Népújság, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-23 / 168. szám
TEJr Szobás mondani, hogy a ' «ni mezőgazdaságunknál leggyakrabban két gond üti fel a fejét; ha valamiből nagyon kevés terem... vagy sok terem. Sajnos, ez utóbbi a tej esetében „szomorú valósággá” vált az idén. A jó takarmány termés, a termelőknek nyújtott állami ösztönzés megszaporitóttá a tejet, és ez „baj”. Az első halk segélykérő jelek már a késő tavaszon megérkeztek a tsz-szövetséghez, a tanácshoz. Akkor ez a „tejS. O. S.” még úgy látszott, nemhiába hangzik el, gyorsan lehet segíteni a „bajba jutotton”. A későbbi idők nem igazolták. A segélykérő jelekre nem kaptak érdemi választ a szövetkezetek, állami gazdaságok. Ellenijen kaptak értesítést a tejipari vállalattól, s ezt körülbelül így lehetne summázni: amennyiben több tejet akarnak eladni, úgy tíz- százalékos veszteséget jelentő „védőárral” számoljanak, de legjobb, ha a szerződésen felüli tejet lefölözik és megetetik a jószágokkal. „Védőár" Ez most a réme a tejtermelő gazdaságoknak, s amelyet az egri tejüzemhez tartozó szövetkezetek már éreznek is a hátukon. A Gyöngyös környékieknél egyelőre még nem alkalmaztak a tízszázalékos „védőárat', — illetve árcsökkentést, — de amint mondották; ha továbbra is ilyen ütemben növekedik a tejtermelés, kénytelenek lesznek ők is élni vele. A helyzet tehát pillanatnyilag: aki több tejet termel, az fizet... illetve ráfizet. S ez különösen azért érthetetlen a termelők számára, mert nemrégen még a tejipar ab- raktaikarmánnyal, táppal segítette, ösztönözte őket, hogy minél több tejet adjanak át a bel- és külföldi piacok ellátására. Most jött a ‘ hideg zuhany... 30—40 fillérrel olcsóbban adhatják csak el a tejet. S ez a 30—40 fillér sok gazdaságnak azt jelenti, hogy nem kifizetődő számukra a tejtermelés, hiszen akadnak olyan szövetkezetek is, amelyek 5. sőt, 7 forintért tudják csak előállítani a tej literjét. Különösen nem értik ezt a büntető árat” (mert most már így nevezik megyeszerte a tízszázalékos árcsökkentést), mert az állam nagy kedvezménnyel — istálló- építkezésnél 70 százalékos támogatással — most is arra ösztönzi a közös gazdaságokat, hogy minél erőteljesebben fejlesszék a szarvasmarha-tenyésztést, a tehenészetet. Miután milliókat áldoznak maguk is erre a célra, joggal hihették, hogy a több húsra, tejre szükség var., ezért e biztatás, és hogy tisztességes áron tudják majd értékesíteni termékeiket. Ebben most sokan csalódnak. Sok a tej? A szakemberek egy része már túltermelési válságról beszél, holott erről szó sincs. A tej nem sok, csak... több. Az egri üzemhez tartozó gazdaságok ez év első felében 30 százalékkal teljesítették túl tejtermelési tervüket. de más vidéken is jó negyedével több tejet kínáltak eladásra a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, mint amennyire év elején szerződést kötöttek. A kará- csondiak 90 ezer liter tejet ígértek, s eddig már 127 ezer litert adtak át. A kisnánaiak majdnem megkétszerezték tervüket. Hevesvezekényről a várt 73 ezer liter helyeit 120 ezer liter érkezett a. tejüzembe, de Tarnabodról, Szűcsiből, Visontáról. Ludasról, s más községekből is jóval több tej került átadásra, mint amennyire leszerződtek. A tejipar eddig minden mennyiséget átvett, de már hónapok óta arra igyekszik rávenni a közös gazdaságokat, hogy fölözzék a tejet és a többletet lehetőleg tejszínben adják át, mert képtelenek megbirkózni ez új helyset adta feladattal -r-r kapaSOS! SOS! J citásuk már így is agyonterhelt. * * Agyonterhelt? Talán még ez is enyhe kifejezés. A gyöngyösiek hat év óta palackoznak a gépek kel. szinte javítási szünetet sem tartva. Egerben már a vésztartalékot is működtetik, hogy a hűtésnél ne legyen fennakadás. A gyöngyösi tizem eredetileg húszezer liter tej feldolgozására készült, most pedig 62—64 ezer liter tejét „fogadnak”. S ők — mint mondották — még viszonylag kedvező helyzetben vannak, mert legalább palackozójuk van. A palackos tejet ugyanis még el lehet adni. Egerben is kétszeresét dolgozzák fel az ócska gépeken, mint amennyi tejet ezekre az elavult, agyonhajszolt masinákra szántak. Egy üzemzavar... Erre még gondolni is rossz — borzongnak meg a lehetőség említésére is a tejipariak. Egyelőre átveszik a tejet., „büntetnek”... agitálnak... és őrlődnek e sokféle ellentmondás középpontjában. Mégis kevés? Igen, a tej mégis kevés a megye lakosságának ellátásához, vagyis az eddiginél jobb ellátásához. A megyei tanácsnál két vizsgálatot is tartottak ezzel kapcsolatban és a következő megállapításra jutottak. „Míg az egy főre jutó tejfogyasztás a szomszédos országokban 110—150, nálunk 92 liter. Ez megyénkre is vonatkozik... s különösen a falusi lakosság ellátása nem kielégítő.” Mennyivel többet lehetne eladni még falun? Érzékeltetésül vegyük a hevesi példát. Amíg a tejipartól kapták a tejet, napi 800—900 liter fogyott, amióta az állami gazdaság szállítja a teljes tejet, a fogyasztás 2500—2600 literre növekedett. A tsz által biztosított jobb ellátásnál Gyöngyöstarjánban megnégyszereződött a tejfogyasztás. A tejipar is igyekszik segíteni, többek között azzal, hogy ötvenöt hűtőgépet adott falusi boltoknak, hogy nagyobb választékot tarthassanak a tejtermékekből. Sőt! A tej és tejtermékek „bizományos” árusításával is megpróbálkoznak, vagyis, az eladatlan árut minden további nélkül visszaveszik. Ez azonban még nem jellemző. Sokat segítene, ha az eddiginél jóval több tejet lehetne palackozni. Eger ellátása például (iskolák, idegen- forgalom) a Gyöngyösről naponta ideszállított 3500 liter palackozott tejjel csak fele részben biztosított (!!). Ha már most működne, palackozna az új egri tejüzem, az is késő lenne.. Mi legyen addig is a tejjel... a többlettel? Amíg a tejipar nem képes ezt az igénynek megfelelően feldolgozni — és ez évek kérdése — valóban segítene, ha a termelők érdekeltek lennének abban, hogy saját maguk is dolgozzanak fel a tejből és javítsák a helyi ellátást. Egyelőre azonban a fölözött tej ára nem ösztönzi erre őket. Sőt! A tsz-társu- lások alakítását is ez nehezíti, pedig Fétervásárán és máshol is, lehetőség nyílna a tejipari berendezések átvételére. Ám a tendencia éppen ellentétes, mert a tsz-ek igyekeznek szabadulni a tejcsarnoktól, a fölözéstől, mert pillanatnyilag nem kifizetődő számukra. Árkérdés... mondják — és mi itt nem lehetünk okosak ebben. SOS háromíeiől A „tej-S. O. S.” háromféléi hangzik tehát. A termelőtől, akit eddig kedveznjényekljel ösztönöztek arra, hogy minél több szarvasmarhát tartson és minél több tejet adjon el, és most azt látja, nem kell a többlet terméke. Segítségért esedezik a tejipar, mert már most is erejét meghaladó mennyiséget dolgoz fel és tartalékai késztermékből már majdnem eladhatatlan meny- nviségűek (gomolya stb.). Ugyanekkor e „tejbőség” mellett, nincs megelégedve a fogyasztó a tej- és tejtermék- ellátással. És joggal elégedetlen. Ezért továbbítjuk a háromféléi, és egyre hangosabban érkező „tej-S. O. S.” jeleket azzal a reménnyel, hogy időben ideérkeznek az illetékesekhez, akik segíteni tudnak e nagyszámú „bajba jutotton”. Kovács Endre Egy arc Kőzetről A „vaskötő" — Gyermekkoromban fegyvermester szerettem volna lenni, de mivel e mesterségnek egy tucatnyi művelője is kielégíti az ország igényét, ezért én is „továbbáll- tam”. Azt mondták, menjek el vasbeton-szerelőnek. Mivel fogalmam se volt erről a szakmáról, s valami kenyéradó munkát mégiscsak ki kellett találni, szó nélkül „ráálltam” a vaskötésre ... — Mindent mérlegre téve: nem bánta meg a választást? — Szó sincs róla. Sőt: így jobb. Nem azt mondom, hogy könnyű munka, hiszen télen hideg a vas, nyáron forró, s „parkettánk” a föld, meny- nyezetűnik pedig az ég, de a biztos kenyérért szívesen vállalja az ember. Mert higgye el: ahogyan szükség van orvosra, mérnökre, kőművesre, ugyanúgy nélkülözhetetlenek vagyunk mi, vasbeton-szerelők is. Nélkülünk nincs új gyár, torony, kémény, erőmű, híd... — Szakmabeli bennfentesek mondják: az Olasz névnek már Székesfehérváron és Kazincbarcikán is jó csengése volt... — Ez így igaz, de ne higgye, hogy csak; az éri érdemem. A mi brigádunk, a mi kis kollektívánk már hosszú évek óta együtt járja az országit. Barátok, cimborák, sorstársak vagyunk. Tisztelünk mindenkit, de egymást különösképpen. Komolyan mondom, belevaló „banda”. Amire mi egyszer igent mondunk, ott nincs mese, félre- állás, széthúzás. Nem is pirult még az arcunk egyetlen számadáson sem. Számomra Mondják hozzáértő tudós férfiak, hogy az emberi agy mechanikus működését a kibernetikus gépek hovatovább helyettesíteni képesek. Sőt, egy elektronikus számológép pillanatok alatt annyi számot ad össze, von ki, stb.. amennyit neves fejszámoló művészek együttesen legföljebb egy év alatt volnának képesek. Azt is mondják: ezek a központilag vezérelt, halálfinom precíziós gépek csodálatosan pontosak, érzékenyek. Gombnyomás és mint az örült: készítik a statisztikát, mifenét. Laikus lévén ellátom a szám. amikor ilyesmit olvasok népszerű tudományos lapunkban. Laikus lévén álmodozni kezdek. De jó volna, ha egy komoly tudós, vagy akár egy nemzetközi tudóskollektíva feltalálná szép csöndben az emberi szívjóság kibernetikai gépét. Az özvegyek, az árvák, az elhagyottak, a szerelmi búbánatosak odajárhatnának az állami jóság kibernetil^ai gépének jó kútjához gyógyírért. Egyszerű lenne az egész. Mindenki megnyomná a gépen a maga kis gombját, és sokáig sütkérezne, melegedne a neki hiányzó jóságsugárban. És a jóság sugara tovább hatna az emberekben, még otthon is melegítené őket.. És veszélyes sugár lenne ez is. mint radioaktivitás, megfertőzne bennünket, mi továbbadnánk mindenkinek. Először a kicsi családunknak, aztán a kollegáknak, aztán mindenkinek, akivel találkoznánk. Aztán mindenki mindenkinek és akkor minden ember vidám lenne, örömmel járna haza, szívesen dolgozna... Botor álmaimban a jóságkibernetika segítségével elrendeztem a világ ügyeit, megoldottam a Kelet és Nyugat problémáját, az ázsiai helyzetet. Felszabadítottam minden elnyomott népet, kinyitottam a börtönök kapuit, békésen elrendeztem az embereket a villamosokon és a buszokon. Nem volt már egyetlen boldogtalan ember sem a Földön. Álmom rögeszmévé vált. Elhatároztam, hogy addig is, mig valaki ezt a gépet felfedezi, és államunknak telik a megvásárlására, én ajándékozom meg az emberiséget jósággal. Az elhatározásomat szép csendben vertem nagydobra, egyébként fölöslegesen, hiszen a szememben már régen kikönyököl a jóság. Jött a kollégám, beteg a házmestere, gyomoroperáció, azonnal szanatóriumba kell szállítani. Vidd, pajtás, a kocsit, igaz, az államé, de én most az emberi jóság nevében odaadom neked. Minden jót a házmesterednek és minden betegnek. Jött a másik kollégám, esküvője lesz a román határszélen. Vidd, pajtás, a kocsit, az emberi boldogság egyik kelléke, hogy messzi utakon ne gyalog járjon. Jöttek még vagy tizen ko- csiiigyben hozzám, és én boldog voltam, hogy segíthettem rajtuk. Boldogságot kívántául a nászúihoz, boldogságot kívántam az új tévé- i hez, a randevúkhoz... Az állam jóság tékxntetéNeve: Olasz Sándor Munkahelye: Visonta, 31-es építők Beosztása: Brigádvezető „vaskötő"... megtiszteltetés, hogy én vezethetem ezt a brigádot. Akkor is, amikor a torony tetején kötjük a vasat, s akkor is, amikor koccintani kel! ... — Hova valósi? — Kazincbarcikán lakom. Ott él a család. A feleség, meg a gyerek. Péntek este már velük vagyok, hétfőn reggel pedig vissza Visontára, a HeLler-tornyokhoz. Eleinte nehéz volt a gyakori búcsúzás, de most már megszoktam. Meg kellett szokni. Talán ez az egészben a legnehezebb. De hát építősors az enyém is... — Nagy a felelősség, sok a munka, gyakori a próbatétel. És az anyagiak? — Tudja, hogy van az ember a pénzzel. Az is elég ameny- nyit keres, de az ötös lottó is kevés lenne. Az én átlagos havi jövedelmem háromezer forint Nem rossz. Nincs hiánya a családnak. Ha nem is egyszerre, de jut mindenre. Van lakásunk, szép bútorok, nem üresek a ruhásszekrények. — Jelenleg min dolgozik az. Olasz-brigád? — A négyes és az ötös Heilert, építjük. Nagyszerű munka. Szép, tetszetős. Hatalmas tornyok lesznek. Tengernyi vas kell bele. Szépen is haladunk. Behoztuk az esc okozta lemaradást. A négye- a jövő hónapban már „kúszik” felfelé. S mi leszy ha majd az ötödik tornyon is felkötik a „májusfát”? — Kalapot intünk Vison- tának és szedjük a sátorfánkat. Hová, merre? Ezt még nem tudom. De biztos ies/. utunk. Mert nézzen csak körül: amerre csak a szem ellát, építkeznek. Valahol majd mi is kikötünk. De há. rom vagy négy év múlva visszajövünk ide. Visonta a szívünkhöz nőtt. Ezeket a tornyokat soha sem felejtjük el...-fc. j.Minél nagyobb tolongást! Legfeljebb a már nyugdíjba vonult adminisztrátorok tudnának számokat mondani, hogy az eltelt két évtized alatt hányszor próbálták már megreformálni, csökkenteni, a konkrét, a valós igényekhez alakítani, átszervezni a gyárak, az üzemek, az intézmények szép számú adminisztrációs társadalmát. Azt viszont már valamennyien tudjuk, hogy valamennyi próbálkozás kudarccal végződött, sőt: nemhogy fogynának, inkább hatványozottan szaporodnak az irodák, az aktacsomók, s az aktabirodalom falai egyre erősebbekké, áttörhetetlenekké válnak. Mindezeket tudva, ismerve, nem kis meglepetésül hatott a hír, miszerint megyénk egyik vállalatánál ugyancsak ben messze elmaradt szivemtől, megfizettette velem a sok száz kilométer árát. De jóságom vakká tett, sem a kollegákat, sem az államot nem voltam képes szidni. Jósággal mindent ie lehet győzni, gondoltam, a gépet úgyis nemsokára felfedezik, addig ki kell tartanom. Csak az idegesített, hogy közben Vietnamban bombázták az amerikai fiúk az ártatlan lakosságot, az indiai és pakisztáni férfiak pedig egymásra lövöldöztél: és Djakartában a derék polgárok már nem hallgattak Sukarno elnökre. Közben Pista, hivatalunk Benjaminkája, elkövetett valami kisebb hülyeséget, egy lánnyal Szegeden. A mama nem hagyta, a mama feljelentette, a tárgyalást Szegeden tartották. Pista hozzám jött és elmondta, nincs egy huncut vasa sem, tehát nem tud leutazni a tárgyalásra: Nekem sem volt, most mi legyen? Megnyomtam a kis- gombot és eszembe jutott a . táskaírógépem. Azonnal odaadtam Pistának: vidd el, fiam, a zaciba. A pénzből vegyél el kétszáz forintot, az elég lesz útiköltségre, majd megadod, ha lesz. A zálogcédulát és a többi pénzt hozd vissza nekem. Pista örült, az írógépét hóna alá kapta, elvitte, aztán eltűnt cédulával, pénzzel együtt. Harmadnap ■ kaptam egy táviratot tőle: „Az írógépre I kaptam 620 forintot, a zálogcédulát eladtam a Marx téren háromszázért, tehát jövök összesen 020 forinttal. Ne haragudj, meg kellett nősülnöm * Nem haragudtam rá, tudtam, kis idő még és meglesz a gép. Jóságom mágikus erővel hatott mindenkire. Mancika is bejött a hivatalomba és elmondta: az ö vőlegénye egy gazember, nem jött el a randevúra, ■ pedig ö megvette a kél jegyet a Van\ aki forrón szeretire. Meg sem nyomta a kisgombot a Szívemen, csak mentem vele a vőlegénye helyeit, bár az egy kissé zavart, hogy a lány nagyon csinos és a hivatalból ismerem. Mozi után a Szigetre mentünk. Éjféltájt arra gondoltam, nagyon rossz ember lehet az a vőlegény, aki ezt a lányt otthagyta. Hajnali háromra még nem találhatták fel a jóságkibernetikai gépet, mert a rendőrség gúnyosan írta a házassági adataimat a személy- azonosságimból. Mancika sírt és csábítónak nevezett. Kissé letörve ballagtam haza. Leültem feleségem mellé az ágy szélére, éy kifejtettem neki, hogy közeli már az idő, a jóság, az emberi boldogság ideje, amikor az ember az embernek embere lesz és nem farkasa, amikor... A kis csacsi! Míg én az emberiség megváltásának eszméit ecseteltem előtte, ő ásított egy nagyot. Felkelt, feketét főzött nekem, kikefélte a ruhámat, meleg fürdőt készített és megtörölte az arcomat. Nem értette a jóságkibernetikai elméletet, szegényke, csak a maga kis ügyeivel foglalkozott De azért nem- tudtam rá haragudni. Suha Andor meginogtak, s rések is keletkeztek az évtizedes falakor és mint az ered ek bizonyítják: az akt': j ;s győzelemmel folyta De konkrétan, fogalmazva miről is van szó? Az ötlet „tulajdonosa” a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat vézérkara. lényege pedig a következő: felmérték, s majd bevezették a vállalatnál a tervezők, az adminisztráció. s a gépírás teljesítménybérezését. Eredménye: tágasabbak lettek az Kodak, kevesebb kéz, szem, száj egy- egy aktára, s bár szám szerint meggyengült a nemes harc, de erőben, tehetségben jókorát erősödött. Megnőtt a munkakedv, megszűntek az üresjáratok, mert ha nincs munka, konkrét teljesítmény, a pénztárca megszokott vastagsága sincs hónapról Hónapra garantálva. Túlzás lenne azt állítani, hogy kitörő örömmel fogadták az ötlet bevezetését, de ma már senki sem sajnálja a múltat. Mert ugyan több munka jut egy-egy emberre, de ezzel párhuzamosan a jövedelmek is emelkedtek, és ma már az sem ritkaság a vállalatnál, hogy egy-egy gépírónő a hónap végén kétezer forintot „vág zsebre”. Mindössze ennyi az egész. Okos. hasznos, aktuális, s igazságos. Üzemek, vállalatok. intézmények, tehát, figyelem! A tanácsépítők receptje ingyen kapható, s garantált újítás. Bármelyik tizemnek, vállalatnak, intézménynek ezútoh is szívesen, s díjmentesen a rendelkezésére bocsátják. • Reméljük, nagy lesz a tolongás! — k. j. — A Heves megyei Vas és Fémipari V. szerződtet 8 általános iskolai végzettséggel rendelkező ( fiúkat öntő-formazó tanulónak Jelentkezés személyesen, vagy írásban a vállalat munkaügyi előadójánál 1969. augusztus 31-ig. Cím: Gyöngyös, Vasöntő u. 2. 1969. július 23.. széni*
