Népújság, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-22 / 167. szám
\ EGRI NYÁR Az Állami Népi Együttes Egerben A Magyar Állami Népi Együttes Muzsikáló tájak címmel mutatta be vasárnap este az egri Gárdonyi Géza Színházban ének-zene tánc- műsorát. Ritkán látható és hallható manapság a magyar pódiumokon ennyi eleven népi dallam és táncritmus. Talán azért is van ez, mert az ötvenes évek tájékán a népi erők, a falvak embereinek teremtő lelke és ereje olyan színpadi érdeklődést és ősburjánzást eredményeztek daliban, táncban, hogy mindenütt, még a legeldugottabb kicsiny kis községben is kellett lennie egy-egy népi- tánc-csoportnak, vagy legalább is egy-egy zenekarnak. Igen sok helyen a kórus sem hiányzott. Ezeknek az volt a feladatuk, hogy az ép- •pen felfedezett táncokat, dalokat csak úgy sebtiben, alig lejegyzetten, de fel nem dol- gozottan, ki nem érlelten vigyék a közönség élé megmutatni: a mi vidékünkön, a mi falvainkban hosszú évszázadok alatt fergeteges táncokat jártak, a nép vidámságát; buját-baját elbeszélő dalok születtek. S mire jó néhány év eltelt, a népi együttesek kifulladtak, mert hiányzott belőlük a korszerűsítésnek, az átérlelésnek, a konzerválásnak, az átültetésnek az az ereje, és hite, amely egy, ilyen „esztétikai léietmentő munkához” feltétlenül szükséges. Papucsban a Holdon A Holdon jártam. Ott álltam én is a vakító napfényben, a szénfekete árnyékban, ott álltam a Hold talaján, próbálgattam az 1/6-od gravitációt, kőzetmintát gyűjtöttem, — asztronauta voltam. Papucsban! A lábam a kissé kopott, de mégis puha szőnyegen. testem egy megnyűtt fotelben, de lelkem és tekintetem 400 ezer kilométerre onnan. A tér és idő nagy axiómája. A megvalósult és megtörtént csoda, a varázslat varázslata, egy időben, egyszerre két helyen és milyen két helyen: a Földön és a Holdon egyszerre. Talán ildomtalannak tűnik, hogy a „házipapucs” színvonalára süllyesztem az ember első lépteit egy idegen égitesten? Az ám: csakhogy én most nem tudományos szenzációt méltatok. Illetőleg azt: a televíziót, mint a tudomány csodálatos szenzációját, amely lehetővé teszi az egyidejűséget a „kétidejűség- ben”, az „egyhelyűséget” a kéthelyűségben. És így és ebben a megfogalmazásban éppen az a csodálatos, hogy otthoni karosszékemben szkafander és hélium-oxigén keverék, holdkomp és ezer órákra menő edzés, készülés nélkül szemtanúja — nem! —, részese lehettem a nagy pillanatnak. Amikor „én”, az ember lelépek a Hold úgy látszik mégsem egyszínűén szürke felszínére. A nagy dolgoknak is szürke az árnyéka. Amikor Gagarin az emberiség történetében először kilépett az emberiség bölcsőjéből, a Földön az élet látszólag úgyanúgy ment tovább. Haladtak a dolgok a maguk rendjén. Emberek haltak és születtek, gép dohogott a szántóföldeken és az üzemekben, valaki ásított, egy anya megverte a gyerekét és két ember veszekedett az utcasarkon, ma már teljesen lényegtelen, hogy miért. Az élet' látszólag ugyanúgy ment tovább, pe1969, július 22., kedd 1 Azért is volt ez alkalommal kétszeres örömünk a Magyar Állami Népi Együttes egri vendégszereplésében. A színes, látványos és minden tekintetben gazdag műsor már egy lehiggadt és minden tekintetben művészi rangra emelt mozgalom eredményeit mütatta be, másrészt bebizonyította azt az igazságot, hogy az apró töredékek avatott művészi képzelet által újraszülethetneüt és kompozícióba tömörítve valódi élményt nyújthatnak a mai közönségnek is. A műfaj élő hazai nagyjai zenében Farkas Ferenc, Vu- jicsies Tihamér és Gulyás László, akik a szvitszerű szerkesztés mellett dramaturg iailag is kiérlelt kompozíciókat adnak a táncosoknak azokból a zenei hagyatékokból, amelyeket a különböző vidékeken énekeltek és énekének még ma is. Rábai Miklós Kossuth-dí- jas, érdemes művész dolgozta fel a táncok legtöbbjét ilyen életképszerűen, hozzáadva az összegyűjtött motívumokhoz azt a művészi többletet, amely a játékos elemeket hatásos művekké formálja. Az énekkar közkedvelt kó- russzámokat adott elő. Pászti Miklós és Lantos Rezső karmesteri közreműködése feljegyzendő éppúgy, mint a .tánckari szólistáké, Sajti Sándoré, Erdélyi Ti- borné, Zséli Mihályné, Tar- czi Zoltánná. Incze Péteré, Uray Zoltáné, Varga Erzsébeté, Laczkó Máriáé gs Tarczi Lászlóé. Vasárnap este az Egri nyár egyik legszínesebb műsorának tapsolt jogos lelkesedéssel az egri közönség. (farkas) Mikor fő a nyári gyakorlat?, Körkérdés pétervásári diákokhoz» Könnyed, csevegő hangvételű riportra számítva kerestem fel Pétervásárán a Mezőgazdasági Gépészképző Szakiskolát. Nyári, szakmai gyakorlaton levő diákokkal akartam elbeszélgetni. Mindössze az érdekelt: mivel töltik napjaikat, szabad idejüket akkor, amikor diáktársaik túráznak, pihennek szerte az országban. Kérdeztem és hallgattam válaszaikat Gondolataik egy témakörre kérdeztek. Udvariasan, megfontoltan fogalmazott bíráló, kérő mondataik a választott szakma sze- retetéről tanúskodtak. Arról beszéltek, hpgy milyen for- ( mában lenne valóban eredményes, valóban hatásos és érdeklődésfelkeltő a nyári szakmai gyakorlat... Pál László: — Furcsa elnevezésű szakmát tanulunk. Növénytermesztő gépészek leszünk két év múlva. Nem tudom, miért ez a bonyolult megjelölés, hiszen tulajdonképpen mező- gazdasági gépészek leszünk. Ezt csak azért mondtam, hogy ezzel is igazoljam: mi nem a növénytermesztést, hanem a gépszerelést, s főként a vezetést kedveljük, ezért is választottuk ezt a szakmát. A gyakorlat? Június tizennegye- dókén mentünk haza, én Váraszóra, az ottani termelőszövetkezetbe. Ez a gazdaság szerződtetett, ide kerülök majd dolgozni, ha megszereztem a szakmunkáslevelet. Két hetet töltöttem otthoni ■ gyakorlaton. Itt az iskolán , már vezettem az elmúlt évben is tíz órát. Ügy érzem; ennél nincs szebb, tartalmasabb foglalkozás. Ezért esett nagyon jól, amikor két héten át segédvezetősködhettem egy traktoros .mellett. Szuper Zetorral jártam, szénát hordtam. Pihenő vagy pakolást idő alatt bőven adódott alkalom ismerkedni a gép titkaival. Ha végzünk, gépvezetők leszünk, de értünk is majd valamit a szerelés műhelytitkaihoz. Itt az intézetben július végéig töltjük a gyakorlat másik periódusát. Egy hete már, hogy málnát szedünk és takarmányt gyűjtünk. Ez bizony meglehetősen messze esik szakmáik gyakorlatától. Ügy érzem, azt kellene gvakorolni, amit tanulunk, akkor lesz igazán tartalmas a gyakorlat. Farkas Tibor: — Én is jól éreztem magam szerződtető gazdaságomban, a szihalmi termelő- szövetkezetben. Tefszett, hogy MTZ-n lehettem segédvezető. Azok a percek különösen emlékezetemben maradtak, amikor önállóan vezettem. Ekkor láttam, hogy megérte ezt a szakmát választani. Az is jólesett, hogy segítettek, tanácsokat adtak; amelyeket hasznosítani tudok. Volt idő arra is, hogy „böngészhessek" a gépek között. Engem teljesen leköt a vezetés és a szerelés.. Amint meglesz a szakmunkáslevél, s lehetőség nyílik, megfelelő gyakorlati idő után továbbképző iskolán elvégezni a gépszerelői iskolát, feltétlenül megteszem. Mióta benn Amikor a strandra indulunk, pihenni, szórakozni akarunk, úszni és napozni vágyunk. De Egerben mindettől egyszeriben elmegy az ember kedve, mert a strandpénztár előtt hosszú sor végére kell állni, hogy megválthassuk a belépőjegyet. Mindenekelőtt nem a szombat délutáni és vasárnapi csúcsr forgalmat tesszük szóvá, hanem a hétfő reggelit, amikor ném fut be különvonat és nem érkezik az ország minden részéből különjáratú autóbusz, csak egyszerűen július vége van, nyár, és végre kellemes strandidő. Az itthoniak, a nálunk üdülő német, csehszlovák és lengyel családok az egri strandra indultak, de a Petőfi téri három pénztár közül csak egyet nyitottak ki, a Hadnagy utcai díszes bejárathoz pedig csak egy pénztárfűikét építettek- Ezért a bejárattól a patakpartig kígyózott a sorbanállók sora. Az emberek tolongtak, türelmetlenül szitkozódtak. A küldig valami szenzációs, valami egészen új történt és kezdődött az emberiség történetében. Mint ahogy most is: újabb és továbblépés. És ezt is, mint a megelőző lépéseket is láthattam: én, a szürke kis földi ember rádöbbenhettem, hogy a szürke események hőseként és a hangyatársadalom összefogásaként hová jutottam, és még hová juthatok. Nagy és tiszteletre méltó dolog a televízió! (gyurkó) Most már tárgyalhatunk a talember tétovázva toporgott j munkáról. Foglaljon helyet, egy darabig, majd hozzá forföldiek értetlenül nézegettek előre és a bosszantó figyelmetlenség miatt rossz hírünket viszik Európa több országába. Az itthoniak idegesen szitkozódtak, még a legfegyelmezettebbek is megjegyezték, hogy ez a hét is jól kezdődik. Vajon a Heves megyei Vízmű és Gyógyfürdő Vállalat vezetőihez nem jut el a vendégek elégedetlenségének híre? A három pénztárfülke közül miért csak az egyiket nyitják ki? Vagy ha vasárnap kevés három pénztár, miért nem árusítanak több helyen is? Nincs ember rá? Egerben hány diák és hány nyugdíjas él, akik szerény díjazásért, jutalékért elvállalnák ezt a feladatot. Mert ha naponta sok embert értelmetlenül bosszantanak, az már nem a vállalati bürokraták magánügye! Az üzleti szellem hiánya, az idegenforgalmi érdekek mellőzése és a hazai vendég lebecsülésé manapság aligha lehet bocsánatos bűn. F. L. vagyunk, nem sokat foglalkoztunk gépekkel. Nem rossz dolog málnát szedni, de mi elsősorban tanulni szerelnénk, hiszen ezért gyakorlat a gyakorlat. A mezőgazdasági munkákat mi, falusiak egyébként is jól ismerjük. Jó lenne, ha a hptxalevő napokat elsősorban gépek körül tölt- hetnénk el. Ha így lenne, akkor ném sajnáljuk a nyári szabadságból lecsípett heteket. Ha az ember valóban tanul, akkor megeri... Kovács János: — A gyakorlat első két hetét Mátraderecskén, szülőfalum termelőszövetkezetében töltöttem. Olyájn gyorsan eltelt. hogy észre sem vettem. Nem vezettem, hanem kombájnszerelésnél segédkeztem. Első évben már tanultunk technológiát, ismerkedtünk a gépek működési 'elvével. Otthon mindent saját szememmel láthattam, ott lehetőségem nyílt a szerelésre, javításra. A szakemberek nem kezeltek le, hanem ötletekkel és javaslatokkal segítettek. Nekem valóban szenvedélyem a szerelés. Szabad időm java részét is erre fordítom. Kedvvdl barkácsolok. Legutóbb egy villanymotorral hajtott traktort fabrikáltam. Én a benti gyakorlaton eddig viszonylag jól jártam. Benn maradtam a tanműhelyben, s metszeteket, gép- modelleket készítettem. Ez a munka érdekes volt, s érzem, hogy fejlesztette képzettségem. Ezért megéri két hetet áldozni. A málnaszedést is szeretem, elvégre nem akármilyen gyümölcs, a mezei munka is érdekes, hiszen a szabad levegő felfrissít, de mennyire más gépek körüt forogni, vagy éppen rájuk pattanni, s vallatni őket titkaikról! Mindig ezzel foglalkozni lenne jó! ★ ök beszéltek, ők elmondták, mikor lenne jó a nyári gyakorlat. Ök, akikegy hónapot doznak évente szünidejükül, szeretnék tartalmasán, hasznosan tölteni ezt a harminc napot. Udvariasan tolmácsolt kérésük jogos, mert évek múlva a több évtizedre szóló „nagy gyakorlaton”, a munkahelyen nem növény- termesztői, hanem gépvezetési ismereteket kémek számon tőlük. Erre kellene készülniük ... Pécsi István I. SATUNOVSZKIJ: Az új öltöny Lidumsz őrnagy már második hete feküdt a kórház sebészeti osztályán. Zarinys golyója a bal lábát találta el, és enyhén megsértette a csontot. ... Mindez olyan hirtelen történt. Éppen, amikor el akarta állni a menekülő kém útját, Zarinysnak azonban méé volt ideje lőni. Az első pillanatban, amikor a váratlan erő földre taszította, Li- , dumsz nem érzett fájdalmat. De még mindezt át sem gondolhatta, amikor Zarinyst elfogták és kocsiba tuszkolták. Alksznisz alezredes, hogy megállítsa a vérzést, hamarjában egy szíjjal szorította el a térd felett Lidumsz1 lábát Azután elkísérte az őrnagyot a kórházba, s mindaddig haza se ment, amig az orvosok meg nem vizsgálták és veszélytelennek nem nyilvánították a sebet. Attól kezdve is mindennap meglátogatta Lidumszot, akinek ágya mellett minden alkalommal ott üldögélt egy idős, ómódi ruhát viselő asz- szony, az édesanyja. Hogy ne izgassa fel a kisöreget, Lidumsz azt mondta: a tornateremben' esett le a nyújtóról. Füllentésébe beavatta az orvosokat, s természetesen az alezredest is. » Most, hogy a sajgó fájdalom alábbhagyott, Lidumsz- nak különösen nehezére esett a kórházban lennie. Egyre gyakrabban hozta szóba kiírását, s Alkszniszt állandóan a Zarinys-ügy eredményéről faggatta. De az alezredes minduntalan másra terelte a szót. Csak egyszer mondott annyit: — Ne izguljon, Lidumsz. A munka megvárja. Nagyon érdekes és felelősségteljes feladat vár magára. De erről majd később. Egyelőre gyógyuljon meg... És eljött a nap, amikor Lidumsz, bár még kissé bicegve, újra megjelenhetett az alezredes szobájában. — Üdvözlöm felépülése alkalmából — Alksznisz megölelte a fiatalembert, mondta Alksznisz, miköz- dúlt: ben vaskos dossziét kerített elő. — Üj ügybe kezdünk, amiben különleges megbízatást teljesíthet... ..; Elegánsan öltözött fiatalember lépett be a ruhaszalonba. — Öltönyt szeretnék csináltatni, — fordult az eladónőhöz. — Ma már nem veszünk fel rendelést! A fiatalember elkeseredett: — Most mit tegyek? Holnap elutazom. Nem lehetne valahogy mégis felvenni 4 — Magához jöttem. — Hozzám? — csodálkozott el a nő. — Igen, magához, — ismételte a fiatalember. — Az együttérzést keresem magában. Okvetlenül meg kell ma rendelnem egy öltönyt. Szóljon már az érdekemben. Látom, hogy jó szíve van. A gépírónő ‘ zavartan mo-j solygott: — Nem tudom, mit tehetek ..., de... próbáljuk meg. A fiatalemberrel együtt kiment az üzletbe. — Kátya, rendelést? Megbeszélem a vezetővel. A fiatal férfinek nem volt 'szerencséje: a vezető a központba ment. Az irodában csupán egy molett, kedves arcú gépírónőt talált. A fia.mit tehetünk ezzel az állhatatos vevővel? Annyira kéri... — Félek, hogy a vezetőnő megszid minket. Hiszen ismered az előírásokat, Hilda. — Azt hiszem, hogy a fiatalember a vezetőnőt is meggyőzné, ha itt lenne — nevetett Milda. — Köszönöm, kisláílyok! —■ mondta hálásan a fiatalember és kék szövetdarabot tett a pultra. — Valódi angol szöveti Mennyiért vette .méterét? A fiatalember kissé zavarba jött: — Nem is tudom. Külföldről kaptam... Huszonnégy nap múlva elkészült az öltöny. Elegáns volt, jó szabású. Figyelembe vették a rendelő minden kívánságát. Az átvétel napján nagy csokor virággal állított be a fiatalember a szalonba.1 Felvette új öltönyét, majd végigsétált a termén és átnyújtotta a csokrot Mildá- nak: x — Magának hoztam.’ Milda csak kisvártatva ismerte fel benne az állhatatos fiút. írógépét már letakarta. Öt perc hiján hat óra volt. — Igazán nem kellett vol-; na... — mondta zavartan. — Nagyon hálás vagyok magának — lelkendezett a fiatalember. — Ha nem lép közbe”... Ne utasítsa vissza a virágot. Megérdemli. Együtt léptek ki az utcára.’ A fiatalember igen beszédesnek bizonyult. Ót perc múlva Milda már tudta róla, hogy Fredisznek hívják, s háromszobás lakása van Rigában, anyagbeszerzőként dolgozik és gyakran ján T >.-zkvába í., í.éningrádba. (Folytatjuk) Sorbaállás a strancSpSnslIsir eBott
