Népújság, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-03 / 151. szám

?ogorvnaok fal tin ii‘om köziéiben nyílt fogorvosi szakrendelés Az egészségügyi szakem­berek szerint a fogak meg­betegedése napjainkban szin­te népbetegség jellegű. A gyermekfogászok adatai: a hároméves gyerekek 50 szá­zalékánál találtak rossz, szu­vas fogakat, a 6—10 éves is­kolások nyolcvan százaléká­nak nem ép a fogazata, s a nyolcadikosok között osztá­lyonként általában csak egy­két olyan gyerek akad, aki­nek minden foga teljesen egészséges. Egy év kezelési statisztikája az iskolafogásza­ton: 220 ezer tömés, 13 ezer húzás. És a többi rossz fo­gak? Rendszerint tovább romlanak, s később a felnőtt fogászatnak adnak munkát. Az országban 1952-ben ösz- szesen 1050 fogszakorvos volt, nagyjából ugyanannyi, mint a háború előtt, amikor a la­kosságnak csak 31 százaléka részesült társadalombiztosí­tásban. Főként a falusi, pa­raszti népesség fogászati egészségvédelme és kezelése volt teljesen elhanyagolt. Ma viszont — a családtagokkal együtt — csaknem 10 millió emberre, a lakosság 97 száza­lékára terjed ki a társadalom- biztosítás: igényt tarthatnak más orvosi kezelés mellett a fogászati ellátás különböző szolgáltatásaira. 1954 óta az ipari munkásoknak és alkal­mazottaknak korona és híd- fogpótlást is biztosított az SZTK. A tsz-tagok eleinte a társadalombiztosítás terhé­re csak fogat húzathattak és tömethettek, 1966 júniusa óta már kivehető fogpótlást (pro­tézist) is kaphatnak. Mi történt és mi történik a hatalmasan megnövekedett igények kielégítésére: fel­zárkózik-e a falu is a fogá­szati kezelésben a városi színvonalhoz? A szervezett fogszakorvosi képzés 1952-ben kezdődött előbb csak Budapesten, ké­sőbb a Szegedi Orvostudo­mányi Egyetemen is, de nem tudott lépést tartani az SZTK- biztosítottak és -juttatások fejlődésével. Ezért 1959-ben átmenetileg bevezették a fo­gászvizsgát. A legalább 20 éve dolgozó fogtechnikusok féléves tanfolyam és szigorú szakvizsga után fogszakorvo­si felügyelet mellett fogorvo­si részmunkákat végezhetnek. A fogszakorvosok száma ma már meghaladja a kétez­ret az országban. Budapesten átlagosan minden 3000 em­berre jut egy fogszakorvos, s ez már nemzetközileg is jó arány. A vidéki városokban jelenleg egy fogszakorvos négy-négy ezer ötszáz lakost lát el. Már kiépült a megyei és a járási rendelőintézetek­ben is a fogászati szakrende­lés és külön országos háló­zatként működik az iskola- fogászat. Négy éve intézkedés tör­tént a falusi fogszakorvosi hálózat kiépítésére. Az irány­elv az, hogy egy-két általá­nos körzeti orvosi rendelő mellett a falvakban egy kör­zeti fogszakorvos is legyen, s 1970 végéig a falvakban hatezer-hatezerötszáz biztosí­tottra egy fogorvos jusson. Ma mintegy 300. falun dol­gozó fogorvost találunk, akik­re egyenként átlagosan még 8000 biztosított jut. Persze vannak ennél jobb és sajnos rosszabb arányok, olyan te­rületek, szigetek is, ahol egy fogorvosnak 10—12 ezer em­bert kellene ellátnia. Megyénkben viszonylag a hatvani járásban a legked­vezőbb a fogorvosi ellátás: 10 ezer lakosra átlagosan 11 fogorvosi óra (kezelési idő) jut. Ha jól meggondoljuk — abszolút értelemben — ez a viszor.yszám rendkívül ked­vezőtlen, hiszen eszerint egy beteggel egészen mini­mális ideig tud foglalkozni a szakorvos. Sajnos a megye más körzeteiben ez az óra­szám még kisebb: 7—9 óra körül ingadozik. Különösen a falvakban számottevő a fogorvoshiány. (Megyénk falvaiban jelenleg mindössze 26 fogász dolgo­zik.) A minimális feltétel, hogy-egy falu fogorvost fo­gadhasson: a megfelelő, kul­turált szolgálati lakás, és a munkáhof ugyanilyen köz­ségi fogászati rendelő. Ezt nem könnyű megoldani. Akadnak visszás helyzetek is: falvak, amelyek jó felté­telek mellett sem találnak letelepedni vágyó fogorvost, másrészt nem ritka még a pályázatlan kecsegtetőnek látszó községi ajánlat a kel­lő élet- és munkafeltételek biztosítása nélkül. A korábbi években az Egészségügyi Minisztérium határozta meg, hogy hová kerülnek a végzett fogorvo­sok, hol szerveznek új fogor­vosi helyet, rendelőt. A mi­nisztérium költségvetési ösz- szegből építtetett vagy vá­sárolt falusi fogorvosi szol­gálati lakásokat, új rendelő­ket szerelt fel, évente 100— 200-at; kiegészítést adott az ilyen célokra fordítható ta­nácsi összegekhez. Qelka-monopólium Elromlott a táskarádióm. Gondoltam, hogy nem nagy ügy, beviszem a Gelka-szer- vízbe és gyorsan megjavít­ják, talán meg is várhatom. De a szervizben azt mond­ták, hogy a készülékért jöj­jek egy hét múlva. Eszembe jutott, hogy rá­diómat vihetném a ktsz-hez is. De nem, mert ott csak egyetlen egy típust javíta­nak, alkatrészt nem is tar­tanak, ezért Egerben mind­nyájan a Gelkára vagyunk utalva. Ahogyan mondták, egy hét múlva jelentkeztem a rádióért. Sorbaálltam a pult előtt, de a hölgy közöl­te, hogy sok a munkájuk, táskarádiómat még nem ja­vították meg, jöjjek egy újabb hét múlva. Mentem hét naP múlva, de akkor is hiába. Később már óvatos vol­tam, előbb telefonáltam, szépen kértem, hogv rádió­mat javítsák meg, mert sza­badságra utazom és az üdü­lőben a saját tranzisztoro­sommal szeretnék kapcso­latot tartani a világgal. 1969. július 3., csütörtök Az újabb ígéret után új­ra megjelentem a Gelka il­letékesei előtt, de a javítás­hoz még hozzá sem kezdtek. Arra hivatkoztak, hogy nincs, nem kapnak alkat­részt. De miért nem mond­ták ezt meg két héttel előbb, miért hitegettek két- szer-háromszor? Felkaptam készülékemet, bosszúsággal és néma rádióval utaztam szabadságra. Miért packázhat velem és számos sorstársammal a Gelka? Azért, mert Eger­ben, Gyöngyösön és me­gyénk legtöbb községében csak a Gelkát jelölték ki rádió és tv javítására. Ro­hamosan szaporodnak a készülékek, egyre több a javítanivaló, de megyénk­ben csak a hevesi járás te rületén foglalkozik javítá­sokkal a Gelka és a szövet­kezet, másutt mindenütt monopolhelyzetet élvez a Gelka, illetve háztartási gé­pekre a szövetkezet. Ha lenne versenytárs, ha legalább két szerviz között választhatnánk, akkor ott javíttathatnánk, ahol gyor­san és jól dolgoznak. De így csak bosszankodunk, szitko­zódunk, vagy a néma rá­dióval együtt hallgatunk. F. b. A gazdasági reform beve­zetése, 1968. január 1-e óta ezeket az összegeket a me­gyei tanácsok kapják, s dön­tenek arról is, hogy az egész­ségügyre fordítható pénzből hol és mennyit költenek a fo­gászati hálózat fejlesztésére. Az eddigi tapasztalatok álta­lában kielégítőek: a falusi fogorvosi helyek gyarapodá­sa megfelel a korábbi ütem­nek. Évente általában 50 új fogszakorvos kezd munká­hoz a falvakban, új rende­lőkben. Megyénkbeii is nyíl­tak ebben az évben új fog­orvosi rendelők. Igaz, mind­össze három helyen, Tárná- mérán, Tarnaörsön és Vi- sonta-Erőmllnél. Jövőre vi­szont újabb négy község — Aldebrő, Szihalom, Kará- csond és Vámosgyörk — kap korszerű fogorvosi rendelőt. A berendezéseket pedig or­szágosan külföldről szerzi be államunk: A KGST tagálla­mok közül Csehszlovákia szakosodott a fogászati gépek gyártására. A Chirana gyár rövid idő alatt sorozatgyár­tásra fejlesztett ki egy ol­csó, világszínvonalon álló „mindentudó” fogorvosi be­rendezést. Ma már 40 ilyen készülék van az országban, s újabb 60-at megrendeltek. Sz. S. Sem a népszerű együttes­nek, sem a gyöngyösi közön­ségnek nem sikerült: két­szer is elmosta az eső a meghirdetett előadást Gyön­gyösön. Azóta is nyitott kér­dés: mi lesz az elmaradt koncerttal, megtartják-e va­laha és mit csináljanak a jegytulajdonosok? A Városi Művelődési Köz­pont több alkalommal meg­kereste az ORI-t, a rendező szervet telefonon, de hatá­rozott választ eddig még nem kapott. A két előadás­napot felhasználta az Ome­ga elméletben, ezért nem tudtak még dönteni, jön­nek-e még Gyöngyösre es mikor. Ha az együttes megtartja az előadást, arról a rendező szervek időben értesítik majd a közönséget, ameny- nyiben időhiány miatt ettől kénytelen lesz elállni, ak­kor a megváltott jegyeket visszaváltják. Tehát: a jegyeket meg kell őrizni — egyelőre. Figyelem a gödröt. Szerényen húzódott meg a járda sarkán, kicsit bepislogva az út közepe felé, de gondosan kerülve a tolakodásnak még a látszatát is. Teltek a napok és a hetek, a sze­rény gödör egyre rafináltabban mélyült, de nem terpeszkedett, — azt nem. Rá ne mond­ják, hogy tolakodó fráter, az utak és utasok megkeserítő je. Az élethez van joga. terpeszke- dett hát lefelé, hogyha valaki mégis belehaj­tott autóval, kerékpárral, három hétig csuklott ijedtében. És tegnap, igen tegnap, megjelentek a munkások, megnyújtották, megszélesítetlék a gödröt, szabályos téglalap formát adva szá­mára, hogy... ...de nem, nem jött az útjavító. Ma sem jött. Lehet, hogy holnap sem jön, sőt holnap után sem. Csak a hatalmas gödör hirdeti, mit sem ér egy gödör szerénysége, ha emberekkel kerül kapcsolatba. Elrontják! (-Ó) Miért kapja az „Unicornis" nevet Eger új turistaszállója? Egerben, a Kossuth Lajos utcában rövidesen átadják a város első, korszerű turista­szállóját. Hosszú hónapokig, amíg a kivitelezés apróbb- nagyobb gondjai kötötték le elsősorban az építtetők és az építők teljes energiáját, s természetesen kevés szó esett arról a látszólag formális do­logról, hogy mi legyen majd e modern vendégfogadó ne­ve. Az, hogy e „névadás” va­lójában mennyire nem for­mális kérdés, az utóbbi he­tekben — közeledve az át­adás időpontjához — derült ki. Legújabb értesüléseink szerint a szállót „Unicornis” névre „keresztelik”. — Milyen érvek szólnak e név mellett? — kérdeztük dr. Soós Imrétől, a Heves megyei Levéltár igazgatójától, a szál­ló „névadójától”. — Az „Unicornis” nevet valóban én javasoltam. E la­tin szó véleményem szerint — elsősorban a külföldi tu­risták emlékezetében — könnyen megmarad, s a ki­ejtése sem okoz különösebb nehézséget. Ez persze az el­nevezés praktikus oldala csu­pán, ami egyedül nem lenne domináns, hiszen ennek a szempontnak bizonyára szá­mos más latin, sőt, magyar szó is megfelelne. Az „uni­cornis” latin szó, magyar je­lentése: „egyszarvú”, s ez az egyszarvú, címertani, képze­letbeli állat alkotja Eger egykori városcímerének az egyik harmadát. (Ez a motí­vum egyébként 1695-ben Fe- nesy György egri püspök-föl- desúr családi címeréből ke­rült át az akkor alapított vá­ros (jímerbe.) Az „unicornis” név nem­csak ezen a szálon gyökere­zik Eger történelmi hagyo­mányaiba: az 1700-as évek­ben ugyanis e leendő turista- szállóval átellenben (a Kos­suth Lajos utca 28. számú, úgynevezett Braun-házban) évtizedeken keresztül műkö­dött égy „Unicornis” Vendég- fogadó. — Az érvek meggyőzőek, s mindössze egyetlen aggá­lyunk lehet: az ideutazó ma­gyar turisták számára lesz talán szokatlan megjegyezni és kiejteni ezt a latin szót? — Amikor az Agria Távért na nevet kapott, akkor is vol­tak hasonló aggályok, s —< noha e két főnévből álló név kissé „csikorgósabb” kiejtésű — mégis rácáfolt az idő ezeké­re a feltevésekre: helybeliek! és messziről ideérkező ma­gyar és külföldi vendégek! egyaránt megszokták ... (faludi) (MOLNÁR KÁROLY# w. Agónia Algériában Paul Hoffmann, amerikai újságíró 1962 janárjában Szi- di bel Abbeszben járt és ta­pasztalatairól ezt írta a New York Timesben: „Alapításának éve: 1831 óta a légiót, az afrikai misz­tikum veszi körül, „algériai hivatása” van. A légió segít­ségével hódította meg Fran­ciaország Észak-Afrikát és a Szaharát. A hadjáratok kö­zötti időszakokban a légioná­riusok, ásókkal és kapákkal felszerelve, többféle építő munkát végeznek. Főhadi­szállásuk mindig Algéria és a Szahara lett a hontalanok hazája. A rámenős, kegyetlen zsol­dosoknak ez az alakulata a több mint hét éve tartó algé­riai nemzeti felkelés kitöré­se óta a legnehezebb katonai feladatokat vállalta, lendü­lettel, sokszor vadul harcolt. Éppen ezért vált a jövője most kétessé. Amint Algéria szuverén állammá alakul, a légiónak távoznia kell, való­színűleg a többi francia csa­pat kivonulása előtt, mert ezeket ugyanis a muzulmán nacionalisták kevésbé gyűlö­lik. A Q»artier Vienot (a légió székháza) közelében, a Café du Commerce terraszán egy svájci légionárius megjegyzi: — Mi a rossz abban, ha az ember zsoldos? Mindenki tisz­tel bennünket Ha szabadsá­gon vagyunk és végigsétá­lunk az oráni Rue General Leclercen, a lányok bolondul­nak utánunk, és ha tisztel­günk, a legmagasabb rangú francia tisztek ránk moso­lyognak. Tudják, hogy ami­kor más katonák beássák magukat és megvárják az erősítést, a légionáriusok tü­zelnek ...” Az algériai háborúban a légionáriusok 2060 embert vesztettek, az indokínai hábo­rúban, 1945-től 1955-ig 14.000 embert. De hány vietnami és hány algériai szabadsághar­cost gyilkoltak meg, pusztí­tottak el sokszor a legbrutá- lisabb kegyetlenséggel a lé­gionáriusok? x A katonák csaknem 40 szá­zaléka német eredetű. Né­met anyanyelvűek az osztrá­kok és a svájciak, a legtöbb magyar, holland, cseh, len­gyel és finn is érti a néme­tet. A légió állományának 8—8 százaléka spanyol és olasz. Van néhány angol és mindig akad néhány ameri­kai is — mondja a légió egyik tisztje. A légió első ejtőernyős ez­redét az áprilisi De Gaulle- ellenes puccs után feloszlat­ták, mert a jobboldali tábor­nokok mellé állt. Korábbi korláthan gyarmati hatalmu­kat sirató európaiak rózsa­esővel búcsúztatták az Algír­ból kivonuló megvert védel­mezőiket, az ejtőernyősöket Ha valaki gépkocsin Oran felől közelíti meg a légió fő­hadiszállását, Szidi bel Ab- besz határánál „A város köz­pontja felé” feliratú tábla mellett halad el. A „város” szót azonban valaki vörös festékkel átmázolta és ezt ír­ta fölé: „OAS”. A festéket senki sem távolította el. Szidi bel Abbesz valóban az OAS egyik fontos központjaként vált híressé. Jean Gardy, az idegenlégió főellenőre és a legmagasabb rangú tisztje volt 1958 és 1960 között. Minthogy részt vett az áprilisi zendülésben, megfosztották rangjától. Most valahol Algériában rejtőzik Raoul Salai tábornokkal és két másik tábornokkal együtt. A légió parancsnoka jelenleg az OAS főembere. A De Gaulle-t vadul támadó, „Ge­neral Gardy” aláírással ellá­tott röplapok valósággal el­árasztják Szidi bel Abbeszt és a légió többi más helyőrség geit Ha a látogató megkérdi! hogy mi lesz a légió sorsa, feltétlenül ezt a választ kap­ja: — A légió él és virul es ezután is élni fog. Bár jöven­dő státusát még nem jelöl­tók meg... 1962-ben egyre gyakrabban hangzott el a kérdés: — Mi lesz a légióval? Ez akkor vált különöseit időszerűvé, amikor Evianban létrejött a megegyezés az al­gériai ideiglenes kormány és a francia . kormány között. Március Íj-én 12 órakor egész Algéria területén beszüntet­tek minden hadműveletet és minden fegyveres harcot. Megállapodtak abban is, hogy Franciaország bérleti alapon 15 éven át megtartja a Mers-el Kébir támaszpon­tot, 5 éven át a Colom- Bechair-i, a Reggane-i az In Amguel-i repülőteret, továbbá a szaharai atomfegyver- áss rakétakísérleti berendezése-- két s három évig 80.000 főnyi hadereje állomásozhat Algé­riában. Gondot okozott a francia kormánynak, hogy mi lesz a légió sorsa, mert az FLN ra­gaszkodott ahhoz, hogy az OAS-sai nyíltan rokonszen­vező egységeket vonják ki Algériából. Az eseményeket nem lehe­tett feltartóztatni. Az eviani megállapodás szerint az „al­gériai nép majd népszavazás­sal donit sorsáról”. Az ered­mény nem volt kétséges. Amíg Algéria a szavazásra készült, a francia kormány azt mérlegelte, hogyha szá­mára negatív lesz az ered­mény, akkor mi történik » légióval. (Folyta tű eső és az Omega

Next

/
Thumbnails
Contents