Népújság, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-09 / 156. szám
Az ígéret szép szó. Már a harmadik éve ’várják ennek a szép szónak a teljesítését a gyöngyösi Petőfi utca érintett lakói, nem csoda hát, ha a türelmük fogytán A szóban forgó ígéret lényegét pedig olvassuk ki abból a levélből, amit huszonegyen írtak alá: • .. „telket vásároltunk az OTP-töl, a lakások már 1968-ban elkészültek. Minden telek az adásvételi szerződésben, mint közművesített terület' szerepelt. Mór a harmadik,éve várunk türelmesen, hogy a közművesítéshez hozzákezdjenek, de mindezideig hibába. Kéréssel fordultunk már a városi tanács építési osztályához is, ahol azt a választ kaptuk, hogy nincs rá keret.” Elöljáróban már tisztázzunk egy tévedést. A hozzánk küldött levélben az szerepel, hogy az adás-vételi szerződés tartalmazza a telkek közművesítettségének megállapítását. Nem erről van szó, hanem egy másik hivatalos írásról, amit dr. Holló Béla, a városi tanács vb-el- nökének aláírásával kapott meg az OTP gyöngyösi fiókja. Az átirat 64/1966. elnj ikt. sz. alatt látott napvilágot. Ebből is idézünk; ... „az OTP gyöngyösi fiókjának átadott telkek részleges közművesítését f. évben elvégezzük, a program kapcsán sor kerül a víz és a tél- lány bevezetésére;0 Hogyan került az átirat a telektulajdonosok tudomására ? Egyszerűen úgy, hogy kénytelenek voltak a telekvásárlókkal ismertetni ezt az átiratot, mivel korábban olcsóbb árat kértek a házhelyekért, majd hirtelen felemelték a négyszögölek forint értékét. Meg kellett tehát indokolni, hogy ugyanattól a vásárlótól ugyanazért a telekért miért kémek ma többet, mént amennyit tegnap kértek. Amikor dr. Holló Bélának elmondtuk a szóban forgó ügyet, rögtön azt mondta, emlékszik rá. Megkérdeztük, miért maradt a hivatalos ígéret is csupán szép szó, az aláírás és a hivatalos 'pecsét ellenére is. Mindjárt a várható szó hangzott el; a pénz...i Ékre a fejlesztési feladatra nem jutott pénz. Akkor. Abbéin az évben. Később pedig..«? Úgy látszik, nem volt, aki szorgalmazta voltovább halad majd a vízvezeték a Petőfi utcában. De sok függ attól is, milyen mértékben járulnak hozzá az érintéttek az árok kiásásához és beföldeléséhez. Mindez azonban még nem ad megoldást a levél aláíróinak, mivel ők még távolabb laknak. Tehát a mostani fejlesztés még számukra nem hozza meg a szép szó teljesítését. Nekik még mindig várniuk kell erre. Ami a közvilágításra vonatkozik, az a könnyebbik része az ügynek. Dr. Holló Béla nagyon csodálkozott azon, hogy itt hiányzanak utcai lámpák. Amennyiben a körzet tanácstagja beadja az * igényt, a szükséges közvilágítás elkészítése már csupán az ÉMÁSZ dolgozóin múlik. Ezt mondotta. Eddig tart mindaz, amit a hozzánk intézett levéllel összefüggésben el tudunk mondani. Megjegyzésként pedig csupán annyit fűzünk az eseményekhez, hogy mi is tiszteletben tartjuk az adott szót, különösen a hivatalos iratot; Most is kiderült, hogy az ilyen kötelezettséget nem szokták elfelejteni azok, akik érdekeltek benne, akik számára kedvező fordulatot ígér a szép szó. Így tehát nem lehet más a következménye, mint az ígéret valóra váltása. Mindezt dr. Holló Béla is elismerte a tárgyalás sarán. Ha késve is, de a megvalósításhoz hozzákezdenek ebben az évben, ahogy vázoltuk, az ígéret tehát nem marad szép sző. AJrik gyorsítani szeretnék a vízvezeték bővítésének ütemét, azok társadalmi munkával tehetik ezt meg; Egyetlen dolgot szeretnénk még hangsúlyozni; senki se gondolja azt, hogy a telkek árához utólag hozzácsapott, mintegy harminc forint négyszögölenként, végeredményben kitenné a közművesítés költségeit. Mivel azonban nem így van, csak a meglévő forintokkal lehet gazdálkodni. Amennyiben ez az összeg nem futja mindenre, ki lehet pótolni társadalmi munkával. G. Molnár Ferenc jtálfyiij. Antoine Watteata A duzzogó lány. Filmfórum Melyik úton járjak Vannak bizonyos témák, amiket aforizmává lehet sűríteni, mert bölcsesség búvik meg bennük. Az eseményben magában van a bizonyítás, meggyőzhet mindenkit az, amit lát, hall. Más az álmodozás és más a sors, mondja a film. Ha valaki arra a sorsra, arra a belső törvényre született, hogy akarata ellenére gazdag legyen, akkor nem igen változtathat ezen, annak úgy kell lennie. A pénz, a siker, a gazdagság pedig minden célt megöl az emberben, amiért élni érdemes. Ezt a támadást az amerikai életforma és életfelfogás ellen igen jámbor szándékkal, óriási luxus közepette, remek fordulatokkal igyekszik végrehajtani a két forgatókönyvíró, Betty Camden és Adolf Green. A négy férfi — egyben férj is — négy hivatás alsóbb régióiban kezd, hogy aztán a szerelemben és boldogságban, a nő, Louisa oldalán, abban a bizonyos pillanatban megfogja a szerencse üstökét, s az ötlet hátán belovagoljon a milliók birtokába. De — és itt jön az ötleten túl a két szerző írói mondanivalója — az ötlet megvalósítása rabságot teremt, a pénz rabságát, az őrületet, amely a pénz megsokszorozására serkenti áldozatét. Edgar csali megsértő- dés miatt lesz milliomos, Larry, a festő már azt a mechanizált lehetőséget használja ki, amely a mindén igény nélküli sznob társaság számára gépekkel fest müveket. Rodnak már semmit sem kell kihasználnia, hiszen már milliomos, de mint ember magányos dú- vad, aki a repülőtéren csap le az éppen gazdátlanná vált asszonyra. S mennyire lírai és szatirikus is egyben az utolsó áldozatnak, a hatodrangú sörözőben fellépő Jerrynek a bretli-táncosnak a filmsztárrá dicsőülése és széttaposása. Könnyű lenne most azt mondani, hogy Amerika ismeri önmagát és'ezért nem volt nehéz ezt az itt-ott az őszinteség határáig elmerészFrancia mesterek a leningrádi Ermitázsból Ritkaság, hogy a Lenin- grádba látogató külföldi nem veszi programjába a világhírű Ermitázs megtekintését, hiszen ez legalább olyan mulasztás lenne, mintha például valaki, noha szereti a szépet, a művészi értékeket, Párizsban jártában elkerülné a Louvre páratlan gyűjteményét. Az Ermitázsban, amely a Szovjetunió legnagyobb művészeti és kultúrtörténeti múzeuma. az európai festészetnek csaknem valamennyi jeles iskolájából találhatók remekművek : olasz, németalföldi és spanyol mesterek munkái, de legalább ennyire, világviszonylatban is elismert és méltatott alkotásokat foglal magába a francia anyag amelyből most huszonöt képet mutat be a budapesti Szépművészeti Múzeum. A francia festészet legjelentősebb mestereinek egy7 # Amerikai film kedő filmet így megrendezni Lee Thompsonnak. De itt nemcsak erről van szó! Ez a pazar kiállítású film nemr csak a téma vezérfonalával, de apró részleteiben is igyekszik a rousseau-i gondolatokat vonzókká tenni, elfogadtatni. A két ember számára méretezett boldogság az egyszerűbb formákat igényli; a csillogás, a külsőségek, a ra- fináltság megöli az emberekben az eredeti egyéniséget, a kedélyt, azt a testi és lelki állapotot, amiért élni érdemes. A filmnek a magyar forgalmazók limonádéízű címet adtak, pedig Shirley Maclaine játéka és egyénisége miatt ez a film minden inkább, csak nem langyos innivaló. A szuperprodukcióban Dean Martin, Dick van Dyke, Paul Newmann i — talán ő zárkózik fel játékban leginkább Shirley MacLaine-hez — Robert Mitchum, Gene Kelly és Bob Cummings is komoly szerephez jut. (farkas) egy művét találhatjuk a budapesti tárlaton. Louis Lfc Nain „Látogatás a nagyanyánál” című, a XVII. század negyvenes éveiben készült mesteri életképe a francia parasztok mindennapi életét villantja fel. Ugyanebből a századból származik Nicolaus Poussin „Levétel a keresztről” című alkotása és a neves tájképfestő, Claude Lorrain „A reggel” című remeke. A korai korszak francia művészetéről tájékoztatja a látogatót Gaspard Dughet és Sébastien Bourdon egy-egy műve. A XVIII. század kiemelkedő festészetét olyan művészek reprezentálják, mint Antoine Watteau („A duzzogó lány”), Francois Boucher, Nicolas Lancret és Hubert Robert, akinek „A Villa Madama parkja Rómában” című világhírű vásznát láthatják a látogatók. Wátteau és Lancret törekvéseit fejleszti tovább J. Honoré Fragonard, „A lopott csók” című vászna szerepel a kiállításon: A XIX. század elejének francia tájképfestészete Eu- rópa-szerte példát adott a művészeknek. A valóságábrázolásra törekvés mutatkozik Théodore Rousseau és Jules Dupré művein. Az impresszionista mesterek közül Alfred Sisley Sajna-parti tájával és P. A. Renoir elragadó gyermekképmásával szerepel a kiállításon, a századvég különös egyénisége, az új utakon járó Paul Gauguin pedig, aki élete jelentős részét a déltengeri szigeteken töltötte, egy erőteljes vászonnal: a „Tahiti nő gyümölcsösei”. Paul Cézanne örökké újat kereső művészetébe „A Marne partjai” című jellegzetes tájképié ad betekintést. A ma élő mestereket a spanyolországi születésű, de a század eleje óta Franciaországban élő Pablo Picasso két alkotása képviseli. A le- ningrádiak a művész kék- korszakának egyik híres darabját, a „Női fejet”, valamint a kubista törekvéseket mutató „Csendélet klarinéttal” című alkotását küldték el a budapesti bemutatóra, amely 1954-től a tizedik jelentős külföldi kiállítása az Ermitázs francia mestermű- veinek. na. De a város vízgondjai is azt sugallták, hogy nem szabad a vízhálózatot fejleszteni csak olyan mértékében, amilyen arányban nő a kitermelt viz mennyisége. Arról pedig már írtunk néhányszor, hogy Gyöngyös a szomjazó városok közé tartozik, a teljes megoldás hosz- szú éveket vesz még igénybe és — nagyon sok milliót. ♦ — Mi sem lenne könnyebb, mint bevezetni a vizet azokba az utcákba is, ahol ma még nincs. De ebből még nem lenne víz, csupán vezeték. Felelőtlenség volna ez azokkal szemben is, akik most kapcsolódnak be a vízellátásba és azokkal szemben is, akiknek a lakásában már megtalálható a vízvezeték. Ezt az érvelést el kellett fogadnunk. De az ígéret...! Előkerült az idei költségvetés, amiből meg tudtuk állapítani, hogy néhány ezer forint értékben lehet az idén a városban vízhálózatot bővíteni. Itt találtuk meg a szóban forgó Petőfi utca nevét is. Most már az illetékes előadónál kellett megérdeklőd- ná, hogy a tervbe vett bővítés a gyakorlatban mit eredményez majd. Röviden: mintegy 240 méter hosszban kerül cső a földbe, nagyjából a Szőlőskert utcai elágazásig. Ha sikerül még átcsoportosítással pénzt biztosítani, akkor meg f|069. július 9., szerda t SATUNOVSZKIJ: EZREDES KUDARC# 3. Méreg az övben A rossz előérzet már akkor hatalmába kerítette Priedi- tiszt, amikor egy évvel ezelőtt átlépte a szovjet határt. Az első lépéseket úgy tette meg lett földön, mintha szakadék szélén járna. Elásta rádióját. Csak azt tartotta magánál, ami az övébe volt varrva, a legfontosabbakat. Címeket, a kódot, a rádióadások menetrendjét, a mérget, felszerelést a titkosíráshoz, raásfélezer rubelt és a Petrisz Janovics Prieditisz névre szóló papírokat. Pénz is volt nála tehát, de nem mert betérni a falvakba, mert félt a lebukástól. A Rigáig vezető úton — egy hétig tartott — csak sárgarépán és céklán élt Prieditisz makacsul kitartott amellett, hogy nővérénél száll meg, jóllehet főnökei kategorikusan megtiltották, hogy rokonainál mutatkozzék. Nem mert elmenni a Cull által adott címekre. Félt az i meretlen emberektől, fáradt volt s összetört. Az utcán játsz j kisgyermekekben is kéme lhárí.tókat látott. Érdemes lett volna megtennie ezt a nehéz utat, erdőkön, mocsarakon át, bujkálnia a katonák elől, nyers zöldségen élnie, ha mindjárt az elején lebukik? Félt az emberektől és nem hitt nekik. Senkinek. Ezért bújt el nővérénél. Rigától a határszéli ligetig vezető utat. ahol a rádiót elrejtette, azóta tizenkét alkalommal tette meg Prieditisz. Minden hónap tizennyolcadik napján kiásta a vevőt az öreg nyárfa alól és meghallgatta a kémközpont adasát. Végülis elhatározta, hogy hazahozza a rádió adó-vevőt az erdőből. Ez természetesen kockázattal jár, de nem veszélyesebb-e minden alkalommal az erdőben dolgozni? A ház pincéjében, egy, több évtizede ott heverő és már szétesett dívány mögött készített rejtekhelyét. Kényelmesebb és veszélytelenebb lesz itt tartani a rádiót Hiszen Mildánák is föltűnhe hogy egyetlen tizennyolcad: kára virradó éjszaka sem alszik otthon ... A -döntés kétségtelenül logikus volt, s 5 megkérte Cullt, hogy az adásokat tegyék át a nappali órákra. De vajon lesz-e valami haszna ennek? .. .Már egy éve, hogy leveleket küld a központnak és hallgatja a válaszukat az éterben. Majd egy éve, hogy Prieditisz első jelentését elküldte az óceánon túlra. Kivárta, míg Milda munkába megy, majd övéből elővett egy titkosírás-tablettát és egy fény- képnegatívot. A képen csendes tengeri táj látszott. Prieditisz nagyítóját közel vitte a tartalmú levelek az amerikai instruktorok szerint kitűnően megfelelnek a célnak. Prieditisz ezekután a tablettát egy pohár forró vízbe dobta, majd kihúzótollal felkavarta az oldatot és a sorok közé a következőket írta: • „Szerencsésen eljutottam Rigába. Bejelentkeztem, senki nem gyanakszik rám. .Imanttal’ és .Borisszái’ nincs kapcsolatom. Küldjétek pénzt, enélkül nem tudom megkezdeni a munkámat”. Cull bizonyára meglepődik azon, hogy ilyen hamar nyakára hágott a pénznek. De azt lemezhez. A hullámok között egyszeriben láthatóvá váltak a betűk: a cím, amelyre a kémközpontnak írt leveleit kellett küldenie. Elővett egy ív papírt, go- ■óstollat, s hozzáfogott a le- . „'líráshoz. Egy bizonyos Annát igyekezett rávenni arra, hogy térjen vissza hazájába. Az ilyen és -ehhez? hasonló mégsem vallhatja be, hogy ijedtében még a határszéli' erdőben elszórta a kapott bankjegyeket. A levelet néhány percig a gőzölgő teáskanna fölé tartotta, hogy a titkos szöveg láthatatlanná váljék, majd betette egy könyvbe s nehezékül ráhelyezte a vasalót A borítékra, a feladó helyére egy lakáscserét hirdető nő nevét írta ki az újságból. Tizennyolcadikára virradó éjjel Prieditisz ismét a rádió mellett ült. Az adás pontosan a megjelölt időben kezdődött. Prieditisz feljegyezte a rádióüzenetben közölt számoszlopot majd elrejtette a berendezést. „Gratulálunk szerencsés megérkezéséhez. Kezdje meg a feladat végrehajtását. A haza hálás lesz önnek” — hangzott az üzenet. Néhány nap múlva, alig hogy lábát betette a lakásba, a társbérlőnő előperdült a szobájából. A nőt Prieditisz ki nem állhatta. Kíváncsi volt és beszédes természetű. A társbérlőnő ütokzatos- kodva mosolygott: — Petrisz Janovics, levele van. No nem, nem adom csak úgy oda. Mit kapok érte? Prieditisz ijedten nézett a nőre. Nincs ebben valami csapda? — Levél, nekem? — kérdezte meglepetten. Prieditisz valóban nem tudta elképzelni, ki írhatott neki. — Igen, magának, Moszkvából. Anderszon polgártárstól. Tessék, itt a feladó neve a borítékon. Prieditisz megrántotta a vállát: — Valami tévedés lesz. Ilyen nevű embert én nem ismerek. Az asszony hirtelen éltesei vetlenedett: — Akárhogy van, — nyújtotta át a lewstet — Látom. úgysem kajjq&iiéöe-jsenit mit. ■ i
