Népújság, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-01 / 176. szám
Nyikolajev szülőföldjén Heves megyei pártküldöttséggel a Csuvas ASZSZK-ban Különbség a munkában - különbséget a fizetésben A pedagógiai főiskola hallgatói előadás közben. A művészetek a kultúra virágzása V. Az Októberi Forradalom előtt csuvas földön az oktatás, a kultúra, az egészségügy területén. bibliai állapotok uralkodtak — olvasom az APN szovjet hírügynökség egyik cikkében. Megdöbbentőek az adatok. A l'orradá- lom előtt az országnak mindössze 19 kórhaza volt és egy- egy betegre 40 kopek (nem egészen 6 forint!) állami költség jutott. Az országban az egyik legsúlyosabb, legfertőzőbb betegség, a trachoma pusztított. Csuvas földön a forradalom előtt nem volt egyetem, s bár a XIX. század második felében kialakult a csuvas írás, 1913- ban a lakosság majd 90 százaléka analfabéta volt. A nemzeti irodalom és a művészet csak a szovjet hatalom alatt indult fejlődésnek. Ma már több mint (120 kórház, .klinika és orvosi rendelő áll a betegek rendelkezésére, és 1800 oryos, 800 egészségügyi középkáder segíti a gyógyítást — több mint százszorosa a forradalom előttinek. Hasonlóan gyors és nagy léptekkel haladt előre az oktatás is. 1930-ban kötelezővé tették az általános elemi iskolai végzettséget, ezzel véget vetettek az eddigi írás- tudatlanságnak és ablakot nyitottak a magasabb, a nagyobb tudás fénye előtt. Ma több egyetem, felsőfokú Intézmény működik a köztársaságban, csak az általános Iskolákban. 14 ezer tanár neveli az ifjúságot. Az egyetemen a közép- és felsőfokú intézményekben több mint 30 ezer diák tanul. A tudományos munkatársak száma meghaladja az ezret — ezek egynegyede a tudományok doktora és kandidátusa. Küldöttségünk Csebokszá- rában ellátogatott a néhány éve létesült egyetemi városba, ahol többek között villamosági mérnököket, orvosokat képeznek. Az egyetem nyolc fakultásán három és fél ezer nappali hallgató tarul, az esti és a levelező tagozatosokkal együtt több mint ötezren szereznek magas fokú képzettséget — és a hallgatók ötven százaléka csuvas nemzetiségű. S bár az egyetem nemrég létesült, máris egyik jelentős tudományos és kutatóbázisa a Szovjetuniónak, amely együttműködik a moszkvai és leningrádi egyetemekkel és jelentős nemzetközi kapcsolata, tekintélye van. Járt küldöttségünk a Ja- kovlj évről elnevezett — ő '■rtt at^csuvas-nyeiv-ábécéjének megalkotója — pedagógiai főiskolán is, ahol 250 tanár dolgozik és három és fél ezer diál^ tanul. Markov elvtárs, a főiskola fiatal igazgatója jelképe annak a tudományos, kultárális fejlődésnek, ami csuvas földön végbement. ö maga egy sokgyermekes, falusi csuvas család tagjaként született és ma négy testvérével együtt tudományos fokozattal rendelkezik. Az elmük évtizedek a művészet, a kultúra virágzását hozták csuvas földön. Jelenleg operett-, opera-, balettég drámai színház, valamint ifjúsági és bábszínház szolgálja a művészetet Cseboksz áriban. A köztársaságban 58 kultúrpalota és kul- túrház, 930 klub, 660 könyvtár működik és számos festőművész, irodalmár, zeneszerző reprezentálja a csuvas művészetet, a világ művészetében. Az országban 49 újság jelenik meg, a legtöbb csuvas nyelven. Csak ebben az évben 228 könyvet adtak ki kiadóik két és fél millió példányban. A könyvtárakban számos magyar író és költő munkája található csuvas nyelvre lefordítva. Ebben az esztendőben csuvas barátaink újabb jelentős lépéseket tesznek az oktatás, a kultúra és az egészségügy fejlődéséért: közel 13 ezer férőhelynyi iskolát, 3300 kicsi részére óvodákat építenek. A fővárosban új filmszínházat, zeneiskolát, gyermekkórházat adnak át. Befejeződik a Csapajev Múzeum építése, leleplezik a csuvas nép nagy felvilágosítójának, Iván Jakovljevnek az emlékművét, születése 120 és a csuvas ábécé megteremtése 100. évfordulója alkalmából. Civilszkben kultúrházat, a falvakban 25 új könyvtárat és sok új klubot. Várnáidban körzeti kórházat, Novo- csebarszkban gyógyintézetet létesítenek. Valamennyi körzeti kórházban külön gyermekosztályt szerveznek, na- -•járendre került-az egyéves gyermekek ingyenes étkeztetése és nagy gondot fordítanak a sport továbbfejlesztésére is. íme így világít a csuvas oktatás, kultúra tüze,' amelyet'1868-ban Ivan Jakovijev gimnazista gyújtott meg az első csuvas iskola megalapításával és a tüzet Ilja Nyiko- lájevics Uljanovval, Lenin apjval együtt, élesztgették, s amelynek lángja a forradalom győzelme után magasra csapott és fénye ma is bevilágítja a csuvas földet. Papp János A csebokszári balettszínház szólótánepsa. Amikor a meglévő kereseti különbségek növeléséről beszélünk — és ez gyakori téma napjainkban —, sokan kizárólag csak a vezető beosztású , dolgozók nagyobb anyagi megbecsülésére gondolnak. Valóban pedig nem kisebb, nem is egyszerűbb feladat a munkások körében tapasztalható nagyfokú egyenlősdi felszámolása sem. A munkás bérlistán igaz, jelenleg is tapasztalhatók lényeges jövedelmi különbségek. Ezek azonban főleg a ledolgozott órgk számát vagy a kimutatott mennyiségi teljesítményeket tükrözik, és kevésbé fejezik ki a végzett munka minőségében, a szakértelemben, a vállalt felelősségben levő különbségeket, így azután előfordul — sajnos. nem is ritkán, — hogy a legtöbbet keresők, a „listavezetők'’ nem a nagy tudású, a bonyolult és felelősségteljes munkát végző szakemberek, hanem a betanított munkások, a segédmunkások, az ismétlődő rutinmunkát végző szakmunkásak. Jelenleg a közhangulaton túl egyéb tényezők is inkább az indokolt kereseti különbségek csökkntése, sem mint novelese irányába hatnak. A szakképzetlen vagy kevésbé kvalifikált dolgozók alacsony jövedelmének emelését anyagi, szociális, családi körülmények, a megélhetés minimális feltételei gyakorta nyomatékosan indokolják. Éppen az alacsony bérköltségéle miatt gazdaságtalan a nehéz fizikai munkák gépesítése, s így egyre növekszik a keresleti a segédmunkások iránt. Ez a fokozott munkaerőkereslet, amit ráadásul a bázis bérszabályozás jelenlegi rendszere csak felerősít, növeli a képzetlen munka anyagi elismerését és sokakat távol tart a ma már szinte nélkülözhetetlen folyamatos szakismeretszerzéstől, -kiegészítéstől, a bonyolultabb, a felelősségteljesebb munka vállalásától. S mivel nincs hálunk elég. becsülete, rangja, perspektívája a képzett és igényes kétkezi munkának, a pályaválasztás előtt álló fiatalok, csakúgy mint szüleik, többnyire a rossz iskolai bizonyítvány kénvszerkövetkez- ményér.'ek. szinte büntetésének tekintik egy-egy szakma elsajátítását. Lehet, hogy a szükségesnél nagyobb mértékben sikerült felébreszteni a fiatalok tanulási vágyát? Ez önmagában nem lenne baj. Bár a beiskolázásokat mindenképpen kívánatos a népgazdaság szakemberigényeihez igazítani. Az viszont már gondot okoz, hogy a fizikai munka magas színvonalon, mesteri fokon sem elég vonzó. Több vállalat ma már hatékony erőfesztítést tesz nemcsak a beiskolázásra, hanem társadalmi ösztöndíjak, munkásszállók létesítésével stb. a kezdő szakmunkások megtartására is. Mindez azonban még szerény kezdet csupán a szakmunka fokozott megbecsülésének útján. Igazi perspektívát, rangot elsősorban a nagyobb anyagi (elismerés adhat a szakképzett munkának. Az erkölcsi elismerés is puázta szólammá válik nélküle. Ehhez azonban a mostaninál lényegesen nagyobb kereseti különbségekre van . szükség. A legkiválóbb szak- . munkásoktól, akiken a műhelyek munkája nyugszik, nem szabad tehát sajnálni a fizetésemelést, a nagyobb keresetet. Az utóbbi másfél évben igen sok helyen, mivel éveken át nem fordítottak megfelelő figyelmet anyagi es erkölcsi megbecsülésükre, éppen ez a legképzettebo munkásréteg mozdult meg, más vállalatnál keresve boldogulást. E fontos réteg fluktuációja érzékeny, gyakran pótolhatatlan veszteséget okozott jó néhány vállalatnak. Ahol viszont megfelelő rangja, becsülete van a magasan képzett, tapasztalt és lelkiismeretes munkának, o(t nemcsak a kilépések aránya kisebb, hanem az egész kollektíva munkája örömtelibb, ambiciózusább, termelékenyebb. K. J. Miért mentek el? Jól emlékszünk még az új gazdaságirányítási rendszer bevezetését megelőző, s főleg a inunkások között gyakran hallott aggódásokra, jóslatokra: „A vállalatok átszervezésével nagyon sokan munka nélkül maradnak", „Olcsóbb lesz a munkaerő", „Nem a munkás, a gyár diktálja majd á feltételeket", „Ismét „beköszönt” a munkanélküliség” ... Nos, a másfél esztendő tapasztalatai, példái alapján nincs szükség az aggódásokat elosztó éi-vekre, bizonyításokra. A „kocka” a vártnál is nagyobbat fordult: soha ennyi lakatost, mérnököt, maróst, segédmunkást nem keresték még ebben az országban, mint napjainkban, és ahogyan az 1968-as esztendő jövedelme, nyeresége is bizonyítja: a munkaerő sem lett olcsóbb, és nem a munkanélküliség „köszöntött be”, hanem a munkaerő- hiány. a munkaerő licitált keresete. Mindezeken kívül még egy jelentős változás történt: divatba jött a „szabad költözködés”, a munkahely-változtatás, amelynek egyre több hódolója, s tisztelője van. A távozók tábora napról napra nagyobb. Vajon mi az oka a „válásoknak”? Miért mennek el? Miért hagyják el a már megszokott munkahelyeket, munkatársakat? A kérdésre a Mátravidéki Fémművekben kerestünk válaszokat, ahol egyébként — megyénkben az egyetlen helyen — a gyár munkapszichológusa tudományosan is foglalkozik a táA jó termés „árnyéka" Minden eddiginél nagyobb búzatermést takaríthatunk be az idén. Ez a tény mindenkit megelégedéssel tölt el, hiszen a kenyerünkről van szó. A megnövekedett mennyiség azonban gondot is okoz. Hiszen csak Heves megyében kétezer vagonnal több búza került a gobonafelvásárló vállalathoz, mint 1868-ban. Az átlagtermés emelkedésének ütemét azonban nem követte a raktárférőhely növekedése. Megyénkben három-négy évvel ezelőtt évente mintegy három és fél ezer vagon kenyérgabona raktározásáról kell gondoskodni. Ha figyelembe vesszük, hogy az idei átlagtermés] a búzafajták helyes kiválasztásának és meghonosításának, a termesztési technológia stabillá tételének eredménye — a tavalyi aszályos esztendőben is mindössze félmázsával volt csak alacsonyabb az átlagtermés — akkor a jövőben is számolni kell ezzel a mennyiséggel, sőt bizonyos emelkedéssel. Vessük ezt össze a tárolótér növekedésével. 1963-ben 800 vagonnal bővült megyénk raktárkapacitása, 1970-re pedig -csak 400- vagönos- raktártérnö-; velést terveznek. Az országban a raktárférőhely százezer tonnával nőtt, de elgondolkodtató az a tény, hogy 1969. júliAs végéig a felvásárló vállalatok 580 ezer tonna gabona bértárolására kötöttek szerződést a termelő- szövetkezetekkel és állami gazdaságokkal. A múlt évben a bértárolás mennyisége 220 ezer tonna volt. A termelőszövetkezetek többsége nem rendelkezik olyan helyiségekkel, rríelyekben biztosítani lehetne a tárolás optimális feltételeit. Már most érdemes volna megvizsgálni, hogy a gazdaságok mennyire készüljenek fel a jövőben gabonatárolásra, esetleg célszerű-e komolyabb raktárhelyiségek létrehozására gondolni, ha központilag nem sikerül meg- nyugatóan rendezni a problémát. Mert bármennyire is kidolgozták a szükségférőhelyeken, a szabadban való tárolás technológiáját, mégsem nevezhető ez ideális állapotnak. A gabonafelvásárló és értékesítő vállalatoknál a vasvázas színekben és a toronysi-; lókban való tárolás a két legelterjedtebb módszer. Heves megyében kétezer vagon búzának van helye a vasvázas színekben. Emellett két toronysiló van. A hevesi 700 vagon kapacitású, a selypi 500 vagon búzát képes befogadni. Sajnos ezeknek a silóknak az építési költsége igen magas. A hevesi tároló 25 millió forintba került. Viszont a modern követelményeknek — vagonokból való gépi ki- és berakás — ezek felelnek meg legjobban. Szakemberek véleménye szerint, ha még két olyan toronysiló épülne megyénkben, az is csak enyhítené,, de nem oldaná meg a raktárgondokat. Ebben az esztendőben háromezer vagon kenyérgabona kerül szabadtéri tárolásra a megye területén, s 3600 vagon ógabona elhelyezését is meg kell oldanunk. De gondunkkal nem állunk egyedül az országban. Meg kell keresni minél előbb a megoldási lehetőséget, mert a fennálló probléma számtalan továbbinak lehet okozója, mozgatórugója, esetleg magára a termelésre- is visszahathat. xfzigethvy vozást, az „elválást” kiváltó okokkal, problémákkal. Kérdőív a távozóknak A felmérés már hetek óta tart a gyárban. A munkakönyv átvétele után valamennyi kilépőt megkérnek: töltsön ki egy kérdőívet és őszintén írja meg: miért • megy el? A már kitöltött kérdőívek közül csak néhányba néztünk bele. E pár példa is elég a diagnózis megállapításához: Sz. Boldizsár: (segédmunkás, havi keresete 1200 forint) kevés a fizetés; Sz. Béláné: családi körülmények; S. Margit (gépmunkás, 1300 forint a fizetés)": nem akarok tovább dolgozni; T. László: lakás miatt; T. József né: nagy volt a szag a hármas üzemben; B. János (segédmunkás. 1480 forint fizetés) riagyobb fizetésre van szükségem; Sz. Gyula: nem értettek meg; K. Gyula: kevés a pénz; K. Anna: gépírónő akarok lenni; K. Rozália: nincs lakás; B. Károly: Vi- spnta több pénzt ad; Cs. Sán- dómé: gyerekek miatt; H. János: (segédmunkás, 1500 forint fizetés) kevés a pénz... Az „öregek" elégedettek, s maradnak Ha nem is édes, de nem is haragos a búcsú: a gyár miatt egyiküknek sem kellett volna eltávozniuk, hiszen az eddig végzett munkájuk is azt bizonyítja: szükség volt rájuk. Mégis elmentek, mert: ma könnyű a „válás”, nagyobb lehetőségekkel találkoztak, és gondjaikon — lakás, bér, . bejárás — egyszerre és mindenkin nem tud segíteni a gyár. Ami viszont a zajt, a szagot. a meg nem értést illeti: egy több ezer dolgozót foglalkoztató gyárban egyik sem hiánycikk, valamennyi előfordulhat és egy részét vállalni is kell. Néhány távozást kiváltó ok — emiatt folyik a kilépők megkérdezése is — azonban valóban megszüntethető. Már csak azért is érdemes: mert a távozókat úgyis pótolni kell, s a gyárnak se mindegy, hogy ki miért vette kalapját, s intett búcsút. Összességében azonban — mint a példák is bizonyítják, még a korábbiaknál gyakoribb, s nagyobb „tételű” távozás ellenére is, csak jobbára egészséges vérkeringésről var.- szó. Ezt bizonyítja az a rendkívül pozitív és megnyugtató tény is, hogy a távozók között nincs törzs- gárdatag, a kilépők jó része: fiatal, segédmunkás, akiig még sehol sem tudtak gyökeret engedni. Az „öregek”, a régiek elégedettek, s maradiak. És ez a lényeg. Elvégre ők vannak többen, és ők is érnél:: többet. K. J. •* 1969, augusztus 1,; péntek
