Népújság, 1969. szeptember (20. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-25 / 222. szám
A P avlaraientből jelentjük: • • • (Folytatás az 1. oldalról'/ A törvényjavaslat világossá teszi, hogy halaszthatatlan a képzés tartalmi és szerkezeti reformja, a technikai ős tudományos forradalom konzekvenciáinak érvényesítése. A hozzászólók ezzel kapcsolatban is elmondották tapasztalataikat, többek között az egyes tanműhelyekben még megtalálható, özönvíz^ előtti gépekről, amelyeken — különösen a mai követelményeknek megfelelően — nem lehet megtanulni dolgozni. Úgynevezett lépcsőzetes oktatás bevezetéséről van szó, amely az általános alapozó képzésből kiindulva fokozatosan halad a specializáló felé, amelyben máj- a munkahelyen szerzett tudásnak jut a főszerep. A követelményeknek megfelelően növekszik a természettudományi oktatás súlya és nagyobb fontosságot nver- nek az elmélyült, szakmunkában mind nélkülözhetetlenebb elméleti ismeretek. A törvényjavaslat változatos módon kívánja ösztönözni, hogy a népgazdaság a jövőben megfelelő mértékű utánpótláshoz lusson. Az ipari tanuló képzésének utolsó félévében ösztöndíj helyett díjazást és a munkásoknál szokásos jutalmakat is kaphat. A kevésbé népszerű szakmákban társadalmi ösztöndíjat rendszeresítenek. Az. eddigi 48 óra helyett egységesen 42 órára csökkentik a heti foglalkoztatást, a szakmunkás tanulók nyári vakációja pedig lényegében azonos lesz a többi iskolások pihenőidejével. Megszervezik a rendszeres orvosi vizsgálatot és egészségügyi gondozást, a kedvezményes étkezés és utazást, a munkaruha-ellátást és a szociális biztosítást. A törvényjavaslat bizottsági vitáin és az országgyűlési tárgyaláson is kitűnt azonban, hogy a képzés különösen kritikus pontjai a műszaki tanárképzés megoldatlansága, valamint az iskolák, tantermek, tanulóotthonok s.zűkös volta. Többen-rámutattak, így Kónya Gyula, a törvényjavaslat előadója is, valamint Kaszás Imre képviselő, hogy az oktatás fejlesztésével voltaképpen a nemzet szellemi vagyonát növeljük és az erre fordított beruházások sokszorosan visszatérülnek. A szakmunkás-képzés reformja sok segítséget adhat — ez is kiderült a tanácskozás eddigi menetéből — a szakmunkáshiány jelenlegi nehézségeinek leküzdéséhez, s ezen túlmenően a fizikai munka — tapasztalható — torz megítélésének legyőzéséhez. Jellemző a rendkívüli érdeklődésre, amellyel az or?- szággyűlésben is a törvény- javaslatot fogadták, hogy mintegy harmincán jelentkeztek hozzászólásra, ilyen sok képviselőnek volt személyes mondanivalója a több mint 200 ezer szakmunkást, 390 szakmunkásképző iskolát és sokszáz ipari és más vállalatot érintő ügyhöz. Az ülés ennek folytán a késő esti órákban ért véget. Az országgyűlés ma a gázenergiáról szóló törvényjavaslat. táigyalásával folytatja munkáiát. Újfasiszta gyűlés Kíeíben Adolf von That?' den, a nyugatnémet újfasiszta nemzeti demokrata párt elnöke a párt kiéli nagygyűlésén golyóálló üveggel védett emelvényről beszél. A hallgatóság csak jó köha.jítás- nyira a szónoki emelvénytől helyezkedhetett el (Teiefoto: — AP —MTI—KS) AZ NDK RATIFIKÁLTA ✓ AZ igazság keresése IZRAEL DEFICITJE A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG NÉPI KAMARÁJA szerdai ülésén egyhangúlag elfogadta az atomisorompó-szerzódés ratifikálására vonatkozó törvény- javaslatot. § P ORTJEltNTÉU/NK Az öttusa világbajnokság Óriási küzdelmet és nagyszerű eredményeket hozott az öttusázók küzdelme a Sportuszodában. A fizikai számokban várható volt a szovjet versenyzők előretörése. I&oJBiár József Heves megyei képviselő ' felszólalása Az elmúlt évtized alatt szocialista és kapitalista államokban egyaránt törvényben szabályozták a szakmunkásképzést. Közös vonásuk ezeknek a törvényeknek, hogy rangot biztosítottak a szakmunkásképzésnek» lényegesen emelték a képzés nívóját és kedvezőbbé tették a körülményeket. A mi társadalmi rendszerünkből következik — új törvényünk ebben a szellemben közelíti meg a kérdést —, hogy megfelelő rangja legyen a szakmunkásképzésnek és a szakmunkásképesítésnek. Nem vitás, hogy a szakmunkásképzést eddig is fontos társadalmi kötelezettségnek tekintettük és ezt a jövőben még szélesébb alapokra kívánjuk helyezni: . A szakmunkásképzés rangja Megyénk országgyűlési képviselője elmondotta, hogy a szakmunkástanulók egy része nem hivatástudatból választja a szakmunkáspályát, hanem azért, mert nem vették fel valamelyik középiskolába. vagy egyetemi felvétele nem sikerült. A szaktanárok, mérnökök, technikusok és a felsőfokú képzettséggel rendelkező közismereti tárgyakat oktató tanárok nem törekszenek arra, hogy a szakmunkásképző iskolában oktassanak, mert ott a tanárok és a szakoktatók kevesebbet keresnek és mostohább körülmények között dolgoznak, mint a máshol elhelyezkedett kollégáik. A szakmunkásképző iskolába úgyszólván válogatás nélkül kerülnek a tanulók, a divatos szakmák esetében nemegyszer a protekció dönt. A pályaválasztási tanácsadók működésének hatása még nem jelentős. Molnár József felszólalása során elmondta, hogy lényegesen növelné a szakmunkásképzés tekintélyét és a szakmunka iránti érdeklődést, ha megfelelő nívóra emeljük a képzés színvonalát és a körülményeit. Segítsük a tanulókat, hogy a képességeiknek legjobban megfelelő szakmát válaszszák, törekedjünk az oktatói kar szakmai felkészültségének állandó növelésére. Lényegesen javítani kell a szakmunkástanulók elhelyezésének körülményeit, több kollégiumra van szükség. Közös teherviselés Több üzem éveken kérésziül egyetlen tanulót sem képzett, csak tanév végén kopogtattak igényükkel és magasabb órabért ígérve átvették a kész szakmunkásoi). szeptember 25., csütörtök kát. Előnyösebbnek látszik 50 fillérrel, esetleg egy forinttal magasabb órabért kínálni egy. kezdő szakmunkásnak, mint a kiképzésükkel járó terheket folyamatosan viselni. — Az ellentmondások, a problémák arra késztettek, hogy javaslatot tegyek: a törvényben kapjon helyet a közös teherviselés gondolata. Minden üzem, gyár és termelőszövetkezet, ahol nem folyik szakmunkásképzés, vagy az igényüket nem kielégítő mértékben történik, ezeket az üzemeket kötelezzék a szakmunkásképzés terheinek viselésére — javasolta megyénk országgyűlési képviselője. A szakmunkásképzés közös teherviselése megteremtené az egységes alapképzés feltételeit, melynek elengedhetetlen követelménye a központi tanműhelyek felállítása. Ezekben a központi tanműhelyekben, amelyeknek helye leginkább a szakmunkásképző iskolák mellett lenné, de lehetne egy-egy nagyüzemben is, a képzés első évében lehetőség nyílna széles körű. általános alapképzésre. A korszerű szakmunkás- képzés fő célkitűzése a konvertibilis szakmunkásképzés. Ez azt jelenti, hogy a magas fokon elsajátított alapismereték birtokában módjuk és lehetőségük lesz, a szakmunkásoknak annyiszor átállítani magukat a technika újszerű követelményeinek megfelelően, ahányszor azt a fejlődés a jövőben megkívánja. Ennek az alapvető követelménynek akkor tudunk legjobban eleget tenni, ha létrehozzuk a magas szintű alapképzést nyújtó központi tanműhelyeket. Az üzemekre törvényesen kiterjeszthető közös teherviselés megteremthetné ezeknek az alapképzést nyújtó műhelyeknek anyagi bázisát. Központi és helyi összefogással Molnár József példaként hozta fel, hogy Heves megyében az ipari tanulók öt százalékát sem tudják kollégiumban elhelyezni. A tanulók jelentős hányada 10—50 kilométer közötti távolságból jár be rendszeresen. Ez sok gon dot okoz a tanulóknak, a szülőknek és az oktatóknak. A fáradt gyerekekkel nehéz a kitűzött tanulmányi cél elérése is. . Elmozdíthatná a holtpontról ezt az állapotot az olyan kezdeményezés, amelyet a Heves megyei pái t- bizottság és a megyei tanács indított el. Megkérdezték a nagyüzemek vezetőit, hogy hajlandók-e részt vállalni a szakmunkástanulók kollégiumának építési költségeiből. Az üzemek vezetői kivétel nélkül azonosították magukat ezzel a kezdeményezésed Természetesen az üzemek által felajánlott összeg a kollégium létesítési költségeinek csak egy részét biztosítja. A további gond a Művelődés- ügyi Minisztériumra hárul, hogy a beruházási költség hiányzó hányadát előteremtse. Megyénk képviselője több ország szakmunkásképzésének módszereit említette, majd hangsúlyozta azt az alapvető emberi tulajdonságot, hogy magasabb tudásuk gyarapodásával együtt magasabb képesítést és szakmunkás rangot szeretnének elérni az emberek. Lehetővé kell tenni, minden segítségei meg kell adni, hogy a szakmunkás elméletileg, és gyakorlatilag is tovább képezhesse magát Molnár József kiegészítő javaslatot terjesztett elő. Azok a szakmunkások, akika jogszabályban meghatározott gyakorlattal rendelkeznek, tanfolyam elvégzése után magasabb fokú szakmunkásképesítést nyerhetnek. A magasabb fokú szakmunkásképesítést nyújtó vizsgát csak állami szakmunkás-vizsgabizottság előtt lehet tenni. A magasabb fokú szakmunkásképesítés középfokú képesítésnek feleljen meg. Befejezésül Molnár József a ^örvény iránt jelentkező széles körű érdeklődésről szólt és a törvényjavaslatot elfogadta. Aligha kétséges, hogy mindössze néhány nappal a másik Németországban sorra kerülő választások előtt, ez a tény is hatást gyakorol majd mind a világ közvéleményére, mind az urnák elé járuló nyugatnémet lakosságra. Hiszen a világ minden Békeszerető embere az atomstop- szerződés mellett foglal állást és nehezményezi — joggal látva ebben a revansista-militarista szellem csíráit —, hogy az NSZK-ban mindezideig nem voltak hajlandók ratifikálni ezt a fontos egyezményt. A másik német állam, a szocializmus Németországa most ismét példát mutatott. TOVÁBB IDŐZVE KÖZEP-EURÖPA térségében, érdekes hírek érkeztek szerdán a szomszédos Csehszlovákiából. A pozsonyi Pravda az 1968. januárja után az országban kialakult helyzetről közöl terjedelmes értékelést, rámutatva arra az alapvető hibára, hogy 1968. augusztusa előtt a jobboldali opportunista körök felesleges tehernek tekintették és valósággal semmibe vették a CSKP Központi Bizottságát. Később megpróbálták e testületet engedelmes eszközükké formálni. A pozsonyi Pravda leszögezi: azért, ami 1968. augusztusában történt, a jobboldali opportunista csoport a felelős. UGYANERRŐL A TÉMAKÖRRŐL szól Alois Indra, nyilatkozata is, amely a prágai Rudé Právóban jelent meg. Ugyanakkor, amikor Indra aláhúzza, hogy „január törvényszerűen következett be, s végrehajtása inkább megkésett volt, mint korai”, leszögezi, hogy mind elméletileg, mind gyakorlatilag hiányzott a kellő felkészültség a további fejlődésre. A párt elveszítette marxista-leninista jellegét, a párton belül jobboldali csoportok szervezett frakciós tevékenységet folytattak. Indra végül hangoztatta, hogy a fejlődés jelenlegi szakaszát az igazság keresése jellemzi. Göröngyös az út. amelyet nyílt és következetes cselekedetekkel kall végig járni, hogy a politikai küzdelemből igazi győzelem születhessek. MIKÖZBEN AZ ENSZ-SZÉKHELYÉN egyre-másra folynak tanácskozások a közel-keleti válság békés és politikai megoldására, izraeli gépek újabb támadást intéztek az EAK ellen. Golda Meir, Izrael miniszterelnöke pedig hivatalos látogatásra az Egyésült Államokba utazott. A többi között nagyösszegű kölcsönökért és katonai segélyért folyamodik a washingtoni kormányhoz. Holott, mint a TASZSZ szemleírója megállapítja, Izrael már így is nemzeti jövedelmének 20 százalékát költi fegyverkezésre, a fizetési mérleg a gazdasági élet militarizálása miatt deficites. „Szuper-párbeszéd" New Yorkban EURÓPA FELETT már éjszaka volt, amikor az ENSZ-ülésszak peremén működő „diplomáciai nagyüzem” keddre virradóra jelentős új eseményt produkált. Első ízben találkozott egymással Gromiko, a Szovjetunió és Rogers, az Egyesült Államok külügyminisztere. A két szuperhatalom diplomáciájának vezetői hét végére még egy találkozót terveztek, s nem lehetetlen, hogy a jövő hét folyamán harmadízben is megbeszéléseket folytatnak. AZ AMERIKAI politika lépései az utóbbi időben nem kedveztek a tárgyalások megindításának. Nixon — az amerikai reálpolitikusok egy jelentős csoportjának ellenzésével szemben is elfogadta a Safeguard rakétaelhárító rendszer megépítésére voriat- kozó döntést. Röviddel utóbb úgy határozott, hogy enge- déiyt ad a többi, irányítható robbanófejjel ellátott rakéták gyártására is. Ez utóbbiak önmagukban is szükségszerűen kiválthatják a fegyverkezési verseny meggyorsulását. E döntések után júliusban a New York Times azzal vádolta Nixont, hogy „immár hét hónapja személyesen késlelteti • saovjet— amerikai rakétamegbeszéléseket.”. Július utolsó napjaiban Gromiko a Legfelső Tanács ülésén mondott beszédében ismételten leszögezte, hogy a Szovjetunió kész eszmecserére az Egyesült Államokkal az úgynevezett stratégiai fegyverekről és hajlandó ösz- szevetni az álláspontokat mind a szovjet—amerikai kétoldalú kapcsolatok, mind a különböző nemzetközi problémák vonatkozásában. Az amerikai diplomácia magatartását ezután sem lehetett pozitívnak tekinteni. Nixon körútja jelezte, hogy az elnök fogékony az olyan elképzelésekkel szemben, amelyek szerint a végsőkig ki kell használni a Szovjetunió és Kína közötti ellentéteket, a kínai politika által kínált lavírozási lehetőségeket. A KÉTÉRTELMŰ, sőt negatív amerikai magatartás ellenére a Gromiko—Rogers találkozósorozat mégis létrejött. Ez a legmagasabb szintű közvetlen érintkezés a két szuperhatalom között Nixon hivatalba lépése óta. Létrejöttének ténye mindenekelőtt azt hogy a stratégiai fegyverend :zerek problémája óriási súllyal nehezedik az Egyesült Államok politikai életére. Nixon, aki január óta nem volt képes új kezdeményezésre a vietnami háború ügyében, belpolitikai- lag sem engedheti meg magának, hogy teljesen tagadói, negatív álláspontot foglaljon el a stratégiai párbeszédben. A Rogers—Gromiko megbeszélés természetesen bizalmas és eredményét elsősorban a következményeken lehet majd lemérni. Pontosabban azon, hogy belátható idő belül’ megkezdődnek-e a rakétarendszerektől folytatott szovjet—amerikai megbeszélések. (Egyes derűlátó de meg nem erősített ENSZ- kombinációk lehetségesnek tartják, hogy már októberben megkezdődnek a tárgyalások.) A párbeszéd során más kérdések is felvetődnek. Mindenekelőtt persze Vietnam és Délkelet-Ázsla, valamint a Közel-Kelet problémaköre. Ami az ulóbbil illeti, 48 órával a Rogers—Gromiko találkozó előtt U Thant és a négy nagyhatalom külügyminiszterének tanácskozása meg tudott állapodni egy négypontos határozatban. Ennek lényege a Biztonsági Tanács 1967-es határozatának végrehajtása, tehát az izraeli megszálló erők kivoÜszásban 1. Onyiscsenkó (szovjet) 3:37.9 perc, 1132 pont, 2. Ferm (svéd) 3:38.6, 1124, 5. Balczó (magyar) 3:41,7, 1100. 6. Bakó (magyar) 3:41.8, 1100 7. Kelemen (magyar) 3:43.9, 1084. Az összetett egyéni versenyben Onyiscsenkó 75 pont- tál vezet Balczó előtt. Balczó- nak 25 másodperccel kell jobb eredményt futnia, hogy megelőzze Onyiscsenkót és világbajnok legyen. Csapatver - senyben a Szovjetunió csapata 135 pontos előnnyel vezet Magyarország előtt. Harmadik az NSZK együttese. Az ifjúsági öttusa világbajnokság összetett állása a négy szám után: Egyéniben: 1. Pethő (magyar) 4025 pont. Az összetett csapatbajnokság állása: 1, Magyarország 11 696 pont, 2. a Szovjetunió 11333, 3. Franciaország 10 570 ponttal. Kikapott a magyar válogatott Stockholmban 12 000 néző előtt 0:0-ás félidő után 2:0 arányú vereséget szenvedett a magyar labdarúgóválogatott Svédország csapatától. A barátságos mérkőzésen a magyar csapat fáradtan, enerváltan játszott az ügyesen adogató svédekkel szemben. Magyarország utánpótlás válogatott—Svédország utánpótlás válogatott 2:0, (1:0). Debrecen, 5000 néző. V. Ca- nak (jugoszláv). Góllövö: Répás és Kocsis. nása, s ezzel párhuzamosan minden közel-keleti állam (köztük Izrael is) elidegeníthetetlen joga a független es szuverén állami léthez. Ez mindenesetre azt jelenti, hogy a meglévő ellentétek es megközelítési különbségek ellenére megvannak az elvi egyetértés körvonalai a nagyhatalmak között. TÁVOLRÓL SEM állítható ez Vietnam kérdésében, ahol Nixon politikája egyetlen lényeges kérdésben sem hagyta el a Johnson által kitaposott utat. E két kérdéscsoportnak természetesen nincs közvetlen befolyása a párbeszéd fő témájára: a stratégiai fegyver- rendszerekre. A közvetett befolyást azonban nem lehet tagadni! Hiszen ha az amerikai politika (főként, a vietnami kérdésben) nem változik, ez csaknem lehetetlenné teszi a nemzetközi légkör komolyabb megjavítását. A stratégiai dialógus eredményes lefolytatásához viszont a jelenleginél enyhültebb atmoszférára van szükség. A New Yorkban most, megkezdett „szuperpárbeszéd” ily módon — kezdet és lehetőség. A belőle kibontakozó valóság képe döntően attól függ. hogy a Nixon-admi- nisztráció mennyire képes szakítani saját — és örökölt — múltjával. — ie —
