Népújság, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-31 / 175. szám

laszáslevestöl a lángoskuüuszig Ismerőseim jöttek. S hogy C mai, kicsi lakás még ki­sebb konyhájának kapacitása nem mindig bírja el az ét­kezni vágyók megháromszo­rozódását és — dicsekedni is akartam speciális ételeink­kel, — kaszáslevesre, vad- ételekre invitáltam meg a vendégeket. Étterembe... A kaszáslevest és még annyi más egri specialitást hirdette ugyanis az Otthon Étterem, amikor felújítot­ták. Máshol viszont — a be­harangozás szerint' — vadas ételek várják a tisztelt ven­dégsereget. Kudarcot vallottam... a kaszáslevessel is, a vaddisz­nópörkölttel • ugyanúgy, mint a remélt őzgerinccel, vagy tűzdelt nyúlpecsenyével. Né­hány nap után ugyanis, hogy „elvágták a célszaiogot”, szép lassan kimaradták az étlapról a korábban nagy garral hirdetett specialitá­sok; az egri, palóc és egyéb ételek. Maradt a korábbi tö­mény egyhangúság: bogrács- gulyás, pörkölt, túrós csusza, kelkáposzta-főzelék, csiki apróhús. Köretként pedig: burgonya, rizs, tarhonya... burgonya, rizs, tarhonya. S legfeljebb a tavaszi-nyári idényben egy-két főzelékfé­le, ami hamar elfogy. Akkor a vendég csak ebből választ-: hat: burgonya, rizs, tarho­nya, is időnként ha a szaká­csokat megszállja az „ihlet® — csőtészta. Aztán panaszkodnak, hogy - egy-egy vendéglő manapság ■. nehezen tudja megtartani törzsvendégét. Én a legjobb akarattal is szerettem volna í. Az a tény, hogy a magyar sajtó szinte egyszerre kiáltott fel öröjnében, hogy ezt a kez­deményezést meghallotta, mutatja, hogy valahol ebben az irányban lehet kikevered­nie a vendéglátóiparnak a mostani zsákutcájából. Meg kell hagyni... ez a zsákutca nem éppen kényel­metlen számukra, hiszen, ha az egri vendéglőket nézzük is, zsúfolásig töltöttek ebéd­időben, de este sem konga­nak az ürességtől. Még az egyáltalán nem olcsó és vál­tozatosnak sem mondható étrendjük mellett sem ... Mégis lenne egy javasla­tunk,: nagyobb következetes­séggel kellene főzni, ajánla­ni a tájjellegű és olcsóbb ételeket is. A következetességet azért említem, mert ez fontos üz­leti alapelv a vendéglátóipar­nál — bár ezt ott is tudják, ha gyakorlatban nem is min­dig alkalmazzák. Említeném a hatvani vasúti éttermet, ahol legalább egy évtizede, — ha nem régebben — min­dig szerepel az étlapon a csa­bai tejfölös kolbászos bable­ves. Olcsó, ízletes, kívánatos étel. A>ki arra. Jár, leginkább ezt kéri. Néhányszor mér „ki­hagyták’’, de olyan nagy volt az érdeklődés iránta, annyi­ra ajánlották egymásnak az arra utazók, hogy újra és új-i ra bevették az étrendbe és azt hiszem^ örökös szereplő­je lesz étlapjuknak. A dángos 5® ígyitört be nemcsak a hat­rétesek, morvényok, s az any- nyi ember által szeretett pi­rító® kenyér is elfoglalhatná helyét étlapjainkon, (ez utób­bi főleg a reggeliző helye­ken.) A derecskéi lakodal­mas levest, a szajlai csülkös babot, az egri kaszáslevest, vagy a Hevesaranyoson fő­zött nyári, hűsítő leveseket is ide sorolnám, nem utolsó­sorban a valódi palóc papri­kás krumplit, amelyet még csak összetéveszteni is sértés a nemtudomén milyen serpe- nyős rostélyosokkal. Miért mondjuk mindezt most.,.? Egymás után nyílnak falu­si éttermek, városi turistahá­zak, vendéglők. De a kezdeti nekirugaszkodás után az ilyen ételek — ha akad is egy-két tájjellegű leves, sült, főzelék, vagy tészta, — ha­mar „lekopnak” az étlapról. Mennyi lehetőség lenne pe­dig ezek megkedveltetésére... Városainkban a lakosság egy; harmada faluról költözött be és sok esetben gyermekeik már nem is ismerik azokat a hazai ízeket, amelyeken szü- , leik nevelődtek. Nemrégiben néhány görhét kaptam kós­tolóba. Jó negyedszázada et­tem utoljára. Az udvarbéli gyerekek kíváncsian kérdez­ték, hogy milyen „süti’* ez? Mondtam nekik: görbe. Né­zegették, forgatták, kóstol­gatták és jóízűen, megették. Utána jöttek a mamák, hogy most monidijami meg, hogy hol' lehet ezt venni, mert a gyere­kek kányúzzák őket a házból, -hogy ők görhét szeretnének. El tudom képzelni, milyen az maradni nem is egy helyen. De lehet? Az étlapot három nap alatt végig lehet enni. Utána ismétlés hetekig, hónapokig. Mér akinek a gyomra, ízlése ezt kibírja*; .Változatosság? A vendég alig-alrg variál­hat, hiszen rögtön gond tá-* mad, ha a vesevelőhöz egy vagy két tojással többet kér, ha más körettel kívánja & húst, vagy éppen fordítva; mert a kalkulációim és a kényelmesség bizony legtöbb­ször arra szorítja az embert; hogy azt egye és vegye, amit adnak.m és amilyen áron adják. Ez sem -utolsó f,szempont®. Néhány kedvenc ételféleség árát volt szerencsém figye­lemmel kísérni az utóbbi években', közte Q halászléét, amely gyorsabban növeke­dett, mint a bő esőt követő hőség «tán a ggmba. Nem kis megrökönyödéssel, lehet azt is tapasztalni, hogy egy- egy főzelék ára feltéttel még a falusi vendéglőkben is ar­cátlanul felmegy' 8—Í3 fo­j vani étterembe, de szinte í valamennyi, büfébe, »lkaim! ! sütődébe. Az sem véletlen, hogy a Budapesti Nemzetkő- f zi Vásáron nagyhírű gépeink J- mellett abszolút sikere-a só®, -f paprikás zsíros kenyérnek volt, amelyet a hosszú sorba­állás után egyaránt szívesen 1 fogyasztottak a vidékről fel- ! látogatók és a budapestiek--, a külföldiekről nem is be­szélve.' Vendéglátói pari zsargon­. ban szólva, tehát „van igény® < ezekre az olcsóbb, ízletesébb, 1 s főleg tájjellegű ételekre. S mennyire lenne itt a palóc vidéken. Apáink, nagyapáink ételei közül mennyien szíve­sen fogyasztanák a túróiban, tejfelben, tepertőben ^fürde­tett’* gancát, a mákos, prézlis „begyerőt”, vagy az annyi néven tisztelt sztrapacskát, amelyet szívszorítónak, nyög- yenyeiőnek, s még jó néhány néven neveznek, attól füg­gően, hogy mivel ízesítik. A kaprost, túrós lepények,’ siker tenne, ha a Mátra tete­jén, a Vidróczky csárdában, a mátnaszentimrei Vadvirág­ban, Galyatetőn vagy Mátra­házán eredeti szlovák ételek­kel kínálnák a vendégeiket és a helybelieket, mint a Tisza vidékén hallal. Milyen jóles­ne, ha a beígért patrádi ven­déglőben igazi palóc, vadas éteteket is kínálhatnának. Vagy ha a rövidesen, meg­nyíló egri turistaház konyhá­jában a hóstyákon főzött éte­lek sorából is válogathatna a vendég, biztos nagyobb len­ne a siker... és a bevétel. Mert nemcsak a mai fiatalok és idősek áhítoznak a tájjele­gű ételekre, nagyon szívesen eszi ezt a vendég is, aki messzi vidékről került ide hozzánk. Mindenesetre ki kellene próbálni... sokkal követke­zetesebben, nagyobb fantáziái val... szélesebb választék­kal, jobb propagandával.. p Hátha megy? r. Kovács Endre ' Csillagok? öles plakátok hirdetik már napok óta Egerben: néhány nap múlva pesti csillagok te­szik tiszteletüket a városban, és élő vetélkedőt rendeznek az idei táncdalfesztivál nagy si­kerű dalaiból. Nem kívánok e rendkívül nagy kulturális jelentőségű, és az egész magyar társadalmat foglalkoztató nemzeti ügybe belekeveredni, ezért csak két dolgot szeretnék megkérdezni a hirdetett műsor szervezői­től: Mért méltatták kisbetűre a város köztiszteletben álló, és a magyar nyelvben eddig min­den alkalommal nagybetűvel irt s írandó nevét? És vajon milyen cimejt adnának egy olyan, plakátnak, amely mond­juk Rusznyák István, Peren- esik János, Németh László, Illyés Gyula, Sinkovits Imre, Balczó András, Melis György, és Fülöp Viktor érkezéséről tu­datná a város hites polgá­rait?l *— koós — Copperfield David — filmen Alistair Mac­kenzie életének első filmszerepében a gyermek Dávidot ala- kítja a Copperfield David című filmben. Creaklet, a kegyet­len Iskolamestert Sir Laurence Olivier személyesíti meg. , (MTI Külföldi Képszolgálat) Másodszorra sikerültt Elsősök klubja az egri Gárdonyi Gimnáziumban Az egri Gárdonyi Géza Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola KlSZ-bizoit- sága már tavaly megkísérel­te az új elsősök klubjának létesítését. Akkor az előké­szítés, a szervezés nyári ne­hézségei miatt nem sikerült az eredményes kivitelezés. Ezqvben — okulva a tavalyi hibákon — idejekorán indult meg az előkészítés, s ami egy évvel ezelőtt csak terv volt, most valóság lett. A KISZ-szervezet azért ja­vasolta a klub létesítését, hogy megismertesse a leendő elsősöket az iskolai élet kö­vetelményeivel, mindennapi örömeivel és gondjaival. Ez­zel tulajdonképpen könnyíte­ni szeretnék a beilleszkedés, az új, a magasabbrendű isko­latípusra való áttérés nehéz­ségeit. Már beiratkozás előtt egy héttel behívták az új elsősö­ket, hogy ismertessék Velük a nyári 'klub programját. Az elsős rendezvényt június 26-án tartották a gimnázium­ban, melynek keretében a középiskolai KlSZ-munka feladataival, jelentőségével ismerkedtek meg a leendő ,.gólyák”. Nekik " különösen tetszett a július 17-i összejö­vetel, amikor ifjúsági prob­lémákról tartottak számukra előadást. A klub tagjai legközelebb július 31-én csütörtökön ta­lálkoznak Egerben. Innen in­dulnak egésznapos szarvaskői kirándulásra. Érdekesnek ígérkezik az augusztus 17-i program is. A leendő elsősök ekkor vá­rosnézésen vesznek részt, melyet összekötnek egy vetél­kedővel. Itt bizonyíthatják a A szeptember 1—11. között Budapesten megrendezésre kerülő hatodik nemzetközi borversenyre beérkeztek a külföldi nevezések. Az össze­sítésből kiderült, hogy a bí­ráló bizottságnak nem lesz könnyű munkája: 1034 minta közül kell majd kiválaszta­nia a legjobbakat. A, nemzetközi versenyen 21 ország képviseletében össze­sen 263 külföldi vállalat és cég küldte el- nevezését. A legnagyobb számiban — 81 -en — az NSZK vállalatai jelent­keztek, utána következik a 63 olasz és a 44 osztrák cég. benevezők, hogy mennyire is-? merik a város múltját és mű­emlékeit. A nyári klub zárófoglalko­zását augusztus végén tartja. A gimnázium KlSZ-bizottsá- gának elképzelései szerint az elsősök klubjának tagjaiból szeretnék megszervezni ősztől a Gárdonyi-klubot, melyet tavaly nem sikerült létrehoz­ni. illetően ugyancsak az NSZK áll az első helyen, 257 min­tával. Távoli földrészek nedűi is asztalra kerülnes majd a versenyen. Így például Chile 3 cége, 11, Málta egy vállalata 3, Argentína 5 vállalata pedig 18 bormintát indított máris útnak a ma­gyar fővárosba. ' A nemzetközi versenyt a mezőgazdasági múzeumban) rendezik meg. A vetélkedő után borkiállítás nyílik a MÉM Váci utcai bemutató­termében. (MTI) (P~i) n hatodik nemzetközi borverseny A—-kiállított borok számát rintig holott a zöldségféléért igen alacsony árat adnak, a- főzőtök kilója 40 fillér, stb. Mindezek Után olvassa az ember, hogy országos szin­ten a vendéglátás részesedé­se egyre csökken a kiskeres­kedelemben. Emiatt panasz­kodnak a vendéglátóipariak s „nem értik’*, hogy miért szaporodik azoknak a száma, akik otthon főznek. A terve­zés szerint ugyanis annak kellett volna következnie — az életszínvonal növekedésé­vel —, hogy mind többen választják a vendéglői étke­zést. Többek között ezért „zsugorították” az új lakások konyháit is. Most mégis mind többen főznek otthon1, mert úgy vélik, ízletességben, vál­tozatosságban, s nem utolsó­sorban az árakban jobban megtalálják így számításukat, A sajtó, a népi ellenőrzés, a kereskedelmi vendéglátó- ipari ellenőrök egymás után adják közre észrevételeiket, j avas lataikat, lel eplezéseiket ennek okairól. A budafoki szakácsok tiszteletreméltó céllal tartottak versenyt ez ügyben, ahol az volt a cél, hogy olcsóbb, jobb ízlete- sebb, változatosabb ételeket főzzenek azoknak, akik az» üzemi konyhákon ebédelnek, £ $ieP£LNyAf<: 6. A főhadnagy rémülten sza­lutált és rohant teljesíteni az utasítást. \ Leírhatatlan zűrzavar ke­letkezett a hídon. A teherau­tók és tankok nehézkesen for- i dúltak. A jobb partról vissza­felé ■ hömpölyögtek az ágyú­vontatók. A gyalogság lázas sietséggel igyekezett beásni magát az asztallap simaságú rton. S közben keletről parancsnokoknak továbbítot­ták a „Führer személyes meg­bízottjának” utasítását. Kreiss az órájára nézett. „Tizenkét óra. Kettőkor ér­keznek a páncélosaink. Egye­lőre minden rendben. A jobb­oldali part védtelen. De a hi­dat aláaknázták. Meg kell keresnem a vezetékeket”. Az ezredes cigarettára gyújtott és a jobb part felé követte. nem száll le a nyakamról” — szitkozódott Kreiss. „Egy lépésre sem tágítok, galambocskám” — gondolta Szobko. A híd közepén Kreiss meg­állt és térképet húzott elő. Ügy tett, mintha figyelmesen tanulmányozná, s közben a szeme sarkából nyugtalanul figyelte az átkelést . irányító főhadnagyot, aki SS-tisztek- kel sugdolózott. A tisztek ki­gombolták pisztolytáskájukat és Kreiss felé indultak. „Ez lenne a vég?” — futott át Kreissen a szomorú gondo- , lat. Szobkóra pillantott: Szob­ko az ülés alatt kotorászott. „Nem hittél nekem — gondol­ta keserűen Kreiss. Elrontod az egészet és büszke leszel, hogy leszámoltál az áruló­val!” ^ Az Oberleutnant, nyomában’ az SS-tisztekkél Kreisshez lé­pett: — Ezredes úr, megmutat­ná nekünk a küldetését iga­zoló okmányokat? — Ügy, szóval ön kételke­dik a Führer személyes meg­bízottjában? — Pontosan. — És azt akarja tudni, jo­gom van-e a Führer nevében cselekedni? — Pontosan. — Akkor kénytelen leszek kielégíteni a kíváncsiságát — mondta nyugodtan Kreiss és belső zsebébe nyúlt. Szobko sóbálvánnyá der­medt. „Ha igazolni tudja ma­gát — fasiszta! — gondolta. —- Az alávaló! Hát persze, együttműködött a partizánok­kal, hogy végül csapdába ejt- páncélosainkat. Megérte a disznónak... Ha az SS-ek rámtámadnak, közéjük hají­tom a gránátokat!” Kreiss azonban irattárcája helyett pisztolyt húzott elő. Egy pillanatra sem emelté fel a hangját.' „A Führer nevé­ben!” — mondta és keresztül­lőtte a főhadnagyot. Az SS-ek veszedelmesein közeledtek Kreisshez, de ő nyugodtan és hangsúlyozott lassúsággal helyezte fegyve­rét pisztolytáskájába. A szá­mítás bevált. A tisztek két lépésnyire áll­tak Kreisstől, s minden ne­hézség nélkül elolvashatták a pisztoly markolatára erősített ezüstlemez feliratát: „Harcos­társamnak és barátomnak. Guderian”. Az SS-ek tiszte­letteljesen megmerevedtek. — Pisztolytáskákat begom- bolni! — szólt Kreiss. — Így. Most pedig teljesítsék a pa­rancsomat.- Leállítani a visz- szavonulást! Szobko letörölte homloká­ról a hideg verítéket, sápadt arcán halvány mosoly futott végig. „Ha megússzuk élve, bocsánatot kérek tőle. Her­mann okos fiú, meg fog ér­teni. ..” A németek most végérvé­nyesen meggyőződtek róla, hogy az ezredest a legmaga­sabb teljhatalommal ruház­ták fel. Kreisset azonban ki­zárólag a híd alatt rejtőző .aknák vezetékei érdekelték. Átsétált a jobb partra és le­lépkedett a vízhez. A pillér­nél megpillantotta a vezeté; két. Miután gyanún felül állt, senki sem kérdezte meg tőle, miért vág ki belőle egy - két- - .méteres-*aatog|Ue-<®!g t Háromnegyed kettő volt. Szobko erősen megszorította az „ezredes” kezét. — Remek voltál, Hermann! Köszönöm! |— Jól van. Majd azután .. A híd megmenekült... Hol Vannak a tankok? — Keressük meg a miein­ket! — Rendben. Fordulj meg. Mielőtt az Opel-Kapitän legördült volna a hidról. Kreiss magához intett egy tisztet. — Őrnagy úr, kinevezem parancsnokká. Senkit sem en­gedhet át a jobb partra! — Igenis, ezredes úr! Az Opel eltűnt az erdőben. Szobko gyorsan rádióérint­kezésbe lépett a páncéloshad­sereg 'parancsnokságával. — A tankok közelednek — mondta Kreissnek. — Repü­lőgéppel fedezik őket. — Kitűnő. Félóra múlva az átkelőhely fölött megjelentek az Iljusin- gépek... A tankok akadályta­lanul gördültek át a hídon. A támadás folytatódott... Hermann' Kreiss az egyik legnagyobb partizánalakulat felderítőparancsnoka lett. Ott tudta meg, hogy a Szovjetunió Hőse. Még sok ragyogó ak­ciót, merész rajtaütést hajtott végre. A híres felderítő ma egy területi autóközlekedési igaz­gatóság vezetője. Kék Volgá­jával gyakran tűnik fel az utakon, ahol oly sűrűn buk­kant fel egykor Opel kocsi­ján, a legkülönbözőbb né­met rendfokozatokkal. (Kassai Ferenc fordítása./) ••Wr—.^-1 r-.yéoe. — •

Next

/
Thumbnails
Contents