Népújság, 1969. szeptember (20. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-09 / 208. szám

A tévében ezen a héten az irodalmi művek, színpadi al­kotások adták á műsor ge­rincét. A Viet-rock című beat-mu­sical ízelítőt adott, hogyan lehet a pódium eszközeivel drámai hat:' sokat- elérni, ho­gyan lehc es kell szenvedé­lyes haz<ih ,ot ritmusban, táncban, dalban és a panto­mim sajátos eszközeivel, mo- zaikszerűen összeilieszkedő, mégis egysége en sugárzó pi­ke vasban megszólaltatni. A darab es -inéi hitelessé­gét ezúttal még csak emeli, hogy szerzője_ az amerikai Megan Terry, a mai modern színpad egyik erőteljes egyé­nisége a tengerentúlról. Ung­vári Tamás fordításában és Simon Zsuzsa rendezésében élményt adott ez a fájdalma­san mai témájú alkotás. A Viktor Csernyisov három napja a mai nagyvárosi fia­talok világába vezetett el bennünket. A szürke min­dennapok éppolyanok a mai szovjet nagyvárosban, a fia­talok körében, mint nálunkv Figyelve kapjuk fel fejünket néhány jelenetnél, mintha a mi fiataljainkat látnánk cso-j portba verődve, az utcán ogyelegve, kisebb-nagyobb . galibákat okozva a járókelők, a csendesebb és koruknál fogva is béketűrőbb polgárok között. Mintha egy kicsit gazdátlannak érezné magát ez a Viktor-Vitya, akiért az anyja mindent megtesz, az apja helyett is, aki odave­szett a háborúban. Csak így, a hiányzó szülő oldaláról nézve gazdátlan-e ez a Viktor és ez a nemzedék, amely a technikai robbanás és a vi­lág forradalmi átalakulásá­nak, pillanataiban sokkal ve­szélyesebb körülmények és formák között keresi önma­gát, mint elődei? A film írója, Grigorjev és a rendező Oszepjan tükröt tart a mai'fiatalság elé, hogy az önismeretben és az önma­gára találásban segítsen en­nek a nemzedéknek. Pénteken a megelevenedett Hasek-elbeszélés, a Tolvaj és a bíró ismét bebizonyította, hogy minden irodalmi alko­tás alkalmas képi megjelení­tésre. Ä Hasek-stílust mind­végig megőrizte a müncheni tévének ez a kisfilmje. Fred Delmar és Walter Lendricü kitűnő alakítást nyújtott eb­ben a rövid, de jellegzetes. i Hasek-műben. Cocteau monológ-darabját ról tudjuk, hogy Edith Piai­nak. írta. A közönyös szépfiű modellje eleven valóság volt a nagy énekesnő életében. Ez a kegyetlen szerelem, amely- ivei a művésznő ragaszkodott szerelmeséhez, a szenvedé­lyek néhol már-már zava­ros, megzavarodott mélység geit mutatja a nézőnek. Gi- ­Országos néprajzkutató vetélkedő indul Hazánk felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére a Művelődésügyi Minisztérium Zene- és Táncművészeti, va­lamint Közoktatási Főosztá­lya, a Magyar Úttörők Szö­vetségének országos elnöksé­ge és a Magyar Rádió ifjú-t sági osztálya úttörők számá-j ra országos néprajzkutató ve­télkedőt rendez az 1969—70-; es tanévben. A napokban felhívással fordultak az álta­lános iskolák, úttörőházak, művelődési otthonok népraj­zi, honismereti, helytörténe­ti szakköreihez! készítsenek olyan 20 perces forgatóköny­vet,' 'amely tükrözi a 10—14 éves gyermekek ismereteit lakóhelyük, körzetük, tájegy­ségük hagyományos népraj­záról, munkás folklórjáról. E témához felhasználnát- játe az írott forrásmunkákat, dokumentumokat is, de kívá­natos lenne, ha a szakkörök kutató- és gyűjtőmunkát vé­geznének a régmúlt és a kö­zelmúlt néprajzi adatainak, emlékeinek felkutatására. Hasznos lenne például, ha megismerkednének olyan mesemondókkal, regélőkkel, nótafákkal, népi hangszerek készítőivel, megszólaltatői- val, a népművészet különféle ágazatainak (szövés, fonás, kékfestés, korongozás, fafa­ragás) képviselőivel, akik napjainkban is tovább őrzik szüleik, nagyszüleik népme­sevilágát, népdalkincsét. A gyűjtőmunkában és az anyag rendszerezésében segít­séget adnak a közeli múzeu­mok néprajzos szakemberei, a művelődési otthonok, kul­turális egyesületek, együtte­sek művészeti vezetői, a könyvtárak, levéltárak mun­katársai. A forgatókon''/ anyaga egyéni versenyzők szerepeltetésére épül, vagyis 10—14 éves úttörők egyéni versenyhen képviselik szak­körüket a vetélkedőn. A forgatókönyvet — „Hej regő, rejtem” megjelöléssel — a Magyar Rádió ifjúsági osztálya címére (Bp. /Vili. Bródy Sándor u, 5—7.) kell beküldeni 1969. november 10-ig. A beérkezett forgatóköny­veket zsűri értékeli. A legsi­keresebb pályázati anyagok­ból 3—4 rádióműsor készül, amelyeket 1970. február— március hónapban, egymást követő vasárnap délelőttön­ként sugározza a Kossuth rá­dió. A zsűri műsoronként 3—3 úttörőt külföldi tanulmány­úval jutalmaz; két felnőtt szakkörvezetőt, úttörővezetőt is meghív erre az t utazásra azok közül, akiknélc fiataljai S legeredményesebben szere­péinek a vetélkedőn. Vietnami podi um játék Nagyvárosi szovjet fiatalok Hősek figurái > Cocteau monológja sela Uhlen játszotta-szenved- te végig ezt a monológot és magával ragadóan érzékeltet­te azt a nagy lelki prőt és harcot, amely az ilyen mé­retű érzelmek és szenvedé­lyek megharcolasához es el­viseléséhez szükséges. Győry Ilona volt a magyar hangja ennek a szomorúan szép drá­mai mondatsornak, s meg • kell állapítanunk, a hang fi­nom rezgései maradéktala­nul és pontosan követtek a nagy művészi erővel játszó Gisela Uhlen arcváltozásait és kitöréseit. I Francoise Saganról írói feltűnése óta annyi mindent hallottunk-olvastunk már vegyesen, hogy erre a da­rabjára érthetően voltunk kíváncsiak. Számunkra ez a francia vidéki város, az örö­kölhető 300 milliójával és kastélyával, embereivel csak keret, de a három ember küzdelme, egymás melletti- sége és szinte erkölcsi eme- letenkint egymásra tornyosu­ló összetartozása érdekes és elgondolkoztató írói megol­dás. A darab nagy játékle­hetőséget kínált Ruttkay Évá­nak és ő élt is ezzel az alka­lommal. Ez a Chárlotte csak a körülmények miatt cini­kus, mihelyst azonban jön valaki tiszta hitével, vissza­fiatalodik, a cinikusok sze­mében hajmeresztő rövidlá­tással és ostobasággal olyan megoldást választ, amely csak a tiszta szerelem képzeleté­ben születhetik meg. Ez Sa­gan igazi és értékes moiűía- nivalója. Úgy tűnik, ezen a héten iS figyeltek a szerkesztők a ze­nei arányokra, mert Bach egyik szép részlete mellett Bartók Concertója is elhang­zott — Lehel György ve­zényletével. Szerdán, a Köny- nyűzenét Kedvelők Klubjá­ban számokdt mutattak be és magyaráztak a számokról, né­hol a számok ellen. De ez a vita — enyhén szólva — pongyolának és előkészítet­lennek tűnt, nyögtek-nyi fat­koztak irodalmi kérdésekről a népi motívumok felhasz­nálásával kapcsolatban. (farkas) Mi szeretnék lenni? Hadd kezdjem egy nagyon személyes jellegű megnyilat­kozással. Amikor a fiam is­kolába került, minden vágya az volt, hogy dömperes le­gyen. Később, tíz éves kora táján arról kezdett érdeklőd­ni, hogy milyen foglalkozású emberek élnek jól nálunk. Viszont értelmének nyilado- zásától kezdve mindig na­gyon vonzódott a természet­hez. Ma már tudatosan készül arra, hogy majd középisko­láinak befejezése után agrár­mérnök lehessen. Most nyol­cadikos. A pályaválasztás nem könnyű, ezt példázza fiam esete is. De a foglalkozására, a hi­vatásra — ha úgy tetszik — előre készülni kell. Hozzáte­szem: időben készülni kell. Arra voltam kíváncsi, a kö­zépiskola első osztályosai ho­gyan látják ezt. így jutottam el a gyöngyösi Berze-Nagy János Gimnázium első osztá­lyába. ★ Baltás Péter még nem dön­tött. — Egyformán jól mentek eddig a humán és reál tár­gyak. Megyei második let­tem az oro&z és a matemati­kai versenyen is. De szere­tem a biológiát is. Azért iratkoztam be a gimnázium­ba, az orosz tagozatra, hogy a következő évek hozzásegít­hessenek a döntéshez. — Szüleid nem akarnak valamilyen irányba befolyá­solni? — Nem. ök sem tudják, mi lenne jó nekem. Valami elképzelésem mégis van a jövőről. Ügy képzelem el, hogy a természetben, kint valamiféle kutatással foglal­kozom majd. Jó lenne mesz- sze tájakat bejárni. De ezek csak sejtéseit, körvonalak nélküli ábrándozások. Azt tu­dom, hogy az általános mű­veltség megszerzése most a legfontosabb. Szeretnék meg­maradni az eddigi eredmé­nyeimnél. ★ Sándor Annamária eddig kamaramuzsikálással aratott sikereket. A négy Sándor testvér alkotta vonóskvartett már önálló hangversenyeket is adott. Mi sem természete­sebb, mint hogy Annamária is muzsikus akar lenni. így igaz? — Nem a zenei pálya vonz. Már döntöttem. Pedagógus leszek. Azért a muzsikálás­hoz sem leszek hűtlen, mert ha úgy sikerül, ahogy szeret­ném, akkor magyar—ének szakra iratkozom be főiskolá­ra. Méghozzá Szegedre. Azért éppen oda, mivel édesanyám szegedi születésű. Tetszik ne­kem az a város. — Ha ez a szak nem sike­rül? — Akkor a magyar mellé az oroszt választom. Ezt a tárgyat még ötödikes korom­ban szerettem meg. Horváth Sanyi bácsi tanította, ő ked- veltette meg velem ezt a tantárgyat. — A pedagógus pályára a családi hagyományok is kész­tetnek? — Közvetlenül nem. Ügy gondolom, nagyon szép lehet az, amikor az ember a tu­dását, ha sikerül tudásra szert tennie, másoknak is át­adja. Meglepő határozottság. Fel kell rá figyelni. ★ Vidékről jött. Bár nehéz ilyet mondani, ha arra gon­dolunk hogy Gyöngyös ma­ga is vidék. Visznek azért mégis vidékebb. Deme Erzsébet jó példát látott maga előtt a tanulás­ban, hiszen a most katonai idejét töltő testvérbátyja is leérettségizett, majd utána elvégezte a felsőfokú épület- gépészeti technikumot. — Azt hiszem, a városi gyerekek szigorúbb iskolába járnak, mint a falusiak. Én mégsem érzem magam hát­rányosabb helyzetben, mert úgy gondolom, majd beho­zom, ha valamivel el lennék maradva a társaimhoz ké­pest. — Minek készülsz? — Gyógyszerésznek. A ké­miát nagyon szeretem. Ezt Held László tanította nekünk. Ettől a tárgytól még akkor sem válók meg, ha az egye-' térni felvételi valamilyen ok­nál fogva nem sikerülne. Ak­kor kémia—biológia szakos tanár lennék. A realitásra való támasz­kodás tehát az alternatíva felállítását is megfogalmaz­tatta már vele. Határozott célja van Fe- renczfalvi Kálmánnak is. — Orvos szeretnék lenni. Gyermekgyógyásznak készü­lök. — Mikor döntötted el, hogy orvos leszel? — Négy évvel ezelőtt. A biológia nagyon megfogott. Hozzájárult ehhez az elha­tározásomhoz az a gondolat is, milyen szép másokon se­gíteni, egészségüket megvé­deni vagy viszaállítani. Tu­dom azt is..hogy nem köny- nyű bejutni az egyetemre, és hogy a felvételin mit kell tudni. Én már most rákap­csolok ezekre a tárgyakra. — Divatos pálya az orvosa — Lehet. Engem azonban nem a divat, nem is a közvé­leménynek az a felfogása ve­zet, amely szerint az orvosok tömve vannak pénzzel. A hi­vatás vonz. — Ma még szinte magán­élete sincs az orvosoknak. — Ezt is meggondoltam. Nem ismeretlen előttem sem­mi olyan körülmény, ami eh­hez a pályához tartozik. — Szüleid hogyan fogadták az elhatározásodat? — Nem akarnak befolyá­solni. Azt mondják, tanuljak és sportoljak, mert egészség nélkül nem lehet tanulni sem. Nagyon szeretem az at­létikát. Ha az orvosi nem si­kerülne, akkor a Testnevelé­si Főiskolára kérném a felvé­telemet. Nála is: határozottság, tisz­tánlátás, céltudatos törekvése Akár -egy felnőttnek is becsü­letére válna mindez. ★ Szándékosan választottam ki a jó tanulókat. Ha ők nem; akkor kik legyenek határo­zottak? Kicsit ünnepélyes megfogalmazásaik is eminens minősítésük következménye. Stílusuk protokolláris han-gu- 1 latát fiatalságukkal magya­rázom. ök még azt adják vissza, amit a • nevelőiktől hallottak. Érintetlenek szel­lemiekben is, tudatban isi Még szinte piros nyakkendős úttörők. Miért ne lennének ilye­nek? Csak a cinizmust tart-; hatjuk Valódinak, mai fiata­lokhoz méltónak? Akkor hol- a mi nevelésünk eredménye? Én hiszek ezekn-ek p fiata­loknak az őszinteségében, És. bízom abban is, hogy meg­maradnak ilyen, lelkeseknek,, komolyaknak, határozottak­nak. Utóvégre ezt szeretnénk, fci. Molnár Ferenc //////////////////////////////////////////////«/////////////////////////////////^^^ 10 MOLNÁR KÁRQIV3 1969. .«September 9., kedd 1812. június 23. „Aki mindent tehet, az végül, azt gondolja, hogy szabad is mindent tennie.’' (Napóleon) Energikus hadvezetéssel, néhány győzelemmel látszó­lag visszaállította tekintélyét a francia császár Spanyolor­szágban. Csatákat nyert, had­seregeket szétvert, de igazán nem hódította meg az orszá­got, nem törte meg a népet, nem tudta leigázni. Párizsból a császár riasztó jelentéseket kapott. Külügy­minisztere közölte vele, hogy Ausztria lázasan készül egy újabb háborúra. Napóleon visszasietett Franciaország­ba 1809 januárjában utazott haza és' bálsejtelmei valóra váltak, mert áprilisban Bécs hadat üzent. Károly főherceg 200 000 emberrel indult meg, a franciák ötvenezerrel gyen­gébb sereggel rendelkeznek, azonban ezt a számbeli arányt kiegyenlíti Napóleon szinte művészi hadvezetési képessége. Öt nap alatt négyszer győzi le az ellenfe­let, Regensburgnól meg is se­besül, de jóformán be sem kötözik, máris újra lován ül és parancsokat osztogat. Május tizenharmadikán másodszor is elfoglalja Bé­cset, ahonnan kiáltványt in­téz a magyarokhoz, hogy fosszák meg a tróntól a Habsburgokat, legyenek füg­getlenek, szakadjanak el Ausztriától. A harc még nagyobb hév­vel tombol "t/jvább. Károly főherceg szeretné visszafog­lalni az osztrák fővárost és a Duna partján Aspern mellett megállt. Napóleon át akart kelni a folyón, de a hídépítés a magas vízállás és az ellen­ség zavaró akciói miatt ne­hezen haladt előre. Hadsere­gének egy része végül is át­jutott a túlsó partra, ekkor támadtak az osztrákok. A he­ves küzdelem közben a híd összedőlt és így Napóleon erő­sítést nem kaphatott. Több­ször megváltozott a helyzet, Aspern 36 órás öldöklés után az osztrákok kezébe került. A császár vereséget szenve­dett. Ezt jelzi a veszteséglista is: 7300 francia halott ma- 'radt a csatatéren, 34 773 em­berük* megsebesült és 2300 katonájukat fogta el. az el­lenség. Az osztrákok veszte­sége: 4286 halott, 16 314 se­besült és 2740 fogoly. Napóleon futárokat kül­dött a viszonylag közelben tartózkodó tábornokainak, hogy. csapataikat erőltetett menetben vezessék hozzá. így július elején már 170 000 em­ber fölött rendelkezett, tehát jóval nagyobb erőt állítha­tott szembe Károly főherceg seregeivel, mint korábban Aspernnél. Július hatodikán Wagram mellett összecsaptak a fran­cia és az osztrák hadosztá­lyok. S amit ott Napóleon produkált, az külön tantárgy lehetne a katonai akadémiá­kon. Adolphe Thiers francia történetíró szerint a császár hadműveleteit „művészi szempontból’' lehet megítél­ni. A Schönbrunnban megkö­tött béke szigorú feltétele­ket szabott Ausztriának, de az igazság az, hogy Bonapar­te is örült, amikor elhallgat­tak a fegyverek, mert elő­ször került szembe olyan-he; vés ellenállással, amely el­gondolkoztatta. Ráadásul Bécsben merényletet akart elkövetni ellene egy fiatal­ember. Ez is arra figyelmez­tette, egyre több azoknak a száma, akik mindent meg­kockáztatva szembe szállnak vele. Ilyen jelnek tartotta a tiroliak harcát is, amelyet a vakmerő Andreas Hofer irá­nyított. Amikor visszatér Párizsba, újabb diadalmenetet tarthat, de közben már újabb tervei­nek megvalósítására készül. Dinasztiát akar alapítani, fe­leségét, Jozefint változatlanul szereti, azonban a császárnak nem lehet magánélete. Gyer­mekük nincs, ezért elhátá- rozza, hogy elválnak. Amikor ezt a császárné meghallj a,'el­ájul. Napóleon ezzel vigasz­talja az asszonyt: — A politikában nincs szív, csak ész ... Megegyeznek és elválnak, azonban Napóleon rendszere­sen hosszú leveleket küldött Jozefinnek. Hamarosan lépé­seket tett, hogy rangjához illő fejedelmi házasságot kössön. A pétervári francia nagykövet megkéri császára nevében I. Sándor cár 16 esz­tendős húgát, Anna Pavlov- nát. Amikor Párizsba érke­zett a válasz, hogy a kisze- /melt menyasszony férjhez adásával a családja még várni óhajt, még ugyanaznap megkérdeztette' Napóleon az osztrák követet, hogy Ferenc császár hozzáadná-e a lányát, Mária Lujzát? Bécs igent mondott és a házasságot úgy kötik meg, hogy a férj és a feleség előzőleg még csak nem is látták egymást. Sőt, Bonaparte nincs is ott az 1810. március tizenegyediki ünnepélyes aktuson a Step- hans-dőmban, ahol Bertier marsall képviseli őt 1811. március húszadikán teljesül a császár kívánsága. Megszületik a trónörökös, aki már a bölcsőben megkapja a „Róma királya” címet. A császár egyre inkább a hata­lom szédületében él, most már végképpen nem ismert semmiféle akadályt, korlát-; lan hatalmat akar. — Lehetetlen? Ez a sző hiányzik a szótáramból — mondta Napóleon. Emlékirataiban később környezetének ekkori viselke­déséről így ír Elba szigetén: „Csúszásuk, az arany és a kitüntetés utáni vágyuk a lábamhoz fektette őket. Te­hettem-e csak egyetlen lé­pést is, hogy rájuk ne tapos­sak?” Képzeletét már Ázsia is foglalkoztatja, elsősorban In­diát szerette volna meghódí­tani. Élénk diplomáciai te­vékenységet fejtett ki, köve-j teket küldött Perzsiába, Szí­riába és Egyiptomba, hogy felderítsék egy későbbi nagy expedíció lehetőségeit. Előbb azonban Oroszországot szán­dékozott legyőzni. Az előké­születek min'den előzőt túl­szárnyaltak. 685 000 embert és 1200 ágyút vont össze bi­rodalma minden részéből; Voltak Franciaországban olyan politikusok és "katonák, akik óvták a császárt a nagy oroszországi vállalkozás ve­szélyeitől, ő azonban megin­gathatatlan maradt: — Ha ott győztes leszek; akkor a világ ura vagyok .. I 1812. június huszonhármát dikán, az éjszakai órákban elindította élete legnagyobb hadjáratát. Ellenállás nincs. Időnként megjelentek, majd eltűntek az orosz csapatok, elkerülték az ütközetet és így Napóleon előzetes számítássá it felborították. x (Folytatjuk).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents