Népújság, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-06 / 180. szám

Folytatódnak a tüntetések hétfőn és kedden is folytatód­tak a tüntetések. A rendőrség beavatkozott, de nem sok eredménnyel. Chichcster-Clark- nek, Észak-Írország miniszterelnökének meg kellett szakítania szabadságát és hazautaznia Belfastba. (Teleíoto: — AP—MTI—KS) Bnmedien algériai elnök merénylőinek pere Hogyan „agitálnak" a maoisták? MOSZKVA: A Trud, a szovjet szakszer­vezetek lapja párizsi tudósí­tójának jelentése alapján el­mondja, milyen „agitációs eszközökhöz” folyamodnak a francia maóisták. Marseille környékén az egyik fémgyár munkásai ebédidőt tartottak, amikor több teherautó gördült a gyár kapuja elé és maóisták ugráltak le róla kezükben nemcsak röpcédulákat szo­rongattak, hanem gumiboto­kat és vaspálcákat is. Mint várható volt, a gyár munká­sai felháborodottan fogadták Az orani forradalmi tör­vényszéken hétfőn olvasták fel a vádiratot a Bumedien ezredes, az Algériai Forra­dalmi Tanács elnöke ellen 1968. április 25-én elkövetett merénylet ügyében. A vád elsősorban kiemeli azokat a kapcsolatokat, ame­lyeket Amar Mellah, volt százados tartott fenn1 az egy­kori 1. számú katonai kör­zet parancsnokságának egyes beosztottaival. Amar Mellah- hot egyébként egyszer már elítélték azért, mert Zbiri, volt ezredessel együtt részt vett az 1967. decemberi kato­nai lázadásban. A merénylet előkészítése során Mellah kapcsolatba lé­pett volt katonáival, és kü­lönösen Musza Zrouallal, aki a kormánypalota őrségének tagja volt, és rábízta továb­bi tagok toborzását is az összeesküvésbe. A vádirat felolvasása után kihallgatták az első vádlot­tat, Burezan Mohamed Ta­kart, akinek az volt a meg­bízása, hogy fedezze Zroual- nak, a merénylet elkövetőjé­nek menekülését. A vádlott elismerte részvételét a me­rényletben. (AFP) ✓ Knznvpcovot kizárták * f a Szovjet j>r»k Szövetségéből az érkezőket, akik akkor működésbe hozták a nyomós „érveiket”: a gumibotokat és a vaspálcákat. Az „agitáto­rok” méltó fogadtatásra ta­láltak és sietve elhordták ir­hájukat. Az egyik fémgyári munkás azonban az összecsa­pás során súlyosan megsérült. A maóisták provokációja nagy felháborodást keltett a Marseille-i munkások köré­ben. (TASZSZ) A Lityeraturnaja Gazeta közlé­se szerint a Szovjet írók Szövet­sége július 31-én kizárta soraiból Anatoli] Kuznyecov írót „a haza és a szocializmus elárulásáért, kétkulacsos politikai és erkölcsi magatartásáért”. Kuznyecov Angliában maradt, ahová az írószövetség költségén utazott el azzal az Űrüggyel, hogy anyagot gyűjt Leninről készülő könyvéhez. A regényt a Junoszty című moszkvai folyó­iratban akarta megjelentetni, és írásban szögezte le. hogy ez a mű leghőbb írói vágyának tel­jesülését fogja jelenteni. Borisz Polevoj, az Junoszty fő- szerkesztője, a Lityératurnaja Gazeta hasábjain hitszegésnek minősíti Kuznyecov cselekedetét. Az angol sajtóban elhangzott nyilatkozatairól Polevoj azt írja: „szánalmas kísérletek arra, hogy egy eszme bajnokának adja ki magát, s leplezze az angol köz­vélemény előtt árulásának lé­nyegét”. „A mi világunkban, a szocia­lista világban ön, az egykori Kuznyecov. egyszer s minden­korra kitörölte magát a szovjet és az orosz írók névsorából” — írja Polevoj. Négyszemközt Amerikával IL Nő a talapzaton Az előzőekben, a legna­gyobb és legfényesebb ame­rikai mozi leírásakor megje­gyeztem, hogy a mosdó- és toaletthelyiségek pompája, eleganciája, még a plüss- arany ragyogásé nézőtérét is felülmúlja. Mindez ugyanúgy van az amerikai otthonokban is, ahol a fürdőszoba maga a tökély: villogó csempék és csapok, az ablakon és a kád körül lila függöny, a földön rózsaszín szőnyeg, a törülkö­ző s még a toalettpapír is li­la, vagy rózsaszínű. Ez vitathatatlanul a lakás legszebb része, noha a szo­bák berendezése is kifogásta­lan. Var.’ magnó, sztereo lemez­játszó majd mindenütt, hogy a rádiót és a tv-t ne is em­lítsük — utóbbi már elég sok helyen színes. És nem egy családnak van házi vetí­tőgépe, amitől sorsa óvjon minden vendéget, látogatóit! Az albumnézés amerikai vál­tozata ez, a vasárnap délutá­nok kötelező, langyos unal­ma, csakhogy az albumot gyorsabban is lapozhatod, a vetítőgépet meg a házigazda maga kezeli, s közli, hogy még több száz méter filmje van tartalékban, amely pe­reg. Johnny a pólyában, Johnny a fürdővízben, John­ny a strandon —, de a kiseb­1069. augusztus 6., szerda bik fiú már türelmetlen; miért nem mutatják őt is. Ekkor azután kezdődik élői­ről: Freddy a’pólyában, Fred­dy a fürdővízben, Freddy a strandon stb. A három hónap alatt sokat vendégeskedtem, több isme­rős család hívott meg né- ( hány napra, egy hétre. Fel­tűnt, hogy mindenütt a ma­ma örül nekem a legjobban, s ezt eleinte nem tudtam mi­re vélni — az udvariasság nem kötelez rá, hogy hango­san ujjongjunk a vendég ér­kezésén. Aztán az egyik fia­talasszony, a Trenton nevű New Jersey-i kisvárosban élő Mrs. B. pontosan, nyíltan megfogalmazta, miről van szó: „Annyira örülök, bor­zasztóan jó, hogy itt leszel nálunk, végre felnőtt, értel­mes szót válthatok valaki­vel”. Igen, ez volt a magyarázat: az amerikai nő hétköznapja rendkívül magányos. Az or­szág nagy távolságai miatt a fiatal párt szüleiktől gyakran államhatár választja el, Mrs. B. például, mint mondtam, New Jerseyben él, szülei több száz kilométerre onnan, Connecticut államban. A férjek naponta 10—11 vagy még több órán át is távol vannak hazulról, más város­ba, esetleg más államba jár­nak be dolgozni, New Jersey- ből többnyire New Yorkba, a Hudson folyón túlra. Ke­nyérkereső munkát férjhez menés után kevés nő végez. Amerikában, a férj távollé­tének tízegynéhány .óráját viszont semmiképp sem tölti ki a háztartás. Mrs. B. például hetenként egyszer vásárol be élelmi­szert. A Buickkal leparkol a szupermarket bejáratánál, s az önkiszolgáló kosár helyett rendszeresített nagy, görgős tolókocsit fizetés után kitol­ja az autóihoz, átrakja az árut, visszatolja — mindez három perc — és cipekedés kizárva. Otthon aztán a ru­hásszekrény nagyságú frizsi­der mélyhűtő részébe kerül­nek az előre csomagolt kony­hakész húsok, csirke, disznó, marha és juh, meg dobozos halszeletek, összesen hétféle, hogy a vacsora változatos le­gyen. Tisztítva, apróra vág­va, r.ylontasakban árulják a főzelékfélét is, úgyhogy a vacsora (az egyetlen főtt ét­kezés) elkészítése nem tart tovább fél óránál. Reggelire majdnem mindig szalonnás sült tojás van, „bacon and eggs”. A szalonna előre sze­letelve kapható, csakúgy, mint a kenyér, amelyből' szin­tén egész heti mennyiséget tárolnak a frizsiderben, mű­anyagba burkolva. A passzí- rozás, pepecselés még kis­mamák számára is ismeret­len dolog: a bébiétel változa­tos, jó és népszerű, a krump- lipürét meg porítva hozzák forgalomba, be kell szórni egy kis forró tejbe és kész. A mosást, mosogatást, centri- fugálást is gép végzi el Mrs. B. helyett. Egyéves kisfia pe­lenkáival még ennyit sem kell bajlódnia: a szennyese­ket egész héten át egy fedett műanyag vödörben gyűjti, s azt minden hétfőn elviszi a teherautóval érkező „pelen­Korteshadfár at Ázsiában Hat ázsiai ország, majd a romániai és az angliai „meg­álló” után Nixon amerikai elnök visszaérkezett Was­hingtonba. Az Egyesült Álla­mok republikánus elnöke út­jának végén elégedettségét hangoztatta. Pedig valójában ez az utazás semmit sem ol­dott azok közül az égetően súlyos problémák közül, amelyek oly nagy fejfájást okoznak az amerikai politi­kának. Nixon eredeti célja nyílván az volt, hogy amíg a világ hangos a legutóbbi amerikai Holdra szállás irán­ti elismerő szavaktól, a Fe­hér Ház ura is megjelenjen a délkelet-ázsiai színtéren, s megerősítse ott az amerikai befolyást. Az amerikai elnök útjának kezdetén olyan benyomást akart kelteni, mintha azért menne Ázsiába, hogy a hely­színen hallgassa meg az or­szágok vezetőinek vélemé­nyét, mielőtt kialakítaná az „új ázsiai politikát”. Nixon már útját megelőzően is többször hangzatosán beszélt az úgynevezett „Vietnam utá­ni szakaszról”, az amerikai külpolitikában. Megtoldotta ezt azzal, hogy a jövőben a délkelet-ázsiai Washington- barát rendszereknek jobban kell saját erejükre támasz­kodniuk, s hogy az Egye­sült Államok szívesebben ad. majd gazdasági segítséget, semmint hogy amerikai fiú­kat küldjön, — mint ez Del- Vietnamban történt — ezek­nek a rezsimeknek a fenntar­tására. Sőt, a Fülöp-szigete- ken, útjának első állomásán rendkívül élesen fogalmazta meg ezt, mondván: az Egye­sült Államok el akarja ke­rülni, hogy új kötelezettsé­gek vállalásával újabb Viet­namokba bonyolódjék. Az amerikai elnöknek azonban már a Fülöp-szige- teken látnia kellett, a hf/lyi kormánykörök mennyire tar­tanak attól, hogy az amerikai katonai jelenlét bárminemű csökkenése a délkelet-ázsiai ' térségben katasztrofális ha­tással lesz a Washington-ba- rát rendszerekre. Még inkább kifejeztek ilyen aggályokat Nixon elnök előtt a thaiföl­kaszolgálat” küldönce, ugyan­akkor lerak egy nagy cso­mag tisztát. Mindez nagyon jó, mert sok időt szabadít fel, de mire? Könyv igazán csak elvétve akad a különben gondosan berendezett, csecsebecsékkel és az új divatjukat élő an­tik tárgyakkal /telezsúfolt otthonokban. A tv mellett vi­szont több órát tölt naponta az amerikai háziasszony, a 13 csatornán összesen leg­alább tucatnyi Szabó család- szerű, folytatásos program akad. Kedvelt időtöltés néha öncélúan is a vásárlás. Dél­utánonként a mama beülteti a gyerekeket a kocsi hátsó ülésére, és körbejárja a szu­permarketeket, áruházakat. Végül sok időt fordítanak az amerikai nők önmaguk ápo­lására, s ennek eredménye­képpen tíz-húsz évvel is fia- talabbnak tűnnek a koruk­nál. Pontosabban, a negy­venévesek harmincnak lát­szanak, és némelyik hatvan­éves hölgy könnyen el 'tud­ná hitetni, hogy alig múlt negyven. Az amerikai férjek kímé­lik, féltik és rendkívül nagy tisztelettel övezik feleségü­ket. Az igazi boldogság je­leit valahogy mégsem tud­tam felfedezni rajtuk, azon- a néhány fiatalasszonyon, aki­vel megismerkedtem. Egyi­kük egy bizalmas beszélgetés során ezt mondta nekem: „Az amerikai nő élete irigy­lésre méltóinak tűnhet, hi­szen a férfiak valóban pie- desztálra. szobortalaozatra állítanak bennünket. De el tudod sképzelni, milyen unal­mas egyedül ott, fenn a ta­lapzaton ?” (Folytatjuk) Zilahi Judit (Következik: Á Lúitá^láü bakié) di fővárosban. Az elnöki lá­togatás nyitánya egyébként baljós esemény volt: a sza­badságharcosok rajtaütöttek egy amerikai támaszponton. a" thaiföldi kormánykörök nem győzték hangoztatni az amerikai elnök előtt, hogy milyen feltétlen lojalitást ta­núsítanak az amerikai poli­tika iránt. Majd aggályuk­nak adtak kifejezést, hogy ha a vietnami háború tár­gyalások útján rendeződik, a thaiföldi szabadságharcosok fokozzák nyomásukat a kor­mányra. S ha mindez ráadá­sul még azzal is párosul, hogy Washington Thaiföldről is kivonja erőit, semmi sem állíthatja meg, hogy a viet­nami példa ne ismétlődjék meg Thaiföldön is. Ezt a sú­lyos képet a thaiföldi ameri­kai szakértők is megerősítet­ték Nixonnál. így történt, hogy az amerikai elnök jó- na látta, ha gyorsan fátylat borít a korábbi kijelentései­re, s arról kezdett szónokol­ni, hogy Washington minden körülmények között betartja kötelezettségeit; s megvédi szövetségeseit minden „külső és belső veszély” — értsd ga- ját népük — ellen. Ugyancsak az amerikai kö­telezettségvállalások meg­erősítésének szentelte saigoni villámlátogatását. Itt látha­tóan elsősorban arra töreke­dett, hogy megerősítse a Thieu—Ky-rendszer alaposan megingott helyzetét. Saigoni állásfoglalásaiban az ameri­kai elnök azt állította, hogy Saigon és Washington javas­lataiban elment már a végső határig, s így most a „másik oldalnak” kell engedménye­ket tennie. A dél-vietnami' villámlátogatással kapcsolat­ban az amerikai sajtó is-fi­gyelmeztetett ennek propa­gandajellegére. Sokkal na­gyobb jelentőséget tulajdo­nítottak viszont annak a ha­ditanácskozásnak, amely a thaiföldi fővárosban zajlott le korábban Nixon, Bunker saigoni amerikai nagykövet és Abrams tábornok, a Del- Vietnamban harcoló ameri­kai csapatok főparancsnokai között. Ezen a megbeszélésen — hírek szerint — Abrams tábornok hevesen ellenezte, hogy komolyabban csökkent­sék a „katonai nyomást” f a dél-vietnami szabadságharco­sokra. Nixon indonéziai, pakisz­táni és indiai látogatása ,sein bővelkedett látványosabb eredményekben, s inkább csak annak vizsgálatára szo­rítkozott, hogyan lehetne az elkövetkezendő időkben nemcsak megőrizni, de bőví­teni is az Egyesült Államok pozícióit ezekben az orszá­gokban. • 1 " Mindent összevetve, igazat lehet adni azoknak a nyuga­ti riportereknek, akik Níxont elkísérve útjának egyes állo­másaira, így foglalták össze benyomásaikat: az amerikai elnök ízelítőt adott a meglá­togatott fővárosoknak, mi­lyen Is az elnökválasztási reklámhadjárat az Egyesült Államokban. Szinte egybe­hangzóan állapították meg ugyanis, hogy Nixon úgy-vi­selkedett, mintha kortéshad-. járaton volna... (A. I.) ŰJ kormány romában KIESINGER WASHINGTONI tfrjA EGY HÓNAPIG TARTÓ válság után — amelyet vi­ták, veszekedések, késhegyig menő politikai alkudozások tarkítottak — kedden végre azt jelenthették a hírügynök- ségek Rómából, hogy megalakult az új olasz kormány Az élén ismét Mariano Rumor, a régebbi bukott kormány tugja áll, ám a politikai erők közös megállapodásával: ez a kormány eleve vállalta az ideiglenességet. Olasz kedé­lyességgel, strandkormánynak, nevezik, amely „átvészeli” valahogy a nyári és koraőszi heteket, s legkésőbb novem­berben — a községtanácsi választások lebonyolításakor — lemond. EZÚTTAL KOALÍCIÓ NÉLKÜL, színtisztán csak ke­reszténydemokrata kormányt alakított Rumor: a szocia­listák hozzájárulásukat adták végre a kisebbségi kormány létrejöttéhez, természetesen csak az ideiglenesség feltételé­vel. Pedig néhány napja még késhegyig menő harcot vív­tak a tisztán kereszténydemokrata változat ellen. Ugyan mi okozta most pálfordulásukat? Alighanem jó helyen keresgél a Les Echos című tekintélyes francia napilap, amikor az okot a szocialisták félelmében látja. Attól fél­tek ugyanis — és ebben az aggályukban osztoztak a ke­reszténydemokratákkal —, hogy ha képtelenek új kor­mányt alakítani, fel kell oszlatni a parlamentet, új válasz­tásokat kell kiírni, ott pedig az előjelek szerint a kommu­nisták a korábbinál jóval több szavazatra számíthattak; volna. KIESINGER KANCELLÁR azóta próbál hivatalos látogatást tenni Nixonnál, amióta csak hivatalba lépett az elnök (sőt: már január előtt is próbálkozott terminusért kilincselni, hogy mindenkit megelőzve elsőnek tiszteleg­hessen a Fehér Házban, ezzel is demonstrálva: az NSZK immár első számú szövetségese az USÁ-nak, s Kiesinger szerint ez felértékelte volna Bonne, ám a „hagyományos’ első számú partner, Anglia, megelőzte: Wilson előbb jUr. tott be Washingtonba Kiesingernél. ENNYI IDŐ ELTELTÉVEL már egyenesen kínos volt a dolog, s noha pillanatnyilag semmi aktuális megtárgya­landó probléma nincs az Egyesült Államok és az NSZK között, Kiesinger presztízs-okokból erőszakolta már láto­gatását. Meg aztán, mint a Neue Züricher Zeitung, rá-, mutat, Bonn parlamenti választásokra készül, s ilyenkor már hagyományos, hogy a kancellárnak el kell zarándo­kolnia a nyugati világ „Mekkájába”, Washingtonba ezzel is szavazatokat szerezve, hiszen azt bizonyítja, hogy ő mi­lyen „jól áll” az imperializmus szuperhatalma előtt. KIESINGER ÉRKEZÉSE MIATT tehát Nixon nem ér rá arra, hogy részint otthoni tanácsadói, részint a nem­zet előtt részletes elemzést adjon legutóbbi körutazásá­ról: csak hevenyészett beszámolót tart szerdán a kabinet­ülésen, amelyet ezúttal pihenőhelyén, Cmp Davidben tar­tanak meg. Később se lesz ideje rá. mert Kiesinger távo­zása után, augusztus 9-én hír szerint négyhetes szabad-" ságra utazik a Fehér Ház ura. így hát addig is marad James Reston ismert publicista már ismertetett értékelé­se: a Nixon körút inkább propagandacélokat szolgálj, semmint az igazi politikai problémák megoldására tör®, kedett volna.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents