Népújság, 1969. szeptember (20. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-07 / 207. szám
Mill a Kés a belső zsebben ’ Növekszik az élet elleni bűncselekmények, az emberölések, emberölési kísérletek és testi sértések statisztikába. Mit takarnak a növekvő számadatok? Elmérgesedett konfliktusokat, ádáz viszályokat, gyűlölet és harag táplálta ellenségeskedéseket, s aztán nem kell sck, csak egy szószikra, az idegekben felhalmozódott gyú- anyag fölizzik és robban. Könnyen felmarkolják a konyhakést, vagy előrántják zsebükből a bicskát — és szúrnak, vágnak. Feleséget, rokont, szomszédot vagy azt az idegent, aki előbb még „pajtás”, „testvér” vagy „édes egy komám” volt a bádogpult előtt. S akit a kés ér, súlyosan megsérül, de nem ritka, hogy az éles penge életeket kiolt. Hány és hány olyan ügy van, amelynek nincs Is különösebb háttere, nincs semmi előzménye. Nemrég egy csepeli fiatalembert például „tévedésből” szúrtak agyon. Bent az italboltban néhány ittas ember összeszólalkozott, hárman eltávoztak, fenyegetve a negyediket, hogy „ezt még megkeserülöd”, s az utcán lesben álltak. A fiatalember, akinek semmi köze nem volt az ügyhöz, s nem is ismerte a kötozkö- dőket. kilépett az ajtón és az ő mellébe fúródott a bicska. Heves hevesiek A statisztikai adatok nem vallanak arról: a késelők, a szurkálók milyen személyiségek? Bírósági tárgyalások adataiból azonban leszűrhetjük az általánosítható tapasztalatokat: a bicskázást, szurkálást többnyire gondolkozásukban, szellemi képességeikben visszamaradott, primitív, alkoholista emberek követik el. Olyan emberek. akikből hiányzik a meggondolás, .megfontolás kellő- mértéke, semmi felelősséget nem éreznek mások iránt, szesszel feltüzelt virtuskodásuknak, garázda, kötekedő természetüknek nem bírnak parancsolni, s a legkisebb' sértésre is bicskával válaszolnak. De komolyabb ösz- szeütközés nélkül is, a legjelentéktelenebb dolgok mi- . att is késelni, szürkülni kezdenek. Négy hevesi cigányfiú előzetes letartóztatásban várja, hogy bíróság elé vezessék őket. Dinnyét lopni indultak, s közben majdnem megöltek egy embert. Nylonzsá- kokat vittek magukkal, de nem hiányzott „felszerelésükből” az ólmosbot és a kés sem. A csősz észrevette tolvajkodásukat, s amikor figyelmeztette őket, nekitámadtak. A csősz mellett ott volt a kutyája is, s hiába próbálták a határ hivatalos órét megütni ólmosbotjaik- kal, a kutya miatt nem sikerült Frre szőlőkarót kerestek, leütötték a kutyát, s utána a csőszt is, aki sérüléseivel kórházba került. Példaként hozhatjuk fel annak az idős, a hetven evet jóval meghaladó egri embernek az ügyét, aki agyonütötte feleségét, ötven évi házasság után. Az idős férfire, furcsa mód, féltekenykedett a felesége. Azzal zaklatta nap mint nap a férjét, hogy „összeszűri a levet” a fiatal szomszédasszonnyal. Egyik 1 délután, mikor a férfi a j szomszédasszonnyal beszél- i getett. felesége nagy perpat- í vart csapott, mindennek le- ? hordva a férfit. S a férfi , ütött. Szódásüveggel sújtotta ! fejbe, s az asszony szömyet- i halt Tőr a levéltárcában r Hi belépünk a bíróság bűnjelkamrájába, az „élet i kioltására alkalmas eszközök” egész arzenálját láthatjuk. Válogatott bicskák, kések, tőrök sorakoznak a polcokon. Ha jobban szemügyre vesszük egyiket-másikat, érdekes dolgokat állapíthatunk meg. A kések és bicskák nem közönséges „kések” vagy „bicskák”, hanem kimondottan szúróeszközök, amelyeket gazdájuk fabrikált össze. Egy ilyen fabrikált szerszámot — két arasznyi nagyságú tőrt — magam is őrzök. Története nem szokványos. Gyerekkori iskolatársamtól szedtem el, aki — mint felszerelése elmaradhatatlan tartozékát — levéltárcájában őrizte. A fiú egy motoros útja során megismerkedett egy leánnyal, be- leszerelmesedett, s feleségül akarta venni. Közben a lány kiadta az útját, összeállt egy másik férfival. Gyereke született. Az apaság megállapítására pert indíttatott a fiú ellen, s mint az ilyenkor gyakran megtörténik. az anyát védve, a fiút marasztalták el. A fiú, akinek „apasága nem kizárt”, éveken át harcolt, hogy nem az övé a gyerek, hiszen ujjal sem nyúlt a lányhoz, de igazát nem tudta bebizonyítani. A fiú annyira elkeseredett, hogy bosszút forralt. A lány védőjét, az ügyvédet akarta megkéselni: „Csak őmiatta vagyok apa, ő beszélte rá a bíróságot is, a hazudozásai- val...!” És előhúzta levéltárcájából a tőrt... A fiú ügye azóta — a tőr használata nélkül is — rendeződött ... Hit tehetünk? A bírósági tárgyalásokon legtöbbször az is kiderült, hogy a sértettek, az áldozatok sem angyalok, cseppet sem különbek a tetteseknél. Kiderül, hogy a késsel megsértett emberek is éppoly garázdák, kötekedők, züllött és italozó alakok. S ha a tettes nem gyorsabb, nem „ügyesebb”, akkor ő húzza a rövidebbet. Legtöbbször éppen az áldozat provokáció- - ja, emberi méltóságot és önérzetet sértő viselkedése lobbant ja fel a tettes indulatát. S előfordul nemegyszer, hogy éppen a sértett könyörög a bíróság előtt: ne büntessék meg „ezt a szegény embert”, 6 megbocsát neki, nem kívánja, hogy elítéljék. Természetesen a bíróság nem ad menlevelet a súlyos, élet elleni cselekmények elkövetőinek, szigorú ítéleteket szabnak. Mit tehetünk a késeid, szurkálózó emberekkel szemben, akik gondolkodás nélkül, szinte kérkedve ragadják kezükbe a bicskát, a kést, s egy jól irányzott szúrással „elintézik” a problémát? A szigorú, példamutató és másokat is visszatartó bírósági ítéletek is kellenek. De szükséges más is. A bűnüldöző hatóságok (rendőrség, bíróság) közbeavatkozása már a megtörtént súlyos cselekmények következményei. A bekövetkező és bekövetkezhető cselekményeket kell megakadályozni. S ez már azzal is lehetséges, ha az ittas emberek kezébe a kocsmapultoknál nem adnak újabb poharat. Minden percben megsértik ezeket a tiltó rendelkezéseket. A hir- hedt egri „Kacsában” — az ittas garázdák egyik főfészke — nemrég sokak szeme előtt zajlott le egy fojtoga- tási „jelenet”. Az áldozat füléből folyt a vér; aléltan maradt a járdán. S a tettes, e „férfias munka” után belépett a kocsmába, folytatta tovább az italozást Mikor a pulthoz lépett mintha mi sem történt volna — „Még egy korsó sört!” — készséggel kiszolgálták. Italboltjaink zsúfoltak, más híján, itt töltik el az emberek szabad idejüket. Talán, ha nem is mindenkit, de nagyon sok embert el lehetne vonni a kocsmáktól, a kocsmák környékéről. Azok, akik a pult mögött állnak, maguk is „megszűrhetnék’ a vendégsereget, csak a ren- . delkezéseknek kell érvényt szerezniük. Nem szabad poharat adni az ittasok kezébe. Ezzel is kevesebb lenne a kötekedési és késelési alkalom. Pataky Dezső Különös hobby A Düsseldorfban élő Helmut Runge évek óta kerítéseket és rácsokat gyűjt. Lakásának falait és mennyezetét a gyűjtemény legszebb darabjaival borította, hogy egész napon át gyönyörködhessék bennük. Rungenak csak a kocsijában volt hiányérzete — ott nem voltak vele kedvencei. Végül egy olyan Volkswagent rendelt, amely nek karosszériáját gyűjteménye különböző darabjaiból szerelték össze. Igaz, az eső és a nap szabadon átjárja a fémcirádákból készült karosszériát, de a tulajdonos végre megnyugodhatott: egyetlen percig sem kell „rácson kívül" tartózkodnia. Japánok a családi ernyő alatt A japán emyőipar megjelent a piacon házastársi és családi ernyőkkel, amelyeknek az átmérője majdnem kétszer akkora, mint a megszokott egyszemélyes ernyőké. Az egyik különösen exkluzív kivitelű ernyő három fokozatra állítható, és lehetővé teszi, hogy egy embert, kettőt, vagy akár hármat is megvédjen az eső elől. A családi ernyő mindössze 250—350 grammal nehezebb, mint az eddigi átlagos ernyő. Sárga asztaliteniszlabdákat? A Braunschweigi Műszaki Főiskola kutatói arra a megállapításra jutottak, hogy az asztalitenisz-labdáknak nem fehéreknek, hanem sárgáknak kellene lenniük, mert a fehér megerőlteti és kifárasztja a szemet Az asztalitenisz a világ egyik leggyorsabb játéka, mondotta a kutatócsoport egyik szóvivője. A labda kezdeti sebessége 170 kilométer óránként és csak a másodperc ezredrészéig érinti az asztallapot A labdák fehér színének negatív hatása van a koncentrációs képességre, míg a sárga ideális szín ebből a szempontbóL Szeptember A betű i IMA. szeptember 7., vasárnap E ment a nyár. Kár is lett volna, maradnia, hiszen a természet nagy kamrájából lassacskán mindent elhord az ember. A fák csepergös délutánonként még titokban visszavárják a nyarat, de hajnalonként már a földre hull egy-egy sárga levél. A szelek hangot kapnak és zizegve zörgetik meg az ablakokat, hírül viszik minden emberfiának, hogy küszöbön az ősz. A határban traktorok zúgnak és magasan rakott kocsik iparkodnak a falu felé. A gazosban tollúkat igazgatják a fiatal fácánok és a süldő nyulak versenyt futnak az öregekkel. Hajnalonként barna szemű őzsuták bámészkodnak a nyiladékokon és messze maguk mögött hagyják gidáikat, mert az anyai szere- tetük végleg elmegy a nyárral. Reggeltájt ködök ülnek a völgyekben és ökörnyálat csillogtat a kelő nap. A gólyák ősi ösztöneiktől vezérelve csoportosulnak a réteken és úgy néznek egymásra, mintha mondani készülnének valamit. A fecskék sort ülnek a villanydróton, majd nagy körívben röpdös- nek a házak fölött. A nappalra üresen hagyott fészkek körül szemtelen, verebek csipognak és tolvajmódrr. be-besurrannak egy- egy pillanatra. Ök nem nyugtalankodnak, csak a napot várjálamikor végre tanyát verhetnek és téli szállást találhatnak a puha fecsketollak között A határ benépesül, gépek zúgása, kacagas és hangos beszéd vegyül össze és ezekben a hetekben a szántóföldekről is száműzött lesz a csend. A krumpliföldön a zsákok, mint vi- gyázzban álló katonák sorakoznak és illatos iohányleveleket szállítanak a kocsik. A magas kukoricásból fogolycsapat berren. mit sem törődve a közelgő veszéllyel. Más ilyenkor a város is. Lassacskán eltűnnek az utcákról a tarkabarka könnyű nyári ruhák és csípős reggeleken fázósan húzzuk össze magunkon a kabátot. A gyárak kéményei komoly öreg rróCjára pipálnak és mérgeskedik ez utcaseprő, mert reggelre a sétányon sok már a' lehullott falevél. Mindenki tudja, hogy szeptember van, ősz. Es Sfcfc&W elment a nyár ill A z elsősöket keresem. Mosolygós tamitó néni fogad és betessékel az osztályba. A szünetet elrabló csengőszó behívogatja a csöppségeket is. Tétován lépkednek még a sorban, ki-ki a párját keresi. — Csak tegnap óta sorakozunk — mondja i tanító néni, miközben a félénk és még miniig pityergő Jancsikát kézen fogva a helyére vezeti. Fürkészem az arcokat, a tekinteteket. Az iskola új világába érkező apróságok moccanásonként szívják magukba az iskola levegőjét. — A tanító néni meséi még kötnek a játékvilághoz, a tízperces szünetek is, hanem a sorbaállás, a padban ülés, még szokatlanok. Es mennyi új érdekesség! A nagy fekete tábla, a képek, a padok... Copfos, piros maslis kislány riadtan néz a tanító nénire. A nevét hallotta, öt szólították. — Tudsz-e mesét? Riadt fejbiccentés és eltörik a mécses... Néhány fiúcska hangosan nevetni kezd. Ez viszont itt tilos. Egymást kinevetni illetlen dolog. Egy arasznyi idő csupán és máris tátott szájjal fig-jeli mindenki a tanító néni szavát. Mesét mond az illetlen, másokat kinevelő papagájról. A mesevilág újra kitárulkozik, de a tanulság gyökeret ver a fejekben: másokat nem szabad kinevetni! A mese után újra egy kis munka. Csöp- penként csöpögtetve, mint az orvosság. Füzetek, színes ceruzák kerülnek elő. Egy sor dőlt vonal, egy sor álló. — Mint a katonák, olyan egyenesek legyenek a vonalak ... Aztán karikák következnek. Olyan karikák, mint amilyenekkel játszani lehet. Es a csöppségek nem is sejtik, hogy tulajdonképpen már le is írták az első betűket Szünetben a tanító néni mosolyogva fordul felém. — Látja, minden nagy ember, tudót itt kezdi. Egyenes, dőlt vonal, karika. Innen indul az élet, a játék- és mesevilágból a tudomány csúcsai felé. ESŐBEN (Répássy István felvétele: 1 ponHp A KIS BETEG (Gö-nb’í: : ’-'étele: 2 pót#
