Népújság, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-20 / 192. szám
7rSSSSA*S/YSSSSSSSSSySSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSS/y^SSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSdSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS^SSSSSSS/rf/SSrfSS/SSSrsSSS/SS,'SS/-hr*77to*X*fiJ*y*J7SSSS/ySSSJ7&SfrSSSSSSSSSSSSSSSSSSSASSSSSSSfSSfSSSSSSSjrr7rS/XSSjy7X7SSSSSrJV*7SSSJ rjvtrsjtMiwvfTtYssTxrrsxrxrsssssyytrrssrszrrn 'yrrsß7fi&xnrsnrmß9TMJ9JS*j>Jißzr< Gyurkó Géza: Egy ember élete, kenyérben elbeszélve Nagyanyám lángost sütött. A kemence hajnali álomba ringató meleget lehelt sötét, nyitott torkából, pendelyben, vagy gatyácskában-e, de ott küszködtem a nyálcsor- dító álommal a dagasztótekenő mellett, mert nagyanyám lángost sütött Amit tyúk- tollból készült kenővel meg lehet majd simogatni zsírral, beszívni a szalmapernye, a V frissen ■ sült lángostészta, az t olvadt és lecsorgó zsír illatát, magamba örökíteni a hajnali parasztkonyha petróleumlámpás elomló kontúrjait s nézni, figyelni a csodát hogyan kel, hogyan dagad a tekenőben a tészta, s hogyan lesz belőle hajnaltól reggelre: mindennapi kenyér. El is kellett mondani az imát amint a formált kenyértészta ráült a lapátra és szembenézett a kemence tűzforró, sötét mélyévet együtt kellett mondani, hogy: „... mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma..." Mert nagy úr volt a kenyér. A legnagyobb úr és a legkedvesebb. A liba combját a sertés húsát meg lehet unnk meg az ízes édes tészták mézét is, meg, még a nő szerelmét is. A kenyeret soha. A kenyér az: kenyér. A mindennapi, munkávak imávak megkenve zsírrak vagy vajjak vagy csak úgy, hozzáéve ' valamihez. És lám, az a valami is veszti ízét és veszik a hozzávaló kedv az evésben is, ha szerény szürkén, azazhogy ropogós fehéren, foszlós finoman nincs hozzá kenyér. — Anyu, adj egy darab zsíros kenyeret — nyafogom és emlékeimben most is Iátom, mint kotor elő városi kenyeret a kredenc aljából anyám, vág óvatosan vékony szeletet és keni meg levegőátlátszóan zsírrak Aztán teszi vissza, vizslató szemekkel, mint valami aranyát féltő Harpagon, pedig nem zsugoriságból teszi, hanem teszi azt óvatos és háziasszonyi előrelátásbók lévén kenyér bőven és péknék fűszeresnék de nem lévén bőven hozzá pénz a bukszában. És micsoda boldogság volt — mondom a fiamnak, mondom a lányomnak —, ha kileshettem, mikor maradok otthon és egyedül. Akkor neki a kenyérnek, vastagon vágva karéját, vastagon kenve a zsírt rá és már ku- corodva is fel, valami sarokba bújt heverőre, hogy dúskáljak, mint mesebeli király a nagyon is nem mesebeli jóban: a zsíros kenyérben. Aztán megjött anyám, meglátta rögtön grammra mérőén pontos szemével, mi a híja kenyérnek, zsírnak és kaptam a pofont, mert önző éhségemben felborítottam a kenyér egy teljes napi rendjét. Mondom ezt a fiamnak, mondom a lányomnak és ők néznek rám komolyan, tisztességgel, de látom a szemükben, azt várják, mikor kuncogom el maga.n: — Csak vicceltem, gyerekek, olyan sose volt... Lehet nevetni... És tudom, nevetnének is, mert apunak néha irtó jó humora van, hiába, újságíró, még az olyan ízéből is, mint a kenyér izgi történeteket tud kiagyalni... —... aztán kukoricalisztből készült a kenyér, de nem is volt az kenyér, úgy is hívtuk, hogy prósza, mert.:; — meséltem egyszer, hogyan ettem én mohó habzsolással és megdicsőült arccal tökmag- olajba mártogatott kukoricalepényként, s valahogy úgy mondhattam, mert emlékeimben, ínyemben úgy is élt, hogy csodás falatok voltak azok, mert összefutott a nyál a gyerekek ajkán: — Süssünk mi is azt az izét... a prószát... Irtó klassz lehet. Meg a tökmag- olaj, az is. Nekem az írtó klassz volt. Kenyér volt. A sótlan kukoricalepény. És még imádkozni sem kellett érte. Hogy is jött volna ki, így imádkozni: „mindennapi kukori- caprószánkat add meg nékünk Uram ...” Nem is adta meg. Emlékszem, születésnapom volt-e, vagy karácsony? — de valami jeles és családi ünnep abban a ku- koricalepényes világban, úgy 45 vagy 46 tájban, mondom, ma is emlékszem, hogy anyám sütött kenyeret. Kemence nem lévén, tepsiben, kettővel is... Tett bele néhány szem köménymagot is, ma sem tudom, hol hallotta, hol tanulta, örök városi asz- szony létére, de úgy csinálta... Jaj, de finom is volt, jaj, de gyorsan is elfogyott. Ma is emlékszem rá, s ma is összefut a nyál a számban, ha ízére visszavélekedem a mai asztalnál ülve, fehér kenyeret ropogtatva, csak úgy, valamihez, s annak is a felét, a negyedét otthagyva. Aztán megint nem volt kenyér. Ha volt, uram bocsá’ dehogyis volt az kenyér. Ragacs volt és lapos, mint valami kitikkadt aggszűz, akinek rágós bőre alatt régen megsavanyödott az élete. Álltunk sorba érte mégis, mert kenyér volt a neve, mert még belé szerelmes mindannyiunkért sem volt hajlandó ragacsos testéből is legalább bőven adakozni. És nem kellett a friss belőle. Emlékszem, mert azért nem is volt olyan régen, hogy ne emlékezhessem, hogy derült fel az arc, ha kaptunk kenyeret és száraz volt ez a kenyér, — mert legalább nem ragadt annyira. így volt, istenemre mondom, hogy így volt. — Csak délelőtti kenyér van? — Egy óra múlva hozzák asszonyom, a frisset! — Mégiscsak borzasztó, hogy képtelenek biztosítani a folyamatos friss kenyérellátást. Borzasztó! Mit várjon az ember, ha olyan egyszerű dologban is képtelenek a folyamatos ellátásra, mint a kenyér — méltatlankodott a fiatal háziasszony és mérgesen távozott. — Tudja — magyarázta nekem —, nálunk meg nem eszik a kenyeret, ha az nem friss. De igazuk is van. A kenyér attól kenyér, hogy friss. Nem igaz? Hát... lehet... nem tudom. Én még úgy tanultam, hogy a kenyér attól kenyér, hogy: kenyér. Hogy van! Ma már csak attól, hogy friss? Tűnődöm ezen és hirtelen eszembe jut valami: meg kellene írni eddigi életem, valamiféle ilyen furcsa címmel, hogy „Egy ember élete kenyérben elbeszélve...” De nem lehet. Kinevetnének érte. Ki! Esküszöm, még a saját kortársaim is. Hazak az ©rda AZ ERDŐ FAI ott állnak őrt a kertek végén. Egy hurok kanyarítja vissza a járművet a fák tövénél — eddig és nincs tovább. Alii onnan, lentről, a városból vagy a faluból jött, itt elérkezett a kulturált világ végére. Az út önmagába fprdul vissza. Ez Károly-táró lakótelepé. Itt élnek- a gyöngyösoroszi ércbányászok. összesen 86 család lakja a hegyoldalba telepített épületeket. A szerpentinben kanyargó út előbb kertes ikerházak előtt visz el, aztán felkapaszkodik két, több emeletes épülethez, majd megint a kertes családi házak következnek. Közben egy fűszer- üzlet. — Alig lehet kapni itt valamit. Fűként italt árulnak. Az előbbi boltos gondoskodott rólunk. Állandóan volt zöldségféle is. De most... ! Az üzlet vezetője Gyöngyösről jár ki. Egy évig kapja az autóbuszköltséget, aztán megszüntetik azt is. Csoda-e, ha nem ragaszkodik a lakótelephez? — Mindenért Gyöngyösre kell mennünk vagy a faluba. De ez sem olyan egyszerű. Ha elindulok reggel, csak délben érek vissza a busz- szak Ha délután utazom be \ a városba, akkor sem járom | meg az utat gyorsabban, f1 A telepieknek klubjuk is van. — Persze! Egy tévé, egy rádió, egy rex-asztal, kártyázni is lehet, és ha van sör, is ihat az ember; Í — Mozi? :— Amíg működött a mun- Itássszálló, minden héten rendszeresen vetítették fil- j met. Most már csak akkor, ha kijön a művelődési autó. De az ritkán jön. •— Táncmulatság? __ — Disznótoros vacsora szokott lenni. De nálunk nincsenek is olyan fiatalok, akik minden héten táncolnának. Két nőtlen legény van itthon, kettő pedig katona. Eladó lány még ennyi sincs. Fiatal házasok laknak itt általában. Akik örülnek, hogy lakást kaptak. Aztán még olyan műszakiak, akikre minden I percben szükség lehet í? bá- 5 nyában. VALAMIKOR egy erdészház állt csupán a völgy mélyén. Míves cifrázatú faám- bitusából még megmaradt valami. Szívesen mutogatják a telepiek, ha azzal akarnak büszkélkedni, honnan indultak el és mivé fejlődtek 1952 Az elsők között telepedett le itt Orosz Lajos. Ma már nyugdíjas. Valamikor ő látta el a gondnoki tisztséget is. Az alapítók közül valók Horváth Imréék is. A faházban kezdte az itteni életet Len- zsér József a ...családjával. Nem sokkal később hurcol- koätak Tő'íJV Józsefek és Hegedűs Líszlóék. Azóta iskolát is létesítettek. Az alsó négy osztályt egyetlen tanító páni igyekszik a tudományokra ráka- patni. Húsznál alig vannak valamivel többen ezekben az osztályokban. A felsősök Gyöngyösorosziba járnak le Az összekötő kapocs a világgal a tévé, de sok a motor és az autó is. Aki ide letelepszik. azonnal hozzákezd gyűjteni valamilyen járműre, hogy fenntarthassa mozgásszabadságát. ___ MIT CSINÁLNÁK az emberek szabad idejükben? Az asszonyok igyekeznek agyonütni az időt. Egy részük a kis kertben éli ki magát: rózsák, kardvirágok, petúniák, violák között keresik megnyugvásukat. Igaz, a rózsák mellett káposzta, zöldség, karalábé is díszük. A szükség kényszere keveri így össze a növényeket, hogy ne kelljen mindenért a városba menni. Az asszonyok közül akadnak olyanok is, akik csak a másikat figyelik. A veszekedés előfordul. Sokszor a féltékenység szítja fel az indulatokat. Néhány évvel ezelőtt tragédia is származott belőle. Még most is emlegetik, amikor a féltékeny férj meggyújtotta a lakást, majd a magasfeszültségű villanyvezeték oszlopára mászott fel, hogy öngyilkos legyen. Ott találtak rá az oszlop tövében. A férfiak gyakran emelgetik a korsót. Bor kevesebb fogy, a sör a kapós. Aztán hazamennek, lefekszenek a következő siktáig. Itt azt mondják, olyan igazi bányásztelep ez. Mihelyt lehet, megy innen1, aki tud. Furcsa, ellentmondásos élet ez. Megítélni és elítélni könnyelműség lenne. Egy ilyen zárt, kisebb közösségben mások az értékrendek és az összetartó kapcsolatok, mint máshol. A megkötöttség idegesítő, feszítő erő. Az a tizer.egynéhány kilométer, ami Gyöngyösig a távolság, inkább elválaszt, mint összeköt. Nem kifizetődő autóbuszca9|3Bsi Járatokat sűríteni, üzletet bővíteni, mozit létesíteni, mint ahogy itt nem „üzlet” semmi. Még itt lakni sem, mert csak a költségek növekednek a távolság miatt A lakás a legnagyobb érték ebben a lakásír.séges vi- lágban. De ha több lesz a kiutalható lakás Gyöngyösön, valószínűleg mindenki elmegy innen, aki teheti. — Szép környezet? Egészséges életmód? Ez igaz, de ki törődik már ezzel tíz év után. Én is nagyon belefáradtam. Amikor az uram nyugdíjba ment azt akartam, hogy menjünk el innen. De a fiamat akkor vitték be katonának. Hogy közelebb legyünk hozzá, csak azért maradtunk. Most már maradunk is. Ezt Orosz Lajosné mondta. ÜGY GONDOLOM, fölösleges áltatni magunkat Ne Ígérgessünk semmit ennek a 86 családnak, vegyük tudomásul, ahogy ők is tudomásul vették, hogy a bánya érdeke köti őket a telephez. Átmenetileg. G. Molnár Ferenc Tiszteli a zászló alatt A M ezt a kifejezést hallja: magyar ál” lamhatalom, az — ha ismeri valamennyire hazánkat, a szó hallatára két képsort lát. Ezek a képsorok az asszociáció, a képzettársítás természetes következményei. Az ember maga előtt látja a magyar zászlót, a haza felségjelvényét és — a Parlament épületét, ezt a soktomyú gótikus palotát, az oroszlánok őrzötte főkaput, a kupolán világító csillagot 1969-től az Állami Zászló alatt, az Országház terén avatjuk a tiszteket Modern idők katonáit: akik értenek a víz alatti átkeléshez harckocsin és a hangsebesség sokszorosának eléréséhez a levegőben, akik bonyolult számításokkal indítják útnak a földünk békéjét védelmező rakétákat és értő szemmel figyelik a lokátorok képernyőjén felvillanó, civilnek csak színes fénynek tűnő jeleket. Ezeknek a fiatal férfiaknak ugyanakkor természetesen érteniük kell a kemény és férfias élet más tennivalóihoz, és mindenekelőtt a katonáik formálásához, az emberek Irányításához — egv szocialista ország védelmében és a szocialista társadalom szellemében. Ott állnak a téren. Nem messze tőlünk Kossuth szobra, annak a Kossuthnak, aki arról beszélt, hogy megfelelő honvédsereget kér és akkor a szabad, független Magyarországot a pokol kapui sem fogják megdönte- ni. És rózsaszín-vörös márványtalapzatán ott áll Rákóczi fejedelem, aki a történelemben először hívott táborába minden nyelvű fa állapotú, nemes és nem nemes embert, „a hazáért és a szabadságért”; A történelmi örökség tekint a két szoborról a fiatal tisztekre. Az Országház kupolájáról az ötágú vörös csillag. A munkás nemzetköziségé, amely ötven esztendeje a mi fiaink mellett oroßz hadifoglyokat és osztrák vasasokat vezényelt az Alföldre, hogy együtt állják útját a nagyapák Tanács-Magyarországa életére törő antantcsapatoknak. A szocializmus csillaga, amelynek fényében ezek a fiatal tisztek felnőttek. Hiszen életkoruk szerint mindnek a mi rendszerünk anyakönyveiben szerepel először a neve. Itt írták be őket először állampolgárnak — és itt tesznek most fogadalmat, a katonatiszt, a parancsnok, az elöljáró élethivatásának küszöbén. Nagy pillanata az életnek? Kétségtelenül. Nemcsak az egyénekének: a hazáénak is. Ismét véget ért egy esztendő, amely új tisztek csapatával erősíti a néphadsereget. Kiképzésükben, megszerzett ismereteikben ott az oktatógárda szorgalma és tudása, a néphadsereg által rendelkezésre bocsátott korszerű technikai eszközök hatása. Tudatukban ezernyi új ismeret és szívükben a leglényegesebb érzés: a haza. a szocialista haza iránti hűség, áldozatkészség. Kürtök szólnak, a zászló selyme fénylik. Körös-körül bizonyosan sok-sok szülő az ezrek között. A szemük könnyes az öröm és a büszkeség könnyeitől. B. F. PEWMeO, "PSlicHoiéGUS ■»»»■■■■——O—» ■ r .............. ■ i mi». H allottam, hogy Petymeg Tihamér, egyik jelentős kereskedelmi vállalatunk osztályvezetője, vikendházat épített magának és általam nagyrabecsült családjának a Balaton egyik csendes pontján, közel a vízhez, távol a világ zajától és a népi ellenőrzéstől — tettem magamban hozzá az utóbbit gyanakodva. Mert manapság keveseknek adatik meg ám, hogy tisztességes úton csak úgy, az osztályvezetői fizuból vi- kendpalotácskákat építsenek éppen a Balaton partján. — Hallom, hogy jól megy ... Miből telt a ví- kendházra? — vigyorogtam Petymegre, amikor összefutottunk és összefutott a számban is a nyál a jó kis gyanakvó irigységtől. — Szervusz... szervusz! Jól hallottad, öregem. Építettem a Balaton mellett egy kis vityillót, tényleg csak egy szoba, meg egy veranda... De aranyos kis épület, az tény ■— derült fel Petymeg arca a kedves kérdésre, majd szemrebben s nélkül hozzátette... — És, hogy miből telt? Hamis anyagutalványozásból, szóval, csalásból, kérlek — mondta derűsen. — Pszt, az istenért! — suttogtam rá riadtan, mert oly fesztelenül és hangosan mondta ezt a csalást, hogy a hátam is beleborsódzott. — Miért beszéljek halkan? Csaltam és kész. Látod ott azt a Trabantot? Az enyém. Az okirathamisításból van — hencegett, hogy szólni sem tudtam. — Te... Petymeg ... Te bizonyisten megőrültél. Még hencegsz is vele, ahelyett, hogy tagadnád ? Tisztára őrült vagy. — Lehet — hagyta helyben egykedvű vállrándítással —, de engedd meg, hogy azt is elmondjam — folytatta flegma derűvel —, hogy miből vettem a hűtőszekrényt és a televíziót? — Miből? — hajoltam közel kíváncsian, hogy ne kelljen a szerencsétlennek kiabálnia. Ám ö harsányan közölte velem, ? - jy: — ... termés ?tesen vesztegetésből. Vagy ke rupció- ból, ha ez a kifejezés jobban tetszik neked, komám. Ugyebár, anyagkiutalás, prolii biztosítás, határidő-módosítás ... van itt lehetőség ... Hát ebből vettem. Így él ma egy okos ember ebben az országban — mondta hánya- vetin, hogy kezdem gyanakodni, ez most henceg itt nekem. — És mondd, Petymeg, de őszintén, nem félsz, hogy lebuksz? — Nem! — De hiszen előbb-utóbb kiderül, hogy sikkasztottál, csaltál, korrumpáltál... Ezt nem lehet a végletekig csinálni. Sőt még hencegsz is vele mások előtt — próbáltam Petymeg lelkére hatni. Rám vigyorgott: — Ezt, öregem, soha senki meg nem tudja, le nem leplezi, emiatt én soha nem bukom le. Ebben biztos lehetsz, komám... — Csak ne hencegj. Hallottam már ilyet, nem is keveset, aztán még a beszélőre se mentek el a volt barátai, akkorát bukott a pali.,. — Nálam ez ki van zárva — mondta mély meggyőződéssel Petymeg... — Valami... felső.'. nagy protekció? — suttogtam tisztelettel, ahogyan ilyenkor ez illik. — Dehogy, — hajolt közelebb ö végre suttogva —, de neked elmondom a titkot. Nem sikkasztottam, nem csaltam, nem korrumpáltam, öregem... r— Hát akkor? — Semmi hát akkor... Dolgoztam. Fizetés, premcsi, egy-két kisebb találmány... Dolgozik az asszony is. Meg takarékosan élünk... Innen van mindez, majd tíz év alatt... — De hát akkor... szóval, nem értem, hogy akkor minek ez a mese? — hüledez- tem értetlenül. Petymeg fölényesen a váltamra tette a kezét: — Buta vagy, barátom, az a baj. Hátha ezt nem én mondom, nem mondanák helyettem mások? Nálunk, ha valaki valami nagyobb dolgot vesz és beosztása is van hozzá, arról rögtön kisütik, hogy lopta, vagy csalta. Tessék. Én mondom, hogy loptam és csaltam. Meg vannak nyugodva, nem pletykálnak rólam. Elhiszik. És én nyugton vagyok! Hiába, ilyen nagy ember, ilyen bölcs pszichológus elme Petymeg Tihamér! (egri)
