Népújság, 1969. szeptember (20. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-18 / 216. szám

Á műterem titkai jyww* Pereg a film,:. Szereplők felsorolása, sziftkiörthttügok, a rendező neve .■, , s végül egy felirat: A szinkron ké­szült tt Pannónia Filmstúdió­ban. A rtéző felfigyelj de ér­deklődése hamar lelohad, rhert nem, vagy kevésbé is­meri a sZlnki'őHkészítés szak­mai fortélyait, Ezeket a műhelytitkokat felvillantam mentem a stú­dióba. A folyosókon sajátos filmgyári hartgtilat fogadott. Teehgikai munkatársak Siet­tek valamelyik műterembe. A dramaturgi szobákból kl- özönlöt! a vetítés hángka- Valkádja... Munkában a dramaturg Sänkt Stellát alig láttam meg, Íróasztala annyira el Volt barikádozVa kőhyvköte- gekkel. Észreveszi meglepő­désem: — Ezekre is szükség van, néha még többre is. Most ép­pen a Krupp und Krausé című ötrészes NDK televíziós film szövegrészének fordítá­sán dolgozom. Az alkotás a híres ágyúkirály és egy né­met kisember életét állítja párhuzamba. Hogy hibát ne vétsek, ismernem kell a kor történetét, mert a néző ezer- szemű kritikus. A műfordító-dramaturg munkájáról érdeklődtem. Bánki Stella gyakorlati be­mutatóval szemléltet. Egy ol­dalsó asztalhoz vezet. A fura alkotmány akár egy perisz­kóppal ellátott mini tenger­alattjáró. Egy kapcsolás, a már villan is a „periszkóp”, amelyről közben kiderül, hogy kis méretű vetítővá­szon. Peregnek a képek, a hang még eredeti. Újabb kapcsolás és megáll a kép. — így többször visszafor­gathatok néha egy kockát.' Elkészítem a szöveg nyers fordítását. Aztán újra meg újra visszaforgatok. Ellenő­rizem, hogy jó lesz-e a szink- ronézöveg. Hogy ennek mennyi krité-' riuma van, arról hamarosan meggyőződtem. Ismét a dra­maturg szemléltetett. Meg­álltunk egy mondatnál: — Itt a német szöveg. A nyers fordítás telitalálatnak látszik. Igen ám, de baj van a szájszinkronnal, két szó magyar változatban túl kur­ta. Ezt a néző észrevenné. Keresek újabb variációkat. Közben észreveszem, hogy a széles gesztussal ellentétben van a hideg szöveg. Újra kezdődik a variálás. S ha mindez megvan, akkor is adódhat újabb gond, mert úgy látom, hogy ez a mon­dat nem játszható, a szóhosz- szítás zavarná a színész ki­ejtését. Ismét kontroll követ­kezik, s csak ezután lehet to­vábbmenni. — Meddig tart egy kópia munkája? — Általában két ' hónap. Ekkor végzek a tekercsekre bontott. jelenetek fordításá­val, dramatizálásával. fi Vécsf Rákóczi Mg. Tsz-iiél az alábbi elfekvő készlete­ket 1 db PS 002 típusú állvabá­lázó. 1 db répavágó, 1 db pépesítő. — Kézben szinte társa tesz a film, főszereplői mint ismerőséit „fogadják"; Gon­dol-e közben szereposztásra? — Általában ebben a kér­désben azonban a rendezőé a döntő sző. Javasolni azért lehet.., Bénii a műteremben Az ajtó fölött piros lámpa jelzi: belépni tilos, dolgozik a stáb. Belépünk, nem za­varjuk a munkát. Hazat György rendező hellyel kí­nál maga mellett. Így jut idő szemlélődésre; Akár egy többszintes gyár irodájának monstre üvegab­lakán néznénk a munkate­rem nyüzsgését. A különbség csak az, bogy a stúdióban sö­tét van, s végében az óriási méretű filmvászon. Félho­mály Uralkodik a rendező és hangmérnök parancsnoki fülkéjében is. Hazai György előtt a szövegkönyv. Előtte mikrofon, ezzel tartja az öfiz- . szeköttetést a hangszigetelő fallal elválasztott színészek­kel és a rendezőasszisztens­sel. A Bábú egy jelenete pereg, A főszereplő rég látott társá­val találkozik a kockán. Hor­váth Pál színművész szink­ronizál. — Bolondság, az egész csak bolondság, pedig ti azt kép­zelitek. hogy valami nagy dolog az élet. Hazai György rendez: — Palikám, a pedig helyett egy ést tegyél. A valami után törd meg a mondatot. Horváth Fái korrigál. Mo-' gint fals a dikció, újra is­mételni kell. És ez így megy még vagy ötször. Végié dönt a rendező: j — Ez kellettéi \ A következő képnél Béfin Viktor hangmérnök vétóz: j — Ferikém, állj egynéhány lépéssel távolabb a mikron fontól... Na, most újra az egészet. .í Most már igen, most már elmegy. A rendező páír perces sáriid netet rendel. Alkalom adó-: dik a beszélgetésre. Először Hazai György összegez: Művészi alázat — Űjat alkotni nem köny- nyü, de reprodukálni is ne­héz. Közel két hónapig dol­gozunk egy kópián. Megőriz­ni a szereplők alaphangjait, hogy két vagy három nap után le legyen aszinkron, ez állandó transzot kíván a ren­dezőtől. — Ez az én véleményem is — kapcsolódik a beszélgetés­be Pethes Ferenc. —• A szí­nész is könnyen elfeledkez­het az ataphángulatfóí, hi­szen percekre kelt tördelnie a folyamatos alkotómunkát. Több figyelmet követel a szinkronjáték a színpadi ala­kításnál. És egy kissé hálát­lan is, hiszen a színész több munkával, művészi alázattal reprodukál. Horváth Pál az alkotás fél percét idézi: — Figyelni kell az idegen szereplő játékritmusát, Száj­mozgását, gesztusait, a ren­dezőt, az asszisztenst, a hang­mérnököt. No és mindenek­előtt a szöveget. Épp a több­dimenziós jelleg miatt jó is­kola bármelyik színésznek a szinkron. Újra folyik a ,,forgatás”. Ismét a rendező szól: — Túl zsíros a hang, szá­razabban ... S mindjárt magyarázza is: — A szereplőket általában alkati azonosság alapján vá­lasztom. Ebben az alapelv­ben még sosem csalódtam. Pali most véletlen rój átszőtt, robusztusabb ember hangját adta. i — Ha kész a szinkron? J? — A többi mór technika, f Következik a vágás, majd az úgynevezett összmuszter, melynek során a stáb meg­tekinti a kész filmet, s ahol aszinkront látnak, azt a ké- ■+ pet újra veszik. Búcsúzunk, a munka fo­lyik tovább. Búcsúzunk, de nem hosszú időre, mert a színészekkel, az ismerő® han­gokkal, a rendezői és dra­maturgi munka eredményé­vel hamarosan találkozunk a moziban és a képernyő előtt Pécsi István Leonardo lovasszobrai Ritka művészeti cseme­géhez juttatta a hazai kö­zönséget a Szépművészeti Múzeum. Leonardonak a világon nyilvántartott ncgy lovas-, illetve lószobra kö­zöl egyszerre > hármat állí­tott ki: a dublini, és a New York-i mellett a ké­pünkön látható és a Szép- művészeti Múzeum tulaj­donában lévő szobrot is. (MTI foto — Bajos György felvétele) Kegyetlen szerelem Két kötet novella a 20-as évek szovjet irodalmából. Ez önmagában nem sokat mond. Annál nagyobb az olvasó izgalma, ha megízleli a for­rongó és alakuló szovjet vi­lág élethalálküzdelmét. Veszjolij címadó novellája, a Kegyetlen szerelem sem a szerelem kegyetlenségéről mesél, hanem a Kegyetlen időknek azokról a szerelme­seiről, akik a polgárháború­«VvyvvVVVVVVWVVVWVVNAA/VWVVVSAjVVAAAAAA/VXA/WVWSAAAA/VNAAA/WSA/VN/V^^ — Most ez nem lényeges — vetette közbe a bajuszos —, mert a feltéte­leket csak akkor tisztázhatjuk, ha már döntöttünk a felhasználás jo­gát illetően. Mi ezt a vállalkozást nem a levegőbe csináljuk. Minden­képpen ragaszkodunk az eredeti ter­vekhez. Csak az adott körülmények­hez képest tehetünk kivételt e te­kintetben. — Hade, mik azok a körülmények? — kérdeztem. — Azt hiszem, leghelyesebb, ha est legközelebb beszéljük meg. Má­hoz két hétre összeülünk az újpesti Trabuco-kávéházban. Kezet szorítottunk egymással és szétszéledtünk. A Trabuco-kávéház- ba már nem mentem el. Ellenben nyolc nap múlva talál­koztam Jafrinekkel. —* Maga könnyelmű ember •— mondta fejcsóválva —, végre bele­kezd egy üzleti vállalkozásba, s azt is abbahagyja. Miért nem jött el tegnap a Trabuco-kávéházba? — Ne ugrasson — feleltem —, mi­nek mentem volna? — Minek? Szétosztottuk a hasznot. Mindegyikünk kapott nyolcezer fo­rintot. Magából nem lesz üzletem­ber sohasem... — Vigye az ördög — legyintettem bosszúsan —, de legalább most már mondja meg, hogy miféle vállalko­zásról volt szó? — Ejnye, csakugyan! Azt elfelej­tettük megbeszélni... Beleült borsózöld autójába és el­hajtott. szeptember 18., csütörtök Üxletemherek Nagyon örültem, hogy rövidesen komoly jövedelemre teszek szert, bár Jafrinek nem árult el a dolog­ról semmi közelebbit. Csak annyit mondott-,- hogy egy bizonyos vállal­kozásról van szó, rátermett emberek csinálják, az illetőnek, aki a tőkét adja, nagy kedve van a dologhoz, s megfelelő helyen rövidesen össze­ülünk. Összeülünk! Ez nagyon biztatóla-g hatott rám. Bizonyos ügyben össze­ülni —• ez régi vágyam volt. Ha né­hány illető bizonyos ügyben megfe­lelő helyen összeül, abból komoly pénz szokott származni. Harmadnap sürgönyt kaptam Jaf- rinektől; legyek másnap este 9 óra­kor a kőbányai Kékhordóban. Pon­tosan megjelentem. Jafrinek bemu­tatott négy úrnak, azután összeül­tünk. — Hát miről is volna szó? — kér­deztem izgatottan. — Nem ez a legfőbb kérdés — intett le egy feketebajuszos. — Az a kérdés, hogy meg lehet-e a dolgot csinálni úgy, ahogy gondoljuk. — Nade, hogyan gondoljuk? — ok- ue tétlenkedtem. — Nem az a lényeg. — mondta Jafrinek — mert az, hogy hogyan gondoljuk, kizárólag a lehetőségek­től függ. Tudniillik gondolhatjuk így is, gondolhatjuk úgy is, a fő csak az, hogy kellő időben fogjuk meg a dói­ról. — Ügy van — bólintottak a töb­biek hevesen. — Node, mikor volna az a kellő ; idő? — firtattam merészen. > aíNAA^AAAAAA/WVWVVWSAAA/VSAAA/VVVVVW AW//V — 'Az sok mindentől függ, kolléga úr — felelte egy csokornyakkendős. — De fontosabb ennél, hogy ragasz­kodjunk az elgondoláshoz, amely szerint a kivitelezést lebonyolítjuk. Azt hiszem, uraim — fordult a töb­biekhez — első megbeszélésre eny- nyi elég is. Szétszéledtünk, de előbb meg­egyeztünk abban, hogy négy nap múlva összeülünk Óbudán, a Spacek- féle halászkertben. — Nos — mondta itt a csokor­nyakkendős, — a legfőbb pontokat a múltkor már megbeszéltük. Van va­lakinek valami kérdeznivalója? Feltettem a kezem: — Miről is volna szó tulajdonkép­pen? — Arról — fele te Jafrinek —, hogy most átbeszéljük személyi vonalon, nincsenek-e akadályok a feltételeket illetően. — Mártminthogy minő feltételek­ről van szó? — kérdeztem. ban lehetővé tették a Vörös Hadsereg győzelmét Ez a korai szovjet próza — mintegy 50 novella — szól most hozzánk 40—50 év táv­latából. Az összkép a húsza* évek nem kisebb jelenségéi tárja fel előttünk, mint a szovjet forradalom fiatalsá­gát az irodalomban, az első évek merész nagyotakarása- It az élet és művészet számos területén. Bármelyik novel­lát olvassuk el. előttünk áll az új világot birtokba vevő, az újban először körültekin­tő." ezt az élményt élőször át­élő ember, Rendkívül fiatal irodaion» volt ez egy olyan korban, amikor hihetetlen tempóban zajlott az irodalom fejlődése Oroszországban. A leningrá- di Művészetek Háza, mint a mágnes vonzotta a kezdők tömegét. Az újonnan jelent­kezők mindegyike megviselt táskájában, kis kofferében, nyűtt mappájában elbeszélé­sekkel, karcolatokkal, novel­lákkal sűrűn teleírt papírla-j pokat őrzött. Az újak tehát nemcsak újak voltak, hanem akkor még nagyon fiatalok is. Az újra felfedezés örömét növe­li, hogy a korai szovjet pró­za napjainkban beérkezett a világirodalomba, finnek rep­rezentatív kiadása az Európa Kiadó novellás kötete, amely­nek szerzői közül talán elég ha kiemeljük Paszternák, Pausztovszkij, Babel, Solo- hov, Gorkij, Zoscsenko, Ka-í tajev és Ehrenburg nevét. K. I. Műanyag az úlépflésben Szerdán a debreceni mű4 szaki napok keretében Raö4 János, a Debreceni Közút} Építő Vállalat mérnöke tar-j tott előadást az útépítésben használatos műanyagról! Mint elmondta a Chemical ÍÉpítő-vegyianyagokat Gyár-; tó Vállalat debreceni kísér­leti laboratóriuma — koope­rációban a Debreceni Köz­úti Építő Vállalattal — mű­anyag felhasználásával új, hazánkban egyedülálló hideg bedolgozásra alkalmas fe­hér aszfaltot állított elő. Debrecenben már két helyen használták útburkolati ielek készítésére, s a jövőben mindenütt ilyen anyagból alakítják ki az útburkolati jeleket. A műanyag alkalma­zásával készült fehér aszfalt előnye, hogy nem zsugorom WV'vVWWV dik,

Next

/
Thumbnails
Contents