Népújság, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-26 / 196. szám

Rtftíte KO­! H 8.20 Harsan a kürtszó! 8.53 Csajkovszkij: Anyegin. Háromfelv. opera. 11.17 A román kultúra hete. 11.47 Liszt: Kantáta. 12.30 Melódiakoktél. 13.45 Üj Georgikon. 14.00 Mozart-áriák. 14.25 Réz Mihályék kóstolója. 15.10 Mai témák, mai dalok. 15.21 Földrajzi fejtörő. 15.37 Vallomások a népdalról. 16.05 Andor Éva énekel. 16.19 Képviselők két országgyűlés közt. 16.39 Ziehrer műveiből. 17.05 A román kultúra hete. 17.20 Lemezek közt válogatva ... 17.59 Könnyűzenei híradó. 18.29 Népdalcsokor. 29.25 G. Georgescu vezényel. 21.10 Körmikrofon. 21.41 Lemezmúzeum. 22.20 Tánczene. 22.50 Közelebb a vásárlóhoz. 23.10 Operarészletek. 040 Könnyűzene. PETŐFI 8.05 Kísérőzene. 9.30 Operett. 9.48 Népművészek a mikrofon előtt. 32.00 Mózart-müvek. 13.05 Törvénykönyv. 13.20 Baiettzene. 14.00 Kettőtől — hatig .,. 18.10 Szervánszky: Fuvola- verseny. 18.38 Krimi és valóság. 19.03 Bánki György: Népszerű dallamok. 19.13 Hangverseny a stúdióban. 20.28 Az én könyvtáram. 20.58 Suppé: Fajkos diákok. 22.06 A komolyzene barátainak. 23.10 Verbunkosok. íüíHn 17.58 Hírek. 18.05 Vállalati lakásépítkezés. 13.05 Esti mese. 1945 Emiliane. (Zenés olasz film.) 20.00 Tv-híradó. 20.20 Színházi jegyzet. 20.25 Méhes György: Harminc- három névtelen levél. Vígjáték. 22.45 Tv-híradó. POZSONYI 17.50 A húszas és a harmincas évek modern művészete. 19.00 és 22.10 Tv-híradó. 19.55 Népdalok. Í l.05 Amerikai útibeszámoló. 1.35 A nemzetközi dalfesztivál külföldi vendégeinek hangversenye. \fiin* I EGR7 VÖRÖS CSILLAG: (Telefon: 22-33.) Az előadások kezdete: */2 6 és 8 órakor. A hekus és azok a hölgyek ECRl BRODY: (Telefon: 14-07.) Az előadások kezdete: % 6 és V2 8 órakor. Kalandorok EGRI KERTMOZI: Az előadás kezdete: 7 órakor. Anna Karenina GYÖNGYÖSI PUSKIN: Maigret felügyelő csapdája GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: A sólyom nyomában GYÖNGYÖSI KERTMOZI: Dór ellik jön! HATVANI KOSSUTH: Huszárkiasszony Nyári ifjúsági mozibérlet, kötött szelvényei beválthatók. HEVES: Szeszélyes nyár FÜZESABONY: A nő hétszer [QMí ÜGYELET Egerben: 19 órától szerda reg­gel 7 óráig, a Bajcsy-Zsilinszky utcai rendelőben. (Teiefion :,11-»10.) ftodeíés i gyeim A 29. „tavasz" — A mi tavaszunk érkezé­sét nem a „kikigyő”, nem a zöldelő lomb, hanem a sza­kállas répa jelzi. Előtte rend­behozzuk a masinákat, „fel- csigázzukV a gépek étvágyát, aztán ha „kopogtat” a répa, kinyitjuk a gépek „száját” és . hónapon át hajnaltól haj­nalig tart a „dáridó ...” Maga is rámosolygott a szavakra, tetszett neki, hogy kapásból ilyen szép, „répa­köszöntőt” sikerült összehoz­nia. Aztán jelezvén, hogy vége a komédiázásnak, ösz- szecsapta tenyereit, s ko­molyra fordította a szót... Rajtra kész a gyár. Jöhet a répa, kezdődhet az idei cu­korszezon. Remélem édesebb lesz a tavalyinál is ... Elnézést kér, a műhelyből keresik. Közben a telefon is megszólal: — Puskás Jóska bácsi nincs véletlenül a láthatá­ron? — Nagy szükség van rá? — Ajaj, kérem, ö a mi ve­zérünk. Az „öreg” Puskás­nak — de az öreg szót lessék majd idézőjelbe tenni — kis­ujjában van az egész gyár. De ha vendége van, akkor nem is zavarom, majd visz- szahívom... — Puskás Józsefnek há­nyadik „tavasza” kezdődik az idén? — A 29. Huszonegy éves ko­romban, 29 évvel ezelőtt lép­tem át először a Hatvani Cu­korgyár küszöbét. Nagy idő ez már kérem. Sok tiszta és zavaros víz folyt le alatta a Zagyván. De az a lényeg, hogy most itt vagyok ... — Jól emlékszik még a 30 év előtti gyárra? — őszintén bevallom: már nem mindenre. Arra viszont igen. hogy csillékben szállí­tottuk a répát, rendkívül ne­héz fizikai munkát igenyelt a lé tisztítása és naponta 12 órát dolgoztunk, havi 400 fo­rintért. Mindez azonban már a múlté. A nehéz fizikai munkát géppel végzik, kor­szerű. modern berendezé­sek gyártják a cukrot. Ne­künk jóformán csak az a fel­adatunk, hogy vigyázzunk a gépek egészségére. Óriási a változás. — Az „öreg” Puskás éle­tében is? — Szerencsére igen. Se­gédmunkásnak vettek fel, aztán sokáig „lökd Ide, lökd oda” voltam. Később sike­rült szakmát tanulni, és aho­gyan manapság mondani szokás: elindultam a szamár­létrán. — Most mi a beosztása? — A rézműves műhelyben csoportvezető vagyok. Vala­ha rézből készültek a csövek, a berendezések nagy része. A rezet azután ' felváltotta az alumínium, a név, az elneve­zés viszont megmaradt. Em­lék ez már csak. Múlt. — Puskás Józsefnek a második otthona a Hatvani Cukorgyár — hallottuk a fő­nököktől, s a beosztottak­tól... — És ez így is van. Azt is megmondom, hogy' miért sze­retem ennyire a gyárat. Elő­ször is hatvani vagyok, te­hát már hivatalból is tisztel­nem kell. Másodszor pedig, és ez a lényeg; az a kenyér, amelyet ez a gyár ad nekem, egyre nagyobb és ízesebb. Nézze; engem nagyon meg­becsülnek itt. Ezt bizonyítja a hat kiváló dolgozó, az ipar­ág kiváló dolgozója kitünte­tésen kívül a 3200 forintos havi fizetésem, a beosztá­som, s hogy számontartják véleményemet főnökeim. S mindez a két kezem munká­ja eredménye. Tehát nem­csak én szeretem ezt a gyá­rat, hanem a gyár is szeret engem. — Es a fiatalok közötti népszerűségének mi a titka? — Egyszerű titka van: sze­retem a fiatalokat. Kicsit hirtelenek, kicsit türelmetle­nek, kicsit önfejűek, de oko­sak, ügyesek, jóeszű, jókezű gyerekek, öröm velük lenni. Megosztjuk a munkát, gond­jainkat, együtt örülünk, vagy együtt szomorkodunk. — Visszatérve a „tavasz­ra”: milyennek ígérkezik az idei szezon? — Azt mondják jó a ter­més. A többi majd kiderül a vallatáson. — Őszintén: szereti a cuk­rot? — Talán hihetetlennek tű­nik, de nem. Nem hiszem, hogy a 29 év alatt tíz deka cukornál többet ettem meg itt a gyárban ... — koós — ütem a Rajna as cgryetlen piszkos folyó A Rajna vize, amely 100 tonna halat mérgezett meg, és zavarokat okozott Hollandia vízellátásában, csak viszony­lag ártalmas: nemcsak a Raj­na szennyezett állandóan, hanem a Szajna és — sze­rencsére kisebb mértékben — a Temze is. De a folyók, a tavak és a tengerek szennyezettségébe nem szabad belenyugodni, és azok. akik ismerik a ténye­két, már régóta aggódnak. Tizenkét évvel ezelőtt öt or­szág képviseletével létrehoz­tak egy bizottságot a Rajna vizének védelmére, de a bi­zottság alig végzett többet, minthogy egységes normákat állapított meg a szennyeződés mérésére. Az Eürópai Gaz­dasági Bizottság 1955 óta foglalkozik ezzel a kérdéssel, s noha van már bizonyos fej­lődés. eddig egyetlen testü­letnek sem sikerült megvaló­sítania egy hatásos riasztó rendszert. A legutóbb három nap kellett ahhoz, hogy a ri­asztás Németországból Hol­landiába érjen. Az angol vizek tisztábbak, de korántsem kielégítően. Egy londoni egészségügyi ta­nácskozáson két évvel ezelőtt megállapították, hogy- körül­belül 1200 folyami mérföldön a folyók anqyira szennyezet­tek, hogv semmi nem tud megélni bennük. Az eddig el­ért eredmények azt mutatják, hogy a probléma megoldható, A múlt évben csukát fogtak a manchesteri dokkoknál, ez elsőt, amióta 1094-ben a ha­józási csatornát megnyitot­ták. Két évvel ezelőtt a lon­doni kikötői hatóság a Temze vizének tisztulásával kapcso­latban fejlődésről számolt be. Az Egyesült Államokban még az Ohio is kevésbé pisz­kos ma már. mint régebben volt. Ez 400 millió fontba ke­rült. s a további tisztogatási munkálatokhoz még kétszer ennyi pénzre van szükség. A mindennapos szennye­ződés természetesen még nem halálos, de ami a Rajna halaival történt, arra figyel­meztet. hogy az ipari társa­dalmakban bekövetkezhetnek olyan katasztrófák, amelyek a régi dögvészekhez, árvizek­hez és viharokhoz hasonlít­hatók. Eddig még beválik a megelőzés, az ipari levegőt és a vizet itt-ott megtisztítják, amikor erre nagy szükség van. Az olajszennyeződések után már a tengerek vizének ellenőrzése is megkezdődött. Magyar kötélpályák az őserdőben India, egyik nagy alumíniumipari beruházásához két kötélpálya tervezésére és berendezéseinek szállítására kö­tött szerződést a NIKEX Nehézipari Külkereskedelmi Vállalatai. A rendkívüli megbízás, rendkívüli feladat elé állította a terveket készítő Űt- és Vasúttervező Vállalatot Szakemberei a helyszínen tanulmányozták a kötélpályák felépítésének lehetőségét, körülményeit. A trópusi időjá­rás. a különleges terep, a dzsungelén át vezető járhatat­lan utak mellett még az őserdő állatait, például a majom­csordák pusztító akcióit is figyelembe kell venni a tervek kidolgozásánál. ‘ A bauxitbányákat kiszolgáló különleges pályák egyi­ke 18 kilométeres hosszúságban óránként 150 tonna anya­got szállít rendeltetési helyére, a másik 14 kilométeres távolságban, óránként 50 tonna teljesítménnyel működik majd. A teherszállító kötélpályákhoz különleges kapcsoló- rendszert kell kialakítani, hogy a rendkívül meredek pá­lyán — előfordul, hogy 40 fokos lejtőn — valamint a ha­talmas — völgyek felett — 1,5 kilométer hosszú áthida­lások esetén is, zavartalanul közlekedjenek kocsijai. SSSSS/SS/SSSSS/SSSSSSSSS/SSSfSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSS/SSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSS/Sf/S/S/SS/SS/SS//SS//S/SSSSS/S//SYSSf/SSS/S,'fSS/SSSSSS/-/rSSSSS/SSSSS/SSS/SS/ Lágy hullám mind a két nem számára Az ismerősöm párizsi tartózkodása idején ta­lálkozott bizonyos Du- ilattal, egy pipaszurká- lógyár igazgatójával. A villogó szemű, derese- dö bajuszú francia na­gyon megörült, amikor megtudta róla, hogy magyar. Kiderült: Du­val úr tavaly három napot töltött Magyar- országon a Bámexbum- fért vállalat vendége­ként. — ö, szép Magyar- ország! — kiáltott fel Duval lehunyt szem­mel, szivére szorítva kezét. — Felejthetetlen élmény volt. Igazán fe­lejthetetlen! — Merre járt Duval úr? — érdeklődött az ismerősöm büszkén. — Látta a Balatont? — A Balatont sajnos nem láttam, de voltam Agárdon — lehalkítot­ta a hangját, és az ar­ca egészen átszelle­mült a visszaemléke­zéstől. — Agárdon, a pogány magyarok szent helyén, ahol évente egyszer lóáldozatokat mutatlak be a törzsek. Megilletődötten, elszo­rult szívvel jártam be Agárd történelmi ut­cáit... — Pardon, minek az utcáit járta be? — kér­dezte csodálkozva az ismerősöm. — Agárd utcáit — felelte Duval meghök- kenve. — Lehetséges, hogy ön nem ismeri ezt a történelmi neve­zetességű helyet? — I Dehogynem ... ■—isjér-­Mikes György: Merre járt Duvai ár? tam ott — hebegte az ismerősöm. Kinos pil­lanat volt. Mintha gú­nyos, lenéző mosoly suhant volna végig a francia arcán. — Ö, hogyne... Persze... — Verpeléti úr vitt le kocsin ebbe a kis községbe, ö volt az útnnarsallom. Megmu­tatta azt a helyet is, ahol annak idején azt a vérszerződést kötöt­ték. Most egy fából ké­szült víkendházacska áll azon a helyen, s körülötte néhány ba­rackfa. Festői látvány. Ebéd után lehevered- tem az egyik fa alá, és a történélem szelét éreztem fújdogálni. Szerettem volna vala­mi emléket elvinni er­ről a helyről, hallottam ugyanis, hogy gyakran találnak ezen a telken régi pénzeket, serlege­ket. kürtöket. Nem voltam rest, felástam a fél kertet. Verpeléti úr volt olyan szíves, és nemcsak ásót adott, de meg is mutatta, hogy a kertecske mely ré­szét ássam fel. Sajnos, pechem volt: nem ta­láltam semmit. — S mi a véleménye a Margitszigetről? — Nem láttam. Mondom, csak három napot tölthettem az önök szén hazájában. A második, napon Zö- mdfici4AT^uett-..vár$U>­gásba, ővele utaztam le som, és közben szé- Kadarkútra... gyenkezve arra gon­— Hová? dőlt, valószínűleg — A híres kadarkúti hiányzott az iskolából, csata színhelyére, ahol amikor a kadarkúti egy maroknyi magyar csatáról tanultak. — vitéz legyőzte a félel­metes AU bég hatal­mas seregét. Zömölki urat, kalauzomat a történelemben jártas tudós embernek ismer­tem meg. Pontosan megmutatta, hol állt Ali bég vezéri Sátra, és merről támadlak a magyarok. Most egy rozzant kút áll a török vezér sátra helyén. Több oldalról lefényképez­tem ezt a kutat, hát­térben a lebukó nap­pal. Zömölki úr olyan élvezetesen adott elő, hogy szinte magam előtt láttam a csatát, ön is járt már ezen a helyen? — Jártam... hajjaj! —-fedeleaz ismerő­Na és a... Halászbás­tya? — kérdezte re­ménykedve, sápadtan. — Csak messziről láttam, amikor Süme­gi úrral Ku npeszérre utaztunk. Ez már a harmadik napon tör­tént. — S ott mit néztek meg? — A hajdani híres kunpeszéri királyi vár hült helyét. Sümegi úr elmondotta, hogy va­laha itt állt Európa legszebb vára. Építőjé­nek nevét elfelejtet­tem. Most egy kopár legelő van a vár he­lyén. Természetesen le­fényképeztem ezt a le­gelőt. Higgye el, uram, együtt sírtam Sümegi úrral, amikor hallot­tam, hogyan rombol­ták le a császáriak ezt a csodálatos várat, az első magyar királyok kedvenc lakhelyét, majd az egész hegyet, amelyen a vár állt... — rebegte Duval szi­pogva, és együttérzően kezet szorított az is­merősömmel. Hazatérése után az volt az első dolga, hogy a történelem- könyvben utánanézett Agárd történelmi ne­vezetességeinek, a ka­darkúti csatának és a kunpeszéri királyi vár történetének. Egy árva betűt sem talált róluk a könyvben. Végül a Bámexbum- i fért vállálatnál bizal­masan megsúgták ne­ki. hogy a történelmi adatokból egy szó sem igaz. Verpeléti kartárs azért vitte le a fran­cia vendéget Agárdra a vállalat kocsiján, mert ott nyaralt a csa­ládja, és velük akart tölteni egy napot. Zö­mölki kartárs bort ho­zott Kadarkútról, Sü­megi kartárs pedig rég nem látott keresztany­ját látogatta meg Kun- peszéren Tervezték azt is, hogy a negyedik napon megmutatják a kül­földi vendégnek Attila sírját, de erre már nem jutott idő. Azóta sem tudja szegény, hol van elte- met ve a hun király. — Az 1970-es esztendő di­vatjára lehetett egy első pil­lantást vetni a napokban a Majna menti Frankfurban: a 21. Nemzetközi Textilvásáron, az „Interstoff"-on 17 ország 496 szövő-, kötő_ és minta­nyomó vállalata mutatta be az eddig szigorllan titokban tartott újdonságait a selyem, gyapjú és a szintetikus agya­gok területén. Lágy, puha érintésű. a kínai porcelán­festészetre emlékeztető fino­man mintázott, szolid színe­zetű szövetek uralják majd a jövő tavaszát és nyarát. A szemes (kötött) textilanyagok kora újból felvirágzik — egye­dül a jersey 160 kollekcióban fordult elő. Jacques Esterei francia divattervező az ún. „Familienlook”-kát — a szü­lők és gyermekeik számara kreált egyforma öltözékkel, megfelelő nyitánnyal szolgált a világ ezen legnagyobb anyagvására számára (balol­dali képünk). A kiállítók öt­letes dekorációkkal tették tet­szetősebbé standjaikat, ahol kreációikat a próbababákon kívül főleg manökeneken mu­tatták be. 1969. augusztus 26., kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents