek le, s időn­ként eljutott hozzánk Tyán­szi boldog, örömteli kacagá­sa. Így csak azok tudnak ne­vetni, akik hosszú várakozás után viszontlátják egymást. Véletlen, nem várt találko­zásnál. Amikor vége volt a légitá­madásnak, és ismét szabad lett az út, felhangzott a pa­rancs: „Gépkocsira!” _ A p áncélautók eltűntek az út porában. Tyánszi hosszasan követte őket tekintetével. Először történt, hogy nem vá­laszolt a hozzá intézett sza­vakra. Sírt... Elrejtve elö­lünk szomorú, könnyés sze­mét, beszállt a kocsiba. — „Bo tép” — szólalt meg hirtelen. Láthatóan önmagá­nak mondogatta, a sorsot vá­dolva, amely a szeretett fér­fitől talán végleg elszakítot­ta. Nehéz utat választott ma­gának ez a lány. Az a néhány percnyi boldogság, amit ép­pen csak átélt, már aggoda­lommal vegyes bánattá vál­tozott. Villái fa azért, hogy - íj vőben másképp élhessenek. Alekszander Guber APN

Next

/
Thumbnails
Contents