Népújság, 1969. szeptember (20. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-28 / 225. szám

SAKK-MAIT íGergely Árpád felvétele: 3 pont) PULI lAdamik Miklós felvétele: 4 pont) 1 ~A: beszámolunk olva­sóinknak fotopaiyázatunk ál­lásáról. 58 szerzőtől 510 fény­kép érkezett, ebből 28-at kö­zöltünk. A PONTVERSENY ÄLLÄSA: Fejér István (Eger) 16 p Répássy István (Hatvan) 12 p Molnár Gyula (Eger) 9 p Gergely Árpád (Csány) 8 p Gömbös Dezső (Kisköre) 7 p Várhegyi György (Mátraháza) 4 p Krasznay Ferenc (Gyöngyös) 4 p Adamik Miklós (Gyöngyös) 4 p tója ugyancsak 46 szavazatot? kapott. A szavazatokra járóf 10 pontot az egyenlő szava­zatok miatt osztottuk meg.( Szavazatot kapott még Fejér? István Harmonika portréja? (38 szavazat) és Molnár Gyu-s la Gomba című fotója (24? szavazat). A szeptemberben közölté képekre október 5-ig kérjük? beküldeni a szavazatokat a> szerkesztőség címére postai? levelezőlapon. Érdeklődéssel várjuk a to­vábbi fényképeket. Gondolatok a levéltárban ... A Népköztársaság Elnöki Tanácsa törvényerejű rende­letet adott ki: a levéltári anyagok védelméről, a levél­tárakról s az iratkezelés sza­bályozásáról. A törvény — jelentőségében nagy hordere­jű, életünk szinte egész terü­letére kiterjed — mondhatni történelmi gyökerű. Előzmé­nyei negyed évezredes múlt­ba, majd 250 évre nyúlnak vissza. III. Béla és Lenin dekrétuma Az írás mindig is sorsdön­tő szerepet játszott az embe­riség életében, s korán jelent­kezett az igény, hogy az írott dokumentumokat biztonságo­san és használható állapotban megőrizzék. "Verba volant, scripta manent! — A szó el­repül, az írás megmarad! Ezért, és nem másért marad­hattak ránk írásos emlékek az ókori Mezopotámiából, s az antik Rómából is. Nálunk III. Béla rendelte (1185) első­ként a fontos ügyeket írásba foglalni. A XIV—XV. század­tól már hallunk egyházi, vá­rosi, családi, királyi, de me­gyei és országos főhivatalok levéltárairól is. 1723-ban kel­tezik az első állami, törvé­nyes szabályozás textusait. Elrendelik: „...a vármegyék székhazakat tartoznak építe­ni. azokban tűzbiztos helyisé­geket berendezni, hová a tisztviselők hivatali irataikat beadni kötelesek.” Hosszan, izgalmasan lehet­ne írni a magyar levéltárügy fejlődéséről, itt csak a histó­riai útkanyargás fontosabb állomásait említjük: 1756: Or­szágos Levéltárat szerveznek csakis a főrendi hivatalok iratai számára; 1848: a for­radalom kormánya modern Állami Közlevéltár felállítá­sát tervezi; 1874: megszüle­tik az új Országos Levéltár, hol az országos szintű állami szervek teljes iratanyaga he­lyet kap; 1919: Lenin 1917-es „levéltári dekrétuma” alap­ján megszervezik az új levél­tári hálózatot... Lépjünk előre 50 évet: Le­nin dekretális gondolatait csak most kiadott levéltári törvényünk valósítja meg! Korábban is hoztunk tör­vényeket (1946, 1950), ám ezek a folyamatos ügyvitel­ben napról napra keletkező iratanyagok védelméről, megóvásáról és biztonságos megőrzéséről kellően nem gondoskodtak. Engedtük és ^ tűrtük értékeink pusztulását. ‘ A magánlevéltárakban példá­ul, a tulajdonosok hozzá nem értése, gondatlansága, vagy éppen tevékenységüknek nyomait is eltüntetni akaró ravasz számítása következté­ben mérhetetlen tömegű, s történetileg felbecsülhetetlen értékű iratanyagok pusztul­tak el. Egy közbeszúrt gondo­lat: ha idejekorán kiterjeszt­hettük volna az iratvédelmet Gárdonyi Géza irodalomtör­téneti értékű hagyatékára, a hozzátartozók nem semmisít­hették volna meg az írónak a családi életére vonatkozó jegyzeteit, amelyeket ők „de- honesztálónak” éreztek. Mi magunk is pusztítottunk az eléggé meg nem gondolt „selejtezésekkel”. A vallás, a klerikalizmus, az egyház elle­ni küzdelem jegyében, sem­misítették meg például, a fő­iskola alapításakor, az Egri Ér­seki Nyomda (Líceum) egye­dülállóan ritka és felbecsül­hetetlen kultúrtörténeti, könyvészeti értékeit, az irat­anyagokkal együtt a biblia- gyűjteményt is. De ugyanígy nem törődtünk szocialista építésünk hőskorának doku­mentumaival, hagytuk veszni és elkallódni napjaink törté­netének majdani forrásanya­gát is. Jókor született az új törvény Ha késve is, jókor született az új törvény: van mit men­tenünk, védelmeznünk, s a jövő számára is használható- an, biztonságosan megóv­nunk, őriznünk. Az új törvény a történettu­domány legfontosabb forrá­sait védelmezi, segítséget nyújtva az államigazgatás, a népgazdasági szervek, külön­böző intézmények munkájá­hoz. Mindjárt álljon itt egy érzékletes példa: az új tör­vény az orvosi kórlapokat is védelemben részesíti; ha 20 év múltán betegszik meg va­laki, nem kell faggatni,, mi mindenen esett már át, mire és mivel kezelték, kórlapja mindent pontosan és precí­zen dokumentál. Biztosítja az új törvény minden történeti iratjellegű dokumentum, de a kép- és hangfelvételek fennmaradá­sát és épségben tartását is. Az állami szervek, szövetke­zetek, társadalmi szerveze­tek, de a magánszemélyek is kötelesek megőrizni, védeni mindazt a dokumentumot, amely forrásértékű anyag le­het később. Ezeket a törvény nemzeti értékű levéltári anyagoknak tekinti, s meg­szabja levéltári őrizetbe adá­sának idejét és módját is. A levéltárak tudományos intézmények Sokakban élt eddig az a téves gondolat, hogy a levél­tárak csak régi, gyakorlati­lag már értéktelen, poros ira­tok gyűjtőhelye. A most be­vezetett iratvédelmi intézke­dések révén korunk, napja­ink, a szocialista átalakulást tükröző modern iratanyagnak is helyet adnak a levéltárak. Kérdés: tudnak-e valóban helyet adni? Az országban, csak a Levéltári Igazgatóság nyilvántartása szerint: 15 000 folyóméter iratanyag van ve­szélyben; ezenkívül 20 100 fo­lyóméter olyan iratanyagot nem tudnak a levéltárakban elhelyezni, amelyet már át kellett volna venni megőr­zésre. Ezek az anyagok rom­lanak, dohosodnak, rothad­nak. Sürgősen gondoskodni kell új levéltárak építéséről, mert történeti értékeinket veszélyeztetjük a halogatás­sal. Megyénk levéltári helyzete eléggé rendezettnek mond­ható. S e „rendezettség" mel­lett is, az iratanyagot szét­szórtan, 27 iratraktárban őr­zik, rendezik, jegyzékelik. A Rác-templom iratanyaga pél­dául néhány szekrénybe be­zsúfolva romlik, s hír szerint Mária Terézia, Kutuzov stb. kezevonását is őrzik az itt sárguló, enyésző papirok, pergamenek. S a kiterjedt iratvédelem kapcsán nem­csak a Rác-templomi irat­anyag kellő megóvásáról és biztonságos elhelyezéséről van szó. Az állam, de az egyes em­berek szempontjából sem le­het közömbös, a rájuk vo­natkozó, bármilyen szinten vagy szempontból joghatályos döntéseket tartalmazó, vagy sokszor milliós kötelezettsé­gekkel kapcsolatos iratokat hogyan kezelik, gondozzák, őrzik. Nem lehet közömbös, hogy egyszerűen, pillanatok alatt meg lehet-e találni, vagy nem. A levéltárak — tudomá­nyos intézmények. A tudo­mányos, népművelési, hely- történeti kutató és feldolgo­zó munka műhelyei, s mind e tevékenysége mellett a le­véltár praktikus, egyéni ér­dekeket is szolgál. A Megyei Levéltár például az elmúlt évben 112 esetben adott ki iratmásolatot, közöttük a nyugdíjak megállapításához szükséges igazolásokat is. Az ember és az intézmények kö zötti kapcsolatok egyre bo­nyolultabbá. sokoldalúbbá válásával csak számítani le­het az ilyen és hasonló igé­nyek fokozottabb jelentkező sére. A levéltárak tevékenysé­gének kifejlesztésére, a le­véltári munka megkönnyíté­sére nem szabad sajnálni semmilyen segítséget. Antik Janus-fejet látunk. A levél­tár, kettős arccal, egyszerre pillant hátra és előre: a múlt és a jövő felé. Korunkat, s önmagunk tevékenységét is becsüljük, ha a levéltárat be csüljük, erőinkkel gondjait könnyítjük. S amit adunk a jelenben, azt jövőnk szolgá­latában adjuk — mindenek­előtt. Pataky Dezső F aszinezés A laikus bizonyára nehe­zen barátkozik meg a gon­dolattal: a magas hőmérsék­let nem mindig árt a fának, sőt a hőkezelés gyakran egyenesen hasznos! A Faipa­ri Kutató Intézet szakembe­rei rendkívül érdekes kí­sérletsorozatot végeztek az igen kemény és emiatt csak nehezen megmunkálha­tó akácfúrnérral, amelyet már régóta igyekeznek vala­milyen módon praktikusab­bá tenni. A hosszas próbák végül is sikerre vezettek: a hőkezelés hozott eredményt. A telített gőzzel végzett hid- rotermikus kezelés meglepő módon megváltoztatta a „kérlelhetetlen” fafajta tu­lajdonságait. A hőkezelés után az első tapasztalat mindjárt az volt, hogy gyakran 60 százalékkal is csökkennek az akác szi­lárdsági értékei, például az ütéstűrés és hajlító-szaki- tő szilárdság. Mindez a gya­korlatban azt jelenti, hogy a gőzfürdetés után az akác­ból olyan vékony falemezt lehet előállítani, amelynek Egy kis fűzet — gazdag népi szokásokkal A Mátra Múzeum kiadvá­nya, amit a jászberényi Hű­tőgépgyár nyomdája állított elő. Példányszáma alig ha­ladja meg a fél ezret, nem is szándékoznak a füzetet szé­lesebb körben terjeszteni, bár nagyon sok érdekes, von­zó dolgot tartalmaz. Az élet legjelesebb alapeseményeit fogja össze, az ezeket kísérő népi szokásokat a Mátra al­ján elterülő község, Gyön­gyöspata hagyományaiból. Fülöp Lajos dolgozata előbb a tájat, az itt élő pa­lócokat mutatja be néhány markáns vonással, hogy utá­na elmondja azokat a népi rituális cselekvéseket, ame­lyek a születés, a házasság és a halál napjaihoz tapadtak. Nem valami kuriózumot akar a szerző rögzíteni, hanem az évszázados hagyományokat akarja megmenteni, illetve, azokat változó formájukban is felvázolni. Ezek a szokások összefügg­tek bizonyos babonás hiedel­mekkel is, amiket szintén megemlít a füzet. Egy ilyen munkának fő­ként a tájékoztatás a célja, mint teszi ezt Fülöp Lajos is, nagy hozzáértéssel és a nép iránti szeretettel. Írása nem szakmai körökben is érdeklődést kelthet. Monográfia az erdei vasutasról Az Országos Erdészeti Egyesület Erdei Vasutak Szakosztálya már alakuló ülésén sok évvel ezelőtt el­határozta, hogy az erdei vasutak történetét feldol­gozzák. Azóta a monográfia kézirata elkészült, és hama­rosan nyomdába kerül. Á1 monográfiát készítő munka- bizottság vezetője Tóth Gyű- la, egri nyugalmazott erdész, aki egyben a vasúti szakosz­tály országos titkára is. — gőzzel? tulajdonságai hasonlítanak a tölgy, a szil, a bükk és a kőris színfurnérjainak mű­szaki mutatóihoz. Érdekes az is, hogy a hő­kezelés során az anyag színe is megváltozik. Az árnyala­tok változása a gőzadagölás idejétől és más, jól szabá­lyozható műszaki adatoktól függ. így végeredményben a mérnökök kezükben tartják azt az eljárást, amelynek se­gítségével gőzzel lehet szí­nezni az akácfurnért. Na­gyon lényeges az is, hogy .a kettő, három óráig, vagy en­nél hoszabb ideig tartó hid- rotermikus kezelés nyomán nemcsak a furnér felülete, hanem a teljes keresztmet­szet elszíneződik, tehát az anyag mechanikai megmun­kálás után sem változtatja meg színét. ,, >? A mérnökök kísérletei sze­rint azonban a gőznyomás­sal csínján kell bánni, mert például, ha egy helyett két atmoszférás nyomást alkal­maznak, úgy berepede-Zik a furnér. Czakó István (Petőfibánya) 3 p Pásztor Tibor (Eger) 3 P Polgary József (Eger) 2 p Jónás György (Gyöngyös) 2 p Koczka István (Füzesabony) 2 P Varga Gyula (Ká!) 1 P A bérkezet! szavazatok alapján fenti pontszárnokhoz Répássy István és Czakó Ist­ván 5—5 pontszámot kapott. Az elmúlt hónapban olva­sóink. négy fényképre szavaz­tak: Répássy István Koncert című fotója 46 szavazatot, Czaké ist'-én . láték cimü.fff­|869, szeptember 28.* vasárnap, * &efér István felvételei AZ ÜT VÉGÉN - :

Next

/
Thumbnails
Contents