Népújság, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-30 / 174. szám
Nyikolajev szülőföldjén Heves megyei pártküldöttséggel a Csuvas ASZSZK-ban IL. Nagy becsülete van itt a munkának ’ ;,Réaszarvas-csapások és vadászkunyhók hazája volt régen a csuvas föld, ma pedig elektroniká járói híres.. Ezekkel a szavakkal, így jellemezte szülőföldjét Andrisán Nyikolajev űrhajós. S hogy ez mennyire így van, meggyőződött küldöttségünk a párt- és állami vezetőiktől kapott tájékoztatókból és a gyárakban, kombinátokban szerzett tapasztalatokból. A forradalom előtt jelentéktelen fa- és famegmunikáló ipara volt a csuvas földnek — elmaradott mezőgazdasági ország volt Ma 261 ipari üzeme van, amely ezer- és ezerféle cikimatikai berendezést, 45 százalékkal több festéket, kilencszer annyi foszfátot, 13 százalékkal több mérőkészüléket gyártott a Csuvas ASZSZK ipara, mint az elmúlt évben —, hogy csak néhány számot említsek. Vendéglátóink lehetővé tették, hogy néhány ipari létesítményt meglátogassunk. Küldöttségünk járt a textilkombinátban, ahol ma 20 ezer — kétharmada nő — munkás dolgozik. Ellátogattunk a 12 ezer fős villamos- készülékek gyárába, — amely 270 üzemmel kooperál — és a kilenezer munkást foglalkoztató traktorai kattesítményeb eredményesen dolgoznak. A Szovjetunióban és külföld számos országában keresettek termékeik, az új irányítási rendszerben egyre több nyereség jut a vállalatoknak, a dolgozóknak. A gyárakban nagy hagyománya és jelene van a kommunista munkásmozgalmaknak. Az üzemek területén, a munkahelyeken éppúgy mint az irodákban, vagy a kultúrpaloták előcsarnokában az élenjárók fényképei, sikerei fogadják a látogatót A kiváló dolgozók között feltűnően sok a fiatal — nagy tiszte, becsülete van itt a munkának, fiatalnál, idősebbnél egyaránt. Küldöttségünk munkás- gyűlésen és a szűkebb beA minőséget ellenőrzik Csebokszári textilkombinát munkásnői. ícet termel. A szovjet hatalom megteremtette számukra * fémfeldolgozó és vegyipart, a gépipart, megkezdték a cipőgyártást, kifejlődött a textilipar. Megépült a kanasi vagongyár, Csebokszáriban az elektromos készülékek gyára, traktoraikat rész-gyár és tex- tiikambinát létesült. Létrejöttek a köztársaság fontos ipari központjai: Csebokszári, Kanas, Sumerla, Alatir, és épül Üj-Csebokszáriban a-ha- talmas vegyikombinát, amely a Szovjetunió méreteihez képest is egyik legnagyobb vegyikombinát lesz. Jellemző a gyors fejlődésre, hogy 1913- hoz képest a nehézipar volumene több mint 130-szarosára növekedett az egész ipari termelés 1940-hez képest tízszeresére nőtt és jelenleg 56 országba exportálják Csuvásia ipari termékeit. Az idén 28 százalékkal több műszert, autorész-gyárba, amely 21 mező- gazdasági gép- és traktorgyárnak készít alkatrészeket. Mindhárom üzemben hosszú órákat töltött küldöttségünk. Oláh Györgyr Fekete Győr Endre és Kovács Mihály részletesen érdeklődtek a gyárak munkájáról, a dolgozók munka- és életkörülményeiről, a gazdaságosságról, a minőségről. Ezek a „tapasztalatcserék” azt mutatták, hogy a fiatal, a 40-es, 50-es években létesült, a mi méreteinkhez kégest nagy ipari lészélgetéseken is elismeréssel szólt a fiatal csuvas munkás- osztály sikereiről. Gratulált a gyárak, üzemek, kombinátok munkásainak, amelyet az elmúlt évtizedek alatt elértek és sok sikert kívánt nekik célkitűzéseik megvalósításához. Hogyan is mondta Nyiko- lájev az űrhajós? „Rénszarvas-csapások és vadászkunyhók hazája volt régen a csuvas föld, ma pedig elektronikájáról híres...” Papp János Hogyan dolgoztunk, mennyit fogyasztottunk az első félévben? Adatok a termelésről/ a készletekről és az árakról A Központi Statisztikai Hivatalban most összesített adatok szerint az állami és a szövetkezeti ipar az első félévben egy százalékkal termelt többet, mint a múlt év azonos időszakában. Az értékesítésről júniusi adatok még nem állnak rendelkezésre, az öthavi statisztika szerint azonban, 4 százalékkal nagyobb értékű árut adtak el az ipari vállalatok, mint egy évvel korábban. Erről arra lehet következtetni, hogy a termelés jobban megfelelt a piac igényeinek. Mivel a foglalkoztatottak száma gyorsabban nőtt, mint a termelés, az egy foglalkoztatottra jutó termelés 2 százalékkal alacsonyabb volt, mint a múlt év első felében. Ebben az is közrejátszott, hogy az idén több volt a munkaszünet, kevesebb a ledolgozott órák száma. Az egy teljesített munkaórára jutó termelés 5 százalékkal meghaladta az 1968. első félévit. A tapasztalatok arra utalnak, hogy hatékony intézkedések szükségeseik a termelékenység javítására. A népgazdaság legdinamikusabban fejlődő ágazata a külkereskedelem volt. Az export 15, az import 9 százalékkal nőtt. A nem szocialista országokba 24 százalékkal több árut szállítottunk, s onnan hat százalékkal többet vásároltunk, mint a múlt év első felében. A belkereskedelem készleteinek alakulásában kisebb mozgás tapasztalható. A kiskereskedelem készletei júniusban némileg csökkentek, a nagykereskedelemnél pedig mintegy 800 miliő forinttal növekedett az előző hónaphoz képest, tehát utánpótlásról gondoskodtak. A nagy- és kiskereskedelemnek júniusban összesen 23 359 millió forint értékű áruja volt raktáron. 700 millióval több, mint májusban, de 1,3 milliárd forinttal kevesebb, mint tavaly júniusban. A kiskereskedelem az előző félévben 10 százalékkal nagyobb forgalmat bonyolított le. mint egy évvel korábban. Nagyjából egyforma mértékben nőtt az élelmiszerek, a ruházati cikkek és a vegyes iparcikkek eladása. A piaci felhozatal országosan 8,1, a fővárosban 2 százalékkal kisebb volt, mint a tavalyi első félévben. A kiskereskedelmi árak 1.8, a piaci árak 16.6 százalékkal magasabbak voltak, mint 1968. első felében. A fogyasztói árindex az első öt hónap adatai szerint a lakosság valamennyi fontosabb rétegénél 2 százalékkal emelkedett. Az egy foklalkoztatottra jutó havi átlagkereset az állami iparban 2,3 százalékkal, a munkások átlagkeresete 2,9 százalékkal nőtt. Az idegenforgalomról szóló adatok szerint az év első felében 20 százalékkal több beutazó és 39 százalékkal több átutazó turista járt hazánkban, mint tavaly ilyenkor. összesen 1 762 318 külföldi látogatott fél év alatt Magyarországra, ugyanezen idő alatt 367 298 magyar járt külföldön. (MTI) Nem pozíciót - lehetőségeket kérnek Az elektroműszergyár igazgatója az egyik készülék működését magyarázza. A közelmúltban — egy presszóbeli beszélgetés során — az egyik termelőszövetkezet elnöke keserű szavakkal fakadt ki a szövetkezet egyik fiatal technikusa ellen. Illetve volt technikusa ellen, mert a fiatalember időközben meggondolta magát s egy napon bejelentette, hogy nem kíván többé a közös gazdaságban dolgozni. — Egyszerűen nem tudtam, hogy mit akart — mondta az elnök — hiszen igazán jó dolga volt nálunk. Nem keresett rosszul, lakást is biztosítottunü neki s ami furcsa, többé-kevésbé ki is jött az itteniekkel. Nem volt veszekedős természetű, inkább konoknak nevezhetném. Amit elgondolt, attól nem szívesen tágított. Aztán egy kis elégtétellel tette hozzá: — de meg is járta a fiú. A másik szövetkezetben, ahová került, kevesebb a fizetése s ha jól tudom még lakást sem adtak neki, csak egy albérletet. Talán ez az utólagos megjegyzés késztetett arra, hogy felkeressem a szóban forgó fiatal technikust s beszélgessek vele. Nehezen lehetett szóra bírni, nem szívesen mondott véleményt előző munkahelyéről, főnökeiről. — Nézze, látszólag nem volt nekem semmi bajom abban a szövetkezetben. Eleget kerestem, lakást is adtak, csak valahogy a légkörrel volt baj. Akármit mondtam, mindig azt válaszolták rá, hogy én még fiatal vagyok, nekem először meg kell szereznem a gyakorlatot s egészen más az elmélet és a valóság. S, ha vitába szálltam, mindig az volt a vélemény, hogy egyelőre még nem ér; vagyok a főmezőgazdász, majd akkor beszéljek, ha az leszek. Hiába mondtam, hogy én nem vezető akarok lenni, hanem csupán értelmesen szeretnék dolgozni. — S itt, az új helyen? — Túl sokat még nem tudnék mondani. Annyi tény, hogy kevesebbet keresek, de mégis jól érzem magam. Az itteni vezetők nem azt nézik, hogy ki mond valamint, hanem azt, hogy értelmes dolgot mond-e. Sok szövetkezeti vezető ugyanis manapság is értetlenül szemléli a fiatalok gondjait, problémáit s nem tudja ■megérteni szemléletüket. Valahogy félreértik tenni akarásukat, tettvágyukat s úgy vélik hogy pozícióra törnek, elsődleges céljuk minél rövidebb idő alatt minél magasabb beosztásba kerülni, és minél többet keresni. Bár kétség-, télén, ilyen eset is előfordulhat. Nem vitás, hogy minden fiatalnak vannak céljai s ezek között a célok között megtalálható a rendezett anyagi, lakáskörülmények, megteremtése s az is tény, hogy az évek múltával mindenki szeretne egyet-egyet feljebb lépni a „ranglétrán”. Mégsem lehet azt mondani, hogy általában ez az elsődleges és kizárólagos cél, a legtöbb fiatal elsősorban dolgozni akar, kifejteni tudását és képességeit. Indokolt is ez, hiszen hosszú éveket töltöttek el tanulással s a megszerzett tőkét minél előbb kamatoztatni szeretnék. Ez persze nem csupán számukra, hanem az egész közösség számára is hasznos. Nem árt elgondolkozni azon sem, hogy ahol a vezetők megértik a fiatalokat, segítik őket a munkában, en- kedik, hogy reális elképzeléseiket megvalósítsák — egyszóval kedvező munkalégkört teremtenek számukra, ott megmaradnak a fiatal szakemberek, szakmunkások, s nincs is szándékukban elmenni. Még akkor sem, ha esetleg máshol többet keresnének: Ez is bizonyítja, hogy a fiatalok zöme elsősorban nem pozíciókra, hanem lehetőségekre vár. Ojyan lehetőségekre, hogy minél hasznosabban' dolgozhasson — saját maguk és a közösség boldogulásáért. (k. L) Kirándulni jó, - He ne« így! Az egriek kedvelt kiránduló- helye a szarvaskö-eger csehi útelágazás közelében lévő „Te- réz-forrás” környéke. Vasárnaponként száznál is többen vonatoznak a faluig, s gyalogolnak az állomástól a jóvizű forrásig, tanyát vernek a füves tisztásokon, fák hűvösében, hogy a friss levegőn, szép környezetben, az erdei csöndben felfrissüljenek. Nagyon sokan, az erdő természetes esztétikumának tisztelői, a felfissülés, a gondtalan pihenés helyett, csak bosszankodnak; s fáradtabban térnek meg otthonukba. A bosszanko- dás már az indulásnál kezdődik, Kormos, koszos, piszkos kocsik fogadják az embert. Az ülésen, az ablakpárkányon, a csomagtartón, s a fogózkodó, tartó vasakon is vastagon áll a korom és por. Még nagyobb rendetlenség, tisztátlanság várja ez embert ^ a forrásnál. Mintha valami sze- - métgyártó karaván járt volna itt — mindenfelé szenny, szemét, szanaszétszórt papírcafatok, tojáshéjak, konzervdobozok, paprika- és paradicsomcsutkák, sörösüvegek cak- kos fém zárókupakjai. S ki tudná felsorolni, mi minden A pihenőpadok deszka szalonnazsírral átitatottak. Nézni sincs gusztusa az embernek, nemhogy leülni azokra. A jóérzésű kirándulók a forrástól tó.volabb keresneii pihenőhelyet. A forrás környéke mégis emberektől ■ népes. A ,,gépesített kirándulók” hemzsegnek itt, autósok és motor- kerékpárosok. A szemétgyártók. Megállnak rövid időre, szalonnát sütnek műanyag dobozokból, nylonzacskókból falatoznak, isznak a forrásból és robognak tovább, hátrahagyva reggelijük, ebédjük, uzsonnájuk ,,romhalmazait”. Szolgálhatnék bőven Tannusok, Escortok, Cortinák, Skodák és Trabantok, Pannóniák, Juna- kok rendszámaival. Ha a gyalogos kirándulók közül valaki valamit mormog, mert arra gondol, hogy még sok vasárnapon elidőzik itt, s nem akar szemétben járni bokáig, annak könnyen odadobják a volán mellől a szemtelen, pimasz tanácsot: „Ha nem tetszik, szedje össze, amit lát...” Vagy: ,,K maga itt, a tisztasági ellenőr?!’ Mit tehet az ember? A leg- fközelebbi vasárnapon keres magának egy másik törzshelyei. Lehetőleg olyat, amely gépkocsival és motorkerékpárral nem megközelíthető. Mezőgazdasági termékeink a világpiacon Húszéves a Terimpex Külkereskedelmi Vállalat, amely két évtized alatt 70 ország cégeivel alakított ki üzleti kapcsolatokat. Exportjának fő profilja a vágómarha, a marhahús, de sok vágójuhot és más állati termékeket, baromfit, tejtermékeket is exportál. A hagyományos európai piacokon kívül távoli államokba. Kanadába, Ausztráliába, Japánba, észak-afrikai országokba is szállít. A Terimpex bonyolítja az egész magyar mezőgazdasági export több mint 60 százalékát s a tőkés piacokra irányuló mezőgazdasági kivitel 70 százalékát. A Közös Piachoz tartozó országok többsége a magyar mezőgazdasági és élelmiszer- ipari kivitél hagyományos felvevőhelye. Exportunkból a közös piaci országok ma is igen jelentős százalékban részesednek; legtöbbet az NSZK-ba és Olaszországba exportálunk^.- ________. A külföld piaci igényei egyébként állandóan változnak. A háború után például külföldön főleg a 800—900 kilós vágómarhát keresték, a fogyasztók ízlésváltozásával azonban a kereslet az 500 kilogramm súlyú vágómarhák felé tolódott. Amennyiben a piaci igényeket az áru minőségében, súlykategóriáiban követni tudjuk, ez kihat az áru magasabb áron történő értékesítésére, ez viszont kedvezően befolyásolja a gazdaságosságot. Mezőgazdasági termékeink két évtized alatt kialakult több ezres vevőköre egyre újabbakkal bővül. Az egyik legújabb megrendelő Japán, ahová már második éve szállítunk vágott baromfit. A Közel- és Közép-Keleten — többek közt — Kuwait, és Bahrein jelentkeznek új piacként, szintén vágott baromfira, vágójuhra és ’más élelmiszeripari cikkeinkre. Líbia, Spanyolország és a Kanári-szigetek ugyancsak húst és vágott baromfit vásárolnak tőlünk. Ausztráliába és Kanadába Kashkaval-saj- tot, fehérsajtot, magyaros készételeket exportálunk. A magyar áruknak kétségtelenül jó hírük van a világon; bizonyíték erre többek között a Brüsszeli Világkiállításon elért nagy nemzetközi siker, más alkalmakkor szerzett számos aranyérem és nagydíj. Az egyre növekvő konkurrencia megköveteli, hogy a külföldi piacokon elsősorban azt adjuk, amire igény van, amit kérnek. Ezt az igényt elsősorban a termelőüzemek rugalmassága segítheti kielégíteni. Ez előnyös a termelőszövetkezeteknek, az állami gazdaságoknak, azok dolgozóinak, s természetesen egész népgazdaságunknak is. Más szóval, a külföldi piacok megtartása, lehetőség szerinti bővítése jótékonyan hat a vállalatok nyereségre, ezen keresztül pedig a dolgozók keresetére iS; (V. AJ Van felesleges mezőgazdasági öntözővíz A mezőgazdasági üzemek 700holdnyi terület öntözésére rendezkedtek be; ebbői azonban eddig csak 220 000 hold kapott mesterséges csapadékot. A szakemberek az öntözővíz iránt mutatkozó érdeklődés hiányát elsősorban azzal magyarázzák, hogy a Medárd-időszak bőségesen ellátta nedvességgel a földei két és így hosszabb ideig nem volt szükség a telepek munkájára. Az elmúlt 14 nap szárazsága ugyan még nem vetette vissza a növényi kultúrák fejlődését, de a mezőgazdászok azt már megállapították, hogy a talaj felső, 5—10 centis rétege lassan kiszárad. Az úgynevezett gyökérzonát egyelőre még nem fenyegeti a kiszikkadás veszélye. A hazai mezőgazdaságban — szükség esetén — másodpercenként 120—150 köbméternyi vizet juttathatnak a földekre különféle öntözőberendezésekkel, ehhez jön még az a másodpercenként 100 köbméteres kapacitás is, amelyet a gravitációs vízkivételi művek adnak. Ezt a maximális teljesítményt azonban még most a kánikula idején sem használják ki teljesen az üzemek. (MTI) 1969, július 30., szeraa
