Népújság, 1969. szeptember (20. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-10 / 209. szám

/

/

Becsüld meg magad,fiam!

Eljött a szeptember újból, s vele az az időszak is. amikor sok-sok falusi családnál, elköszön hazulról a nagyfiú, vagy a nagylány. Egyik iparitanulónak megy, a másik szakközépiskolába, vagy egyszerűen szülőfalujától rnesz- szire eső munkahelyet talál magának, ahol biztos megélhetés, ellátás, sőt talán kollégium, vagy munkásszállás is várja. A távolság miatt azonban nem tud hazajárni naponta, lehetséges, hogy hetenként sem. Félig-meddig a saját szárnyán „repül”, anyja. apja szeme nincs rajta többé, kikerül az otthon vonzásából, féltéséből.

Ilyenkor mondja, néha bizony sírással küszködve az édesanya: „Vigyázz magadra, igyekezz, kisfiam. Nehogy valami baj érjen”. Ilyenkor hangzik el azí\ apai intelem: „Becsüld meg magad. fiam”.

Becsüld meg pnagad... A szülői féltésnek ezek a szavai figyelmeztetnek és egyben útmutatással is szolgálnak. Féltik gyereküket a kezdeti bizonytalanságtól, attól, hogy rossz társaságba keveredik, amelyben könnyen elfelejti, a kicsi korától annyi szeretettel és türelemmel beleóltott tudnivalókat, a jónak tartott eszményeket, a viselkedés, az- erkölcs normáit, amelyek mind-mind annak érdekében: hangzottak el, hogy a gyerek „ne vesszen el” az életben, ne hozzon szégyent a családjára, apja nevére.

És hát figyelmeztet is ez az egyszerű mondat. Mert a figyelmeztetés nagyon helyénvaló, hiszen mindenki tudja, hogy a nagyvilágban nem könnyű egyedül megállni.

Akinek' a kezét szülei elengc-. dik, annak az első időszakban különösen nehéz elkerülni olyan mellékutakat, amelyek gyakorta a tisztesség határán túlvezetnek. Egy tájékozatlanságból eredő meggondolatlan lépés, a nagyobb közösség elleni vétek Íratásait hosszú ideig, néha egész életré megsínyli a vétkes. A mellékút könnyen lehet zsákutca, ahonnét aztán nincs tovább.

Űtmu tatás is az apai szó. Mert csak az várhat megbecsülést a társadalomtól, aki megbecsüli magát. Nálunk ez elsősorban szorgalmat és emberi tisztességet jelent. Azt jelenti, hogy senki ne akarjon mások rovására / boldogulni. Ne húzza ki magát a munkából. Ügyes legyen, de nem ügyeskedő, szókimondó, de nem szájaskodó, a körülményekhez alkalmazkodó, de nem szolgalelkű. Becsüld meg magad, hogy megbecsüljenek, légy tisztességes, különben nem várhatod, hagy veled is tisztességesen bánjanak —• az aPai intelemnek talán ez a legfontosabb része. 1

A szülői háznak ezeket az igazságait társadalmunk emeli törvényerőre. Betartásuk ezért kétszeresen is fontos. Akadhatnak azonban helyzetek, mint ahogy akadnak is minden .iskolában, kollégiumban, üzemben, amikor egyes fiatalokat figyelmeztetni kell arra, hogy he legyenek feledékenyek. Okos emberi szóval, a fiatalok iránti szeretet kifejezésre juttatásával, a vadhajtások gondos nyesegetésé-vel, a becsületes emberré nevelés folyamatában a felnőttek társadalma so Icát tehet azért, hogy a gyerekekre egy Kicsit szüleik helyett is jól vigyázzon. Ezért . hangsúlyozzak mindig újból és újból minden felnőtt felelőssegét, minden fiatal, az élettel most ismerkedő ember iránt.

Tanút lehetünk számos esetben annak, hogy nem minden fiatal találja meg azonnal helyét a nagyobb közösségekben, s hogy tekintélyes azoknak a száma, akik nem tartoznak sehová. Magányosságtudatuk előbbutóbb karakterüket kezdi ki, s ha bátortalan közeledésük türelmetlen visszautasításra, ' vagy megszégyenítést előidéző reagálásra talál, sebzett lélekkel csalódottá, emberkerülővé válnak. Nem tudnak feloldódni, nem tudják önmagukat adni, ha a közösség nem karolja fel őket, ha csak tanítunk és oktatunk, de nem nevelünk, ha a sok bírálat, fejmosás mellett elfelejtkezünk a dicsérő elismerésről, ha csak szigorúak Vagyunk hozzájuk, s nem megértőek.

Akik tegnap még a szülői ház melegében éltek, s a szülői szeretet természetes közegében megszokták, hogy körülöttük forog a világ, — szüleik világa mindenesetre — azok számára életszükséglet a megértés. a szeretet. Szüleik helyett kritikus pillanataikban a társadalomnak kell őket kézen fogni és emberi szóval, emberi tisztességgel tovább erősíteni bennük^ az apai intelem igázsá- ■ gát, hitelét.

k. r.

Készülnek a szüreti napokra

A második hely kötelez — A tsz házi versenyt rendez Már döntött a zsűri

Ä gyöngyösi szüreti napokat megelőző utolsó héten már nemcsak a városban, hanem a környező községekben is nagy lendülettel folytatták a felkészülést. Rangja van ennek a rendezvénynek, amin részt venni önmagában is megtiszteltetés. Így Vé- Gik a gyögyösiek és a járásiak is.

Az ünnepség rangját nyilvánvalóan emeli az Aranyszőlő vándordíj, ami komoly pénzösszeggel is együtt jár. Ezért már érdemes vetélkedni, ötleteket kitalálni és megvalósítani.

Így vannak ezzel a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum tanárai, hallgatói is. Ök az előző ünnepségeken a felvonulásban második díjat kaptak. Azt mondják, ez a teljesítmény arra kötelezi őket, hogy az idén még szellemesebb, még látványosabb jeleneteket csináljanak. Nem titkolják, szeretnék az első díjat elnyerni.

A szervezés és aiz irányítás a tanári karban is külön feladat, amit Horváth János és Egyed Antal lát el. A kosztümökért dr. Juhász György- né. a dekoráció tervezéséért Réz Gyula, az elkészítéséért Balogh István, míg a szereplők kiválogatásáért dr. Jámbor Ottó a felelős. Hangsúlyozzuk: valamennyien a

felsőfokú technikum tanári karának a tagjai. Maga ez a tény is mutatja, hogy csakugyan komolyan veszik a szüreti napoknak ezt a részét is.

Az csak természetes, hogy a szeptember 19,-ére tervezett, egész napos szőlészeti és borászati tudományos tanácskozás megszervezését, lebonyolítását szintén ez az intézmény látja el. ,A díszes meghívókat már szétküldték, sőt: már a hónap első-napjaiban több mint harmincán jelentették vissza, hogy részt szeretnének venni a tanácskozáson.

A gyöngyösi Mátra Kincse Tsz vezetősége is határozatba» rögzítette, hogy á szüreti felvonulás minél muta- tósabfa. megrendezéséért házi versenyt hirdet. A brigádok vetélkedhetnek egymás között ennek a versenynek az első három díjáért, ami anyagilag sem megvetendő összeg. Úgy tűnik, érdemes is gondolkozni a brigádoknak azon, hogy milyen képeket elevenítsen^ meg - a hagyományos felvonulásban, mivel a járás néhány szövetkezetében ugyancsak készülnek erre az eseményre. Nem akarunk most neveket emlegetni, de többen hangoztatják, hogy az idén ők akarják a vándordíj első helyét hazavinni — a gyöngyösiek elől. A Heves megyei képzőművészek pályamunkáinak zsűrizése Is befejeződött. A bizottság már döntött a díjakról. Er.nek nyilvánosságra hozatala a kiállítás megnyitásakor történik meg, a Vak Bottyán ,Gimnázium dísztermében, szeptember 18-án.

Látogatás a debreceni Biogálban

A Biogál Gyógyszergyárban több vietnami gyógyszerész és gyógyszerésztechnikus nyer továbbképzést. Tanulmányozzák a galénuszi készítményeket —* a gyógynövényekből készült kivonatokat. A képen: Le Ngoc Man, Dang Thi Gan, Stanc Jánosné vegyésztechnikus és Tran Nguyen Huu gyógyszerész,

(MTI Foto: — Bajkor József felv.)

A kártya 100 éve

„Piros, negyven-száz ulti, kanaszta, romi!” Naponta mondjuk átszellemültem az asztal mellett ülve, szűkebb társaságunkban.

Száz éve kezdték el hazánkban a kártyagyártást — természetesen manufakturális körülmények közölt.

Manapság azonban alig van olyan család, ahol ne lehetne megtalálni a kártyát. Legnépszerűbb változatlanul az úgynevezett magyar kártya, ezzel számtalan játék űzhető. Közülük az ultisok tábora a legtekintélyesebb. Jó agytorna a különböző kártyajáték, persze addig, ameddig játék, amíg nem nagy tétekben űzik. Hajdanában nem egyszer ezer holdak cseréljek gazdát egyetlen éjszakán a földbirtokos arisztokraták között, akikre aztán később ezt mondták: „Elkártyázta a vagyonát!”

Napjainkra a kártya „megszelídült” és kevés kivétellel valóban a kellemes, szórakoztató időtöltés eszköze, a variációkészség jó fejlesztője.

Száz év a kártya világában is nagy idő. Száz éve készítik nálunk a kártyát. A legnevesebb kártyamágnás dinasztiának Magyarországon a Piatnik-családot jegyezte fel a krónika. Lakosztályuk a Rottenbiller utca 17-ben volt, ahol jelenleg a Játékkártyagyár és Nyomda üzeme található.

Az 1956-os ellenforradalom zűrzavarában itt is járt a Piatnik-család egyik tagja, remélve, hogy ismét ö lehet a „tulaj”, Azonban pár napos pesti tartózkodása után csalódottan visszament Bécsbé. Tudomásul kellett vennie, hogy neki „nem osztottak lapot!”

A Játékkártyagyár és Nyomda különböző termékeinek » jelenleg 85 százalékát exportálja. Ez igen tekintélyes meny- nyiség. Vevőköre 30 országra terjed. Legnagyobb vásárlói között a Közép-Kelet országai találhatók, de jó piaca Svédország, Dánia, Anglia is.

A hazai „fogyasztás” évi másfél millió pakli': magyar és francia kártya, s még számtalan gyermekkártya-fajta.'

A honi ultisok, römisek, kanasztások, bridzsezők, hatalmas tábora köszönti a 100 éves hazai kártyagyártást, bízva abban, hogy változatlanul jó lesz a „lapjárás” — vagyis a kártya minősége, amelyima világszínvonalon készül a Rot- tenbiller utcában. — vincze —

Okosítják a halakat

Egy bizonyos fajta hal agyának „mennyiségét” átültetéssel növelték és ezzel olyan mértékbeli vált taníthatóvá, mint egy patkány, vagyis alkalmasabbá vált a tanulásra, mint általában a halak.

A kísérletek során halivadékok agyából meghatározott mennyiséget kiszedtek és más ivadékok agyának abba a részébe ültették át, amely megfelel az emlősállatok kéregállományának. Tíz halivadék közül hattal — amelyek aZ agyrész-átültetés után szabályszerűen fejlődtek, —, azt gyakorolhatták, hogy reagáljanak kétféle: jutalmazás- és büntetésszerü ingerre. A halaknak azt kellett niegtanulniuk, hogy az egyik íjig erre pozitívan „válaszoljalak” a másikra nem.

■ A patkányok ezt általában meg túdják tenni, de a halak soha. I |

A mégoperált halak közül kettő semmit sem tanult. Ezek úgy viselkedtek, mint a közönséges halak. Két másik hal képesnek látszott a tanulásra és arra, hogy tovább folytassák a kísérletezést. A két utolsó igen kevés hibával rendkívül alkalmasnak mutatkozott a tanulásra.

szeptember 10., szerda

¥ssssssssssssssssssssssssssssssssssssss^sssssysssjvyssssssssss/sssssssssssssssss///sssssssssssssssssssssssss/ssssssssssssssssssssssssss/sssss/ss/ssssssss/sssssssssssss/ssssssss/sssssssss/ss/s/sssssssssssssssssssssss/ssssss

11

molnár KAROLVA

A végzet

„Sohase tegyük azt, amit az ellenség akar, már csak azon egyszerű okból sem, mert ó akarja”.

(Napóleon)

A francia katonák azt re-1 mélték — mivel tábornokaik ' ígérték —, hogy utánuk jönnek 'a leghíresebb párizsi színészek és előadást tartanak nekik Szmolenszkben. A város leégett, emberek és nullák teteméi feküdtek az utcákon, a körülmények nagy dráma közeledtét,, sejtették. S ami azután történi, megpecsételte Napoleon, sorsát. A katasztrófa körülményeit senki seni írhatja*le hüeb- ben, mint ahogy Lev Tolsztoj megírta klasszikussá vált világhírű művében a „Háború es beké "-ben. A francia császár úgy érezté, mintha a „kísértetek földjén” járna, a városok és a falvak csak a térképen léteztek. Mire a hódítók beléptek a városba, már' csak a felperzselt föld fogadta őket.

Borogyino mellett véres ütközetet vívtak az oroszok és a franciák. Olyan hullahegyek maradtak a csatatéren, amelyek még az edzett Napóleont is megdöbbentették. (A csaknem 60 000 holttest hónapokig heveit temetetle- nül.) Sokat vitatkoztak történészek és katonai szakértők, ki kerekedett felül végül is Borogyinónál. Bizonyos vonatkozásban francia, más szempontból viszont orosz •győzelem volt. Napóleon hadosztályai birtokba ' vettek a csatamezőt, megnyitottak

számára az utat Moszkvába, de jellemző, hogy milyen áron; a „Nagy Ármádia” 47 tábornoka esett el, vagy sebesült meg 1.812 szeptember hetedikén.

Kutuzov visszá vonult és amint Clausewitz később megállapította, „azt tette, amit az ész parancsolt.” Napóleon bevonult Moszkvába, diadalának azonban nem örülhetett, mert a városban tűz ütött ki és Moszkva kilenctized része elpusztult. Hasztalanul várta az üszkös romok között a cár békeajánlatát. Levelét I. Sándor válaszra sem méltatta, mert vezérei azt mondták: az igazi háború csak most kezdődik. Napóleoh még minőig tétovázott. Nem akarta elhinni. hogy gz oroszok Moszkva föladása után sem hajlandók fegyverszünetet kötni.

Október tizenkilencedikén elhatározta, hogy csapataival elhagyja a várost. Megkezdődött a világtörténelem egyik leghosszabb és legborzalmasabb visszavonulása. Míhden katona vitte magával az összeharácsolt, rablott élelmiszert és a különféle értéktárgyakat. A végeláthatatlan menet mögött marhacsordákat hajtottak. Ahogy láradtak a katonák, csökkent a hőmérséklet, ügy zilálódott szét egyre jobban a francia sereg.

Amikor a „Nagy Ármádia”

maradék erői éppen át akartak kelni a Berezina folyón, lecsaptak rájuk az orosz

erők. A rögtönzött hidakra olyan tömegben özönlöttek a megfélemlített francia katonák, hogy a hidak összedőltek, ezrek zuhantak be a vízbe és így pusztultak el. Kari Bouhler, aki ott volt, így emlékezett vissza a szörnyűségekre:

„Az átkelés elején, amikor az első ágyútűz érte a hidat, emberek és lovak holtan vagy sebesülten zuhantak a padlóra. Az utánuk haladók útja a heverő katonákon .vezetett át, ezért borzasztó küzdelem alakult ki a hídon heverők és rajtuk keresztül tortetők között. Akik feküdtek, minden maradék erejükkel, foggal és karommal védekeztek, igyekeztek megakadályozni, hogy egyszerűen legázolják őket.”

Itt érte el a végzet azt a francia hadsereget, amely egykor rettegésben tartotta _ egész Európát, a hajdani’ Grand Armé, nem volt többet sem „Nagy” sem pedig „Hadsereg”, hanem meggyötört, megfagyott, lerongyolódott, éhes, megfélemlített, kimerült és kétségbeesett emberek gyülekezete. Napóleon december halodikán átadta a parancsnokságot egyik alve- zérének, titokban otthagyta katonáit és Párizsba siet, hogy a birodalom fővárosában legyen, mielőtt az orosz- országi katasztrófa pánikot okozhatna.

— Minden jól ment... de a szigorú tél iszonyú szerencsétlenséget hozott a fejünkre — közli miniszlerei- vei a császár.

Az emlékirataiban azután később, Elba szigetén drámaibban foglalja össze a vereséget:

„Az 1812. évi orosz táborozás szerencsémet megfordította, ha ott győztem volna, akkor a világ ura lettem volna ... de néhány hideg éjszaka sorsomnak és a világ sorsának más irgnyt adott. Ekkor megjelent rossz szellemem ...”

De közvetlenül a vereség után Napóleon még nem akarta elhinni, hogy katonai hatalma lényegében széthullott és nem tudja feltartóztatni a vészes események menetének felgyorsulását.

Még jóformán haza sem ért, már az új hadsereg felállításának lehetősége és módja foglalkoztatta. Gyors tempóban megkezdte az újoncok kiképzését és néhány hónap múlva 400 000 ember fölött rendelkezett. Diplomáciai lépéseket is tett, hogy lehetőleg csak az oroszokkal kelljen harcolnia, és más európai országok ne forduljanak ellene. Ferenc osztrák császár, Napóleon apósa, főtanácsadójának hatására egyre inkább elhide- gült Párizstól, De nem ez volt az egyetlen kedvezőtlen előjel: Poroszország szövetséget kötött Oroszországgal. Ezzel jelentősen megnövekedett a várható új háború mérete és jelentősége.

1813 áprilisában a francia császár megindította hadait, hogy legyőzze két erős ellenfelét. Napóleon serege 136 000 ember, köztük sok az újonc, a szövetségeseké 230 000. Eleinte a viszonylag gyengébb erőivel is sikereket ér el, de a döntés még várat magára. Előbb még lezajlik a történelem egyik legérdekesebb találkozója a császár és Metternich között.

(Folytatjuk)