Népújság, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-25 / 170. szám

Á Corvina másfél évtizede Immár másfél évtizedes múltra tekinthet vissza a Corvina Könyvkiadó. Nemré­giben jól sikerült kiállításon mutatta be működésének legszebb kiadványait. A több mint 500 kötet, művészi al­bum szinpompás látványt nyújtott. Szép, egyúttal felelősség­teljes munka a magyar kul­túra megismertetése. Az alapvető nehézséget a ma­gyar nyelv jelenti. Bármely idegen nyelvű fordító számára a szokottnál nagyobb feladatot jelent Jó­kai, Mikszáth. Gárdonyi nyel­vi gazdagságát visszaadni né­metül, angolul, franciául, spanyolul vagy japánul. Egy példa arra, hogy a fordítói munka mennyire bonyolult. Az idegen nyelvű fordító, aki Budapesten végzi feladatát, anyanyelvé­re fordít. A gyakorlat tapasz­talata azonban arra int, hogy aki már hosszabb ideje ki­kapcsolódott az anyanyelvi közösségből, annak stílusa, kifejező készsége veszít ru­galmasságából. Ezért az első Magyarországon készült for­dítást elküldi a Corvina ab­ba az országba, amelynek nyelvén megjelenik a könyv. Itt kettea is lektorálják a fordítást. A javításokat egyeztetik, és így kerül nyom­dába a szöveg. Egy emlékezetes esetből kiderül, hogy a kiadó kor­rektorai mennyire lelkiisme­retesek. Japán nyelven ké­szült az egyik kiadvány, és Tókióból visszaérkezett a két japán lektortól jóváhagyott szöveg. A hazai korrektor­gárda egyik tagja sem tu­dott japánul. És mégis a ja­pán szöveg alapján jöttek rá egy fordítási hibára! Hogy miből és hogyan? „Nagyon egyszerű — válaszolják — csupán gondosan átnéztük a japán képírást és ott egy olyan rajzot láttunk, amely­nek jelentését már ismertük. A magyar szöveg viszont mást mondott.” Nos, kiderült, hogy való­ban fordítási hiba történt és maguk a tokiói lektorok is elismerésüket nyilvánították a hiba bravúros felfedezésé­ért. A Corvina másfél évtize­des tevékenységének ered­ménye. hogy a magyar ifjú­sági és gyermekkönyvek, szépirodalmi müvek, zenei és sportkönyvek, politikai ta­nulmányok, szakmai köi»y- vek és ismeretterjesztő mun­kák eljutnak a világ minden tájára. Tizenöt év alatt több mint 1800 Corvina-könyv jelent meg, mintegy 24 ezer ív terjedelemben, körülbelül 15 millió összpéldányszám- ban. És a kép teljességéért hadd ismertessünk még egy adatot: húsz ország 200 kHv adójával épített kapcsolaté-" Icát a Corvina,' Lassan kialakult egy-egy író külföldi olvasótábora is, amely az évek során bővül, gyarapodik. A nérrtet piacon például egyre többen vásá­rolják Gárdonyi Géza két, immár klasszikus művét, az Egri csillagokat és a Látha­tatlan embert. Mikszáth Kál­mántól a Szent Péter eser­nyője eddig hét német ki­adást ért meg. Madách Imre Visszatérnek a kismamák Sírokban számon tartják őket Letelőben van az első há­rom esztendő, a fizetett kis- mamaság, ahogy néhányan emlegetik azt a lehetőséget, hogy fizetés nélküli szabad­ság igénybevételével havi hatszáz forintos gyermekgon­dozási segéllyel otthon ma­radhatnak az asszonyok a kisgyermekek mellett. Mert mégiscsak ez a legjobb gon­doskodás a gyermeknek, s szükséges is, elsősorban ott, ahol nincs bölcsőde. vagy nagymama, aki szívesen vállalja az újabb generáció felnevelését. A Siroki Fémmüvekben évente 80—100 asszony veszi igénybe a gyermekgondozási segélyt, és számuk növek­szik azzal is, hogy kiterjesz­tették a hatórás munkaidő­ben foglalkoztatottakra ezt a lehetőséget. A három eszten­dő — a rendelet megjelené­se óta — letelőben yan, és az „első fecskék” már jelentkez­tek az üzemben. felveszik a kapcsolatot, hogy ne legyen akadálya annak, hogy a kismamák visszatér­jenek a termelésbe. Mivel az üzemek vezetői is számon tartják a gyermek­gondozási segélyen levőket, egy-két kivételtől eltekintve, régi üzemükbe kerülnek vissza az asszonyok, s ha esetleg nem is a régi beosz­tásba, arról gondoskodnak, hogy az előzőhöz hasonló munkát és keresetet biztosít­sanak. A gyár szakszervezeti ve­zetői és szocialista brigádjai megpróbáltak ügy dolgozni, hogy a három esztendeig ott­hon levő asszonyok ne sza­kadjanak el teljesen régi munkahelyüktől, változatta nul érezzék: a gyár nagy csa- ládjához tartoznak. remekműve, Az ember tra­gédiája 15 kiadásban, kü­lönböző nyelveken jelent meg. Nagy nemzetközi sikert értek el a magyar népme­sék, angol, francia és német nyelven. Jelentős a külföld érdek­lődése a gazdaságirányítás reformja, az űj gazdasági mechanizmus Irént is. Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára: „25 kérdés — 25 felelet a gazda­sági reformról” című inter­júja angolul, franciául, né­metül és oroszul jelent meg. Bognár József professzornak nz űj gazdasági mechaniz­musról írt tanulmánya pe­dig franciául. Világszerte érdeklődnek a zeneoktatás magyar módsze­rei iránt, amelynek kidolgo­zója a nagy zenetudós, Ko­dály Zoltán volt. Nagy költőink közül Pető­fi Sándor válogatott költemé­nyei eddig két kiadásban je­lentek meg oroszul, Az apos­tol című műve pedig ango­lul. A legnevesebb orosz költők fordították le Arany «János balladáit. Ady Endre Válogatott versei két német kiadást értek meg, franciára pedig a legjelesebb francia költők ültették át. József At­tila versei németül két ki­adásban, továbbá franciául és spanyolul jelentek meg. A spanyol fordítás Fayad Ja- mis kubai költő műve. A ma­gyar líra iránti érdeklődést mutatja, hogy egy kairói ki- kiadásban, az UNESCO támogatásával, a Corvina arab nyelvű lírai an­tológiát jelentetett meg. A mintegy 350 oldalas kötet Ba­lassi Bálinttól Radnóti Mik­lósig, húsz magyar költő 78 versét tartalmazza. Nyomdatechnikailag is ma­gas színvonalúak, valóban minden igényt kielégítenek a nagy magyar király, Hu­nyadi Mátyás Corvináinak kiadott kötetei. Eddig az itt­hon talált példányokat adták ki, a további programban a külföldre került Corvinák kiadása is szerepel. Változatos a kép a Corvina Könyvkiadó másfél évtizedes működéséről, hiszen eddig meg sem említettük képző- művészeti és idegenforgalmi kiadványait. Azt a következtetést azon­ban levonhatjuk, hogy váló­ban kulturális missziót telje­sít a Corvina a legnagyobb magyar alkotók műveinek terjesztésével és megkedvel- tetésével, szerte a világon. (B. 1.) a. $ lepeLMA/ A gyár szakszervezeti bi­zottsága előre gondolt ezek­re az asszonyokra, de ma­guk az üzemvezetők is szá­mon tartják, mikorra várha­tók vissza a kismamák. A műhely bizottságokon keresz­tül kapcsolatban maradtak az otthon levő asszonyokkal, s néhány kivétellel maguk az asszonyok sem szakítják meg a szálakat. Háromforintos tagsági díj fizetésével fenn­tartják tagságukat, s ahol jól dolgoznak a szocialista bri­gádok, ott érezhetik a kis­mamák, hogy tulajdonképpen nem távolodtak el régi mun­kahelyüktől. A gyár szakszervezeti bi­zottsága a közelmúltban — éppen a háromesztendős sza­badság leteltére számítva', felmérte, milyen lehetősé­gek vannak a kicsik elhe­lyezésére. Megvitatták a böl­csőde és az óvoda vezetőjé­vel, hány gyereket tudnak átvenni a munkába vissza­térő szülőktől. Egyelőre még nem okoz gondot a kicsik el­helyezése, sem a bölcsődében, sem az óvodában. A többi községekben már nehezebb a helyzet, de ahol óvodák van­nak, azokkal a községekkel Az éjszaka elkeseredett harc folyt. A partizánoknak azonban sikerült kitapogat­niuk a rájuk zúduló SS-cSa- tárlánc gyenge pontját; ki­törtek a bekerítésből. Igaz, az erdőig nem jutottak, kénytelenek voltak a sztyep­pén maradni. Legszívesebben a dnyeperi úsztatok felé vették volna útjukat, de sen- —ki sem-ismerte- a- környéket, térképük sem volt, így erről a tervről le kellett monda­niuk. Immár két hete bolyongott a végtelen ukrán sztyeppén a Georgij Szobko parancsnok­sága alatt álló partizánalaku­lat. Rajtaütésekről, vagy egyéb akciókról szó sem le­hetett: fogytán volt a lősze­rük, s nem volt állandó tá­maszpontjuk sem, hol ebben* „Nem azért a hat forintért írom..." A magyar r.yelv barátja szomorú tűnődéssel vesz tu­domásul egy-egy újszülött ki­fejezést. Néha kár ezért a szomorúságért, bánatra nincs mindig ok: némely újdonsült szólás felér a közmondások tömörségével. Emlékeznek még arra az Időre, amikor a „nem azért a húsz fillé­rért mondom” járta? Vari ben­ne valami elfogadható gon­dolat. A húsz fillér nem nagy pénz, de .,, Tehát az alábbi­akat — a táppénzcsalásokréil — nem azért a hat forintért írom. (Az egyik esetben ennyit nyert volna egy illető a hamisítással...) A hat fo­rint sem az a nagy pénz, de... Maradjon az „eredeti" kalendárium A Társadalombiztosítási Igazgatóságnál bőven találni anyagot, útiképpen próbálták egyesek a táppénzt — a túl­oldalról megközelíteni. Pró­bálták, de nem sikerült. Nem sikerült J. Gy. káli lakosnak, akit annak idején három napra írt ki az orvos. Az ötödik napon jelentkeznie kellett volna munkahelyén, azonban gondolt egyet, s még egy napot engedélyezve magának, kijavította a dátu­mot az igazoló lapon... A plusz egy nap körülbelül hat forintot hozott volna a kony­hára, de hát — nem olyan nagy összeg ez! Akkor miért volt szükség a hamisításra? E csalásnak némi munkaun­dor íze is van ... S. B. mátraderecskei fia­talember a változatosság kedvéért a keresőképtelen­ség kezdő napját változtatta meg, az illető hónap 12. nap­ját 10-re módosította. Cs. 1.-t tizenkilenc napra írta ki az orvos, július 3-tól 2l-ig. ö azonban kevesellte ezt az időt, és a 21-ből 28-ast kre­ált. Megjegyzendő, hogy amikor felfedezték a csalást, azonnal levelet írtaik abba a ktez-be, ahol a kislány tanu­lóként dolgozik, s a válasz is hamar megérkezett: figyel­meztetésben' részesítették ta­nulójukat, mondván, ha még egyszer ilyen eset előfordul, felbontják a szerződést. .J T. R. — szintén tanuló —- két nappal toldotta meg a kiírás dátumát, és még sorolhat­nánk. Az említett esetek sze­replői fiatalok, zömmel ipa­ri tanulók. A kalendárium megváltoztatása azonban nem ismeretlen az idősebb korosztály számára Sem. T. T. egri lakos meghamisította az orvosi igazolást, és a táp­pénzutalványát, tíz plusz na­pot „engedélyezve” magá­nak. Itt már az anyagiak ját­szottak szerepet, mivel — ha nem fedezik fel — éppen 338 forint „haszna” lett volna a csalásból! A szemüveg és az idény végi kiárusítás... A tapasztalat szerint idény végi kiárusításkor van a leg­nagyobb forgalom az egri rendelőintézet szemészetén. Nyílt titok: sokan ilyenkor érkeznek vidékről, kihasznál­ni a kedvezményes vásárlási lehetőséget, s ha niég egy szemüveget is kiváltanak, megtérül az útiköltség is ... A statisztika szerint sokkal több szemüveget ír fel az or­vos, mint ahányat az OFO- TÉRT-nél kiváltanak! — Nem lehetne vala­hogy ... — Igyekezzük egyszerűsí­teni az ügyvitelt — mondta Németh József, a Társada­lombiztosítási Igazgatóság szolgáltatási osztályának ve­zetője. — Hiszen, ha a bü­rokráciáról volt szó valahol, elsősorban minket említet­tek ... Volt ilyen javaslat, hogy csak akkor fizessük ki az útiköltséget, ha az OFO- TÉRT igazolja a szemüveg­vásárlást. Ha például meg­kapja az illető az igazolást, újra elniegy az ötvöshöz, aki kiállítja az utalványt, s az­tán hozzánk kerül... Hiszen éppen ezt a Ponciustól Pilá­tusig járkálást akarjuk meg­szüntetni. Az pedig nem éri még, hogy néhány „dörzsölt.” ember miatt a nagy többség az esetleges „új bürokrácia” ösvényén fáradjon'! Két apának sok gyereke... A családi pótlék külön té­ma. Az ügyvitel egyszerűsí­tésére bevezették a „nyilat­kozati rendszert. A szülők büntetőjogi felelősségük tu­Kié lesz Eris Néhány nappal a július 26-i, balatonfüredi Anna-bál előtt már több volt a jelent­kező, mint amennyit fogad­hatnak a SZOT-szanatórium helyiségeiben. A budapesti ruhakölcsönző vállalat ki- rendeltséget nyitott Balaton- füreden, ahol a hölgyvendé­geknek kis- és nagyestélyi ruhákat, a férfiaknak pedig szmokingot bocsátanak ren­datában nyilatkoznak köz­vetlenül az igazgatóságnak (azelőtt a tanács közbülső állomásként szerepelt), hogy ennyi és ennyi gyermek áll gondozásuk alatt. .. Mátra- mindszentről érkezett a nyi­latkozat, és a kérelem, hogy egy sokgyermekes asszony második férje a gyerekek után családi pótlékért folya­modik, mivel ő tartja el őket... A gyermekek édes­apja Mátraderecskéről ha­sonló kérést továbbított. Mindez 1986-ban történt, s azóta mindkét apa,, az édes is, meg a mostoha is élvezi a családi pótlékból származó plusz jövedelmet. Ahogy vái- toztatgatták — egymástól függetlenül — munkahelyei­ket, úgy vették fel más és más helyen a pótlékot. Áz el­múlt több mint két esztendő alatt több ezer formlos kárt okozott ez az — enyhén szól­va — szabálytalanság. Érde­kes, hogy mindkét községi tanács igazolta: a gyerekek ott járnak iskolába...! Az ügyet most vizsgálják.’ Egy biztos: valamelyiküknek igaza lesz, valamelyiküknek nem. És amelyiknek nem.,. ★ A szabálysértések tárháza a táppénzcsalás. Legtöbb esetben olyan kis összegről van szó, hogy az ember csak a fejét csóválja: hát ezért? ... Sajnos kísérletezők min­dig akadnak. Megpróbálják, aztán — tovább próbálkoz­nak, ha az első kísérlet „si­kerrel” járt, s ahogy monda­ni szokás: a gépszíj hamar elkap egyeseket. Még akkor is, ha fehéren-feketén elol­vassa a nyomtatott szöveget: büntetőjogi felelősségem tu­datában ... Még alá Is írja. Tehát: nem azért a hat fo­rintért írtam mindezt. Az összeg mögött leselke­dő veszély a nagy, s az a rossz benne, hogy ez a Nagy még terebélyesedhet, s ahogy terebélyesedik, úgy torzítja a tiszta emberi ar­cot. Kátai Gábor aranyalmája? delkezésére. A rendezőség már közrebocsátotta a bál programját. A műsor a 18. századbeli magyar tánccal kezdődik, ezután francia né­gyes, majd az Annák kerin­gő je következik. Éjfélkor- tartják az Anna-báli szépség- versenyt, amelynek első he­lyezettje Eris aranyalmáját kapja ajándékul. hol abban a szakadékban, szárazérben húzták meg ma­gukat. Nappal nem mutatkoz­hattak: a síkságon tíz kilo­méterről meglátják az em­bert ... Egyszer kifakadt a parancsnok: — Sehogy sem tetszik ne­kem ez a Vadász. Két napja itt tekereg körülöttünk. A végén még nyomunkra veze­ti egy nyúl. — Az ördögbe, miféle va­dász ez?! — háborgott egy szakállas partizán. — Fasisz­ta az ilyen, nem vadász. A gépkocsijából lövöldöz, elgá­zolja az állatokat. Vadorzó­nak hívják az ilyet, nem va­dásznak! — Tudod mit, Matvejics.. I Válassz ki néhány embert. Látogassátok meg s tolmá­csoljátok vendégszerető meghívásunkat. Csak csende­sen ... Egy hete rótta már a né­met a sztyeppét, de sehogyan sem sikerült fogságba esnie. Türelmes volt és találékony,, mert jól tudta, nappal nem történik ilyesmi. A partizá­nok sem ostobák, inkább lesből figyelnek, mint hogy felfedjék hollétüket. Ezért kezdett bú jócskát játszani. Nappalra eltűnt, éjszakán­ként viszont vakító fényszó­rókkal pásztázta a pusztát, s hangos lövöldözéssel hívta fel magára a figyelmet: jaj volt a nyúlnak, ha reflektora hatósávjába került. Ám egész másképp történt a dolog,, mint ahogy tervez­te. A vadász egy -elejtett fo­golyért baktatott befelé egy mélyedésben, amikor gép­pisztolyt szegeztek a mellé­nek, elvették kétcsövű pus­káját és halkam a fülébe súgták: — Hände hoch! A német gyorsan felemelte a karjait, s jobb lábára sánti- kálva lépkedni kezdett a szakadékban. — Megvan! — közölte mo­gorván MatVejics a parancs­nokkal. — Szóval Itt a fritz! Mind­járt kihallg... Az ördögbe, nincs tolmácsunk! — vakarta meg tarkóját a parancsnok. — Én csak-hebegek németül. A német szélesen elmoso­lyodott és megszólalt a leg-; tisztább orosz kiejtéssel: — Nem tesz semmit. Be­szélek oroszul. — Szép kis sütemény! — ámuldozott Matvejics. — Hol tanult meg oroszul? — kérdezte Szobko. — Az anyanyelvem. Orosz­országban nőttem fel. — Ügy, szóval áruló! Orosz katona létére átszökött a németekhez! — Szó sincs róla. Nem va­gyok orosz. Német vagyok. És nem katona, hanem tiszt. — Na pe mondd! — pat­tant fel Szobko. — Az áruló­kat a helyszínen löviik agyon! Erről tudsz? — Tudok. De nem vagyok áruló. Én ... — Neved? Rangod? A német összecsattintotta bokáját: — Hermann Kretas fő­hadnagy, a 6. szovjet hadse­reg páncéltörő egységéből. — Fogságba estél? — Nem. — Átszöktél? — Nem. A parancsnok arca vörö- södni kezdett. A partizánok­nak már nemegyszer volt dolguk szovjet egyenruhába bújtatott fasiszta felderítők­kel. Az irataik is rendben voltak, oroszul is tudtak. Gyakran egész egységek es­tek a jóhiszeműség áldoza­tául. — Megengedi, hogy leül­jek? — kérdezte a fogoly. — Fáj a lábam — tette hozzá mentegetőzve. — Ülj le — szólt rá zor- donan Szobko. Magában pe­dig ezt gondolta: „Most ne­kikezd egy „hihető” történet­nek a visszavonulásról, a se­besüléséről .. — Megértem a bizalmat­lanságot — szólalt meg a né­met. — De én mindent el­mondok. Bármikor ellenőriz­het, ha rádióérintkezésbe lép a 6. hadsereg parancsnoksá­gával. „Ezt jól kitalálta! — gon­dolta némi kárörömmel Szobko. — Ha megmondom, hogy semmit sem ellenőriz­hetünk, rögtön megérti: nincs összeköttetésünk a hát­országgal, s így utánpótlá­sunk sincs, ha pedig fogytán a lőszerünk, nem lesz nehéz elbánni velünk. Ravasz fic­kó!’! (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents