Népújság, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-20 / 192. szám
TABI EÄSTX.Ö: V 'jtfMlLYI JÓZSEf A szobában csak a tévé képernyője fónylett Az óra sugárzó körén vidáman lopakodott előre a másodperc- mutató, s a doboz halkan dünnyögött valami álmosító muzsikát. Kellemes meleg áradt, a kissé félrehúzott függöny meilett borezgett az utca fénye. Időnként elmosódott hangok, léptek kopogása szűrődött a lépcsőház felől. Az emeleteken kinyitott vízcsapok meghersegtették a falakat. Lefekvéshez készülődött a ház. Rozálka hálóingben, mezítláb állt a szoba közepén, és egyszerre érzékelt mindent. Pedig nem is figyelt semmire, csak befelé hallgatózott önmagába, élvezte az idegeiben borzolódó jó érzéseket, a tompa fényeket, az érkező apró zajok hullámverését az agyában, a hálóing lgngy érintése nyomán végigfutó vibrálást a bőrén. Rozálka nagyon szeretett így álldogálni. Ilyenkor úgy érezte, hogy egy csodálatos lokátor, amely mindent fel- Jk' ami körülötte létezik, . ha akarná, odasereglené- ETík köréje mind a bútorok, a virágok, egy intésére énekelni kezdenének a falak. A hálóinget is szerette. A pizsamával együtt a gyerekkorát is levetette, amikor férjhez ment — mondotta egyszer — meg különben is, a hálóing asszonyi méltóságot kölcsönöz a nőnek. Persze, ezen Jupi csak csúfon dároskodott. és rögtön felállította ellen-elméletét, aminek ürügyén olyanokat mondott, hogy a borostás kaktuszok is elpirultak volna. De nem kell komolyan venni. Például őt se Rozálkának ke- reszetelték, szép, komoly neve van, Csendes Márta. Csak hát egyszer, amikor a haját két kis cicafarokba fonta, mint kislány korában, Jupi majd megpukkadt a nevetéstől, és kijelentette, olyan mint Rozálka a tanyai iskola első osztályából. Azóta rajta ragadt a név. A fürdőszobában valami csörömpölt. Rozálka ezt is úgy érzékelte, mint a többi neszt, csak egy rezzenésnyit elmosolyodott. Jupi biztosan levert valamit, hát hogyne vert volna, amikor olyan ügyetlen. Persze, Jupi se ezen a néven szerepelt a matrikulában, hogyan is lehetne ilyen mulatságos neve egy komoly tanárnak. Vass János a becsületes neve. Félelmetesen tudja a történelmet, és szenvedélyesen érdekli a politika. A zsebéből folyton újságok állnak ki, és mindenféle cikkeket, meg tanulmányokat ír. Amikor benn, az üzemben mondják, hogy olvastuk ám a férjed írását, Rozálka szerény arcot vág, de belül nagyon büszke, és olyankor megengedi, hogy Jupi Jupiter legyen. Pedig csak ő találta ki, hogy barátainak megmagyarázza csúfnevét, ftaát Rozálka ragasztott rá. I Még tófvarf« Jfönos — udvarolt!, tudott is ő udvarolni! — amikor egy hosszú sétájuk alkalmával (különben mindig hosszú sétájuk volt, ami abból állt, hogy Márta belekapaszkodott János könyökébe és zö- työgött mellette, mint egy utánfutó), hogy ugrassa a szót- lan fiút, ránevetett: — No, mit jelentett ma az UPI? János felhorkant, és felvilágosította, hogy az nem upi, hanem ju-pi-áj. Mártika megsértődött és ráöl tötte a nyelvét a nagyokosra: — Jól van, te Jupi! — János ezen úgy meghökkent, hogy még máig is nevetnie kell, ha megrökönyödött arcát maga elé idézi. Azóta is ez maradt, a barátai előtt úgy magyarázta meg, hogy az a Jupiter rövidítése, mert ő akkora úr otthon, mint a vil- lámos főisten az Olümpuszoni Dünnyögött a muzsika, Rozálka felkuporodott a megágyazott rekamióra, úgy, ahogy az igazhívők szoktak a müezzin kiáltására. Arcát bslefúrta a frissen mosott párnahuzatba. Rozálka ezt is nagyon szerette. Nem győzte magyarázni a hitetlenkedő Jupinak, hogy gyerekkorában mindig így szokott elaludni, és az valami felségesen jó dolog volt. Most csak akkor űzi ezt a szertartást, ha friss ágyat húz, mert annak az illatát Imádni kell. És úgy el lehet ringatózni benne, mint ahogy az egész lakásban, amely ugyan nem több egy szoba, összkomfortnál, de még egyen elférnek benne majd. Mert Jupi, azaz ebben a vonatkozásban János, azt mondta, hogy jövőre eggyel biztosan többen lesznek. És ha ő mondta, akkor úgy is lesz. A muzsika elhalt, a lépegető mutató finom füttyöket hallatott. A tévé-híradó következett. Rozálka fel se emelte a fejét, mégis tudta, hogy Jupi ott áll a fürdőszoba ajtajában, a szája szélén fehérük a fogkrém habja, s nyomban kérdezni fog: — Rozálka, mi lesz a híradóban? Így aztán még el se hangzott a kérdés, már mondta is: — Csúnya, buta emberek csúnya, buta dolgokat művelnek egyrészt, okos, jó emberek okos, szép dolgokat művelnek másrészt... Rozálka ezt egy szuszra hadarta és oda se figyelt, mit istentelenkedett vissza a párja. A vánkos átmelegedett az arca, a melle alatt, jól érezte magát, tovább akart gondolkodni. Igen, akkor is így dünnyögött a televízió. Ö már kissé álmos is volt, de Jupi biztatóan rá- mosolygott és átnyúlt, hogy megsimogassa. Forró tenyere a mellét érte, és ő később már csak arra eszmélt, hogy valami jelek érkeznek á végtelenből ... Amikor pedig a képernyőn felsugárzott a semmi fehér fénye, Jupi szeme úgy égett, akár a csillag, és azt mondta: — Meglátod, kislány lesz, olyan mint te voltál kicsi korodban. Két cicafarokba fonjuk a haját, és tizenhárom szeplő lesz az orrán. Azóta Rozálka sokat gondol erre, és az esti álldogá- lások, meg a mohamedán álmodozások új színekben tündökölnek, s néha azon tűnődik, nem lenne-e becsapásába mégis fiú lenne» és Hol van Fülöp? r 'm ap^Sra fiasonötana,' Ezen még gondolkodni fog, határozta eí újból, amikor kopogtatást érzett a háta közepén. — Talán odébb vinné, kartársnő, a mérhetetlen hátulját! Rozálka pontosan tudja, hogy anatómiája szinte tökéletes. Nem sértődött meg tehát, hanem ahelyett, hogy mozdult volna, feltételt szabott — Csak akkor, ha dör- mögsz, amikor bemászol. Ez is olyan játék volt, amit Juplval nagyszerűen lehetett játszani. Dörmögött, brummolt, amikor a fal felöli részre bevackolt, és sose lehetett tudni, komolyan csinálja-e vagy csakugyan játszik. — De előbb fújd el a tévét, álmos vagyok. Ha Rozálka álmos, nincs erő, ami ébren tartsa. János tehát odaballagott a készülékhez és engedelmesen legombolta. Mire beóvatoskodott a helyére, Rozálka már aludt Is. Odakünn egyre sűrűbben szövődött az éjszaka. Nagy, várakozó csend ült a világra. És amikor a lámpák fénye sápadni kezdett, a kukások megdöndítették kannáikat a kapu alatt, Rozálka megmocorgott, mint az álmában pittyegő madár. — Ugye, de nem tizenhárom lesz... — motyogta és boldog szuszogással aludt tovább. Boldogult anyám második unokatestvére, Fülöp bácsi felhívott telefonon, és tudtomra adta. hogy vasárnap lesz Ilonka esküvője Danival, feltétlenül jelenjek meg az anyakönyvvezetőnél, vagy ha ott nem, hát gratulálni Elviráiknál, jónéven fogják venni. — Béluskám. —. mondta Fülöp bácsi —, feltétlenül ott kell lenned, amúgy is olyan ritkán jársz a család körébe, hogy abszurdum. Megígértem, hogy ott leszek, és megkérdeztem: — Ki az az Ilonka? — Szegény édesanyád unokatestvérének a mostohalánya. — Aha. És ki az a Dani? — Nagyon rendes gyerek, műszerész egyébként. — No, de ki az az Elvira, Fülöp Bátyám? — Ilonka mamája.. . — Ja úgy!? Köszönöm az értesítést — mondtam. — Hol laknak? — Mézga utca 6. A szóban forgó vasárnapon vásároltam egy csokor szegfűt, és megjelentem a szóban forgó Mézga utca 6- ban. Minthogy Elvira néni vezetéknevét nem tudtam, bekopogtam a házmesterhez. — Kérem... Melyik lakásban van itt ma lagzi? — Első emelet nyolc. Megigazítottam a nyakkendőmet, torkomat köszörültem. Idős hölgy szaladt elém, lelkendezve... — Látja, ez kedves magától. Jenő... — mondta és átölelt. Nem vagyok ugyan Jenő — gondoltam —, de húsz éve nem láttam Ilonkáékat, s nem kívánhatom, hogy a nevemre is emlékezzenek. Elvira néni belém karolt, és bevezetett a belső szobába, ahol vagy harmincán nyüzsögtek már. Egy bajuszos úrhoz vezetett, és így szólt: — Nézze, Zsiga bácsi, Jenő is eljött... Zsiga bácsinak csak a nevére emlékeztem. Tudtam, hogy gyermekkoromban egyszer nyaraltam náluk Bodaj- kon, vagy hol. Zsiga bácsi magas és sovány ember volt, most alacsony és kövérkés ... Hogy múlik az idő... — Szervusz, Jenőkém — nyújtotta a kezét Zsiga —, no te ugyan megnőttél... Amikor legutóbb láttalak, ilyen kicsi voltál... És mutatta a kezével, hogy milyen kicsi voltam legutóbb. Csakugyan, alaposan I megnőttem. — Hogy vannak Friciék? — kérdezte. Zavarba jöttem. Friciékről évtizedek óta nem hallottam. Disznóság, hogy nem ismerem a családot... — Hát csak megvannak, Zsiga bátyám... Élnek, éldegélnek, hehe... — Az a fö! Mert úgy hallottam. hogy Frici, szegény halálán van... — No, az túlzás... Meg van hülve egy kicsit.. Szikár hölgy állt mellém. — Nézd csak, Juliska —, mondta Zsiga — hogy megnőtt ez a Jenő gyerek... A szikár hölgy lornyont tett a szeme elé. — Ni, nézd csak! De azért szakasztott az apja! Hogy van a kedves papa? — Köszönöm. Csak megvan. — Az a fő! Hallottam, hogy nyugdíjba ment. — Igen. Épp most van húsz éve. hogy nyugdíjba ment... — Húsz éve? Nekem két hete mesélte Linus, mint nagy újságot. Elég lassú a családi hír- szolgálat, az bizonyos. No, mindegy. Sötét ruhás, piros arcú fiatalember közelített hozám, tárt karokkal. — Szervusz, Miska! Hát te is itt vagy? Rögtön láttam, hogy a vőlegény. Mondtam is neki: — Szervusz Danikám, hogysmint? — Családot alapítok... — Jó az ilyenkor, hehe... Dani méltatlankodott: — Ha Aurél bácsi nem ír neked, talán felénk sem szagolsz ... — Ö, mindenképpen felétek szagoltam volna... — szabadkoztam meggyőződés nélkül, s azon töprengtem, hogy ki lehet az az Aurél bácsi, akinek levelét nem kaptam meg. De nem volt időm töprengeni. Dani. bemutatott ismerőseinek: — Ez az én kedves Miska unokaöcsém Mátészalkáról ... Rövidesen kiderült, hogy valami Ferkó bácsi együtt szolgált apámmal az idegenlégióban. Szidónia néni pedig ismerte az anyámat Palics- ról, ahol én születtem. (Anyám, anyám, miért mondtad, nekem, hogy Esztergomban jöttem a világra?) Egyszerre csak felkiáltott Dani: — Miskának remek jó hangja van! Énekelni fog! — Éljen, éljen! — tapsoltak a többiek. Nekem remek hangom? Még olyan szörnyű hangot nem hallott a világ, mint amilyen az enyém. Micsoda otromba vicc ez? — Halljuk! Halljuk! —kiáltották többen. Egyedül álltam a szoba közepén, pirosán, mint egy vérbélű narancs. Kétségbeesve tekintettem széjjel. — De kérem... — Ne kéresd magad, Miska! — Ne szégyell je a tehetségét! — Nótázzon egyet és passz! Mit affektál? Mit tegyek? Nemhogy hangom nincs, de még egy négysoros nótát sem tudnék végigénekelni. Pedig megérdemelnék, hogy énekeljek ... Legalább Fülöp bácsi itt lenne, aki ide csődített. Elöntötte fejemet a vér, felkiáltottam: — Hol van Fülöp? Harsány nevetés rázkódtatta meg a falakat — Nagyszerű! — zengte egy férfihang. — Ez valami kupié lesz! „Hol van Fülöp?” Nagyon jó! Halljuk! — Semmiféle kupié! — jelentettem ki erélyesen. — Hanem én igenis Fülöp bácsit keresem! A házigazda elém állt: — Az egész családomban nincs Fülöp! — Dehogy nincs! ö hívott meg az Ilonka esküvőjére. A kövér hölgy, aki jöt- tömkor fogadott. ijedten csapta össze a kezét. — Te jó isten! Az úr a Grepák Ilonka esküvőjére jött! — Igen! Grepák! Most már emlékszem! — helyeseltem. — Hát kérem, Grepákék az első emeleten laknak. Itt Mihók Annus eljegyzését tartjuk. Kitámolyogtam, és megátkoztam minden házat, ahol félemelet van. ltWi9. augusztus 20., szerda Vén Pitagórász... Vén Pitagórász. Ö, te öreg bölcs, Körbcszakállas Arcod idézem! Nagy mai zajban Hangod idézem, Hajdani hellén Halk susogását. Iskolakönyvek Lapjain élsz még. Tételeden rég Túl vagyok, értem, Nemcsak a három-, Sokszögű élet Gondjait élem És viselem már, Ám nem a számtan Titkai fognak, Hogyha az esti Öra közeiget, Mégis ez egyszer Jutsz az eszembe, Épp te, akit ré^. Rég se figyeltem. Mondtad-e egyszer, Hogy csak a számok Tartanak itt fent Rendet, uralmat. Minden a számo Szögletein jár, Minden a számol Rendje szerint é! .inden a számok Tarka ruhája, Minden a számok Nyűge alatt áll? Most, amikor már Gépek is élnek És a viharnál Is sebesebben Fejtik a titkok, Fejtik a számok Szép vonulását, Fejtik a rendet, Jössz, Pitagórász, Körbeszakállas Arcodon érzem Halk nevetésed. Fel, fel a Holdig Szárnyal az ember, jMessze az űrben Futnak a holdak, Régi Apollók Üj fia járkál Éteri pályán Egy igazaddal: Minden a számok Szögletein jár, Minden a számok Rendje szerint él, Minden a számok Tarka ruhája. Minden a számok Járma alatt száll! Ó, Pitagórász, Ö. te öreg bölcs, Mekkora álmod. Képzeleted volt?! Két ezer év is Ismeri arcod, S írja derűvel Holdra, aranyba.
