Népújság, 1969. szeptember (20. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-04 / 204. szám
Világnézetünk alapjai r AZ 1969—70-ES TANÉVBEN a középiskolák már mintegy ötszáz negyedik osztályában tanítják az új tantárgyat, a világnézetünk alapjait. A cél — ahogy az újságok híranyaga megfogalmazza —, hogy a fiatalok jól, megbízhatóan eligazodjanak korunk bonyolult világnézeti, politikai és gazdasági kérdéseiben. Tanításunk, nevelésünk, általában pedagógiai munkánk korszerűsítéséről nem először esik szó. A szakemberek régen azon munkálkodnak, 'hogy a felnövekvő nemzedék minél inkább olyan tudásanyaggal, olyan felkészültséggel lépjen ki az életbe, amely a társadalom szabta igényeknek megfelel. E korszerűségre való törekvésnek a világnézetünk alapjai tantárgy bevezetésével iskolareformunk megvalósításának fontos lépcsőjéhez érkeztünk el. Az iskolákban, a középiskolákban nélkülözhetetlen a világnézeti nevelés, tantervi és tantárgyi beosztással is. Persze, közismert és régen elfogadott pedagógiai gyakorlat: egy tantárgy lényege nemcsak azáltal ismosodik, válik természetes hatóanyaggá, hogy benne szerepel az órarendben. Különösen érvényes ez a pedagógiai tapasztalat a világnézeti nevelésre, hiszen ennek érvényesülnie kell az egész oktatásinevelési mechanizmusban, az iskola egész munkájában.. E TANTÁRGY oktatásának, mint ahogy a megfogalmazásból is kiderül, legfontosabb célja, hogy a fiatalok, jól, megbízhatóan eligazodjanak korunk bonyolult világnézeti, politikai és gazdasági kérdéseiben. Az új tantárgy tehát már a cél meghatározásánál is a korszerűség igényére épít, és abból indul ki: korunk tudományos, politikai és gazdasági élete bonyolult, s az abban való eligazodás, jártasság szinte korszerű követelmény. Világnézetünk, a marxizmus—leninizmus csakis azáltal válhatott a leghaladóbb világnézetté, hogy mindig a kor színvonalán kereste az összefüggéseket, a kor eredményeit felhasználta és beépítette rendszerébe, izmosodva és fejlődve azáltal, de ugyanakkor vissza is hatott és inspirálta a kor haladását, fejlődését. Ahhoz persze, hogy korunk Jegtudományosabb világnézetét közvetíteni tudjuk, önmagunknak is jártasoknak kell lennünk világnézetünk kérdéseiben, tudományos rendszerében. Pedagógusaink rendelkeznek ezzel a felkészültséggel, munkájuk tehát ennek birtokában eredményesnek ígérkezik. Igaz, e tantárgy oktatásának még nincsenek meg a hagyományos pedagógiaidialektikai módszerei. De épp az új tantárgy bevezetése az oktatás megannyi módszerének alkalmazási lehetőségét is ígéri. Valójában tehát gazdagon, bátran lehet élni az oktató- és nevelőmunka változatos formáival. VILAGNÉZETÜNk EMBERKÖZPONTÚ, az emberiség egyetemes ügyét, a haladást szolgálja Tudományos megalkotói, kimunkálói alapvetően pedagógusok is voltak. A modern kor leghaladóbb társadalmi osztályát, a munkásosztályt tanították, s mindig a leglényegesebbre; a kizsákmányolás megszüntetésére, a társadalmi haladás szolgálatára. Az új tantárgy bevezetésével iskolai oktatásunkban intézményesen is polgárjogot nyer világnézetünk tanítása, s ez ma már a kor követelménye. (K. S.) A Kossuth Könyvkiadó újdonságai Könyv Guevaróről — A Teleki-legenda — Goytisolo új regénye Ä politikai irodalom legfőbb hazai patrónusának legutóbbi kiadványai közötti szép számmal találunk olyan műveket, amelyek szerzői egyén és történelem egymásra hatását elemzik, más más nézőpontból. Az említett művek közül kétségtelenül Kar- czag Gábor munkája emelkedik ki érdekességévelt „ehe”: Guevaráról írj A Bolíviában brutális módon meggyilkolt Ernesto che Guevara életében sajátosan ötvöződötbíuro- mantikus forradalmi naivitás a marxista elemzőkészséggel, fi a téves bövetfcez- tetéseket-sugalló végletességgel. Eztaa-bonyolult egyéniséget — e nem kevésbé a bonyolult viszonyokat, amelyek közepette cselekedett — egyetlen síkban aligha l^iefl hűen ábrázolni. A szerző ezért-sajátos — és szerencsés — formát választott. D«ífu- mentnmok, értékelő részietek, személyes visszemléke- zések váltogatásával pergeti4; le e több-síkban élő, cselekvő ember'-életét. Más- utat jár, de ugyancsak sikeresen Tilkovszky Lóránt. Teleki Pálról írott könyvének alcíme kifejezi a szerzői szándékot: „Legenda és valóság”. A szerző a végkifejlettel kezdi könyvét, az öngyilkosság tényével, s a körötte gyorsan támadt, el- íler.tmondásos visszhanggal. Lépésről lépésre, tudományos alapossággal, minden lehető forrás földolgozásával hantja le a legendát. A teljes életet vizsgálja, annak ellentmondásos kitérőit s megtorpanásait. A jogos végkövetkeztetés: Teleki annak a politikának esett áldozatul, amelynek — csináló ja is volt..; A fordított sorrend jellemzi az újdonságok közül kiemelt harmadik kötet szerzőjét, Jemnitz Jánost. Míg az előző két kötet az egyéntől kiindulva vizsgálja azok történelmi környezetét. Jemnitz az általánosból szűri ki az egyéniség szerepét. A szocialista pártok és a háború. 1914—1918 című kötetében a szociáldemokrata és munkáspártok igen eltérő magatartását elemzi a háború es béke kérdésében. A II. Inter- nacionálé fölbomlása, £ pártokon belül és a pártol között kiéleződött ellentetet alkotják a részletes vizsgálódás alapját. A szerző — magyarul most első ízben públi kált források fölhasználásé val is — teljes képet ad : pártok tevékenységéről, ezen belül kiemelkedő poll tikusok sorát jellemzi csele kedeteikkel. így Lenini Liebknechtet, Rosa Luxem-burgot, Bauert, Rennert- és másokat. A Kossuth-őjdonságok között külföldi szerzők műveit is megtaláljuk. A magyar olvasók előtt jól ismert Juan Goytisolo — a Hordalék, a Szigeti krónika círrrű-regényei nagy sikert arattak — új műve szintén regény, bár nem hagyományos szerkezettel. A Személyleírás, a címhez hűen valóban1 "személy- leírás, egy' spanyol emigráns mozaikkockákból összerakott élete. Harminc esztendőt ölel át a kiváló írói erényeket fölvonultató alkotás. A polgárháború s az azt követő terror esztendeit, majd a szalonképesre kozmetikázott spanyol valóság jelenéről rántja le 3 leplet, miközben • látszólag csupán egyetlen emberről beszél. A másik külföldi szerző, Manfred Künne sem ismeretlen a magyar olvasók előtt. Néhány éve megjelent, Kaucsuk című regénye széles látókörű, valóságot és kitalációt jól ötvöző szerzőként mutatta be. Mostani kötete, mely a Gumi címet viseli, - még inkább erősíti e véleményt. A gumi körül nem csak gazdasági, de politikai viharok is dúltak, s a szerző, miközben érdekes történetet sző, e viharok tényszerű bemutatására is módot talál. A sajátos műfajú kötet lapjairól az olvasó éppúgy megismeri a gumi- király Firestonet, mint a mű- gumi, a buna föltalálásának történetét, a mammut-kon- szerr.ek semmit nem kímélő profitharcát. ' (m) Nincs rá törvény.. .71 Modern „fülemüleper” Felsőtárkányban Bóta István nyugdíjas és feleségé egy portán lakik Felsőtárkányban, a Fő út 146 szám alatt Bajzáth Fe-i rencékkel. A közös udvaron 1960-ig két régi stílusú ház állott. Az első • kis házat — amelynek főhomlokzata az utcára néz — 1960-ban vásárolta meg Bajzáth Ferenc. Még ebben az évben lebontot-' ta és helyére — szabályos építési engedéllyel — felépített egy új, korszerű lakást. Bóta Istvánék — akik évtizedek óta a közös porta hátsó részében levő házban lakták — két évvel később ugyancsak .lebontották' a régi falusi házat, s — szintén szabályos építési engedély- lyel — felépítették a mostani házukat. A probléma azzal kezdődött, hogy a Bótáék háza — két nagy ablakkal — a tíztizenkét méterrel távolabb felépített Bajzáth-ház konyhájának ablakára „néz”. Ezért Bajzáthék „elkezdtek haragudni” Bótáékra: disznóólát építettek -a két ház közötti közös területre, másfél méterre a Bótáék ablakához — építési engedély nélkül... Bótáék — nem az engedély nélküli építkezés miatt, hanem azért, mert szobájuk két nagy ablakán egészséges, friss levegőt szerettek volna időnként beengedni — panasszal fordultak az Egri Járási Tanács építési és közlekedési osztályához. _A hatóság 1964. november 9-én meghozta a határozatot: Bajzáth Ferenc két héten belül köteles elbontani az engedély nélkül felépített, s Bótáék egészségére ártalmas sertésólat. Bajzáth Ferenc nem bontotta le az ólat, hanem a Központi Népi Ellenőrzési Bizottsághoz fordult panasz- «zal,.amelyet áttettek az Egri Járási Tanács építési és közlekedési osztályához. A járási tanács építési hatósága ismételten leszögezte: amikor Bajzáth Ferenc 1960-ban építési engedélyt kapott, fel- hívták a figyelmét arra, hogy a főépülete és Bóta István telekhatára közötti téimé a „kilátás” Bótáék ablakából. rületre semmiféle létesítményt nem építhet. Ez volt a második határozat. 1965. január 5-én. Bajzáth Ferenc ezután — fellebbezett a megyei tanácshoz. Fellebbezését — természetesen — elutasították, ö azonban még mindig nem bontott, hanem építési engedélyt kért — a disznóól helyére — nyári konyha, fészer és kerítés építésére. Nem kapott, mert ezzel (a két ház közötti szűk területen) a napfényt zárta volna el Bótáék elől. Ekkor azonban már 1968- at írtunk, s disznóól ugyan nem volt már az ablak alatt — „csupán” egy - magas, fából készült fészer, kusza farakással, az ablakhoz még közelebb egy méterrel... (Gyakorlatilag ugyanaz a disznóól, megtoldva és magasítva — disznó nélkül, de ugyanannyi léggyel, bűzzfll és árnyékkal...!) Bóta István ismételten panasszal fordult a járási építési osztályhoz, hogy bontas- sák már le végre az ablaka elől a bűzös, napfényt elfogó építményt. Panaszára az építési osztály azt válaszolta, hogy Bajzáth Ferenc az 1964- ben hozott határozatot meg (?!) 1967-ben végrehajtotta: elbontotta a téglából és kőből megépített ólat, s helyette fából öszeállított égy fészert, amelyhez a rendeletek értelmében nem szükséges építési engedély. Ez ellen csak nolgári perben lehet kifogással élni. És ekkor kezdődött el a per, amely1 ázóta is tart. Közben — 1969. március 9-én — Bóta Istvánék ismételt panasza alapján született egy különös határozat az egri já- , rási építési osztályon: „... megállapítást nyert, hogy az építmény nem szennyéző hatású, s a lakóépületre (a Bó- táékéra!) semmiféle káros hatással nincsen, továbbá Bóta István ablakai szabálytalanul lettek elhelyezve”. Ez bizony — enyhén szólva — öngól. Ugyanis — ugyanez a hatóság ugyanezekről a tényekről néhány évvel ezelőtt homlokegyenest ellenkezőleg „határozott”. Ugyanakkor furcsa megállapítás az is, hogy az ablakokat szabálytalanul helyezték el, hiszen erre &í engedélyt annak idején ugyanez az építési hatóság adta... Hogyan fordulhat elő napjainkban egy ilyen „fülemüleper”? Miért nem tud eligazodni az építési hatóság a saját korábbi határozatain? — A kérdésekre ki-ki a saját vérmérséklete szerint válaszolhat. Mindenesetre az építési csoportnál azt válaszolták: Nincs törvény az ilyen esetek egyértelmű tisztázására ... Így lenne...? Faludi Sándor •MOLNÁR KÁRQLVs' Az államcsíny „Jobban szeretem a nyiK ellenséget-az álnok barátoknál.*? (Napóleon) Negyvenhét napig vitorla-: zott a gyenge francia hajóraj. Az egyik háromárbócos neve Fortune volt és Napóleont valóban nem hagyta el a szerencséje. Egy ízben már majdnem összétalálkozott a Földközi-tengeren cirkáló angol flottával, de azután mégis sikerült kitérnie a túlerő elől. Október kilencedikén Bonaparte kikötött Dél-Francia- országban, ahol lelkesen ünnepelték. Egy szónok ezekkel a szavakkal fogadta: — Előre, tábornok! Győzze le és zavarja el az ellenséget hazánkból és akkor, ha akarja, királyunk lehet... Napóleon nem tudott ellenállni a hatalom kísértésének, kész terve még nem. lehetett; ' mert a párizsi viszonyokat nem ismerte, a szilárd elhatározás ellenben már kialakult benne: a nemzet élére áll. Qktóber tizenhatodikén a fővárosba érkezett, ahol viszonylag hamar világosan fölismerte, hogy a gyenge direktóriumban nincs egyetlen olyan erős egyéniség, aki megakadályozhatná, ha államcsínyt hajt végre. Következetesen készítette elő akcióját,. ragyogó stratégiája leginkább annyira biztosította győzelmét a politikában is, mint korábban a hadszíntéren. Megnyerte Talleyrand külügyminiszter és Fouch'é rendőrminiszter támogatását. Néhány bankár nagyobb ösz- szeget juttatott neki,/mert azt remélték, hogy a tábornok és így Franciaországban a jobboldali irányzatok kerekednek felül. Bonaparte megfelelő katonai erőösszevonásról is gondoskodott és november kilencedikén megkezdi az államcsíny végrehajtását. Előre megbeszélt titkos terv szerint reggel magas rangú tisztek jelentek meg a háza előtt. A tábornok közölte velük: % — Itt az ideje, hogy megmentsük a köztársaságot! Ezután összeült a Vének Tanácsa, az ülésen Cornet fölszólalt és kijelentette, hogy egy „veszélyes összeesküvés fenyeget”. Majd javasolta, hogy a várható fegyveres megmozdulás elfojtásával Bonaparte tábornokot bízzák meg... Az előre ösz- szeállított terv alapján Cornet azt is ajánlotta, hogy a Vének Tanácsa és az Ötszácsütörtök- -eltávolítja a^#rektóriumdt . zak Tanácsa-a következő üléseit ne Párizsban, hanem a szomszédos Saint-Cloud-ban tartsa. Mindkét javaslatát elfogadták, ekkor Napóleon a tanácskozás színhelyére vonultatta katonáit. Segédtisztjei kíséretében belépett az ülésterembe és rövid beszédet tartott: — Képviselő polgártársak! A köztársaság a pusztulás útján volt. Önök ezt fölismerték és az önök intézkedései megmentették a köztársaságot. Jaj azoknak, akik zavart kívánnak kelteni! . Minden úgy haladt, ahogy Bonaparte és közvetlen hívei elképzelték. Feloszlott, a direktórium, a végrehajtó hatalom legfontosabb szerve is. Az államcsíny legkritikusabb szakasza most következett. Másnap Saint-Cloud-ban •megtartott ülésén a Vének; Tanácsa és az ötszázak Tanácsa eleinte szembeszegült az egyeduralomra törő tábornokkal. Izgalmas jelenetek, szenvedélyes viták alakultak ki. Amikor nem tudtak megállapodnj, Bonaparte személyesen jelent meg a teremben. — Le a zsarnokkal! Vesz- szen a diktátor — ilyen és ehhez hasonló szitkozódó kiáltások hangzottak el. Négy hű katonája kísérte a tábornokot, akik a testükkel fedezték népszerű parancsnokukat. Mindez hiába. Napóleont a felháborodott képviselők lökdösték és a hátát ökölcsapás is érte. Nagy nehezen elhagyta az ülés színhelyét. A jelenet megviselte a tábornokot, de amikor magához tért, parancsot adott embereinek, hogy a képviselőket erőszakkal távolítsák el a teremből.1 Ijesz- tésnek szánt dobpergés közben jelentek meg a katonák és mindenkit kizavartak. Aki ellenállt, azt kidobták. Akik Napóleon mellett voltak, azok visszatérhettek és ók a _ szuronyok »árnyékában megszavazták r a konzulátusról szóló törvényt. Ez megtörtént, majd kimondták azt is, hogy az Ötszázak Tanácsa megszűnik. Este ugyanilyen körülmények között a Vének Tanácsa ült össze és ez a testület ugyancsak elfogadta azt a javaslatot, amely szerint három konzul veszi át a hatalmat. Ök hárman: Sieyes, Rogen Ducos és Bonaparte. Az államcsíny sikerült. Az egyeduralom megszervezése most már egyszerű. A triumvirátus jellegéből fakadóan, közülük mindig á legtehetségesebb szerzi meg az uralmat. Így történt ez hajdanában Rómában is, eleinte Pom- peius, Crassus és Caesar osz- ^ tozott a-hatalmon. Jóégül at legvakmerőbb és a legtehetségesebb ül babérkoszorúval a birodalom aranytrónjára. Caesar nemcsak Róma, hanem a világ ura lett. Napóleon is erre pályázik. Egy hónap múlva elkészült az új alkotmány. Az állam élére az első konzul került, aki teljhatalmat kapott, a másik kettőnek tanácsadó szerep jutott. A vezető szerepet természetesen Napóleon szerezte meg. Néhány szigorú intézkedést hozott, így például ragaszkodott hozzá, hogy az addig megjelenő 73 napilap közül 60 szűnjék meg, azután újabb kilenc újságot ítélt halálra. Külpolitikáját kezdetben a látszólagos békülékenység jellemezte. Az angol királyhoz személyes hangú levelet küld: — Hát örökké tartson ez a háború, amely immár nyolc esztendeje pusztít négy égtájon? Hogyan áldozhatja fel Európa két legfelvilágosultabb népe, egy hiú nagyság eszméjéért kereskedelmét, belső jólétét is? Anglia ridegen elutasítja Napóleon levelét. Így a jelek arra mutattak, hogy a két ország között még nagyobb méretű háború alakul ki, mint korábban. Franciaország külpolitikai helyzete kedvezőtlen volt. Napóleon, mint első konzul, mindenekelőtt arra töteke- dett, hogy visszaszerezze az osztrákoktól Itália északi részeit. 1800 májusában újabb hadjáratot indított, csaknem azon a vidéken, amelyen korábban is átvonultatta katonáit. Ezúttal átkelt az Alpokon, a Szent Bernát-hágón, ezzel mintegy követve nagy példaképét, az ókor nagj* hadvezérét lEcdytatjuk) A
