Népújság, 1969. szeptember (20. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-05 / 205. szám

/ Mennyi pénzt kapnak a helyiiparban...? f A HVDSZ megyei közgaz- ; Öasági bizottsága a megyei tanács szakirányító osztályai­val közösen a közelmúltban vizsgálta, elemezte a helyi­ipari és kommunális vállala­tok bérgazdálkodását. Mindenekelőtt az alkalma­zott bérformákról tájékozód­tak. Kitűnt, hogy a helyiipar- ' ban döntően teljesítmény- elszámolás van. a kommuná­lis üzemekben viszont inkább az eltöltött idő után fjzetnek, s melletle premizálnak — mindkét helyen a kollektív szerződések szerint. Csupán néhol találkoztak a bérin­dexes fbrmával — amelyet helytelenítettek, mivel ezzel főként a szolgáltatási tevé­kenységet végző dolgozóknál elősegítik a szabad és szol­gáltatási árak növelését. A termelési érték növekedésé­vel- ugyanis egyenes arány­ban nő a kifizethető bér is ••• A helyiiparban a vállalatok az idén általában öt száza­lékos bérfejlesztést terveztek. A gyakorlat azonban lényeges eltérést mutat. A Heves megyei Vegyesipari Vállalatnál 9,1 százalék, a bútoripari válla­latnál 6,6, de a talajerőgaz­dálkodási vállalatnál például már csak 4, a vas- és fém­ipari vállalatnál 2,7, s a nyomdavállalatnál mind­össze 0,6. Másutt pedig, ahol tavaly csökkentek a kerese­tek, a két évvel ezelőtti bér- színvonal elérését tűzték ki célul. Ugyanekkor a kommunális vállalatoknál mindenütt túl­teljesítették a jóváhagyott, tavalyi bázis bérszínvonalat, 2—9 százalékkal javították a korábbi helyzetet, általában jobban éltek a lehetőségek­kel, mint a helyiiparban. Kissé különös, hogy több vállalatnál az alkalmazottak bére aránytalanul jobban nőtt, mint például a munká­soké. Ráadásul pedig hét he­lyütt még az idén is folytat­ták e megkülönböztetett fej- . lesztést. Kedvezőbb, reálisabb képet csupán a Heves me­gyei Vegyesipari Vállalat gaz­dálkodása mutat: itt nagyobb ütemben a munkások bérét növelik ebben az évben. Két üzemtől eltekintve va­lamennyi vállalat minden bérkategóriájában jelentő­sen nőtt a tavasszal kifize­tett nyereségrészesedési ösz- szeg. 20—47 nap bérét osztot­ták szét, ami átlagosan 35 napot jelent. Egyik-másik helyen a jó szakmunkások­nál, a törzsgárdistáknál, te­hát. a harmadik kategóriában is elérték a 20—30 százalékos kifizetést. A Heves megyei Bútoripari Vállalat a II. kate­góriába tartozó dolgozók ré­széről elérhető nyereségré­szesedést külön célfeladatok kitűzésével is növelté. Vállalataink az elért ösz- szes nyereségből bizonyos összeget béren kívüli jutta­tásokra is terveztek. Ezek az utóbbi két évben növeked­tek. Tavaly szociális, jóléti, kulturális és sportcélokra összesen 256 ezer forintot használtak fel, az idén pedig 284 ezret szántak hasonlók­ra. Egyedül csak az a fur­csa, hogy az efféle „kiadá­sok” felett némelyik cégnél a gazdasági vezetők akarnak rendelkezni, holott a gazda­sági bizottság egy korábbi határozata világosan a szak- szervezet hatáskörébe utalja e feladatot, s erről a vállalat csupán véleményt mondhat. Jutott a vállalati pénzfor­rásokból a rászorultak segé­lyezésére, a legjobb dolgo­zók jutalmazására, s még más egyébre. Ez utóbbira jellemző,, hogy együttesen 818 személy részére fizetnek ét­kezési hozzájárulást és a vizsgált időszakban 728-an kaptak utazási költségtérí­tést. Az átfogó vizsgálat ta­pasztalatairól csütörtökön a Helyiipar és Városgazdálko­dási Dolgozók Szakszerveze­tének Heves megyei bizott­sága ülésén adnak számot Egerben. Egyidejűleg több fontos javaslatot is tettek a bérgazdálkodás javítására. Egyebek mellett kérték, hogy a szakszervezeti vezetők ezentúl negyedévenként el­lenőrizzék a bérszínvonal alakulását, s az indokolat­lan pénzmegtakarítások fel- használásáról rövid idő alatt intézkedjenek. Ugyanekkor pedig a vezető állású dolgo­zók prémiumátalányát rész­ben, vapv teljes egészében, meghatározott időre vonják meg! t—nf) Zöld oszlop a grafikonon A FALON FÜGGŐ grafi­konon szembetűnően magas­ra szökken a piros és sárga jelek között a zöld színű osz­lop. Fölötte apró nyomtatott betűkkel ez áll: Lohmann húshibrid. A mezőszemerei Dózsa Termelőszövetkezetben 1958- ban próbálkoztak először ba­romfitenyésztéssel, nem sok sikerrel. A New Hampshire fajta nem vált be, s az utána következő magyar G—34-es sem váltotta be a hozzáfű­zött reményeket. A tagság kezdett elkedvetlenedni, és nemegyszer jegyezték meg, hogy ők bizony semmi hasz­nát nem látják a csirkék­nek. A döntő fordulat 1965-ben következett be, amikor a ter­melőszövetkezet szerződést kötött Bábolnával Lohmann húshibridek nevelésére. _ Hogy mit jelentett ez a s zerződés a termelőszövetke­zet élecében — mondja Dobó Géza elnök — arra talán leg­jellemzőbb a következő adat. Az egy tagra eső évi jövede­lem 1965-ben 8700 forint volt, ebben az esztendőben tizen­hatezret terveztünk, de már ' most megmondhatom, hogy többet fogunk kifizetni. _ A baromíinevelés szinte f orgatókönyv-szerűen törté­nik. A keltető állomás érte­sít bennünket, hogy a tojá­sok mikor kerültek be a kel­tetőgépbe, majd három nap­pal a szállítás előtt távirat­ban órára megjelöli az idő­pontot, hogy mikorra várjuk a csibeszállítmányt. Negyven­kilencezer csirke éri el nyolc hét a’, .tt nálunk az 1 kilcí 30 dekás súlyt. így adjuk át a baromfifeldolgozónak _ A közel ötvenezer ba­romfi milyen munkáslétszá- mot igényel? _ Három műszakban lát­1 ják el feladatukat a dolgo­zók. Egy-egy műszákban hét ember dolgozik. _ Egy kilogramm csirke­hús mennyi tiszta hasznot hoz a gazdaságnak? — Átlagban öt forintot. Eb­ben az évben harmincöt va­gon húshibridet adunk át a feldolgozónak. Ebből már hu­szonöt vagont leszállítottunk, 'A termelőszövetkezet', bevé­telének több mint a felét biz- ; tositja az állattenyésztésből . •' Származó haszon, szám sze- i (ltot 11 millió forint Ebből nyolcmilliót hoz a baromfi- tenyésztés. , A sertéshizlalás­sal fel is hagytunk. Nem ki­fizetődő számunkra, nem tudjuk elég gazdaságosan előállítani a sertéshúst. Vég­leg áttértünk a baromfira. Házilag megcsináljuk a szük­séges berendezéseket, ahol lehet, mindenből spórolunk, így gazdaságosan tudunk ter­melni. — Ezek szerint a megelé­gedett elnökök közé tarto­zik? — Igen. De nemcsak a szá­mok miatt, a munkatársaim miatt is. A tagok megbarát­koztak az új elképzelésekkel. Becsülettel dolgoznak. És vá­sárolnak. Minden nyolchetes áruátadáskor vesznek négy­öt csirkét. Egyszóval a lehe­tő legközvetlenebb úton érzi a tagság munkájának ered­ményét. Én tizenöt éve dol­gozom a gazdaságban. 1963 óta vagyok elnök, úgy érzem, hogy amit terveztem, legjobb tudásom szerint igyekeztem végrehajtani és azt hiszem, jó szolgálatot tettem idáig. A ZÖLD OSZLOPOT néz­tem a grafikonon, és arra gondoltam, milyen egyszerű volt egy tollvonással beraj­zolni a helyére. És milyen ne­héz sikertelen indulás, bal- szerencsés kezdet után eljut­ni az évi nyolcmillió forintos bevételig. Sz. A. „Engem nem fog a golyó...’ Irta: A. Baljaltov a légierők vezérőrnagya, a Szovjetunió hőse Ötven évvel ezelőtt. 19Í9 szeptember 5-cn halt hő­si halált Csapajev, a pol­gárháború legendás pa­rancsnoka. 1919 hősi napjaiban a 25. lövészhadtest, amelyet általá­ban mindenki csapajevinek hívott, Kolcsak ellen indult. Az ellentámadás előtt érkez­tem meg új állomáshelyemre, volt, úgy is mint katonának, úgy is mint embernek. Kivá­ló hadvezérként ismerték, aki minden csatában merész csellel élt, — erről egyébként katonái legendákat mesélte^ S ami a legiYfhtosabb. mindig az élen járt ott, ahol a leg­kritikusabb a helyzet. ,-Engem nem fog a golyó”« — mondogatta, s ebben min­denki hitt is Szavait azon­tét lelekbemarkolóan jelení­tették meg a Csapajev című film alkotói. Csapájevék egé­szen közel engedték maguk­hoz az ellenséget, hogy aztán közelről, puskák és géppus­kák össztüzével terítsék le őket. Az eleső első sorok mögött azonban tovább özönlöttek a fehér csapatok. A látvány is szörnyű volt. Az egyik vörös Jelenet a Csapajev című filmből. a könnyűtüzér hadtesthez adjutánsnak, — ez ma törzs- parancsnoknak felelne meg. Csapataink akkor riíás egy­ségekkel együtt kijutottak a Belij folyóhoz, Ufa körzeté­ben. Csapajev hadtestének első-' ként kellett ákelnie a széles, bővizű folyón. A haditanács­ban Frunze, Csapajev és a dandárparancsnokok ponto­san kidolgozták az átkelés tervét. Mielőtt azonban feleleve­níteném e rendkívül bonyo­lult hadművelet részleteit, szeretném megindokolni,' mi­ért éppen Csapajevékre bíz- ' ták a legfedelősségteljesebb feladatot. Csapajevnek minden vörös­katona előtt nagy tekintélye ban nem a hencegés szülte, Bemutatjuk népköztársaságunk Intézményeit A megyei tanács M int ismeretes, a korábbi időszakban a t jiácsok tevékenységére a túlzott központosítás nyomta rá a bélyegét. Az ú) gazdasági mechanizmus bevezetésével meg­indult az a folyamat, amely ezt a túlzott köz- pontosítást fokozatosan felszámolja, és ta­nácsaink -helyi önállóságát, önkormányzati jellegét nagymértékben növeli. Ennek meg­felelően a tanácsok a helyi jelentőségű (első­sorban a helyi gazdasági, város- és község­politikai kérdésekben) — természetesen a törvényekben szabályozott módon — a jö­vőben önállóan fognak dönteni. A törvényi felügyeletet egyébként mindig a mágasabb szintű testületek, tanácsok lát­ják el; tehát ilyen szempontból a Fővárosi Tanács, a megyei tanács és a megyei jogú városi tanács az országgyűlésnek, illetve ate Elnöki Tanácsnak, a járási és a járási jogú városi tanács a megyei tanácsnak, a városi (fővárosi) kerületi tanács a városi (fővárosi) tanácsnak, míg a községi tanács a járásinak van alárendelve. A tanácsi feladatok közül — különös te­kintettel az új gazdasági mechanizmusra, an­nak követelményeire — ez alkalommal első­sorban a gazdasági jellegűeket vázoljuk fel röviden. Az 1967. évi kormányhatározat ér­telmében az egyes tanácsszintek gazdasági feladatait úgy kell megállapítani, hogy a he­lyileg gazdaságosabban kielégíthető szükség­leteket a helyi (városi, kerületi és községi), a több települést, illetve egész megyét (fővá­rost) érintő szükségleteket a területi (fővá- rosi. megyei, járási, esetenként városi) taná­csok irányítása, felügyelete alatt működő szervezetek, intézmények és vállalatok elé­gítsék ki. Ezért a különböző szinteken mű­ködő gazdasági egységek (üzemek, vállala­tok) közvetlen tulajdonosi jogait az illeté­kes tanácsi szervek gyakorolják; tőlük — beleegyezésük nélkül — azt elvonni nem le­het. A fővárosi (megyei, megyei jogú városi) (tlanácsszeirvek legfontosabb pénzügyi-gaz­dasági tevékenységét vázlatosan így jelöl­hetjük meg: Mint ismeretes, a tanácsok költségvetésü­ket az országgyűlés határozata után állapít­ják meg. Ennek során a megyei (megyei jogú városi) tanács a végrehajtó bizottság előter­jesztése alapján megállapítja saját költség­vetését; a felügyelete alá tartozó szervek, In­tézmények fenntartásához és működéséhez, valamint az egyéb szakfeladatok ellátásához szükséges bevételeket és kiadásokat, 'továbbá a közvetlen irányítása alá tartozó tanácsok részére a költségvetési szabályozókat és ki;- • telező előirányzatokat. A tanács, a végrehájtó bizottság, a szak- igazgatási szervek irányító szerepet töltenek be az egész tanácsi gazdálkodásban, s jelen­tős szerenük van a terület egészére vonatko­zó gazdaságpolitika kidolgozásában. A t.v- náesszervek e gazdaságpolitikáját a már em­lített költségvetés és a tanács terve realizál­ja. A vállalati formában működő nagyobb tanácsi gazdálkodó szervek (ipari, építőipari. ' kereskedelmi, víz- és csatornamű vállalatok stb.) felügyeletét általában a megyei (fővá­rosi, megyei jogú városi) tanácsszervek lát­ják el, s e vállalatok fejlesztésére a tanács fejlesztési alapjában gondoskodnak. megyei szintű tanácsszervek látják el a felügyeletük alá tartozó intézmé­nyek rendeltetésszerű működésének ellenőr­zését, szervezik az egészségügyi és szociál­politikai, valamint a művelődéspolitikai fel­adatok egységes végrehajtását, 's a termelő­szövetkezetek gazdasági tevékenységével .kapcsolatosan is ellátják mindazokat a fel­adatokat, amelyeket a jogszabályok hatás­körükbe utalnak. Dr, Újlaki László A pontosan tudta, mikor és hol kell támadni a legkevesebb veszteséggel. Tapasztalatait jórészt a cári hadsereg al­tisztjeként szerezte, amikor maga vitte rohamra katonáit, hiszen a tisztek csak a biz­tonságos fedezékből biztatták a harcosokat. Csapajev kitünően értett a katonák nyelvén. Bárhol volt, mindig elérhették, minden-' kit meghallgatott. Nagy csa­ta előtt soha nem elégedett meg azzal, hogy a parancs­nokokkal megbeszélte a tá­madás tervét, bejárta az egy­ségeket, egyszerűen, világo­san elmondta, mi a tenniva­ló: mindenki tudta, mi vár rá. Feloldotta á feszültséget azzal, hogy megkérdezte: — No, legények, dalolunk? — és sokszpr maga kezdett szólóz­ni. Egyszerűsége és közvetlen­sége mellett’ rendkívül igé­nyes parancsnok volt. Maga mindig, minden körülmé­nyek között frissen borotvál­va, ragyogó csizmában jelent meg. E néhány jellemző vonás­ból talán érthető, miért esett a Déli Front parancsnoká­nak, Frunzénak a választása éppen Csapajevre a felelős­ségteljés feladat végrehajtá­sakor. ★ Június 8-án elsőnek a 220- as Ivanovo-voznyeszenszki ezred kelt át a Belij folyón és rohammal hátraszorította a fehéreket. A fehér táborno­kok elkeseredett ellenintéz­kedéseket tettek, a bekerítés veszélye fenyegette őket. A folyó jobb partján kétnapos véres csata zajlott le. Csapa­jev most, is a legnehezebb helyeken jelent meg, irányí­totta a tüzérség és a lőszer szállítását a folyón. Június 9-én a kimerült vöröskato­nák ellen a fehérek bevetet­ték Kappel pihent egységeit. Ennek a rohamnak a történe­egység nem bírta tovább fel­tartani a rohamot, hátrálni kezdett. Ekkor szólalt meg a mi tüzérségünk és rendkí­vül pontos célzással verette a fehérek sorait. Június 9-én a 25. hadtest alakulatai északról megke­rülték Ufát. Csapajev egy go­lyótól megsérült a fején, de nem hagyta ott a posztját. Másik egysége közben átve- rekedte magát a vasúti híd­hoz, a városba vezető legrö­videbb úton. Az ellenség el­keseredetten védekezett, egyetlen talpalatnyi helyet sem adott át véres csata nél­kül, és balról szorongatott bennünket. Potapov dandár­jának katonái, fáradságukat leküzdve, a folyóba akarták szorítani a fehéreket. Az el­lenség azonban olyan tüzet zúdított az egységre, hogy a támadás elakadt. Ekkor ér­kezett oda Csapajev. Egy lo­vas csoportot átirányított, hogy kerülje meg a falut, maga pedig Potapovval és a katonákkal hozzánk csatla­kozott. Csupasz kardja vil­logott, lovát vágtára fogva száguldott előre. — Csapaj’ itt van velünk! — adták tovább a .csatárlánc­ban és a harcosok tízszeres erővel indultak újabb roham­ra. Az ellenség megfutamo­dott. A fehéreknek mégis sike­rült felrobbantaniuk a hidat. A vörös katonák azonban ezt is a maguk módján értékel­ték : ha robbantanak, akkor rosszul áll a szénájuk. Bár­kán keltek át a folyón, és jú­nius 9-én estére elfoglalták Ufát. Rosszul öltözött, ' éhes, fá­radt parasztok és munkások voltak, de semmi nem ret­tenthette vissza őket. Csapajev valahol ezt írta le: „Megesküdtem, hogy amíg élek, a forradalom ka­tonája leszek!” — s esküjét meg is tartotta. Kürtökért Volkswageneket A MOGÜRT és a Volks­wagen Autógyár főzött öt­évre szóló megállapodás jött létre arról, hogy Volkswa­gen kocsikért autókürtökkel is fizet Magyarország. A gyártásra az Egyesült' Villa- ____________ m osgépgyár rendezkedett be. hangot* kell^ ad'nta" Saját erőforrásaiból új mű­helyt létesített, s különleges célgépeket helyezett üzembe, amelyek a szigorú Volks- wagén-szabályoknak megfe­lelő, rendkívül pontos műn- 1909, szeptember 5., pántoto­két is jól el tudják végezni. Egy-egy kürt 65 alkatrész­ből áll, s az al Irat részek egy részét századmilliméteres pontossággal kell kidolgozni. Külön előírás, hogy vala­mennyi kürtnek a normál a-

Next

/
Thumbnails
Contents