Népújság, 1969. szeptember (20. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-07 / 207. szám
Egy évvel a „halála” után r Egy pillanatig sem hitt ab- I ban. hogy túléli. Amikor az I orvos halk, biztató mondata- I it hallgatta, akkor is az járt I az eszében, miért kell ilyen fiatalon meghalnia. Mit élt még? Húszéves összesen. Ebből tö' b mint tíz elment anélkül, hogy tudatos lett í volna. Ahogy eszmélni kez- i dett, a munka várt rá. | Mostanában kezdett szép ! lenni az élet l Amióta megismerte Ágit |i És máris vége? I ★ f — A röntgen határozottan kimutatta a daganatot. Itt, a két szem fölött, az orrüregnél. Nem veszélyes, inkább kellemetlen. A daganat nem rosszindulatú, ne féljen. De meg kell operálni, ki kell vágni, hogy elmúljék az állandó, kínzó fejfájása, ismét ■jól érezze magát, mint azelőtt A részegség lehet olyan, mint ez az állapot, ez a zsibbadásszerű kábulat, ami rázuhant Az orvos szavait nagyon messziről hallotta. Ügy, mintha valami mély üregből hangzanának, elnyújtottam Nagyon oda kellett figyelnie, bogy megértse azokat Vigasztalja, egészen biztosan sokkal veszélytelenebbnek tünteti fel az egészet, mint amilyen a valóságban. El akarja vele hitetni, hogy az semmi: felvágni a homlokát szétnyitni a homlokcsontot, kivésni belőle egy darabot, hogy hozzáférhessen a daganathoz. Utána vagy ezzel együtt: felnyitni a csípőjét onnan kiszedni egy akkora darab csontot mint amennyi kell a homlokán tátongó lyuk betoldásához, hogy a nagyon kényes jószág, az agyvelő védve maradjon továbbra is a csontfal mögött. Meg lehet ezt csinálni úgy, hogy a páciens életben maradjon? Vagy az lesz belőle, hogy az operáció fényesen sikerült, a beteg azonban a műtét után meghalt? Nem bírta a szíve. És mennyi fájdalmat kell átélni? addig? Érdemes? ★ Levelet írt Ágnesnak. Nem akarta meghatni, könnyekre fakasztani, csu'papiéi pán a tényeket akarta vele közölni. Tudja, mit várhat a következő napoktól. Ne áltassa magát, vegye tudomásul, hogy kész. vége, nincs tovább. Mindaz, amit terveztek. egyszerre semmivé lett. Esküvő, boldog házasság, gyerekek, munka, güri- zés egymás mellett és egymásért — ez már értelmetlen és haszontalan dolog. Ábránd csupán. Szembe kell vele nézni. Tárgyilagosan, szűkszavúan igyekezett fogalmazni. Nehogy azt érezze ki a sorok mögül Ágnes, hogy elgyengült, vágyik a vigasztalásra. Hadd higgyé, hogy nagyon józan, száraz, úgy veszi az egészet, mintha valami számtanpéldát kellene megoldania. És eljutott volna a rideg eredményhez. A válasz egy nap alatt ott volt. — Tudom, nehéz órákat élsz át Biztosan megfordult benned a gondolat, hogy minek ez az egész. Én azt mondom, kell. Ha az orvos bíztat, fogadd el, ne kételkedj. Nehéz lesz, de jusson az eszedbe, hogy én nem hagylak el. Amikor azt mondtam, szeretlek, én azt komolyan mondtam. Nem egy órára, sem kettőre, hanem egy életre értettem. Bármi történne veled, én akkor is veled maradnék, mégha nyomorék lennél, akkor is. Most pedig nem fenyeget ilyen veszély Téged. Bízz az orvosokban és bízzál benAz operáció után öt napig kellett mozdulatlanul, kikötve, hanyatt fekve feküdnie. Nehogy a homlokán a seb felszakadjon. az átültetett csont elmozduljon. Mintha keresztre feszítették volna. Minden pillanatban önmagával kellett megküzdenie, hogy ne feszítse meg a karját, ne akarja eltépni a pányváit. őrjítő volt a tudat, hogy mozdulatlanná tették. Ha csak a karját felemelhetné...! A homloka pedig ég a kör tés alatt. Mintha tüzes vasat szorítanának hozzá állandóan. Mi lesz a szemével? Hátha Ha a kedves olvasó maga elé tudja liépzelni a híres görög bölcselőt, Szokratészt, akkor máris ismerősnek tarthatja Nikó Drosszoszl is. Nikó Drosszosznak Tessza- loniki szélén volt egy kis kocsmája. Az öreg írt, olvasott, éppúgy, mint öles termetű fia, akivel együtt vezette kis boltját. Nikó nem akart versenyre kelni a fényes éttermekkel. Vendégei sózott olajbogyót, poliplevest, kenyeret kaptak, meg jóféle ánizslikőrt, pálinkát és Tesszália illatos borát ihattak. A kocsma ^reklámfőnöke” az unoka volt, aki ilyen lélekemelő feliratokat pingált a falra: „Ha azért iszol, mert felejteni akarsz, akkor előre fizess!”... „Ha a szoba hirtelen forogni kezd veled, gyorsan ülj le.” „Ne feledd, hogy Nikó soha nem adja ki kliensét, a feleségek nem tudják meg, hogy itt veritek el a pénzt!” -»V».... A kocsma menyezetéről lelógó kalitkában egy papagáj. Nikó megtanította kedvencét, hogy köszöntse a vendégeket: „Jó napot! Nyomj el még egyet!” Nikó városszerte híres volt éles nyelvéről. Nem azért hordta a nyakán a fejét, hogy legyen mire kalapot tenni. Vendégei azonban éppen ezért szerették. Sőt, még a helyi pópa is be-benézett egy pohánka italra. Meg aztán közös érdekeik voltak, mivel a papnak is volt egy papagája, majdnem olyan, mint Nikéé. A papi madár persze nem mondott nyomdafestéket nem tűrő szavakat, hiszen istenesen nevelték. A kocsma törzsvendégei közé tartozott Lerósz ezredes is, Nikó unokaöccse, Adolf Hitler bősz tisztelője. Nikó Drosszosz és az ezredes minden alkalommal ádáz ellenségként vált el egymástól. Nikó azzal fojtotta ellenfelébe a szót: — Ide figyelj, öcskös! Elmehétnél egy pszichiáterhez, mert még úgy végződ, mint Adolf. Két évvel ezelőtt azonban Nikó Drosszosz jól felvágott nyelve megcsendesedett. A királyi hatalmat felváltotta az ezredesek juntája és az uno- kaöccs figyelmeztette: — Ha sokat fecsegsz, koncentrációs táborba dugunk. Nikó nem felelt, de válaszolt helyette a papagáj a kalitkából: — Le a diktatúrával. Akasztófára az ezredesekkel! — Hát, így állunk! — nevette el magát Lerósz. — Megtanítottad a papagájod, hogy helyetted válaszoljon? Tudod mivel jár ez? — Beraktak a lágerbe — szólt fejét lehajtva Nikó. — Ha nem az apám bátyja ▼ólnál, agyonlövetnélek — mondta Lerósz. — Utoljára elvágták a szemmozgató izmokat. Három napig bírta, aztán nagyon csendesen, de nagyon elszántan azt mondta, oldják fel a gúzsból, különben letépi magáról. Inkább a halál, mint ez a mozdulatlanság. Figyelmeztették arra, hogy milyen veszélyeknek teszi ki magát, ha nem akarja vállalni a még hátra levő két napot. Semmivel sem törődött. Mozdulni akart. ★ Amikor kiengedték a kórházból. megesküdtek. Sokáig még szemüveget kellett hordania, mert az egyik szeme, a bal. nagyon furcsán viselkedett. Mintha fejre állt volna a világ, úgy látott vele. Ezért tettek a bal szeme elé homályos üveget. A homlokán a csípőjéből átültetett csont elmozdult. Enyhe mélyedés látható az orra tövénél. Most már, egy évvel a „halála” után, csak ennyi az akkori napok emléke. Milyen könnyű most mosolyogni azokon a felelőtlen gondolatokon ma már. Ha Ágnes nem írja meg azt a levelet, valószínűleg nem vállalta volna az operációt. Talán az életet sem. Ágnes ragaszkodása tartotta meg. Jól élnek. Ágnes gondos, figyelmes asszony, néha olyan babusgató, mint egy édesanya. Rövid idő alatt visszatért a munkaereje. Eleinte keserves volt a nyolc órát ledolgozni, igaz. a munkatársai kímélték ia Azt nézték, mi a könnyebb, azt adták neki. A brigád inkább ráhajtott, helyette is húzott. Klassz srácok azok valamennyien. . ★ — Látja, kisbabát várok. Néhány hét múlva már itt lesz közöttünk. Ordít, rug- dalódzik, gügyög, majd a mi gyerekünk. Ezután már hárman leszünk. A fiatal férj megilletődött mosollyal nézi a feleségét. Simogat a tekintete, mint aki mondja: mindent neked köszönhetek. Igen, az életben a legerősebb kapaszkodó a szeretet. G. Molnár Ferenc figyelmeztetlek, ha továbbra is rágalmazod a kormányt, Zatounura kerülsz, mint két idősebb fiad, guanót szedni. — Értettem — szólt engedelmesen Nikó. — Ha kinyitom a szám, akkor elküldenek guanót szedni a kormánynak. Az ezredes dühösen legyintett és fogait összeszorítva kifelé indult. Már az ajtónál volt, amikor meghallotta a papagájt. — Le a diktatúrával! Akasztófára az ezredesekkel!.., Nikó Drosszosz ezután csendesebb lett. A bajt kerülendő, unokája új jelszavakat írt a falakra: „Igyál valódi amerikai whiskyt!” „Feledjétek gondjaitokat — igyatok NATO- koktélt!” „Görögországnak remek kormánya van!” A jelszavak ellenére egyre- másra érkeztek a titkos bejelentések Nikó kocsmájáról. Valaki úgy hallotta, hogy Nikó azt mondta egy munkásnak: a kormány alkalmatlan, különben is folyton ezt a szót ismételgeti mindenre — alkalmatlan. Azt is bepanaszolták, hogy Nikó papagája valami idegen hatalom szolgálatában áll és mindenféle propagandát folytat, Lerósz ezredes azt tanácsolta nagybátyjának, hogy sürgősen szabaduljon meg a papagájtól. Így is történt. A kocsma állandó vendége, a pópa is beleegyezett, hogy elcseréljék a madarakat. A cserével az ezredes ugyancsak egyetértett és végre elhitte, hogy bácsikája felhagy a kormány bírálatával. Sőt, azt a szót is elfelejti, hogy „alkalmatlan”. De hiába. Olyan jelentések érkeztek, hogy Nikó felháborító plakátokkal ragasztotta tele a kocsmát. Lerósz elhatározta, végleg elveszi az öreg kedvét attól, hogy nyelvét a kormányon köszörülje, és ismételgesse, mi I i'iMiMT t'TS Az Elektronikus MéröUj orvosi muszei készülékek Gyárának esztergomi gyáregységében új orvosi műszer prototípusát készítették el. A készülék fekvő betegek, valamint szülő anyák és magzatjaik szivhangját, pulzusszámát, EKG-görbéjét folyamatosan ellenőrzi. Amennyiben a beteg állapotában változás áll be, a műszer hang- és fényjelzéssel riaszt. Így az orvos — ha nem is tartózkodik a beteg mellett — azonnal közbeavatkozhat a beteg érdekében. A készülék érzékelő egységét a beteg ujjúra rögzítik. Ennek segítségével a jelzőskálán olvasható le a pulzusszám és monitoron látható az EKG-görbe. A készülék sorozatgyártása még ez évben megkezd ódik. (MTI foto — Bajkor József felv.) Gőzautomobilok Az Egyesült Államokban még az idén piacra kerül 25 gőzüzemű gépkocsi. A nagy gépkocsiipari konszernek közül főleg a Chrysler érdeklődik iránt. A Chrysler gőzüzemű hajtóművekkel szándékozik felszerelni a Dodge- modelleket hogy a hadsereg „alkalmatlan”. Parancsot adott: tartóztassák le és lőjék agyon Nikot. Hiába kért a pap kegyelmet az öregnek, Nikét kivitték a város szélére, ahol a szegény, írástudatlan nép lakik, a fal elé állították. Vele szemben felsorakozott egy szakasz katona és parancsszóra eldördült a sortűz. Nikó elesett. Az ezredes megijedt, hiszen azt parancsolta, hogy vaktöltényt használjanak. — Szegény bácsikám... Ügy látszik, meghalt az ijedtségtől — ismételgette és odarohant a földön fekvő öreghez. Nikó Drosszosz kinyitotta a szemét, lassan felült, körülnézett és megszólalt: — Most már elhiszed, hogy ebben az országban minden alkalmatlan, még a katonaság töltényei is? Larosz leckéje után a kocs ma faláról leszedték a feliratokat, az unoka vette át a kiszolgálást, Nikó pedig ki se jött a konyhából. Az ezredes egyszer betért a kocsmába, hogy meglátogassa nagybátyját. Közölte, hogy megbocsátottak neki, ö maga pedig nagyon elégedett az öreg viselkedésével. Nikó ugyanis meg se szólalt. Elme- nőben megállt a papagáj kalitkájánál és gúnyosan elnevette magát. — Na, papmadár! Ugyancsak csendben vagy; Nem tanított meg beszélni a pópa? A madár hallgatott, nézte az ezredest, aztán elfordította a fejét. Az meg csak beszélt hozzá: — Vagy te is úgy tartod, hogy a diktatúrát meg kell dönteni, az ezredeseket meg felakasztani ? A papagáj kinyitotta a csőrét és komolyan válaszolt: — Legyen meg az úr akarata. Fordította: Bárány! non» Tudja, mit akar A zágrábi iskolai kutató^ intézet az egyik helybeli gimnáziumban véleménykutatást végzett az érettségizők között arról, hogy ki milyen pályát óhajt választani. A válaszokat megvizsgáló bizottság egyik, tagja elhatározta, hogy az egyik érettségizővel személyesen is elbeszélget. — Válaszában ön azt irta, hogy vagy orvos, vagy felhőkarcolókon ablakmosó, vagy pedig fotóművész szeretne lenni. Az a benyomásom támadt, hogy ön egyáltalán nem tudja voltaképpen, mi is akar lenni. — Téved, — felelte a gimnazista. — Válaszomból világoson kitűnik, hogy nagyon jól tudom, mi akarok lenni. Arról van szó, hogy szeretnék állandóan meztelen nőket látni... „Egészen kivagyok... A nyelvi kérdésekről i» gyakran vitatkozó társaság egyik tagja levelében azt kér-, dezte, helyes-e a címben idézett nyelvi képlet a fáradt vagyok, elfáradtam, kimerültem jelentéstartalmak kifejezésére. Ezzel a kifejezéssel kapcsolatban nem annyira a helyesség kérdése merül fel, hanem elsősorban a nyelvi formák stílusértékének a problémája. Az idézett mondat ugyanis nem minden beszédhelyzetben és stílusrétegben használható. A kivan ige elég gyakran vállal nyelvi szerepet. Mi csak a következő példákat mutatjuk be: „Kivan, mint az ablakfa". Ez a régi szólás azt jelentette, hogy valaki kitüntette magát, kitűnt valamiben. Ezt a szólást is tréfás jelleggel, bizalmas beszédhelyzetekben illett használni. Úgyszintén gunyoros stílusárnyalattal kapott nyelvi szerepet, következő régi szólásunk is: „Kivagyon, mint a kutyaikra a hóból". A van igével társított ki igekötő a befejezettséget is kifejezi. Ezt bizonyítják a következeő igealakok: kimos, kitakarít, kikövez, kifárad. Ebbe a sorba illenek bele a következő nyelvi formák: kivan az idejük, kivan a szol- ■ gálát, s az egri nép nyelvében oly gyakran használt e nyelvi képlet: „Kivan ez a bor két akó is". A kivan igével kapcsolatban tehát nem a helyes vagy a helytelen minősítés a probléma,, hanem az, hogy milyen beszédhelyzetben és stílusfé- tegben illik használni. A címben idézett kifejezést is csak bizalmas beszedhelyze- tekben használhatjuk, a hivatalos írások, felszólalások, ünnépi beszédek nyelvéből feltétlenül gyomláljuk ki, s helyette éljünk a következő rokon értelmű kifejezésekkel: kimerültem, kifáradtam, törődött vagyok, ellenkad- tam, elaléltam stb., stb. Van azonban ennek az igének olyan jelentésárnyaláta is, aminek a használatával kapcsolatban inkább ezt a minősítést tartjuk helyesnek: inkább kerüljük, mint használjuk! A vége van, elveszett, elhullott, kimúlt je- lentésámyalatokat közvetítő kivan igére gondolunk itt. A „vége van" jelentésben nyelvi szerepet vállaló kivan ige teljesen megfelel a német „es ist aus” nyelvi formának; Mivel igen sok szavunk van a megfelelő jelentéstartalom kifejezésére, lehetőleg kerüljük a germanizmusnak is minősíthető vége van jelentésű kivan igét. Dr. Bakos József Földi betegségek az űrben A holdkomp és a parancsnoki kabin találkozása volt az Apollo—9 kísérlet legnehezebb része. Az űrrepülés további része már nagyobb bonyodalmak nélkül folyt le. Ám a programot bizonyos tekintetben mégis módosítani kellett. Ennek nem műszaki üzemzavar, hanem kizárólag emberi fogyatékosság volt az oka. Miután az űrhajósok megfázása miatt már az indulást is el kellett halasztani, Schweickart űrhajós az űrben végül is olyan rosszul lett, hogy hánynia kellett. Pedig éppen Schweickart feladata volt néhány különleges kísérlet végrehajtása. De nem az Apollo—9 kísérlet volt az első olyan űrrepülés, amelynél ilyen nehézségek fordultak elő. Alant ismertetünk néhány egészségügyi rendellenességet: 1962. A Szovjet Adrian Nyikolajev és Pavel Popo- vics, a Vosztok—4 űrhajósai központi idegrendszer-zavarokról és szívkoszorú-bántal- makról panaszkodtak. 1968. október: Az Apollo—7 (Walter Schirra, Don Eisele, Walter Cunningham) repülő- programját a három űrhajós erős megfázása zavarta meg. Schirrának például 25 tablettát kellet bevennie. 1968. december: Az Apollo—8 esetében hasonló nehézségek jelentkeztek. Frank Bormannak többször is hánynia kellett. James Lövellt és William Anderst hasmenés vette le a lábáról, a munka- programot meg kellett változtatni, hogy az űrhajósok többet pihenhessenek. Természetesen a betegségek, amelyeket az űrpilótálo a világűrben kaptak meg, a Földről hozták magukkal — s gyógyíthatóak. Sokkal rosz- szabb volna, ha egyszer megvalósulna azoknak az amerikai orvosoknak a jóslata, akik az év elején az American Association for the Advancement of Science évi kongresszusán kijelentették: az űrpilóták csírasejtjei hosz- szabb és ismételt űrrepülés következtében a súlytalanság és az űrsugárzás együttes hatása folytán súlyos károsodást szenvedhetnek. 1969. szeptember 7., vasárnak
