Népújság, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-09 / 183. szám
Mindig csak -„ig”, -„tol” sohase? Felismerni az összefogásban rejlő erőt Beszélgetés Babus Zoltánnal, az Eger—Gyöngyös vidéki Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének elnökével Észrevételek a bolti árakról Hétfőn megrohanták az áruházakat, a ruha- és a cipőüzleteket. A kirakatokban feltűnő cédulákat láttunk, hogy a különböző női ruhák, férfiszövetek, szandálok és köpenyek jóval olcsóbbak lettek. De az árleszállítás, a kedvezményes vásár csak augusztus 4-től 19-ig tart. Ügy is mondhatnánk, hogy amíg a szezon végi készlet tart, kiárusítanak az üzletek. Megyénk kiskereskedelmi üzletei 1968-ban közel 40 millió forint árut értékesítettek leszállított áron, az előző évinél csaknem tízmillióval többet. Miből telik erre, vajon nem csapnak be, amikor azt hisszük, hogy olcsón vásárolunk? Az engedményes vásárok jelentőségét aligha lehet vitatni, mert az üzletekben több ezer fajta és több millió forint értékű árut adnak el és mindig maradnak olyan készletek, amelyet csak a következő évben lehetne eladni, ha ugyan addig végleg ki nem megy a divatbei. Ettől a kockázattól menekül a kereskedelem, viszont megyénk lakossága az elmúlt évben 12 millió forinttal olcsóbban jutott hozzá az engedményes cikkekhez. 1 Az egyedül üdvözítő módszer Nem is a kiárusítást tesz- szük szóvá, hanem azt, hogy a pár napos vásárokat kereskedelmünk egyedül üdvözítő módszernek tartja, nem élnek a tartós ármérsékléssel, pedig ez a piacra jóval nagyobb hatást gyakorolna. Mi történt e helyett? Az új mechanizmus bevezetése óta a kereskedelemnek joga van ahhoz, hogy egyes — nem maximált — cikkek árát a piaci helyzet szerint olcsóbban, vagy drágábban állapítsa meg. A Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat 445 esetben a konfekciós áruk, 361 esetben a divat-, kötött- és fehérnemű-, 34 esetben a méteráru árát emelte. De hányszor csökkentették az árakat? A Centrum Áruházban és a szövetkezeteknél vajon jobb az arány? Á Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság és a Heves megyei Tanács VB kereskedelmi osztályának közös vizsgálati jelentéséből idézünk : „Tartósnak ígérkező árcsökkentés csupán elvétve, iger; ritkán került megvalósításra”. Bár az igazság kedvéért tegyük hozzá, hogy a kisker az utóbbi időben egyes cikkek árát csökkentette. Például; ocelott bunda, gra- bonakabát, női nylonköntös, férfi gyapjúpulóverek. De ezeknek a cikkeknek árát korábban az irányhaszon- kulcsnál magasabb árréssel (nagyobb haszonnal) képezték. A hiánygazdálkodás még kisért A nem maximált cikkek árát (rövidáru, kalap, sapka, óra, ékszer, a cipő, a konfekció-, a méter- és divatáru jelentős részét) árusíthatnák olcsóbban' is, ezek azok a cikkek, amelyeknek érát a kereskedelmi vállalat vezetői „tól-ig” határok között állapíthatják meg. De úgy tűnik, hogy kereskedőink az alsó határt nem ismerik, arra nem is gondolnak, hogy az alsó határ-tói is meg lehet szabni az árat, az esetek döntő többségében a felső határ-ig merészkednek. Mi az oka annak, hogy mindig csak — „tói” sohase? Kereskedelmi berkekben meddig tart még ez a divat? A kereskedelem vezetőinek prémiuma és év végi részesedése a nyereségtől függ. Amíg nincs meg az elérhető legtöbb prémium és részesedés, addig a nagyobb haszon reményében tartják az árakat, engedményekre csak végső esetben hajlandók. Bizonyíték erre az, hogy 1968-ban csak az év vége felé éltek az árcsökkentés lehetőségével, amikor már a maximális prémiumot elérték, amikor mór biztos volt a részesedés. Valami nincs rendben a közgazdasági szabályozókkal, hiba csúszott a számításba, nem megfelelő irányban hatnak a kereskedelem ösztönzői. Ügy tűnik, nem jól élnek, hanem visszaélnek az ösztönzőkkel. Meddig mehet ez így? Milyen megszorításokat telsz a megyei tanács kereskedelmi osztálya, a többi felügyeleti szerv és a jogtalan haszon felfedezése esetén milyen megtorlást alkalmaz a kereskedelmi felügyelőség? Helytelen spekuláció Ha magasabb az ár, mint amennyit a vásárló jogosnak vél, vagy meg tud fizetni, akkor csökken a kereslet, és ha rosszul spekulál, pórul jár a kereskedelem is. Nem vennék ezt észre? De igen, a forgalom csökkenését, egyes áruk pangását könnyű megállapítani. Ám kereskedőink a kereslethez mért nagyobb kínálatot csak átmeneti jelenségnek tekintik és abban reménykednek, hogy a vevők meggondolják magukat, majd elviszik, ami ma nem nagyon .kell. Minden bizonnyal kísért még a régi szemlélet, sok kereskedő és a kereskedelmet irányító ember túlzottan hozzászokott a hiánygazdálkodáshoz. Pedig tudomásul keli venni, hogy a piacon a kereslet és a kínálat törvényei hatnak, rugalmasabb, ésszerűbb árpolitikát kell alkalmazni. Erre az eddiginél több lehetőséget adott a vállalati kockázati alap és a vállalatoknál terven felül felhalmozódott nyereségtöbblet, amelynek jelentős részét adóként befizették. Indokolt, hogy a divat- és a szezoncikkek árát idény elején egy kicsit magasabban' állapítsák meg, aztán a piaci helyzetnek megfelelően nvér- sékelni lehetne, majd a szezon végén olcsóbb árat célszerű megállapítani. Mit várunk mi ettől? Azt, hogy a kisebb pénzű emberek kellő időben olcsóbban hozzájutnak az áruhoz, a kereskedelem is idejében eladja portékáját, kevesebb árut kell szezon után, mélyen leszállított áron értékesíteni. Az új ár- és adórendeletek megértése és helyes alkalmazása nagy feladatokat rótt a kereskedelem dolgozóira. Nem is lehet elvárni, hogy egyik napról a másikra önálló és helyes vállalati árpolitikát alkalmazzanak és . a vásárlók se járjanak rosz- szul. Hangsúlyozzuk, nincs nagyobb baj. Kisebb zökkenőkkel, de általában rendben mennek a dolgok. A lakosság vásárlóerejének növekedésével körülbelül azonos mértékben nőtt a kiskereskedelmi forgalom. Ha akadnak is bosszantó hiánycikk kak, megfelelő árualappal rendelkezünk. Az áruellátás összességében kielégítő. De az árak 1969 első felében 1,8 százalékkal emelkedtek. Ez valamivel több, mint amire feltétlenül szükség volt. ; Dr. Fazekas László Az elmúlt év októberétől a tanácsok hatáskörébe utalták a szabálysértési eljárások lefolytatását. Azóta időnként „bírósággá” alakul az egyébként más feladatokkal foglalkozók testületé: megidézik a „vádlottat”, s ítéletet mondanak felette. Érdekes munkát sejtet a téma, ezért a közelmúltban egyik községünkbe, Apcra látogattunk, hogy tapasztalatokat szerezzünk az eltelt hónapokróL — Vajon milyen ügyek kerültek eddig a falusi „bíróság” elé, s mi lett a következményük? — kérdeztük a tanácsházán. — Mint a bűnözés, a szabálysértés is meglehetősen változatos — mondták. — Az előfordult esetekben például Apcon egyszer, saját portán történt rendszeres csend- háborításért panaszkodtak, tettek feljelentést a szomszédok, máskor iskolakerülés miatt kellett anyagi felelősségre vonást alkalmaznunk. Aztán volt olyan „ügyfelünk” is, akit történetesen Másfél évvel ezelőtt nagy megtiszteltetés érte Babus Zoltánt, az atkári közös gazdaság elnökét — megválasztották az Eger—Gyöngyös vidéki Tsz Területi Szövetség elnökének. Az elmúlt hónapok munkájáról, eredményeiről, tapasztalatairól beszélgettünk, s arról, hogy miképpen tudja összhangba hozni a két elnöki funkcióval járó feladatokat. — Megmondom őszintén, kezdetben elég sok nehézségem volt. A szövetséghez tartozó szövetkezetek munkája rendkívül szerteágazó, s azelőtt nem nagyon ismertem a hegyvidéken, mostoha körülmények közölj gazdálkodó szövetkezetek problémáit. Először tehát meg kellett ismernem a gondokat, az adottságokat, másrészt pedig nagy súlyt fektettünk arra, hogy a függetlenített apparátusba képzett, jó szakemberek kerüljenek. Nem volt ez bolti árdrágítás, utcára öntözött szennyvíz, vagy éppenséggel tulajdon elleni vétség, köznapi szóval: lopás, betörés „vádjával” került elénk. Látszólag egyik sem volt „igazi”, nagy ügy, de szereplőivel mindenképpen foglalkoznunk kellett, s ismétlődésük megakadályozására, vagy éppenséggel csökkentésére szükséges volt bizonyos büntetést alkalmaznunk... Általában 50—300 forint közötti bírságokkal sújtottuk a szabálysértőket. — Hogyan látják a tanácson, mint ítéli meg a testület: lett-e eredménye a felelősségre vonásnak? — Feltétlenül. Nem nagy község a miénk, szinte mindenki ismeri egymást, s ennélfogva nem szívesen megy senki sem a „törvény elé”. S így. vagy úgy, de végtére is kitudódik a büntetés is, ezért aztán kétszeresen szégyellik magukat a „vétkesek”. Általában kerülik is a hasonló ügyek „szerepeit”, bizonyára ennek tulajdonítkis feladat számomra, hiszen emellett továbbra is rám hárult a saját szövetkezetem irányítása is. Szerencsére ma már megtaláltam az összhangot, hogy a kisebb és a nagyobb közösség ügyeivel egyaránt tudjak foglalkozni. — Mit tart a legfontosabb feladatoknak? — Egyik jelentős feladatunk a gyenge termelőszövetkezetek segítése. A szövetség igyekszik, hogy növelje ezeknél a közös gazdaságoknál a fejlődés ütemét. Szaktanácsokat adunk, segítséget nyújtunk a melléküzemágak fejlesztéséhez, gazdaságossági számításokat végzünk, ötleteket próbálunk adni. Most készülnek a tervei egy faforgácsoló üzemnek, amely szövetkezeti közös vállalkozás lesz. Elmondhatom, hogy a közös gazdaságok igénylik a segítséget s egyre gyakrabban fordulnak a területi szövetséghez. ható, hogy nem sok dolgunk akad. — Éppen a meglehetősen kis községre gondolva, elő- fordult-e vajon olyasmi, hogy a „megbüntetett” falubeli a tárgyalás után megsértődött, „orrolt” a testületre, az egyébként jó ismerősének, vagy jó barátjának tartott „bíróra”, ülnökre? — Nem találkoztunk efféle esettel. Hangsúlyozzuk: a falubeliek röstellik, ha szabálysértési ügybe keverednek, s ezért érthető módon nem is szívesen emlegetik. Igyekeznek inkább mielőbb elfelejtetni, elfeledtetni, s — legalábbis jó ideig —^ elkerülni ... ★ Talán egyetlen községből szerzett tapasztalataink is elegendőek ahhoz, hogy eldöntsük: helyes volt a tanácsok korábbi jogkörének említett bővítése. A kisebb szabálysértések eredményesen üldözhetők. csökkenthetők a helyi felelősségre vonással. intő példák állításával is. (—ni), — Miként valósul meg • szövetségnél a szövetkezetek érdekvédelme? — Szeretnénk elérni, hogy a megtermelt áruk értékesítésénél a szövetkezetek ne kerüljenek hátrányba a különböző vállalatokkal szemben, s minél nagyobb jövedelemhez jussanak. Éppen ezért állandó kapcsolatban vagyunk a vállalatokkal, egyeztetjük elképzeléseinket. A szerződéskötéseknél, de a később felmerülő vitás ügyeknél is megbeszéljük a tennivalókat, jelezzük a problémákat, s képviseljük a közös gazdaságok érdekeit. Elmondhatom, hogy a vállalatok egyre inkább partnerként kezelik a szövetkezeteket s ebben nem kis része van a szövetségnek. — Néhány példát tudna említeni? — A közelmúltban például kifogásolták a tagszó- vetkezetek. hogy a MÉK jóval drágábban árusítja az uborkát, mint ahogy tőlük felvásárolja. Közbejárásunkra jelentősen emeltek a fel- vásárlási áron. Vagy másik példa: az állami pincegazdasággal a szövetkezetek már megkötötték a szerződést, ugyanakkor még mindig nem tudják, hogy milyen árat fognak fizetni a szőlőért. Felhívtuk a figyelmet arra, hogy ez rendkívül hátrányos a szövetkezetre nézve és kértük, hogy minél előbb közöljék az árakat. Rendkívül nagy feladatot ró ránk az is, hogy a különböző kisajátításoknál se szenvedjenek kárt a közös gazdaságok. — Miben látja eddig a szövetség előnyét? — A tagszövetkezetek egyre inkább felismerik a szövetkezésben, az együttes fellépésben rejlő erőt. Köny- nyebb eredményt elérni, ha nem egy-egy szövetkezet, hanem nagyobb közösség harcol bizonyos előnyök kivívásáért. Másrészt az is nagyon pozitív jelenség, hogy a szövetségben a tagszövetkezetek nem csupán egyéni érdekeikért szállnak síkra, hanem megismerve egymás gondjait, nehézségeit, mások eredményeiért is küzdenek. Eleinte tartottam attól, hogy mondjuk a szőlősprofilú szövetkezeteket csak a szőlő érdekli, de nagyon kellemesen csalódtam. Mindenki érdeklődik a másik tevékenysége, gondjai iránt is — és, ami a lényeges, kész segítséget is nyújtani. — Manapság egyre nagyobb jelentősége van az információnak, tájékozódásnak. Mit segít ebben a szövetség? — A szövetség igyekszik egyre több információt beszerezni és a tagszövetkezetek rendelkezésére bocsátani. Emellett nagy szerepe van a tapasztalatcseréknek, bemutatóknak is. A jövőben országos és külföldi tapasztalatcseréket szervezünk a szövetkezeti vezetőknek, szakembereknek, hogy megismerkedjenek más megyék, más országok eredményeivel is. Ezt azért is fontosnak tartjuk, mert megyénkben is, szövetségünk területén is, elég vontatottan haladnak a közös vállalkozások. A szövetkezeti vezetők idegenkednek ettől. — Nem nehéz egyszerre két közösség ügyeit intézni? — Túloznék, ha azt mondanám, hogy nem. Időnként szükség van arra, hogy az ember „az erőket átcsoportosítsa”. Szövetkezetünkben most fejeződött be az aratás, igen jó eredményekkel, s így megnyugodtam, hogy itthon nincs különösebb baj. így aztán ismét több idő jut a szövetség ügyeire is — mondta Babus Zoltán. Kapóst Levente 1969. augusztus 9., szombat _________________± A. ± ± ± ± A S zeptember eiejeu induló cukorgyártási időszakra (kb. 1970. január végéig) 18 év feletti férfi * i segédmunkásokat % felvesz a Selypi Cukorgyár. Kereseti lehetőség: 1600— 2600 Ft-ig, három műszakos, váltásos, folyamatos munkabeosztás mellett. Vidéki munkavállalóinkat munkába és hazaszál- j htjuk; i i Jelentkezni lehet a munkaügyi csoportnál, munkanapo- I kon 7.30—18 óráig, vagy levélben. r W T T W ff f-f » T-T »“T T'T"V Kürti András: Kecske és káposzta — Mondd csak — fordult felém Péter, miután nagyot kortyolt a Veronika presszó kitűnő feketéjéből —, hogyan is szorzunk emeletes törtet emeletes törttel? — Mi? Micsoda9 — Azt kérdeztem: hogyan szorzunk emeletes törtet emeletes törttel? — Fogalmam sincs — hebegtem csodálkozva. — Még a földszintesre sem emlékszem. Miért jutott ez most az eszedbe? Nem érzed jól magad? A fejed fáj? — Másfél óra múlva — vetett unott pillantást a karórájára Péter — vizsgáznom kell matekból. Talán hallottál róla, van egy rendelet, miszerint bizonyos beosztásban lévőknek bizonyos képesítést kell megszerezniük. Nos, én pillanatnyilag a technikum levelező tagozatán folytatom tanulmányaimat. Csak azért érdeklődtem az imént, hogy mégse álljak ott úgy, mint új borjú a kapu előtt. Nagyon zse- nánt... De talán a négyzetgyökvonásról elárulnál valami közelebbit? Nem kell sok. Néhány jellemző apróság, szakszerű intimitás. — Te szerencsétlen! — kiáltottam. — A számtannál nincs bájcsevegés. Ha nem tudod az anyagot, úgy elhúznak, mint a sicc! — Nyugodj meg — csititott szelíden. — Tökéletesen igazad van. Persze, hogy elbukom. Egy árva mukkot sem tanultam. — De az ég szerelmére, mi lesz akkor veled? Elbocsátanak? Alacsonyabb munkakörbe helyeznek? — Gyerek vagy — legyintett derűsen. — Miért csinálnának ügyet belőle•? Hiszen a kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad. — Nem értem. Ki itt a kecske és ki a káposzta? — Mind a kettő én vagyok — felelte Péter büszkén. — Mint kecske, jóllakom, mert tanulmányi pótszabadságot kapok, munkaidőkedvezményt és mentesítést minden társadalmi kötelezettség alól. Ha el is vágnak a vizsgán, mint káposzta, jövőre is beiratkozom, megmaradok a vállalat oktatási kimutatásaiban. növelem a szervezett tanulásban részt vevő. kiművelt emberfők sokaságát. Ez jó pont a felsőbb szervék előtt. — De hát ezt nem húzhatod a végtelenségig. Osztályt csak egyszer ismételhetsz. — Egyfajta iskolában — igen — bólintott. — De van fogalmad arról, hogy nálunk hányféle technikum, egyetem, főiskola működik? Mint égen a csillag! Mindegyikbe eljárogatok majd egy kicsit. Nyugdíjig kifutja. — És mit szól ehhez a vállalatod? — Mit szólna?, örül, mert látja, hogy töröm magam, iparkodom, évről évre nekirugaszkodom valamilyen tanulásnak, maradéktalanul megjelenek minden vizsgán. Hogy nem engednek át? Isten- kém, az élet tele van buktatókkal. Ebből nálunk igazán nem csinálnak ügyet. — Hát miből csinálnak nálatok ügyei? — Abból — borult el Péter tekintete —, ha valamelyik megátalkodott, lusta fickó nem vállalja a továbbképzéssel járó munkát és áldozatokat, nem iratkozik be sehová. Az ilyen számára aztán nincs kegyelem. Irgalmatlanul elkapják a frakkját. Nem szeretnék a helyében lenni. Brrrí A falusi „bíróságon"
