Népújság, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-27 / 172. szám
Marosi Gyula / Otthonról — haza FORGÁCS KÁROLY: Valaki kiált f Türelmetlenül állt meg az i ajtó előtt, hosszan nyomta a csengőt. Kicsit lihegett és | gyöngyözött a homloka, ket- í tesével vette a lépcsőket. Az i öccse nyitott ajtót, Lali meg- ' csókolta az arcát. Sosem I szokták megcsókolni egymást, i csak hátba veregetni, f — Ittál? — kérdezte az öccse mosolyogva, i — Csak sört. 1 Letette a csomagokat és bement a szobába. Az egyik ! ágyon tiszta fehérnemű, sötétkék ruha. — Nem tud- 1 tam, hogy jössz, — mondta az öccse, — randit beszéltem meg. — Én se tudtam. Persze, menj csak. '• Lehuppant a fotelba és rágyújtott. Az öccse kiment a fürdőszobába borotválkozni. Az ajtókat végig nyitva hagyta, Lali bekiabált neki: — Anyáékkal mi van? — Nem tudom, nemrég jöttem haza. Mondd, a csomagok a tieid? — Igen. — Utazol? — Nem. — Akkor minek hurcolod magaddal ? Lali mélyet szippantott a cigarettából, nem válaszolt. —Hallod? — kérdezte az öccse. — Kezdődik, — gondolta Lali, — mostantól kezdve mindenkinek mesedélutánt kell tartanom. Gyuri nem kiabált többet, biztosan nekifogott a borotvával. Megkönnyebbült kicsit. Végigjártatta tekintetét a szobán, kicsinek tűnt és túlzsúfoltnak. Idegesítette, hogy úgy ül a szobában, mint egy# idegen és úgy nézi végig. Elnyomta a cigarettát és kiment a fürdőszobába. Gyuri két helyen is megvágta magát. — Jói kidekoráltad a képedet — mondta neki. Gyuri timsóval dörzsölte a vágásokat. — Költözöl? — kérdezte. — Igen. — Megesik az ilyen. A cuccaidat vidd be a kisszobá- ba. Ha anya hazajön, ad ágyneműt, a paplan meg a párna benn van az ágyfiókban. Egyébként kupi van, ne ijedj meg. — Majd beviszem, — mondta Lali és hálás volt az becsének. Megint rágyújtott, — komoly az a lány? — kérdezte. — Nem tudom... majd kiderül. — Persze. Akárhogy is, mindig kell egy kis esélyt hagyni, hogy komoly legyen, különben nem ér az egész egy kalap sz... se. Neki csak egy ilyen esete volt, nyáron, falun, mulatság volt, véletlenül keveredett bele. Gyalázatosán rossz volt a zene, a zenekar négyöt számot tudott csak és rettenetes hangerővel igyekeztek. Három lány dolgozott egy építkezésen. Nem falubeliek voltak. Izmosak, széles csípőjűek, felszabadultak. Elmentek tánc végén két falusi fiúval és a határban belefeküdtek egy boglyába. Nem sokat ért. Mikor visszamentek, a fiúk azt mondták, hogy klassz volt, Lali nem szólt. Gyuri levetkőzött és beleereszkedett a kádba. — És mit csinál az a lány? Dolgozik? — kérdezte Lali. — Á ... még gimibe jár. Harmadikos. — Taknyos az még. — Most miért velem szórakozol? — kérdezte az öcs- cse ingerülten. Lali bevitte a csomagjait a kisszobába. Szanaszét hányva ingek, piszkos zoknik, mindenen halvány porréteg és csikkekkel púpos hamutartók. Az ágyról leszórta a holmikat egy székre, ágyazni kellett volna, takarítani egy kicsit, de idegen volt, mint egy szállodai szoba. Kitakarítva, tisztán, néhány napra tűrhető, de az előző vendég rendetlenségével és hulladékaival elviselhetetlen. Simogatta az ágyat, arra próbált összpontosítani, hogy itt aludt húsz évig, de nem jött meg az érzelgősség tömör édessége és nem hódította. Amikor meghallotta a kulcs zörgését a zárban, megkönnyebbülten ugrott fel, és sietett a szülei elé. — Csakhogy téged is lehet látni! — mondta az apja! — Itt maradsz vacsorára? — kérdezte az anya. — Tegnap lesütöttem a húst, fokhagymásán, csinálok hozzá egy kis zsíros krumplit. Anikó is jön? — Nem.. Bementek a szobába. Apa poharakat szedett elő a szekrényből. — Mikor leszek már nagyapa? — kérdezte. Lali ostobán vigyorgott, — most kéne megmondani, — gondolta, — túl kell esni rajta. Megitták a pálinkát, apa cigarettát szedett elő, puhít- gatta, Lali a kezét nézte. — Semmi nem változott, — gondolta és szerette volna kitörölni az emlékezetéből azt a két évet, amikor ide csak futva jött a busztól, süteményt evett gyorsan, néhány viccet mesélt, és rohant vissza a buszhoz. Vagy kiöltözve Anikóval mereven ültek a székeken és még viccek sem jutottak az eszébe. Megköszörülte a torkát és mint egy vizsgabizottság előtt, hamis határozottsággal mondta: — Eljöttem otthonról. Hazaköltöztem. Csodálkozva néztek rá és nem szóltak semmit. — Elhoztam a cuccaimat, betettem a kisszobába. — Hangja halkká és bizonytalanná vált, bűntudatot érzett. Tudta, hogy feleslegesen, de r.em mert ellene lázadni. — Haragusztok? — Ne beszélj hülyeségeket — mondta apa, — neked itt mindig van helyed, de hát... az apósod, a doktor úr? — Nemcsak ő.;: — Fene a nagyképű pofáját, én mondtam neked ... hozhattad volna Anikót, elfértünk volna valahogy. — így jobb, apa. — Majd később beszéljünk erről, jó? — kérte anya. — Nem sürgős. Biztosan éhesek vagytok, csinálom a vacsorát. Gyuri jött be, a nagytükör elé éllt, gondosan fésülte a haját. — Csak nem akarsz elmenni? — kérdezte tőle apa. — Várd meg legalább a vacsorát, rád férne, olyan vagy, mint egy gebe. — El kell mennem, apa — mondta vigyorogva. A bátyja vállára csapott. — Veled meg egyszer elmegyünk és csapunk egy jó murit! Lali is vette a kabátját, leugrott egy üveg borért. Csendesen ették meg a vacsorát és poharazgattak. Az arcuk kipirult, közömbös dolgokról beszélgettek, még nevetgéltek is. Anya ásítani kezdett, ágyneműt adott Lalinak és megcsókolták egymást. Lali bement a kisszobába, áthúzta az ágyat, leült a szélére és cigarettára gyújtott. A két ágy között mintás szőnyeg húzódott, mint régen, kicsit porosabb volt és kopottabb és az ajtó előtt is egy. A szőnyegeken Winnetou száguldott villámgyors gipszlován, csatakiáltásoktól volt hangos a szoba, harcoltak egymással a fehér sápadt arcú sakkfigurák a fekete bennszülöttekkel. A szőnyegek mellett, a padló volt a tenger, a kályha előtti rész a Déli Forrótenger, az ajtónál a Jeges Óceán, a szőnyegek közti rés a Szuezi-csatorna. A tengereken gyufásdoboz- hajólc jártak, szállították az árut: tarkababot és jancsiszö- get, szelepgumit és ötfillérest. A csatornán jártak át a Déli Forró tengerről a Jeges Óceánra. Az ajtó előtti rongyszőnyeg azóta kirojtosodott és a rojtok átlógtak a mintás szőnyegre. — Nem kötötték rendesen, — gondolta Lali. A sportszatyrában megkereste a borotválkozódobozt, zsilettel szépen levágta a bojtokat. — Indulhat a forgalom! — mondta, tülkölt egyet mély hangon, elnyújtva, ahogy a nagy hajók szokták. Amikor régen még szerették egymást, nagyon bánta, hogy ő kimaradt ezekből a játékokból. Máshol játszott, más gyerekekkel. Nagyon szerette volna, ha ő is ismeri a szőnyegek titkát, a csatakiáltásokat, de elmagyarázni nem lehetett. Legalább most ez megmarad. Fejét a párnába fúrta, beszívta a mosószappan és vasalógőz illatát, szerette volna, ha már reggel lenne, mert reggel minden könnyebb és j egészségesebb. Felhőkön, ég alatt gond úszik Fátylas sugarat lő a nap Öklön fekszik az áll, a homlok Kertjén barázdák szántanak Valaki kiáltása hangzik De nem felel rá senki sem x A visszhang barlang-szájban alszik Hiába hívják, nem üzen Az ablakon két kék szem néz ki De köd takar virágot, bokrot Hárman szeretnének nevetni De csak egy mosolyog, mert boldog Két ember közt kapu, kerítés Fal, közöny áll s nem dönti le A jóakarat, csak a fegyver A tett javít s nem az ige TÉNAGY SÁNDOR: SZERDA Csak el ne múlna ez a nap! Csak ne kellene bezárni a kaput! Ülnék csak, mindent elfogadnék, a test, az ész határait, haragos nyugalmát, a türelmetlenség ostorcsattogását, a vér kiserkent forrásait megszabdalt bőrömön. Mindent elfogadnék, a békétlenség uralmát, az elérhetetlenség kő-képződményeit, melyek érdemesek a csodálatra, a szorongató szerelmet, megszenvedett mindennapi bizonytalanságomat. ARATÓ KÁROLY: Valamit cserébe Fogadkoztam: makacs leszek! Kúsztam hozzájuk egyre közelebb, szívig kitakarózva, csendesen, opakodtam köreikhez lábujjhegyen. Ott surrantam a köznapok mögött megépült búvóhelyeken, ahonnan majd elérik ők is egykoron az Örök Vadászmezőket _ m egszerettem oly nagyon nemzetem! Pedig, de féltem, kémlelve feléjük: tolakodásom tán zavar? De ők is épp úgy társra vártak s nem szóltak rá: Maga itt mit akar? így lettünk mind szótalan szövetségesek: egyformán kötöz a való! Mert vallani némák, nekem kötelesség a szó! Nagy csöndjüket oszlatni tollat kezem ezért ragad. Hűséggel, érdekükben? Ellenőrzik: váliam fölött e versbe bepillantanak. Meg kell fontolnom: mit írok s miként? Bizalmunkért cserébe gyújtok-e valami fényt, ha arcom átfut, mint szél a vízen, annyira őrzött szentségeiken? CYPRIAN' 'EKWENSl '5 A szavannában kóborló nomád tehénpásztorok életének egyik fő törvénye: a férfi megszöktetheti szíve választottját, legyen az leány vagy asszony, özvegy vagy aggszűz. De jaj neki, ha menekülés közben nyomára bukkannak. Akkor viszont nyert ügye van, ha eléri saját otthonát, mielőtt megfognák. Történetünk estéjén Modio, a fivér hevesen veszekedett nővérével, Aminával. — Vidd a kezedet innen — kiáltott a lány. — Hozzám ne merj nyúlni! — Allahra mondom — dühöngött Modio —, hiába próbálsz ellenszegülni. — Hazudsz! — sikított a lány. — Még ma éjjel Yallánál leszek, öt választottam férjül. — És mi lesz Jamával, akit apánk választott számondra? Mi lesz a marhákkal, amiket ő fizetett érted? — Az a ti dolgotok — mondta a lány. — Engedj el, te ördög! Megőrültél? A fiú felkapta nővérét, az egyik kunyhóba cipelte, s rácsapta az ajtót. Amina fiatal volt, élete legvirágzóbb éveit élte. Hosszú, sima haja leomlott a hátán, a porba, arcán barázdát szántottak a könnyek. — Maradj, te nyomorult! — hallotta kintről a fivére hangját, majd a retesz kattanását és távolodó lépteit. „Kell, hogy legyen remény” — gondolta. Semmi sem választhatja el őt Yallától. Vajon az ő hibája-e, hogy nem szereti Jamát? Az apja előbb elfogadta a marhákat és neki csak aztán szólt. Ám a kérőről kiderült, rogy- gyanótérdű, gyáva alak, aki könyörgött és ri- mánkodott, amikor a sharro-n a szokások szerint megkorbácsolták. Kiállta ugyan a korbácsolást, az igaz, de nem úgy, ahogy férfihez illik, s Amina megalázónak érezné, ha hozzá kellene mennie. Apja Járnának szánta őt, de neki bezzeg nem lesz dolga vele, amikor a többi lány majd csipkelődni kezd, hogy gyávához ment feleségül. „És hogy van a férjed? Az a híres férjed? Ha, ha, ha.” Yalla követte el a hibát, mert nem tartotta be a megegyezésüket. Pedig egyszerű volt. Neki és Yallának az előtt kellett volna elmenekülniük a táborból, mielőtt Járná elhozta a bikát, a menyasszonyi váltságdíj első részletét. Yallának oda kellett volna jönni a kunyhójukhoz azon az órán, amikor a sakálok üvölteni * Cyprian Ekwensi nigériai író, az ibo törzsből származik. Tanulmányait a hazájából! Ibadanban, majd Angliában végezte. „Városi emberek” című regénye, mely a nigériai fős árosban, Lagos ban játszódik, M első modern regénynek számit Nigériáéit kezdenek a szavanna fölött. Ott várt a doro- wafa alatt a férfire, akit szeretett. A magas, széles vállú, hullámos hajú férfire, aki be tudja törni a legmakacsabb bikát, apja istállójának legvadabb póniját is. Amina szerette széles mellkasára hajtani a fejét. Milyen más is az ő Yallája, mint Jama. Vajon Jama meg tudná-e védeni otthonukat a forgószéltől, ami végigseper a szavannán? Túljárna-e a vad kutyák, a hiénák, a leopárdok és az oroszlánok eszén, amikor azok megpróbálják megtámadni á csordát? Neki ígérték, amióta csak az eszét tudja, ötszáz darab marha szép ár, de ő nem eladó... Aznap este, még a veszekedés előtt, Yalla eljött az ő tanyájukra. Megállt kint a dorowa- fa alatt és füttyentett neki. Amina óvatosan kikémlelt. Előttük nyújtózott a szavanna: minden az övék, Yalláé és az övé, ha most mennek. Ismét hallotta Yalla hangját, a megbeszélt jeladást, s nem habozott többé. Szaladt. Nem vitt magával semmit, még egy fakanalat sem. És ekkor állította meg_a bátyja. Nem is sejtette, hogy egész idő alatt ott leselkedett egy közeli fa mögött. Egész fai- kény i vad kutya volt vele, ráeresztette mindet Yallára. Amtnát pedig megragadta, s csak nevetett a lány fenyegetőzésén, karmolásain, átkain. Most pedig a kunyhó foglya, mégsem tudta elképzelni, hogy Yalla sosem lesz az övé. Bizonyára módot talál rá a férfi, hogy kiszabadítsa őt innen és magával vigye, mielőtt Jama a menyasszonyi váltságdíjnak mind az ötszáz marháját elhozza. De hát honnan tudhatná meg Yalla, hogy ő most hol van, avagy, hogy mikor jön Jama a marhákkal. Mindennek vége — gondolta Amina, és újra sírt Verte az ajtót, kiáltozott ás fenyegetőzött. Közben a többi fivére is hazatért a mezőről, s azon vitatkoztak, hogyan nyerjeijék fel az esküvői lovat. Aztán egyikük úgy vetekedett, hogy neki majd fekete fátylat kell viselnie, de a másik letrvtette. h orv fehér a szokás. Micsoda badarságok! a legictínmbb bátyja kijelentette, hogy, ő maga fog a menyasszony mögött lovagolni; egy pillanatig sem bízik abban a lányban — mondta — azok után, amiket Modioval tett. És mindez ötszáz marha miatt... Amina hirtelen rádöbbent, hogy csend öleli körül. A kis helyiség levegője nyomasztóan nehézzé vált, s neki egyszeriben köhögnie kellett. Aztán meghallotta a fivére rekedt hangját. — Tűz van! — kiáltotta a hang. — Hozzatok vizet!... Tűz van! * Amina megrezzent. Kicsiny börtönét betöltötte a nehéz füst. Az elkeseredés megszázszo- rozta az erejét, úgy vetette magát az ajtóra. A füst most már tódult be a réseken, repedéseken. Odakint pedig a fiúk üvöltöztek, megpróbálták a riadt állatokat kordában tartani. Amina már fulladozott. Hogy lehet, hogy rá nem is gondolnak? A teheneik fontosabbak nekik, mint az ő élete? Egy kemény kéz belökte a kunyhó ajtaját, s érdes férfihang szólt rá: — Kövess! Yalla vagyok. Amina felvidult, de szó nem jött ajkára. Érezte, hogy a friss levegő átjárja a tüdejét, látta a sárga, ég felé lövellő lángokat. Megpillantotta a fivéreit, akik rohangálva gyé- kenyszőnyegeket, tejesköcsögöket, pénzes zacskókat hordtak ki a kunyhóból. — Fiúk, ott van a nővérünk! Fogjuk meg!... — Yalla — zokogott Amim«. — Mit csináljunk? Jönnek uttnunk. — Próbálják meg. A kunyhóm öt tuérföld- nyire van ide. Kernén v hajsza lesz. Amina érezte, hogy karjába kapja és ráülteti felnyere*-«. lovára. Száguldottak. Mögöttük jöttek a fivérek, irgalmatlan és ügyes lovasok akiket hevített a düh. Hallotta a mögöttük vágtató lovak patáinak csattogását. Allah, mi lesz velünk? Nyíl suhant el mellettük. Jobb lenne feladni az egészet. — Yalla, forduljunk meg és menjünk haza. Hasztalanul rohanunk. A férfi hangos, dörgő kacagása szinte megrémítette. Vajon a mérgezett nyílon nevetett, amely, ha eltalálja, egész életére megmerevíti a derekát, s örökké tartó köhögést okoz? Lovuk zihált a kettős súly alatt. Sziklás-dombos terepre értek, ahol igazán megmutatkozott, ki a jó lovas. Itt az a hely, ahol a férfi elveszti őt, vagy megnyeri mindörökre. Száz helyen sajgott a teste, de az előttük lebegő cél bátorságot öntött belé. Amina látta meg először a távolban pislogó fényt. — A kunyhóm — szólt Yalla. — Az én magányos kunyhóm. — A mi kunyhónk, talán így gondoltad. — Mindketten nevettek. Aztán Yalla felnyögött. — Eltaláltak! A hátam... Yalla lecsúszott a nyeregből. S újabb mérges nyilak suhantak mellettük, miközben a távolság egyre csökkent köztük és üldözőik között. — Ha meghalok, menj tovább. Az én kunyhómban már nem nyúlhatnak hozzád. Ott... Amina hátra pillantott, észrevette legidősebb bátyját a sötétben. Yallának még a mászáshoz sem volt ereje. Amina vonszolta őt maga után. A közelből birka béeetés hallatszott. Elérték Yalla tanyáját, de még nem voltak benn a kunyhóban. — Megállj, tolvaj! Néhány méternyire a kunyhótól, a tojóház mögött Amina lehajolt, aztán teljes erejéből magragadta Yallát és belökte a kunyhóba, maga pedig valósággal beesett utána. A férfi megkönnyebülten sóhajtott fel: — A fertőtlenítőt... Amina bátyjai felsorakoztak Yalla kunyhója előtt. — Tolvaj! — kiabálták. — Add vissza a nővérünket! — Ti vagytok a tolvajok — szólt vissza Yalla. — Hát nem elloptátok a menyegzői lovat? — Apánk és Jama nem nyugszik majd, amíg ttnn< tírnótoltátok őket a marhákért. — rám — szólt Yalla. Aminának na«» ‘ ■— A fertőtlenítőt... > PwVa**» n*»ró/'dították lovaikat és lassan visszaügrttek saját tanyájukhoz. Az egyikük megszólalt: — Ez a Yalla •’üc’.i '’Arii. Felgyújtja a tanyákat, elrabolja a nővérünket, és tolvajnak nevez bennünket, mert visszavettük a saját lovunkat, amelyet egy másik vőlegény számára nyergeltünk föl. Hiába, a szavanna törvénye. ö nyert. Fordította: Zilnhi Jvait 1969. július Ti., vwümaf
