Népújság, 1969. szeptember (20. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-03 / 203. szám

Rjaä&f­KOSSUTH S.20 Zenekari muzsika 9.10 Operettrészletek 10.05 A vietnami kultúra hete 10.20 Operarészletek 11.00 Kórusok 11.30 A Szabó család 12.20 Ki nyer ma? 12.30 Tánczene 33.15 Népi zene 13.43 Válaszolunk hallgatóinknak 13.58 A vietnami kultúra hete 15.10 Scarlatti: A négy évszak 15.40 Déryné naplója 16.05 Vallomások a népdalról 36.26 Filmdalok 16.33 Riport 17.20 Mérkőzések percről percre. (II. félidő) 18.00 Hallgassuk együtt? 18.46 A Stúdió 11 játszik 19.25 Népzenei magazin 20.05 Mozart: Esz-dúr kürtötös 20.20 Utazás légpárnán 20.35 Tánczene 21.19 Gondolat 22.18 Esti pihenő, muzsikával 23.15 Liszt: Dante-szimfónia 0.10 Népi muzsika PETŐFI 8.05 Népi zene 8.35 New York 9.00 Ezeregy délelőtt 11.55 Tudományos könyvespolc 12.00 Zenekari muzsika 13.05 Kamarazene 13.40 Orvosi tanácsok 14.00 Kettőtől — hatig ... Zenés délután 16.05 Mérkőzések percről, percre 18.10 Utak, terek, emberek 18.50 Wagner: A valkür. Három- felvonásos zenedráma 20.00 Közvetítés labdarúgó-mérkő­zésekről 23.23 Elbeszélés 23.40 Opercttrészletek MAGYAR 17.38 Hírek 18.08 Az erdőnek sok a Iája 18.40 írók, könyvek, kritikusok 18 53 Esti mese 13.10 Könnyűzenét kedvelők Klubja 19.40 Ebédszünet 20.00 Tv-hiradó 20.20 Angyal kalandjai: A vég . .rendelet 21.10 Tudósklub 22.00 Tv-híradó A vaskorszak holnapja Az emberiség továbbra is a vaskorszakban él. A vegy­ipar óriási sikerei és az egyre növekvő műanyag- gyártás ellenére a konstruk­ciók alapja meg mindig a fém, A legutóbbi hatvanegyné- hány esztendőben az acélok és ötvözetek súlyegvségre vo­natkoztatott szilárdságát nyolcszorosóra-tízszeresére sikerült növelni. Az élet azonban egyre újabb felada­tokat tűz ki. A szédületes iramban jpjlődő technikának olyan anyagokra van szüksé­ge, amelyek 3 ezer foknál magasabb hőmérsékleten és az abszolút 0-fok közelében egyaránt szilárdak, a maró hatású közegekkel szemben ellenállók, rendkívül rugal­masak jnaradnak, s megtart­ják mágneses vagy nem mágneses tulajdonságukat. Az ötvözeteké a jövő A konstruktőrök gran­diózus építményeket és rendkívül bonyolult gépeket terveznek, amelyeknek ter­melékenységét előre meg­szabják. A kohászok viszont még ma is először az új öt­vözetet állítják elő, s csak ezután kezdik az ötvözet tu­lajdonságait tanulmányozná A még elő nem állított ötvö­zet jellemzőit egyelőre senki nem- tudja előfe kiszámítani, csupán a kísérleti úton meg­állapított egyes törvénysze­rűségeket tudjuk felhasznál­ni. A jövő azonban mégis az ötvözeteké. Körülbelül 80 fémet Isme­rünk, az ötvözetek száma vi­szont több tízezerre tehető. A femek tulajdonságait atom­jaik elektronszerkezete-hatá­rozza meg. A fémek kristály- rácsait, is ismerjük. Az ötvö­zetek elektron-szerkezetéről viszont úgyszólván még sem­mit sem tudunk. Ahhoz, hogy a még elő nem állított ötvö­zet tulajdonságait előre ki­számíthassuk, s hogy követ­kezésképpen a szükséges tu­lajdonságokkal rendelkező anyagot megkapjuk, meg kell tanulnunk az ötvözetkristály­ban elhelyezkedő elektronok megoszlásának, kölcsönhatá­sainak' kiszámítását és a kü­lönböző atomok közti kapcso­lat erejének mérését. A második fő feladat fel­tárni a fémanyagok és az anyagok új, eddig ismeretlen tulajdonságait, amelyek á technika merőben új ágaza-. tait hívhatnák életre. A jövőben valószínűleg sokkal nagyobb jelentőséget kapnak a rendkívüli tiszta fémek, mivel az elemek igazi tulaj­donságai csupán akkor mu­tatkoznak meg, ha rendkívül tiszta állapotban állítjuk elő azokat. Minden elem tulaj­donságai megváltoznak, ha a szennyeződés meghaladja az egymilliomod, sőt olykor az egymilliárd százalékot, vagy­is tonnánként a gramm ez­redrészét. A tiszta vasnak merőben más mechanikai, elektrotechnikai, mágneses tulajdonságai vannak, mint a technikai vasnak. A tiszta vas még az abszolút. 0 fok­hoz közelálló hőmérsékleten is igen képlékeny. A techni­kai vas viszont már 40 fokos fagyban is törékennyé válik és megrepedezik. Az utóbbi években a tudo­mány lerakta az új metal­lográfia, a nagy tisztaságú fémek metallográfiájának alapjait. A jövő nagy feladata míg a fémek és az ötvözetek már ismert tulajdonságainak tel­jesebb kihasználása. Mind a mai napig tizedrészét sem használjuk ki annak a szi­lárdságnak, amellyel a fé­mek elméletileg rendelkez­hetnek. A nem hibásodó fé­mek és ötvözetek előállítása egyértelmű azzal, hogy több tízszeresére, sőt több száz­szorosára meg kell növelni a íémanyagok szilárdságát. Ek­kor majd reálissá válnak az északi- és délsarki városok támasz nélküli födéméi, a tengerszorosokat átívelő hi­dak, a több kilométer magas­ságú tornyok, stb. Ä szoká­sos gépek, szállítóeszközök és készülékek sokkal könnyeb­bek, olcsóbbak és tartósab- bak lesznek. Évszázadok óta használjuk az acélokat — a vas és a szén ötvözeteit. Az utóbbi évek kutatásai kiderítették, hogy a szén gátolja a vas sok értékes tulajdonságának meg­nyilvánulását. Bármilyen el­lentmondónak is tűnik, a vas egyik legártalmasabb szeny- nyező anyagának a szén bi­zonyult. Mostanában igen kis széntartalmú, rendkívül szi­lárd és korrózióálló acélfaj­tákat dolgoznak ki. A nehezen olvadó fémek (a moljbdén, a wolfram, a niobium, a titán, a vanádi- um) kristályainak alkalmazá­sa máris lehetővé tette, hogy 5—10-szeresére növeljük az elektrovákuum-készüiékek tartósságát, tpvábbá, hogy új, igen nagy érzékenységű és megbízhatóságú műszereket hozzunk létre. A jövő tech­nikájának azonban az Észa­ki- és a Déli-sarkon, a kö­zeli és a távoli kozmoszban, valamint a föld mélyébe va­ló behatoláshoz felhasználan­dó gépek számára szüksége lesz új strukciós anyagokra. Egyet-mást sikerült már el­érni. Így például egy ritka földfém, a tézium' hozzáadá­sával az. acélok még a leg­keményebb antarktiszi fagy­ban is megőrzik szilárdságu­kat.. Gyárak a kozmoszban A fémanyagok tulajdonsá­gainak megjavítására nagy tartalékok rejlenek az előál­lítás és megmunkálás felté­teleiben. Így például a koz­mikus tér meghódítása nem­csak új, roppant nehéz fel­adatokat vet fel, hanem egy­szersmind új érdekes lehető­ségeket Is teremt. Nemcsak az a fontos, hogy rendkívül tiszta anyagokat tudjunk elő­állítani, hanem az is, hogy az anyagok tisztaságát megmun­kálásuk és üzemelésük köz­ben is megőrizzük. A rendkívül tiszta fémek, félvezetők és kristályok meg­munkálására különleges üze­meket kell létrehozni, telje­sen elszigetelve a külvilág­tól, a fémeket különleges vákuumkamrákban, vagy gázközegben kell megmun­kálni. Az emberek itt űröl­tözékben dolgoznak. Mindez bonyolult is, meg sokba is kerül. Megtörténhet, hogy a nem is távoli jövőben a ké­miailag aktív ritkafémeket a i közel-kozmoszban fogják ol­vasztani • és megmunkálni. A kozmikus térben a vákuum százezerszerese a földi körül­mények körött igen magas­nak tartott vákuumnak. Míg a földön kívüli térben nem lehet nyersanyagot találni ezeknek a fémeknek az elő­állítására, addig valószínűleg technikailag és gazdaságilag is előnyösnek bizonyulhat, ha ezeket a fémeket olvasztás és megmunkálás céljából Földön kívüli állomásra szállítják. A tudósok feltevése szerint kö­rülijeiül 2000-re azoknak az üzemágaknak az egész sora jelenik meg, amelyek a rit­kafémek olvasztásán és meg­munkálásán kívül elektro- vákuum-berendezések szere­lésére, antibiotikumok és egyéb gyógyszerek előállítá­sára fogják felhasználni. Esős nyár után (A nyári időjárás számvetése) AZ IDŐJÁRÁS KEDVEZŐ, vagy kedvezőtlen voltát a2 eredményekben mérhetjük le utólag, főleg a termésered­ményekben. Amint a beta­karítás eddigi eredménye mutatja, az időjárás a meny- nyiségre kedvezően alakult, a minőség fejlődéséről nem mondhatjuk el ugyanazt. Más időjárást kívánnak a gabonafélék, a kapásnövé­nyek, ismét mást a szőlő, vagy egyéb gyümölcsök. A strandfürdő bevételi naplója szintén igen érzékenyen rea­gál az időjárásra. Érdemes summázni a három nyári hó­nap időjárását, a tanulságot levonhatják az érdekeltek. A hőmérséklet átlaga nem hozott meglepetést. A júniu­si középérték 19 fok, ami megfelel a sokévi átlagnak. A júliusé 22, ami egy fokkal több, — s az augusztusi pe­dig 19, ami pedig eggyel ke­vesebb az átlagértéktől. Részletekben elemezve: jú­lius második felében a 24— 25 fokos napi középértékek már melegebbek voltak, mint ami az évszaknak itt megfe­lelő lett volna. E hónapban 17 nyári és négy hőségnapot észleltek. Két ízben a napi maximum a 32 fokot is meg­haladta. (1950-ben 39 fokot is mértek.) Augusztus első három hete az évszaknak megfelelően alakult, de az utolsó héten csak 14—15 fo­kos napi átlag mutatkozott. Ekkor írták a napilapok, hogy „őszies az időjárás”. A FELHŐZET, PÁRATAR­TALOM és a csapadék- mennyiség ' alakulásában már szélsőséges értékeket tapasztaltunk. Ha a teljes borultságot tízzel jelöljük, a felhőzet a következő átlagot adta: júniusban 6, júliusban 4, augusztusban pedig ötös átlag adódott. Szorosan kap­csolódik ehhez a levegő pá­ratartalma, amit százalékban szoktak kifejezni. Júniusban 77 százalékos, júliusban 57, augusztusban ismét emelke­dett a páratartalom, ekkor 70 százalékot adott. Ezekből már következtethetünk a csapadék havi eloszlására is. Egyes időszakokban sok volt a csapadék, de akadt száraz idő is. A három nyári hónap 50 év alatt tapasztalt átlaga 190 mm. E nyáron 238 mm hullott, ami 25 százalékkal több. Igen érdekesén alakul a júniusi esőzés. Medárd „ki­tett” magáért. Egyedül jú­niusban 140 mm esett, ami­től több csak 1938. júniusá­ban volt. Június 17-én egy nap alatt 34 mm-t mértek, a felhőszakadás jégesővel pá­rosult a vízmennyiséget a csatornák sem voltak képe­sek befogadni, ' Egerben a Széchenyi utcán és az oda nyíló utcákon patakszerüen folyt a víz, jutott belőle az alacsonyabb küszöbökkel rendelkező üzlethelyiségekbe is. 22 csapadékos napot ész­lelhettünk júniusban, ez alatt. 13 napon zivatar, vagy ziva­tarsorozat kísérte a csapadék hullást.' Júliusban a csapadékátlag 60 százaléka hiányzott, mind­össze 26 mm eseit. Tizene- gyedike és 30-a között csak egyetlen napon volt kiadós eső Természetesen az a hosszabb szárazság kedve­zett az aratásnak és a beta­karításnak, de a szántóföldek már megrepedeztek. Száraz volt augusztus első 11 napja is, de utána szinte az egész hó­nap alatt naponta volt kásebb- nagyobb esőzés. Az egész hó­nap alatt 72 mm volt, a csa­padék összege, 10 mm-rel több az átlagnál Kiadós eső 15-én hullott, ami közel 30 mm volt. A fejlődő növény­zetnek ez elegendő lehetett. Napfényes órák számát és * mennyiségét tekintve a jú­nius kevesebbet adott a sok­évi átlagnál. Eger a Bükk délnyu­gati lábánál fekszik, nyugat­ról. délnyugatról, délről egészen nyitott. Ennek kö­vetkeztében az uralkodó szél­járás akadály nélkül bejut­hat légterünkbe. 40—48 szá­zalékban nyugati szelek ér­vényesültek. EGER IDŐJÁRÁSÁBAN — de éghajlatára Is elmondhat­juk — igen megbecsülendő az éjszakai lehűlés a nyár folyamán. A legforróbb jú­niusi napokban, amikor a maximum 30 fokot Is meg­haladt, hajnalra 16—17 fok­ra enyhült akkor is a levegő, ami nélkül pihentető alvás aligha lett volna. Nagy ér­ték ez Egerben, az üdülő­helynek minősített városban. Ez szintén a Bükk közelsé­gének köszönhető.' (Zétényi) POZSONYI 16.30 Nemzetközi kerékpáros. verseny közvetítése 19.00 Tv-hiradó 19.50 J. Jllek: Az anyós. (Tv- játék) 22.15 Tv-híradó \Ffh*t § EGRI VÖRÖS CSILLAG: (Telefon: 22-33.) Az előadások kezdete: »/»6 és 8 órakor. A szarajevói merénylet ECRí BRODY; (Telelőn; 14-07.) Az előadások kezdete: % 6 és */j 8 órakor. Hívd a férjem találkára EGRI KERTMOZI: Az előadás kezdete: 7 órakor. A hallgatag embej EGRI BEKE; Három kövér GYÖNGYÖSI PUSKIN: A halál 50 órája Az előadások kezdete: V26 és órakor. (Dupla hely árak'.) GYÖNGYÖSI SZABADSÁG; — Fiúk, menjünk a cigány­hoz, kitűnő bora van — mon­dotta az orvos és a társaság elindult. Hogy megérkeztünk a szőlőhegyre, megütött az otthon varázsa, az autodi­dakta paraszt termelői kul­túrája lenyűgözött. A szőlő­tőkék semmihez sem hason­lítható rendje elbűvölt. A bokros tőkék, jól ápolt angol­park nyírt bukszusai. És a méregzöld szőlőleveleken bor­dói ló könnyei peregnek. Bilincs és mosgly GYÖNGYÖSI KERTMOZI: Ismeri a szandl mundtt? HATVANI KOSSUTIj: Ne ingereljétek a mamát U8YEIET Egerben: 19 órától eltörtök rég­iéi 7 óráig, a Bajcsy-Zsilinszky iteai rendelőben. (Telelőn: 11-10.) elés gyermekeit részére is. Kisvártatva előkerült a ci­gány. Sohasem láttam még parasztibb figurát, bár az ar­ca szurokfekete. Néhol kékes­fehéren világít a bőre, a per­medétől, talán le sem jön a hideg víztől, lehet már a szap­pan sem segít. A paraszt a medve kedves dörmögésével fogad bennün­ket, aztán egy ócska lavórba vizet önt a kannából és gyor­san megmosdik. Tiszteletünk­re inget húz és fejére lapos sapkát rak. Nézem az arrrbert, a hideg víz, a tízappou tényleg nem sokat segített. A feketeség „maradt, a- permétié. amott még világít. A kezén negyven év nehéz /munkája. Csontos, repedezett, fekete kéz. U.ijai nagyok, ügyetle­nek, nem való beléjük a po­hár, csak, a kapa, a horoló. A jobb mutatóujja belül va­kít, azzal fogja a lopó végét, a szesz fehérre mosta, az a földnél is erősebb. Arcán, testén a húst a nap, az eső, a hegyi szél csontjára szárítot­ta. Ami ; hiányzik szikkadt testéről, az átvándorolt, a sző­lőbe, borba, abban sűrűsödik ennek a parasztnak minden ereje. A szőlőhegy, inkább domb, a paraszt szent magántulaj­dona, mindössze egy fél fut- ballpálya. Itt játszik minden hajnalban és este egyedül, egy kapura. A meccset időn­ként megnézik a városi em­berek, akik elismerik játékát, nagyszerű technikáját, labda- kezelését. isszák a borát, és azt mondják: — Idén jó a borod, Jós­ka... Jóska, egyszóval a cigány­paraszt szabódik, szemérme­sek --a bortermelő emberek.. Csak ha szapulják a bort, azt nem szeretik. Inkább ne is dicsérjék, egy szót se szoljá­nak. Csak igyák. Hadd száll­jon a fejükbe, a nyelvükbe. Akkor megérzik, hogv milyen volt az idei termés. És ha ér­zik, minek a beszéd? Úgyse tudnak okosat mondani. . A szőlő közepén pince, előt­te kicsiny lugas, futószőlő zöldje adja a húst. Bent a lu­gasban ácsolt asztál, hozzá lóca az elfáradt váhdornak. Meleg késő nyári koraeste, szép kékes alkonyat. A nap bukófélben, már száporázza a lépést. Ravasz paraszti ar­cával, szemével visszakacsint a horizontról. — Jó éjszakát, gyerekek! A pillanat, a pince vará­zsát mindannyian érezzük. Szomjasak vagyunk és éhe1- sek. De itt, az úriétel, a fagy­lalt és a málna nagy csúfság lenne. Ide szalonna, tepertő kívántatik, friss kenyérrel, hagymával, erős paprikával. Ss rá agyagkorsóból a pince­hideg bor. Mindenünk van, csak hagymánk nincs. Azt mondja az orvosi* aki itt mindannyiunknál jártasabb: — Jóska, tavaly még volt hagymád. Az idén miért nem dugtál? De semmi baj, ott van a földben, a . szomszéd­ban a hátad mögött. Hűzzál ki néhány fejet. — Nem lehet, az a nővé­remé. Nem beszélünk. Az orvos feláll, kihúz négy­öt öklömnyi hagymát, meg­tisztítja és az asztalra teszi. Megkínálja Jóskát is. Így már más a helyzet, a pirtce- gazda is ehet. A bűn az or­vosé. Hiszen az kínálja őt is -a- saját-hagymájából. Csámcsogás, szuszogás. Csobog a bor a torkokon, fi­nom, édes íze van a hagymá­tól. Jön a nővér, a cigánypa­raszt szikkadt női mása. A ruhája Is fekete. Szája kés­penge. Tartása az apácák fő- nökasszonyáé. Övé a szom­szédpince, a szomszédszőlő, és a hagymatábla. Az egész tőlünk öt méternyire. Az or­vos bűntudattól hajtva, azon­nal köszönti. Neki semmi kö­ze a családi háborúhoz, oda­megy az asszonyhoz, visz egy pohár bort is és pénzt nyom a markába. Dicséri a hagy­mát. A nő önérzetes, a pénzt nem fogadja el, de felenged; Nem hallunk semmit, el va­gyunk foglalva az étellel, ital­lal. Azt még látjuk, hogy az asszony néhány perc múlva pihegve, kipirulva nyitja a pincpajtót. A szája is kirózsá- sodott, megszépült. Az orvos dolgavégeztével az asztalunk­hoz ül, eszik-iszik, jó étvá­gya van. Kérdi a parasztot, megtalálta-e a cédulát a pin­cekulcs lyukában. Reggel, amikor ide tartott, odatette, hogy maradjon a paraszt itt, estére visszajövünk. — Nem találtam én sem­mi t. CJda tetted volna? — kérdezi a paraszt vissza és hozzáteszi még: — Akkor azért akartam olya rí nehezen bemenni, se­hogyan sem fért a kulcs a lyukba. — Biztos megint részeg voltál — évődik az orvos. — Beszélhetsz, beszélj amit akarsz tlidjuk, minek hívnak — válaszol a cigány és csak nagy hűséges szeme mond el- lenU-szavainakj Evekkel ezelőtt összeverő­dött itt, nála egy kis jól si­került banda. Akkor éppen ősz volt. Forrt a bor. A gaz­dát a vendégek leitatták. Amikor ötödször fordult a pincébe italért, egy kissé el­fáradt a borgőztől és lefe­küdt a pince hűs földjére. A cigány a gáztól már útban volt az örök szőlőhegyek fe­lé, ahol nem kell nyitni, kö­tözni, permetezni és szüretel­ni sohasem. Az orvos szom­jas volt, türelmetlenül utána ment, ott találta aléltan, esz­méletlenül. Gyorsan kihozta a friss levegőre. Apja, anyja hát az orvos, fizet is a borért, hadd beszéljen amit akár. Bár a paraszt sem marad adós, nem lehet ennyi ember előtt. Még azt hinnénk, nincs önérzete. Azért nyelvére szordínót rak és finoman vág vissza. Bár ő is csobogtatja a bort lefelé, igaz, tempósan, ahogyan a mindentudó sző­lősgazdák szokták. Öt többé nem rugatja be senki fia. Az emberek szemébe kiül a bor lelke, szépen száll a férfihang, odaül közéjük, bol­dogan vigyorog, a holdfény­ben csak az ínye világít. Fo­gai bebarnultak a sok do­hánytól. Az ég sötétkékjében a csillagok, a mindenség tá­voli lorkolattüzei viliódznak. — Az idei borod jobb, mint a tavalyi volt, Jóska. — lö­ki oldalba az orvos. — Látnivaló, — dörmögi a paraszt. > Suha Andor ~ 1969. szeptember 3., szerda * .

Next

/
Thumbnails
Contents