Népújság, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-07 / 181. szám

Tu-einöVök — szocialista menedzserek Kis termelöszöuetkezet, kevesebb lehetőség * A kérdése már ötször is fel­tettük, s ismét feleletet vá­runk rá, most Ivándi Kázmér tsz-elnöktől. Milyen válto­zást hozott az új gazdaság- irányítási rendszer az ivádi Dózsa Tsz életében? — Hogy őszinte legyek, nem sokat. Most is nagyjából ugyanazokat a növényeket termesztjük, mint eddig, s szerintünk nem is érdemes másképp gazdálkodni. Kis tsz vagyunk. A szántóterület mindössze 480 hold. Búzát muszáj vetni, mert a tagság­nak is kell, a megmaradó földből pedig nem lehet kü­lönösképpen nagy üzletet ki­hozni. Ha még ehhez hozzá­teszem, hogy földjeink átlag 2,5 aranykorona értékűek, könnyen belátható, miért majdnem mindegy, hogy elő­re megadott tervek szerint dolgozunk-e, vagy a saját magunk elképzeléseit váltjuk valóra? 67 hold almásunk van s a várható termés 70 százalékára kötünk szerző­dést a MÉK-kel. A többit a környéken értékesítjük. Az al­ma minősége jó, javarészt exportra kerül. — A HUNGAROFRUCT- tel nem próbáltak megegyez­ni? — Még eddig nem. Talán a2 idén tárgyalunk majd erről. Közvetlenül külfölddel saj­nos mi nem köthetünk szer­ződést. Ez a gyakorlat az ál­lattenyésztésben is. Az állat- forgalmi vállalat képviselője ellátogat hozzánk és megálla­podunk az árba®. Az idén le­szállítottunk eddig hét hí- aómárhát Nem nagy meny* nyiség. Ha az árakról tárgya­lunk, sajnos többnyire nem a mi elképzelésünk valósui meg. Az állatforgalmi legfel­jebb elesik 10—15 hízómarhá­tól, ha nem sikerül megegyez­nie. Ez a veszteség nem érin­ti érzékenyen. Ha 100—200 darabról lenne szó, ha eny- nyiről kellene lemondania, biztosan kompromisszum szü­letne. De nem is ez a legna­gyobb baj. A nagy termelő- szövetkezetekkel közvetlenül tárgyai a külföldi kereskedő, mi csak közvetítő vállalaton keresztül tehetjük ezt. Ha már a közvetítésről van szó, hadd említsek egy példát. Van egy fafeldolgozó mellék­üzemünk. Az ÉRDÉRT 2,5 százalékos bonyolítási költsé­get számít azért, mert meg­adja a diszpozíciót: hová, mit szállítsunk. Nekünk nem áll módunkban külön mun­kaerőt tartani, így inkább megfizetjük azt a két és fél százalékot. — Mivel próbálják a'gyen- ge föld és kis terület okozta hátrányt pótolni? — Már említettem a fafel­dolgozó üzemet. Emellett van szeszfőzdénk is. ■ Jelentős mennyiségű gyümölcspálin­kát adunk át évente az ál­lamnak. Azon gondolkodunk, nem lenne-e érdemes palac­kozó üzemet létrehozni? — Mikor vetődött fel ez az ötlet? — A múlt nyáron. — Miért nem kezdtek hoz­zá a megvalósításhoz? — Nem tudjuk pontosan a befektetési költségeket. Én nem tudok érdemben nyilat­kozni, hogy érdemes-e a gépi beruházást megvalósítani, mert nem ismerem eléggé a témát. — Volt-e már hasonló pa­lackozó üzemben, hogy ta­nulmányozza működését? — Még nem voltam. — Időben mi jelenti a leg­nagyobb elfoglaltságot? — Sokat járok ki az embe­rek közé. Azelőtt rám hárult minden szervezési feladat, ezt megszoktam és most is utánanézek mindennek Szombatonként a vezérkarral megbeszéljük a heti tervet, de naponta az illetékesekkel is mindig külön megtárgyalom a tennivalókat. Hogy konk­rét példát említsek, azt is megbeszéljük, hogy a javító- műhelyben, mi hogyan ke­rüljön sorra. — Van-e valami nagyobb horderejű távlati terve a tsz- nek? — Amint már mondtam, kis termelőszövetkezet vagyunk Ez bizonyos mértékig megha­tározza tevékenységünket és lehetőségeinket. — Mint elnök, milyen jövőt lát a gazdaságnak? — Valószínűleg egyesülni fogunk a pétervásári tsz-szel. Ehhez azonban a tagság jó­váhagyása, beleegyezése szük­séges. Sem a vezérkar, sem én nem dönthetünk ebben a kérdésben. — Személyesen előnyösnek látná-e az egyesülést? — Igen. A nagygazdaságok mind belső, mind külső szem­pontból előnyben vannak ve­lünk szemben. (szigethy) Soron kívüli fuvar - ésszerű kölcsön Csúcsforgalom vasúton és teherautókon Bármerre járunk a megyé­ben ée az országban, a szán­tóföldekről. a gyümölcsösök­ből, a kőbányák és a vasút­állomások felől áruval rakott teherautók bukkannak fel, hosszú vasúti szerelvények szállítják az árut. Március, április hónapokhoz képest, mintegy húsz százalékkal több árut kell szállítani és ehhez nincs mindig elegendő szállítóeszköz. Amikor lenne gépkocsi és vagon, akkor meg nem mindegyik vállalat fo­gadja az árut, mert szabad szombatot tartanak, vagy va­sárnap pihennek. A mezőgazdasági termé­kek, különösen a zöldség és a gyümölcs hamar romlik, milliós károk keletkeznek, ha tönkremegy az áru és mind­nyájan bosszankodunk, ha a piacon, vagy az üzletekben fonnyadt paprikát, szotyogós barackot kínálnak és türel­metlenkedünk, ha késik a megígért szén. A Heves megyei Szállítási Bizottság megállapodott a fuvaroztatókkal és a szállító vállalatokkal, hogy a gyor­san romló mezőgazdasági ter­mékeket soron kívül és kése­delem nélkül szállítják, Erre a célra minden tartalékko­csit igénybe vettek, a zöld­ség- és gyümölcsszállítások­hoz további 15 tehergépkocsit adtak. Kétségtelen, a romlandó mezőgazdasági termékek szállítása késedelmet nem tűr. A lakosság ellátása és a népgazdasági érdek diktálja, hogy a gépkocsivezetők, a vasutasok, a MÉK és a ke­reskedelem dolgozói a csúcs­forgalmi időszakban felál­dozzák szabad szombatjukat és gyakran a vasárnapot is. Az építkezéseken is egyre gyakrabban sürgetik az anya­got, a téli tüzelő és az útépí­tésekhez szükséges kő' fuva­rozásával sem lehet sokáig Várni. Tehát augusztusra és az őszi hónapokra sok szál­lítási feladat torlódik össze. Az Üvegértékesítő Vállalat megszívlelte a felhívást, szombaton és vasárnap is át­veszik az árut. Jó lenne, ha az Egri és a Gyöngyösi Ta­nácsi Útkarbantartó Üzem és a nagy forgalmat lebonyolító vállalatok és üzletek is meg­értenék a kényszerhelyzetet és szombaton, vasárnap is át­vennék az árut. A csúcsforgalom idején nincs elegendő szállítóesz­köz, a késedelemmel milliós értékeket kockáztatunk, de több vállalati és szövetkezeti jármű egyes napokon kihasz­nálatlanul áll. Ez könnyel­műség, sőt vétkes károkozás. Éppen ezért a Heves megyei Szállítási Bizottság felhívja a közúti fuvareszközökkel rendelkező vállalatokat, kö- zületeket és szövetkezeteket, hogy az időnként kihaszná­latlanul álló teherjárművei-' két a csúcsforgalom idején ajánlják tel az egri AKÖV- r.ek. A gépjárműveket nem in­gyen kérik, a fuvardíjat az AKÖV átutalja. Tehát jól jár a kölcsönadó vállalat és jó szolgálatot tesznek a lakos­ságnak is. F. L. paradicsom, uborka, zöldpaprika nyugati exportra Az elmúlt hetek kedvező időjárása meggyorsította a zöldség- és gyümölcsfélék szedését. Megindult a nagy nyári szezon a MÉK-nél is. A folyamatos felvásárlások eredményeként r.aponta 15 vagon paradicsomot, uborkát és zöldpaprikát szállítanak a nyugati megrendelőknek me­gyénkből. A gyümölcsfélék közül, kajszibarackból jelenleg na­pi száz vagonnal küldenek. Az elkövetkező hetekben az idénynek megfelelően a besztercei szilva és dinnye folyamatos szállítása várható a Hungarofruct útján. Naponta IS vagon Azt írtam, hogy egy ember — még azt, se írtam, hogy szakállba volt kender —, mondom, hogy egy ember azt csinálta, miszerint... Es ezt a miszerintet írtam meg kicsit tréfásan és kicsit mérgesen, meri ezek azok a „miszerin- tek”, amikről csak mérgesen lehet tréfásat ír­ni. Harmadnap megjelent egy ember, nem volt szakálla, de bajusza sem és a leghatározottab­ban kikérte magának, hogy én őt a nagy nyil­vánosság előtt teljesen alaptalanul lejárassam és rágalmazzam. — Miszerint? — kérdeztem aggódva, mert az embert én nem ismertem, tréfás irományo­mat általában írtam az általában olyan embe­rekről, akik... — Aszerint, kérem, hogy rágalmazó írásá­ban félreérthetetlenül magamra ismertem és ebből tudtam meg, hogy ön engem akart ki­szerkeszteni teljesen alaptalanul — mondta és közölte, hogy ezt nem fogja annyiban hagyni. Miután ezt tudomásul vettem, kissé értetlenül roskadtam vissza íróasztalom mögé: aszerint, hogyha ez az ember nem a „miszerint”, akkor miért ismert magára, ám, ha magára ismeri, miszerint ő is egy ,,miszerint”, akkor miért rágalmaztam és miért akarja nem abhahftgy- ni? .miszerint ezt ma sem értem. <-á) Életveszélyes „ügyintézés”... Eszes Lajos három, -egész­séges kislánya veszélyben van. Édesanyjuk 17 kilót fo­gyott, amióta a veszély „el­hárításával” foglalkozik: le­velez és jár-kel a hivatalok­ba, érvel, agitál gyermekei védelmében. Amikor panasz­levele nyomán felkerestük, éppen a legkisebbet, a más­fél éves, szőke, hosszú hajú cseppséget etette, a nagyob­bakra pedig szigorúan rápa­rancsolt: ki ne menjetek ját­szani az életveszélyes ud­varra ... Szóit a labda._ Az Eszes család Egerben, a Sertekapu utca 1- számú állami lakásban lakik, a 2. számú kórház mögött, s a Lendület Sportkör tündér­parti kézilabdapályája alatt. A lakás — amelynek alsó szintjén, a kórház felőli olda­lon is lakik egy család — a Tündérpartot lehatároló, 15 méter magas, függőleges támfaltól pár méterre épült valamikor, régen. Két évvel ezelőtt — a városi tanács épí­tési osztályának utasítására — tataroztatta az épületet az Ingatlankezelő Vállalat, sőt utasítást kapott cserépkály­hák. új ajtók beépítésére éj; fürdőszoba kialakítására. A munkálatokat el is kezdték, de — ugyancsak az építési osztály utasítására — félbe­hagyták, mert a statikusok szakvéleménye szerint Esze­sek padlószintje a munká­latok során rászakadna az alattuk levő másik lakás la­kóira. Így aztán félbemarad­tak a munkálatok még a múlt év novemberében, s azóta — mint a labda — „száll” Eszesék ügye egyik hivataltól a másikig. Az In­gatlankezelő Vállalat ugyan­is áz 1968. december 3-i le­veléhez mellékelt ügyirat­ban azt hozta Eszesék tudo­mására, hogy a korszerűsítési munkálatokat azért sem le­het folytatni, mert « tárgy báni épü lettel kapcso­latban városrendezési szem­pontból végleges döntés nincs..Erre a döntésre várt az Eszes család egészen 1969. március 6-ig, amikor is újabb levelet küldött az In­gatlankezelő Vállalat: „A kérdéses épületet a kórház átveszi raktár céljára, elnök­nek pedig másik lakást bizto­sít ...” — írta az igazgatói Közben — és előtte és azóta is — hol innen, hol onnan műszaki emberek jelennek! meg gyakorta Eszesék házá­ban és udvarában. Mérnek és rajzolnak. Újra mérnek és rajzolnak, s a család pedig hol a kórháztól, hol az in­gatlankezelő vállalattól, hol a városi tanácstól — mindig a legújabb ígéretek szerint — várja a lakást, vagy a kor­szerűsítés továbbfolytatását. A család életében azonban nemcsak ez az egyetlen „lab­dajáték”, Van egy valódi is: a magas támfal fölött húzó­dik a Lendület Sportkör ké­zilabdapályája, ahonnan na­ponta — átlagosan — 3—4 labda zuhan a kis udvarba. 20—25 méter magasságból, mert „átrepüli” a 10 méter magas dróthálót is... Eddig még sikerült — nagy óvatossággal — Eszes­nének megóvnia kislányait. „Mindössze” a 60 éves nagy­mama került az ideggyógyá­szatra nemrégiben, amikor „Díszkapu1' — küszöb nélkül Amikor a nagy rétiéi Sző­lőskert Termelőszövetkezet sikereinek híre eljutott az ország más vidékeire, sőt külföldre is, a népes ven­dégsereg köszöntésére már a község országúti bejára­tánál díszkaput emeltek a büszke nagyrédei gazdák. A vasból formázott díszes be­járó évekig hűséggel ellátta feladatát. Egészen addig, míg a 3-as számú fő közle­kedési út korszerűsítéséhez hozzá nem fogtak... Az tör­tént ugyanis, hogy az új út közelebb került a község­hez. a jobb sorsra érdemes vaskapu pedig dísztelen he­lyen. háttal a forgalomnak, a küszöbtől vagy ötven mé­terre maradt. A magányos díszkapu sze­met szúr mindenkinek, d: nem úgy. ahogy a nagyré delek annak idején élképp ■riték... Aki mit sem tud az egész­ről, és még augusztus 7-e után is a Recski Ércbányá­ban keresi Varga Vilmos gé­pészmérnököt, a bánya gépé­szeti vezetőjét, az igen csak meglepődik a válaszon: — A Szaharába utazott. Csak két év múlva jön visz- sza..i — A Nemzetközi Műszaki Tudományos Egyesület iro­dájának megbízásából utazom a Szaharába, pontosabban Algériába. A SONAREM Részvénytársaságnál tévé-, kenykedem majd két évén keresztül. — Milyen beosztásban? — Mint gépészeti szakér­tő. Tudvalevő, hogy Algériá­ban rendkívül komolj' gond a munkanélküliség, kevés a munkalehetőség, és sok a szabad munkaerő. Ezen kí­ván a kormányzat segíteni, amikor újabb bányákat tárat fel, illetve korszerűsíti, mo­dernizálja a régebbi üzeme­ket.. Ezekben a munkálatok­ban kell nekem is segíteni. — A Recski Ércbánya elég messzire esik, a Nemzetközi Műszaki Tudományos Egye­sület irodájától... — Értem, szóval hogyan is kerültem bele a „kalapba”? Azonkívül» hogy tizenöt Irány a Szahara Viszontlátásra két év múlva! éve vagyok már ércbányász, azt hiszem, az döntött még mellettem, hogy perfekt be­szélem a francia, a német,, az olasz és a román nyelvet. Ezenkívül sokáig tanultam a latint, és spanyolul,, angolul sem igen tudnának „eladni”. — Hol tanulta az idegen nyelveket? — Puszta önszorgalomból, Erdély utcáin. Az apám, aki kétkezi bányász volt, mindig azt mondta: tanulj nyelveket fiam, meglátod, hasznát ve­szed. Igaz, hogy negyvenöt évig vártam az alkalomra, de remélem, ez a szaharai uta­zás mindent kárpótol majd. — Már nem sokat kell aludnia az utazásig ... — Valóban nagyon várom, s egyre izgalmasabban telnek a napok. A hideg-meleg öltö­nyök már a bőröndben van­nak. Szükség is lesz rájuk, mert Szaharában az augusz­tusi éjszakán mínusz 1, nappal pedig plusz 40 fok a hőmérséklet. Ezenkívül az algériai szent szokásokhoz is akklimatizálódnom kell majd ... Hogy csak mást ne mondjak: a vallás tiltja a sertéshús-fogyasztást, nemze­ti eledelük a kuszkusz, a rizsből és a különböző — ná­lunk nem fogyasztott — ál­lathúsokból álló keverék. Ne­héz lesz megszokni. Átolvas­tam már néhány Algériáról, Szaharáról irt francia úti­könyvet is, hiszen jó tudni, hogy mit illik és mit nem, il­letve mit enged a törvény, a szokás, a vallás, az erkölcs Algériában. — A megbízatás két évre szól, közben rövidebb időre sem tér haza? — A szabadságot minden évben itthon töltöm. A nyá­ri szünetekben pedig majd a gyerekek látogatnak el hoz­zám egy-két hónapra. — Külföldön merre járt már eddig? —• Bulgáriában, Törökor­szágban, Jugoszláviában. Lengyelországban, az NDK- ban, Csehszlovákiában és Romániában. Hogy hányszor, azt nem is tudom. — Kevesen tudják Varga Vilmosról: többszörös arany­jelvényes, rádió „rókava­dász” (1945 óta tevékenyke­dik az MHSZ-ben) 1942-től szenvedélyesen gyűjti a nép­dalokat (Erdélyben gyűjtött népdalai már egy kötetet is ki tesznek) érdekli a néprajz, a folklór, a zene, s szavaival fogalmazva: „dilettáns festő és szobrász is.” Vajon ezekre is jut majd idő a Szaharában? — Egészen biztos vagyok benne, hogy igen. Hozzátar­toznak az életemhez. Persze, csak szórakozás, hobby és mint a pipázás, szenvedély valamennyi. Két év múlva majd számot adok róla: mi is valósult meg a nagy ter­vekből, az általam összeállí­tott programokból. — Rendben. Addig is jó utat, s jó munkát a Szahará­ban. — Köszönöm, s viszontlá­tásra két év múlva. •nkoós-— az udvaron — mint derült égből a villámcsapás — a mosógépbe ..vágódott” előtte egy kapu mellé „lőtt” lab­da... Nincs megoldás...?! Eszesné — mint „családi ügyintéző” — egyszerre küzd leveleivel és szavai súlyával a jobb minőségű lakásért, r a magasból életveszélyt hozó labdák ellen. A kórház igazgatója — gazdasági megfontolásokból — elállt attól a korábbi (egyébként nem hivatalos!) szándékától, hogy az Ingat­lankezelő Vállalat, vagy a városi tanács helyett meg­oldja Eszesék lakásproblémá­ját. Szerinte ugyanis a lehul­ló labdáknál is nagyobb ve­szélyt jelent a sportpályát szegélyező magas támfal ál­lapota. EsaeSék udvarán már még kellett támasztani, de kidőléssel fenyeget a kórház felőli szakaszon is. Ezért a kórház igazgatója — mivel a sportpálya a kór­ház telektulajdona — fi­gyelmeztette a Lendület Sportkör elnökét, hogy a pá­lya használata mind a spor­tolókra, mind a támfal alat­ti épületek lakóira nézve életveszélyes. Kijelölt — a kórház költségén — a Bak- tai út mellett egy új terüle­tet sportpálya céljaira, de a sportkör felettes liatóságai kategorikusan megtagadták a „költözködést”... A támfalat a kórház — imvel az ő területén van — közel 2,5 milliós költséggel még ez évben rendbehozaí- ja. Ezért sem vállalkozhat arra, hogy a Sertekapu utca 1- számú házat „raktár cél­jaira” átvegye, s helyette két lakást vásároljon a benne la­kóknak. Az építési osztály szerint pedig valószínű, hogy — vá­rosrendezés során — lebon­tásra kerül a Sertekapu utca 1. számú lakóház, s a benne lakoknak másik, megfelelő lakást kell biztosítani. Ez azonban az igazgatási osztály hatáskörébe tartozik. Az igazgatási osztály ve- .zetője csodálkozott, amikor erről érdeklődtünk, mert tő­lünk hallott először Eszcsék lakásproblémájáról. Szerinte egyébként annak megoldása az Ingatlankezelő Vállalatra tartozik — ahonnan (immár másodszor!) újra az igazga­tási osztályhoz „dobták a labdát”... , Második hete telefonálunk, érdeklődünk, hol itt. hol ott, Eszesek ügyében és bosszan­kodva döbbenhettünk rá: nem is véletlen, hogy két év óta Eszesné 17 kilót fogyott ebben a kétszeres és életve- szelyes „labdajátékban .. Faludi Sándor 1969. augusztus 7„ csütörtök i

Next

/
Thumbnails
Contents