Népújság, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-05 / 153. szám

Filmfórum Egy férfi kétszobás lakással Lengyel film A filmnek ez a magyar plakát- és apróhirdetése ne vegye el senkinek a kedvét: nézze meg ezt a kellemes hangulatú lengyel vígjátékot! Mióta Diogenész meglakta azt a bizonyos görög hordót, azóta mindnyájan tudjuk itt, Európában, hogy a iakáskér- dés nemcsak egy a sok kö­zül. A lakás vagyon, a lakás lehetőség, a lakás minden, ha van egy fiatalember, aki­nek az anya mellőb elszaba­dulás egyúttal a szerelmet is jelentené. Hogy hányán és hogyan jelentkeznek erre a lakásbirtoklásra a lányok közül? A forgatókönyv írója nem kívánja felsorolni a vi­dám lehetőségeket, csak ki­választ öt típust, s mintha csak MarceÚo Mastroianni • olasz kispolgárát akarná idézni, közéjük veti Tornászt, ezt a tucatigényű, önállóság nélküli fiatal sebészt, akiről az anyja joggal hiheti, hogy a tej megalszik a szájában. Mindenütt és azonnal lépre megy, mert ő a nagy boldog­ságért született a Világra és a közeli csillogás, vagy a csil­logás közelsége megvakítja. Arra még van ideje és kri­tikája. hogy időben felköltse magát a szerelem vagy a kí­vánás egyáltalán nem halálos mérgezéséből. Azért jó vígjáték ez a film, mert a témát egy pont­hoz kötve úgy sétálja körül ötletekkel, fordulatokkal, hogy a néző a mai ember minden nagy gesztusára és apró mozdulatára ráismer. A McGill — Egy úriember tulajdona J (Szerda, 20.20) A tv-filmsorozat legújabb darabja. McCJill legújabb ka­landja — miként az eddigiek is — nyomozás: egy kedves, csinos milliomos kisasszony felkéri őt arra, hogy vállalja el egy állítólag hamis fest­mény ügyében a valóság ki­derítését. Ennek során sok mindenre fény derül, ha nem is a tervezettnek megfele­lően. .. A tv-bérlet hang­versenykalauza (Szombat. 18.20) A vasárnap 18 20-kor har­madízben képernyőre kerülő televíziós hangversenysorozat előzetese ez az adás, amely­nek során a karnagy, Sándor János mutatja be, zenei il­lusztrációkkal, a két, másnap előadásra kerülő zeneművet. A Zeneakadémia Nagytermé­ből sugározzák Mozart G-dúr fuvolaversenyét — a győri Filharmonikusok előadásá­ban, Kovács Lóránt fuvola- művész közreműködésével. A másik Haydn egyik legnép­szerűbb szimfóniája: az Üst­dob szimfónia, amelyből szombaton szintén részletek, vasárnap a teljes mű hang­zik el... Iszak Babel: A kezdet | (Vasárnap, 16.50) Tv-fiim az Irodalmi Képes­könyv című tv-sorozat darab­jaként, a világhírű szovjet író születésének 7:5. évfordu­lója alkalmából. A sokat vi­tatott életmű — mindössze egy vékonyka kötetnyi írás — ma már az öt megillető hely­re: a világirodalom klassziku­sai közé került A tv-film a Lovashadsereg című novella- füzér darabjaiból illesztett néhányat egymás mellé, s — érthetően — az írót megteste­sítő figurát, a Szemüvegest (Sínké László alakítja) állí­totta u középpontba. Az intel­lektust, akinek magatartásá­ból, belső monológjaiból állít­hatjuk össze azt az utat, ame­lyet ő megtett a vérben szü­lető forradalom harcai során, amíg visszatalált a már álta­la is elfogadható valóságba, az emberekhez. A csak né­hány — hét-nyolc — novella .motívumait feldolgozó film­ben elsősorban a líraiság és a gondolatiság kapta a hang­súlyt Dömölky János rende­zésében és Szántó Erika dra- matizálásában. Babel sajátos világának magyarra és képre fordításához Wessely László műfordítása értékes hozzájá­rulás volt, s nagyban segítet­te a szövegköltészetnek a képköltészettel való összeöt- vözését. A. Gp. társadalmilag kiérlelt és ma már bevett játékszabályok nagyjából ugyanazok a len­gyeleknél is, mint nálunk, azzal az egészséges légkört árasztó enyhe cinizmussal együtt, amely férfiszemszög­ből nézi a nők tarka, bájos, de egyáltalán nem veszély­telen világát. A film rendezője, Leon Jeannot tudja, hogy a férfi és nő kapcsolata — annak végső fázisában is — kaland, mert egyik sem tudja a játsz­ma végét előre, nem ismeri, nem ismerheti a bonyolult vagy éppen egyszerű folya­mat hosszát, őszinteségét, ud­variassági buktatóit. S ezért, akárcsak az életben, a film­ben is bármikor félbe lehet szakítani. Drámai felfogás, vagy humor dolga az egész. Itt a humor szökteti magas­ba a nevetést, amíg aztán kárörvendően, vagy meg­nyugodva — ki-ki vérmér­séklete szerint — tudomá­sul vesszük, hogy a határ­időre nősülő Tornász asak felsül a lakással, de meg­kapja helyébe a szerelmet, az élet egyik legszebb és leg­nagyobb ajándékát. Még ak­kor is, ha a szerelem illanó illúzió is egyben. A fiatal orvost Bogumil Kobíela alakítja. Olasz és francia példaképei ellenére is egyéniség és természetes hu­morral viseli sorsát a film­ben. A csinos nők egész sora jelzi, Iga Mayr, Ewa Szykuls- ka, Barbara Modelska, Alicja Wyszynska. Maja Wodecka, Wanda Zejmo, hogy a len­gyel filmművészet új arcok­kal színesedik. (farkas) Ott voltam a Waterlooi csatában. .. Rod Steiger, mint Napóleon '■£' sí: j . * Az Ungvár- ra érkezése­met követő hajnalon megszólalt szobámban a telefon. Bállá László, a Kár­páti Igaz Szó főszerkesztője hívott fel: — Van-e kedved ma részt venni a W aterlooi csatában ? Azt hittem, tréfál. Hama­rosan kide­rült azonban: olyan riport­témát ajánl, amely csak ritkán adódik az újságíró életében. Kinek nem dobogtatná meg a szívét, amikor hallja: Ungvártól 20- km-re, Szerednye és Alsó- szlatina határában forgatják a film történetében eddig legköltségesebb. kétrészes monstre alkotást, a Water­looi csatát. És a főrendező maga Szergej Bondarcsuk, a monumentális filmek világ­hírű alkotója. Háromnegyed napot töltöt­tem el a „hadszíntéren”. A kötetre való élményt meg­próbálom rövid mondatok­ban leírni. Találkozás Bondarcsukkal Szelíd lankák váltakoznak magas hegyekkel, haragos zöld erdőket zúgat a szél a hegyek oldalán. Keményep süt a nap, a lankákon szőlő­sorok — Szerednye híres bor­termő vidék, — a lankák egy része azonban kopár. Ezeken foglalnak helyet, egyelőre pihenőben, lábhoz tett fegy­verrel a dragonyosók, pat­tantyúsok és gárdisták ezrei. A szivárvány minden színé­ben tündökölnek a korhű öltözékek, amelyeknek elké­szítésére — Mario Garbuglia fődivattervező elgondolásai alapján — tizennyolc szovjet város hetvenhárom iparvál­lalata kapott megbízást Átkelés az Elbán (Vagyis a megáradt Latorcán) A díszlettárban annyi a látnivaló, hogy megszédül tőle az ember: a porosz lé­giósok fekete színű, ezüst ha­lálfejes verettel díszített ka­lapjaitól az aranyozott mell­vértekig. a tölténytáskáktól a gyémántokkal kirakott kar­dokig, minden látható itt. Bondarcsuknak jelentették: újságírók keresik. Otthagyva kis társaságát, elibénk sietett és készségesen állt rendelke­zésünkre. — Az clasz Dino de Lau- rentiis cég és a Moszfilm kö­zös vállalkozása ez a hatal­mas film, amelynek méretei minden eddigi monstre film méreteit meghaladják. A Há­ború és béke. valamint a Cleopatra is sokba került, ez azonban még többe: 25 mil­lió dollár a gyártásra elő­irányzott összeg. — Ügy hallottuk, nemzet­közi színészélgárda játssza a főszerepeket. — Jól hallották. Napóleon szerepét az amerikai Rod Steiger formálja, Ney mar- sallt Dean O’Harley alakítja. Combrone szerepében a nép­szerű Szamojlov Jevgenyijt látjuk. A francia királyt a világhírű amerikai művész, Orson Welles formálja meg. A kanadai Cristopher Plum­mer mint Wellington irányít­ja májd seregét a csatame­zőn. Érdekesség egyébként, hogy éppen Wellington sere­gében, számos amerikai, <VWrtW.VWWtfWWWWWV«WWVVWVWVyWWVVlVWWWVWWWMWWWVWMVWWW<WWWWWWaVWWVV-- ­1969. július 5,, szombat A „rivalda” fényei már jó ideje nyári álmukat alusz- szák. A színpadon, ahol em­berek lettek emiberebbek, ahol dal gyöngyözött, tréfa csattant, hős bukott el és szerelmes talált a párjára most a néma csend mondja hallhatatlan monológját. A széksorok, mint valami ásító nagy száj furcsa fogsorai, • már kihűltek az emberi tes­tek egykori izgő-mozgó, vagy dermedten, mozdulatlan me­legétől. Nyári szünet. A színház Egerben is be­csukta kapuit, a premierek, az előadások ma már csak emléket jelentenek egy eltelt évad után és nem a várako­zás izgalmát, — színészi ala­kítások sikereit, vagy kudar­cait: vizsgázott a színház az ezerfejű cézár előtt és az ezerfejű cézár is vizsgázott, — önmaga előtt is. Szeretem a színházat. Évek. évtizedek óta hiszem, hogy ismerem a színházat, hogy mindig ás újra rájöjjek, olyan mint egy varázsos asszony: kiismerhe­tetlen. Szeretem a színházat, mert ott közvetlenül szól hoz­zám az ember, mert ott fris­sen, elevenen csendül nekem a hang, mert ott tanú ja lehe­tek a mindig meg-megújuló pillanatnak: a művészet, a mű születésének. A művészet születésének? Igen! De a tal­mi bukásának is. Kinek van türelme, hogy végigfigyelje a szobrász vé­sőjét, amint a kőből igét, a festő ecsetjét, amint színek­ből, formákból drámát kom­ponál? De a színpadon, ott és előttem bontakozik ki a szí­nészi eszközök naponta i: más, naponta is megújuló pa­lettáján az ember tragédiája, felemelkedése, vagy bukása, ÉVAD UTÁN megtisztulása, vagy megsem­misülése — ott és előttem lesz valaki valami mássá, — hogy más valaki legyen. Ezért szeretem a színházat. Ezért is szeretem á színhá­zat. Mert a színpad nemcsak művészi alkotóműhely. Első­sorban és alapvetően az. De alapvetően és elsősorban po­litikai is. Nem a politika na­pi aktualitáséi kommerciáló- dására gondolok. Ellenkező­leg. Ha a politikára úgy gon­dolunk, mint olyan eszközre, amely nélkül nincs előreha­ladás sem gazdaságiakban, sem szellemiekben, sem az iparban, sem a kultúrában, ha úgy gondolunk iá, mint kifejező formára és tartalom­ra a társadalmi rendszerek megkülönböztetésében, — nos, akkor a színház döntően és elsősorban politikai mű­hely. Természetesen nemcsak a műsorpolitikairól van itt szó. Sematikus és hamis megkö­zelítése lenne a „színház, mint politika” fogalmának megközelítéséhez. E forga­lomhoz tartozik — és milyen szorosan! —, hogy kik járnak színházba: milyen az előadá­sok színvonala, kiállítása, rendezése, színészetbeli igé­nye; hogyan alakul egy jól eltervezett évad-program da­rabjainak sorrendje; milyen a színház propagandája; uram bocsa’ milyen a színé­szek magánélete, — hogy csak néhányat említsek a száznyd közül. A távlat nemcsak megszé­pít, de megtisztít is. Egykori és pillanatnyi szubjektív be­nyomások, jó, vagy rossz ér­telemben szubjektivek, az idő távlatából pontosan any- nyit kopnak, hogy legalábbis megközelítően felbukkan aló­luk a realitás. A színházi évadnak egy hónapja vége már, — lehet, hogy sok, le­het. hogy kevés ez az idő eh­hez a realitáshoz. De töpren­gő ítéleteinek meghozásában, már ami a színház elmúlt évi munkáját illeti, e sorok író­jának is megvan a tévedés­hez való joga. Bár úgy ér­zem, hogyha az ítélet „tisz­taságában” nem is jutok el mondjuk — kémikus nyelven szólva — a második „9-esig” sem. mégsem túlzás, ha le­írom: az Egri Gárdonyi Géza Színház a magára vállalt jó műsortervét igényesen és jól valósította meg. Egy populárisabb program szem- és „szín”-tanúi lehet­tünk, ügyes váltásokkal ke­verve a nehezebb és köny- nyebb műfaj, ha nem is min­dig reprezentánsait, de min­denesetre mindig jó szándékú alkotóit. Musical és operett (az utóbbi volt a legkevésbé szerencsés), zenés játék és vígjáték, új magyar dráma izgalmas ősbemutatója, ro­mantikus dráma az immár klasszikus Lorca, majd kül­földi szerző magyarországi ősbemutatója, az újjáterem­tett Fáklyaláng, sőt még egy politikai kabaré is; összesen 12 bemutató — íme rövid fel­sorolásban is változatás kép. Valamivel kevesebb elő­adás, mint az 1967—68-as színházi évadban, valamivel több néző, s ami különösen örvendetes, hogy emelkedő nézőszám a próza, azon belül is a mához szóló, a ma prob­lémáit feszegető drámák né­zőterén. Ennyit és nem töb­bet a statisztikából, amelyek csak (?) rögzítenek. De segí­tenek is. Emlékeztetni a Ber- narda háza Kovács Máriájára és Dobos Ildikójára például, Némethy Ferenc gazdag ár­nyalatú színészi alakításaira a Nagy Romulusban, vagy a Térképen nem található Dar­vas drámában, Fehér Tiborra az Urak és elvtársakban, vagy Paláncz Ferenc Kossuthjára a Páklyalángban, — hogy is­mét csak néhány, de jelentős élményt nyújtó színészre em­lékezzem. emlékezzünk. Azzá! kezdtem, hogy sze­retem a színházat. Azzal feje­zem be, hogy továbbra is sze­rethetem ezt a színházat és abban is biztos vagyok, hogy mások is így vannak ezzel. Azok is, akiknek nem tet­szett egy-egy produkció, azok is, akik évad közben morgo­lódtak, egyszer kétszer jogo­san is, okosan is. És még jobban szeretném a színházat, ha még többen szeretnénk. Nem csak azok, akik eddig is hűséges-hűtlen kedvesei vol­tak az egri színpadnak, ha­nem azok is szeretnék, meg­szeretnék, akik eddig még nem jutottak el a színházba, talán azért, mert még eddig nem jutott el hozzájuk a színház. Ha az új évadban létrejön­ne egy ilyen új randevú, es­ti randevú az új kedvesekkel, már most, megelőlegezném a következő évad sikerét. öyurkú Géza olasz és angol szereplő van. Ennek oka, hogy az angol­szász színészek alakítása, temperamentuma jobban megfelel az eredeti — kora­beli — elgondolásoknak, hi­szen a wellingtoni sereg an­nak idején főként angolokból, hollandokból, skótokból te­vődött össze. Valóságos hadvezérek is Amíg Alfredo de Lauren- tiisBzel a film olasz gyártás- vezetőjével beszélgettünk, az Elbától Waterlooig gyalog­ló, elfáradt, összetört Napó­leon maradék serege élén megérkezik, hog.v találkozzék a francia király által elfo- gatására eléje küldött Ney marsall csapataival. A szem­ben levő hegyoldalon való­sággal cammognak a napó­leoni katonák, köpenyük-ru- hájulc szakadt, sáros, arcuk borostás. A császár is vagy húsz évet öregedett Szemben velük a királyi katonaság, az imént már em­lített tündöklő tarkaságé, korhű ruhákban, eredeti fegyverek mellett. Fent a he­gyek oldalán karéjban a lo­vasság, meg a tüzérek. Meg­indulnak a ködfejles2tők,' hogy szomorúbbá, a hely­zethez illőbbé tegyék aa egyébként napsütéses vidé­ket. Fent a magasban, vadász- leshelyhez hasonló emelvé­nyen, ősz katona foglal he­lyet. Rengeteg kitüntetés sza­lagja a mellén. Szviridov Pjotr, a gyártás szovjet fő­igazgatója elmondja: Mihail Kazakov hadseregtábornok az illető, aki segédtisztje tár­saságában foglal helyet és URH-készülék segítségével irányítja a hadmozdulatokat. Luscsinszkij hadseregtábor­nokkal együtt ők ketten az általános katonai tanács­adók. A lovassági hadmozdu­latokat Oszlikovszkij Nytko- láj altábornagy ellenőrzi, il­letve irányítja. Hat hónap alatt készül el Szergej Bondarcsuk és a közben odasereglett gyártási., szakemberek elmondták: míg" a Háború és béke négy esz­tendeig készült, ez a lényegei, sen nagyobb film mindössze, hat hónap alatt „all össze”’.. Jelentős részét már leforgat-;; ták Itáliában, a többit pedig-- itt, a Kárpátokban. Néhány;, napnál előbb vették szalagra... az Elbán való átkelést a megáradt Latorcán. Megkérdeztük Alfredo ’de Laurentiist, igaz-e, hogy aa amerikai Paramount is „benne van” a finanszírozás-’ ban, mint hírlik? — Tévedés — mondja, —'• A film kizárólag szovjet- olasz koprodukció. Annyi tény, hogy a Paramount és a Columbia is részt vesz majd a terjesztésben. — Mikor láthatjuk a Wa­terlooi csatát a mozikban? — Október 10-re kész a felvétel, indul a vágás és a többi „apró munka”. 1970- ben már vetítik a mozikban ?> filmet. jBűfcafc lóztef

Next

/
Thumbnails
Contents