Népújság, 1969. szeptember (20. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-07 / 207. szám

Egy évvel a „halála” után r Egy pillanatig sem hitt ab- I ban. hogy túléli. Amikor az I orvos halk, biztató mondata- I it hallgatta, akkor is az járt I az eszében, miért kell ilyen fiatalon meghalnia. Mit élt még? Húszéves összesen. Ebből tö' b mint tíz elment anélkül, hogy tudatos lett í volna. Ahogy eszmélni kez- i dett, a munka várt rá. | Mostanában kezdett szép ! lenni az élet l Amióta megismerte Ágit |i És máris vége? I ★ f — A röntgen határozottan kimutatta a daganatot. Itt, a két szem fölött, az orrüreg­nél. Nem veszélyes, inkább kellemetlen. A daganat nem rosszindulatú, ne féljen. De meg kell operálni, ki kell vágni, hogy elmúljék az ál­landó, kínzó fejfájása, ismét ■jól érezze magát, mint az­előtt A részegség lehet olyan, mint ez az állapot, ez a zsib­badásszerű kábulat, ami rá­zuhant Az orvos szavait na­gyon messziről hallotta. Ügy, mintha valami mély üregből hangzanának, elnyújtottam Nagyon oda kellett figyelnie, bogy megértse azokat Vigasztalja, egészen bizto­san sokkal veszélytelenebb­nek tünteti fel az egészet, mint amilyen a valóságban. El akarja vele hitetni, hogy az semmi: felvágni a homlo­kát szétnyitni a homlok­csontot, kivésni belőle egy darabot, hogy hozzáférhessen a daganathoz. Utána vagy ezzel együtt: felnyitni a csípőjét onnan ki­szedni egy akkora darab csontot mint amennyi kell a homlokán tátongó lyuk be­toldásához, hogy a nagyon kényes jószág, az agyvelő védve maradjon továbbra is a csontfal mögött. Meg lehet ezt csinálni úgy, hogy a páciens életben ma­radjon? Vagy az lesz belőle, hogy az operáció fényesen sikerült, a beteg azonban a műtét után meghalt? Nem bírta a szíve. És mennyi fájdalmat kell átélni? addig? Érdemes? ★ Levelet írt Ágnesnak. Nem akarta meghatni, könnyekre fakasztani, csu­'papiéi pán a tényeket akarta vele közölni. Tudja, mit várhat a következő napoktól. Ne ál­tassa magát, vegye tudomá­sul, hogy kész. vége, nincs tovább. Mindaz, amit ter­veztek. egyszerre semmivé lett. Esküvő, boldog házas­ság, gyerekek, munka, güri- zés egymás mellett és egy­másért — ez már értelmetlen és haszontalan dolog. Ábránd csupán. Szembe kell vele nézni. Tárgyilagosan, szűkszavú­an igyekezett fogalmazni. Nehogy azt érezze ki a so­rok mögül Ágnes, hogy el­gyengült, vágyik a vigaszta­lásra. Hadd higgyé, hogy nagyon józan, száraz, úgy ve­szi az egészet, mintha valami számtanpéldát kellene meg­oldania. És eljutott volna a rideg eredményhez. A válasz egy nap alatt ott volt. — Tudom, nehéz órákat élsz át Biztosan megfordult benned a gondolat, hogy minek ez az egész. Én azt mondom, kell. Ha az orvos bíztat, fogadd el, ne kétel­kedj. Nehéz lesz, de jusson az eszedbe, hogy én nem hagylak el. Amikor azt mondtam, szeretlek, én azt komolyan mondtam. Nem egy órára, sem kettőre, ha­nem egy életre értettem. Bármi történne veled, én ak­kor is veled maradnék, még­ha nyomorék lennél, akkor is. Most pedig nem fenye­get ilyen veszély Téged. Bízz az orvosokban és bízzál ben­Az operáció után öt napig kellett mozdulatlanul, kiköt­ve, hanyatt fekve feküdnie. Nehogy a homlokán a seb felszakadjon. az átültetett csont elmozduljon. Mintha keresztre feszítet­ték volna. Minden pillanat­ban önmagával kellett meg­küzdenie, hogy ne feszítse meg a karját, ne akarja el­tépni a pányváit. őrjítő volt a tudat, hogy mozdulatlanná tették. Ha csak a karját fel­emelhetné...! A homloka pedig ég a kör tés alatt. Mintha tüzes vasat szorítanának hozzá állandó­an. Mi lesz a szemével? Hátha Ha a kedves olvasó maga elé tudja liépzelni a híres gö­rög bölcselőt, Szokratészt, ak­kor máris ismerősnek tart­hatja Nikó Drosszoszl is. Nikó Drosszosznak Tessza- loniki szélén volt egy kis kocs­mája. Az öreg írt, olvasott, éppúgy, mint öles termetű fia, akivel együtt vezette kis boltját. Nikó nem akart ver­senyre kelni a fényes étter­mekkel. Vendégei sózott olaj­bogyót, poliplevest, kenyeret kaptak, meg jóféle ánizslikőrt, pálinkát és Tesszália illatos borát ihattak. A kocsma ^reklámfőnöke” az unoka volt, aki ilyen lélekemelő felirato­kat pingált a falra: „Ha azért iszol, mert felejteni akarsz, akkor előre fizess!”... „Ha a szoba hirtelen forogni kezd veled, gyorsan ülj le.” „Ne fe­ledd, hogy Nikó soha nem ad­ja ki kliensét, a feleségek nem tudják meg, hogy itt veritek el a pénzt!” -»V».... A kocsma menyezetéről le­lógó kalitkában egy papagáj. Nikó megtanította kedvencét, hogy köszöntse a vendégeket: „Jó napot! Nyomj el még egyet!” Nikó városszerte híres volt éles nyelvéről. Nem azért hordta a nyakán a fejét, hogy legyen mire kalapot tenni. Vendégei azonban éppen ezért szerették. Sőt, még a helyi pó­pa is be-benézett egy pohánka italra. Meg aztán közös érde­keik voltak, mivel a papnak is volt egy papagája, majd­nem olyan, mint Nikéé. A pa­pi madár persze nem mondott nyomdafestéket nem tűrő sza­vakat, hiszen istenesen nevel­ték. A kocsma törzsvendégei kö­zé tartozott Lerósz ezredes is, Nikó unokaöccse, Adolf Hit­ler bősz tisztelője. Nikó Drosszosz és az ezredes min­den alkalommal ádáz ellen­ségként vált el egymástól. Ni­kó azzal fojtotta ellenfelébe a szót: — Ide figyelj, öcskös! Elme­hétnél egy pszichiáterhez, mert még úgy végződ, mint Adolf. Két évvel ezelőtt azonban Nikó Drosszosz jól felvágott nyelve megcsendesedett. A ki­rályi hatalmat felváltotta az ezredesek juntája és az uno- kaöccs figyelmeztette: — Ha sokat fecsegsz, kon­centrációs táborba dugunk. Nikó nem felelt, de vála­szolt helyette a papagáj a ka­litkából: — Le a diktatúrával. Akasz­tófára az ezredesekkel! — Hát, így állunk! — nevet­te el magát Lerósz. — Megta­nítottad a papagájod, hogy he­lyetted válaszoljon? Tudod mivel jár ez? — Beraktak a lágerbe — szólt fejét lehajtva Nikó. — Ha nem az apám bátyja ▼ólnál, agyonlövetnélek — mondta Lerósz. — Utoljára elvágták a szemmozgató iz­mokat. Három napig bírta, aztán nagyon csendesen, de nagyon elszántan azt mondta, oldják fel a gúzsból, különben leté­pi magáról. Inkább a halál, mint ez a mozdulatlanság. Figyelmeztették arra, hogy milyen veszélyeknek teszi ki magát, ha nem akarja vállal­ni a még hátra levő két na­pot. Semmivel sem törődött. Mozdulni akart. ★ Amikor kiengedték a kór­házból. megesküdtek. Sokáig még szemüveget kellett hor­dania, mert az egyik szeme, a bal. nagyon furcsán visel­kedett. Mintha fejre állt volna a világ, úgy látott ve­le. Ezért tettek a bal szeme elé homályos üveget. A homlokán a csípőjéből átültetett csont elmozdult. Enyhe mélyedés látható az orra tövénél. Most már, egy évvel a „halála” után, csak ennyi az akkori napok emlé­ke. Milyen könnyű most mo­solyogni azokon a felelőtlen gondolatokon ma már. Ha Ágnes nem írja meg azt a le­velet, valószínűleg nem vál­lalta volna az operációt. Ta­lán az életet sem. Ágnes ra­gaszkodása tartotta meg. Jól élnek. Ágnes gondos, figyelmes asszony, néha olyan babusgató, mint egy édes­anya. Rövid idő alatt visszatért a munkaereje. Eleinte keser­ves volt a nyolc órát ledol­gozni, igaz. a munkatársai kí­mélték ia Azt nézték, mi a könnyebb, azt adták neki. A brigád inkább ráhajtott, he­lyette is húzott. Klassz srácok azok vala­mennyien. . ★ — Látja, kisbabát várok. Néhány hét múlva már itt lesz közöttünk. Ordít, rug- dalódzik, gügyög, majd a mi gyerekünk. Ezután már hár­man leszünk. A fiatal férj megilletődött mosollyal nézi a feleségét. Simogat a tekintete, mint aki mondja: mindent neked köszönhetek. Igen, az életben a legerő­sebb kapaszkodó a szeretet. G. Molnár Ferenc figyelmeztetlek, ha továbbra is rágalmazod a kormányt, Zatounura kerülsz, mint két idősebb fiad, guanót szedni. — Értettem — szólt enge­delmesen Nikó. — Ha kinyi­tom a szám, akkor elkülde­nek guanót szedni a kormány­nak. Az ezredes dühösen legyin­tett és fogait összeszorítva ki­felé indult. Már az ajtónál volt, amikor meghallotta a papagájt. — Le a diktatúrával! Akasz­tófára az ezredesekkel!.., Nikó Drosszosz ezután csen­desebb lett. A bajt kerülendő, unokája új jelszavakat írt a falakra: „Igyál valódi ameri­kai whiskyt!” „Feledjétek gondjaitokat — igyatok NATO- koktélt!” „Görögországnak re­mek kormánya van!” A jelszavak ellenére egyre- másra érkeztek a titkos beje­lentések Nikó kocsmájáról. Valaki úgy hallotta, hogy Ni­kó azt mondta egy munkás­nak: a kormány alkalmatlan, különben is folyton ezt a szót ismételgeti mindenre — al­kalmatlan. Azt is bepanaszol­ták, hogy Nikó papagája vala­mi idegen hatalom szolgála­tában áll és mindenféle pro­pagandát folytat, Lerósz ezredes azt tanácsol­ta nagybátyjának, hogy sür­gősen szabaduljon meg a pa­pagájtól. Így is történt. A kocsma állandó vendége, a pópa is beleegyezett, hogy el­cseréljék a madarakat. A cserével az ezredes ugyan­csak egyetértett és végre el­hitte, hogy bácsikája felhagy a kormány bírálatával. Sőt, azt a szót is elfelejti, hogy „alkalmatlan”. De hiába. Olyan jelentések érkeztek, hogy Nikó felháborító plaká­tokkal ragasztotta tele a kocs­mát. Lerósz elhatározta, végleg elveszi az öreg kedvét attól, hogy nyelvét a kormányon köszörülje, és ismételgesse, mi I i'iMiMT t'TS Az Elektronikus Mérö­Uj orvosi muszei készülékek Gyárának esztergomi gyáregységében új orvosi műszer prototípusát ké­szítették el. A készülék fekvő betegek, valamint szülő anyák és magzatjaik szivhangját, pulzusszámát, EKG-görbéjét fo­lyamatosan ellenőrzi. Amennyiben a beteg állapotában vál­tozás áll be, a műszer hang- és fényjelzéssel riaszt. Így az orvos — ha nem is tartózkodik a beteg mellett — azonnal közbeavatkozhat a beteg érdekében. A készülék érzékelő egységét a beteg ujjúra rögzítik. Ennek segítségével a jel­zőskálán olvasható le a pulzusszám és monitoron látható az EKG-görbe. A készülék sorozatgyártása még ez évben meg­kezd ódik. (MTI foto — Bajkor József felv.) Gőz­automobilok Az Egyesült Államokban még az idén piacra kerül 25 gőzüzemű gépkocsi. A nagy gépkocsiipari konszernek kö­zül főleg a Chrysler érdek­lődik iránt. A Chrysler gőz­üzemű hajtóművekkel szán­dékozik felszerelni a Dodge- modelleket hogy a hadsereg „alkalmat­lan”. Parancsot adott: tartóz­tassák le és lőjék agyon Nikot. Hiába kért a pap kegyelmet az öregnek, Nikét kivitték a város szélére, ahol a szegény, írástudatlan nép lakik, a fal elé állították. Vele szemben felsorakozott egy szakasz ka­tona és parancsszóra eldördült a sortűz. Nikó elesett. Az ez­redes megijedt, hiszen azt pa­rancsolta, hogy vaktöltényt használjanak. — Szegény bácsikám... Ügy látszik, meghalt az ijedtségtől — ismételgette és odarohant a földön fekvő öreghez. Nikó Drosszosz kinyitotta a szemét, lassan felült, körül­nézett és megszólalt: — Most már elhiszed, hogy ebben az országban minden alkalmatlan, még a katonaság töltényei is? Larosz leckéje után a kocs ma faláról leszedték a felira­tokat, az unoka vette át a ki­szolgálást, Nikó pedig ki se jött a konyhából. Az ezredes egyszer betért a kocsmába, hogy meglátogassa nagybátyját. Közölte, hogy megbocsátottak neki, ö maga pedig nagyon elégedett az öreg viselkedésével. Nikó ugyanis meg se szólalt. Elme- nőben megállt a papagáj ka­litkájánál és gúnyosan elne­vette magát. — Na, papmadár! Ugyan­csak csendben vagy; Nem ta­nított meg beszélni a pópa? A madár hallgatott, nézte az ezredest, aztán elfordította a fejét. Az meg csak beszélt hozzá: — Vagy te is úgy tartod, hogy a diktatúrát meg kell dönteni, az ezredeseket meg felakasztani ? A papagáj kinyitotta a cső­rét és komolyan válaszolt: — Legyen meg az úr aka­rata. Fordította: Bárány! non» Tudja, mit akar A zágrábi iskolai kutató^ intézet az egyik helybeli gimnáziumban vélemény­kutatást végzett az érettsé­gizők között arról, hogy ki milyen pályát óhajt válasz­tani. A válaszokat megvizs­gáló bizottság egyik, tagja elhatározta, hogy az egyik érettségizővel személyesen is elbeszélget. — Válaszában ön azt ir­ta, hogy vagy orvos, vagy felhőkarcolókon ablakmosó, vagy pedig fotóművész sze­retne lenni. Az a benyomá­som támadt, hogy ön egy­általán nem tudja volta­képpen, mi is akar lenni. — Téved, — felelte a gimnazista. — Válaszomból világoson kitűnik, hogy na­gyon jól tudom, mi akarok lenni. Arról van szó, hogy szeretnék állandóan mezte­len nőket látni... „Egészen kivagyok... A nyelvi kérdésekről i» gyakran vitatkozó társaság egyik tagja levelében azt kér-, dezte, helyes-e a címben idé­zett nyelvi képlet a fáradt vagyok, elfáradtam, kimerül­tem jelentéstartalmak kife­jezésére. Ezzel a kifejezéssel kapcsolatban nem annyira a helyesség kérdése merül fel, hanem elsősorban a nyelvi formák stílusértékének a problémája. Az idézett mon­dat ugyanis nem minden be­szédhelyzetben és stílusré­tegben használható. A kivan ige elég gyakran vállal nyelvi szerepet. Mi csak a következő példákat mutatjuk be: „Kivan, mint az ablakfa". Ez a régi szólás azt jelentette, hogy valaki kitüntette magát, kitűnt va­lamiben. Ezt a szólást is tré­fás jelleggel, bizalmas be­szédhelyzetekben illett hasz­nálni. Úgyszintén gunyoros stílusárnyalattal kapott nyel­vi szerepet, következő régi szólásunk is: „Kivagyon, mint a kutyaikra a hóból". A van igével társított ki igekötő a befejezettséget is kifejezi. Ezt bizonyítják a következeő igealakok: kimos, kitakarít, kikövez, kifárad. Ebbe a sorba illenek bele a következő nyelvi formák: kivan az idejük, kivan a szol- ■ gálát, s az egri nép nyelvé­ben oly gyakran használt e nyelvi képlet: „Kivan ez a bor két akó is". A kivan igével kapcsolat­ban tehát nem a helyes vagy a helytelen minősítés a prob­léma,, hanem az, hogy milyen beszédhelyzetben és stílusfé- tegben illik használni. A címben idézett kifejezést is csak bizalmas beszedhelyze- tekben használhatjuk, a hi­vatalos írások, felszólalások, ünnépi beszédek nyelvéből feltétlenül gyomláljuk ki, s helyette éljünk a következő rokon értelmű kifejezések­kel: kimerültem, kifáradtam, törődött vagyok, ellenkad- tam, elaléltam stb., stb. Van azonban ennek az igé­nek olyan jelentésárnyaláta is, aminek a használatával kapcsolatban inkább ezt a minősítést tartjuk helyes­nek: inkább kerüljük, mint használjuk! A vége van, el­veszett, elhullott, kimúlt je- lentésámyalatokat közvetítő kivan igére gondolunk itt. A „vége van" jelentésben nyelvi szerepet vállaló kivan ige teljesen megfelel a német „es ist aus” nyelvi formának; Mivel igen sok szavunk van a megfelelő jelentéstartalom kifejezésére, lehetőleg kerül­jük a germanizmusnak is minősíthető vége van jelen­tésű kivan igét. Dr. Bakos József Földi betegségek az űrben A holdkomp és a parancs­noki kabin találkozása volt az Apollo—9 kísérlet legne­hezebb része. Az űrrepülés további része már nagyobb bonyodalmak nélkül folyt le. Ám a programot bizonyos te­kintetben mégis módosítani kellett. Ennek nem műszaki üzemzavar, hanem kizárólag emberi fogyatékosság volt az oka. Miután az űrhajósok megfázása miatt már az in­dulást is el kellett halasztani, Schweickart űrhajós az űr­ben végül is olyan rosszul lett, hogy hánynia kellett. Pedig éppen Schweickart fel­adata volt néhány különleges kísérlet végrehajtása. De nem az Apollo—9 kísér­let volt az első olyan űrre­pülés, amelynél ilyen nehéz­ségek fordultak elő. Alant ismertetünk néhány egészségügyi rendellenessé­get: 1962. A Szovjet Adrian Nyikolajev és Pavel Popo- vics, a Vosztok—4 űrhajósai központi idegrendszer-zava­rokról és szívkoszorú-bántal- makról panaszkodtak. 1968. október: Az Apollo—7 (Walter Schirra, Don Eisele, Walter Cunningham) repülő- programját a három űrhajós erős megfázása zavarta meg. Schirrának például 25 tab­lettát kellet bevennie. 1968. december: Az Apol­lo—8 esetében hasonló ne­hézségek jelentkeztek. Frank Bormannak többször is hány­nia kellett. James Lövellt és William Anderst hasmenés vette le a lábáról, a munka- programot meg kellett vál­toztatni, hogy az űrhajósok többet pihenhessenek. Természetesen a betegsé­gek, amelyeket az űrpilótálo a világűrben kaptak meg, a Földről hozták magukkal — s gyógyíthatóak. Sokkal rosz- szabb volna, ha egyszer meg­valósulna azoknak az ame­rikai orvosoknak a jóslata, akik az év elején az Ameri­can Association for the Ad­vancement of Science évi kongresszusán kijelentették: az űrpilóták csírasejtjei hosz- szabb és ismételt űrrepülés következtében a súlytalanság és az űrsugárzás együttes ha­tása folytán súlyos károso­dást szenvedhetnek. 1969. szeptember 7., vasárnak

Next

/
Thumbnails
Contents