Népújság, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-29 / 199. szám

I

Nem forog a dorozsmai szélmalom

, Dorozsmait van az ország egyik legrégibb szélmalma. r£&Of~> szágos Műemléki Felügyelőség megbízásából öza. Arany Imréné gondozza, ö ismeri a malom múltját, amely gyermek)-* korában még működött. Nagyapját gyakran látta mamkai ■közben, mint a „dorozsmai szélmalom” molnárát.

(MTI Eotaa —- Molnár Edit ft®aSteleJ| |

A reform romantikája

A FELFEDEZŐ a vitorláshajó parancsnoki hídján áll: kapitányi köpenye felhajtott gallérjába beletép a szél, a vitorlák csattognak. A férfi a hídon szeme elé emeli a látcsövet: a távolban csipkés partok tűnnek fel, szeszélyes hegyvonulatok. A hullámverés tajtékja mögött: „ismeretlen föld. „Terra Incognita!” — nézi a térképen a hajós és azt a büszkeséget és kíváncsiságot érzi, ami az embert mindig új és új területek felfedezésére ihlette.

— Könnyű annak a régi kapitánynak — mondja a Ma fiatalembere és sóhajt. Mivelhogy benne él a köztudatban, hogy életünkben nagy felfedezések nem igen adatnak, élmény és kaland a tv képernyőjén vagy a moziban várja 1969. nemzedékeit, Terra Incogniták annyira nincsenek, hogy már Luna Incognita sincs. De hát az űrhajósok és szuperszonikus repülők Nagy Kalandja is kisszámú, választott férfi boldog sajátja. Van-e romantikája a jelen hétköznapjainak?

Például a termelésnek?

Azt hiszem, ebben a vo-' natkozásban is sok tagadó választ kapnék egy széles körű közvéleménykutatás során. A

harmincöt-negyvenévesek nemzedéke azt mondanál igen, volt ilyen romantika a

EGRI NYÁR €9

A Peer Gynt Egerben

Bemutató előtti beszélgetés

A közös produkciót először 1966-ban mutatta be az Egri Szimfonikus Zenekar és az Egri Megyei Színpad. Akkor tekintettel a széles körű érdeklődésre, két előadást tartottak. Háromévi szünet után, szombaton este ismét láthatja^ hallhatja az egri közönség a felújított produkciót. Ebből az alkalomból kerestem fel Szívós Józsefet) a Megyei Művelődési Köz-* pont igazgatóhelyettesét bemutató előtti beszélgetésre.

— Miért újították fekapto- dukciót?

— A három év előtti’ előadások közönségvisszhan gja sarkallt bennünket. Többen keresték fel a szereplőket^ a szimfonikus zenekar tagjait s érdeklődtek, hogy lesz-e felújítás. Az érdeklődés igazolta, hogy a közönség igényli a nem feledett élmény felújítását.

— Az érdeklődők írni remélhetnek a bemutatótól?!

— A produkció műfajilag- zenei — irodalmi est Grieg Peer Gynt szvittjércék tételeit illusztráljuk Ibsen drámájának részleteiveL A zene és a próza szinkronjával a komolyzene népszerűsítését szeretnénk elősegítem. Ha a néző felolvasó-színpad formájában hallja a drámai akció zeneileg is megjelenített- motívumait, akkor érti meg igazán a komolyzene kifejező szerepét.

— Nem lenne hatásosabb a jelmezes játék?,

— Ügy érzem, zavarná a zenei nyelv megértését. Ezzel szemben a felolvasó- színpad éppen ezt segíti elő. Ebben a produkcióban elsődleges szerepet Grieg zenéje játszik. Ehhez szeretnénk mind közelebb vinni a hallgatót.

— Mi újat ígér a felújítás?

— Nem .változtattunk a

három év előtti produkción. Akkor sikerült megnyerni a közönség tetszését. Úgy étez- tük. „hagyománytiszteletre” kötelez. Természetesen igyekeztünk a legapróbb részletet is tisztán csengővé faragni, más szóval a jó he- ’. lyett jobbat akarunk nyújtaná; Közel egy hónapja készül a zenekar és az előadó-^ gárda. Egyébként érdekes; hogy az előadók a régiek, a közös, siker élménye újra ösz- szehozta őket. Erre az alkalomra többen jöttek vissza Pestről, Debrecenből, Miskolcról. S még egy kellemes hír az egri lokálpatriótáknak: Solvejg dalát egri származású énekesnő, Pászti Júlia, a Zeneművészeti Főiskola másodéves hallgatója ad-*

Eredetileg az egri vár gótikus palotája előtt terveztük a bemutatót. Tekintve az évszakhoz viszonyítva túl zord időjárási viszonyokat, úgy határoztunk, hogy az előadást mindenképpen a színházban tartjuk meg.

Érdeklődők szakították meg a beszélgetést.

— Hol lehet jegyet venni? Kapható-e még?

Ekkora az érdeklődés, amikor a közönség nem felejt.

(pécsi)

háború utáni újjáépítés, a szén-, a híd-, a vasútcsata lázas, éhező és hajszolt napjaiban, sőt, még 1950. első nagy alkotásainak építése közben is, minden túlmére- tezettség és kirakatjellegű verseny ellenére is. De hát miről beszélünk ma? A hatékony termelés igényéről, a termelékenység növelésének szükségességéről, a piackutatás fortélyairól — szürke témák.

Valóban szürkék?

Meg merem kockáztatni az állítást, hogy az új mechanizmusnak, a szocialista építés mai szakaszának is megvan a romantikája.

Sőt — a maga Terra In-' cognitái, ismeretlen területei is, amely — várják a maguk bátor hajósait.

EMLÉKEZZENEK a régebbi. évekre. A népgazdaság túlcentralizált, agyonterve- zett korszakára, amikor az igazgató jóformán á minisz- tériumi-tervhivatali tervlebontás főadminisztrátora volt, nem elekronikus agy, hogy mai hasonlattal éljünk, hanem — fogaskerékáttétel. Szinte a fülembe csengenek főmérnökök, vállalatvezetők, üzemrészvezetők sóhajai, mire lennének képesek egy kicsit több önállósággal, elgon- ! dölásaik szabad valóra váltásával. Emlékszem hasonló panaszokra, felsorolhatatla- nul sok arcra — próbálom őket elképzelni — a mai gaz- i daságvezetés íróasztalainál. * Vajon mennyire érzik, hogy '% ezek az íróasztalok parancs- ; noki hidakká váltak, ame- »Tyekrol ismeretlen területér két kémlelhet a szemük? Unták és legjobbjaik minden hivatalos elítélés dacára sűrűn panaszolták, mennyire „nem fekszik’1 nekik a ki- centizett programok és a mindent agyonbiztosító, minden felelősséget elhárító feljegyzések, „bőrpapírok” gyártása. Most — lényegében elgondolásaik vájtak és vághatnak valóra. Nincs többé „bőrpapír” — lehet vállalkozni, kihajózni az Elgondolások Tengerére, még a kockázatos szíriek közé, pontosabban a Kockázat Szirtjei közé.

Miféle ismeretlen területek várnak a hajósra?

Még csapdák is. Kalandos csapdák? Például olyan virágzónak látszó területek, mint a nyereség kevés teljesítménnyel és sok spekulációval elérhető zöld pázsitja, amely alatt azonban a mi társadalmi viszonyaink közt konzekvenciókat rejtő normális ingo vány rejtőzik: mert lehet nyereségre törekedni, de nem társadalomellenes módon, lehet, sőt kell olcsóbban termelni, de nem bóylit. És a társadalom azokat a vállalati „kapitányokat” becsüli, akik mernek, újat találnak és a megbecsülését nem rest kifejezni szóban és pénzben — de arra kéri őket, ne olyan „újat” tálaljanak, amit esetleg már a harmincas évek szatócsa is ócskának talált.

ROMANTIKÁJA van a versengésnek is. Nem a papirosversenyeknek, nem a műhelyben kiszögezett transzparensek festékszagának — ha volt is valaha. Most ilyenféle versengés várja a gazdasági vezetőt: képes-e jobban

megoldani egy járás, megye, város ellátását; gyorsabban építeni, korszerűbben, tehát a megvalósítás során is jónak, igaznak bizonyuló, kevésbé „visszaköszönő” tervek alapján; eltérni a sémáktól, jót adni, igényeset. És gazdaságosan. Ilyen gondolatok járnak az átlagember fejében, ha a gazdaságvezetésről hall: ugyan mikor olvas olyan létesítményriportot az újságban, amely nem azt hirdeti diadallal, hogy egy új épület 70 millióba került — hanem azt, hogy a tervezett helyett tízmilliónál kevesebből építették meg. A kereskedelem vizein hajózó „kapitányoktól azt, oldják meg az áru eljuttatását még az olyan „távoli szigetvilágokra” is rend szeresen és alaposan, mint a munkáskerületek pereme, falu, a tanya. Aztán az se megvetendő felfedező lenne, aki kitűzné a zászlaját... az utolsó hiánycikkre ...

Egyszóval: nem t szürke

évek következnek.

HOGY MENNYIRE lesznek gyümölcsözők, a mai felfedezőkön és hajósokon múlik.

B. F.

15 éves crKST

a takarékossás üzemi iskolái

1954-ben alakultak meg a

Kölcsönös Segítő Takarék*} pénztárak, a népszerű KST-k; az üzemi szakszervezeti bH zottságok közvetlen irányítá-j sa, ellenőrzése és az OTP felügyelete mellett. Az eltelt 15 év eredményeiről, az üzemi takarékossági -mozgalom to-; vábbi feladatairól Tóth Gyulát, az SZMT vezetőkönyvelőjét, a Megyei Takarékossági Aibizottság tagját kérdeztük.

— A KST a takarékossági mozgalom legjelentősebb szervezetévé nőtte ki magát, s népszerűsége mindinkább fokozódik — mondotta. — 1954-ben még 4 KST működött megyénkben, azóta számuk 135-re emelkedett. Dinamikus fejlődést mutat a „lélgkszám” alakulása is. Induláskor 500 volt a KST-ta- gok száma, napjainkban pedig már jóval túlhaladta a 20 ezret.

— Hogyan alakult a betétállomány? \

— Korábban a havi betétátlag alig érte el az 50 forintot. azóta ez'az összeg is megháromszorozódott. Míg 1954- ben csak 250 000 forint volt a betétek összege, 1960-ban ez a szám 16, 1965-ben pedig 27 millió forintot tett ki. Napjainkban már a 40 millió forintnál tartunk. A KST-k minden kölcsönigény kielégítésére képesek, s nincs baj a visszafizetésekkel sem.

— Milyen további feladat tokát szabott meg a takarékossági albizottság az elkö** vetkező évekre?

— A bérből és fizetésből élő dolgozók 75 százaléka még nem KST-tag. Szeretnénk elérni, hogy a tagiét-- szám jelentősen növekedjék; Jelenleg a saját betétből képzett kölcsönalap, a KST betétállomány 30 százalékát figyelembe véve, éves átlagban — kétszeres forgási sebesség feltételezése mellett —* megközelítőén 24 millió forintot tesz. Szeretnénk elérni a kölcsönalap további emelkedését, a betétátlag 20 százalékos növelésével. Ennek jelentősége népgazdasági szinten is számottevő — mondotta befejezésül.

(kyd)

ja majd elő,

fSSS/SSffSSSSS////SSSSSrfjySSf7SSSS/S/SS////SS/SSSfSS/SSSSSS/S//SS/SSSSSSS/SS/SSSS/SS/S//SSSSSS/S/S/SSSS/SSS//SfS/SSSSSSS/SSSS/S/S/SS///SSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSS//SSSSSSSSSSS/S‘/S/SS/SSSS/SSSSS/SSSSS/SSSSSr

szemlén, akkor eltáyolítják a hadseregből.

ED-MOlNAß KÁROLVj

'J|69. augusztus 29., péntek

Forrong

a „vendetták földje"

„Ha az elmúlt életemre visszatekintek, sok min* dennel nem vagyok megelégedve. AUástftotom mep* változott, de ismét mégis úgy cselekednék, mint leg-} először?;

(Napóleoni

Tarte, a híres történetíró

megállapítása szerint Napóleon életében 60 ütközetben vett részt, többet volt a csatatéren, mint Nagy Sándoc; Hannibál, Caesar és Szuvorov együttvéve. Igaz, hogy a koav zikad ügyvéd fia már kezdő katonaiskoláé korában az ókor nagy hadvezéreit tekintette példaképének. Amíg kis Napóleon társai játszottak, ő a könyvtárban görög és római leírásokat olvasott az ókor nagy hadvezéreiről

Tehetségét sejteti diákkort bizonyítványa is, amelyet Brienne katonaiskolájában kapott: „Bonaparte Napóleon úr, aki született 1769. augusztus 15-én és négy láb, tíz hüvelyk, tíz vonalnyi magas: elvégezte a négy osztályt.

Testalkata; jó. Egészsége: jeles. Jelleme engedelmes, becsületes, hálás. A matematikában: kiváló. Ért; a történelmet, földrajzot. Jeles tengerész katona lesz. Megérdemli. hogy a felsőbb katonai iskolába felvétessék.”

Amikor ezt a bizonyítványt a fiatal Napóleon hazavitte, anyja előtt a földre tette és ráállt, mint valami szobortalapzatra.

Kivételes tehetségét hamar fölismerték; bár akkor még senki sem gondolta, hogy később még' az ókori példaképeit is felülmúló hadvezér -válikbelőle.

1785. augusztusában, tizenhat esztendős korában, sikerrel teszi le a tűzértiszti vizsgát Kinevezik hadnagynak. Az első állomáshelye: Velence. A szolgálat azonban nem köti le minden idejét, a lakása közelében felfedez egy antikváriumot, ahonnan rengeteg könyvet szerez. Főleg a hadtörténelem, a matematika és a földrajz érdekelte. Anyagi helyzete meglehetősen rossz, mert apja közben meghal, és ezért tiszti fizetésének egy részét rendszere- ’ sen hazaküldi anyjának, Kor- • zika szigetére.

Égj1- esztendő múlva szabadságot kap és Ajaccióba utazik, hogy meglátogassa szűkös körülmények között élő családját.

Napóleont sokat foglalkoztatta Korzika helyzete, fantáziáját felgyújtotta a sziget lakóinak elszánt küzdelme a szabadságért. Amikor azonban. hazatért, minden idejét

lefoglalta, hogy családja megromlott anyagi helyzetét megjavítsa.

Amíg távol volt. három testvére született (összesen tizenkét testvére volt, közülük elekor hét élt). Anyja elemi gondokkal küzd. Napóleon úgy segít, ahogy tud. Dolgozik a család kertjében, földet művel, fákat ültet.

Szeretné meghosszabbítani szabadságát, parancsnokai ezt a kívánságát először teljesítik. Némileg javul a Bo- naparte-család helyzete, ez arra ösztönzi a fiatal tisztet, hogy továbbra is otthon maradjon. Ehhez azonban nem kapja meg felettesei engedélyét. 1788. júniusában hajóra sfcáll és visszatér Franciaországba. Ezredét Auxonne-ba vezénylik, ahol spártai egyszerűséggel él, keveset eszik, sokat olvas, társaságba nem jár. Megtörténik, hogy az ebédje vagy vacsorája mind- bősszé egy szelet kenyér.

Auxonne-ben egy borbély- mesternél lakott, de akkoriban környezete nem ismerte föl benne a „jövő emberét”. Egy jellemző epizód érzékelteti mindezt. Első konzul korában, évékkel később újra járt korábbi állomáshelyén. Csapatai élén, lóháton vonult át a városon. Megállt a borbélyműhely előtt és megkérdezte a mester feleségét:

— Emlékszik-e még egy fiatal tisztre, aki 1788-ban itt lakott?

— Hogyne emlékeznék — válaszolta a szép asszony. — Nem volt kellemes lakó. Mindig bezárkózott ős ha néha átment a műhelyen, nem állt szóba senkivel. Még velem sem.

— Ö. ha én akkor a házigazdám és a felesége kedve szórint töltöm el az időmet — válaszolt Napóleon —, akkor most nem állnak egy sereg élén.

Talán élete végéig a vidéki helyőrségek névtelen tisztje rharad. ha Franciaországban 1789-ben nem tör ki a forradalom. Máig is vitatott, hogy Napóleon milyen mértékben ismerte föl a nagy történelmi esemény jelentőségét. Egy azonban ném kétséges. Érezte, hogy elérkezett számára a cselekvés ideje.

Népszerűségét arra használja fel, hogy a korzikaiakat biztatja: küldjenek jöveteket Párizsba, az alkotmányo- zó nemzetgyűlésbe és kérjék, a sziget legyen Francia- ország teljes jogú része. Javaslatát elfogadják. Napóleon így fogalmazza meg az új helyzetet:

— Nem szakadunk el, Franciaország a keblére ölelt bennünket. Immár azonosak

'az érdekeink. Most már semmi sem választ el többé bennünket ...

Közben a fiatal tiszt szabadsága lejár. Tudja, hogyha nincs az alakulatnál, az újévi

Napóleon úgy gondolja, és nem is téved, a kezébe kell kaparintania Korzika katonai parancsnokságát, és a francia forradalom szellemében kell átszerveznie a sziget közigazgatását, ajkkor fölöttesei megbocsátják neki a késést.

önkéntes csapatokat szer-, vez és be akar hatolni Ajaccio erődjeibe. Sejti, hogy tervét könnyebben végrehajthatja, ha a szigeten általános zűrzavar keletkezik. Ezért bezáratja a kapucinus barátok zárdáját. A lakosság egy része szembeszáll ezzel az intézkedéssel. Az emberek kitódulnak az utcára, áttekinthetetlen a káosz. Csak egy ember ismeri jki magát: Napóleon. Katonái bejutnak az erődökbe, merész tervét tehát megvalósította.

1792. júniusában visszatár Párizsba. Ezredénél azonban nem akarják méltányolni a hosszú távoliét alatti „hősiességet”. Vizsgálatot indítanak a fiatal tiszt ellen. Napóleon sorsa ekkor teljesen bizonytalanná válik. Már arra készül. hogy Törökországba utazik és ott próbál szerencsét, amikor értesítik:

„ .. .Korzikán a nemzet- gyűlés forradalmi szellemében járt el. Fegyelemsértés nem forog fenn. Visszaadjuk tiszti rangját és a negyedik tűzérezredhez vézényeljük. Hadügyminisztérium.”

Van olyan történetíró, aki egyszerűen nem talál' magyarázatot a nyugtalan Naffó- leon újabb lépésére. Ismét visszatér szülőföldjére, Korzikára. Éppen akkor érkezik meg. amikor forrong a „vendetták földje”. Napóleon megítélése, szerint a sziget nem elég nagy és erős, hogy független legyen.

(Folytatjuk.)

i