Népújság, 1969. szeptember (20. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-23 / 220. szám
A felszabadulás előtt hazánkban 60 ezer inas volt. Az elmúlt tanévben 210 ezer szakmunkástanuló tett vizsgát, közülük 64 ezer végzett. Megyénkben húsz éve mindössze 500, az idén 5800 szakmunkástanuló járt iskolába. Az első pillanatban tehát úgy tűnik, hogy a szakmunkásképzés rendben, semmi veszély sem fenyegeti az utánpótlást. De baj van a mennyiséggel is és a minőséggel is. Ugyanis egyre több üzemben panaszkodnak, hogy nincs elegendő szakmunkás. Kőműves-, cipész-, kéményseprő-tanuló pedig olyan kevés akad, hogy veszélybe került a szakma. Mezőgazdasági szakmunkásnak a mai fiatalok csak végső esetben mennek, de autószerelőnek, kozmetikusnak és elektroműszerésznek sokkal többen jelentkeznek, mint amennyi szakmunkást ezek az iparágak igényelnek. Tehát a szakmunkásképzés mennyisége és minősége nem kielégítő, a húsz évvel ezelőtt hozott törvény elavult, alapos reformra szorul. Hazánkban jelenleg 285 szakmát oktatnak, de mi szükség van arra, hogy tizenöt féle lakatost, 17 féle nyomdászt képezzenek. Vajon felelősséggel ki döntheti el, hogy a tizennégy éves fiatal melyik szakmára alkalmas, boldogul-e majd azon a pályán, amelyet a szülők választottak? Az utóbbi időben egyre nyilvánvalóbb lett, hogy a termelőerők fejlődése, a népgazdaság szerkezetében bekövetkezett változások a szakmunkásképzés módosítását sürgetik. Ezért örömmel üdvözöljük a szakmunkás- képzésre vonatkozó törvény- javaslatot, amelyet az országgyűlés pár nap múlva tárgyalni fog. A technika és az üzemek technológiája olyan gyorsan fejlődik, hogy a szakmunkásbizonyítványon a pecsét még meg sem száradt, de az igazolt tudás máris elavult. Éppen ezért káros lenne, ha továbbra is valósággal felaprítanánk a szakmákat, ha az iskolában túlzott specializálódásra törekednének. A törvényjavaslat azt a célt tűzi ki, hogy inkább kevesebb szakmát oktassanak, de jobban és alaposabban. Az iskolában nem esztergályost, maróst, meg köszörűs szakmunkást kell kiképezni, hanem olyan forgácsoló szakmunkást, aki a műhelyben kellő gyakorlat után majd megállja a helyét, minél rövi- debb gyakorlat után több gépen is gyorsan és jól dolgozik. K özismert, hogy a technika és a piac igénye olyan gyorsan fejlődik, hogy korunk munkása legalább kétszer-háromszor kénytelen szakmát változtatni. Ez világjelenség, erre idejében fel kell készülni. Az élet követelményeihez az tud gyorsan és zökkenő nélkül alkalmazkodni, aki alapos elméleti tudást, a készséget és a munkaszeretetei az iskolapadban jól megtanulja, akinek mindez már gyermekkorában vérévé vált. A mi társadalmunknak nem akármilyen „létszámra” van szüksége, hanem olyan magasan képzett fiatal szakmunkásokra, akik a munkás- osztály utánpótlását jelenti. Ezért korszerű szakmunkás- képzésre kell törekedni, ez nemcsak gazdasági szükségesség, hanem fontos kulturális feladat és egyben politikai követelmény is. Mindezt az új törvényjavaslat első paragrafusa úgy fogalmazza meg, hogy „A szakmunkásképzés célja korszerű szakmai és általános műveltséggel, szocialista világnézettel és erkölcsi tulajdonságokkal rendelkező szakmunkások nevelése.” A törvényjavaslat leglényegesebb új rendelkezése az, hogy a szakmunkásképzés oktatás jellegét erősíti, határozottan kimondja, hogy a szakmunkásképző iskola középfokú jellegű oktatási intézmény, amely szakmunkás képesítést, és nem befejezett középfokú iskolai végzettséget nyújt. Csak helyeselni lehet a képzés oktatási jellegének kidomborítását, az elmélet és a gyakorlat összhangjának biztosítását. Helyes az a törekvés, hogy a vállalatoknál történő gyakorlati oktatás irányításában és ellenőrzésében fokozzák az iskolák szerepét és felelősségét, a fizikai munka végzését az oktatási követelmények szerint szabják meg, és törvény írja elő a vállalatok oktatással kapcsolatos kötelezettségeit. 1/ étségtelen, hogy a gyorsan fejlődő technika alapos elméleti tudást igényel, de a szakmát iskolapadban nem lehet elsajátítani. Ezért szükséges, hogy a fiatalok rendszeres üzemi munkát végezzenek, a gyakorlatban — a legjobb oktatók irányítása mellett — sajátítsák el a szükséges ismereteket. Az utóbbi években a vállalatok többsége elhanyagolta a szakmunkásképzést. A MÁV Kitérőgyártó Üzemi Vállalat, az Egri Dohánygyár évek óta nem képzett egyetlen szakmunkást se. A VI- LATI-nál jelenleg mintegy 300 ipari tanulóknak kellene elsajátítani a gyakorlati ismereteket, de ennyi tanuló oktatására nem készültek fel, sem szerszámokat, sem megfelelő munkahelyet nem tudnak adni a fiataloknak, az oktatók szakmai tudása, emberi magatartása joggal i<vcN fogásolható. Szükséges, hogy az új törvény a vállalatok kötelezettségeit pontosan megszabja. Fokozott gondot kell fordítani arra, hogy a vállalatok rendelkezzenek az eredményes szakmai képzéshez és neveléshez szükséges feltételekkel, hogy biztosítani tudják a tantervnek megfelelő oktatást, a magánmunKáltató személye alkalmas legyen a gyakorlati oktatásra. Azonban kevésnek tartjuk azt, hogy a vállalattól csupán a tanuló-foglalkoztatás jogát tervezik megvonni, ha az oktatáshoz szükséges lényeges feltételeket nem biztosítják. A szakmunkásképzés közérdekű kötelesség, 'ezért ha ezt a vállalat elmulasztja, ne mentsék fel a kötelezettség alól, hanem büntessék legalább azzal, hogy a tanuló- képzés átlagos költségét és a büntetés összegét a közös alapba fizesse be. Annál is inkább szükséges ez, mert a vállalatok többsége tehernek, szükséges rossznak tekinti a Mozaik ■ssssssssssssss/ssssssssss/s/ssss/sw I. Mindössze két napot töltöttem északi rokonainknál, Finnország fővárosában, Helsinkiben. Két nap, 48 óra — valóban nem elegendő egy város, de külöhösen egy nép megismeréséhez. Mégis úgy gondolom, az apró, sokszor jelentéktelennek tűnő benyomások is adhatnak valamit az olvasónak. Rokon nép — talán mindjárt itt kezdeném. A finnek nagyra tartják és nagyra becsülik ezt a rokonságot. Nemcsak a hivatalos nyilatkozatok, nemcsak a bővülő kulturális kapcsolatok tükrözik ezt. Gondolok itt az úgynevezett egyszerű emberekre, az „utca emberére”. Egy kis példa: első este, térkép segítségével barangoltam a város utcáin, figyeltem az embereket, a forgalmat, a fényeket, a lüktető életet. Egy utcakereszteződésnél a lámpa alatt szétterítettem térképemet és kerestem a szállómhoz vezető utat. Idősebb férfi lép hozzám és németül kérdezi: segíthet-e? Miután közösen megkerestük a legrövidebb utat, megkérdezi: „ön német?” „Nem, magyar vagyok!” — válaszolom. Megragadja kezem, hosszan szorongatja: „Ó, a testvérnép'’ — és melegen, barátságosan mosolyog hozzá. , Egy kis nyelvlecke Ülök az egyik, itt bárnak nevezett bisztróban és úgy ca a jelenlegi ösztönzők azt sugallják, hogy lehetőleg másra hárítsák a kötelezettséget. Á törvényjavaslat meg- ** erősíti az eddigi gyakorlatot, hogy a jelenlegi pénzbeli juttatásokat (ösztöndíj, társadalmi ösztöndíj) fizessék és továbbra is lehetséges, sőt előnyös, hogy a képzés utolsó szakaszában a tanulók teljesítménybérben dolgozzanak. A törvényjavaslat új vonása, hogy megszünteti a pénzbeli juttatások sok vitát okozó kettősségét (ösztöndíj-tanulóbér) és általánossá teszik az oktatás jellegét jobban kidomborító ösztöndíj-rendszert. Másrészt törvényes lehetőséget ad a tanuló jutalmazására, a termelésben és a tanulásban elért eredményei alapján. A végrehajtási utasítás majd részletesen gondoskodik az ösztöndíj-rendszer korszerűsítéséről. Olyan törvényre van szükség, amely biztosítja, hogy a korszerűsített szakmunkás- képző iskolák több tudást nyújtsanak, mint az általános iskolák. Feltétlenül szükséges, hogy az új törvény és a közvélemény elismerje a szakmunkásképzés rangját. A törvényjavaslat biztosítja, hogy a íiatal szakmunkások tovább tanulhassanak a dolgozók szakközépiskolájában, a szakközépiskolában és az általános gimnáziumban. Kevés a tanműhely, kevés a kollégium, tűrhetetlen körülmények között utazgat és él a szakmunkástanulók jelentős része. Hatvanban olyan mostohák a körülmények, hogy a tárgyi feltételek hiánya miatt az emelt szintű oktatást eddig nem lehetett bevezetni. Honnan vegyük a szakmunkásképzésre szükséges milliókat, sőt milliárd forintokat? A z új törvény csak az előfeltételeket teremti meg, hogy több éves kitartó munkával megteremtsük a szakmunkásképzés reformját. Megyénk vezetői fontosnak tartják az egri 400 férőhelyes', s a hatvani 100 férőhelyes kollégium építését és a gyöngyösi szakmunkás- képző otthon 100 férőhelyes bővítését. A szakmunkásképzésre az eddiginél többet kell áldozni a központi forrásokból, helyi és vállalati erőből is, mert legfontosabb beruházás: a szakoktatás. Dr. Fazekas László Köszöntsiik méltóan felszabadulásuk negyedszázados évfordulóját! (Folytatás az 1. oldalról) sekre, fegyvertársakra talált. A Magyar Nép- köztársaság nemzetközi síkon szövetségeseivel együtt a békét, a népek közötti megértést, a barátság és együttműködés fejlesztését szolgálja. Társadalmi céljainknak, nemzeti érdekeinknek megfelelően tagja a Varsói Szerződésnek, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának, a szocializmus erőit tömörítő és meghatványozó nemzetközi összefogásnak. A Magyar Népköztársaság nemzetközi síkon szövetségeseivel együtt küzd mindazokkal, akik szerte a világon az elnyomottak felszabadításáért, a társadalmi haladásért, a békéért harcolnak. Elvtársak! Barátaink! Felszabadulásunk 25. évfordulója mind- annyiunkat számvetésre és előretekintésre kötelez. Amit negyedszázad alatt megvalósítottunk az a szocialista eszme győzelme; a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, az idősebb és a fiatalabb nemzedékek harcának gyümölcse. Kötelességünk, hogy lehetőségeinket az eddiginél még jobban kihasználva folytassuk munkánkat nagy nemzeti célunkért, a szocialista társadalom teljes felépítéséért. Tegyük még szilárdabbá a nép hatalmát, erősítsük tovább szocialista hazánkat. Növeljük hazánk gazdasági erejét. A városon és a falun tervszerű, fegyelmezett és odaadó munkával gyorsítsuk népgazdaságunk fejlődését.. Állítsuk szocialista céljaink szolgálatába a tudományos és technikai forradalmat. Erősítsük tovább az emberek szocialista közgondolkodását, gyarapítsuk népünk műveltségét, emeljük életszínvonalát. Milliók közös erőfeszítésétől, hazaszeretetétől, szocialista meggyőződésétől* a köz érdekében végzett mindennapi munkájától függ, hogyan fejlődik, gazdagodik szocialista hazánk. Közelítsük célunkat, minél gyorsabban haladjon "előre országunk: a munka szabad és fejlett társadalmában, a szocialista hazában anyagilag jól ellátott és művelt emberek éljenek. Munkások! Parasztok! Értelmiségiek! Honfitársaink! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa felhívja a Magyar Népköztársaság minden állampolgárát: köszöntsék méltóan felszabadulásunk negyedszázados évfordulóját. A legméltóbban akkor ünnepelünk, ha nagy céljaink megvalósításáért népünk még jobban összefog, s mindenki legjobb tudása szerint vesz részt az országépítő munkában. Az évforduló lelkesítsen mindenkit a hazánk felvirágoztatásáért folyó szocialista alkotómunka újabb nagy sikereinek kivívására. Felhívjuk a magyar munkásosztályt: mint az ország vezető társadalmi ereje, hű szövetségeseivel, a termelőszövetkezeti parasztsággal, b az értelmiséggel közösen, lendülettel építse tovább szocialista hazánkat, erősítse, fejlessze társadalmunk anyagi alapját, hazánk iparát: a közös munkában összeforrva védje és erősítse tovább a nép hatalmát, ápolja és erősítse a munkás—paraszt szövetséget ! Felhívjuk a magyar parasztságot: további szorgalmas munkával, a j;echnika és a tudomány elsajátításával és felhasználásával tegyék termelőszövetkezeteiket korszerű nagyüzemekké, fejlesszék az állami gazdaságokat, tegyék virágzóvá a szocialista mezőgazdaságot: Felhívjuk a magyar értelmiséget: a felszabadult nép javára fokozza tovább alkotómunkáját. Segítsen a nép minden rétegének kulturális .fölemelkedésében, építőmunkájában. Legyen a kibontakozó tudományos és technikai forradalom, az elmélyülő kulturális forradalom tettrekész harcosa! Felhívunk minden dolgozót: férfiakat és nőket, fiatalokat és idősebbeket, felhívjuk a munkás-, paraszt-, és tanuló ifjúságot, hazánk minden polgárát: lelkesítő és maradandó tettekkel fejezzék ki ragaszkodásukat szocialista életünkhöz, szabad hazánkhoz. A nemzet minden igaz fia vállaljon többet, és dolgozzék odaadással, teljes erejével feladataink megvalósításáért. Mindenhol, ahol lehetséges. szervezzenek munkaversenyt, tegyenek felajánlást az ünnep tiszteletére! Köszöntsék munkaversennyel felszabadulásunk negyedszázados évfordulóját! A párt-, a szakszervezetek, az ifjúsági szervezetek. a népfrontbizottságok, az összes társadalmi és tömegszervezetek, a tömegmozgalmak, a vállalatok, a szövetkezetek és intézmények vezetői, a művészi alkotóközösségek támogassák a dolgozók kezdeményezéseit, szervezzék, segítsék azok megvalósítását! Tömörüljön a magyar nép még szorosabban társadalmunk vezetője, a Magyar Szocialista Munkáspárt köré. A Hazafias Népfrontban találjon egymásra az ország minden alkotóereje, legyen még szilárdabb a haza minden hű fiát és leányát egyesítő szocialista nemzeti egység! Hirdesse 1970. április 4-e, hazánk felszabadulásának 25. évfordulója: egy egész nép akarata és tettrekészsége élteti, s lendíti előre szocialista hazánkat a fejlődés új távlatai felé. Budapest, 1969. szeptember 23. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága A Hazafias Népfront Országos Tanácsa „h”-hangzó tapsvihara közben átnyújtotta Szokolaynak az Opera ajándékát, a babérból készült hatalmas lantot, Míkó- nak pedig a virágkosarat. Tapiola, a kertváros Még csak egyetlen élményről kívánok beszámolni: Ta- pioláról, a fővárostól 9 km-re épülő kertvárosról. A várost szövetkezeti alapítványból létesítették, amelyhez az állam kölcsönnel járul hozzá, A szövetkezetben olyan intézmények vesznek részt, mint a szakszervezeti központ, a nyugdíjasok szövetsége és mások. A finnországi tájra jellemző tengerparti környezetben, a természetet, az erdőt érintetlenül hagyva tervezték meg a várost, amely jelenleg 16 ezer lakónak nyújt otthont és munkaalkalmat. A fejlesztési tervek szerint 2000- ig 80 ezer lakója lesz Taplóiénak. Építészetileg a legkorszerűbb lakóházak, magasak és alacsonyak, teszik változatossá a városképet, amelyet csodálatos parkok, szökőkutak és játszóterek tarkítanak; Munkaalkalomról az iskolák, a szolgáltató és szociális intézmények, az üzletek, nemkülönben a város mellett épült és épülő üzemek gondoskodnak. Helsinki lakosai büszkék Tapiolára, amelyet a korszerű városépítés példaképének tekintenek. Gáti István ugyanúgy hangzik, mint nálunk.. Helsinki egyik főutcája. Elegáns .Ügetek, uyüztfgő forgatom. 1969. szeptember 23., kedt főváros zenekedvelői. A taps, amely a felvonások között a szereplő művészek nagyszerű teljesítményének, a díszleteknek, az előadás drámai- ságának szólt, fergetegessé fokozódott, amikor a harmadik felvonás után megjelent a függöny előtt a szerző, Szokolay Sándor. Az ováció valóságos finn—magyar barátsági ünneppé fokozódott, amikor az opera igazgatóságának elnöke magyar nyelvű beszédben méltatta a szerzőt, művét, valamint az előadást rendező Mikó Andrást, a budapesti Opera főrendezőjét. A társulat és a közönség HELSINKIBŐL zött ragokkal történik. A kettős hangzók, mint például ei, vagy eu, úgy mint a magyarban, ei-nek, és e-u-nak ejtendők. A érzem, mintha otthon lennék. Beszédfoszlányok j útnak el hozzám a szomszédos asztaloktól. Ha nem tudnám, hogy Helsinkiben vagyok, azt hinném, mindenki magyarul beszél. A nyelv dallama, hangsúlya — mint a miénk. Csak ha közelebb hajolok, jövök rá, hogy egy szót sem értek. A finn nyelv — ugyanúgy mint a magyar —, az első szótagot hangsúlyozza. A névelő A „Vérnász" bemutatója Egész véletlenül történt, hogy Helsinki tartózkodásom alatt került sor a Vérnász bemutatójára. A Finn Nemzeti Operában ünnepi külsőségek között került sor a premierrel A nézőtei'et zsúfolásig megtöltötték a finn egységes, nemek nincsenek. A főnévragozás, a hely- és idő- határozás, ugyanúgy mint nálunk, a szóhoz fűII szakmunkásképzés reformja
