Népújság, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-31 / 175. szám
laszáslevestöl a lángoskuüuszig Ismerőseim jöttek. S hogy C mai, kicsi lakás még kisebb konyhájának kapacitása nem mindig bírja el az étkezni vágyók megháromszorozódását és — dicsekedni is akartam speciális ételeinkkel, — kaszáslevesre, vad- ételekre invitáltam meg a vendégeket. Étterembe... A kaszáslevest és még annyi más egri specialitást hirdette ugyanis az Otthon Étterem, amikor felújították. Máshol viszont — a beharangozás szerint' — vadas ételek várják a tisztelt vendégsereget. Kudarcot vallottam... a kaszáslevessel is, a vaddisznópörkölttel • ugyanúgy, mint a remélt őzgerinccel, vagy tűzdelt nyúlpecsenyével. Néhány nap után ugyanis, hogy „elvágták a célszaiogot”, szép lassan kimaradták az étlapról a korábban nagy garral hirdetett specialitások; az egri, palóc és egyéb ételek. Maradt a korábbi tömény egyhangúság: bogrács- gulyás, pörkölt, túrós csusza, kelkáposzta-főzelék, csiki apróhús. Köretként pedig: burgonya, rizs, tarhonya... burgonya, rizs, tarhonya. S legfeljebb a tavaszi-nyári idényben egy-két főzelékféle, ami hamar elfogy. Akkor a vendég csak ebből választ-: hat: burgonya, rizs, tarhonya, is időnként ha a szakácsokat megszállja az „ihlet® — csőtészta. Aztán panaszkodnak, hogy - egy-egy vendéglő manapság ■. nehezen tudja megtartani törzsvendégét. Én a legjobb akarattal is szerettem volna í. Az a tény, hogy a magyar sajtó szinte egyszerre kiáltott fel öröjnében, hogy ezt a kezdeményezést meghallotta, mutatja, hogy valahol ebben az irányban lehet kikeverednie a vendéglátóiparnak a mostani zsákutcájából. Meg kell hagyni... ez a zsákutca nem éppen kényelmetlen számukra, hiszen, ha az egri vendéglőket nézzük is, zsúfolásig töltöttek ebédidőben, de este sem konganak az ürességtől. Még az egyáltalán nem olcsó és változatosnak sem mondható étrendjük mellett sem ... Mégis lenne egy javaslatunk,: nagyobb következetességgel kellene főzni, ajánlani a tájjellegű és olcsóbb ételeket is. A következetességet azért említem, mert ez fontos üzleti alapelv a vendéglátóiparnál — bár ezt ott is tudják, ha gyakorlatban nem is mindig alkalmazzák. Említeném a hatvani vasúti éttermet, ahol legalább egy évtizede, — ha nem régebben — mindig szerepel az étlapon a csabai tejfölös kolbászos bableves. Olcsó, ízletes, kívánatos étel. A>ki arra. Jár, leginkább ezt kéri. Néhányszor mér „kihagyták’’, de olyan nagy volt az érdeklődés iránta, annyira ajánlották egymásnak az arra utazók, hogy újra és új-i ra bevették az étrendbe és azt hiszem^ örökös szereplője lesz étlapjuknak. A dángos 5® ígyitört be nemcsak a hatrétesek, morvényok, s az any- nyi ember által szeretett pirító® kenyér is elfoglalhatná helyét étlapjainkon, (ez utóbbi főleg a reggeliző helyeken.) A derecskéi lakodalmas levest, a szajlai csülkös babot, az egri kaszáslevest, vagy a Hevesaranyoson főzött nyári, hűsítő leveseket is ide sorolnám, nem utolsósorban a valódi palóc paprikás krumplit, amelyet még csak összetéveszteni is sértés a nemtudomén milyen serpe- nyős rostélyosokkal. Miért mondjuk mindezt most.,.? Egymás után nyílnak falusi éttermek, városi turistaházak, vendéglők. De a kezdeti nekirugaszkodás után az ilyen ételek — ha akad is egy-két tájjellegű leves, sült, főzelék, vagy tészta, — hamar „lekopnak” az étlapról. Mennyi lehetőség lenne pedig ezek megkedveltetésére... Városainkban a lakosság egy; harmada faluról költözött be és sok esetben gyermekeik már nem is ismerik azokat a hazai ízeket, amelyeken szü- , leik nevelődtek. Nemrégiben néhány görhét kaptam kóstolóba. Jó negyedszázada ettem utoljára. Az udvarbéli gyerekek kíváncsian kérdezték, hogy milyen „süti’* ez? Mondtam nekik: görbe. Nézegették, forgatták, kóstolgatták és jóízűen, megették. Utána jöttek a mamák, hogy most monidijami meg, hogy hol' lehet ezt venni, mert a gyerekek kányúzzák őket a házból, -hogy ők görhét szeretnének. El tudom képzelni, milyen az maradni nem is egy helyen. De lehet? Az étlapot három nap alatt végig lehet enni. Utána ismétlés hetekig, hónapokig. Mér akinek a gyomra, ízlése ezt kibírja*; .Változatosság? A vendég alig-alrg variálhat, hiszen rögtön gond tá-* mad, ha a vesevelőhöz egy vagy két tojással többet kér, ha más körettel kívánja & húst, vagy éppen fordítva; mert a kalkulációim és a kényelmesség bizony legtöbbször arra szorítja az embert; hogy azt egye és vegye, amit adnak.m és amilyen áron adják. Ez sem -utolsó f,szempont®. Néhány kedvenc ételféleség árát volt szerencsém figyelemmel kísérni az utóbbi években', közte Q halászléét, amely gyorsabban növekedett, mint a bő esőt követő hőség «tán a ggmba. Nem kis megrökönyödéssel, lehet azt is tapasztalni, hogy egy- egy főzelék ára feltéttel még a falusi vendéglőkben is arcátlanul felmegy' 8—Í3 foj vani étterembe, de szinte í valamennyi, büfébe, »lkaim! ! sütődébe. Az sem véletlen, hogy a Budapesti Nemzetkő- f zi Vásáron nagyhírű gépeink J- mellett abszolút sikere-a só®, -f paprikás zsíros kenyérnek volt, amelyet a hosszú sorbaállás után egyaránt szívesen 1 fogyasztottak a vidékről fel- ! látogatók és a budapestiek--, a külföldiekről nem is beszélve.' Vendéglátói pari zsargon. ban szólva, tehát „van igény® < ezekre az olcsóbb, ízletesébb, 1 s főleg tájjellegű ételekre. S mennyire lenne itt a palóc vidéken. Apáink, nagyapáink ételei közül mennyien szívesen fogyasztanák a túróiban, tejfelben, tepertőben ^fürdetett’* gancát, a mákos, prézlis „begyerőt”, vagy az annyi néven tisztelt sztrapacskát, amelyet szívszorítónak, nyög- yenyeiőnek, s még jó néhány néven neveznek, attól függően, hogy mivel ízesítik. A kaprost, túrós lepények,’ siker tenne, ha a Mátra tetején, a Vidróczky csárdában, a mátnaszentimrei Vadvirágban, Galyatetőn vagy Mátraházán eredeti szlovák ételekkel kínálnák a vendégeiket és a helybelieket, mint a Tisza vidékén hallal. Milyen jólesne, ha a beígért patrádi vendéglőben igazi palóc, vadas éteteket is kínálhatnának. Vagy ha a rövidesen, megnyíló egri turistaház konyhájában a hóstyákon főzött ételek sorából is válogathatna a vendég, biztos nagyobb lenne a siker... és a bevétel. Mert nemcsak a mai fiatalok és idősek áhítoznak a tájjelegű ételekre, nagyon szívesen eszi ezt a vendég is, aki messzi vidékről került ide hozzánk. Mindenesetre ki kellene próbálni... sokkal következetesebben, nagyobb fantáziái val... szélesebb választékkal, jobb propagandával.. p Hátha megy? r. Kovács Endre ' Csillagok? öles plakátok hirdetik már napok óta Egerben: néhány nap múlva pesti csillagok teszik tiszteletüket a városban, és élő vetélkedőt rendeznek az idei táncdalfesztivál nagy sikerű dalaiból. Nem kívánok e rendkívül nagy kulturális jelentőségű, és az egész magyar társadalmat foglalkoztató nemzeti ügybe belekeveredni, ezért csak két dolgot szeretnék megkérdezni a hirdetett műsor szervezőitől: Mért méltatták kisbetűre a város köztiszteletben álló, és a magyar nyelvben eddig minden alkalommal nagybetűvel irt s írandó nevét? És vajon milyen cimejt adnának egy olyan, plakátnak, amely mondjuk Rusznyák István, Peren- esik János, Németh László, Illyés Gyula, Sinkovits Imre, Balczó András, Melis György, és Fülöp Viktor érkezéséről tudatná a város hites polgárait?l *— koós — Copperfield David — filmen Alistair Mackenzie életének első filmszerepében a gyermek Dávidot ala- kítja a Copperfield David című filmben. Creaklet, a kegyetlen Iskolamestert Sir Laurence Olivier személyesíti meg. , (MTI Külföldi Képszolgálat) Másodszorra sikerültt Elsősök klubja az egri Gárdonyi Gimnáziumban Az egri Gárdonyi Géza Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola KlSZ-bizoit- sága már tavaly megkísérelte az új elsősök klubjának létesítését. Akkor az előkészítés, a szervezés nyári nehézségei miatt nem sikerült az eredményes kivitelezés. Ezqvben — okulva a tavalyi hibákon — idejekorán indult meg az előkészítés, s ami egy évvel ezelőtt csak terv volt, most valóság lett. A KISZ-szervezet azért javasolta a klub létesítését, hogy megismertesse a leendő elsősöket az iskolai élet követelményeivel, mindennapi örömeivel és gondjaival. Ezzel tulajdonképpen könnyíteni szeretnék a beilleszkedés, az új, a magasabbrendű iskolatípusra való áttérés nehézségeit. Már beiratkozás előtt egy héttel behívták az új elsősöket, hogy ismertessék Velük a nyári 'klub programját. Az elsős rendezvényt június 26-án tartották a gimnáziumban, melynek keretében a középiskolai KlSZ-munka feladataival, jelentőségével ismerkedtek meg a leendő ,.gólyák”. Nekik " különösen tetszett a július 17-i összejövetel, amikor ifjúsági problémákról tartottak számukra előadást. A klub tagjai legközelebb július 31-én csütörtökön találkoznak Egerben. Innen indulnak egésznapos szarvaskői kirándulásra. Érdekesnek ígérkezik az augusztus 17-i program is. A leendő elsősök ekkor városnézésen vesznek részt, melyet összekötnek egy vetélkedővel. Itt bizonyíthatják a A szeptember 1—11. között Budapesten megrendezésre kerülő hatodik nemzetközi borversenyre beérkeztek a külföldi nevezések. Az összesítésből kiderült, hogy a bíráló bizottságnak nem lesz könnyű munkája: 1034 minta közül kell majd kiválasztania a legjobbakat. A, nemzetközi versenyen 21 ország képviseletében összesen 263 külföldi vállalat és cég küldte el- nevezését. A legnagyobb számiban — 81 -en — az NSZK vállalatai jelentkeztek, utána következik a 63 olasz és a 44 osztrák cég. benevezők, hogy mennyire is-? merik a város múltját és műemlékeit. A nyári klub zárófoglalkozását augusztus végén tartja. A gimnázium KlSZ-bizottsá- gának elképzelései szerint az elsősök klubjának tagjaiból szeretnék megszervezni ősztől a Gárdonyi-klubot, melyet tavaly nem sikerült létrehozni. illetően ugyancsak az NSZK áll az első helyen, 257 mintával. Távoli földrészek nedűi is asztalra kerülnes majd a versenyen. Így például Chile 3 cége, 11, Málta egy vállalata 3, Argentína 5 vállalata pedig 18 bormintát indított máris útnak a magyar fővárosba. ' A nemzetközi versenyt a mezőgazdasági múzeumban) rendezik meg. A vetélkedő után borkiállítás nyílik a MÉM Váci utcai bemutatótermében. (MTI) (P~i) n hatodik nemzetközi borverseny A—-kiállított borok számát rintig holott a zöldségféléért igen alacsony árat adnak, a- főzőtök kilója 40 fillér, stb. Mindezek Után olvassa az ember, hogy országos szinten a vendéglátás részesedése egyre csökken a kiskereskedelemben. Emiatt panaszkodnak a vendéglátóipariak s „nem értik’*, hogy miért szaporodik azoknak a száma, akik otthon főznek. A tervezés szerint ugyanis annak kellett volna következnie — az életszínvonal növekedésével —, hogy mind többen választják a vendéglői étkezést. Többek között ezért „zsugorították” az új lakások konyháit is. Most mégis mind többen főznek otthon1, mert úgy vélik, ízletességben, változatosságban, s nem utolsósorban az árakban jobban megtalálják így számításukat, A sajtó, a népi ellenőrzés, a kereskedelmi vendéglátó- ipari ellenőrök egymás után adják közre észrevételeiket, j avas lataikat, lel eplezéseiket ennek okairól. A budafoki szakácsok tiszteletreméltó céllal tartottak versenyt ez ügyben, ahol az volt a cél, hogy olcsóbb, jobb ízlete- sebb, változatosabb ételeket főzzenek azoknak, akik az» üzemi konyhákon ebédelnek, £ $ieP£LNyAf<: 6. A főhadnagy rémülten szalutált és rohant teljesíteni az utasítást. \ Leírhatatlan zűrzavar keletkezett a hídon. A teherautók és tankok nehézkesen for- i dúltak. A jobb partról visszafelé ■ hömpölyögtek az ágyúvontatók. A gyalogság lázas sietséggel igyekezett beásni magát az asztallap simaságú rton. S közben keletről parancsnokoknak továbbították a „Führer személyes megbízottjának” utasítását. Kreiss az órájára nézett. „Tizenkét óra. Kettőkor érkeznek a páncélosaink. Egyelőre minden rendben. A jobboldali part védtelen. De a hidat aláaknázták. Meg kell keresnem a vezetékeket”. Az ezredes cigarettára gyújtott és a jobb part felé követte. nem száll le a nyakamról” — szitkozódott Kreiss. „Egy lépésre sem tágítok, galambocskám” — gondolta Szobko. A híd közepén Kreiss megállt és térképet húzott elő. Ügy tett, mintha figyelmesen tanulmányozná, s közben a szeme sarkából nyugtalanul figyelte az átkelést . irányító főhadnagyot, aki SS-tisztek- kel sugdolózott. A tisztek kigombolták pisztolytáskájukat és Kreiss felé indultak. „Ez lenne a vég?” — futott át Kreissen a szomorú gondo- , lat. Szobkóra pillantott: Szobko az ülés alatt kotorászott. „Nem hittél nekem — gondolta keserűen Kreiss. Elrontod az egészet és büszke leszel, hogy leszámoltál az árulóval!” ^ Az Oberleutnant, nyomában’ az SS-tisztekkél Kreisshez lépett: — Ezredes úr, megmutatná nekünk a küldetését igazoló okmányokat? — Ügy, szóval ön kételkedik a Führer személyes megbízottjában? — Pontosan. — És azt akarja tudni, jogom van-e a Führer nevében cselekedni? — Pontosan. — Akkor kénytelen leszek kielégíteni a kíváncsiságát — mondta nyugodtan Kreiss és belső zsebébe nyúlt. Szobko sóbálvánnyá dermedt. „Ha igazolni tudja magát — fasiszta! — gondolta. —- Az alávaló! Hát persze, együttműködött a partizánokkal, hogy végül csapdába ejt- páncélosainkat. Megérte a disznónak... Ha az SS-ek rámtámadnak, közéjük hajítom a gránátokat!” Kreiss azonban irattárcája helyett pisztolyt húzott elő. Egy pillanatra sem emelté fel a hangját.' „A Führer nevében!” — mondta és keresztüllőtte a főhadnagyot. Az SS-ek veszedelmesein közeledtek Kreisshez, de ő nyugodtan és hangsúlyozott lassúsággal helyezte fegyverét pisztolytáskájába. A számítás bevált. A tisztek két lépésnyire álltak Kreisstől, s minden nehézség nélkül elolvashatták a pisztoly markolatára erősített ezüstlemez feliratát: „Harcostársamnak és barátomnak. Guderian”. Az SS-ek tiszteletteljesen megmerevedtek. — Pisztolytáskákat begom- bolni! — szólt Kreiss. — Így. Most pedig teljesítsék a parancsomat.- Leállítani a visz- szavonulást! Szobko letörölte homlokáról a hideg verítéket, sápadt arcán halvány mosoly futott végig. „Ha megússzuk élve, bocsánatot kérek tőle. Hermann okos fiú, meg fog érteni. ..” A németek most végérvényesen meggyőződtek róla, hogy az ezredest a legmagasabb teljhatalommal ruházták fel. Kreisset azonban kizárólag a híd alatt rejtőző .aknák vezetékei érdekelték. Átsétált a jobb partra és lelépkedett a vízhez. A pillérnél megpillantotta a vezeté; két. Miután gyanún felül állt, senki sem kérdezte meg tőle, miért vág ki belőle egy - két- - .méteres-*aatog|Ue-<®!g t Háromnegyed kettő volt. Szobko erősen megszorította az „ezredes” kezét. — Remek voltál, Hermann! Köszönöm! |— Jól van. Majd azután .. A híd megmenekült... Hol Vannak a tankok? — Keressük meg a mieinket! — Rendben. Fordulj meg. Mielőtt az Opel-Kapitän legördült volna a hidról. Kreiss magához intett egy tisztet. — Őrnagy úr, kinevezem parancsnokká. Senkit sem engedhet át a jobb partra! — Igenis, ezredes úr! Az Opel eltűnt az erdőben. Szobko gyorsan rádióérintkezésbe lépett a páncéloshadsereg 'parancsnokságával. — A tankok közelednek — mondta Kreissnek. — Repülőgéppel fedezik őket. — Kitűnő. Félóra múlva az átkelőhely fölött megjelentek az Iljusin- gépek... A tankok akadálytalanul gördültek át a hídon. A támadás folytatódott... Hermann' Kreiss az egyik legnagyobb partizánalakulat felderítőparancsnoka lett. Ott tudta meg, hogy a Szovjetunió Hőse. Még sok ragyogó akciót, merész rajtaütést hajtott végre. A híres felderítő ma egy területi autóközlekedési igazgatóság vezetője. Kék Volgájával gyakran tűnik fel az utakon, ahol oly sűrűn bukkant fel egykor Opel kocsiján, a legkülönbözőbb német rendfokozatokkal. (Kassai Ferenc fordítása./) ••Wr—.^-1 r-.yéoe. — •