Népújság, 1969. szeptember (20. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-27 / 224. szám

Egri „Dobszó” „Dobszó” címmel színes borítóba kötött „házi újsá­got" jelentetett meg Eger­ben a Hámán Kató Üttörő- ház. Céljának már a bemu­tatkozás alkalmával is azt tartotta, hogy az egri úttö­rőház programjáról, a szakkörökben folyó mun­káról, a megjelenést meg­előző érdekes és fontos ese­ményekről, a soron követ­kező időszak feladatairól tájékoztassa a pajtásokat, ugyanakkor helyt adott az úttörőcsapatoktól érkezett tudósításoknak is. A „Dobszó” első száma a nyári táborozások élménye­it, az erfurti úttörők láto­gatását és a következő he­tek programját ismerteti. Ismerteti egyúttal a Hámán Kató születésének 85. év­fordulója tiszteletére hirde­tett városi pályázatot is. Az egri „Dobszó’’ havonta egyszer jut el a legkiseb­bekhez. „Másodszorra nyílt a pitypalalty és ez azt - jelenti, hogy...” Na, mit jelent ez, kedves gyakorlott újságolvasó? Ügy van, azt jelenti, hogy ha a lapok híreiben valami másodszor nyílik, virágzik, akkor a tapasztalt öregek szerint hosszú és enyhe ősz várható. Ha nem nyílik másodszorra, akkor is ősz várható, amely lehet hosszú is, kellemes is, de nem kap sajtónyilvánosságot. Mert sajtónyilvánosságot • csak az a hosszúi kellemes ősz kaphat, amelyet másodszori nyilassal, virágzással előre jelez pitypalatty, turkományfű és a hecsedhlekvár. Ha viszont tél közepén a fű közölt meg­szólal a haris, akkor természetszerűleg enyhe tél van és korai kellemes, hosszú tavasz vár­ható a fű között szóló haris és az öregek év­százados tapasztalata szerint. És a sajtó sze­rint! (—ó) Mint a bagoly nappal Don Mariano szerint az ál­lampolgárokat öt kategória-' ba lehet sorolni, no nem a platoni bölcs érvek szerint, hanem kizárólagosan szicíliai szempontok alapján. Az első csoportba tartoznak az egész emberek, a másodikba a fél- emberek. Ezek még csak igen kevesen vannak, mert szerin­te már az is nagy dolog, ha valaki az olasz társadalom­ban, és főként Délen, akár félemberségig is viszi. A har­madik és negyedik kategória értéktelen és sokan is tartoz­nak ezekbe, de a legször­nyűbb, mert a legtöbben is vannak az ötödik csoportban, a hápogó kacsák. Azok, akik csak mímelik azt, amit' Csi­nálniuk kellene. Don Mariano, a mindenha­tó szicíliai maffiavezér édha­talmasság, magát nyilván az első kategóriába sorolja, de félelemmel vegyes tisztelet­ből a fiatal csendőrkapitányt is, aki valóban érvényt akar szerezni a törvénynek és lel­kiismereti kötelességének is érzi, hogy a bűnösök a meg­érdemelt büntetést elnyer­jék. Szicíliában a gyilkosság hozzátartozik a társadalmi és gazdasági küzdelemhez, an­nak egyik radikális eszköze vagy formája. Küzdeni kell ellene? Persze! Törvény van rá? De mekkora! Lehet-e el­lene küzdeni? Olyan jól meg tudják szervezni a gyilkossá­gokat, hogy senki nem tudja felderíteni? Dehogy! Minden­ki tud mindent, mindenkiről pontos értesülései vannak mindenkinek, csak éppen Olasz—francia film hallgatni kell, nem szólni, nem segíteni a törvénynek, a törvény embereinek. Rómá­ban vagy Milánóban lehet bárkinek bármilyen, megkö­zelítően európai elképzelése a bűnről és a bűnhődésről, de a szicíliai kenyérharcban a tör­vény felett, a törvényen kívül álló erők hatalmasodnak. Bellodi kapitány érti a dol­gát és mégis, akkor zárul be a kör munkája körül, amikor azt hitte, hogy ezt a szörnyű abroncsot, dón Marianótól a besúgóig már felfeszítelte. A história először Leonardo Scascia regényében vált si­kerré, most pedig Damiano Damiani rendező vitte film- ■ re jeles eredménnyel ezt a mi mértékünk szerint kegyetlen Szicíliát. A rendező pontosan rajzolja fel az erőviszonyokat és nyíltan szembenéz saját társadalmával, annak minden képmutatásával. Nem az ri­asztja meg a nézőt, hogy a jóságos dón Marianónak kéz­csók jár még az utcán is és úgy köszönnek neki, mint egy földre szállt félistennek, ha­nem az, hogy ugyanezek a kézcsókig megalázkodó em­berek pontosan tudják, hogy ez a don Mariano és cinkosai gyilkolnak, zsarnoki módon uralkodnak, a törvény kiját­szásával, a legalacsonyabban vett erkölcsi normák megta- posásával — a szicíliai népen. És ezt teszik jámbor képpel, cinikusan. Istenre és törvény­re hivatkoznak, de a levegőt és az életet is elveszik azok­tól, akik nem engedelmesked­nek nekik. A film rokonszenves főhőse Az Európa Kisülő két tijdonsága „A kivégzettek holttestét, egy kivételével, illendő mó­don és tisztességgel eltemet­ték. Nat Tumerét átadták az orvosoknak, azok megnyúz- ták ... Mr. Barha-m édesap­jának volt egy pénztárcája, Nat Turner bőréből készült. Csontváza hosszú éveken1 át dr. Messenberg birtokában volt, de később elkallódott”. E néhány sor fennmaradt írás talán mindennél többet mond, hogyan végződött 1831-ben, a néger Nat Turner vezette rabszolgalázadás. Mindössze hetvenen voltak, több tucat fehér embert le­mészároltak. de Nat Turner kezéhez csak egy ember vé­re tapadt, szerelmét, a fehér Margaretet ölte meg. Ez volt az észak-amerikai néger rabszolgaság történe­tének egyetlen lázadása. Milyen ember volt Nat Turner, a prédikátor, aki Is­ten igéjével vezette lázadó négereit? Erre keresi a vá­laszt W. Styror. amerikai re­gényíró Nat Turner vallo­Bellodi kapitány alakjában Franco Nero. Claudia Cardi­nal most nem annyira szép­ségével, mint játékának haj­lékonyán, olaszosan vettdrá- maiságával hatott. Lee J. Cobb alakította dón Maria- nót, aki a kegyes fezőr min­den változatát eljátszotta. A besúgó szerepében Serge Reggianit láthattuk, s mintha egy Dumas-regényből jött volna ide vendégszerepelni. E nemes szándékú filmal­kotás bizonyára nálunk is si­ker lesz, nemcsak krimi-volta miatt, és nemcsak Cardinale szépségéért. (farkas) Az HDK-televízió estje (Csütörtök, 18.05-től) Az adás a hatodik a ha­sonló jellegű televíziós ven­dégestek közül. A kínálat: a 900 éves Wartburg váráról szóló kisfilmben1 a múlt tük­rében a mát is igyekeznek bemutatni; A nagyszerű és máig népszerű népi hős, Till Eulenspiegel neve a címe annak a kisfilmnek, amiben a kópé kalandjai Richard Strauss zenéjével kísért ba­lett feldolgozását láthatjuk; A tíz első között... című rajz­film Lipcse történetével fog­lalkozik, míg a Telegenereil zenés burleszk keretében be­szél arról, hogy milyennek látják a bábuk az embert. Az NDK-estet megelőző napon kerül képernyőre „Az árba a halál is beleszámít” című politikai-bűnügyi film első része, a második részt a tévé­est keretében vetítik. REMBRANDT | (Péntek, 19.00) Emlékműsor a művész ha­lálának 300. évfordulója al­kalmából. Az alkalomhoz il­lő emelkedettségű a meg­emlékezés a nagy fiamami festőről ezzel a francia kis- filmmel, amely Rembradt minden korszakából mutat be grafikákat, az önportrétól a Kereszterefeszítésen keresz­tül, a tájképekig. Válás olasz módra (Vasárnap, 20.20) Pietro Germi olasz filmje. 1963 tavaszán1 mutatták be a mozik a Marcello Mast- roianni és Daniella Rocca fő­szereplésével készült történe­tet, amiben komoly társadal­mi problémát, a ma már Olaszországban is nevetsége­sen ásatag válástörvényt ve­szi célba a gúny fegyveré­vel. A. Gy. — kur­Tele fon i, szcfttember;37„ szombat másai című könyvében, ami­kor a siralomházban a láza­dás vezérét önmaga emlékei­vel és lelkiismeretével szem­besíti. * Jurán S&sztalov: Kék ván- dorutak. A szerző vogul, mű­vei részint orosz, részint vo­gul nyelven jelennek meg. Könyvének írásai népének múltját idézik, ugyanúgy^, mirit az ősi magyar-manyszi őshazára vonatkozó ma is élő legendák, mesék. Legközlebbi nyelvrokonunk ez a mindösz- sze 5—6 ezer lelket számláló kis nép Észak-Szibériában. Nem több ez, mint egy ma­gyar falu lakossága. Lakó­körzetük viszont óriási: egy- egy lakosra átlagban 24 négy­zetkilométer jut. Szinte hi­hetetlen ! önmagukat, vogul nyelven manysi-r.ak hívják, amely eredetét tekintve azo­nos a magyar névvel. Az író tehát olyan világ­ból érkezett, amely térben és időben nagyon messze áll tő­lünk. Számunkra külön érde­kesség, hogy hasonló világot ír le, mint amiben őseink is élhettek, sőt valószínű, éltek is. Olyan ember ad erről az ősi világról számot,,aki mind- . ezt-személyesem éltósútl Tegnap felszerelték a telefonomat, s amikor a szerelő elment, gondol­tam mindjárt felhívom Weiszkuthyt, az unokaöcsémet. Felvettem a kagy­lót, jelentkezett Zugló, kértem vona­lat. Búgott a vonal. Tárcsáztam. To­vább búgott. Újra tárcsáztam. To­vább búgott. Letettem. Felvettem. Jelentkezett Zugló. Kértem vonalat. Nem búgott. Lenyomtam a tárcsát. Búgott. Tárcsáztam. Tovább búgott. Újra tárcsáztam, Elhallgatott egé­szen. Letettem. Felvettem. Búgott. Tárcsáztam. E (hallgatott. Letettem. Felvettem. Búgott. Tárcsáztam. To­vább búgott. Újra tárcsáztam. To­vább búgott. Újra tárcsáztam. Elhall­gatott. Letettem. Felvettem. Jelent­kezett Zugló. Kértem vonalat. Adott vonalat. Nem búgott. Pötyögtettem. Búgott, Tárcsáztam. Tovább búgott. Letettem. Csöngetett. Felvettem. Bú­gott. Tárcsáztam. Elhallgatott, újra tárcsáztam. Búgott, Letettem. Felvet­tem. Jelentkezett Zugló. Kértem, vo­nalat. Csengetett. Letettem. Elhall­gatott. Felvettem. Búgott. Tárcsáz­tam. Tovább búgott. Pötyögtettem. Csöngetett. Letettem. Felvettem. Hallgatott. Megrúgtam. Csöngetett. Letettem a kagylót. Felvettem a kagylót. Hallgatott. Pötyögtettem. Csöngetett. Letettem. Felvettem. Hallgatott. Leköptem. Csöngetett. Le­tettem. Felvettem. Jelentkezett Zug­ló. Kértem vonalat. Búgott. Tárcsáz­tam. Tovább búgott. Újra tárcsáz­tam. Tovább búgott. Újra tárcsáztam. Tombb búgott. Tárcsáztam.. Kapcsolt! Kiment a csöngetés! — Halló! Kérem Weiszkuthy Atti­lát! — Itt a Liliom cukrászati — Kérem, küldjenek nekem egy hetvenöt személyes pacaltortát a Fül utca hétbe. Tegnap estére itt lehet? — .Hogyne kérem. Tegnap estére ott lesz. Sül utca? — Fül utca hét. De, hogy lehet az kérem, hogy hajlandók velem ilyen hülyeségeket beszélni? — Mi is örülünk, hogy működik a telefonunk. így dolgos% a hősért A Kősó utca 8-ban, ahol lakom, fontos lakógyűlés volt a múlt héten. Megjelentem. Kiderült, hogy új ház­megbízottat kell választani, mert a régi megőrült. Ügy volt, hogy szava­zunk, de a szavazás elmaradt, mert valaki elkiáltotta magát: — Éljen Spacek Jenő! Viharos éljenzés következett. Pi­rulva, szemlesütve álltam■ ott. Nem számítottam az osztatlan szeretetnek ez impozáns megnyilvánulására. Azonnal szólásra emelkedtem. — Köszönöm — mondtam. — Sajnos, olyannyira elfoglalt em­ber vagyok, hogy nem vállalhatom a dolgot. A házmegbízott tisztség egész embert kíván. — ön egész ember — mondta Kra- kovics. a háziúr lelkesen, — ön az egyetlen, aki bölcs körültekintése, demokratikus múltja és megfelelő erélye folytán alkalmas erre a pozí­cióra. A ház lakói becsülik és tiszte­lik önt, nincs közöttünk senki, aki ne könnyes meghatottsággal említené e házban Spacek Jenő nevét. Én tehát csak azt mondom, éljen Spacek Je­nő! Viharos éljenzés követte. Most már nem szabadkozhattam tovább. Bólintottam, hogy vállalom és átvet­tem elődöm irattárát, amit a ház­mester egy ruhaskosárban kihozott az udvarra. — Mi lesz a gőzfűtéssel? jantotta valaki. — Uraim. — mondtam — minden­nek utána fogók nézni. Még ma este bebújok a kazánba és bejárom az összes radiátorokat. — A mosókonyhában csöpög a plafon! — Utánanézek. — A padláson nagyon meleg van! — Utánanézek. A lakógyűlés ezután feloszlott. Mindenki nyugovóra tért. Én pedig nekiláttam, hogy átnézzem a köz- munlcabevallásokat. ★ Három nappal utóbb furcsa plety­ka jutott el a fülemhez. Az a hír járja, — mondta informátorom —, hogy én százalékot kapok a kazán- javífótól. A Pollákék vécéjét pedig azért nem csináltatom meg, mert szerelmes vagyok a Polláknébe és azt akarom, hogy átjárjon hozzám. Nagyon elkeseredtem. Éjt-napot egybeszőve dolgoztam a közért, és íme! Micsoda rút hálátlanság! Elhatároztam., hogy még többet dolgozom. Hirdetményt szögeztem ki a lép- csöházban, amelyben közöltem, hogy a kazánjavítást a saját költségemen végeztetem el, Pollákéknak pedig re­pülőgépen Prágából hozattam egy szerelőspecialistát. Kapuzárás előtt felmostam a lépcsőházat, éjféltájban pedig minden lakásba becsöngettem és figyelmeztettem a lakókat, hogy ne feledjék antennájukat földelni. További három nap múlva azt be­szélték a házban, hogy azért hozat­tam szerelőt Prágából, mert jutalé­kot kdpok a légiforgalmitól és azért fizetem a kazánjavítás költségét, mert nagyobb mennyiségű hamis­pénzt tartogatok ,és ki akarom adni. Beszélték továbbá, hogy viszonyt kezdtem a vicinével. s azért mosom fel magam a lépcsőházat, hogy sze­relmemet kíméljem. Ezt már nem tűrhettem. Soron kí­vüli lakógyűlést hívattam össze. Am. mielőtt beszélni kezdtem volna, va­laki felkiáltott: — Dögöljön meg Spacek Jenő! Zengett a ház a helyesléstől. Pirul­va. szemlesütve álltam a helyemen. — Panamista! Korrupt fráter! — kiáltotta valaki. — De uraim, — hebegtem — nem én akartam, hogy megválasszanak! Krakovics úr azt mondta, hogy én vagyok a becsület mintaképe. — Mert lepénzelte! Lemondtam és megválasztották he­lyettem Nyavalyel Gusztáv tolike­reskedőt. Mást három napja már ő a házmegbízott. Azt mondják, rendes ember. De én tudom, hogy pénzt fogad el közmunkámé ntesítésért. »VNA^VNAAZV%AAAAZVNAZw^A1oysAAAiVVV*kAA<tiM6iRAA<

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents