Népújság, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-06 / 154. szám

PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI-BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAP/A XX. évfolyam, 154. szám 12 OLDAL, ARA: 1 FORINT 1969. július 6., vasárnap Ijemomlott a Humor-kormány Súlyos belpolitikai válság előtt OLASZORSZÁG A szocialisták jobbszárnya új pártot alakított ROMA: Nenni, az Olasz Szocialis­ta Párt pénteken- lemondott elnöke lemondásra szólítot­ta fel a Rumor-kormányt. A szocialista párt jobb­szárnyának tagjai szombaton délelőtt összeültek és hiva­talosan megalakították az „Egységes Szocialista Párt”- ot, amelynek főtitkára Mau­r~ ; Vasárnapi jegyzetünk Lélektani ro Ferri, a szocialista párt egykori főtitkára lett. A szo­cialista párt 121 tagú közpon­ti bizottságának 36 tagja tá­mogatja őket. Tegnap, késő délutáni hír- ügynökségi jelentések szerint Nenni külön-külön tárgyalt Rumorral és Saragat köztár­sasági elnökkel. A tanácsko­zás eredményei lapzártánkig nem ismeretesek. Hírügynökségi jelentések rámutatnak, hogy Olaszor­szág súlyos politikai válság előtt áll. A Rumor-kormány várható bukása minden bi­zonnyal új parlamenti vá­lasztások kiírását vonja ma­ga után. A kommunisták jóllehet — az AP szerint — nem kerülnek majd be az új kormányba, előrelátható­lag megerősödve kerülnek ki a megtartandó új válasz­tásokból. Lapzártakor érkezett: teg­nap az esti órákban a Rumor- kormány benyújtotta lemon­dását. (MTI) E2S Mire költötték a falu pénzét ★ Kikapós menyecskék hóhérkézen ★ Űj folytatásos kémregényünk: Cull ezredes kudarca ★ Pályázatunk: Fotozzon a Népújságnak! Mi Viso&ifa ? Mint olvasóinknak beszámoltunk róla: az első blokk kapcso­lására már sor került Visontán, és már áramot adott a Ga­garin Hőerőmű. A szakemberek ezekben a napokban értéke­lik, vizsgálják a berendezések működését. Jól halad a né­gyes és az ötös Heller—Forgó hűtőtorony építése is, és ..rajt­ra kész” a törőmű első egysége. Képünkön a negyedik to­rony X „lábai” és a trombitaperem. (Cikkünk a 3. oldalon) AA'WVNAAWVWVNAA/WWNAAA/VAAAMA/WWWWWWWWWVWWWWVA háború A minap régi, kedves ba­rátommal jutottam össze, akivel nem is olyan régen, még a vizsgáztatók ajtaja előtt topogtunk idegesen. Kölcsönösen megörvendez­tünk egymásnak, elsoroltuk az ilyenkor szokásos összes kérdést; van-e már asszony a háznál, gyerek, na és hogy megy a sorod? Bará­tom arca elkomorult kissé és ezt mondta: jól, hivatalo­san jól. Falura kerültem, főagro- nómus vagyok. Szépen ke­resek. Nem is ez a baj. A \ hivatalos elfoglaltság nem minden. A munkahelyi helytálláson kívül van a fa­lun egy „második front”, egy másik arcvonal, ahol lélek­tani háború folyik. Nem a munkahelyemen vívom. Ott­hon, az utcán, a sarki be­szélgetéseken. Ahogy mesélt, kirajzoló­dott előttem az idősebb kol­léga alakja, aki közös ház­ban él velük, az udvaron levő vízcsapot lelakatolja, mert az az ő jogos, személyi tulajdo­na, így a fiatal agrármér­nök felesége több száz mé­terről hordja a vizet, az ut­cai kútról. Az idősebb kol­léga nem adja át ólját ifjú társának, hogy az sertést hizlaljon, holott neki semmi szüksége rá. Az idősebb kolléga a nagykapu előtt lu­cernával veti be a földet, megakadályozva a termény behordását az udvarra, s a széles baráti körrel rendel­kező ,.nagymenőnek” csak egy telefonjába kerül, ha valami számítását keresz­tül akarja húzni „zöldcső- rű” társának. A fiatalasz- szony reggel megmérgezve találja kedvenc kutyáját... Nem nagy ügy, persze, hogy nem. De ahhoz éppen elég, hogy a falu új befogadottja, hajnalonként morozusan ballagjon az em­berek közé, hogy rosszked­vűen, ingerülten dolgozzon egész nap, hogy a belső tűz, amellyel munkához látott, hamuvá roskadjon, hogy ne képességeinek megfelelően dolgozzon, mert tudásának, munkakedvének, erejének java részét beleöli a máso­dik arcvonalon dúló látha­tatlan hadviselésbe, a lélek­tani háborúba. (Sz. A.) Meggyorsítják a közműépítés fejlesztését őt új korszerű vállalat kialakítását tervezik Kétszázmillió forintos adóhiányt fedeztek fel a pénzügyi revizorok SO millió bírság A kormány gazdasági bi­zottsága megtárgyalta és tu­domásul vette az Építésügyi és Városfejlesztési Miniszté­riumnak — ’ az OT,' a KPM és az OVH egyetértésével — kidolgozott előterjesztését a közművek építésére alkal­mas technológiák és a kapa­citás gyorsabb fejlesztéséről. Ennek alapján a szocialista építőiparnak az eddiginél na­gyobb ütemben, évente 12— 15 százalékkal kell növelnie a közműépítési kapacitást, el­sősorban az ÉVM, a PVH és a tanácsi vállalatok fejlesz­tésének útján. Szükség lesz újabb speciális közműépítő vállalatok alapítására is. öt korszerű, évente 300—500 millió forint értékű mély­építési munka elvégzésére alkalmas vállalat" kialakítá­sát tervezik. Gondoskodni kell az új vállalatokhoz és a régiek fejlesztéséhez szükséges munkaerőről is. A termelé­kenység jelenlegi szintjén mintegy 40 ezer dolgozóval kellene növelni a közműépí-> tésben foglalkoztatott mun­kások számát, de ilyen nagy arányú bővítésre nincs mód. A termelékenység lényeges fokozását segítő korszerű fejlesztési intézkedések alap­ján. már jóval kevesebb, mintegy 16 ezer új dolgozó is elegendő lenne, de ennek a munkaerőbázisnak a megte­remtése is nagy gondot je­lent. Többi között fel kell mérni a bányászatból felsza­baduló munkaerő alkalma­zásának lehetőségeit is. Alapvető teendő a közmű­építés gépesítése, munkamód­szereinek korszerűsítése. A közműépítés gépesítésére rész­letes javaslatokat kell kidol­gozni és ez év végén kell a Gazdasági Bizottság elé ter­jeszteni. A Gazdasági Bi­zottság ugyanakkor utasítot­ta az érdekelt minisztériu­mokat, főhatóságokat és szer­vezeteket, hogy a fejlesztés­re vonatkozó javaslatok ösz- szeállításában nagy figyelmet fordítsanak a közműépítés anyagi-műszaki bázisainak megteremtésére. Az új gazdasági mechaniz- mus_ bevezetésével a , kor­mány létrehozta a Pénzügy­minisztérium Bevételi 'Fő- igazgatóságát, annak területi igazgatóságait és a megyei, megyei jogú városi adóhiva­talokat, amelyek azt vizsgál­ják, hogy a vállalatok eleget tesznek-e pénzügyi kötele­zettségeiknek, szabályszerű­en képezik-e és használják-e fel alapjaikat, s megfelelnek- e az előírásoknak az ered­ményelszámolások. Az egyik legnagyobb első fokú adóhatóság, a budapesti területi igazgatóság eddig mintegy 230 vállalat pénz­ügyi tevékenységét vizsgálta meg. Mint az igazgatóság vezetői, az MTI munkatársá­nak elmondották, általános tapasztalatuk, hogy a válla­latok az általuk megállapí­tott adóalapok, illetve ered­ményeik alapján eleget tet­tek befizetési kötelezettsége­iknek. Mégis viszonylag je­lentős az az összeg, amit a pénzügyi revízió adóhiány­ként feltárt. Jó néhány válla­lat ugyanis mérlegében hely­telenül jelölte meg eszköze­inek értékét, az előállított termék önköltségét, s emiatt a vállalati nyereséget sem a valóságnak megfelelően mu­tatta ki. A megvizsgált 230 vállalatnál csaknem 200 mil­lió forint adóhiányt állapí­tottak meg a revizorok, a mulasztást elkövető vállala­toknak nemcsak ezt a hiányt kell pótolniok, hanem össze­sen mintegy 50 millió forint bírsággal is sújtották őket Több vállalat az önkölt­ség terhére számolta el be­ruházási költségeit, holott ezt a fejlesztési alapból kellett volna bdztosátaniuk. Más jellemző hibacsoport, hogy késedelmesen aktiválták a be­ruházásaikat. Jelentős azok» nak a vállalatoknak a költi is, amelyek költségeiknek egy részét nem az adott év­re, tehát 1968-ra, hanem 1969-re számolták el. Jelentős adóhiányt állapí­tottak meg a budapesti bevé­teli igazgatóság munkatársai az Országos Likőripari Válla­latnál, a Csepeli Vas- és Fém­művek vállalatainál, a Vörös Csillag Traktorgyárban, a Te­lefongyárban, a Hungaroca- mion nemzetközi közlekedési vállalatnál. A hibák elköveté­sében közrejátszott az is, hogy kellő gyakorlat hiányá­ban néha akaratlanul is jog­szabályellenesen értelmezték az új rendelkezéseket. Az adófizetési kötelezettsé­gek helyesbítésére azonban nemcsak a pénzügyi revízió az egyetlen módszer. A vál­lalatoknak érdekük, hogy még a pénzügyi revízió előtt önre­vízióval tárják fel és jelent­sék az esetleges hibákat, mert ilyen esetben mentesülnek F bírság alól. (MTI) Országgyűlés — TÜL VAGYUNK AZ ÉV FELÉN, az országgyűlés a tavalyi költségvetés megvitatása során, tehát figyelembe vehette a gazdálkodás idei tapasztalatait is. Ügy is mond­hatnánk, elsősorban a reform másfél éve foglalkoztatta a képviselőket. Két és fél nap tanácskozás, három részből álló tárgy- sorozat, negyvenöt felszólalás, amelyek — országos és he­lyi összefüggésben — átfogják a bevételi és kiadási olda­lon egyaránt mintegy 140 milliárdos állami költségvetés egészét. Mit lehet ebből kiemelni? Alighanem a legfontosabb probléma, amely nemcsak a pénzügyminiszteri beszámoló, hanem számos nagyobb lélegzetű vagy szőkébb körű hozzászólás középpontjában állt, a termelékenység—foglalkoztatottság—bérezés kér­déscsoport volt. Igen sok oldalról elemezték ezt a képvi­selők és végül is egységes álláspont alakult ki. E szerint, az úgynevezett közgazdasági szabályozó eszközök is hoz­zájárultak ahhoz, hogy országszerte túlzottan előtérbe ke­rültek a létszámgyarapító törekvések. Pedig a teljes fog­lalkoztatottságot nem egy-egy vállalat hatókörében, ha­nem népgazdasági szinten kell megvalósítani, illetőleg fenntartani. A vállalat legfőbb kötelessége, nemcsak a saját, hanem az egész népgazdaság érdekében, hogy na­gyobb jövedelmezőségre törekedjék, nem elfeledkezve természetesen a szocialista gazdálkodás normáiról. EZ AZ ÜGY AZÉRT IS ELSŐRENDŰ FONTOSSÁ­GÚ', mert az idén még a tavalyinál is csekélyebb a ter­melékenység szerepe a termelés növekedésében. Márpedig ez a legfőbb forrása a jövedelmezőség javításának és a személyes jövedelmek, nem utolsósorban a reálbérek fo­kozottabb növelésének, valamint a keresetek ösztönzőbb differenciálásának is. amelynek fontosságában mindenki egyetértett. Ha pedig a vállalatok takarékoskodni kezde­nek a munkaerővel —, mert az érdekeik ezt diktálják —. akkor munkáskézhez juthatnak azok az ágazatok, üzemek, amelyek ma égető munkaerőhiánnyal küzdenek, minde­nekelőtt a szolgáltatások. Vagy: azonos létszámmal úgy (MTI) országos ügyek mennyiségben, mint minőségben többet és jobbat produ­kálhatnak. SZOBA KERÜLTEK AZ ÁRMOZGÁSOK IS —, ame­lyek nélkül árreform elképzelhetetlen — s az alapos szá­mítások arra vallanak, hogy ezek egészükben minimális mértékben emelték az árszínvonalat. Ezen belül mégis igaz az, hogy bizonyos árváltozások az átlagosnál érzéke­nyebben érintik a legkisebb jövedelmű és nagy családú rétegeket. Ennek ellensúlyozására, a negatív hatások megszüntetésére vagy mérséklésére nagyobb figyelemmel kell kísérni az árváltozásokat, gazdsági eszközökkel erő­teljesebben ösztönözni a lehetséges árcsökkenésekre és a fogyasztói árszínvonalhoz mérni, dinamikusan alakítani a béreket, jövedelemeket. FIGYELEMRE MÉLTÓ MEGJEGYZÉSEK hangzottak el a túlzott mértékű munkásvár.dorlásról is. Ha a válla­latok — mindenekelőtt a nyereségrészesedés segítségével — anyagilag jobban magukhoz kötnék értékes dolgozói­kat. ez az országnak is, a vállalatnak is és a munkásnak, alkalmazottnak is kifizetődne. Tehát kell is, hogy bizonyos dolgozó rétegek munka­helyet változtassanak, másutt, más esetben pedig éppen az ellenkezője szükséges. Az ilyen értelmű egészséges mozgás és stabilitás elősegíthetné, hogy megerősödjenek azok a rugalmas kis- és középüzemek, amelyeknek mun­kájára a belső ellátás és a külkereskedelem szempontjá­ból egyaránt mind nagyobb szükség van és hogy egész­séges módon változzék a termelés, a gyártmányszerkeze­tek mai összetétele, szélesedjen az eladásra kerülő áruk választéka DE NEM CSUPÁN AZT KÍVÁNJÁK ÉRZÉKELTET­NI —, persze csak jellemzésképpen — amiről a képvise­lők tárgyaltak, hanem azt is, hogy miként tanácskoztak A nyíltság, őszinteség, a kritikai szellem jobban jelle­mezte ezt az ülésszakot minden megelőzőnél. Az ország- gyűlés növekvő felelőssége nyilvánul meg ebben, aminek igen nagy szerepe van. még inkább lesz az ország ügyei­nek: bölcs intézésében. (B. j.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents